Edzett szívvel keresd az Urat!
Olvasandó: Bírák 16. 2Krón 7. 2Krón 10-12. Zsidók 10-13. Róma 1, 16-32.
„Amikor Roboám királysága megszilárdult és megerősödött, elhagyta az ÚR törvényét, és vele együtt egész Izráel. Roboám király ötödik évében fölvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen, mert hűtlenné váltak az ÚRhoz. Ezerkétszáz harci kocsi, hatvanezer lovas, megszámlálhatatlan líbiai, szukki és kúsi hadinép jött vele Egyiptomból. Elfoglalta Júda megerősített városait, és Jeruzsálem alá érkezett. Akkor Semajá próféta odament Roboámhoz és Júda vezéreihez, akik Jeruzsálembe gyűltek Sisák elől, és ezt mondta nekik: Ezt mondja az ÚR: Ti elhagytatok engem, azért én Sisák kezébe adlak benneteket. Akkor megalázták magukat Izráel vezérei, meg a király, és ezt mondták: Igaz az ÚR! Amikor látta az ÚR, hogy megalázták magukat, akkor így szólt az ÚR igéje Semajához: Megalázták magukat, nem pusztítom el őket, hanem rövidesen szabadulást adok nekik, és nem zúdul haragom Jeruzsálemre Sisák által. De azért szolgái lesznek, és megtudják, hogy mit jelent nekem szolgálni, és mit jelent földi királyságokat szolgálni! Sisák, Egyiptom királya tehát felvonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az ÚR templomának a kincseit meg a királyi palota kincseit; mindent elvitt. Még a kerek aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon csináltatott. Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király, és azoknak a testőröknek a parancsnokaira bízta, akik a királyi palota bejáratát őrizték. Valahányszor bement a király az ÚR templomába, bementek a testőrök is, és bevitték azokat, majd visszavitték a testőrök őrszobájába. Amikor Roboám megalázta magát, elfordult róla az ÚR haragja. Nem volt ok a teljes pusztulásra, hiszen Júdában is volt valami jó.
Azután megerősödött Roboám király uralma Jeruzsálemben. Negyvenegy éves volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az ÚR választott ki Izráel valamennyi törzse közül, hogy ott legyen az ő neve. Anyja egy Naamá nevű ammóni asszony volt. Gonoszságot cselekedett, mert nem kereste állhatatos szívvel az URat. Roboám története elejétől végig meg van írva Semajá próféta és Iddó látnok történetében, leszármazásával együtt. Roboám és Jeroboám között háborúskodás volt egész életükben. Azután Roboám pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Fia, Abijjá lett utána a király.” 1Krón29, 10-19.
A Krónikák könyvét olvassuk, Izrael egyik történelemkönyvét. Többen kérdezték már tőlem, hogy miért olvassuk mi a Bibliát, Izrael történetét, miért nem olvassuk helyette inkább a magyar történelmet? Nos, természetesen különlegesen fontos, értékes és tanulságos számunkra magyarok számára a saját történelmünk. A Bibliát azonban nem helyette olvassuk, és nem is történelemkönyvként, hanem Isten Igéjeként, amelyben egészen különleges látásmóddal kapunk mi magyarok is szemléltető oktatást Isten ószövetségi népe életéből az Istennel való kapcsolatról. A Szentírás az egész életet az Istennel való kapcsolat összefüggésében látja, és tanít bennünket is így látni saját életünket és népünk életét. Az élet eseményei, a történelem fordulatai nem önmagukban jelentősek, hanem az Istennel való kapcsolatunk szempontjából. Mi eseményeket, körülményeket látunk, amelyek bíztatóak, vagy félelmetesek, örömmel töltenek el vagy elszomorítanak. Az egész éltünkben azonban végül egyetlen kérdésnek lesz jelentősége: milyen kapcsolatban voltunk Istennel? A végéről nézve nem lesz igazán nagy jelentősége annak, hogy milyen anyagi körülmények között éltünk, mennyire voltunk elismertek, kényelemben éltünk vagy állandóan küzdenünk kellett. Az viszont meghatározó lesz az egész életünk szempontjából, hogy ismertük-e Istent és hallgattunk-e rá? Salamon fia, Roboám és Júda életében egy történelmi krízis jön el. A szentíró azonban nem a krízis politikai okaival foglalkozik, nem az ellenség, Sisák fáraó dicsőségét, hatalmát méltatja, nem az erőviszonyokat méregeti, hanem Júda Istennel való kapcsolatát teszi mérlegre. Mert ebben a helyzetben is csak ez számít! Csak ennek a kérdésnek van jelentősége. És erre a látásra tanít ma is téged. Látod-e azt mostani élethelyzetedben, hogy egyetlen igazán fontos kérdésed van: hogyan állok Istennel? Hogyan változtatja ez meg a jelenlegi helyzeteddel kapcsolatos látásodat?
- Az Istennel való kapcsolat határozza meg lelki életminőségedet. Isten népe életében az erő és a szilárdság az Úrral való kapcsolatban van. „És ha te előttem jársz, ahogyan járt apád, Dávid is, és úgy teszel mindent, ahogyan megparancsoltam, rendelkezéseimet és törvényeimet megtartod, akkor állandóvá teszem királyi trónodat… Ha azonban elfordultok tőlem, és elhagyjátok rendelkezéseimet és parancsolataimat, amelyeket elétek tártam, ha más isteneket fogtok tisztelni, és azokat imádjátok, akkor kitépem őket földemből, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, őket pedig példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép előtt.” 2Krón 7, 17-20.
Isten megígérte, hogy soha nem hagyja el hozzá ragaszkodó népét, nem távolodik el tőlünk. Ő hűséges. Az azonban megtörténhet, hogy te távolodsz el tőle figyelmeztetése ellenére is. Ennek pedig érzékelhető tünetei, következménye van. Hívő emberként nem önmagamban lettem erős, hanem az Úr az én erő(forrásom). Ha elhagyom az Urat, az ő erejét is elhagyom – az ő ereje is elhagy engem. (ld. Sámson története Bírák 16.)
Salamon idejében az Úr temploma dicsőségesen ragyog. Az idegen uralkodó, Sába királynője, látogatóba jön, és ezt mondja: „Áldott legyen Istened, az Úr, aki kedvét lelte benned, és trónjára emelt, az Úrnak, a te Istenednek a királyaként” 2Kónikák 9, 8. Roboám idejében elviszik a templom kincseit: hadisarcot, adót kell fizetni egy idegen hatalomnak. Megtörténhet, hogy Isten népe hűségesen kitart, mégis erőszak áldozata lesz. Itt azonban a templom kincseinek elvitele jelképezi a lelki kincsek elvesztését. Salamon templomának dicsősége, amelyik Isten jelenlétét jelképezte népe életében, megkopik.
Ha Isten az én erőforrásom, akkor nélküle elhagy az erőm. Isten élő Igéje, Szentlelkének ereje nélkül lelki alultápláltságban szenvedek, éhezik a lelkem. Nem olyan kézzelfogható, mint a fizikai éhenhalás, de tünetei vannak. Milyen tünetek? Például az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkozás. Az I. századi római társadalomban következménye volt annak, hogy az emberek az élő Istent nem tisztelték, mást tartottak életük közepének. Így ír erről Pál: „És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.” Róma 1, 28. Az erkölcsi tévelygés tehát tünet: az Istennel való kapcsolat betegségének a tünete. Fontos, hogy lásd mai társadalmunkban is ezt: mindaz, ami esetleg felháborít környezetedben, nem erkölcsi probléma önmagában. Tünete annak, hogy az emberek Isten nélkül élnek. Ezért nem a felháborodás kell, hogy legyen a hívő közösség válasza, hanem az evangélium következetes képviselete: Jézus Krisztus azért jött, hogy ezekből kihívjon, megszabadítson, rendezheted Istennel a kapcsolatodat, és így átrendeződik az egész életed.
Figyelj azonban közben magadra is! Mert figyelmeztető tünet a hívő ember életében is, ha az erkölcsi érzékenység tompul! Ha napirendre tudsz térni életedben Isten számára nem kedves dolgok fölött, nem fáj annyira, hogy bűnbánattal Isten elé vidd, és megtérj belőle, később esetleg észre sem veszed… Annak tünete, hogy eltávolodtál Istentől! (A sakálnak nincs szaglása, de hozzá is lehet szokni a szagokhoz úgy, hogy egy idő után nem vesszük észre. Lelkileg is így van ez.) A tisztaságra, jóra való állhatatos törekvés, és a bűnre való érzékenység az Istennel való rendezett kapcsolat gyümölcse. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Galata 5, 22. „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Filippi 4, 7. Amikor az Isten Lelke jelenlétének, erejének tünetei kezdenek hiányozni belőled, törtetni kezdesz, türelmetlenné válsz, rosszindulat van a szívedben, szavaidban, örömtelen vagy és keserű, nem tudod kontrollálni a beszédedet, és állandóan békétlen vagy, maga alá temet a szorongás és a félelem, állj meg és vizsgáld meg: hol vagyok? Hová tűnt Isten az életemből? Hová lettem Isten szoros közeléből?
„Megtudják, hogy mit jelent nekem szolgálni, és mit jelent földi királyságokat szolgálni!” Vagy Istent szolgálod vagy valami/valaki mást. Különbség van a kettő között. A körülmények, a múltad, a lelki alkatod, az emberek hatással vannak rád mindenképpen. De egészen más, amikor azoktól függsz, amikor ki vagy szolgáltatva nekik, szolgálod őket: nem tudod a saját utadat járni, mert nincs erőd, nincs „lehetőséged”rá, illetve amikor (ha időnként nehéz harcok között is), de az általad felismert igazsághoz tudsz ragaszkodni és határozottan járni az utadon a nehéz körülmények, és az emberek ellenállása mellett is. Ha következetesen Istennek szolgálsz, akkor ő ad erőt erre. Sodródsz, történnek veled a dolgok, ki vagy szolgáltatva lelkileg, megalkuszol vagy az általad jónak felismert úton jársz határozottan, békességgel?
„Roboám és Jeroboám között háborúskodás volt egész életükben.” Salamon után az ország kettészakadt, és egy jó ideig háborúskodott egymással a két testvérnép. Az Istentől elhajlás tünete egy nép életében a széthúzás, a testvérháború is (az önzés eluralkodik) az Istennel járás gyümölcse az, hogy egyre inkább épül az Úrnak engedelmeskedők között az egység és a szeretet (Isten uralkodik az önzésünk felett). „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” Róma 12, 18. Van, amikor nem lehetséges, bármennyire is próbálod. Ha azonban mindig, mindenki bánt, és legtöbbször bajod van az emberekkel, akkor állj meg és kérdezd meg magadtól: nem tünet ez is? Annak tünete, hogy eltávolodtam Istentől, és összeférhetetlen lettem? (Esetleg kérdezd meg a környezetedet, hátha ők jobban látják)
- A lelkileg erős élethez, a szilárd Isten-kapcsolathoz állhatatosságra, kitartásra van szükségünk. Salamon fia, Roboám életében nem úgy szól a diagnózis, hogy egyáltalán nem hitt Istenben, tagadta Isten létét, soha nem gondolt az Úrra. Nem. A baj az állhatatosság hiánya volt: „Gonoszságot cselekedett, mert nem kereste állhatatos szívvel az Urat”
Kezdésben, lelkesedésben jók vagyunk mindannyian, Isten útján azonban kitartásra és hűségre van szükség. „Aki mindvégig kitart, az üdvözül.” Máté 24, 13. „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.” Jelenések 2, 10. Isten nem az erőst kezdést, nem az 1-1 látványos teljesítményt, hanem az állhatatosságot keresi. A héber kifejezés, amit Isten hiányolt Roboám életében így fordítható le magyarra: nem volt elég edzett a szíve Isten keresésében. Isten meg akar edzeni bennünket, hogy kialakuljon életünkben az az érték, hogy mi minden körülményben őt keressük, benne bízunk, rá építünk, vele járunk. Az ördög pedig el akar szakítani, távolítani téged Istentől bármi áron. Megedződik-e a szíved abban, hogy Istené vagy? Roboám király 3 évig járt becsületes szívvel az Úr útján, utána valami miatt feladta, már nem vette annyira komolyan. (2Krónikák 11, 17.)
– Fontos, hogy emlékszel Isten múltbeli cselekedetére az életedben, arra, hogy együtt jártál az Úrral, de mindig friss a kérdés: ma is együtt jársz vele? Ma mi jellemzi az életedet?
– Csodálatos, ha most buzog a szíved az Úrért, örömödet leled az ő keresésében, lelkesen rácsodálkozol az ő világára. Készülj azonban fel arra is, amikor ez az érzelmi lelkesedés lanyhul. Mert lesz ilyen. És tarts ki, hogy megedződj! Tartsd ki, hogy szilárd alapon buzdulhasson fel újra meg újra a lelkesedés is. Hasonlóan működünk a házasságban is. A szerelem, amelyik motorként hajt a párkapcsolat kezdetén, lehalkul. Kitartasz-e hűséges szeretettel a másik mellett? A ragaszkodás megedzi a szeretet-szövetséget, és közben – ezen a hűség-szeretet alapon – újra és újra felizzik az érzés is a másik felé. De ne az érzés tartson össze és ne az érzésig tartson! Tarts ki az Úr mellett, akkor is, ha telik az idő, és a kezdeti lelkesedés halkul…
– Tarts ki az Úr mellett, akkor is, ha nehézségek jönnek. Az érzéseket a nehézségek lehűtik. Jézus a Magvető példázatában beszél arról, hogy a megpróbáltatásokban lelkesedését vesztő, és Isten keresésétől eltántorodó ember hasonló a sziklás földhöz, ahol nem tud mélyre gyökerezni a mag ezért a növény elpusztul, és nem hoz termést. A zsidó levél, amelyből olvastunk is ma olyan gyülekezetnek szól, akik a megpróbáltatások miatt fáradtak és csüggedtek el. „Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok…” Zsid 12, 12-13.
– Tarts ki az Úr mellett akkor is, ha jól megy sorod. „Amikor Roboám királysága megszilárdult és megerősödött, elhagyta az ÚR törvényét, és vele együtt egész Izráel.” Fenyegetik életünket a megpróbáltatások, de az igazi veszély a jólét, a kényelem, az elbizakodás. A jólétben, a kényelemben hajlamos vagy elhinni, hogy nincs minden pillanatban Isten segítségére szükséged, és hajlamos vagy lazítani… Sajnos ilyenek vagyunk. Az egyháztörténészek szerint az egyházat sohasem a külső támadás, az üldözés fenyegette igazán. Külső nyomás alatt mindig megerősödtek azok, akik szívvel Istenhez tartoztak, mert jobban kellett kapaszkodniuk Istenbe, és a lelki erőnk, szilárdságunk, életminőségünk az Istennel való kapcsolatunk szorosságától függ. De a jólétben, hatalmi pozícióban, kényelemben, külső biztonságban nagyon könnyen letért az egyház a hűség útjáról. Már nem vette annyira komolyan Istent, már más dolgok lettek fontosabbak, és egyszer csak eltűnt az Isten dicsősége a templomból, csak az emberi gyarlóság maradt. Nem ez történt-e az egyház hatalmának korában a reformáció előtti középkorban? Nem ez történik velünk a nyugati egyházban? Nem ez történik velünk sokszor személyes lelki életünkben is?
Vigyázz! Légy állhatatos, kitartó, edzett szívvel keresd az Urat! Ne állj meg félúton! Ne csak részben add át magad, hanem teljesen, egészen, végig! Légy hű, légy állhatatos! Ne add fel az Ige olvasását, tarts ki az imádságban, ne maradj el a testvéri közösségből, és ne térj le az engedelmesség útjáról abban, amit megértettél. Tarts ki akkor is, nehézségek között és jólétben is Isten mellett, tarts ki akkor is, ha éppen nem lángolnak az érzéseid! Keresd edzett szívvel az Urat, és erős leszel benne!
- Az evangélium, a Szentírás örömhíre az, hogy Isten állhatatos, hűséges, és ezért lehet újat kezdeni vele! Nem a mi viselkedésünk határozza meg. „Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz” Zsid 13, 8. Egy olyan levélben olvasható ez a mondat, amelyik állhatatosságra buzdít. Ő szilárd támasz: ő nem követ az állhatatlankodásaidban, nem idomul hozzád, nem változatja meg a véleményét a kedvedért, vagy az éppen uralkodó közvéleményre tekintettel (a 7. parancsolat például ma is érvényes!), nem lesz engedékeny, világosan meg fogja mondani a véleményét életedről, állapotodról, meg is fog fenyíteni téged, de mindig építhetsz ígéretére, mindig ugyanaz, „ugyanott” találod!
Ezért van lehetőség az újra kezdésre, a bűnbánatra, a megtérésre, amelyik visszaigazodik az Úrhoz! Roboám, és Júda vezetői a külső veszély hatására magukba szállnak, felismerik a lelki helyzetüket, megalázzák magukat és így szólnak: „Igaz az ÚR!” Vagyis elismerik azt, hogy ők eltértek Istentől, és bűnbánatot tartanak. Isten pedig megkönyörül rajtuk, bár viselniük kell tetteik külső következményeit, nem pusztulnak el és újat kezdhetnek Istennel.
Testvérek, ha a mi hűségünkön alapulna az Istennel való kapcsolatunk, az örök sorsunk, akkor reménytelenül elveszett emberek volnánk. A mi örök sorsunk azonban épülhet Jézus Krisztus keresztjére! Ő azért halt meg, mert mi mindnyájan elbuktunk, mindnyájan állhatatlanok és hűtlenek voltunk, elfordultunk Istentől. Ő azonban nem fordult el tőlünk, magára vette a pusztulást, a kárhozatot, az Istentől távoli lét kiszolgáltatottságát helyettünk, él elkészítette számunkra a bűnbocsánatot és az újra kezdést Istennel. Rá bízhatod az életedet ma! Igazat adhatsz neki, bűnbánatot tarthatsz, és újra indulhatsz Istennel őszinte szívvel , engedelmesen! Építhetsz rá! Jézus nem vonja vissza azt, amit tett érted. Ez igaz akkor is, amikor az érzéseid mást mondanak, akkor is amikor elbuktál, és akkor is csak ez tart meg, amikor nagyon jónak érzed magad (és egyébként a legveszélyesebb lelkiállapotban vagy…) Isten hűséges, Jézus megtart. A kettőnk kapcsolatában ő a változatlan, szilárd, biztos pont. Ezért térhetsz meg, és kezdhetsz újat. Roboám és népe is megtehette. Kár, hogy utána újra feladták, és elfordultak Istentől. Mi vagyunk a változó, a bizonytalan, az ingatag tényező. De ne add fel! Az ő hűsége formál téged is hűségessé, és megtart. elég erős, hogy megtartson. Térj hát meg, és tarts ki mellette, maradj hűséges hozzá! Ő hű és megszilárdítja az életedet.
Kérdések az igehirdetéshez:
- A hit azt jelenti, hogy életemben tudatosan mindent az Istennel való kapcsolat összefüggésében igyekszem látni. Mi történik veled, amikor ezt elfelejted? Hogyan változtatta illetve változatja meg most ez a látásmód az életed eseményeihez való hozzáállásodat?
- Lelki erősödésed illetve gyengülésed Istennel való kapcsolatod állapotának következménye. Van-e bátorságod lelkiállapotodat, bűneidet tünetként értékelni? Mire figyelmeztetnek, illetve indítanak most tüneteid?
- Hogyan fogsz viszonyulni a körülötted élőkhöz annak tudatában, hogy az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodás az Istennel való kapcsolat betegségének illetve teljes hiányának a tünete?
- Mi az, ami akadályoz téged az igeolvasásban, imádságban, testvéri közösségben, engedelmességben való edzett szívű kitartásban? Hogyan újulhatnál meg most Isten állhatatos keresésében?
- Mi az, amit az igehirdetés és a beszélgetés alapján konkrétan meg fogsz változtatni életedben?