Jézus hatalma
Olvasandó: Jelenések 5.
„Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Mt 28. 18.
„Az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön.” Mk 2, 10.
„Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” Jn 10, 17-18.
„Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.” Jn17,1-2.
Ma a hatalom kérdéséről tanít bennünket az evangélium, Jézus. Nemrégiben hallottunk arról, hogy nem csupán egyes tetteinkkel van baj, hanem az az igazi problémánk, hogy máshogyan gondolkozunk, máshogyan lájuk az életet, mint Jézus.
Hogyan gondolkozunk mi, emberek a hatalomról?
Isten az embert szeretetre: bizalomra és őszinteségre épülő kapcsolatra, kötődésre teremtette. A bűnös ember a szeretet, kapcsolat helyett nagyságot és hatalmat akart. Az ördög kísértése az Édenkertben: „olyanok lesztek, mint az Isten” 1Móz 3, 5. A következő nemzedékben már megtörténik a hatalom és a siker érdekében az első testvérgyilkosság (Káin). Öt nemzedékkel később Káin leszármazottja, Lámek, hatalmával dicskedve hetvenhétszeres bosszúval fenyegetőzik. Az emberi gonoszság elburjánzásának történetét így írja le a Biblia: „Abban az időben, sőt még azután is, amikor Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik, óriások éltek a földön. Ezek azok a hatalmasok, akik eleitől fogva hírneves emberek voltak. Amikor látta az ÚR, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében.” 1Mózes 6, 4-6. Az „Isten fiai” a természet feletti világot jelenti. A Biblia itt arról ír, hogy az ember és a démonvilág okkult szövetségéből lehet, hogy óriási teljesítmények, földi hatalom és sikerek születnek, de szélsőségesen megromlik az emberi természet, annyira, hogy Isten megbánja, azt is, hogy embert teremtett a földön. Hatalom és siker mindenek felett? Ezek az özönvíz világméretű katasztrófájának előzményei. Tudjuk, Testvérek, hogy manapság is vannak, akik akár ördögi segítséget is igénybe vesznek a hatalom és siker elérésének érdekében? A szellemvilággal, démoni erőkkel való kapcsolat nem mese: sajnos működő erőkről van szó. Lehet eredménye, de mindenképpen lesz mellékhatása: félelem, önpusztítás, erkölcsi torzulás. Minden áron hatalom? Olyanok lesztek, mint az Isten? Lényeg, hogy működjön?
A hatalom a történelemben, a politikában. Most olvassuk Dániel látomásait a világbirodalmakról. A világtörténelem a hatalmi harcok története. Háborúk, hódítások, harc az irányításért. Diktatúrák, puccsok, forradalmak, orvgyilkosságok, cselszövések: vér és könny. A hatalomért. Az ember éhezik, szomjazik a hatalomra.
Hatalom a hétköznapi életünkben. Csatározásaink, veszekedéseink. Kinek van igaza? Kinek az akarata érvényesül? Ki szerez elismerést? Megkapom-e a tiszteletet? Ki irányít? Családban, házasságban, munkahelyen, óvodában, iskolában, „baráti” társaságokban. Fontos például, hogy a munkahelyeken rend legyen, és a beosztott fogadja el a vezető irányítását. De milyen bűnös hatalmi játszmáról szól az, ha egy cégnél a beosztott a beugrós teniszpartner, aki csak akkor jöhet játszani, ha nincs ki a csapat, akkor viszont kötelező jönnie a szabadidejét feláldozva? Tegnap, ahogy jöttünk haza a boltból, egy idős embert láttam, aki hevesen gesztikulálva ütötte a kerékpárjának a nyergét a vasúti felüljárón. Mögötte egy asszony állt lehajtott fejjel és lesütött szemmel. Családi háború a nyílt utcán? Sofőrök kiszállnak a kocsiból egy dudálás miatt és ölre mennek. És mennyi otthon becsukott ajtaja rejt elnyomást: valamelyik fél úgy uralkodik a másikon, az egész családon, hogy pisszenni sem lehet a többieknek… vagy véget nem ér az ordítozás és tányértörés, esetleg napokig tartó mosolyszünettel és csenddel folyik a lelki terror, mert dúl a háború. A szeretet, bizalom, őszinteség, a kötődés, a kapcsolat helyett a hatalom és a saját igaza a fontos a bűnös emberi szívnek.
Emberi hatalom az egyházban? Már a 12 tanítvány között is felmerül: ki a nagyobb? (Márk 9, 33-37. 10, 35-45.) A tanítványok szívesen vennének elégtételt az őket elutasító samáriai városon isteni hatalommal tüzet kérve rájuk az égből. (Lukács 9, 51-56.) Sajnos a bűnös emberi szív azóta is produkál torz jelenségeket a látható egyházban. Mindig nagy kísértés a torzulásra, amikor az egyház hatalmi tényező, és világi hatalommal szerezhet érvényt az érdekének igazságának, és az is, hogy a Krisztus tanítványai, az Isten gyermekei egymással vetélkedjenek a nagyságért és hatalomért. Még a szolgálatból is tudunk hatalmi kérdést csinálni: kit ismernek többen, kit ismernek el és értékelnek, tisztelnek azért, amit tesz? Ki az, akinek befolyása van a többiekre? Kinek a szolgálati területe a fontosabb, hangsúlyosabb? Ezekkel a jelenségekkel szembesülve, birkózva fogalmaztuk meg a missziói munkatervben: gyülekezetünkben nem szeretnénk „én szolgálatomban” gondolkodni, csak „mi szolgálatunkban”. Az egyes munkatársak és szolgálati területek nyílt vagy rejtett versengése helyett egymás támogatására hívott el bennünket a mi Urunk, hogy ne versenytársak, hanem harcostársak és munkatársak legyünk. „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!” Jeremiás 17, 9. „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen!” 1Korinthus 10, 12.
Jézus az egymással versengő tanítványainak azt mondja: A világban az a rend, hogy hatalmaskodnak az emberek egymáson, „de nem így van közöttetek!” Márk 10, 43. Nem így van közöttetek! A hatalmat a saját érdekének kikényszerítésére, illetve a világ térdre kényszerítésére használni akaró „egyháznak” pedig azt mondja: „Nem tudjátok, hogy milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” Lukács 9, 55-56.
Hogyan viszonyul Jézus a hatalomhoz és mi az, amit ez számunkra jelent?
„Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön…” Először is óriási bíztatás ez abban a világban, ahol a hatalomért ádáz harc folyik. Nem csak Dániel korában, de ma is félelmetes erők küzdenek világméretben a hatalomért. A Jézushoz hű gyülekezet szíve aggodalommal szorulhat össze: mi lesz velünk, nagyhatalmak játékszerként dobálnak bennünket ide-oda. Jézusé minden hatalom, a mi Megváltónké. Ő az, aki kézben tartja az életedet. Az Ő kezéből nem eshetsz ki, senki nem ragadhat ki onnan! (János 10, 28.) Ő az, aki kontroll alatt tartja a nagyhatalmakat. Ő az, akinek a dolgok vége a kezében van. Dániel látomásai éppen arról beszélnek egy nagyon vészterhes időben Isten népe számára, hogy a legerősebb és leggőgösebb hatalom is kártyavárként omlik össze, amikor Isten szerint eljön az ideje, de az Isten országa, királysága mindörökre megáll, és az Emberfia uralmának nem lesz vége! „Ne félj te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.” Lukács 12, 32. Ha pedig neki úgy tetszett, ki vehetné azt el tőletek? Bízz Jézusban, mert övé minden hatalom. Bízd rá az életedet egészen, ha még nem tetted volna meg eddig, mert nála van jó helyen. Ne harcolj és lázadj tovább ellene, hanem menekülj hozzá, mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön.
Hogyan viszonyul Jézus, ami Urunk a hatalomhoz?
Nem áll be az evilági hatalmi harcba. Teljesen másként látja a hatalmat és másként bánik a hatalommal, mint mi emberek a sátán sugallatára és örömére tesszük azt.
Jézus egyértelműen és határozottan visszautasította azt a hatalmat, amit az ördög felajánlott neki. „Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és ezt mondta neki: „Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez.” Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” Lukács 4, 5-8. Egyértelművé tette, hogy az ördögtől nem kell a hatalom, és nem kell az a mód sem, ahogy azt meg lehet szerezni. Ő egészen más úton járt, máshogyan tekintett a hatalomra, és máshogyan használta azt, mint a világ általában teszi. Erre a más útra hívja tanítványait is, amikor ezt mondja: közöttetek nem úgy van, ahogyan a világban általában. Az ő hatalma más, mint a világ hatalma.
Nekünk pedig – akik nagyon jól ismerjük az emberi hatalmat – Jézus hatalmát, Isten hatalmát kell megismernünk, hogy tisztán lássuk utunkat és küldetésünket ebben a világban. Jézus a feltámadást tagadó szadduceusoknak mondta ezt: „Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát?” Márk 12, 24. Aki nem ismeri Isten hatalmát, az tévelyeg. A feltámadás kérdésben is és az egész élet kérdésében. Isten hatalma, Jézus hatalma pedig nem egyszerűen „mennyiségileg” nagyobb, mint a mienk, s mint a képzelőerőnk, hanem egészen más!
Milyen Jézus hatalma?
- Van hatalma a bűnöket megbocsátani. Ezzel a hatalommal törte meg az ördög embergyilkos hatalmát. A bűnön keresztül szakított el bennünket a sátán Istentől, a szeretet és az örök élet forrásától. A bűnön keresztül tart fogságban, és ránt le a kárhozatba, az örök halálba. Mert a bűn elzár a szent Istentől, lehetetlenné teszi az őszinte szeretet-bizalom kapcsolatot. Amíg a bűn nem tűnik el, nem veszti el erejét, addig az ember elveszett Isten számára. Nem oldja meg a válságot a megtorlás, a bosszú, mert a bűn diadalmaskodik és az ember örökre elvész Isten számára ezáltal. De nem oldja meg az elnézés sem, mert a világ élet-védő rendje az, hogy a bűnnek van következménye. A bűn következménye a halál. Ha Isten ezt a törvényt egy pillanatra is felfüggeszti, elszabadul a pokol és mi elpusztulunk. Az elnézés nem törli el a bűnt, az megmarad, sőt elszaporodik. Jézus Krisztusnak hatalma van a bűnt megbocsátani, mert kifizette a bocsánat árát a kereszten helyettünk. És ott törte meg az ördög bűneinkkel zsaroló hatalmát felettünk! Hatalma van a bűnöket megbocsátani ma is. Ha igénybe vetted már, akkor tudod, hogy a bűnbocsánatnál nagyobb csoda nincs! Valóságos szabadulás, mert valóban helyreáll a szeretet-kapcsolat a mindenség Urával: feltámadsz az életre, az örök életre, s az Isten Lelke kezd munkálkodni benned, szabadítani a bűn hatalmából! Ilyen hatalma nincs másnak, mert egyedül Jézus Krisztus halt meg a kereszten! Ha minden vallás egy út a hegy tetejére Isten elé, akkor sem akarok más úton elé állni, mint Jézus Krisztuson keresztül, mert a bűnbocsánatra csak neki van hatalma. Meg nem bocsátott bűnökkel pedig szörnyű lesz Isten elé állni! Ismered már Jézus hatalmát? Nem megtorol, hanem megbocsát. Igénybe vetted már? Ebből élsz? Ezt adod tovább?
Jézus a tanítványainak is hatalmat, szabadságot ad a megbocsátásra. A megbocsátásra ad hatalmat. Kedves Testvérek! Ebben a világban – ha külső eszközöket kap a kezébe – mindenki tud bosszút állni, megtorolni, igazságot szolgáltatni a maga feje szerint. Ehhez nem kell isteni hatalom. Nekünk azonban nem igazságszolgáltatásra van szükségünk, hanem megbocsátásra. Az egymás közötti kapcsolatainkban is. A bűn, a bántás elszakít bennünket egymástól, lehetetlenné teszi az őszinte bizalmat, szeretetet, kötődést. A bűnre csak a bocsánat a megoldás! A megbocsátáshoz pedig igazi hatalom kell. Jézus hatalma. Az nekünk nem megy.
Jézus a tanítványaira ezt a küldetést bízta! Nem az igazságszolgáltatást, hanem a megbocsátást: „Ne álljatok bosszút önmagatokért szeretteim!” Róma 12, 19. Ez nem a ti dolgotok, nem a ti kompetenciátok. Bocsássatok meg. Áldjátok azokat, akik átkoznak titeket. Imádkozzatok ellenségeitekért, szeressétek őket. Ehhez hatalom kell. Ha próbáltál már igazi sérelmet megbocsátani, akkor tudod. Csak Jézus hatalmával tudsz megbocsátani: az ő bocsánatát valóban átélve, és ma is abból élve! Corrie ten Boom. Az idős hívő asszony, akit elütött a részeg sofőr.
- Hatalmam van arra, hogy odaadjam az életemet, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” János 10, 18. Mit jelent ez? Amikor Jézus meghalt és feltámadt, nem külső kényszernek engedett, hanem az Atyának engedelmeskedve elengedte az ő életét, lemondott róla, értünk. A mi életünk nem a mi kezünkben van. Mi nem mondhatnánk olyat, hogy hatalmam van letenni és felvenni. Isten kezében vagyunk, nem uraljuk az életünk kezdetét és végét. Isten nélkül levegőt sem tudnánk venni. Jézusnak önmagában volt élete. Neki hatalma lett volna megtartani azt. Nem vehette el tőle senki. Maga adta oda, maga mondott le arról, ami a sajátja volt – hogy minket megmentsen. Ezt a küldetést vállalta. Ez az elengedés, az önmaga odaszánásának, a magáéról való lemondásnak a hatalma másokért, hogy megmeneküljön és növekedjen az élet. Pál apostol ezt mondja az önzéssel küszködő filippieknek: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” Filippi 2, 3-5. Jézus ezt megtette értünk. Így élt a hatalmával: megmentett és példát, motivációt is adott arra, hogy te is így tegyél. Lemondás nélkül nem jön létre érték, nem lesz élet. Komoly dilemmánk a mai jóléti társadalomban: kényelem vagy élet? Jézus hatalmat adott tanítványainak az elengedésre, önmagunk odaszánására. A lemondásra arról, amit a magunkénak gondolunk (még ha az reálisan nem is a mienk, hisz bármikor visszavehetik tőlünk).
Ha külső eszközöket kap, a maga érdekét mindenki képes érvényesíteni. Ehhez nem kell hatalom, csak külső lehetőség. Hatalom ahhoz kell, hogy amikor megteheted, hogy érvényesítsd az érdekedet és ragaszkodj a magadéhoz, akkor lemondasz róla, hogy másokat szolgálj, emelj, hogy az élet növekedjen melletted, és nem kérsz vissza semmit a magadéból. Vigyázzunk, nézzünk szembe azzal, hogy ott van bennünk a további rejtett ragaszkodás a mienkhez: idő pénz, figyelem, energia, tehetség stb. Ha adunk is belőle, így gondolkozunk: mivel az enyémből adtam, ezért fizetni kell érte: legalább hálával, elismeréssel, tisztelettel, dicsérettel. Testvérem, ez nem lemondás a magadéról. Ez üzlet. Ez boltolás. Jézus nem ezt a küldetést bízta tanítványaira. Hanem a magunkéról való lemondást. Ezt csak Jézus hatalmával tudod megtenni, mert az önző éned kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Ő, aki lemondott érted a magáéról, hogy azt neked adja, ő szabaddá tud tenni arra, hatalmat tud neked adni arra, hogy te is el tudd engedni azt, amit görcsösen szorongatsz! És valahányszor ezt a győzelmet átéled, nem az erőlködésed, hanem Jézus Krisztus hatalma kezd áradni rajtad keresztül, és áldás leszel!
- „hatalmat adtál neki, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.” János 17, 2. Jézusnak hatalma van arra, hogy szerzés helyett adjon. Ez az elengedés másik oldala: az adás hatalma. Az Újszövetség által az isteni szeretetre használt szó, az agapé ezt jelenti: nem azt nézem, hogy mit tud adni a másik, hanem feltétel nélkül megadom neki azt, amire szüksége van (nem azt, amire vágyik, hanem amire szüksége van.)
Isten ezzel a szeretettel szeret bennünket. Nem kirabolni akar, hanem megajándékozni. Ezzel a bőkezű szeretettel teremtette meg a világot. Nem sajnál tőlünk semmit, csak minket sajnál, ha nem az ő útján járunk, és elpusztulunk. Nekünk a vele való (örök) közösségre van szükségünk, ezért mindenek előtt ezt adja, munkálja. Sokszor a nehézségeken keresztül is magához hív (Pongó Sándor bizonyságtétele), hogy el ne vesszünk a kényelemben és jólétben. Az agapé nem azt adja, amit érdemlünk, nem azt, amire vágyunk, hanem azt, amire szükségünk van. Az agapé nem elvenni akar, hanem adni.
Ezt a küldetést bízta Jézus a tanítványaira. Ezt a hatalmat is meg akarja osztani veled. Ahhoz, hogy elvegyünk másoktól, ha arra külső lehetőségünk van, nem kell hatalom. Ez megy magunktól is. Testvérek, nem csak arról van szó, ami fizikailag másoknál van, és mi azt ellopjuk. Arról is, amit az Úr nálunk rakott le, de másnak szánt, csak mi nem adjuk oda. Ez is lopás, gondoltál már erre? Láttam egy hirdetést a közelgő „black friday” kapcsán. Az egyik képen egy púposra rakott bevásárlókosár, a másikon csontsovány afrikai gyerekek. A kép mellet a kérdés: „Mond, mire van még szükséged?” Nem csak a fizikailag éhező afrikaiak, de a körülötted lelkileg éhező szeretteid is kiáltanak. Azért, amit neked kéne megadnod nekik. Mire lehet szüksége például a melletted élőnek? Sok mindenre. De mondok egy példát, amit rendszeresen nem adunk meg, vagy nagyon soványan mérünk, ezért néznek így ki közösségeink. Szüksége van arra, hogy imádkozz érte. Ahogyan Pál apostol beszél erről a napokban olvasott leveleiben (Kolossé, Thesszalonika). Beszél arról, hogy ő maga is imádkozik a gyülekezetekért, de ír arról is, hogy a munkatársa, Epafrász küzd értük imádságban: a görög szövegben ezt olvassuk: agonizálva, vagyis életre halálra küzd értük imádságban. Testvérek, mennyi bajban levő embert ismerünk? Mennyi helyzet, amiben úgy látjuk, hogy a másiknak máshogyan kellene viselkednie, élnie. Mennyiszer megyünk el mellette, mert úgysem tudunk változtatni. És mennyiszer kritizáljuk, ítélgetjük a másikat, esetleg megpróbáljuk szelídebb vagy nyersebb erőszakkal megváltoztatni, mert azt gondoljuk, hogy arra van szüksége (XXI. századi inkvizíció?) De mennyit imádkozunk egymásért, a szeretteinkért, a problémás emberekért, helyzetekért? Mire van szükség? Az Úr Jézus szabadítására, csak ő tud változtatni helyzeteket, formálni embereket. Szükség van arra, hogy Jézus elé vigyük, és hordozzuk ezeket. Mennyit imádkozol így, ezzel az odaszántsággal? Ebben az imádságban aztán Jézus meg tudja mutatni neked is, hogy mit bízott rád, amit neked kell megtenned, odaadnod a másiknak idődből, figyelmedből, vagyonodból, erődből agapé szeretettel.
Ahhoz azonban, hogy feltétel nélkül adni tudjunk, Jézus hatalma kell. Kész neked adni ezt a hatalmat, kész vagy-e átvenni? Adni azt mindenkinek, amire szüksége van… És áldás leszel.
Jézus ma a hatalomról tanított bennünket. Arra tanított, hogy ismerjük meg az ő hatalmát, hogy ne tévelyegjünk, hanem megtaláljuk helyünket, küldetésünket: biztonságban legyünk az ő kezében és áldott eszközei lehessünk mások életében. Arra tanított, hogy lássuk úgy a hatalmat, ahogyan ő látja, gondolkozzunk a hatalomról úgy, ahogyan ő gondolkozik róla. Jézus hatalma: hatalom a megbocsátásra, hatalom az övéről való lemondásra és hatalom az ajándékozásra. Ebből élünk, ez a reménységünk. Egyben ez a szolgálatunk is. Ha szolgálatról gondolkozol, ezt lásd magad előtt. És lásd meg, hogy ezekhez hatalom kell. Jézus hatalma. Csak következetesen vele járva járhatsz ebben a küldetésben. Jöjj hát hozzá! Jöjj az ő uralma alá! Add neki a hatalmat és irányítást az életedben!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Hogyan keres meg az ördög a hatalom kísértésével, és hogyan rángat hatalmi harcba konkrét, hétköznapi élethelyzeteidben?
- Megbocsátani, elengedni/odaszánni, feltétel nélkül adni azt, ami szükséges – melyik területen van most leginkább szükséged a segítségre?
- Mondj konkrét példát arra – ha ilyen volt -, hogy hogyan tapasztaltad meg ezek közül a területek közül valamelyikben Jézus hatalmát életedben?