Adományok segíthetnek megmenteni a szolnoki református templomot
Szathmáry István
Százhuszonnégy esztendeje áll a Tisza partján a Szolnok egyik jelképének számító református templom. Az egész országban egyedülálló formájú épületet az eltelt idő annyira megviselte, hogy a gyülekezet legsürgetőbb feladatává vált az ódon építmény teljes felújítása.
– Álmosdy Árpád építész, istentiszteleteink rendszeres résztvevője, néhány éve figyelmeztetett bennünket arra, hogy komoly bajok vannak az épülettel – tájékoztatta honlapunkat Végh Miklós lelkipásztor.
– Főleg a külső, dísztégla-burkolattal akadnak gondok. Kérésünkre elvégezte a templom építészeti vizsgálatát, majd két éve elkészítette a felújítási terveket.
– Kiderült, hogy a főfalak ugyan épek, de a külső dísztégla-burkolatból kipergett az idő által tönkretett fugázó anyag, mögé befolyik a víz, szétfagynak a téglák.
– Emiatt a templom egyre gyorsuló romlásával, a burkolat lehullásával, beázásokkal kell számolnunk. Az eltelt idő alatt egyre inkább szembesültünk ezzel, de a gyülekezetnek nem volt anyagi ereje a templom felújítására – tette hozzá Végh Miklós.
Elmondása szerint végül egy, a reformáció ötszázadik évfordulójára született megállapodás tette lehetővé, hogy lépéseket tegyenek a városképi szempontból meghatározó fontosságú épület megmentésére.
A magyar állam megegyezett a református egyházzal, hogy többek között anyagilag támogatja az országban található műemlékei megóvását.
– Ebből a keretből kaptunk 87 millió forintot a Dunamelléki Egyházkerületen keresztül, s ez a támogatás lendítette ki az ügyet a holtpontról – mondta a lelkipásztor.
– A két évvel korábbi tervek alapján ez az összeg majdnem a költségek kilencven százalékát fedezte volna.
– Közben az építőipar fellendülése miatti áremelések, illetve a további romlás miatt ma óvatos becslés szerint is már 130 millió forintba kerül a felújítás, aminek így a kétharmada áll rendelkezésünkre.
– Úgy állunk, mint százhúsz éve, amikor szintén kétharmadnyi fedezettel fogott az építkezésbe a gyülekezet. A hiányzó összeget menet közben kellett és sikerült előteremteniük eleinknek – tette hozzá.
Végh Miklóstól azt is megtudtuk, hogy most sem látja reménytelennek a helyzetet. A város, annak tudatában, hogy meghatározó és egyedülálló szolnoki épületről van szó, jelentős összeget ajánlott fel a felújításra, és gyűjtés is indult a még hiányzó összeg előteremtésére.
– Az ügy megmozgatta a gyülekezetet, eddig is meglepő mértékben adakoztak. Mára ötmillió forintot gyűjtöttek össze.
– Volt olyan vállalkozó, aki egymillió forinttal járult hozzá a felújításhoz, de nem ritkák a százezres adományok sem – adózott elismeréssel az áldozatvállalásnak a lelkipásztor. Ettől függetlenül még távol vannak a céltól.
Ezért az ügy érdekében született eddigi sikeres jótékonysági rendezvényeik mellett, mint egy német fúvószenekar hangversenye, vagy a Verseghy Ferenc Gimnázium tanárainak és diákjainak koncertje, szeretnének szolnoki, illetve környékbeli vállalkozókat és cégeket is megszólítani a templom megmentése érdekében.
Rövid templomtörténet
A szolnoki református templomot 1894-ben építtette a gyülekezet, Sztehlo Ottó tervei alapján. A neogót épület ötszögű formája az életet jelképezi, mert ilyen szimmetria csak az élővilágban fordul elő.
Várszerű alakja a 46. zsoltárra is utal: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk.”
Központi tornyából négy harang szólítja a hívőket, búcsúztatja az elhunytakat. Csúcsán a rézkakas általános református jelképként Péter apostol nagypénteki megtántorodására utalva, amikor háromszor megtagadta Krisztust, az Úr iránti hűségre int bennünket.
A szolnoki gyülekezet alapítója a városban török fogságban sínylődő Szegedi Kis István püspök volt, jeles tagja volt Hubay Ferenc, városunk első polgármestere, Küry Albert alispán és Dancsi József, az 1956-os megyei munkástanács elnöke.