Oldal kiválasztása

“…és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként.”  Apostolok Cselekedetei 5.42.

A templom építésének 100. évfordulójára Dr. Vörös János presbiter 1994-ben ismertető kiadott füzete alapján összeállította Dr. Pető László:

A kezdet

t_044

A szolnoki gyülekezet hasonló képen született, mint a reformáció korának legtöbb közössége. Egy-egy, a hitújítás eszméitől átitatott nagy egyéniség irányította őket útjukra, melyen aztán tudtak haladni a maguk erejétől tovább. Ha a gyülekezetünk múltjába tekintünk, szemeink egy nagy bilincsbe vert, tiszteletre méltó alakot láthatnánk, aki az egykori szolnoki piacon és egyes magánházaknál hirdeti Isten igéjét az egybegyűlteknek, majd napszálltakor minden alkalommal visszatért a börtönbe, ahol a török bég őrizte, a kor szokásai szerint váltságdíjat remélve érte. Ekkor 1562-t írunk, ez teljesen megszokott dolog volt, hogy valakit minden bűn elkövetése nélkül fogságban tartsanak, pusztán az érte remélt váltságdíj miatt.

szegedi

Ez a rab Szegedi Kis István, a tudós reformátor, énekszerző, későbbi püspök volt, akit kálmáncsehi szolgálata alatt a kaposvári török vajda katonái elfogták. Pécsre, majd Szolnokra vitték. Itt, városunkban köszöntött rá a szabadulás. A szabadulásához szükséges összeget. Korió Péter révészmester valamint Mező Ferenc marhakereskedő és felesége szedte össze. Távozásakor minden bizonnyal élő közösséget hagyott maga után, de erről semmi bizonyosat nem tudunk. Gyülekezeti hitük elé a török valószínűleg nem gördített akadályt mivel az iszlám szellemétől távol áll a vallási türelmetlenség. Bár alapvetően megkülönböztette az igazhitű mohamedámokat és a „hitetlen” keresztyéneket, de ha az utóbbiak elismerték a szultán fennhatóságát az adó megfizetésével, utána zavartalanul élhették a maguk hitéletét.
Szomorú fintora a sorsnak, hogy sorsuk nehezebbé fordulását a keresztyén hadak győzelme okozta. A török kiűzése után a lendületbe levő ellenreformáció itt lett honos Szolnokon, emiatt az itt élő reformátusoknak távozniuk kellett. Ez II. József Türelmi Rendeletéig tart, kivéve a Rákóczi-szabadságharc idejét.

A Nagyságos Fejedelem ideje alatt élő gyülekezetről, nyomon követhető hitéletről beszélhetünk. Rákóczi küzdelmének népfölkelés jellegéből, továbbá a fejedelem személyes adottságaiból fakadóan, a kuruc államban és seregben teljes vallási türelem és felekezeti egyenlőség volt honos. Másként nem is harcolhatott volna vállvetve az ország minden kuruc előkellőségű polgára, hiszen a sereg igen tarka képet mutatott. A fejedelem törvényben is szabályozta a teljes vallás egyenlőség kérdését, ezt igen szigorúan be is tartatott.
A kuruc seregek 1703-as győzelmével a várba visszatért kevés református, továbbá a helyőrség református vallású katonáinak részvételével indult meg újra a gyülekezeti élet városunkban. Ebből az időből már pontosabb adataink vannak. Tárgyi emlékünk a gyülekezet anyakönyve, melyet sokáig a Verseghy könyvtárban őriztek, ma az Országos Levéltár őrzi, de mikrofilmmásolatban a könyvtárban is megtalálható.


A várkapitánya Csíszár István és harmincad vámszedője Seres György református vallású volt. Az ő szolgálati idejük alatt önálló eklézsia működött a várban, melynek lelkésze Tunyogi János, akit a debreceni traktus szeniora mai szóval esperese nevezett ki. Szolgálati helyét 1704. március 11-én foglalta el. Lelkészi szolgálatát eleinte a várban kapott lakásában látta el, melyből szűkös volta miatt hamarosan kiköltözött a vár budai kapujában levő kamarai tisztviselői lakásba. Az istentiszteletek a mellette lévő lakásban voltak. A később megépítendő templomot mindenképpen a védett helyre a várba tervezték megépíteni. Addig is fenyőfa haranglábat emeltek, melyet hadászati okokból később lebontottak. Az ideiglenes istentiszteleti helyen a „egy szép prédikáló széket” csináltatott Seres György, melyet a reménybeli templomba is átvihetőnek vélt az akkori gyülekezet. A gyülekezet tanítójának is fenn maradt a neve (Szentgyörgyi Dániel). Városunkban így megvolt a református egyház két erős bástyája: a templom és az iskola.
A fönnmaradt adatokból megtudhatjuk a javadalmazások pontos mértékét is. Az érdekesség felkeltése végett ismertetem mai nyelven ezt. Eszerint:

A prédikátor javadalma

  • 40 magyar forint
  • zöldség-gyümölcs 15 köböl
  • 1 db kősó
  • 1 db hízott disznó
  • 4 köböl árpa volt.

Az iskolamester javadalma:

  • 12 magyar forint,
  • zöldség-gyümölcs 6 köböl
  • 1 db kősó
  • lakáspénz 1 forint 36 dénár volt.

A korabeli névsor 57 adófizetőt sorol fel. A várkapitány 8 forint adójával szemben 1 forint, a legszegényebbeké 34 dénár. Az összes készpénz 66 forint 72 dénár, a természetbeliekkel együtt alig haladta meg a két alkalmazott járandóságát. A kor bevett szokása szerint adományok gyűjtésével próbáltak segíteni a gondokon. Feljegyezték, hogy Debreceni Ferenc a Tiszántúlon, Cseh András Rimamaszombaton át a Hegyaljáig is eljutva gyűjtötte a támogatást. A gyűjtés eredménye 130 forint és 2 fedeles ónkanna volt. Ehhez gyűjtött még Csíszár István 45 forint 83 krajcárt, de meghalt és utána csak 7 forint 16 krajcár maradt. A kecskeméti gyülekezet adott 34 forint 68 krajcárt. Miskolc, Rimaszombat 126 forintot, szószékre való szőnyeget és ónkannát adott. Haranghoz úgy jutottak őseink, hogy a Tiszainokaiak Kecskeméten elzálogasított haragja helyett letettek 12 forintot, és így a kiváltás idejéig szabadon használhatták. Kiadás továbbá énekeskönyv ami 4 forint és 62 dénár. Jövedelmük kiegészítésére a fejedelemtől kaptak egy kocsmát is. Megállapítható, hogy ha nem is dúsan, de összejött mindazon kellék és javadalom a gyülekezet fenntartására…
1709-től kezdett az ég felhősödni a gyülekezet felett. Ebben az évben leégett városunk, komoly károk keletkeztek. A Rákoczi-szabadságharc bukása után (1711) a hitéletet is megszűnt, a gyülekezet is feloszlott. Az ajándékokat Seres György új lakhelyére Miskolcra vitte, az énekeskönyv Dorogra a harang pedig Majtisra került. Az ellenreformáció újra kitiltotta városunkból reformátusokat és a zsidókat, akik a város falán belül csak nappal tartózkodhattak. A Türelmi Rendelet ugyan ezt a jogfosztottságot megszüntette, de a szolnoki református egyház csak a XIX. zzázad második felében támad fel úrra.

Az újjászületéstől a II. Világháború végéig

Szolnok nem érintkezik az Alföld nagy kálvinista tömbjével, és az előzőekben említett okok miatt a reformáció korától folyamatosan működő református gyülekezet sem volt városunkban. A mai egyházat a betelepülők hozták létre az 1870-as évek végén az 1880-as évek elején. A gyülekezet első tagjai az ide helyezett vasutasok és tisztviselők lettek. Az újjászületés külső jelei igen szerények voltak kezdetben. Nem a mai impozáns templom adott otthont az istentiszteletnek, hanem egy szerény imaház amely egyes források szerint a mai parókia, más visszaemlékezések szerint a későbbi Nemzeti Szálloda a mai CIB bank helyén ált. Fényképe fönnmaradt, és e szerint elődeink 1869 és 1894 között, vagyis a mai templom elkészülte előtti időkben egy átalakított lakóházban tartotta az istentiszteleteket. Először a tószegi, majd később az abonyi lelkész járt át szolgálatokat végezni. Ez a tószegi anyakönyvből derül ki (1873-as kolera járvány áldozatait a tószegi lelkész temette el).
A gyülekezet első gondnoka Borostyán László ügyvéd, első pénztárosa pedig Nagy József volt. 1869-től Hubai Ferenc törvényszéki bíró a szolnoki reformátusok főgondnoka. Gyermekeinek nevelője a Pestről lejáró Nagy Bálint segédlelkész.
A szolnoki gyülekezet 1867-től leányegyház, 1867-től anyaegyház lett.
Első helyettes lelkésze Török Lajos volt, akit Gyenizse Antal követett mint megbízott lelkész.

gyenizse

Első rendes lelkipásztora a templom építő Csekei István volt a főgondnok pedig Bagossy Károly. A gyülekezet ekkor körülbelül 800 lelket számol, először 1885-ben gondol arra, hogy az istentiszteletnek megfelelő hajlékot építsen. Ekkor közölte Antos János egyházmegyei gondnok a gyülekezettel Tisza Lajos egyházkerületi főgondnok üzenetét, miszerint a gyülekezet kedvezményes árú telket fog kapni. Szász Károly püspök 1891-ik évi látogatásakor már megszemlélte a jövendő istenháza helyét. Maga a látogatás igen látványos külsőségek között zajlott le, egy élő gyülekezet képét tárta a püspök elé, akit Jászkisérről érkeztében mind a vasútállomáson, mind a lelkészlaknál diadalkapu fogadott. Az imaházban a püspök istentiszteletet tartott az ott levő előkelőségek előtt. A nép az istentiszteletet a meleg miatt kinyitott ajtókon át hallgatta, mivel a régi szűkös épület már alkalmatlan volt ekkora tömeg befogadására. Az iskolai hitoktatás megszentelését követően este bankettet adtak a püspök tiszteletére.

A látogatás után kezdődtek meg a templomépítés előkészítő munkálatai. Tervezője: Sztehló Ottó evangélikus építészmérnök, kivitelezője: Kocsis Lajos aradi építész. Aki a munkát 36.000 forint összegért vállalta. Már a kezdet kezdetén voltak kifogások a terv költséges és bonyolult volta miatt, de végül maradt az eredeti változat: látványos, de igen nehezen karbantartható épületet hagyva az utókorra.
Az épület a tégla gótika hagyományait követi, ami ugyan nem honos az Alföldön ilyen formában, de méltón kifejezi Luther énekének, a 390-ik dicséretnek a szellemét „Erős vár a mi Istenünk…”
A templom alaprajza ötszög, s ez az életet jelképezi. Az ötszögletű szimmetria egyedül az élők világában fordul elő, a holt ásványok közt ismeretlen. Ugyanerre a formára felelnek rá a templom berendezési tárgyai, az Úr asztala és a legékesebb rész a fenyőfából készített, díszesen faragott szószék is. A régi kézművesség szokása szerint az épület legkisebb részei, például a kilincsek is egyedi kivitelezésűek és harmonizálnak az egész összhatásával. Orgonáját a pécsi Angster cég készítette, szintén az épülettel összhangban lévő formában.
1894 júliusában tartották a bokrétaünnepséget, és ez év decemberére elkészült az épület. A felszentelés 1895 júliusában történt meg, de a sürgető szükség miatt a gyülekezet a püspök engedélyével már 1894 december 31-n délután 3 órakór megtartotta az első istentiszteletet.. A második harangot Somogyi József presbiter 1897-ban öntette. 1898 szeptemberében szeretett királynénk Erzsébet emlékére ünnepi gyászistentiszteletet tartottak.
A templomépítés megrendítette az egyház anyagi helyzetét, ami csak az új évszázad első éveiben rendeződött maradéktalanul. Az anyagi stabilizáció néhány nyugodt évvel társult, aminek szomorú eseménye a templom építő lelkész Csekey István halála. Utódja Soós László lett, aki belmissziói munkát kezdett és vasárnapi iskolát létesített.
A nyugodt építő esztendőknek közben lassan vége szakadt. Először lezajlik a főpróba, a két balkáni háború, majd a szarajevói gyilkosság apropóján kitör az a világégés, amelyet sokáig „nagy háború” néven emlegetnek, nem sejtve , hogy az utána következő események jelzőjét hamarosan egy puszta sorszámmá fokozzák le. A háború mérhetetlen szenvedést hozott, majd egy ország példátlan megcsonkítását. A szolnoki egyház nehezen vészelte at a háborús éveket.
Ez idő alatt sokáig segéd lelkész sem volt, a belmissziói munka tartósan szünetelt. A leggyakoribb tevékenység a temetés volt, mert a volt rendőrkapitányság épületében hadi korház működött, az itt elhunyt református vallású katonákat a gyülekezet lelkésze temette.
Az 1918-as esztendő nagy anyagi veszteséget is okozott. Felkérték az egyházat, hogy támogassa a háborús erőfeszítéseket, a háború azonban elveszett, az országot a menekültek tömege árasztotta el. Ennek hatásaként megnőtt a városban a reformátusok száma, ez a növekedés ugyanakkor egy nehezedő körülmények között lévő gyülekezetben következett be.

felhivas

A Károlyi-kormány, mint mindenütt az országban, itt is kaotikus állapotokat hozott, majd az ezt felváltó tanácsköztársaság csak tetézte a bajokat.Ezt követően három hónapig ágyúzta a várost a román tüzérség.
A helyzet oda fajult, hogy az állami támogatás megszűntével kérdőíveket kellett kibocsátani, hogy a hogyan tovább kérdésében dönteni tudjanak. A kérdések a következők voltak:
– Kívánja-e a gyülekezeti élet további fönntartását?
– Hajlandó-e ezért anyagi áldozatot hozni?
A román ostrom alatt mind a templomit, mind a lelkészlakást több belövés érte. Ehhez járult a román megszállás alatt történt fosztogatás, amikor az irodát és a lelkészlakást feltörték, kifosztották, az iratokat részben megsemmisítették. A nagy károsodás után többen az egyházközség leányegyházzá való visszaminősítését mérlegelték.

A fejlődés jelei 1923-tól mutatkoztak újra. Egyházi vegyeskar létesült, két vasárnapi iskola, női biblia kör, középiskolai diák egyesület alakult. Jeles esemény volt a gyülekezet életében Dr. Ravasz László püspök látogatása 1925-ben és Horthy Miklós kormányzóságának 10 éves évfordulóján tartott ünnepi istentisztelet.
Az 1930-as évek közepéig békés egyházépítő munka folyt. Ekkor épül az ifjúság otthon a mai gyülekezeti terem. (Rendezvények: színházi előadások, sport, karácsonyi vásár…) Felújítják a kántorlakást (Sóház hotel helyén állt) és a temetőőri lakást. Dr. Ravasz László püspök javaslatára új parókia épül a régi helyén. A templomtorony megrongálódott, viharvert kakasát Nagy Sándor főgondnok először csillagra akarja cserélni, de egész gyülekezet nyomására új kakas kerül a torony csúcsára.
Az évtized vége felé a város újra katonai felvonulási területté válik. Megindulnak a területi visszacsatolások. Különösen érezteti hatását az erdélyi bevonulás, amikor csak az utolsó pillanatban dől el, hogy a bécsi döntőbíróság ítélete, s nem román-magyar háború hoz megoldást. A szovjet-orosz háború először csak behívásokat és közellátási korlátozásokat jelent, de az 1944-es német megszállás után egyre inkább sújtják a várost az angolszász bombázások.
Szolnok elsőrendű katonai célpont, s ez eldönti sorsát. A lakosság egyre inkább elmenekül, s 1944 júliusában a nagy beteg Soós László mellé helyezett Fekete Sándor Budapest Frangepán utcai segédlelkész az istentiszteletek elnéptelenedését jelenti. Soós László időközben bekövetkezett halála miatt a helyettes lelkész-adminisztrátorrá kinevezett Fekete Sándor nyáj néküli pásztorrá vált. Egyedüli ember révén, mivel az üzletek, éttermek bezártak, ellátását sem tudta megoldani, helyzete egyre tarthatatlanabbá vált.
A háború fizikai valóságában is elérte a lelkészlakot és templomot. Október 10-én német katonák hatoltak be az épületbe, s többek között elvittek egy kelyhet magukkal, majd a magyar hadsereg tagjai költöztek be a parókiára. Anyakönyveket és egyéb iratokat égettek, s az atrocitások miatt a hatóságoknál tiltakozó segédlelkészt megfenyegették. 1944. október 27-én a püspök a segédlelkész Budapestre történő áthelyezését rendelte el. Távozása előtt a kegyszereket a pincében lévő széna alá rejtette, az anyakönyveket a pincének a rongálások miatt nem zárható szekrényébe tette, kifizette Soós Lászlóné lelkészözvegy illetményét, majd új szolgálati helyére távozott. Ekkor, véleménye szerint már 100 hívő sem maradt a városban. A hatóságok adatai szerint az eredetileg 41.000 lakost számláló városnak alig 4.000 lakosa volt. Ennyien várták szorongásokkal, félelmekkel, kételyekkel az újabb megszállásba torkoló úgynevezett „felszabadulást”.

A II. Világháború után

A hadi események elmúltával, 1945. március 26-án Jóba József esperes Kúthy Béla vallásoktató lelkészt bízza meg az egyházközösség adminisztrálásával, amíg Dr. Szokody Gyula megválasztott lelkész elfoglalja szolgálati helyét. Ennek napját május elsejére tűzték ki. A presbitérium határozata szerint addig rendbe hozzák a megrongálódott templomot, s Dr. Szokody Gyula Tiszainokáról Szolnokra költözött. Jellemző adalék az akkori nehéz körülményekhez, hogy a temető kitermelésre alkalmas fáit a presbitereknek ajánlották fel, így biztosítandó egyúttal az egyház tüzelőjét is. Közben az újszászi fiókegyház anyaegyházzá alakult., az így kieső jövedelemről a szolnoki gyülekezet önként lemondott. 1946-ban története során először, diakonisszát is kapott az egyhát.
Közben eljött a fordulat éve, (1948) Dr. Ravasz László kénytelen távozni tisztéből. A szolnoki presbitérium is szavazott az új püspök személyéről. Püspöknek Bereczky Albertet választották, jelentős számú ellenszavazattal. A háborúban elvesztett harangokat újraöntötték, a felújított orgonával együtt 1948 szeptember 12-én áldja meg Szabó Imre püspökhelyettes.
Az 50-es évek, mint mindenütt az országban, egyre zordabb levegőt hoznak magukkal. Az egyházépítés legfontosabb eleme a hittanoktatás ellehetetlenül. A politikai nyomás mellett, a szülők nem merik gyermekeiket hittanra járatni, azzal is, hogy az állam nem fizet többé hittan oktató lelkészeket. Emiatt Kúthy Béla 18 évi szolgálat után Dunavarsányba megy segédlelkésznek.
A tatarozást követő hálaadó istentisztelet 1954 december 31-én volt, az építés hatvanadik évfordulóján. A felújított templom szentelése 1955 május 8-án volt, melyre a gyülekezet Bereczky Albert püspököt akarta meghívni. Akadályoztatása miatt Bükki Zsigmond esperes és Dr. Jáky Gyula egyházmegyei gondnok vettek részt az ünnepségen. A budapesti teológiai akadémia centenáriumi ünnepségeihez a szolnoki gyülekezet is hozzájárult a maga adományaival. A szeniori szobát látták el kézimunkákkal.
Az 1956-os év utolsó előtti presbiteri ülése még mindennapi ügyekkel foglalkozik – mint a belső temetői temetések betiltása a tanács által -, de a december 9-i ülés témája már egészen más.
Áttekintik a forradalom eseményeit, s bár elismerik, hogy a helyzet még bizonytalan, oktalan optimizmussal értékelik a változásokat. Ezeket részletesen tartalmazza a jegyzőkönyv.

  • Megalakul a Magyar Református Egyház intézőbizottsága
  • Visszahelyezik tisztébe Dr. Ravasz Lászlót, aki rádiószózatot tett közzé.
  • Külön megemlítik, hogy a népszerűtlen és egyházát is eláruló Péter János püspök állami szolgálatba lépett át. Reménykedve üdvözlik a változásokat, de a folytatást sajnos már ismerjük.

A presbitérium csak 1957. szeptember 22-én ült össze ismét., addig gyülekezési tilalom volt, de ekkor is foghíjasan., mivel a presbitérium több tagját internálták. Időközben az egyházi vezezés soraiban is változások történtek. Bereczky Albert lemondott, az új püspök Szamosközi István lett, Bükki Zsigmond esperes meghalt, utódja Adorján József nagykőrösi lelkész lett. Változások történtek a gyülekezeten belül is. A Dr. Szokogy Gyula és Ócsai László közötti ellentétek a segéd lelkészt Vezsenybe helyezték. A presbiterek számát 24 főre csökkentették. Eltávozott Dr. Jakab László, aki helyett kántor állás betöltésére Billédi Ferenc kocséri lelkipásztor érkezett városunkba. A háttérben a jól ismert okok miatt fokozatosan csökken a templomba járók száma.

sze_pla_arc

Ennek az időnek más jellegű, derűsebb eseménye volt a Szegedi Kis István török rabságából való kiszabadulásának 400 esztendős évfordulójára rendezett emlékünnepség. Hosszas előkészítés után, 1962 október 7-én, Szamosközi István püspök jelenlétében, generális vizitációval egybekötve tartották meg a megemlékezést.

szegedi_emt

A délelőtt 10 órakor tartott istentiszteleten a püspök hirdette az igét, majd kezdetét vette a díszközgyűlés. Jelen voltak még: Adorján József esperes, Dr. Esze Tamás főgondnok, Horváth György püspöki titkár, valamint a környező gyülekezetek lelkészei, szám szerint 25-en. Ekkor avatták föl  Szegedi Kis István emléktábláját templomunkban. Az ünnepséget díszebéd zárta.

Az ünnepség után viszonylag eseménytelenül folyt a gyülekezeti élet, egészen 1963-ig, amikor Dr. Szokogy Gyula lelkipásztor a gyülekezettel való megromlott viszonya miatt eltávozott Dabasra, s helyette a szolnoki gyülekezet Balogh József tápiószelei lelkipásztort választotta, kinek idejében az egyház épült és erősödött. Megtörtént a gáz bevezetése, a temető fásítása, az orgona és harangok villamosítása. A megürült szolgálati lakás hozzácsatolásával megnagyobbították a gyülekezeti termet is.
1976-ban váratlanul elhunyt Balogh József lelkipásztor. Utódja Hamar István lelkipásztor és szintén lelkész felesége lett, Albertirsáról. Beiktatásuk 1976. december 5-én történt meg.
Városunk gyülekezeti élete azóta örvendetesen növekszik. Nőtt az istentiszteleteken résztvevők és az úrvacsorázók száma. Ami különösen örvendetes elsősorban a lelkészasszonynak köszönhetően: egyre emelkedett a gyermekistentiszteletre járók száma. Ez különösen is fontos, mert iskolai hitoktatás nem lévén, ez volt a gyermekek egyetlen lehetősége a hitéletben való részvételre. 1980-ban a Zsinat döntése alapján Hamar Istvánné is teljes jogú, palástos lelkész lett.
Miután Szandaszöllőst Szolnokhoz csatolták, az ott élő reformátusok gondozása is a szolnoki lelkipásztorok feladatává vált. Pásztor Győző plébános ajánlatát elfogadva, 1977-től minden hónapban van református istentisztelet a szandai katolikus templomban.
A lelki munka mellet fizikai építő munka is folyt. 1980-ban bevezettük a gázfűtést a templomba, amivel egy régi óhaj vált valóra. E munkák közben nagy mennyiségű régi irat került elő az egyház múltjából, ezek szakszerű megőrzése végett a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének levéltárában kerültek elhelyezésre.
A diktatúra enyhülésével mód nyílt nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is. Először hoyerswerdai (NDK), azután a kisbázeli (Svájc), végül a rettegi és nagybányai (Erdély) gyülekezettekkel létesítettünk testvérgyülekezeti kapcsolatot, melyet évről-évre kölcsönös látogatások erősítenek.
Közben személyi változás is történt. Nyugdíjba vonult majd elhunyt Billédi Ferenc kántorlelkész pénztáros helyét Balázsi János nyugalmazott lelkipásztor foglalta el, hasonló munkakörben.

A rendszerváltástól napjainkig

A diktatúra bukása egy élő, virágzó, a változásokra felkészült gyülekezetet talált városunkban. Miután a rendszerváltás az egyház berkeiben is beindult, állást kellet foglalni a püspök személyét illetően. A presbitérium egy emberként állt ki Dr Hegedűs Lóránt személye mellett.
Nyolc párhuzamos csoportban megindult a gyülekezeti, a gyermekvárosi és az iskolai hitoktatás. Lehetőség nyílt a kórházi istentiszteletek tartására is.

urszoszek

A gyülekezet ismét szembekerült azzal a problémával, amellyel egy nemzedékkel korábban már atyái találkoztak. Látványos, de nehezen fönntartható templomunk felújításra szorult. A munka szinte kilátástalan anyagi helyzetben kezdődött, de Isten segítségével haladt előre. A gyülekezet adakozása mellett az önkormányzat is jelentősen támogatta a felújítást. Komoly segítséget kaptunk a testvérgyülekezetektől is. Miután a templomba járók száma oly örvendetes mértékben megnőtt, hogy a tatarozás alatt nem fértek el a gyülekezeti teremben, gondoskodni kellett nagyobb helységről. A katolikus egyház sietett segítségünkre, rendelkezésünkre bocsátotta a Szent Imre Kultúrotthont. A munkák alatt ott folytak a református istentiszteletek. Jó reménységgel vagyunk arra nézve, hogy gyönyörűen felújított templomunk méltóképpen képes kifejezni a ránk bízott történelmi értékek iránti felelősségünket, meghitt lelki otthon utáni vágyunkat és az Isten iránti kibeszélhetetlen hálánkat.

AKADÁLYMENTESÍTÉS
Szolnoki Református Egyházközség