Igazi konfirmáció
Olvasandó: János 20, 26-31. „Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” János 20, 29.
„Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele. De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.” János 21, 24-25.
Konfirmáció ünnepi istentisztelet van ma. A konfirmáció szó megerősítést jelent. Különös konfirmációról beszél ez a mai ige. Nem egy ünnepi szertartásról, nem egy vizsgáról, hanem arról a pillanatról, amikor megerősödik bennem, hogy amiről a Biblia beszél nem csak igaz, de valóságos is. Amikor ez az életemben elkezd működni, és az én életem visszaigazolja, megerősíti, konfirmálja, hogy a bibliai bizonyságtevők igazat beszéltek.
„Egyik teológiai professzorunktól kérdezte a rádió riportere:
- Honnan tudjuk azt, hogy a Szentírás „Istentől ihletett” könyv?
A válasz így hangzott:
- Két helyről is. Az egyik maga a Biblia, mert azt olvassuk benne: „A teljes Írás Istentől ihletett…” (2Tim 3, 16.)
A riporter felnevetett:
- Ez nem válasz. Bármelyik könyvbe be lehet írni és ez így nem bizonyító erejű.
- Erre a válaszra számítottam – felelte e professzor. – Itt jön a másik bizonyíték: évezredek alatt millió és millió ember éltet át, hogy a Biblia elvégezte azt a hitre vezető és meggyőző munkát bennük, amelyről beszél. Megtapasztalták az új életet, örök életet munkáló erejét.” (Végh Tamás: A nagy szabadítás)
János evangéliuma végén ez a visszaigazolás szólal meg. Az evangélium 20 részét János írta, a tanítvány, a szemtanú, aki ott volt. Elmondta, amit látott. Honnan tudjuk, hogy igazat beszél? Honnan tudjuk, hogy valóságos dolgokról beszél, valamiről, aminek hatása van később is?
Lee Strobel amerikai oknyomozó riporter körültekintően utánajárt az evangéliumok hitelességének. Tette ezt azzal a szándékkal, hogy bebizonyítja: frissen hitre jutott felesége tévedésben él. A hiteles szaktekintélyeknek tett fel minden kérdést tabuk nélkül. Könyvében, a „Jézus dosszié”-ban sorban beszámol a válaszokról. Tény, hogy a bibliai evangéliumok beszámolói az eseményekhez nagyon közeli időpontban születtek, hogy páratlanul sok fennmaradt kézirat őrzi őket, hogy a négy evangélista lényegében egyről beszél, de egymástól függetlenül, különböző nézőpontokból, tény, hogy az íróknak semmi érdekük nem fűződött ahhoz, hogy ezeket a beszámolókat így leírják, hiszen csak üldöztetést kaptak érte. Ezek és még további tények azt erősítik meg, hogy nincs az ókori történelemnek még egy történetileg ilyen hitelesen dokumentált eseménye, mint amiről az evangéliumok beszélnek. Bármi, amit az ókorról történelemből tanulunk, inkább lehet legenda, mint az evangéliumok beszámolói Jézusról.
Az igazi megerősítés mégsem ez! Az igazi megerősítést itt olvassuk ebben az Igében. Az utolsó néhány verset ugyanis nem János írta, hanem a következő generáció. Az ő tanítványai. Így beszélnek róla: „Ez az a tanítvány…” aztán hozzá teszik: „és mi tudjuk…” Ő és mi. Ő látta, elmondta, mi pedig visszaigazoljuk, hogy a valóságról beszél. A mi életünk a bizonyíték. Megerősítjük. Mellette tanúskodunk. Konfirmáljuk. Miért? Mert szeretjük, tiszteljük őt, és nem akarjuk cserben hagyni? NEM ezért, hanem TUDJUK, hogy igaz, amit ír. Az itt szereplő görög szó azt jelenti: meggyőződtünk róla, megtapasztaltuk, megismertük. Konfirmáció. Elhittük, kipróbáltuk, működik, visszaigazoljuk.
Végül is Lee Strobel is így járt felfedezőútja végén. Belátta, hogy ha igaz az, amit Jézusról az evangéliumok írnak, akkor neki is le kell borulnia ez előtt a Jézus előtt. És amikor ezt megtette, az élete fordult meg olyan valósággal érzékelhető módon, hogy a kislánya mondta ezt néhány nap múlva: „Anyu, azt szeretném, ha velem is megtörténne az, ami apuval megtörtént…” (Lee Strobel: Jézus dosszié)
Kedves Testvérek! Így működik az Isten országa. Isten valamit tett értünk. Jézus értünk járt itt a földön. Az evangéliumokban megszólal a szemtanúk erről szóló bizonyságtétele. Mellette ott van a már hívők bizonyságtétele. És minden generációnak vissza kell igazolnia: igen elhittük, kipróbáltuk, működik. Megismertük, hogy valóságos. Ez az igazi konfirmáció. Amikor a mindennapi életed visszaigazolja, bizonyítéka lesz annak, hogy Jézus Krisztus valóságos, az, akinek mondja magát, és ma is megtartja a szavát.
Hogyan működik ez a folyamat? Erről beszél Jézus húsvét után Tamásnak – a szemtanúnak –, amikor azt mondja: „boldogok, akik nem látnak és hisznek.”
Boldogok – mondja Jézus. Boldogok. Jézus szájából azt jelenti ez a szó, hogy alapvetően megtalálták azt, amit mindenben keresünk, aminek a vágya ott feszül minden ember szívében tudattalanul is, amit keresünk minden további célban és sikerben, ami nélkül előbb utóbb minden hiábavalónak fog tűnni. Megtalálták azt, amiért élünk: az Isten szeretetének valóságában élnek. (Heidelbergi Káté 6. kérdésfelelet. Kosztolányi fogalmazza meg ennek a boldogságnak a vágyát, amikor beszámol arról, hogy mindene megvan már, amire ember vágyhat ezen a világon: siker, ismertség, tisztelet, anyagi javak, boldog család, mégis titkos nyugtalanság gyötri, mert valami hiányzik. „Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, A kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban S már nem vagyok otthon az égben.” (Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal) A boldog Jézus szerint az, aki otthon van az égben. És ez nem azt jelenti, hogy meghalt! Félre ne értsük! Az élők és a már földi életből távozottak között is vannak ilyen boldogok, akik az Isten szeretetébe befogadottság bizonyosságában élnek.
Kiket mond ilyen boldognak Jézus? Akik nem látnak, és hisznek, vagyis vele élnek valóságosan, visszaigazolja az életük, hogy amit az evangéliumok Jézusról írnak az ma is működő valóság! Nézzük meg egy kicsit ezt a mondatot, és értsük meg a logikáját. Nem látnak – mármint, akik őt nem látják a szemükkel. Ezek biztosan mi vagyunk kivétel nélkül. Ennek az egyenletnek az első felébe egészen biztosan behelyettesítheted magad. Jézus ma nem látható. Aranyosan érzékelhető ennek a feszültsége egy utcán evangelizáló munkatárs beszámolójából: valakit megkérdezett egy nagyvárosban: Ismeri Jézust? A válasz: nem, melyik lépcsőházban lakik? Nem lakik egyik lépcsőházban sem látható módon, mégis lehet ismerni, és láthatatlanul ott lakhat a szívedben, a lakásodban, veled. Hogyan lehet valami nem látható, műszerekkel nem kimutatható és mégis valóságos? Ahogy például a szeretet vagy a gyűlölet, amelyet nem látsz, csak a valóságos és halálosan vagy életesen komoly hatását látod: épít vagy rombol. Örömet, vagy fájdalmat okoz…
Jézus nem látható, ám valóságos. Egy napon mindannyian látni fogjuk őt színről- színre. A boldogság kulcsa azonban az, hogy már itt és most – ma – lehet az életed része, együtt élhetsz vele.
Szól nekem? A mondat egyik fele biztosan: nem látnak. A másik is igaz rád? Ez a kérdés.
Egyenlet: Nem látás + hit = boldogság. Nem látás megvan mindannyiunknak. Megvan-e a hit? Mit jelent ez a Biblia nyelvén? Görög: piszteuó = tud, elhisz, rábíz, komolyan vesz és épít rá, ez alapján cselekszik, szól, gondolkozik.
Nem csak tudok valamiről, nem csak tudom, és azt mondom, hogy elhiszem tisztelettel; hanem ezzel együtt szívbeli bizalom is. (Heidelbergi Káté 21. kérdés-felelet) A hit az, amikor az, amit tudok, és igazságát elfogadom eljut „a fejemtől a szívemig” (Adrian Plass). A szív nem csupán érzések, hanem sokkal inkább az indítékok lakhelye a Biblia szerint: ott dől el, hogy egy helyzetben hogyan fogok dönteni, szólni, cselekedni, mire építem az életemet a gyakorlatban. A fejtől a szívig akkor ér el valami, amikor az, amit tudok, elkezd mozgatni: irányt ad, indít, megállít… Adrian Plass példája gyermekkorából: elmondták neki a szomorú hírt, hogy meghalt a nagymamája. Értette a szavakat, de nem hitte el a szíve. Egy ilyen információt nehéz elhinni. Ő úgy ismerte meg a nagymamát, mint aki mindig szeretettel várt rá és fogadta őt a kis falusi házában. Hiába mondták neki, hogy meghal, hiába értette a szavakat, ő egy óvatlan pillanatban 5-6 éves gyermekként elindult gyalog a nagymamához. Ment, ment, egyszer csak kilométerek után megértette: hiába megyek el a nagyihoz, ő már nincs ott. Csak egy üres házat találok. Megállt, megfordult és elindult haza. Nem a valóság változott, csak elért a fejétől a szívig, megértette, mit jelent, hogy meghalt a nagyi és ez alapján kezdett el cselekedni. A példa után ezt teszi hozzá: az út a fejtől a szívig ez esetben 4 km-es volt. Ennyi gyaloglásba telt, hogy felfogjam a valóságot. Néha a leghosszabb út, amíg egy igazság ezt a 30-40 centimétert megteszi – eljut a fejemtől a szívemig.
Azok a boldogok, akiknek a szívében az a mozgató, hogy Jézus valóságát komolyan veszik. Ez ugyanis bekapcsolja őket az Isten országa láthatatlan, de megtapasztalható/működő valóságába.
Jézus valósága tőled független – ha nem hiszed, akkor is van. Csak nem tapasztalod meg. A feltámadás utáni történetben Tamás nincs ott, amikor a többiek találkoznak Jézussal. Ő nem látja, nem hiszi, attól a többiek még találkoztak vele. Egy létező dologra mondhatod, hogy nem hiszed, attól az még van. Amikor azonban elfogadod, megbízol az információban annyira, hogy építesz rá, akkor lesz számodra is kipróbált valóság.
Hadd mondjak még egy példát. Egy szicíliai faluból látogatott meg egy parasztember egy távolra szakadt családtagot Finnországban. Emberünk soha nem volt még Szicílián kívül, a nagy utazás során sok új dologgal találkozott. Egyik nap a rokon elvitte őt lékhorgászatra. A tó közepén volt előkészítve a lék, oda kellett volna bemenni, leülni a kisszékre és nyugodtan horgászni. A finnországi rokonnak mindez egészen természetes volt. A szicíliai barátunk azonban semmi pénzért nem akart „jégre menni”. Ő legfeljebb hártya vékony jeget látott eddig életében, és meg volt győződve róla, hogy a jég egyetlen biztos tulajdonsága az, hogy beszakad. A rokon bíztatta: bízz bennem, ez a jég elbír. Végül HITT A ROKONNAK, és félelmek között , minden lépést óvatosan megtéve bearaszolt a tó közepére, és csodák csodája a jég elbírta. Miért? Erős volt a hite? Nem, hanem az északi jég volt elég erős. A hite csak ahhoz kellett, hogy rálépjen. Legközelebb már a tapasztalat bizonyosságával megerősödve ment lékhorgászatra, mert tudta: ez a jég elég erős. Nem mindegy, hogy kiben hiszünk. Jézus azonban valóságos, amit ő mond, azt komolyan gondolja, lehet rá építeni. Ha azonban nem indulsz el, hogy kövesd őt, nem lépsz rá az ő útjára, soha nem jutsz el a túlpartra. A bizalom indít, hogy kockáztass és rábízd magad. És megtapasztalod, hogy átjutsz a túlsó partra. Csak így.
Ezt jelenti a Biblia szerint a hit: hiszek, bízom, lépek – tapasztalok, még inkább bízom. És az életem tanúsítja, hogy valóságról van szó, hogy a tanítványok bizonyságtétele igaz, megbízható.
Valaki más bizonyságot tehet a saját tapasztalatáról, megtaníthatja nekem a bibliai történeteket, de ezen az úton nekem kell elindulnom és járnom. Helyettem nem teszi meg senki. Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei vannak. A személyes bizalmat, kockázatot, döntést, próbát nem spórolhatja meg egyik nemzedék sem, egyik ember sem.
Fotelből nincs hívő élet. Nincs olyan, hogy biztonsági tartalékba helyezem a hitemet: megkereszteltek, konfirmáltam, el is hiszem ezeket a dolgokat, de most az életemet másra építem. Majd egyszer lehet, hogy előveszem, ha szükség lesz rá… Most inkább a biztosra megyek: anyagiak, kapcsolatok, pillanatnyi szórakozás… Kockáztatnod kell, el kell rugaszkodnod, csak az lesz a tied, amiért vállalod, hogy kipróbálod. Erre jön a visszaigazolás.
Hogyan működik ez a gyakorlatban? Isten gondoskodik. Aki azt mondja, hogy Isten gondoskodik, de mégis mindig csak annyit hajlandó megtenni, ami nem hozza anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe, az tulajdonképpen nem hiszi, hogy Isten gondoskodik, és nem is tapasztalja meg soha, mert mindig előbb gondoskodik magáról. (segítség, gyermekvállalás például). Mi határozza meg a szíved, a döntéseid, a cselekedeteid: az aggodalmad, vagy a bizalmad Isten gondoskodásában?
Imádság: vallásos szövegek, vagy beszélgetés Istennel? Igeolvasás: régi igazságok, bölcsességek, vagy élő Ige, amely megszólít, és átformál? Istentisztelet, közösség: ünnepi dísz, vagy életfontosságú, mert a Jézus van itt? Élet tisztaság: Valódi bűn és valódi bocsánat, valódi szabadulás… Szeretet-hűség kontra önzés. Mire építed, mire szánod az életedet? Mire adod oda magadat? Jobb volna megúszni? Jobb volna kényelmesen? Jézus valóságára építve maradok, teszem, ő ad erőt, gyümölcsöt és abban leszek a helyemen, boldog. A boldogság annak megtapasztalása, hogy Jézus valóban valóság: elindulsz és megtart. Otthon lehetsz Istennél, egyre mélyebben megismerve Jézust, megszeretve és vele élve, őt magasztalva.
Már most megtapasztalható valóság, de fontos tudni azt is, hogy merre tart ez az út? A végén célba jutsz. Mert Jézus azt az ígéretét is komolyan gondolta. Az örök élet valóság. Most nem látjuk, de látni fogjuk színről színre. (Az első keresztyén vértanúk ereje haláluk pillanatában. Azért tudtak boldogan meghalni, mert Jézus valósággal ott volt mellettük, megerősítette őket a szenvedésben és a következő lépéssel nem megsemmisültek, hanem beléptek a mennyei dicsőségbe. Egészen haza értek. A mártírok vére így lett magvetés. Mert sokan a nézőtéren ülők közül látva, hogy így – bizonyossággal, erővel, és reménységgel – is meg lehet halni, elkezdték keresni Jézust. Ez nekem is kell! Mert a vértanúk halálukkal igazolták: Jézus valóságos.
Ma Magyarországon nem kell mártírhalált halnunk a hitünkért, de élhetjük az életünket Jézusban hittel, bizalommal, kipróbálva az ő tanítását. Az igazi konfirmáció ez: amikor bizalmat szavazol annak, amit tudsz róla, megerősíted. Kipróbálod. És megtapasztalod. Az életed lesz visszaigazolása annak, hogy Jézus Krisztus valóságos. Az élő hit útján nem mi erőlködünk ki magunkból valami vallásosat, hanem Jézus valósága jelenik meg.
Boldogok, akik nem látnak és hisznek. Az apostolok utáni generációk. Akik a bizonyságtételükre elindulnak, és az úton megtapasztalják: valóságos. Az ő életük lesz az igazolása annak, hogy amiről az apostolok beszélnek az igaz, akiről ők tesznek bizonyságot valóban valóság és ma is boldog, aki vele él. A mi életünk lehet ma visszaigazolása annak, hogy János igazat beszél Jézus valóságos. Vagy annak, hogy az emberi erőlködés kudarcra van ítélve. Melyiket választod?
Kérdések az igehirdetéshez:
- A hívő ember élete visszaigazolása, megerősítése annak, hogy Jézus Krisztus valóságos és ma is lehet építeni a szavára. Hogyan találkoztál ezzel számodra hitelesen hívő emberek életében?
- „Hiszek – bízom – építek rá – lépek – tapasztalok – még inkább bízom.” Hogyan működik életedben a Jézusba vetett hitnek ez a folyamata?
- A keresztyén életet nem lehet fotelből élni. Mi az, amiben most bizalomra, elindulásra, kockázatvállalásra, hitben megtett lépésre hív téged az Úr Jézus?