Isten szövetségi rendje: hétköznapi emberszeretet
Olvasandó: Lukács 6, 27-36.
„Ne vegyen zálogba senki kézimalmot vagy felső malomkövet, mert életet venne zálogba! … Ha kölcsönadsz valamit felebarátodnak, ne menj be a házába, hogy zálogot végy tőle! Állj meg kint, és az az ember, akinek kölcsönt adtál, maga vigye ki hozzád a zálogot. De ha nyomorult az az ember, ne feküdj le a zálogul vett ruhában, hanem még naplemente előtt add vissza neki a zálogot, hogy a saját ruhájában fekhessék le. Ő áldani fog téged, te pedig igaz leszel Istened, az ÚR előtt. Ne zsákmányold ki a nyomorult és szegény napszámost, akár atyádfia, akár jövevény, aki országodban, városaidban lakik. Még aznap add meg a bérét, mielőtt lemegy a nap, mert nyomorult ő, és sóvárog utána, és az Úrhoz kiált miattad; téged pedig vétek fog terhelni… Ne forgasd ki jogaiból a jövevényt és az árvát, és ne vedd zálogba az özvegy ruháját! Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de ki váltott onnan Istened, az Úr. Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj. Ha learatod aratni valódat a mezőn, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza fölvenni. Legyen az a jövevényé, árváé és özvegyé. Így megáldja Istened, az Úr, kezed minden munkáját. Ha levered olajfád termését, utána már ne szedegess, maradjon az a jövevénynek, árvának és özvegynek. Ha leszüreteled szőlődet, utána már ne böngésszél, maradjon az a jövevénynek, árvának és özvegynek. Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.”
5Mózes 24, 6. 10-15. 17-22.
Mózes 5. könyve latin címe szerint Deuteronomium, vagyis a törvény megismétlése. A 40 éves pusztai vándorlás után az a nemzedék áll az Ígéret földje határán honfoglalásra készülve, akik személyesen nem vettek részt a kivonulásban, nem voltak ott a Sinai hegyi törvényadásnál. Nekik mintegy újra elmondja Mózes – mielőtt elköszön tőlük -, hogy kicsoda az Isten, mit tett értük, milyen szövetséget kötött velük és mi ennek a szövetségnek a rendje.
Ma is így van ez. Generációról generációra fontos felidéznünk, hogy mit tett Isten értünk Jézus Krisztusban. Mi nem voltunk ott, amikor ezek történtek, az evangéliumok beszámolóiból ismerjük az eseményeket, de ránk is vonatkoznak: értünk is tette. Akkor kapcsolódunk be élő módon Isten népe közösségébe, amikor ezt egészen személyesen megértjük és elfogadjuk: értem tette. Értem született meg, lett emberré az Úr Jézus, értem vállalta a szenvedést, értem támadt fel, ment mennybe és hozzám küldte el az ő Szentlelkét, hogy közösségben, szövetségben éljek vele. Mit tett Isten értem, hogy hozzá tartozhassam? Ezeket idézzük fel a nagy üdvtörténeti ünnepeinken: karácsonykor, nagypénteken, húsvétkor, mennybemenetel ünnepén és pünkösdkor. Milyen rendet jelent számomra, számunkra Isten népe számára az, hogy vele élünk szövetségben? Ez az evangéliumi üzenet másik oldala. Az Ószövetségben a Deuteronomium ezt a rendet ismétli el, teszi személyessé a következő generáció – a mindenkori következő generáció – számára. Isten a népével való szövetségben szabályozza népe életrendjét. Az Újszövetség népére is érvényes ez.
Az Isten népének rendje. Ebből olvastunk egy nagyon fontos szakaszt ma – a múlt héten olvashattuk egyéni bibliaolvasásunk során. „Az emberszeretet különböző törvényei” – ezt a címet adták ennek a fejezetnek a magyar fordítás szerkesztői. Mit jelent az emberszeretet számunkra? Hogyan van ez kapcsolatban az Istennel kötött szövetségünkkel?
Hajlamosak vagyunk az összetartozó dolgok szétválasztására: egyfajta hasadtságra, kettős életre. Hajlamosak vagyunk arra, hogy elválasszuk az Isten és embertárs felé irányuló kapcsolatunkat. Van, aki szépen imádkozik és beszél Istenről, de az embertársaira egyáltalán nem figyel. Van olyan is, aki azt mondja: minek az istenhit? Az emberség és a szeretet – ez a lényeg. Hit nélkül is lehet…
Istenhitet fontosnak tartó emberekként is hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha két részre lehetne osztani az életünket: egy vallásos és egy gyakorlati részre. A templomban, a gyülekezetben, a csendességünkben a hit szabályai érvényesek, de a gyakorlati döntéseinkben, a megélhetésünk, munkánk, karrierünk, tanulásunk, párkapcsolatunk kérdéseiben más bölcsesség, más szabályok a mérvadóak. Ebben a világban élve nagy kísértés, hogy igazodjunk ehhez a világhoz gyakorlati döntéseinkben. Az emberszeretet kérdésében nagy kísértés úgy tennünk, mintha lenne az életnek egy gazdasági része, ahol a kőkemény üzleti szabályok és érdekek érvényesek, és lenne egy jótékony része, ahol nagyvonalúan segítünk bajbajutottakon. Az üzlet az üzlet a jótékonyság az jótékonyság, még figyelünk is rá, hogy össze ne keveredjenek.
A Biblia üzenetében a hasadt területeink összeforrnak. Nincs kettős élet, nincs kettős erkölcs. Az Isten szövetséges népe életére irányt mutató törvény szerint az istenhitet az emberiességtől nem lehet elválasztani, hiszen maga Isten kötelezi el övéit az embertárs iránti szeretetre. És nem lehet elválasztani egymástól az élet egyes területeit sem. Isten szövetségi rendjében nem arról van szó, hogy az üzleti rész mellett legyen egy jótékony része is az életednek, hanem arról, hogy az egész életedet ugyanaz a szemléletmód hassa át: az üzleti – munkahelyi, az otthoni – családi és a gyülekezeti kapcsolatainkban, élethelyzeteinkben is. A kérdés így is megfogalmazható: mi magunk jótékonykodunk, akkor, amikor úgy gondoljuk, vagy egész életünk Isten előtt van, és az ő szeretet-törvénye rendezheti azt minden területen, ahogyan ő gondolja?
A szeretet, amiről oly sokszor és szívesen beszélünk, és amely beszédben túlságosan lelki, elméleti és általános, áthatja-e az életünket? Megvalósul-e egészen konkrét életszituációinkban, minden lépésünkben: nem lelki, hanem nagyon is gyakorlati, húsbavágó, számokkal is leírható és a pénztárcánkat, időbeosztásunkat is érintő lépéseinkben?
Mire hívja fel a figyelmet ezzel kapcsolatban Isten szövetségi rendjének ma felolvasott szakasza? Egy közismert fogalom jutott eszembe ezeket a szabályokat olvasva: empátia. A beleérzés képessége. Bele tudok-e helyezkedni a másik ember helyzetébe, el tudom-e képzelni, hogy az ő oldaláról hogyan néz ki egy kérdés, és figyelembe tudom–e venni, védeni tudom-e az ő emberségét?
Egészen hétköznapi helyzetekben merül fel ez a kérdés. Komolyan veszem-e, figyelembe veszem-e a másik helyzetét? Ő is ember, én is ember. Tulajdonképpen sorstársak vagyunk. Én is lehetnék, vagy lehetek még az ő helyzetében. Amikor mérlegelem a hozzáállásom, a cselekvésem, nem csak a saját nézőpontom, érdekem van a szemem előtt, hanem megpróbálom a másik helyzetét is megérteni és figyelembe venni. Mit éreznék én az ő helyében? Milyen bánásmód esne jól nekem az ő helyzetében. Úgy cselekszem én most ővele. Így tanít erről Jézus: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük” Lukács 6, 31. – tudniillik abban a helyzetben, amiben most ő van.
A korabeli hétköznapi élet megélhetési és gazdasági kérdéseinek szabályozását olvassuk: kölcsön, zálog, napszám, böngészés. Hogyan szabályozza ezeket a területeket Isten törvénye? Gondolj bele a másik helyzetébe is. Vedd figyelembe és bánj vele emberségesen!
Az akkori gazdasági viszonyokat nem törli el. Nem mondja, hogy szórd szét a vagyonod, csak annyit: segíts azon, aki melletted bajba jut, és amikor segítesz légy ember és engedd, hogy ő is ember maradjon!
Ha embertársad bajba jut és teheted, adj neki kölcsön: nem üzleti érdekből, hanem segítségből. A kölcsönhöz kötődik a zálog kérdése. A zálog a kölcsön értékénél többet érő tárgy, ami garanciát nyújt a kölcsön visszafizetésére.
Amikor zálogot veszel, légy ember: kézi malmot ne végy zálogba. Miért? Kölcsönt általában szegény ember kért. A kézi malom a mindennapi kenyeret jelenti számára. A kenyerét ne vedd el tőle, még jogosnak érzett zálogba se. Az életfolytatás lehetőségét, a talpra állás lehetőségét ne vedd el senkitől!
Gyakori zálog volt a felső ruha. Általában ebbe takaróztak éjszaka. A szegény ember zálogba adott felső ruháját ne tartsd magadnál éjszaka. A szegény embernek egy ilyen ruhája van. Nappal tudja nélkülözni, de éjszaka nincs mibe takaróznia! Ne hozd kiszolgáltatott helyzetbe! Az özvegyek különösen kiszolgáltatott helyzetben voltak abban a kultúrában. Az özvegytől ne is végy zálogba ruhát. A jövevény, akinek nincs rokonsága, nincs háttere: ne élj vissza kiszolgáltatott helyzetével, tartsd tiszteletben a jogait.
Ne menj be adósod házába zálogért. Hadd hozza ki neked ő a zálogot, amit ő akar. Elég megalázó számára ez a helyzet. Te ne alázd meg embertársadat! Hadd maradjon ember, hadd maradjon meg az önbecsülése. Te ne vedd el azt tőle!
A napszámos bérét aznap fizesd ki. A napszámosnak nincs saját tulajdona, tartaléka, napról napra él. Lehet, hogy neked eszedbe sem jut, hogy mennyire hiányzik neki az a kis összeg, amit aznap megkeresett, mert te ne abban a helyzetben vagy. Gondolj bele a helyzetébe, és ne vedd el a falatját! Gondolj bele a másik helyzetébe! Gondolj másra is, ne csak magadra!
Végül a böngészés törvénye, amelyik szemben áll az elérhető legmagasabb gazdasági haszon hajszolásával. A Biblia ismeri és védi a magántulajdont, de nem isteníti azt! Isten bízta rád a tulajdonodat, hogy vigyázz rá, gyarapítsd és felelősen élj vele. Tudjuk, hogy a közös tulajdon milyen könnyen ebek harmincadjára jut. Van tulajdonod, amiért te vagy a felelős. A felelősséghez azonban az is hozzátartozik, hogy a bajba jutott embertársadon segíteni tudj abból, amid van. Az ószövetségi Izraelben a törvény szabályozása szerint egy éhes utazó, akinek semmi nem volt a tarisznyájában ehetett az út menti földekről a szőlőből, gyümölcsből, de a tarisznyájába már nem rakhatott, mert az lopásnak minősült. Szedhetett a gabonából, de sarlót nem ereszthetett neki, mert az már a másikénak az eltulajdonítása volt. A böngészés azt jelentette, hogy nem a madaraknak hagyunk, hanem a szegényeknek. Hagyunk a fán, a földeken, amit leszedhetnek nem megalázó módon. Figyelni kellette erre a betakarításánál (Ruth és Boáz pl.) Legyen állandóan a fejedben, hogy vannak bajba jutott, nincstelen emberek körülötted, felelős vagy értük is a vagyonoddal, amit Isten bízott rád.
Azt jelenti ez, hogy nem lehet tisztességes haszna az embernek? Nem ezt jelenti, de azt igen, hogy nem a profit az isten! Van annál fontosabb is.
Testvérek! Sokan nem ilyen mezőgazdasági jellegű körülmények között élünk a XXI. századi nagyvárosban. Mit üzennek nekünk ezek a szabályozások?
Az élet minden területére nézve (alkalmazd a saját élethelyzeteidre!): Gondolj bele a másik helyzetébe is, és vedd azt figyelembe. Tégy úgy, ahogy te szeretnéd, ha az ő helyzetében veled tennének. Gondolj a másikra is beleérezve a helyzetébe szent nagyvonalúsággal.
Jelenti ez az anyagi segítséget. Ne légy garasoskodó! Legyen a szívedben hely a szegénynek is! Gondolj rá, készíts neki, tégy félre neki. Nem csak azt, amit kidobnál, hanem azt is, amit megtarthatnál magadnak, mégis neki hagyod. Tudj abból segíteni, amit Isten rád bízott.
Nem csak az anyagiakkal, a kölcsönnel kapcsolatban tanít azonban ez az Ige, hanem elvárásaiddal kapcsolatban, a másik szükségleteinek felismerésével kapcsolatban, még a másik általad nehezen elhordozható viselkedésének megértésével kapcsolatban is. Próbáld megérteni a helyzetét! Próbáld elképzelni, magadat a helyében, s azt tenni vele, amit te abban a helyzetben várnál. Talán fáradt, talán elkeseredett, azért ilyen… Talán ez a feladat túl nehéz neki, talán most sok gondja van, talán beteg éppen, vagy csalódott… Másként látod és másként kezeled így a másik embert, s a saját elvárásaid követelése helyett tudod azt keresni, amit te szeretnél kapni az ő helyzetében: megértést, támogatást, szeretetet, kíméletet, stb. És ami nagyon fontos: ne alázz meg senkit!
Mindez lemondással jár. Az Istennek kedves böjt, amikor lemondok arról, amihez jogom volna, mégis figyelembe véve a másik helyzetét lemondok a jogomról. Jézus erre mondja: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet… Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” Máté 5, 5.7. Boldog, aki fölényes helyzetével, erejével nem él vissza, hanem szolgál. Üthetne, de inkább emel. Aki nem használja ki a másik kiszolgáltatott helyzetét, hanem észreveszi benne a szükséget és a lehetőséget a segítésre. Aki nem a profitot, hasznot, karriert, sikert, előrejutást, önérdeket tartja vezérelvének, hanem a másikat figyelembe vevő és szükségében megsegítő szeretetet. A hétköznapi élet minden területén: munkahelyen, üzleti életben, utcán, otthon, gyülekezetben, ahol csak emberek veszik körül.
Miért tegyük? Ebben a világban homlokegyenest más a törvény. De te nem ehhez a világhoz, hanem az Úrhoz tartozol, az ő szövetségese vagy. Emlékezz, hogy szolga voltál Egyiptomban és kiszabadított az ÚR! (kétszer is elhangzik). Mit jelent ez?
- Emlékezz: te is ember vagy tele a kiszolgáltatottság lehetőségével. Talán már meg is tapasztaltad, hogy milyen rossz, amikor ki vagy szolgáltatva, amikor megaláznak. Emlékezz hát, és ne hozd vagy hagyd ilyen helyzetben a másik embert!
- Ennél azonban még sokkal fontosabb, hogy emlékezz: ki a te szövetséges Istened? Abban a világban, amelyik a sikert, az előrejutást, a gazdasági növekedést isteníti, és ennek érdekében kész bárkin és bármin átlépni, te figyelj az embertársadra, és tudd: a te Istened nem a profit, nem a pénz és nem a siker, hanem a mindenség Ura. A te Istened a szabadító Isten, Jézus Krisztus Atyja. Ő megszabadított téged az igazán kiszolgáltatott helyzetből a bűn és a halál rabságából Krisztusban. Te ehhez az Istenhez tartozol: az ő megszabadított, szabad gyermeke vagy. Légy hát hozzá méltó! Istened szabadító: nem gyönyörködik az emberi megalázottságban, kiszolgáltatottságban – sem a tiedben, sem máséban. Te se leld kedved ilyesmiben, ne működj közre ilyesmiben! Isten az emberi méltóság helyreállításában gyönyörködik, légy ebben az ő engedelmes eszköze! Soha ne lefelé nyomd az embereket, hanem a rendelkezésidre álló eszközökkel, lehetőségeid szerint emeld! Ne a pénz, az anyagiak, az előrejutás, a karrier legyen a vezérlőelved, a mozgatód mindennapjaidban, hanem Isten szeretete, amelyik az embertársad megsegítésére indít minden nap.
Mi lesz velem, miközben ezt teszem? Ebben a világban farkastörvények uralkodnak: meglehet, hogy félsz, hogy kihasználnak, összetörnek, ha megpróbálsz odafigyelni a másik emberre, ha Isten szerint vagy nagyvonalú. A kérdésed: mi lesz velem?
Az Ige válasza: „Így megáldja Istened, az Úr, kezed minden munkáját.” (24, 19.) Ne feledd: A mindenség Urának a szövetségese vagy. Ő gondoskodik rólad, és nem te magadról. Ha te rá figyelve segítesz azon, akit ő bízott rád, ő nem hagy cserben téged. Amid van, azt is tőle kaptad, nem? „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” Példabeszédek 19, 17.
Bízol-e Istenben? Úgy kell élned, hogy az utolsó garast is kiszorítod, az utolsó jog elvárást is levered a másikon, mert félsz, hogy mi lesz egyébként veled? Úgy gondolod, ha te nem gondoskodsz magadról, akkor senki nem teszi ezt helyetted? Vagy ismered Isten gondoskodó szeretetét, és gyakorlatban, valósággal is rá mered bízni magadat? Adja Isten, hogy megtapasztald: mennyei Atyád kezében lesz áldott életed, és az ő kezében leszel te magad is áldás mások számára.
Kérdések az igehirdetéshez:
- Hogyan jelenik meg életünkben az a kísértés, amit az igehirdetés az összetartozó dolgok szétválasztásának nevez?
- Mit jelent a másik helyzetébe beleérezve úgy bánni a másik emberrel, amilyen bánásmódnak én örülnék az ő helyzetében?
- Hozz gyakorlati példákat arra, hogy a mai körülmények között milyen helyzetekben lehet iránymutató az itt olvasott ószövetségi szabályok lelkülete!
- Milyen összefüggésben van a segítőkészség, áldozatkészség, a másik szükségének betöltésére való készség és a mennyei Atya gondoskodásába vetett bizalom?