Isten szemében jelentősek
Olvasandó: Márk 10, 32-45.
„Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik… Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát. Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” Máté 18, 1-6. 10-14.
Jézus tanítványai rendszeresen a jelentőségük felől vitatkoznak egymással: Ki a jelentősebb? Ki a nagyobb? Görögül: nagy = „mega”. Hozzák az emberi formát, ami végigvonul az emberi történelmen az első embertől kezdve (a kísértés, amiben elbukott az ember így szólt: „olyanok lesztek, mint az Isten” 1Mózes 3, 5), Bábel tornyán, birodalmakon és helyi háborúkon keresztül a „Megasztár” világig. Az emberiség története a nagyok, a jelentősek története, amelyik átlép a jelentéktelenek, a kicsik fölött. A nagyok, a tekintélyesek, a jelentősek diktálnak, a kicsik, a jelentéktelenek háttérbe szorulnak. A nagyok nagyságában próbálnak a többiek is sütkérezni (szelfik, fotók ismert emberekkel J, melyik ismert embert láttam, kivel találkoztam személyesen? stb…)
A világ teremtése helyett az emberek által kitalált evolúció alapelve: a jelentős érvényesül, a jelentéktelen háttérbe szorul. A mi bűnös embervilágunk működési elvét vetítettük vissza a természetbe és a világ keletkezésének elméletét fabrikáltuk belőle. A tanítványok ezt a formát hozzák: a mi formánkat, az emberi formát.
Jézus a kicsit, a jelentéktelent állítja központba. (Görögül: kicsi = „mikro”). Egészen apró, elenyésző jelentőségű. A milliméternél kisebb a mikrométer. Szabad szemmel nem is látható. Ki figyel egy mikrométer eltérésre?
Isten különös gonddal, szeretettel, törődéssel figyel a mikro-ra, a kicsire, a jelentéktelenre, a háttérbe szoríthatóra. Kisgyermeket állít a tanítványok elé példaként, akinek nem sok jelentősége van az előkelők társaságában: szavára nem sokat adnak, mindenestül mások gondoskodására van utalva. Majd már nem csupán a gyermekekről beszélve összefoglalja Isten különös odafigyelését a kicsik felé: „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.”
Ez a mondat nem angyaltant tanít, hanem különös erővel fejezi ki azt, hogy Isten megkülönböztetett figyelemmel fordul a kicsik felé. Isten mennyei tróntermét egy keleti uralkodó trónterméhez hasonlítja. Hallgatói jól tudták, hogy egy keleti uralkodóhoz szinte lehetetlen volt egyszerű embernek bejutni: az életével játszott az, aki hívatlanul tolakodott be oda (vö. Eszter könyve). Az érdekem érvényesítése a király előtt komoly feladat. A korabeli hallgató pontosan értette ezt a képet. Lehetetlen a császárhoz, de még Heródes negyedes fejedelemhez is bejutni egy átlagembernek.
Jézus azt mondja, hogy Isten mennyei tróntermében a kicsinyeknek, a jelentékteleneknek, a lenézetteknek, akik őáltala keresik az Istent, állandó személyes képviselete van. Isten szünet nélkül személyes figyelemmel feléjük fordul. Isten nem az evolúció istene, hanem a mennyei Atya, aki szeretetből teremtette meg ezt a világot, minden apró részletet gondosan megtervezve. Mennyei Atyánk odafigyel a háttérbe szoríthatóra, a kicsinyre, és gyermekeit is ezzel bízza meg.
- A mindenség Ura előtt mindannyian kicsik vagyunk. A legkisebbtől a leghatalmasabbig. Gondoljuk végig az arányokat! A végtelen Isten teremtette és tartja kézben a mindenséget, a látható és a láthatatlan világot. Mi csak néhány métert látunk be. 15 milliárd fényévnyire sejtjük eddig ismert legtávolabbi pontot, de nem látjuk az Univerzum végét. Ehhez képest mi az, amit bejártunk? Meddig jutottunk el? Mikrométernek sem nevezhető. Mennyi az örökkévalósághoz képest a mi pár évtizedünk itt a földön? És mire van hatalmunk? “…ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” Máté 6, 27.
Vajon saját jelentőségünk bizonygatása, amikor egymáshoz képest nagynak állítjuk magunkat, a hatalmi harcaink, vetélkedéseink hogyan néznek ki a nagyság mérlegén Isten szemével?! Megasztárjaink és hatalmasaink mekkorák Isten mércéjével? Bábel tornyának történetében olvasunk egy ironikus utalást. Az emberek tornyot akarnak építeni, amelyik az égig érjen (az alapkísértés: „olyanok lesztek mint az Isten?!”), „Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.” 1Mózes 11, 5. Le kellett szállnia, mélyen le kellett hajolnia, hogy „lássa” azt az óriási tornyot, amelyen az emberek hozzá akartak felérni. Meddig jutunk a MEGA törekvéssel? A nagyra törés sírba visz. Ezért zavarta össze Isten a bábeli nagyratörők nyelvét, nehogy visszadőljön ránk az óriási torony. Nem magát félti, hanem bennünket óv saját megalomániánk következményeitől!
A reális arányok szólalnak meg az ősi imádságban: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” Zsoltárok 8, 4-5.
- Isten személyesen törődik velünk, porszemnyi teremtményeivel. Miért? Ez az igazi kérdés. Mert Istenhez képest valóban jelentéktelenek vagyunk minden egymáshoz képest mért különbségünkkel együtt. Mindennel együtt, amiben mi a nagyságunkat bizonygatjuk. Ezt megértve csodálatos Isten hatalma és nagysága, de még csodálatosabb az a szeretet, mellyel törődik velünk porszemnyi, percnyi életű emberekkel. Neki az elhanyagolhatóan kicsi nem elhanyagolható, nem jelentéktelen, hanem fontos és jelentőségteljes.
– Törődik veled, személyes szeretettel eltervezett alkotása az életed. (Nem evolúció, még csak nem is irányított evolúció). Nem megy el melletted, gondoskodik rólad. „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Zsoltárok 139, 13-16.
– Utánad jött, hogy el ne vessz. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3, 16. „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” Máté 18, 11. „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Márk 10, 45. Rólad szól. Mennyire jelentőségteljes az életed számára? Utánad jött. Jézus leszállt a mennyei trónjáról, lemondott saját jelentős pozíciójáról, hogy megkeresse az elveszettet. Az életét adta. Mennyit érsz a porszemnyi (mikro) életeddel Isten szemében? „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” 1Péter 1, 18-19. Személyesen te. Nem az emberiség van a szeme előtt, mint tömeg, hanem személyesen te. A keresztelő kifejezi, hogy Isten kegyelme és szeretete névre szóló ajándék, ami személyes választ vár. Micsoda az ember? Micsoda vagyok én, hogy törődsz velem? Nem csoda?
– Ma is bejárásod van a mennyei Atyához, a mindenség Királyához. Angyalok készítik az utat? Jóval többről van szó! Figyelj csak! „A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk.” Róma 8, 34. „Általa van szabad utunk az Atyához” Efezus 2, 18.
Nem önhittség azt hinni, hogy Istennek van rád ideje és figyelme bármikor? Ki vagy te, hogy ilyeneket kérj tőle? Ki vagy te, hogy arra kérd Istent, hogy irányítsa a te kis életedet? Ki vagy? Jézus Krisztusért Isten kegyelembe fogadott, szeretett gyermeke vagy!
Milliók imádkoznak egy adott pillanatban, mégis személyesen beszélget veled. „Atyád, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” Máté 6, 6. – mondja Jézus.
A hatalmas Istennek nagyon fontos az apró, a mikro, az ember, te magad személyesen – ez adja életed értékét.
- Ha ezt szívből megértetted, akkor változnia kell az életszemléletednek a mindennapi kapcsolataidban! Nem kell többé a saját jelentőségedet bizonygatni, a saját arculatodat építeni, nem kell megelőznöd, háttérbe szorítanod, akit csak tudsz, hogy értékesnek érezd magad. Isten előtt értékes vagy Krisztusért éppen úgy, mint a másik ember. Isten értékes gyermeke vagy, viselkedj úgy, mint ennek az Istennek a gyermeke: figyelj oda a kicsinyekre, Légy nagyon érzékeny a kicsinyekre, arra, hogy hogyan viszonyulsz, viselkedsz a kicsinyekkel kapcsolatban.
„Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül.” Vigyázzatok! Ez egy figyelmeztetés, mint egy felirat: VIGYÁZZ BALESETVESZÉLY! KOMOLY VESZÉLY! A figyelmeztetés komolyságát egyrészt az indokolja, hogy nagy a kísértés egyrészt, másrészt az, hogy Isten számára kiemelten fontos területről van szó: erre különösen is oda kell figyelned! Mi az, amit mindenképpen igyekszel elkerülni? Mit sorolnál fel, mint legtaszítóbb viselkedést, amit semmiképpen nem szeretnél elkövetni? Legyen az, amire Jézus itt figyelmeztet, kitesz egy veszélyt jelző táblát: Vigyázz! Ezt mindenképpen kerüld el! Egyet se VESSETEK MEG e kicsinyek közül. Mit jelent ez a szó? Mit kell mindenképpen elkerülnünk? Lenéz, becsmérel, megvetően gondol rá, bánik vele, nem tisztel, semmibe vesz, ügyet sem vet rá, nem törődik vele.
Vigyázzatok, mert miközben a saját jelentőségetekre koncentráltok könnyű a hatalmasokat, a jelentőségteljeseket, a potenciával rendelkezőket figyelembe venni, becsben tartani, könnyű a hangosakat, erőszakosakat, követelőzőket meghallgatni, és könnyű a kicsiket, érdekérvényesítésre képteleneket, erőtleneket, kiszolgáltatottakat, csendben szenvedőket figyelmen kívül hagyni.
Könnyű alázatosnak lenni olyan helyzetben, amikor nálunk hatalmasabbal, erősebbel találkozunk, de vajon hogyan viselkedünk akkor, ha mi vagyunk fölényben, ha a másik a kisebb, az egyszerűbb, a csendesebb, a kiszolgáltatottabb? Hogyan viselkedünk, beszélünk ilyen helyzetekben. Mert itt jön ki belőlünk, hogy igazán mi lakik bennünk!
Vigyázzatok! Érdemes az életünknek ezzel a területével foglalkoznunk. Otthon, gyülekezetben, társadalomban. Kire figyelünk? Kivel kapcsolatban vigyázunk? Gondolj valakire, aki a környezetben tényleg kicsi! Most nem feltétlenül gyerekről van szó, hanem valakiről, akinek nincs súlya, akit nem vesznek komolyan, esetleg sokan lenéznek, megmosolyognak, kioktatnak, megszólnak… Te hogyan beszélsz vele? Te hogyan viselkedsz vele? Mint aki tudja, hogy Isten előtt te is ilyen kicsi vagy, és szeretett, mint ahogy ő is. Úgy viszonyulsz hozzá, mint aki tudja, hogy neki is állandó képviselete van az Atya előtt és az Atyának végtelenül értékes és pótolhatatlanul fontos? Olyan fájdalmas, hogy Isten népe körében, közöttünk is van csipkedési rangsor! Hogy van hajbókolás és van leszólás! Fontosabb és jelentéktelen testvér! Nem kellene ennek így lennie! Nagyon sok szenvedést és nyomorúságot okoz ez a bűn. Akár csak szavainkkal is olyan sok fájdalmat, bántást, rombolást tudunk okozni – de az áldott szavakkal ugyanígy tudunk építeni és emelni.
Vigyázzatok! Isten országában nem az a rend, mint a mi világunkban! Tudjátok, hogy hogyan van ez a világban, „de közöttetek nem így van” – mondja Jézus. Isten nem azzal a szemmel lát, amivel mi. Fogadd be, ne gáncsold el, keresd meg!
- Jézus azonosítja magát a kicsinyekkel. „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be” Márk 9, 37. Fogadjátok be, legyen nyitva a szívetek!
- Vigyázzatok, nehogy botlást okozzatok nekik! Szkandalon: nem a felháborodást jelenti, hanem a megütközés lehetőségét, gáncs, csapda, ami Istentől elszakít. Az a magatartás, ami megakadályozza a kicsit, hogy Istenre találjon.
- Az Atya nem akarja, hogy egy is elvesszen közülük, különös gonddal óvja őket. Legyetek EBBEN a munkatársai. Azok között, akik között élsz, figyelj különös figyelemmel a kicsikre, és ne nyomd le őket, hanem emeld, segítsd közelebb Istenhez szeretettel!
Olyan fontos, hogy elkerüljük a negatív beszédet és viselkedést. Jézus azonban még ennél is többről beszél. Nem elég, ha nem szólod le, nem nyomod le a kicsit, akit Isten melléd állított – ez a minimum -, de emeld, segítsd, szolgálj felé. Isten országában az a rend, hogy a nagyobb, az erősebb, a gyorsabb szolgálatra kapta azt, amije van: hogy szolgáljon a kisebb, a gyengébb, a lassabb felé, ahogyan ezt Jézus is tette velünk. (Márk 10, 43-45.)
Olyan könnyű a fontos, sürgető, feladatok, a hangos és emberileg jelentőségteljes követelőzők között figyelmetlenül elmenni azok mellett a kicsinyek mellett, akiket rád bízott az Úr. Semmi ne vonja el a figyelmedet arról, ami mennyei Atyádnak fontos, azokról, akiket rád bízott az Úr.
Ismerjük a történetet a fiatalemberről, aki találkozott egy nyomorult, megalázott, elhagyott, nélkülöző gyermekkel? Felháborodva fordult imádságban Isten felé: hogy engedheted ezt meg?! Miért nem teszel valamit?! Isten pedig csendesen válaszolt neki: már tettem valamit. Megteremtettelek téged.
Adja Isten, hogy megújulhassunk ebben a Jézus szerinti látásban, lelkületben és felismerhessük, hogy kiket bízott így személyesen ránk az Úr! Legyen őszinte könyörgésünk: Uram, segíts a te szemeddel látni! Segíts a te szíveddel érezni, hogy fájjon az, ami neked fáj és öröm legyen, ami neked öröm, hogy fontos legyen, ami neked fontos és elhanyagolható, ami neked jelentéktelen. Segíts, hogy szeressem, amit te szeretsz, és iszonyodjak attól, amit te gyűlölsz. Uram bocsáss meg, ha lenéztem, figyelmen kívül hagytam a kicsiket! Bocsáss meg a felelőtlen szavaimért! Bocsáss meg a rosszul beosztott időmért. Újíts meg! Uram add, hogy munkatársad legyen a kicsinyeid életében, áldás lehessek, aki bátorít, emel, hozzád vezet, szolgál. Add, hogy megértsem: jelentőségemmel nem kell törődnöm, mert te drágának tartasz és törődsz velem, figyelsz rám most is, mindenség Ura, mennyei Atyám! Ámen.
Kérdések az igehirdetéshez:
- Milyen bíztatást jelent személyesen neked ez a mai üzenet?
- Milyen figyelmezetést fogalmaz meg számodra konkrétan?
- Mi az, amit el kell hagynod és mi az, amire jobban kell figyelned az Ige üzenete alapján?