Isten erős embere
Olvasandó: Bírák könyve 15. rész
Szeretett gyülekezet!
A világon minden nemzetnek, benne minden korok kultúrájának megvan az erős embere. A görögöknek Herkules, nekünk, magyaroknak Kinizsi Pál vagy Toldi Miklós, a nemzeti szabadságharcaink, a reformáció, vagy 1956. októberének erős emberei, a diktatúra áldozatainak talán ismeretlen hősei, sokat lehetne említeni. A Bibliának, Sámson az erős embere. Bibliaolvasó kalauzunk szerint most olvassuk a Bírák könyvét, ezekben a napokban pedig Sámson történetét.
Mit is tudunk meg Sámsonról, a Bírák könyvéből?
Sámson nevének jelentése: a nap fia, talán mert a hajából font hét varkocs úgy veszi körül a fejét, mint a nap sugarai. Nagy erejű hős, a bírák egyike, a tizenkettedik. Angyal adta hírül addig gyermektelen szüleinek, anyjának, apjának, az istenfélő Manoának, hogy fiuk születik, s hogy Istennek szentelt ember lesz, aki nem ihat bort s nem vágathatja le a haját. Nazir lesz ő, a nazírok közül egy, akik fogadalmat tettek arra, hogy egy bizonyos hosszabb, vagy rövidebb időre teljesen elkülönítik magukat az Isten szolgálatára, és ennek külső jele, hogy ez alatt az idő alatt nem vágatják le a hajukat, és nem borotválják a szakállukat. Talán emlékszünk rá, Pál apostol is tett ilyen fogadalmat, amikor a harmadik nagy útjáról visszatért Jeruzsálembe. Ez ideiglenes nazírság volt, bizonyos időre szólt, ameddig a fogadalom ideje tartott: ApCsel 21,22 kk Pál a jeruzsálemi templomban
Sámson hatalmas erejű férfivá serdült, aki puszta kézzel ölt oroszlánt. Először egy timnai filiszteus lányt vett feleségül, de annak rokonaira megharagudva elhagyta a lányt, és attól fogva ellensége lett ennek a zsidókat oly sokszor támadó és legyőző népnek. Nagy erejével sokakat megölt közülük, felolvasott szakaszunkban ezret ütött agyon egy szamár állkapcsával. A filiszteusok vezetői meggyőzték szerelmét, az ugyancsak filiszteus Delilát, hogy csalja ki Sámsonból, mi a titka roppant erejének. Megtudva, hogy a titok nyíratlan hajában rejlik, Delila álmában megnyírta a hőst, így ellenségei legyőzhették, megvakították, és Gázában malmot hajtattak vele. A fogságban újra nőtt Sámson haja, s amikor egy ünnepen a filiszteusok Dágon templomába vitték, hogy szórakoztassa őket nyomorúságának látványával, ő visszatért ereje által ellenségeire és önmagára döntötte az épületet. Bár az Írás a bírák közé sorolja, s még bíráskodásának időtartamát is megjelöli húsz esztendőben, Sámson aligha a népszabadítók, a Gedeon és Jefte típusú bírák közül való. Inkább gerillaakciókkal zaklatta az ellenséges népet, amelynek lányaival egyébként nagyon is szoros kapcsolatokat ápol. Tetteiben nem az Isten iránti buzgalom, sokkal inkább az érzékiség és az egyéni sértődöttség, bosszúállás nyilvánult meg. Életének minden pillanatában hordozta a mártírium lehetőségét pozitív és negatív értelemben is: Bírák könyve 16, 28 Ekkor Sámson az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Ó, Uram, URam! Emlékezz meg rólam, és erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért!
A Szentíráson kívüli hatása is jelentős: A XVI–XVII. századi európai irodalom a Sámsonról szóló művekben főleg Delila és általában a nő negatív szerepét hangsúlyozta, míg a zsidó– filiszteus szembenállás a szerzők vallási hovatartozásától függően hol a protestáns–katolikus viszály valamelyik nézetét allegorizálja, hol általában a keresztények és a törökök ellentétének
analógiája. Milton: A küzdő Sámson című drámája utolsó óráiban mutatja a hőst, a női árulás okozta nyomorúságban, vakon és bilincsekben, amint utolsó hőstettére készül:
De én Isten parancsát hágtam át,
elárultam szent titkát hitszegő
dölyffel, gyarlón és aljasul.” (John Milton: A küzdő Sámson, részlet, Jánosházy György fordítása)
Láthatjuk, hogy egy igen színes, eseménydús életű, de mégiscsak nem átlagos bibliai hőssel
állunk itt szemben.
A zsidókhoz írt levélben ezt olvashatjuk róla: Zsid 11, 32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34 tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg.
Túl a mostani népszerű TV sorozatok, / Trónok harca, Csernobil/ fordulatainak mélyebb és tartalmasabb életeseményein, mit tanulhatunk mi Sámson most felolvasott történetéből, itt, a XXI. század elején, ezen a vasárnapon?
Először is, hogy a hősök sem tökéletesek, és nem mindenben kell példaképnek, követendőnek tartani őket. Sámson abban semmiképpen nem követendő, hogy összekeverte a hivatását és a magánéletét. Istentől elhívott, angyali híradás után megszületett, nazír fogadalomban és Istennek odaszánt életben felnövő, különleges ember Sámson. Adott volt az ő korában is a filiszteusok állandó fenyegetettsége, támadása Isten kiválasztott népe ellen. A népnek hősre, harcosra, az Úr szabadítójára volt szüksége.
Sámson elbukott mégis. A hivatása az lett volna Istentől, hogy népének vezére, bírája, szabadítója legyen. Első helyre mégis a saját vágyait, szenvedélyét tette. Sámson feláldozta a helyes életsorrendet és ebben nem követendő, sőt azt kell megtanulnunk, hogy mi ezt ne kövessük el. Harcolnia kellett a filiszteusok ellen, de vitte a vágya, a saját önzése, szenvedélye. Nem Isten már ez első, hanem a bűnös emberi szív kívánsága a szépséges filiszteus lányok irányába. Felolvasott szakaszunk előtt azt olvassuk, hogy Sámsonnak megtetszik egy filiszteus lány, hatalmas lakodalmat csapnak, Sámson mulat és csapdába esik. A találós kérdésen kialakult konfliktus után sértetten elrohan. Majd eszébe jut, hogy van egy felesége, akivel még nem törvényes a házasság, nem hálták el. Fog egy kecskegidát, mely akkoriban egy prostituált szolgálatainak ára volt. / Vö: 1 Móz 38, 12-18 Támár töténete/ De már más felesége az asszony, így megint csak jön a bosszú. Konfliktusok sorozatát indítja el a saját bűne! Sámson életében megláthatjuk azt, hogy az erő, az isteni ajándék még önmagában nem garancia arra, hogy jól is éljünk vele. Igen veszélyes az erő, ha nem társul hozzá felelősség. Lectióban is hallhattuk, hogy Isten törvénye a korlát, mely véd és segít bennünket abban, hogy felismerjük a bűnt és Isten által felállított mederben tartsuk életünket. Sámson tragédiája ott kezdődik, hogy lebecsüli a bűn hatalmát. Nem veszi észre, hogy legféltettebb titkához akarnak férkőzni, még ölelés közben is. Olyan hős, akinek a gyenge pontjára kíváncsiak, addig állnak mellette, amíg félnek tőle. Ne kövessük ebben Sámson életét. Isten első renden az Ő szolgálatára hív el bennünket, ez a hivatásunk, hogy Krisztus követői vagyunk, minden más csak ebből következik. Krisztus áldása számunkra a boldog házasság, az áldott munkálkodás, a helyes férfi-női szerep betöltése. De
első helyen nem a boldog magánélet áll! Bármennyire is mást sugall most a környező világ, első helyen az Istennek kell állnia, minden más csak annak a következménye, áldása.
Ugyanakkor nem bújhatunk a bibliai hősök, így Sámson háta mögé sem, ha a mi életünkről van szó. Nem kísérthetjük az Istent, mint Sámson tette! Olyan volt Sámson életében a filiszteus lányok utáni kívánság, mintha az alkoholbeteg italboltba járna kikapcsolódni, mintha a szenvedélybeteg a szenvedélye tárgyával kacsingatna. Lehúznak bizonyos emberek, elveszik életenergiáinkat, negatív a hatásuk, kerüljük el őket. Rossz irányba, a mostani kabarétréfák irányába, vinnék el kapcsolatainkat, határolódjunk el. Félreértés ne essék, nem a misszió lehetőségétől szeretném megfosztani magunkat. De a bűnnel ma is valóságosan kell számolnunk. A kísértés realitás ma is, a bűn pedig leselkedik ránk! Amiben erősek vagyunk, egyúttal az a gyengeségünk is. Igaz ma is Jézus szava: Mt 6,33 Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.
Másodszor: mi az, amiben követhetjük hősünket hitéletünk során, ha Sámson története van előttünk?
Követhetjük Sámson életében azt, ahogyan válaszolt az Isten megszólítására. A csata után megszomjazva, kiált Istenhez és Isten meghallgatja őt. Isten megáldja és oltja szomjúságát. Felismeri Sámson, hogy nem a maga dicsősége ez a nagy hadisiker Izrael népének ellenségein. Egy pillanatra, mintha tudná, hogy kihez tartozik, hogy kinek köszönheti a rendkívüli győzelmet. Mintha most ébredne rá, hogy kinek a nevében jár is ő. Isten hőse, mintha ismerte volna a P. Mobil zenekar nagyszerű Honfoglalás című szvitjének szövegét:” Szívébe írva gyönyörű üzenet: A világon élni csak hősként érdemes”
A hős győzelme után gyengévé válik. Teljesen átéli Isten erejének hiányát. Figyelmeztetés ez Isten népének minden időkre. ha hiányzik életünkből az erő, az igehirdetés erőtlen, szolgálatunk, bizonyságtételünk gyenge, nem leszünk többek, mint a mindennapok taposómalmának szelíd igavonói. Martin Buber „Isten-fogyatkozásnak” nevezi ezt az állapotot. Isten sokszor ma is az Ő hiányában van jelen ebben a világban. Tragédia Isten népére, az egyházra, az egyénre nézve, ha megmaradunk az Isten-fogyatkozás állapotában. Mert ha igazán fáj ez az állapot, kiáltunk az Úrhoz, mint Sámson. Kétszer is ezt mondja, ezt kiáltja: Uram, Uram! Ez már nem a hős, erős ember hangja, hanem azé az emberé, akinek nincs más esélye, csak az, hogy az Úr figyel a mélyből felhangzó kiáltásra. Ez az evangélium Sámson történetében. Az utolsó szó, mindig Istené, ha kiáltunk hozzá. Legyen áldás, győzelem, vereség, bűn, Isten különösen nagy ajándéka számunkra, hogy kiálthatunk hozzá. Minden kor emberének szembe kell néznie azzal a kérdéssel, hogy miért vagyok e földön, mi az életem értelme, mi a célja az életemnek. Kiálthatunk az Úristenhez, mint Sámson, győzelem, vereség, vagy kísértés után. Olyan Istenünk van, aki nem felejtkezik el rólunk és nem hagy bennünket árván. Ismer bennünket. Figyeljük meg, hogy bár még élete fő konfliktusa még hátra van, Sámsonról itt jegyzi fel a Szentírás, hogy 20 évig Izrael bírája volt. Valami olyan helyreállítás volt itt, ami nélkül Sámson végleg elbukott volna, nem lenne több egy kudarcra és végleges vereségre ítélt embernél. Kiáltott az Úrhoz.
Milyen a mi Úrhoz kiáltásunk? Követjük-e ebben ezt a hirtelen, szenvedélyes, bosszúálló embert, akit Isten mégis csak eszközéül választott? Merünk-e imádkozni, könyörögni, böjtölni, ha örömünk, hálaadásunk, gondjaink vannak? Isten Igéje arra bíztat bennünket, hogy ne restüljünk meg ebben. Gyakoroljuk magunkat abban, amire mai igénk is bátorít: Kiáltsunk az Úrhoz!
Harmadszor, van, amiben túl kell nőnünk hősünkön, Sámsonon.
Sámson szenvedélyes, bosszúálló, hirtelen ember volt. Nem vette figyelembe az Istentől kapott életcélt, vagy csak saját gondjai után tette ezt. Ahogyan már korábban említettem a mártírium ott volt életében, de ez inkább a saját döntéseinek következménye volt, mint Isten eredeti akarata. Nem föltétlenül a nagy bukások lehetnek csak áldássá, bizonysággá számunkra, bár kétségkívül azok is. Isten akarata a vele való életkapcsolaton, a helyes keresztyén életvitelen alapul. Ismer bennünket, mint ahogyan Sámsont is ismerte. Tudta, hogy milyen a természete, tudta, hogy mit várhat el tőle, de meggyőződésem, hogy nem ez volt az eredeti akarata. Sámson azonban mert Istenhez ragaszkodni, kiáltani, életének minden tragikuma ellenére. Az, aki az Isten erejével végig bűvészkedte életét, rájött arra, hogy Isten ügyét, csak teljes odaadással lehet szolgálni. Túl kell nőnünk mai hősünkön abban, hogy ne megúszni, megszabadulni akarjunk valami nehéz élet helyzettől, hanem rendezni akarjuk kapcsolatunkat a mi Urunkkal. Nekünk már nem magányos hősöknek kell lennünk Krisztusban és Krisztussal, hanem csapatjátékosnak. Isten népének, az anyaszentegyház testvéri közösségének tagjaként kell megharcolni hitünket. Pál apostol azt mondja erről:
„ApCsel 20, 24 De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.”
Az Istennel való életközösség alapja Jézus Krisztus, akinek kereszthalála és feltámadása szerzett számunkra szabadulást a bűnből, és ajándékozott nekünk új életet. Ez azt jelenti, hogy ahogyan említettem már, Krisztus az első az életemben, Hivatásom az, hogy keresztyén, Krisztus követő vagyok. Sámson, ha úgy tetszik ösztön vezérelt hőse Istennek, de neki is lehetett volna ennél több az élete. A mi életünk is akkor lesz Istentől áldott, ha szembenézünk keresztyén mivoltunk minden aspektusával. Nekünk, mai keresztyéneknek már nem ilyen nagy, életveszélyes helyzetekhez kell kérnünk az Isten erejét, mint Sámsonnak. Azért kell Isten erejében járnunk, szolgálatunkhoz Isten szeretetét, bölcsességét kérnünk, mert vannak nálunk gyengébbek, akiknek mi tartozunk. Tartozunk felvenni egy-egy erőtlen testvér, vagy kívül álló gondját és egymás terhét. Nem a hátra húzódókhoz szól mai igénk, hanem azokhoz, akik tartoznak. Tartoznak Istennek, mert kaptak: bocsánatot, erőt, szeretetet.
Ez az Isten csodája, ez az egyház csodája. Az egyházban az erősekből gyengék, az elsőkből utolsók lesznek. De igaz ez fordítva is: az özvegyek kétfillérjeiből egyházfenntartó erő, építkezés, misszió, diakónia tevődik össze. A hátrányokból erények lesznek, az erőtlenek ereje megsokasodik, és szárnyra kelnek a megfáradtak. Krisztus egyházának ereje a világ szemében gyengeség, igehirdetése bolondság. De az, ami a világ szemében a gyengeségen, bukáson és szégyenen túl benne titok és reménység, az az Istennek hatalma és ereje, ama végső szó által, melyet szüntelenül kérnünk és várnunk szabad ma is.
Így legyen, ámen!