Pünkösd
Olvasandó: Ezékiel 37, 1-14.
„Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt. A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” Galata 5, 16-26.
Keresztyén ünnepeink mára sokak számára elvesztették tartalmukat. Ha ma megkérdezünk valakit az utcán: minek az ünnepe a pünkösd? – akkor jó eséllyel azt a választ kapjuk: nem tudom. Hosszúhétvége, repülőnap Szolnokon, éjszakai bulira lehetőség… Ez a helyzet. De mit mondanánk mi, akik a templomban ülünk, arra a kérdésre, hogy mégis miért ünnep nekünk a Szentlélek kitöltetése? Mi az, amit ez nekünk jelent? Az igazán fontos kérdés ez: mi értjük-e a tartalmát, és éljük-e?
Pál apostol a felolvasott igében a pünkösd üzenetéről beszél. Elmondja, hogy a keresztyén élet csak azért lehetséges a valóságban, mert volt pünkösd és Isten ma is adja az ő Lelkét. Ez a keresztyén élet lehetősége és egyben a keresztyén élet nagy kihívása is. „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.” A keresztyén élet: ajándék és harc.
- Pál apostol test és Lélek harcáról beszél a Jézusban hívők életében. Először értsük meg ezeket a fogalmakat, hogy jól értsük, mit jelent a hívő élet és mi a Szentlélek szerepe életünkben.
Amikor Pál azt mondja test, ami a Lélek ellen tör, akkor nem a biológiai testünkről beszél. A biológiai testünk nem rossz önmagában, hanem Isten jó ajándéka. Ugyanez igaz a testi szükségleteinkre is. Az a szembeállítás, hogy a test az értéktelen, csak a lélek ér valamit, nem bibliai gondolat. A Biblia szerint az ember teremtetése óta test és lélek egysége test és lélek egyaránt értékes. Valami mással van a probléma, amit itt testnek nevez Pál: az Istentől elszakadt önző és önközpontú gondolkodásunkkal, amivel tönkre tesszük az ajándékba kapott testünket, egymást és a teremtett világot is, mert nem rendeltetésszerűen élünk a testünkkel, a természettel és kapcsolatainkkal sem. A romlott természetünket hívja itt Pál testnek, ami miatt elszakadtunk Istentől. A test és Lélek harcában a Lélek pedig nagybetűvel szerepel, tehát Isten Szentlelkére utal és nem az emberi lélekre. A Szentlélek hoz egy olyan új lehetőséget a hívő ember életébe, amely azelőtt nem volt ott: az élet, az Isten szerinti élet lehetőségét.
Ez a Biblia látásmódja az emberről és az életről. Ezékiel látomását olvastuk a csontokról. A Biblia radikális látása: az ember a bűnbeesés óta természete szerint Isten számára halott. Tékozló fiú: ez az én fiam meghalt. Pál azt mondja, akiket a romlott természet cselekedetei határoznak meg, nem öröklik az Isten országát, tehát Isten számára halottak. Jézus azt mondja: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a testi embernek az Isten országába bejutni.” Márk 10, 25.
Olyanok vagyunk természetünk szerint, mint a vázába tett vágott virág: megszakadt a kapcsolat az élettel. Nincs a helyén, nem él, halálán van, elpusztul, és nem hozza az élet gyümölcsét: terméketlen. Ez a kettős bajunk. És ez az, amin nem tudunk változtatni. A halott nem tud semmit tenni magáért. Jézus azonban azt mondja tanítványainak: „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.” Márk 10, 27.
- „Lélek által élünk.” Mi történt pünkösdkor? Isten visszakötött bennünket magához. A hervadó virág újra életre kelhet, a száraz csontok feltámadnak. Élet költözik belém, Isten szerinti élet. Ez csoda, ez ajándék! A pünkösd nagy örömüzenete, hogy a keresztyén élet valódi lehetőség, de nem az én saját lehetőségem magamban, hanem Isten munkája bennem.
Bibliai igék, amelyek ezt az ígéretet illetve valóságot hordozzák. „Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek.” Jeremiás 31, 33. „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” Ezékiel 36, 26-27. Jézus példázata a Szőlőtőről és szőlővesszőkről stb.
Róma 8. Heidelbergi Káté 1. kérdés-felelet. „Szentlelke által is engem az örökélet felől biztosít, és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl őneki éljek.”
Lélek által élünk. Ennek a csodának kell személyesen megtörténnie, veled. Újjászületés. Elindul benned valósággal ez az élet. Ez egy csoda, ez egy ajándék. A keresztyén élet a lehetetlen lehetőség, mert nekünk lehetetlen, de Istennek nincs lehetetlen, és Isten eljött hozzád, az ő Lelke belép az életedbe, megmozdul az élet.
Pál apostol arról beszél a Galatáknak, hogy ez az ajándék, ez a lehetőség az övék. Ne cseréljék le halott szabályokra! Az ember saját útja önmagától, hogy él bele a világba, ahogy neki teszik, vagy kreál magának szabályokat, és jobb híján elhiteti magával, hogy ez a vallás. Megtanulok szokásokat, betartok törvényeket, és azzal talán közelebb kerülök Istenhez. Kedvesebb leszek neki, mint mások. Megtanulom, hogy hogyan kell köszönni, milyen szavakkal kell imádkozni, mit szabad enni és mit nem, mikor kell templomba menni, felállni, leülni, hogyan kell öltözködni. Az ember megtanulja ezeket, aztán másoknak is ezt mondja: ha úgy csinálod, mint én, akkor jó vallásos ember vagy. És közben érzed, hogy ettől ott belül még nem változtál meg. Attól, hogy a virágot templomba állítják, még nem kel életre. Ha átrakják egy református templomba, vagy akár baptista vagy szabadkeresztyén imaházba nem történik vele lényegi változás. Nem használnak képeket a templomban, teljes alámerítéssel keresztelnek, csak szombaton tartanak istentisztelet és nem esznek húst… ezektől nem változik meg a szív! A vallásos emberek szeretik a szabályokat, mert szeretik azt hinni, hogy tesznek valamit azért, hogy életre keljenek. Ezért vonzódnak sokan az iszlámhoz ma Európában: a nihilnél, amit a liberalizmus ajánl, jobbnak tűnnek a világos, szigorú szabályok – akármilyenek is azok. Teszek valamit, komolyan veszem, megdolgozom érte. Láttunk már olyan filmet, amikor az orvos nem tudta abbahagyni az újraélesztési próbálkozást a halál nyilvánvaló beállta után sem, mert az értelmetlen tettek is jobbak annál, hogy beismerjem: reménytelen? Nos, a vallásos szabályok ennyit segítenek rajtad. Nem adnak életet, nem hozzák el Istent az életedbe. A szíved, a belsőd változatlan marad.
Lássátok meg, hogy Isten nem szokásokat és vallásos szabályokat, hanem életet adott nekünk ajándékba! Jézus Krisztus meghalt, hogy a bűneinkre teljes bocsánatot kaphassunk, feltámadt és Igéje és Szentlelke által ma is itt van. Beteljesedett Ezékiel próféciája: szól az Ige, és a Lélek ma is megáll a szíved ajtaja előtt, ha befogadod, Isten lép be, az élet lép be és nem hagy el soha! Ajándék! Isten gyermeke vagy örökké – a benned lakó Szentlélek bizonyítja! – és az élet azt jelenti, hogy lelkileg megmozdulsz, elkezdődik benned a változás, az Istennek kedves indulatok, cselekedetek, szavak… Formálódás. Nem erőlködés, hanem gyümölcs. „Lehetetlen, hogy azok, akik hit által Krisztusba vannak oltva, a hála gyümölcsét ne teremjék.” Heidelbergi Káté 64. kérdés-felelet. Tudjuk, mi az a gyümölcs, ugye? A növény „csinálja” a gyümölcsöt? A gyümölcs terem, ha él a növény, ha kapcsolatban van a vessző a szőlőtőkével, akkor terem a gyümölcs. Nem produktum, hanem életjel. „Csináljuk” a keresztyén életet? Megmutatjuk? Nem. Életjel. Ha élsz terem, ha nem élsz nem terem ennyire egyszerű. Fogadd be a Szentlelket! Fogadd be Jézus Lelkét! Add magad az uralma alá!
- „A Lélek által élünk, éljünk is a Lélek szerint!” – fogalmazza meg Pál apostol a keresztyén élet valóságának másik oldalát. A hívő élet ajándék, mégsem jelent passzivitást: nagyon is aktív élet. Annyira, hogy ebben a mai Igében egyenesen harcnak nevezi Pál a hívő életet. A Lélek által élni nem kényelmes életet, passzív szemlélődést jelent, hanem felhívást és lehetőséget a harcra. Talán ijesztő sokaknak a harc, ami teljes odaszánást és erőfeszítést jelent. Nyugalmasabb, kényelmesebb életre vágyunk. Ám, ha végiggondoljuk a Biblia szemléletmódját az életről, akkor ebben is meglátjuk az örömteli ajándékot. Új lehetőség jelent meg az életemben: most már tudok harcolni a kísértések és a bűn ellen, nem vagyok kiszolgáltatva! A Bírák könyvében olvassuk Debóra győzelmi énekét, miután Izrael a sanyargató Sisera hada felett győzött. Így kezdődik: „Feltámadt az életkedv Izraelben, önként fölkelt a nép. Dicsérjétek az Urat!” Bírák 5, 2. El kellett jutniuk oda, hogy már tudnak harcolni, ahelyett, hogy beletörődnek a rabságba. Már nem csak vágyódtak a szabadság után – ahogy a házi ludak nyújtogatják a nyakukat ösztönszerűen vágyakozva a felettük elhúzó vadludak, szabad társaik után, de maradnak a baromfiudvar kényelmes és halálos rabságában -, hanem megindul a felkelés! Ez történik lelkileg, amikor élő hitre jutsz: nem emberek, hanem az életedet tönkretevő bűneid és a kísértő ellen folyik a harc. A „régi kerékvágás” ellen, az önző, önmagad körül forgó gondolkodásod ellen. A Szentlélek ajándéka, hogy feltámad az életkedv, hogy tudsz harcolni és győzni, hogy tudsz másként! Érezted már ennek a jó ízét, amikor erővel telik meg az életed, egészen máshogy állsz hozzá a mindennapjaidhoz? Ott vannak a terhek és kísértések, de van erőd a harchoz. A lelkileg élő, megszabadított ember tud harcolni, akit a Lélek felszabadított erre. C.S. Lewis: Narnia krónikái című művében van egy jelenet, amikor a Jézust jelképező oroszlán, a keresztgyőzelme után belép egy kőszobor parkba, ahol kővé dermedve állnak azok, akiket a sátánt jelképező hóboszorkány hatalmába kerített. Egyenként rálehel a kőszobrokra, akikbe visszatér a szín és életre kelnek. Így indulnak harcba a boszorkány seregei ellen. Gyönyörű, kifejező kép. Ez történik, amikor a Lélek megérint. János a feltámadás utáni találkozásról így számol be: „Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket!” János 20, 21-22.
Tudsz már harcolni, mert a Lélek életre keltett. A Szentlélek munkájának világos jele: szembe fordulsz a sodrással, mint az élő és élethez ragaszkodó hal! Szembe fordulsz azzal, ami rossz felé vitt eddig az életedben, és elkezdesz küzdeni. Lehetőség, de szükségszerűség is a harc. Mert a kísértő, és a hívő ember régi természete legyőzött ellenség, de nem akarja ezt a tényt elfogadni. Amíg itt ezen a földön élünk, a régi természet harcol az Istentől kapott új ellen, a Sátán el akar buktatni bennünket. A kísértő jól ismer mindannyiunkat, jól tudja, hogy hogyan lehet felébreszteni a régit, a testit bennünk. Luther fogalmazott így: a régi természetem meghalt – Krisztus keresztre vitte – de ezt nem akarja elfogadni, és mint egy dög úszik utánam, és minduntalan utol akar érni. A Krisztust követő életben szükségszerű a harc. Nem emberek ellen, hanem a bűn ellen – elsősorban önmagamban. A nem hívő embernek is lehetnek erkölcsi dilemmái, de a tanítvány életének állandó jellemzője a lelki harc. Nem kényelmes életet választ az, aki Jézus mellett dönt, de az életet választja. Az élet harcát a halál tunyasága helyett.
- Hogyan állhatunk meg ebben a harcban? Mit kell tennünk? Két iránymutatást olvastunk, amelyek ugyanannak az igazságnak a két oldalát mutatják meg nekünk. Ha a Lélek által élünk – éljünk a Lélek szerint – és ennek a másik oldala a test megfeszítése.
Éljünk a Lélek szerint. A keresztyén ember életének lényege a kapcsolat Jézussal, Jézus Lelkével. Vele járunk, őt követjük. „A Lélek vezet titeket…” – mint Pásztor tereli a nyáját, mint a védőőrizetben lévőt kíséri az őr, vagy mint szél hajtja a hajót. Ezt a Lélek teszi velünk. „Szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl őneki éljek.” (Heidelbergi Káté) Ő az, aki az Ige által rámutat, hogy miben kell változnunk, ösztönöz és erőt ad. Nem elég azonban passzívan hagynunk. Igent kell rá mondanunk, és elszántan, tudatosan minden nap az ő vezetésében járnunk, harcolnunk. „Lélek szerint éljünk” – az itt szereplő görög szó azt jelenti: sorakozzunk fel mögé, kövessük tudatosan odafigyelve rá. Azon a nyomon haladj, amit nap, mint nap a Lélek kijelöl neked az Biblia, az Ige által. Ne térj el attól se jobbra se balra! Ne „ülj le” lelkileg, ne állj le! Mondj aktív igent az ő akaratára és mondj nemet a bűnre!
A keresztyén élet mindennapos gyakorlati kérdése: mihez adom magam? Jézus győzött a gonosz felett. A Szentlélek arra hívott el, hogy harcoljak, és ebben a győzelemben éljek. Ott van azonban a Sátán kísértése és az Istentől elszakadt testi gondolkozásom útja is előttem. Jézussal, a Lélek vezetésével és erejével győzhetek. Melyiket választom? Mihez adom magam? Ez fogja meghatározni, hogy a mindennapokban egy-egy helyzetben milyen gyümölcsöt hoz az életem? Igent mondok-e a Lélek vezetésére? Felsorakozom-e mögé? Odaadom-e magam tudatosan arra, amit a Lélek gyümölcse jelent aznap a feladataimban, találkozásaimban, pihenésemben? Isten egy pozitív életprogramot ad, ki akarja tölteni a napomat azzal, hogy neki szolgálok mindabban, amit teszek. Igent mondok erre? Vagy sodródom, amerre a kényelmem visz? Valahogy túlélem a napot…
És nemet mondok a kísértésre, az önzésre, a régi természetem késztetéseire, arra, amire Isten nemet mondott az életemben? Ez is a harc része. Pál nagyon határozottan fogalmazza meg ezt a követelményt: „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.” (24. vers) Ez is aktív cselekvésre utal. Az evangélium szerint a hívő ember régi természete keresztre van feszítve: új életre támadtunk fel. Ez tény. Mégis nekünk is keresztre kell feszíteni azt a régi természetet. Mit jelent ez? Ugyanazt, amit Jézus így fogalmaz meg: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.” Lukács 9, 23. Nemet mondok-e naponként a saját önzésemre, kényelmességemre, félelmeimre, indulataimra, gőgös természetemre, irigységemre stb. a Lélek vezetése alatt és erejével? Észlelem a kísértését, a nyomást, de nem ez irányít. Nem erre hallgatok, hanem Jézus Lelkének vezetésére.
Milyen ez a nemet mondás? A keresztre feszítés képe jól kifejezi. Könyörtelen: ne dédelgesd, ne becézgesd, ne mentegesd az úgynevezett „hibáidat”. Fordulj szembe velük és mondj nemet rájuk! Fájdalmas: ez a belső küzdelem nem kellemes, hanem olykor kínzó szenvedéssel jár, amikor megtagadod a „bűn ideig-óráig való gyönyörűségét” Zsid 11, 25. Mert annyira vágysz valamire, ami nem jó, vagy annyira elbújnál valami elől, ami pedig feladatod. De ez az élet harca, az élet útja!
Tudatos döntés eredménye: a kereszten a haláltusa sokáig tartott, de a keresztre feszített sorsa véglegesen megpecsételődött, visszafordíthatatlanul. Megtérésünkkor „megfeszítettük a bűnös természetünket szenvedélyeivel együtt” azzal, hogy igent mondtunk Jézusra. Nap, mint nap vegyük ezt komolyan. Maradjon ott szenvedélyeivel és kívánságaival együtt!
Mire mondok igent? És mire nemet? Felsorakozunk-e a harcra a Lélek mögött? Tanulmányozzuk az Igét, hogy megértsük Isten gondolkodásmódját? Amit megértettünk ahhoz igazodunk? Engedjük, hogy tisztítson nap, mint nap? Tesszük, ami az ő akarata, és nemet mondunk arra, amire ő nemet mond?
A Szentlélek Jézus szavai szerint Vigasztaló. Az örömhír az, hogy szabadságot és erőt kaptunk a harcra, a győztes oldalán harcolhatunk. A vigasztaláshoz hozzátartozik azonban az is, hogy nem hagy békén bennünket, ha meghátrálnánk. Bayeux-i faliszőnyeg a XI. század. Anglia Normannok általi elfoglalását meséli el képekben (eredetileg kb. 70 m hosszú volt). Az egyik képen egy katona menekül a csatából, a püspök pedig lábbal alfélen billentve küldi vissza őt a harcba. A felirat: a püspök vigasztalja katonáját. A Szentlélek vigasztalás olykor ezt jelenti. Ne állj le, ne ülj le, ne futamodj meg, vedd fel a harcot! Fogadd be őt és hallgass rá, sorakozz fel mögé! Általa van életed, ő az életedet menti! „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Zsid 10, 39. Ma is megújulásra hív. Kezdj (újra) újat vele!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Mi a különbség a vallásos szabályok és a Lélek szerint élt élet között?
- Mit gondolsz arról, hogy csak a Lélek által életre keltett ember tudja a hit harcát harcolni?
- Mit jelent felsorakozni a Lélek mögött illetve megfeszíteni a testet – gyakorlati példákkal?
- Hogyan tapasztalod azt, hogy a Szentlélek nem hagy békén, ha leülsz vagy meghátrálsz?