Élő reménységre!
Olvasandó: Máté 21, 1-10.
„Péter, Jézus Krisztus apostola Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen. Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.” 1Péter 1, 1-4.
Húsvét vasárnapján és hétfőjén hallhattuk a Feltámadás örömhírét! A mai napon szeretnék szólni köztetek annak hatásáról a mi életünkben!
Gyermekek és felnőttek is tesznek fel kérdéseket a Húsvét ünnepével kapcsolatban! Például: Miért mindig máskor ünnepeljük, miért nincs egy állandó dátuma, mint a Karácsonynak? Jó dolog, hogy van kérdése az ünnepel kapcsolatban, de a probléma az, felületes az érdeklődése. Az egyik iskola műszaki dolgozója tett és tesz fel ilyen felületes kérdéseket.
Hiába válaszolok neki a lehető legjobb tudásom szerint, mert alapvetően nem a válasz érdekli, hanem a saját igazsága. Egyik nyitott pillanatában kérdeztem rá: Érti-e mi a Húsvét titka, csodája és miben érinti Őt? Ahogy lenni szokott, a beszélgetés megszakadt, sürgős tennivalója lett! Nem Ő az egyetlen ember, aki így viselkedik, aki nekünk szögezi a kérdést, majd amikor nekünk van kérdésünk, akkor kilép a beszélgetésből! Miért? Mert a lényegtelen dolgok, az egésznek egy piciny szelete érdekli. Nem a teljes valóság, hanem annak egy kicsiny része. Bárcsak azt kérdezné, mit tegyek, hogy üdvözüljek? (Mk 10,17c). Nem ezt teszi, hanem önmaga igazolására teszi fel provokatív kérdését! Autóban utazva csíptem el egy interjút egyik lelkipásztor testvéremmel. A riporter egyre-másra tette fel a provokatív kérdéseit. Számomra a legmerészebb és a legpimaszabb kérdése ez volt: Mi a bizonyítéka arra, hogy Isten létezik? Testvérem válasza szívből fakadó volt: Mert én már találkoztam Vele, naponta találkozom Vele és itt hagyva e földi létet újból találkozni fogok Vele. Ebben a válaszban benne van a keresztyén ember hitvallása és reménye is.
A világ számos pontján, így itt Szolnokon is hirdettük: Jézus Krisztus feltámadott! Ez a tény, ez az igazság hangzott el erről a szószékről is. Mert Jézus él! Nem csak a Húsvét vasárnapján és hétfőjén, hanem ma is! Ma nem angyalok hirdetik, nem az asszonyok hozzák a jó hírt: láttuk az Urat, hanem maga Jézus jelenti ki a ma napon és minden napon: „halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1, 18).
Boldog ember vagy, ha a Feltámadott Jézus Krisztus már kijelentette magát neked. Boldog ember vagy, ha már találkoztál Vele, ha megjelent neked, ha élő közösséged van az élő Megváltóval!
Akik a szórólapunkon olvasták velem együtt az Igét, azok láthattak néhány kiemelést. Fontos kijelentései Péter apostolnak, amik több figyelmet érdemelnek, mert könnyen elsiklik a szemünk felette.
Az első versben azt olvassuk: „Péter, Jézus Krisztus apostola Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek”. Péter azoknak ír, akik a környező népek között élik mindennapjaikat. Azoknak ír, akiknek egy idegen, Istentelen környezetben élik meg győzedelmes hitüket. Azoknak ír, akik szórványban élnek idegenként. Ahol az idegen kultúra akarja bekebelezni Őket! Péter levelének megírása óta eltelt közel kétezer esztendő és mégis, mai napig érvényes. Már nem a Pontuszben vagy a Galáciában élőkre, hanem ránk, 21. századi keresztyén emberekre is. Mi is, egy olyan kultúrával vagyunk körülfogva, amely a saját „értékeit”, saját gondolataikat akarja minden emberre ráerőltetni. Egy olyan kultúrában élünk, ahol bár el lehet mondani, mi Jézus Krisztusban hiszünk, Őt követjük életünkben, de azzal hárítanak el, „mi már egy haladóbb gondolkodók vagyunk”. Haladóbb? Haladóbb abban, hogy mindent megenged, mindenre igent mond, mindent szabad, ha a saját érdek diktálja és mi keresztyének lennénk a maradiak, mert ragaszkodunk az Istenhez és az Ő kijelentésének?
Haladóbbak amiatt, mert el lehet venni Isten szolgálójának az életét? Haladóbbak, mert felgyújthatják, tönkre tehetik templomainkat? Ezekben a támadásokban kell megállnunk, megvallanunk a Jézus Krisztusba vetett hitünket.
Az Igénkben felsorolt városok öt különböző római provinciában voltak fellelhetők. Öt különböző tartományban élnek, nagy távolságokra egymástól, mégis van közös bennünk a diaszpóra, a szórvány léten kívül, ami összeköti Őket. Ez pedig, Jézus Krisztus feltámadása és az Ő elhívása, megszentelése, megigazítása. Ez a hármasság köti össze ma is bárhol élő gyermekeit. Akár Amerikában, akár Afrikában, akár Ázsiában vagy Európában is éljen. Ahogy az Igénkben olvasott városok keresztyénjeiről, úgy a ma élő keresztyénekről is elmondható: JÖVEVÉNYEK!
Számunkra ez a szó sokszor negatív. Gondoljatok csak a kirekesztő szóra, amit talán Te is megkaptál már: gyüttment. Vagyis, idegen, nem ide való, nem közülük való, jövevény. Azonban ennek a szónak lehet pozitív töltete is! Jövevények, akik „a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre” (3. v.). Mert mi nem csak egy városban, nem csak egy településen vagyunk, lehetünk jövevények, hanem egész földi futásunkban. Jövevények, hiszen mennyei elhívásunk van már, ha igent mondtunk az Úrral való járásban. Ránk, református keresztyénekre is igaz, szétszórattunk a világ számos pontján. Igaz ránk is, hogy sokszor okoz szenvedést a körülöttünk való világ, de mindezek ellenére, mégis azt énekeljük a 392. dicséretünkben: „Kihívott minden népből egy lelki népet itt, kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egyesít!”. Bármely nemzethez is tartozunk, bármely nehézségek is érnek bennünket, bármilyen üldöztetésben is van részünk, bármennyire is lenéznek minket, mi akkor is előre tekintünk: „arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.” (4. v.).
Miként folytatódik az előbb idézett énekünk 4. sora? „Sok bajban, küzdelemmel meghajszolt, megvetett, de szent megújulásért és békéért eped, míg látomása egykor dicsőn beteljesül s a győzedelmes egyház Urával egyesül.”. Dicséretünk is felhívja a figyelmet, a keresztyén ember jövevény ezen a földön, hogy átmeneti az itt tartózkodása, de van egy biztos pontja, Jézus Krisztus feltámadása, melynek részese vagy, vagyok. Ez az a biztos alap, amire érdemes építeni, s ha ezzel rendelkezünk, akkor bármilyen lenézést, megvetést, üldöztetést és támadás is érheti Isten népét, mert van valami, ami Isten földi egyházának életét megalapozza. Ez az, amit Jézus tud adni! „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.” (Mt. 7,24-25).
A levelet Péter írta, aki áruló lett, aki elveszítette minden reménységét Nagypénteken, aki a reményvesztettségben visszatér halászni. Mégis a történtek után 30 évvel azt írja: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre” (3. v.), vagyis, örökkévaló kincsünk van a mennyben, le van foglalva számunkra, örökös részünk biztos már.
Sokan kételkednek a Húsvét történeteinek valódiságában, sokan kételkednek a Feltámadásban és értetlenkednek az olvasott evangéliumokon. De maga Péter története, valamint Pálé, s reményeim szerint, az itt ülők közül, sokunk élete a legfőbb bizonyíték Húsvét eseményeiről, Isten munkájáról az emberért. Mert Péter, mert Pál, mert Te is voltál abban a helyzetben, mikor kilátástalan volt életük, életed, mikor úgy érezték, úgy érezted elcsüggedt, megfáradt, megvetett és kilátástalan a földi futás. Mikor észre lett véve, a bűn mocsara akar a fej felett átcsapni, akkor tudták, tudtad elmondani: könyörülj rajtam Krisztus! Nem maradt a segélykiáltás megválaszolatlanul, hiszen mellénk lépett, felemelt, megtisztított és kezében tart nap, mint nap! A megöletett Bárány, a feltámadt Jézus Krisztus.
Miért lehetséges ez? Figyeljünk nagyon az Igénkre! „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre” (3. v.). Talán neked sem tűnt fel egy apró szó, ami megváltoztatja az egész látásunkat, ahogy nekem sem az első olvasatra! Ez az apró szó, az által! Nem azt mondja Péter: Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása miatt! Most már érezzük, milyen nagy a különbség a két mondat között. Engedjétek meg, hogy egy példával segítselek Titeket a megértésben:
Nincsen messze Tőlünk a gyaloghíd! 2011-ben lett átadva. Kétezer ember jött össze, hogy ünnepelje Közép-Európa leghosszabb gyaloghídjának átadását. Zenekar, vers, beszédek, díjak átadása. Németh Miklós a híd kivitelezője kiemelte: a híd összeköti a várost a tüdejével, a Tiszaligettel. Tehát, át lehet menni rajta, mert megépült, mert összeköt. De nem biztos, hogy valaki átmegy rajta a túlsó partra. De van lehetőség arra, hogy ezt a gyaloghidat használjuk, ha a Tiszaligetbe vágyunk, hiszen ráléphetünk, átjuthatunk a vágyott helyre. Régiesen mondva: általmegy a hídon! Ezzel szemben a ’miatt’ azt jelenti, tudom, van egy híd, amit talán ünnepeltem is, de nem használok.
Péter nem véletlenül írja és mondja: Jézus Krisztus feltámadása által. Mert, ha miatt lenne, az azt jelentené, tud a feltámadásról, tudja, van út a menny felé. Tudja, miként lehet eljutni a sötétségből a világosságra. csak az ismeret az Övé! Nem éli meg, nem használja! Az által pedig azt jelenti, Jézus Krisztus kereszthalála értem is történt, az üres sír élő bizonyosság számomra. Azt jelenti, az ünnep nem csak piros betűs a naptárban, hanem azt is, hogy részesedem Jézus Krisztus áldásaiban. Őáltala lehet reménységem, ezért ujjong Péter és ujjonghatunk mi is Vele: „Áldott az Isten”.
Vagyis, magasztaltassék az Isten, hogy Jézus feltámadása által lehet és van élő reménységünk! Nem mi jöttünk, Ő hozott. Nem mi választottuk Őt, Ő választott minket. Nem mi kerestük Őt, Ő keresett és talál meg bennünket. Nem mi szerettük Őt, hanem Ő előbb szeretett minket, és újjászült minket élő reménységre.
Ezzel az élő reménységgel tudjuk bátorítani azokat, akik vigasztalásra szorulnak, akik a feltámadás reménye nélkül élnek. Nekik is lehet reményük, de azok előbb vagy utóbb elporladnak, semmivé lesznek. Hányszor hallhatjuk az optimista jóslatokat, például a következő termésről, az előttük álló feladatokról, s azok kimeneteléről. Azután, a termést elveri a jég, a feladat végrehajtásába egy külső indok közbeszól és vége a reménységüknek, fuccs az álomnak. Bátorítanunk szükséges Őket! Nem azzal, hogy a következő évben jobb termés lesz, nem azzal, hogy majd a következő próbálkozás sikeres lesz, hanem a bennünk lévő hit kijelentéséből, mert élő reménységre születtünk újjá, s ebből a reménységből tudunk tovább adni másoknak is!
Végezetül, mire tekint a mi élő reményünk? „arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva” (4. v.). A hívő ember Jézus Krisztus ajándékainak csak egy részét kapja meg itt a földön, de van, amit majd ezután ad oda. Jézus Krisztus nem adott még mindent oda, pedig most is azt mondja az ige, hogy „mindennel bírók”: mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való. És még nem kaptunk meg mindent, mert a java még hátra van. A romolhatatlan, az el nem múló és a szeplőtelen örökség.
Mit is jelentenek ezek a jelzők? Elsőként az el nem múló, vagy ahogy a Károli fordításban olvashatjuk, romolhatatlan. Milyen öröm ezt kimondani, az örökségünk nem fog romlásnak indulni, nem fog összetörni, nem fog csökken. Isten az, aki ezt a romolhatatlanságot fenntartja számunkra. A következő jelzőnk, amit Péter használ a szeplőtelen. Azt jelenti, hogy maga az örökség tökéletes. Szenny, folt, tisztátalanság nem szennyezi, vagyis bűnmentes. Utolsóként a hervadhatatlan kerül elénk. Azt jelenti, időálló. Értéke, dicsősége, szépsége nem változik, Mindhárom jelzőnket ha össze szeretném foglalni, akkor azt kell mondanom, az isteni örökség nincs kitéve semmilyen időbeli változásnak és nincsenek buktatók, apró betűs részek a hívők számára.
Tudhatjuk, élő reményünk van arra, hogy a halál után az Ő mennyei királyságának az állampolgárai leszünk, mert számunkra fenn van tartva az örökségünk!
Hadd példázzam egy lelkipásztor testvérem beszámolójával! Egy időben lelkigondozott két idős embert! Mindketten a kilencvenes éveikben jártak. Mindkettő konfirmált, úrvacsorázott, szolgált a gyülekezetében, és amíg egészségük engedte, rendszeresen látogatták az istentiszteleteket. Mindkettő napjainak nagyobb részét ágyban fekve töltötte. Eddig a pontig hasonló az életük. Eltérés a távozásról alkotott képükben volt! Az egyikük szomorú, elhalványodó szemmel és hanghordozással közölte a lelkigondozóval: meg kell halni, amit többször elismételt. Mutatva, híján van az élő reménynek!
A másik bácsi látogatása során ragyogó szemekkel és ujjongva mondta: „Nincs baj! Minden nappal közelebb kerülünk ahhoz a dicsőséghez, szépséghez és csodához, amit Jézus Krisztus szerzett nekünk.”. Az egyiknek nincs reménysége, a másiknak van élő reménysége. És miért van élő reménysége? Mert van élő Krisztusa. Csak annak lehet élő reménysége, akinek élő Krisztusa van. Feltámadott Ura van, aki hordozza magán a szegek helyét. Aki ha kell, megmutatja neked és azt mondja: jöjj és lásd, ne légy hitetlen, hanem hívő, mert élek örökkön örökké.
A mai nap kérdése neked és nekem is: Bizonyos vagy-e, hogy el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökséged van a mennyekben?
Jézus megcselekedte érted a legnagyobbat, azt kéri, éld az életed az általa megszerzett élő reménység szerint! A zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.” (13,14).
„Jézus segíts engem ebben,
Hogy éltem folyjék szentebben,
És hogy ne menjek ítéletre,
Támassz fel engem új életre.
A te Lelkednek ereje
Az új életnek kútfeje;
Hogy hát legyek élő személy:
Lelked által énbennem élj.”
(347/5). Ámen!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Mit jelent számodra, hogy jövevény vagy ezen a földön?
- Érzed-e, megéled-e, hogy nem Jézus miatt, hanem Jézus által van üdvösséged?
- Bizonyos vagy-e, hogy el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökséged van a mennyekben?