Oldal kiválasztása

Tiszta kezeket felemelve

 

Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” 1Timótheus 2, 8.

 

Advent első vasárnapján Isten Igéje az imádságról tanít bennünket. Az imádságban válik el a hívő és hitetlen életút. Nem imaszöveg ismételgetéséről van szó, nem is vallásos formákról, hanem az egész életed alapbeállításáról. Az imádság Pál apostol által idézett formája mit fejez ki? Az ég felé tartott üres kezek: az Istenre bízott, Isten kezéből élő, Isten kezét fogó, kezéhez simuló (szelíd és engedelmes) élet. Ezzel szemben áll a maga útját járó, a maga ügyét képviselő, a maga érdeke által vezérelt élet.

 

Hiszel, vagy nem hiszel – erről imádságod ad világos tükröt. Kitől, mitől várod az életed megoldását, a nehéz helyzeteid megoldását, a körülötted levő világ megváltozását? Akiben bízol, azt keresed, attól kérsz, arra számítasz. Dániel a perzsa udvarban egy napra sem függesztette fel az imádságot, a király át nem gondolt, eszetlen parancsa ellenére sem. Békességgel és határozott egyértelműséggel bízott az Úrban. Kiben bízol? Kit imádsz? Ha Istentől várod, „ég felé emelt kézzel” élsz, imádkozol.

 

„Azt akarom, hogy a férfiak…” A férfiakat hívja fel imádságra. Nem azért, mert a nőknek nem kellene imádkozni. Talán a férfiakat kell inkább figyelmeztetni erre. Sokan azt gondolják, hogy a kegyesség, az imádság női dolog. A nők nagyobb létszámban aktívak a gyülekezetben, az anyukákra hagyjuk, hogy imádkozni tanítsák a gyerekeket. Azt gondoljuk, hogy a férfi dolga, hogy dolgozzon a családjáért, az anyuka és a feleség dolga az, hogy aggódva imádkozzon a férfiért is? Igazítsuk a férfiképünket is a Bibliához! A Biblia szerint pedig az imádság és a kegyesség férfias dolog! Sőt a Biblia szerint a férfiaknak kell elöl járni az imádságban – pont erről beszél itt Pál – mert a férfi a család papja. Istentől kapott megbízatása Ádám óta, hogy imádkozzon a családjáért és Isten útján vezesse, imádkozni tanítsa a családját. Természetesen az imádságra buzdítás nem csak a férfiaknak szól, de Isten különösen is felhívja a férfiak figyelmét erre!

 

Hittel élni egyet jelent az imádságos élettel. Természetesen fontos a munka is, fontos az is, amit nekünk kell cselekedni a kezünkkel. De a kezünknek is egyedül Isten ad erőt a cselekvéshez, ezért a kezünket felemeljük őhozzá, hogy elkérjük az ő vezetését, erejét, áldását, és neki adjunk hálát. Az imádság kérdésében két út válik el nagyon határozott és gyakorlati módon: a hit útja és a hitetlenségé. Az Isten valóságát komolyan vevő és a vele nem számoló életút. Az imádságod világosan tükrözi, megmutatja, hogy valóban Istenben bízol-e, vagy valaki másban? Az imádság ugyanis annak megvallása és komolyan vétele, hogy nem te tartod a kezedben az életedet, nem te irányítod a sorsodat, nem a magadé, hanem hűséges Megváltódnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagy.

 

A valódi imádság az egész életet átformálja, mert nem lehet akárhogyan imádkozni. Még egyszer: amikor imádságról beszélünk, akkor nem imaszövegek ismételgetéséről beszélünk. A konfirmált, református nagyvállalkozó, aki – hogy Istennel is jóban legyen – minden nap elmondta egyszer a Miatyánkot. Amikor elfelejtette, akkor másnap kétszer mondta el. Ez nem imádság.

Az imádság azt jelenti, hogy az élő Isten színe elé állsz, az élő Isten színe elé emeled a kezedet. Csak ennek az imádságnak van értelme és van ereje. Ez az egész életedet átformálja, mert ezt nem lehet akárhogyan!

 

Imádkozni, az élő Isten színe elé állni bűntől tiszta kezekkel lehet, harag és kételkedés nélkül.

Bűntől tiszta kezek. Az imádságban az élő Isten elé állsz, az élő Isten elé emeled a kezed. Ha ez így van, akkor csakis bűntől tiszta kézzel lehet imádkozni! Amikor a szülő cipőkrémmel összekenve találja az egész lakást, a gyereket pedig háta mögé dugott kézzel, ezt mondja: Mutasd csak a kezed! A gyerek pedig pont a kezét nem akarja megmutatni!

Nem azért imádkozunk annyira keveset, mert nem akarjuk Isten elé emelni a kezünket? Isten azt mondja: mutasd csak a kezedet! Te pedig pont azt nem akarod! Meg mered mutatni a kezed most az Úrnak? A szíved? Az egész életed? Ő ismer téged, tudja, hogy mi van a kezedben, a szívedben, a gondolataidban. Előle nem lehet elbújni. Mégis, a bűn elrejtőzésre kényszerít. Ahogy Ádám is elbújt a bokorban. Isten azonban előhív! Ádám, hol vagy? Mutasd a kezed!

 

Bűntől tiszta kezeket felemelve… Mert az imádságodnak csak akkor lesz ereje, ha bűntől tiszta a kezed. Nincs semmi más lehetséges akadálya az Istennel való kapcsolatnak, az őszinte imádságnak, az Isten erejében élt életnek csak a bűnnel terhelt lelkiismeret.

„Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, ujjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog.” Ézsaiás 59, 1-3.

 

„Isten nem ver bottal” – szoktuk mondani. Ezzel azt mondjuk ki, hogy Isten ítélete nem külön megtorlás, hanem egy következetes rendben a dolgoknak következményük van, a bűn önmagában hordja a következményét. Az imádság az élő Istennel való találkozás. Vajon találkozhatunk-e vele rendezetlen és konokul megtűrt bűnökkel az életünkben? Mindenestül Istentől függünk, mindent tőle várunk. A bűn pedig tőle választ el bennünket. Milyen hatással lesz ez az életünkre? A keresztyénség erejét egyedül Isten Szentlelke adja, akiről hisszük, hogy a hívő szívében és a hívő közösségben lakozik, és az ő jelenléte bizonyosságot és belső erőt ad Isten népének. A bűneinkkel viszont „megszomorítjuk” őt (Efezus 4, 30.), vagy „kioltjuk” (1Thessz 5, 19) az ő munkáját. Csoda-e, ha erőtlenek vagyunk?

 

„Bűntől tiszta” – ez a szó az eredeti nyelvben azt jelenti, hogy Isten rendje szerint való. Lehet-e így ereje az imádságnak, ha nyilvánvalóan Isten rendje ellen való dolgok vannak az életünkben?

A „keresztyén” Európa mennyi Isten rendje ellenes dolgot megtűr, sőt mond jónak. Csoda, hogy a nyugati „keresztyénség” teljesen erőtlen? A mi életünkre is igaz, Testvérek, hogy a rendezetlen bűneink elválasztanak bennünket Istentől! Az a szó, amit itt olvasunk (hosziosz) azt jelenti, hogy Isten akaratának teljesen megfelelő. Isten akaratához igazodó. Nem csak arról van szó, hogy nem gyilkolok, lopok, csalok, nem török házasságot. Testvérek, ez a minimum. Ez csak a társadalom rendjét óvja, hogy ne legyen káosz. Kálvin szerint a törvény három funkciója: fék, tükör és ösztöke. A fék, ami a pokol elszabadulását akadályozza, csak a minimum. Mit jelent a hit? Azt, hogy Isten akaratát keresem, ahhoz szabom magam. Jézus volt ilyen tökéletes összhangban az Atya akaratával. Minden lépése az Atya akaratával megegyező volt. Amire igent mondott, és amire nemet, amit tett, és amit nem tett, szavai és gondolatai.  Így élt erővel, és így volt Isten áldása itt a földön.

 

Ezzel szemben a mi életünkre ez igaz: „mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta…” Ézs 53, 6. És folytatja: de az Úr út sújtotta mindnyájunk vétkéért. A magunk útját.

 

Hogyan lesz nekünk tiszta kezünk? Hogyan merjük az Isten elé tartani? Erről beszél az úrvacsora. Jézus Krisztus vére mos meg! Az ártatlan, az engedelmes, a tökéletes, helyettünk elhordozta a tévelygésünk következményét, és bocsánatot szerzett nekünk. Ez a bocsánat tisztíthatja meg a kezedet, és a szívedet! Ez azonban nem automatikus: ezt igénybe kell venned! Ehhez bűnbánat kell, bűnvallás kell. Hiába van víz a csapban, ha nem nyitod meg, és nem mosol kezet! „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 1János 1, 9. Ez azt jelenti, hogy Isten igéjének tükrében megnézem magam, és, amit az Ige megítél, abban igazat adok neki, azt megvallom, és igyekszem elhagyni. És ő megígérte, hogy az őszinte becsületes bűnvalláson keresztül megbocsát és megtisztít.

 

Isten akaratához igazodó kezekkel imádkozzatok harag és kételkedés nélkül. A megtisztított kezekkel pedig Isten akaratát keresd! Ahogyan Jézus tette itt a földön. Emberként folyamatosan rá hangolódott az Atya akaratára. Az imádság erre való! Egyeztetés Istennel. Én igazodom az ő akaratához, amikor imádkozom. Ha őt rángatom a saját akaratomra, az mágia, nem imádság. Ezt az ÚR szigorúan megtiltja az ő népének. Az ember törekvése arra, hogy az isteni erőt a saját maga szolgálatába állítsa valamilyen manipulációval. Varázsszavakkal, technikákkal (példák?). Ezt tiltja meg a 3. parancsolat. Nem te veszed kezedbe az Istent, hanem az imádságban te adod magad a kezébe. Nem te igazítod őt a te akaratodra, hanem te igazodsz az ő akaratához. Ezért az imádsághoz hozzá tartozik a Biblia! Onnan tudjuk meg Isten akaratát. Nem látomásokból, megérzésekből, hanem a Bibliából. Az Isten kezébe simulva.

 

Erről szól a „harag és kételkedés nélkül.” A harag, amit a saját indulatom, sértettségem, érdekem arrogáns képviselete jelent. Amikor én akarok intézkedni! Hogyan is mondja Jakab? „Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.” Jakab 1, 19-21.

 

Harag, indulat, keserűség, félelem, aggodalom. Mind arról beszél, hogy nem tudom az Istenre bízni az életemet, tőle várni mindent – úgy ahogyan ő elgondolta -, hanem a saját kezemben akarom tartani az irányítást és mindenáron gondoskodni arról, hogy amit akarok, elterveztem, amire vágyom, az meglegyen.  Nem ez a vezető halálok ma Magyarországon? Különösen a férfiak között… Erre megy rá a békességünk és az egészségünk és a kapcsolataink. Nem tudjuk elengedni az irányítást, mert nekünk kell kiverekedni magunknak mindent. A másik vetélytárs, ellenség, de minimum gyanús… Jákob ezt rontotta el, amikor a neki ígért atyai áldást csalással szerezte meg, mert megijedt, hogy elveszi előle más. Nyomorúságot hozott maga és egész családja életére. Pedig Isten elé vihette volna a helyzetet. Isten pedig bizonyosan megoldotta volna. Sose fogjuk megtudni, hogyan, mert Jákob imádság helyett intézkedett a maga módján.

Isten megtartja ígéreteit, nem hagy cserben. Amit neked elkészített, azt tőled senki el nem veheti. Amit viszont nem neked készített, azt miért vennéd el? El tudod-e kérni tőle, tudsz-e várni rá? Vagy intézkedsz haraggal, indulattal, emberi erővel? Még az Isten ügyét is képesek vagyunk így intézni! Majd mi megváltoztatjuk a dolgokat, ahogy mi gondoljuk – erővel! A másik ember életében, az egyházban, a világban. És elrontjuk! Mennyit imádkozunk az Isten erejéért, akaratáért? Látjuk-e, hogy ő nem vesztette el a kontrollt? El tudjuk-e kérni az ő segítségét és erejét, vezetését?

 

És tudjuk-e tenni azt, amit ő világosan megmutatott nekünk kételkedés nélkül. Mert a kételkedés azt jelenti, hogy a magam akaratához ragaszkodva fenntartom magamnak a jogot, hogy végülis én döntsek, hogy miben engedek istennek és miben nem. Az imádkozó élet azt jelenti, hogy Istenre figyelek, és amit az ő igéjéből megértettem, ahhoz igazodom, azt képviselem, azt teszem teljes szívvel engedelmeskedve neki.

 

Amit így teszel, azon Isten áldása lesz. Amelyik úton így jársz, azon Isten az ő erejét ígéri neked! Nem akarunk Isten hatalmas erejében élni? Nem a saját akaratunkat véghezvinni – ahhoz nem adja az ő erejét, ahogy erről már volt szó -, hanem az ő akaratának eszközei lenni? Betölteni a küldetésünket, áldássá lenni a családunk számára, a körülöttünk élők számára, a világ számára?

Pál apostol ezt a mondatot a gyülekezet világ iránti felelősségéről beszélve írja le. 1Tim 2, 1-7. Könyörögjetek minden emberért, a feljebbvalókért, ezért a bűnbe veszett világért. Mert Isten meg akarja menteni – ma is meg akarja menteni az embereket. Azt akarja, hogy ebben munkatársai legyetek! Csak az ő ereje képes segíteni ezen a világon. Csak az ő hatalma képes megváltoztatni lehetetlen helyzeteket, embereket. Az imádsággal őelé viszed ezeket, behívod őt az életedbe, a hordozhatatlan helyzeteidbe, a konfliktusaidba. Nem ezért, hogy a te akaratodat kivitelezze, hanem, hogy az ő akarata szerint megoldja.

 

Adventben Isten kérdése feléd: adod-e ehhez magad? Leszel-e az aki bűntől tiszta kezet emelve Isten felé harag és kételkedés nélkül behívod őt, kéred és várod az ő szabadítását, megoldását a családod, a gyülekezeted, a városod, a néped életében – és a saját életedben? Leszel-e az, aki hittel várod az ő szabadítását, helyreállítását minden helyzetben, aki hittel várod az ő nagy szabadítását, a teljes helyreállítást, az ő megígért visszajövetelét?

 

Tegnap lelkészek és gyülekezeti tagok jöttek össze, hogy imádkozzanak Budapestért. Példát adtak ezzel: Isten ránk bízta, hogy „mindenekelőtt ez a feladatunk! Jövő héten evangelizáció lesz a gyülekezetünkben. Imádkozunk-e együtt, hogy Isten élő igéje szóljon és újítson meg bennünket?

 

Jézus mond egy példázatot a hamis bíróról a tanítványainak, amellyel arról beszél, hogy Isten egészen biztosan meghallgatja az övéi imádságát. Ez nem kérdés! A példázatot Jézus mégis egy kérdéssel fejezi be: „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” Lukács 18, 8. Lesz-e hűséggel várakozó, hittel Jézusra tekintő ember még a földön? Lesz-e imádkozó ember a földön, aki őt keresi és tőle várja az életet, és mindent, ami ahhoz kell? Az imádság a hűséges várakozás jelzőfénye. Égni fognak-e jelzőfények, vagy sötétbe borult föld fogadja az visszatérő Emberfiát? Te ilyen jelzőfény leszel-e? Jelzőfény vagy-e?

Szolnoki Református Egyházközség