Szolgáló életszemlélet
Olvasandó: 1 Mózes 1, 26- 2, 3. 2, 15-17. 2Krónikák 22, 10 – 24, 27. 1Korinthus 4, 1-5.
„Jójádá azután szövetséget kötött az Úr, az egész nép és a király között arra nézve, hogy az Úr népe lesznek… Jóás Jójádá főpap egész életében azt tette, amit helyesnek lát az Úr… elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az Úr házát… Azután megöregedett Jójádá, és betelve az élettel, meghalt… Dávid városában a királyok mellé temették, mivel jót cselekedett Izráelben Isten és az ő háza ügyéért. Jójádá halála után azonban odamentek Júda vezető emberei a királyhoz, és leborultak előtte. A király hallgatott rájuk, és elhagyták őseik Istenének, az Úrnak a házát, szent fákat és bálványszobrokat tiszteltek. Emiatt a vétkük miatt szállt az Úr haragja Júdára és Jeruzsálemre. Küldött hozzájuk prófétákat, hogy térítsék meg őket az Úrhoz. Azok figyelmeztették is őket, de nem figyeltek rájuk.” 2Krónikák 23-24.
Gyülekezetünkben rendszeresen tartjuk a küldetés vagy szolgálat vasárnapját, amikor arra szeretnénk figyelni, abban megerősödni, hogy a keresztyén élet küldetésben járó, szolgálatban álló élet.
A szolgálatról leggyakrabban valamilyen feladat, konkrét tevékenység ugrik be. Valami, amit szolgálatként végzek…
A Biblia szemszögéből elsősorban nem a konkrét cselekedeteken van a hangsúly, nem ezzel kezdődik a szolgálat, a küldetés. A szolgálat, a küldetéstudat életlátás, amiből a cselekedet kivirágzik. Nem arról van szó, hogy az életünket különböző területekre daraboljuk fel: ezt szolgálatként végzem, ezt meg megélhetésemül, amazt pedig szórakozásból, hanem arról van szó, hogy az életem szolgálat. Minden területen szolgálatban állok. Ebből a szemléletből nőnek ki cselekedeteim, mint gyökérből a növény és a gyümölcsök. Mindenek előtt a gyökérrel fogunk foglalkozni, mert egészséges gyökér nélkül nincs élő gyümölcs.
- A küldetés, szolgálat Isten uralmának képviselete egész életedben, egész életeddel. A szolgálatot most egy király életének példáján keresztül próbáljuk megérteni. A Biblia használja ezt a képet, amikor az ember Istentől kapott küldetéséről beszél: uralkodás. Az a baj, hogy mi teljesen kiforgattuk magából ezt a fogalmat és már nem értjük! Tegyük helyére, a Biblia szerinti helyére, és értsük úgy! Királyság, uralom = szolgálat = képviselet. Isten képviselete (kép és hasonlatosság = uralom a földön = Isten gondoskodó, szerető, kibontakoztató uralmának képviselete)
Istent képviseled: otthon, munkahelyen, vezetés közben, boltban, szabadságon és gyülekezetben. „mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1Korinthus 10, 31.) Folyamatosan szolgálatban állsz. A királyi tiszt azért olyan nehéz (ma is), mert sok lehetőséged van, de egy valamire nincs lehetőséged: nem királynak lenni. Minden pillanatban, minden helyzetben az vagy és a nemesség, a név, a tiszt kötelez. Bizonyos dolgokon nem lazíthatsz. Ez a helyzet Krisztus királyi tisztében részesülve is. Folyamatosan képviselsz valakit, szolgálatban állsz, királyi gyermek vagy! Ez nem azt jelenti, hogy nonstop a gyülekezetben kellene lenned, hogy 0-24ig be kell, hogy legyen kapcsolva a telefonod, vagy te nem pihenhetsz, nem mondhatsz nemet. De azt jelenti, hogy amikor pihensz, otthon vagy, szórakozol vagy kirándulsz, akkor is Isten szolgálatában állsz. Őt képviseled szavaiddal, viselkedéseddel, és arra való készségeddel, hogy eszköze légy emberek életében, amikor ő cselekedni akar. Nagyapám példája jut eszembe, aki mindenkivel beszélgetést kezdeményezett bárhol volt. Ő egy könnyen ismerkedő, nyitott ember volt, neki ez volt a szolgálata. Mi gyerekként sokszor kínosan éreztünk magunkat ezekben a helyzetekben, de példát láttam tőle arra, hogy az ember hogyan lehet mindig kész arra, hogy az ajándékait, habitusát, adottságait Isten bármikor használja mások életében. Fontos ezt végiggondolni, amikor a szolgálaton gondolkodsz. Istent képviseled? Kész vagy mindig az ő eszköze lenni? Amikor nem látnak akkor is? Az életed alapszemlélete: Istent képviselem.
- A szolgálat lényege: Isten szövetségese vagy. Amikor Jójádá főpap egy forradalommal helyreállítja a Dávid-ház uralmát Jeruzsálemben, és az utolsó, megmentett királyi sarjat, a 7 éves Jóást segíti trónra, akkor az első dolga ezt tisztázni. Az alap, hogy szövetségese légy az Úrnak. E nélkül csak személyi változás történt volna Júda trónján, s minden maradt volna a régiben. Így azonban, komoly belső változások történnek: az élet egész iránya megváltozik. A bálványkultuszt kiirtják, az istentisztelet rendjét helyreállítják, majd néhány év múlva a legnagyobb erőfeszítésük az lesz, hogy a templomot helyreállítsák. Mik ezek? A szívbeli, komoly megtérés külső jelei: bűnbánat és elfordulás a felismert bűntől, Isten felé fordulás, és a vele való kapcsolat komolyan vétele. Ez a szövetségkötéssel kezdődik. Ma is így kezdődik az Isten szerinti szolgálat: szövetséget kötök az Úrral. Bűnbánatot tartok, Isten elé teszem azt, amit ő megítélt az életemben, neki adom az irányítást, felé fordulok, és az igét, imádságot, közösséget, engedelmességet a legkomolyabban veszem életemben. Ennek gyümölcseit hozza az életem, ennek a belső változásnak a külső jelei látszanak rajtam. E nélkül a személyes szívbeli elköteleződés nélkül lehet bennem jó szándékú buzgalom, de a szolgálat lényege – a személyes kapcsolat – hiányzik az életemből. Az Úré vagyok szívvel-lélekkel, testestől-lelkestől. Így nem kérdés, hogy minden helyzetben az ő szolgája vagyok, és nem csupán bizonyos feladatokat szolgálatként elvégzek „érte”.
- A szolgálat legfőbb követelménye a hűség. Ez sok mindent jelent. Jelenti azt például, hogy ragaszkodj hűen ahhoz a mintához, amit Isten mutat neked, ne mást és máshogyan tégy, légy engedelmes (a BOK szerint ma olvasott király történetben pont ezzel van a hiba, mert a király nem tartja be az istentiszteleti szolgálati rendet, a saját feje után megy). Sok minden beletartozik a hűség fogalmába, de azt mindenképpen jelenti – és ebben a történetben ezen van a hangsúly -, hogy légy állhatatos, kitartó mindvégig! Jóás király egy nagyon ígéretes kezdet után ebben elbukik. Olyan szépen szól a mondat: „egész életében azt tette, amit helyesnek lát az Úr.” Kinek az egész életében? Jójádá főpap életében. Addig, amíg a főpap élt. Utána eltért erről az útról, elhagyta, elhanyagolta az Urat. Annyira szomorú ez a történet, mert annyira kedves Jóás királyfi gyermekségének és fiatalkorának története. Isten végtelen szeretetének és gondoskodásának története. Egy kisfiú, akit egy hűséges házaspár megment a vérengzés elől és elrejt, mint Mózest, az Úr szolgáját annak idején. A megfelelő pillanatban királlyá koronázzák, ő pedig szolgálja az Urat, templomfelújítást vezet, még a papokat is sürgeti: elkötelezettebben gyűjtsetek a templomra! Aztán egyszer csak megváltozik minden, eltorzul minden: hűtlen lesz az Úrhoz, még az elemi emberi hála sem marad benne: megmentőjének, lelki atyjának fiát kövezteti halálra, mert az szembesíti őt vétkével. Szívszorító ez a történet, ahogy szívszorító ma is minden jó indulás utáni megtorpanás, elhajlás, elfordulás. Isten arra hívott el bennünket, hogy az ő uralmát képviselve szolgáljuk őt. Aki végigmegy ezen az úton, az nyer igazi koronát, ami nem múlik el: az élet koronáját! „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!” Jelenések 2, 10. A szolgálatban állhatatos légy! Legyen Isten iránt hűséges a szíved! Minden körülmények között. A viszonyok, a környezet megváltozhat, de a te Urad nem változik meg (Zsid 13, 8.). Te is tarts ki mellette! Nagy figyelmeztetés számunkra Jóás, mint ahogy a közelmúltunk is nagy figyelmeztetés. A második világháború után nagy lelki ébredés volt Magyarországon. Sokan csatlakoztak a hívő néphez. Aztán jött a politikai fordulat. Megtizedelődött ez a sokaság. Sok jól induló ember bukott el, tűnt el, mert nem szabadott… Egyházi vezetőink, korábbi evangéliumi emberek tértek el és kezdték kiszolgálni az istentelen politikai rendszert. Nagy alázattal mondom magunknak: vigyázzunk! Most egy olyan kort élünk, amikor szabad. Ma sem könnyű ragaszkodni, mert jön egy élethelyzet változás, és az ember hajlamos a hangsúlyokat átrendezni, és máris nem Isten van középen ez pedig torzulásokat okoz. De sokszor gondolok arra, hogy bármikor történhet egy olyan fordulat, amikor megint nem lesz szabad. Az megtizedeli a jó szándékunkat. Vajon ki marad, mi marad akkor? Légy hű mindhalálig, tarts ki, ne csak addig, amíg, hanem mindvégig! Kapaszkodj így ma is az Úrba, és minden nap. Ő megtart, vele újra kezdhetsz.
- A hűséges szolgálat alapja, hogy Istenre nézel szívből, és nem valaki vagy valami másra. Ha igaz ez a kedvező viszonyok között, akkor igaz lesz a kedvezőtlen viszonyok között is. Miért bukott el Jóás? Mi volt az ő igazi problémája? Hűséges volt addig amíg Jójádá főpap, aki felnevelte, aki lelki atyja élt. Utána eltért az Úr útjától. Amikor az öreg pap meghalt, és a nép vezetői megkeresték azzal, hogy másfelé menjenek, ő rájuk hallgatott. A történet kétféle olvasatot is megenged. Mindkettő megtörténhetik az emberrel. Amíg Jójádá élt, addig Jóás nem mert letérni az útról, amelyen az öreg elindította. Rá tekintettel szolgált az Úrnak. Amikor meghalt, akkor eljött az idő, végre felszabadult a külső megfelelési kényszer alól, most már tehette, amit igazából szeretett volna, és szakított Istennel. A másik lehetőség: az idős lelki támogató halálával elvesztette a lelkierőt, és nem tudott ellenállni a nyomásnak, a többiekre hallgatott és letért az útról. Az első, második vagy mindkettő? A lényeg, hogy Jóás szíve és élete a jó kezdet után annyira eltorzult, hogy még lelki atyjának fiát is kegyetlenül agyonkövezteti, amikor az megfeddi őt torzulásáért.
Mi sokszor külső cselekedeteket látunk csak, a szívünket csak az Úr látja. Ő viszont a szívünket nézi! Mert végül az dönti el a valóságos utunkat, hogy mire, kire néz a szívünk, min függ a szívünk. Ahol a kincsed, ott lesz a szíved, s ahol a szíved, te magad is ott vagy.
Figyeljünk, mert az istenkereső, a hívő életben és szolgálatban mindig nagy problémát okoz, amikor emberekre és nem egyedül Istenre nézünk. Hatnak ránk a körülöttünk élő emberek, és szükségünk van emberekre: testvérekre, lelki vezetőkre, munkatársakra lelki fejlődésünk során. Látnunk kell azonban, hogy ők Isten eszközei életünkben. Ha rájuk tekint a szívünk, ha nekik akarunk megfelelni, nem jó úton járunk! Nem szeretjük az emberek rosszallását – ez természetes – ha azonban az emberek rosszallásától való félelem indít bennünket szolgálatra, baj van. Jól esik a dicséret, ha azonban a dicséret (jutalom) motivál, baj van! Fontos, hogy figyelj a testvérek visszajelzésére, ha azonban a véleményükhöz szabod magad, baj van! Isten eszközei az emberek az életedben, te ne az eszközökön csüngj, hanem az Úron! Adj hálát Isten eszközeiért, és hozzá igazodj!
Másrészt szolgálatod, küldetésed során Isten téged is emberek életében eszközül akar használni. Fontos, hogy figyelj rájuk, hogy igyekezz megérteni a szükségeiket, de ne nekik akarj megfelelni! Ne az ő rosszallásuktól való félelem, vagy az ő köszönetük motiváljon. Isten eszköze vagy, akkor tudsz az lenni, amikor hozzá igazodsz! Lehet, hogy a gyerekek a családban, a diákok egy osztályban, az emberek egy közösségben arra vágynak, hogy hadd tegyenek, amit akarnak, és „jó fej” az a szülő, az a tanár, az a vezető, aki ezt megengedi. Mégsem ezzel szolgálja az életüket, hanem azzal, ha Isten világos szabályait képviseli világosan, határozottan és szeretettel. Mert ezek szolgálják az életet, a jót.
Ha Istenen függ a szíved, ha rá tekintettel élsz és szolgálsz, akkor is kitartasz az ő útja mellett, ha változnak a körülmények, ha a külső elvárások változnak, ha már nincs melletted az, aki lelki támaszod volt emberileg. Ha Istenen függ a szíved, akkor tőle kérhetsz és várhatsz erőt az emberfélelemmel való lelki küzdelemben, hogy Isten iránti hálával, örömmel tudj szolgálni, és nem félelmek között. Ha Istenen függ a szíved, jól esik az emberi bíztatás, és elismerő visszajelzés, de akkor is hálás örömmel élsz és szolgálsz, ragaszkodsz az Úrhoz, ha ez elmarad. Ha Istenen függ a szíved, akkor nem a testvéred odaszánását, teljesítményét méregeted, hanem a magad dolgával és szívével foglalkozol tudva, hogy az Úrnak tartozol elszámolással, ugyanúgy a másik ember is. Ha Istenen függ a szíved, akkor nem jobb akarsz lenni a másiknál, csak engedelmes az Úrhoz. Ha Istenen függ a szíved, akkor bízz, mert a szélsőséges helyzetben, a külső nyomás alatt is ő tud megtartani hűségesen maga mellett. Nem a te erőd tart, hanem az ő ereje. De a te szíved csak rá nézzen!
Adja Isten, hogy amikor küldetésünkről, szolgálatunkról gondolkodunk, meglássuk Jézust, akiben Isten értünk szolgált és számunkra példát is adott. Ő az Isten országát, az Atya uralmát képviselte itt e világban mindvégig, következetesen. Egy volt az Atyával, engedelmes volt mindhalálig. Nem az emberekre nézett: amikor királlyá akarták tenni, visszahúzódott, amikor megfeszítették, ő akkor is ragaszkodott Isten akaratához. Nem teljesítette az emberek akaratát, de életét adta azért, amire szükségünk van: így szolgált, s hozott üdvösséget. Ezt megtette érted, hogy Isten gyermeke lehess, Isten képviselője, küldöttje, hűséges munkatársa. Megtette, hogy ma is újat kezdhess vele!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Hogyan jelenik meg az a kísértés, hogy szolgáló és nem szolgáló részre különüljön el az élted? Mikor a legnehezebb Isten szolgálatában állóként tekintened magadra?
- Hogyan lettél szívből Isten szövetségese? Hogyan változott meg ettől a szolgálattal kapcsolatos látásod?
- Milyen problémákat okoz életedben az, hogy a megfelelési kényszer, félelem vagy elismerés utáni vágy befolyásol? Hogyan küzdesz ez ellen, mi az, amiben segítséget találsz?