A legjobb barátom: Isten
Textus: „Szüntelenül imádkozzatok! ” 1 Tessz 5, 17.
Isten azt szeretné, ha Ő lehetne a legjobb barátunk
- Istennel való kapcsolatunknak különböző oldalai vannak: ő teremtőnk, Urunk, bíránk, megváltónk, szabadítónk, szerető, gondviselő Atyánk stb., a legcsodálatosabb az, hogy a mindenható Isten barátunk szeretne lenni
- Az Isten és ember közötti ideális kapcsolat az Édenkertben figyelhető meg: Ádám és Éva a bűnbeesésig bensőséges közösségben lehetett az Úrral.
- Arra teremtettünk, hogy folyamatosan Isten jelenlétében éljünk, csakhogy a bűnbeesést követően elvesztettük ezt az ideális állapotot.
- Az ószövetségi időkben csak keveseknek adatott meg, hogy baráti kapcsolatuk legyen Istennel. Mózes és Ábrahám Isten barátja volt, Dávid Isten szíve szerint való férfi, Jób, Énók és Nóé is bensőséges kapcsolatban volt Istennel. Ám azokra az időkre inkább az Istentől való félelem, mint a barátság volt jellemző.
- A helyzeten Jézus változtatott: amikor a kereszten kifizette a bűneinket, a templom kárpitja – mely az Istentől való elszakadásunk jelképe volt – felülről lefelé kettéhasadt. Az ember ismét közvetlen kapcsolatba kerülhetett Istennel.
- Az ószövetségi papoknak órákon át kellett készülődniük, mielőtt Isten elé állhattak. Mi bármikor találkozhatunk vele. Ahogy a Biblia mondja: „Most örvendezhetünk Istennel való csodálatos kapcsolatunknak…mindezt azért, amit a mi Urunk Jézus Krisztus tett értünk, amikor Isten barátaivá tett minket.” Róm 5, 11.
- Egy régi himnuszunk is így kezdődik: „Ó, mily hű barátunk Jézus”
- Jézus is a barátainak mond minket. Lásd Jn 15, 15, ahol a barát szó az eredetiben közeli, bizalmas barátot jelent. Ugyanezt a szót használja a Szentírás a királyok legbelső tanácsadói, bizalmi körére, akik bensőséges kapcsolatban lehettek a királlyal.
- Miért akarja, hogy közeli barátai legyünk? Mert Ő féltőn szerető Isten. Nagyon erős érzelmek vezetik a velünk való kapcsolatában. Ő komolyan vágyik rá, hogy mélyen megismerjük. Mindent úgy rendezett, hogy barátaivá válhassunk.
Mi kell ahhoz, hogy Isten barátja legyek?
Folyamatos beszélgetés
– Azzal, hogy hetente egyszer, kétszer elmegyünk gyülekezetbe vagy csendességet tartunk, még nem kerülünk közeli kapcsolatba Istennel. Ezek nagyon fontosak, de Ő többet kíván: azt szeretné, ha minden tevékenységünkbe, beszélgetésünkbe, minden gondolatunkba is bevonnánk. Egész nap beszélgethetünk vele: megbeszélhetünk vele mindent, ami épp történik velünk, vagy amin gondolkodunk.
-A „szüntelen imádkozás” azt jelenti, hogy vásárlás, autózás, szokásos tevékenységeink közben beszélgetünk Istennel.
-Igen elterjedt az a félreértés, hogy az „Istennel töltött idő” egyenlő azzal, hogy egyedül vagyunk Istennel. Erre is szükségünk van, azonban bármi, amit csak teszünk „Istennel töltött idő” lehet, ha Őt is részvételre hívjuk, és tudatában vagyunk jelenlétének.
– Az egyik klasszikus mű szerzője, melynek témája az Istennel való párbeszéd, az Isten jelenlétének gyakorlása, a tizenhetedik században élt egyszerű kolostori szakács, Lőrinc testvér volt. A leghétköznapibb, legmonotonabb feladatokat is a dícséret és az Istennel való közösség pillanataivá tudta emelni.
– Ő mondta, hogy az Istennel való barátság kulcsa nem az, hogy mással töltjük időnket, hanem az, hogy másképp viszonyulunk ahhoz, amivel épp az időnket töltjük. Amit eddig magunkért tettünk, kezdjük el Istenért tenni, legyen szó étkezésről, tisztálkodásról, pihenésről, szemét kivivésről.
– Ne az legyen számunkra a megoldás, hogy évente egyszer kétszer csendeshetekre menekülünk, hogy ott Isten jelenlétébe kerüljünk, elcsendesedjünk, hanem tanuljunk meg folyamatosan Isten jelenlétében élni.
– Az édenkertben sem számított külön eseménynek az istenimádat, ez folyamatos volt.
Mivel Isten mindig velünk van, ezért nem létezik olyan helyszín, ahol közelebb lehetnénk hozzá, mint ahol most vagyunk.
Hogyan lehetséges a gyakorlatban szünet nélkül, azaz mindig imádkozni?
A már említett Lőrinc testvér két dologban gyakorolta magát:
- Egyik módja az imasóhaj, azaz rövid mondat vagy kifejezés Jézusnak címezve, amely egy röpke sóhajba is belefér. Mint pl.: „Itt vagy velem”, „Enyém a kegyelmed”, „Tőled függök”, „Szeretnélek megismerni”, „Hozzád tartozom”, „Segíts bíznom benned”.
Felidézhetjük a Biblia mondatait is: pl. „Nekem az élet Krisztus” Filippi 1, 21. „De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet” Zsolt 73, 23. „Te vagy Istenem” Zsolt 63, 2. Érdemes ezeket az imádságokat minél gyakrabban elismételni, hogy mélyen gyökeret verhessenek bennünk.
-Isten jelenlétének gyakorlása készség, melyet fejleszthetünk és szokásaink közé beépíthetünk.
Ahogy a zenészeknek is naponta szükségük van gyakorlásra, hogy játékuk élvezetes legyen, nekünk is rá kell vennünk magunkat mindennapjainkban arra, hogy Istenre gondoljunk:
Meg kell tanítanunk elménknek, hogy jusson eszébe Isten
Erre nézve jó gyakorlat pl. igés cetlik kiragasztása a házban, ezzel is hozzásegíthetjük magunkat, hogy gondolatunk Isten jelenlétébe kerüljön.
A bencés szerzeteseket az ingaóra óránkénti ütése figyelmezteti, hogy álljanak meg és mondják el imájukat.
A cél: megtanuljuk azt, hogy folyamatosan tudatában legyünk Isten jelenlétének, valóságosságának, ami nem más, mint az Istent imádó életforma.
- Az Istennel való barátság elmélyítésének másik módja a folyamatos elmélkedés. Napközben folyamatosan gondolkodunk Isten Igéjén, amit elmélkedésnek, meditációnak nevezünk.
Lehetetlen úgy Isten barátjává válni, hogy nem tudjuk, mit akar mondani nekünk, azaz nem olvassuk rendszeresen a beszédét, a Bibliát.
Sámuelnek is Silóban az Úr kijelentette magát az Ő Igéje által. Ugyanakkor ilyen tanácsokat kapunk az igéből: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva.” Józs 1,8.
Gondoljunk az első zsoltárra: „Boldog ember az, aki az Úr törvényében gyönyörködik és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal…” Zsolt 1,2.
„Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain.” Zsolt 143, 5.
„Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem” Zsolt 145,5.
-Nem tölthetjük egész nap bibliatanulmányozással a napunkat, egy valamit azonban megtehetünk: a szívünkben, gondolatainkban forgassuk Isten szavát.
– Amikor folyamatosan egy nehézségen jár az eszünk, azt aggódásnak hivják. Amikor Isten ígéjén jár az eszünk, az elmélkedés, meditáció. Tehát aki tud aggódni, az tud elmélkedni is! Minél többet meditálunk Isten Igéjén, annál kevesebb aggódnivalónk marad!
– Jóbot és Dávidot azért tekintette barátjának Isten, mert mindennél többre tartották Szavát. S egész álló nap azon gondolkoztak. Jób igy beszél: „Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.” Jób 23,12. Dávid ezt mondja: „ Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem.” Zsoltár 119, 97. „Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.” Zsoltár 77, 13.
Kérdés:
-Hogyan emlékeztethetném magam arra, hogy napközben többet gondoljak Istenre és többet beszélgessek vele?