ÖRÖKbefogadott!
Lekció: „Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon. De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid. Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled. Emeld föl a tekintetedet és nézz körül: mind összegyűltek, eljöttek hozzád.” Ézsaiás 49, 13-18.
„Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” Efezus 2, 19.
- Szeretetkapcsolatainkban vagyunk otthon, lelki biztonságban.
Sok mindenre vágyunk talán az életben, de az igazán fontos, hogy van-e valaki velünk, aki szeret bennünket. A lelki stabilitásunkat, érzelmi biztonságunkat kapcsolataink adják. „Mindenütt jó, de a legjobb otthon” – szoktuk mondani, és az otthon nem egy ház, nem egy szoba, ahol meghúzhatom magam. Persze fontosak a bútorok, a képek a falon, a kedves dísztárgyak, mert az ismerősség érzését árasztják, de azért fontosak, mert a szeretetre emlékezetnek, akik voltaképpen az otthont jelentik: a szüleim, a szerető családom, hűséges házastársam. Ha nem ismerünk ilyen otthont, akkor vágyunk rá, hogy valakiben végre megtaláljuk: egy bensőséges barátságban, egy jó barátban például. Egyszer egy esküvői meghívón olvastam: „nekem te vagy az otthon”. Mert az otthon nem egy ház, hanem azok közössége, akikhez tartozom, ismernek, értékelnek, akiknek számítok, fontos vagyok, szeretnek. A vágyunk, hogy ez akkor is igaz legyen, ha éppen betegek, gyengék vagyunk, kudarcot vallottunk, vagy hibázunk. Az igazán fontos és értékes kapcsolatainkban megjelenik ebből valami.
Még a veszteségeket, kudarcokat, bántásokat is könnyebben viseljük, ha tudjuk: ez nem változtat azon, hogy „otthon” szeretettel várnak bennünket. Mint az a sportoló, akit megkérdeztek, hogy hogyan küzdi le a feszültséget, a kudarctól való félelmet a verseny előtt? Azt mondta: arra gondolok, hogy, ha elrontom, édesanyám akkor is szeret engem. Ez az otthon, amikor valaki szívében akkor is biztos helyem van, ha elrontom, ha nem jól teljesítek.
Az idegenség kín(os), az egyedüllét, az elszigeteltség félelmetes. Ha senkit nem ismerünk egy társaságban, az elbizonytalanít. Ilyenkor megpróbáljuk valahogyan biztosítani a lelkünk egyensúlyát: a bátrabbak elkezdenek ismerkedni, hogy ne legyenek idegenek, a visszahúzódók, pedig magukba zárkóznak, hogy valahogyan megvédjék magukat ebben a helyzetben, kibírják addig, amíg majd szeretteikhez visszatérhetnek. Képzeld el azt a helyzetet (lehet, hogy éppen most éled át), hogy új osztályba kerülsz, ahol mindenki ismer mindenkit, csak te vagy idegen?! Időbe telik, míg otthon érzed magad, amikor már lesznek ismerőseid, aztán barátaid is… És akkor érzed magad biztonságban, mert a barátság, a szeretetkapcsolat jelenti a lelki biztonságot.
A bensőséges kapcsolataink megtörése, elvesztése mindennél nagyobb veszteség. Egyszerűen azért, mert nem az anyagi dolgok adják a belső biztonságunkat, hanem ezek a kapcsolatok.
Életünk alaprendjéhez tartozik a kapcsolatorientáltság, a kapcsolatéhség/szükség. Isten alkotott meg így bennünket, hogy nem tudunk meglenni egyedül, szükségünk van másokra az életben maradáshoz. Erre adta Isten a családot. Isten ajándéka az életünk. De Isten felhasznál az ajándék átadásához és kibontásához más embereket az életünkben. Szükségünk van két emberre: apára és anyára a megszületéshez. Azután továbbra is szüleink, családunk gondoskodására szorulunk: a kisbaba nem tudja magát megetetni, felöltöztetni, tisztába tenni, megfürdetni, nem tud egyik helyről a másikra elmenni, ezt mind anyukája és apukája segítik neki. Aztán: hogyan tanuljuk meg azt, hogy hogyan működik a világ, mit hogyan kell csinálnunk, hogyan készülünk fel az önálló, felnőtt életre, hivatásunkra, stb.? Szüleink és más emberek tanítása és példája nyomán.
És közben nem is arra van a legnagyobb szükségünk, amit ezektől az emberektől kaphatunk, hanem rájuk van szükségünk, a szeretetre, a kötődésre. Már a kisbaba is beteg lesz, ha csak a tejet kapja meg, de anyukája szeretettel mosolygó arcát nem látja, kedves hangját nem hallja soha. Fontos a reggeli kakaó, a becsomagolt tankönyvek, a tízórai a táskádban, de még fontosabb anyukád, apukád szeretete, házastársad lénye…
- Törékeny kapcsolataink és az örök szeretet, örök otthon
Életünk nagy fájdalma és aggodalma, szorongása, hogy kapcsolataink törékenyek, sérülékenyek, múlandóak: elveszíthetjük őket. Éppen ettől olyan végtelenül értékesek: vigyáznunk kell rájuk! Isten adta nekünk ajándékba ezeket a kapcsolatokat, és a lelkünkre kötötte, hogy vigyázzunk rájuk.
De mond még valami nagyon fontosat, valamit, ami még ennél is fontosabb: arra hív meg bennünket, hogy egy olyan kapcsolatban legyünk mindig lelki biztonságban, ami soha nem múlik el, ami örök. Ezért van csupa nagybetűvel a mai istentisztelet címében az, hogy ÖRÖK. Valami, ami nem múlik el. Isten, aki minden értékes kapcsolatunkat ajándékba adta nekünk arra hív, hogy vele éljünk, az ő szeretetét ismerjük fel és soha többé ne legyünk egyedül: akkor sem, amikor új osztályba belépünk, és senkit nem ismerünk, akkor sem, amikor valami miatt éppen mindenki bánt minket a környezetünkben, és akkor sem, ha valakit, akit nagyon szeretünk, elveszítünk. Soha ne légy egyedül, mert Isten az otthonod ÖRÖKKÉ!
Arra hív meg bennünket, hogy legyünk otthon az ő családjában. Ezt a meghívást elmondja nekünk a Bibliában, ahogy ma hallottuk: nem kell idegennek, kívülállónak lennetek, Isten családtagjai lehettek. Soha nem felejtelek el téged, szüntelenül gondolok rád, veled maradok, a családom tagja maradsz örökre. elmondja a Bibliában, de ezt a meghívást „belevéste” a szívünkbe is. Tudjátok, miből látjuk azt, hogy a meghívó a szívünkbe van vésve? Abból, hogy sok mindennek örülünk ezen a világon, és sok mindent fontosnak tartunk, de igazából semmiben nem találunk teljes békességet, megnyugvást, biztonságot. Egy kis hiányérzet mindig ott van a szívünk mélyén. Ha időnként elfelejtjük is, mert éppen valami nagyon jónak, újdonságnak örülünk, egy idő múlva visszajön (lehet, hogy szomorúság formájában, mert elmúlt a jó, vagy unalom formájában, mert meguntuk…) Nagyon szeretem Kosztolányi Dezsőt, mert olyan őszintén megfogalmazta ezt: „Itthon vagyok itt e világban, de már nem vagyok otthon az égben.” (Boldog szomorú dal). Ott a szívünkben a vágy valami után, ami nem múlik el, ami örök biztonságot és békességet jelent. Nem akármi, hanem örök otthon. Örök kapcsolat, örök szeretet, ami nem múlik el, ahová mindig tartozom, ahol mindig örömmel fogadnak, emlékeznek rám, fontos vagyok… „A magad számára teremtettél minket, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned, Uram!”(Augusztinusz)
- ÖRÖKbefogadó szeretet
Isten arra hív meg, hogy találjuk meg ezt az örök otthont nála, legyünk otthon az ő családjában. Ezt az örömhírt szeretnénk ma megosztani mindenkivel. Mert vagyunk itt néhányan, akik már átéltük, és éljük minden nap, hogy mit jelent Isten családtagjának lenni, az ő hűséges szeretetében otthon lenni. És, akik ezt tudjuk, azok elmondjuk nektek, hogy mi mindannyian örökbefogadott családtagjai vagyunk Istennek. Ezért az a címe a mai istentiszteletnek, hogy „ÖRÖKbefogadott”. Ez egy nagyon fontos információ!
Az örökbefogadás azt jelenti, hogy nem vagyunk született családtagok. Életünk során valamikor befogadtak bennünket egy családba, onnantól kezdve viszont olyanok vagyunk, mint a vér szerinti gyermekek: teljes jogú családtagok. Az Isten családjában mindenki ilyen, mindenki örökbefogadott. Ezt tudnod kell, hogy ne gondold azt: te már lemaradtál róla. Vannak, akik hívő családba születtek és vannak, akik nem. De az Isten családjába nem született bele senki. Mindannyian örökbefogadottak vagyunk. Isten szeretetétől távol születtünk, bűnös szívvel, elidegenedve Isten családjától. Ott volt a szívünkben az üresség, a hiány. És volt, aki már gyermekkorában hallott arról, hogy mit lehet ezzel kezdeni (ez nagyon nagy dolog, az itt levő gyerekeknek mondom, nagy ajándék!), és volt, aki csak később. Aztán hallottunk arról, hogy mit tett az Úr Jézus a bűnös emberért, hogy az életét adta azért, hogy mi beléphessünk ebbe a családba, mert ennyire szeret, ennyire komolyan gondolja, és a szívünk is megértette, hogy akkor a hívás nekem is szól! Engem is örökbefogadott, nekem is van helyem az ő örök családjában. Nem vagyok többé ismeretlen, elszigetelt, idegen, kívülálló, hanem családtagja vagyok Istennek.
Ezt a jóhírt szeretnénk ma elmondani, továbbadni mindenkinek Mert nekünk ÖRÖKbefogadó Istenünk van. ÖRÖK és ma is befogadó. Ez a család nem zárt, hanem nyitott, mert Isten meghívása érvényes! Nem kizáró, hanem mindig befogadó kell, hogy legyen, mert a Családfő, a mennyei Atya, aki minket is örökbefogadott mindig, ma is befogadó, vagyis kegyelmes.
Van egy örök szeretet kapcsolat: Isten családtagja lehetsz. Isten örökbefogadó szeretete azt mondja ma neked: semmi nem lehet akadálya annak, hogy befogadjon. Nem zárhat ki a múltad, akárhol voltál, akármit tettél, akármit gondoltál eddig – Jézus a kereszten azért halt meg, hogy eltöröljön mindent, ami kizárhatna téged. Van bocsánat! Kezdj újat vele! Jöjj! Nem zárhat ki az, hogy idegennek érzed magad, befogadott. Ő ismer téged, ismerkedj meg vele te is! Nem zárhat ki az, hogy sok mindent nem tudsz, és még nem vagy olyan, amilyen Isten szerint lenned kellene. Örökbefogadott és kész szeretettel nevelni, formálni, bajlódni veled. Tanulhatsz tőle, engedhetsz az ő nevelő szeretetének.
Az örökbefogadó szeretet azt jelenti, hogy a családhoz tartozol mindig. Van Atyád és vannak testvéreid, akiknek számítasz és akikre számíthatsz, és akik számítanak rád… Az ÖRÖKbefogadó szeretet azt jelenti, hogy ez ÖRÖKre így lesz, nem változik meg soha. Ő nem felejt el, és nem mondja, hogy megváltoztak a szabályok vagy a körülmények.
- Ő mindig kész. A kérdés, hogy te kész vagy-e?
Ő mindig kész befogadni, szeretni, gondoskodni rólad, vezetni, tanácsolni, megbocsátani. A kérdés, hogy te kész vagy-e nyitni felé, kilépni az elszigeteltségből, az elidegenedésből, az individualizmusból, az önvédelemből. Szükségünk van a szeretetre, szükségünk van az Atyára, szükségünk van a családra, a távolmaradás néha mégis vonzóbb útnak tűnik. Miért? Lehet, hogy egy régi bántó élmény miatt: csalódtam, és nem akarok még egyszer csalódni. Esetleg a harag miatt: kértem valamit és nem, vagy nem úgy kaptam meg. Vagy a félelem miatt: mégis mi lesz, ha tényleg megismerik, milyen vagyok, nem utasítanak el mégis? Van valami, amit mégsem szeretnék, ha kiderülne, ezért biztonságosabbnak tűnik egyedül hurcolni. Vagy biztonságosabbnak tűnik az, ha én irányítom az életedet, ne szóljon abba bele senki? Esetleg annyi dolgom van, hogy nem jut időm Istenre, gyülekezetre, hisz a saját családomra is alig jut? Annyian vesznek körül, és várnak el tőlem dolgokat, hogy dehogy vagyok egyedül, bár lehetnék néha egy kicsit egyedül is?
Akárhogy is van neked is ÖRÖK szeretetre van szükséged. Isten kész befogadni az ő családjába. Helyet készített neked az ő szívében, helyet készített neked az ő gyermekei közösségében. Kész vagy-e nyitni felé? Kész vagy- e megismerkedni vele? Kész vagy-e kötődni hozzá?
Kereshetjük vele és családjával a kapcsolatot. Egyszerű eszközöket adott erre: olvassuk a Bibliát, mert ebből ismerjük meg őt, ebből értjük meg az ő szeretetét és akaratát. Imádkozunk: egyszerű szavakkal megszólítjuk őt és elmondjuk, hogy mi van a szívünkben. A testvérekkel való találkozás – gyülekezeti közösség – mert megértettük, hogy szükségünk van egymás segítségére, támogatására ezen az úton. És ezért igazítjuk az életünket ahhoz, amit már megértettünk: szót fogadunk neki, mert komolyan vesszük, megbízunk benne, építünk rá. És így megtapasztaljuk, hogy ez a kapcsolat valóságos.
Segítő kérdések beszélgetéshez:
- Mit jelent számodra az otthon? Milyen érzéseket, gondolatokat kelt benned, ha ezt a szót hallod?
- Volt rá példa, hogy átélted a kínos idegenséget? Milyen megoldást találtál abban a helyzetben?
- Milyen emberi kapcsolatok jelentenek számodra érzelmi biztonságot? Veszítettél már el ilyen kapcsolatot? Miben találtál vigasztalást?
- Hogyan találkoztál Isten ÖRÖKbefogadó szeretetével? Ha még keresed őt, mit vársz ettől a találkozástól?