Adventi stafétaátadás
Olvasandó: Lukács 3, 1-20.
„Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat. Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” 2Timótheus 4, 1-8.
Advent. Kétezer évvel ezelőtt Jézus azzal az ígérettel ment vissza a láthatatlan világba, hogy egy napon mindenki számára látható módon visszajön. Az ő népe, egyháza azóta adventi várakozásban él. Nemzedékek követik egymást, változó történelmi korok. Az emberiség történetében gyakori tapasztalat az, hogy a nemzedékváltás krízissel jár, mert a nemzedékek egymás ellen fordulnak: az új nemzedék újat akar hozni apái nemzedékéhez képest. Krisztus egyházában, Isten népe körében más a rend. Az adventi prófécia egyik fontos üzenete a Messiás útkészítőjéről: „az apák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére” téríti. (Lukács 1, 17.)
A Timótheushoz írt második levélben az adventben élő keresztyénség nemzedékváltásának tanúi lehetünk Pál apostol és Timótheus nemzedéke között. Ez a nemzedékváltás a staféta átadására hasonlít. Mi az, ami összeköti az adventben élő egyházban a nemzedékeket? Mi az, amit tovább kell adni? Az evangélium: a Jézus Krisztusról szóló örömhír. Az evangélium képviselete ebben a világban. Hirdesd az Igét! Végezd az evangélista munkáját! Pál Timótheusnak mondja ezt a buzdítást akkor és ott. Szól ez a mindenkori lelkészeknek, de nem csak nekik, hanem a mindenkori egyháznak, az aktuális tanítványi nemzedéknek, minden hívő embernek: képviseld az evangéliumot, add tovább a Jézus Krisztusról szóló jó hírt. Ez a dolgunk itt és most nekünk is.
Miért pont ez az egyház, a hívő ember legfontosabb dolga? Mire hivatkozva helyezi az apostol éppen ezt Timótheus szívére? Pontosan azért, mert az egyház adventben él. Adventus domini – az Úr eljövetele. „Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek.” Ez a keresztyén életének motivációja, hivatkozási alapja, igazodási pontja. A hívő ember itt és most Jézus visszajövetelére nézve éljen. Vagyis vegye komolyan Jézus visszajövetelének valóságát. Nem tudjuk, hogy mikor, de azt egészen bizonyosan tudjuk, hogy Jézus visszajön. Minden nemzedék annak a reális lehetőségében élt, hogy akkor jön. Eddig nem jött. A mi nemzedékünk is ebben él. Lehet, hogy most jön, az is lehet, hogy még nem. De egészen bizonyosan eljön, mert Ő megígérte, és megtartja a szavát. Őt várjuk egy olyan világban, amelyik egészen másként gondolkodik a történelemről. Az emberiség történelmében vannak optimista és vannak pesszimista időszakok: egyszer arra számít a világ, hogy az emberiség örök jólétét hozza el a történelmi fejlődés, ma inkább a világvégét látjuk reális víziónak. Az evangélium azt mondja: Jézus jön.
Mégpedig azért jön, hogy ítéljen élőket és holtakat, hogy elhozza az ő országát, uralmát. Vagyis lesz egyetemes ítélet. Ez is hozzátartozik a teljes evangéliumhoz. Van jó és van rossz, és a kettő között világos különbség van, ahogy különbség van az igazság és a hamisság következménye, „jutalma” között is.
Az ördög összemos, Jézus Krisztus szétválaszt. Az Istentől elszakadt ember a saját kívánságai szerinti tanítást keres, Jézus evangéliuma az Isten akaratát tanítja és mutatja meg. Az ítélet szétválasztja a jót és a rosszat. Helyreállítja Isten rendjét a teremtett mindenségben. „Az ő országára kérlek” – mondja Pál. Jézus elhozza az ő országát, vagyis uralmának teljes helyreállítását. Újjáteremti a világot, és újra „minden igen jó” lesz örökké. Jézus Krisztus eljövendő országában nem lesz rossz. Ezért oda csak ítéleten keresztül lehet belépni: nem vihetjük be magunkkal a bűneinket.
Látnunk kell, hogy jön az ítélet. Most össze lehet mosni még. Most még egy keveredett világban élünk. De van világos különbség és lesz világos elkülönítés. Az ítélet pontos lesz és minden apró részletre kiterjedő. Igazságos lesz – személyválogatás nélkül. Ha nem lenne ítélet, akkor nem lenne élet és nem lenne igazság. Akkor elszabadulna a pokol ebben a világban. A napokban mosolyogtunk össze, amikor sietős gyülekezeti készülődés közben valami leesett a földre. Hála Istennek még mindig minden lefelé esik: működik a fizikai világ rendje, a gravitáció. Ha nem működne, nagy bajban lennénk. Így viszont, ha figyelmen kívül hagyod, úgy teszel, mintha nem lenne és kilépsz a 10. emeltről, nagy bajban vagy, mert Isten nem függeszti fel a kedvedért a látható világ törvényeit. Ugyanígy működik a lelki világrend is, a lelki gravitáció. Van különbség jó és gonosz között, és „a bűn következménye a halál” Róma 6, 23. Figyelmen kívül lehet hagyni, lehet azt hirdetni, hogy ilyen nincs, de ezért van nagy bajban az emberiség és az egyes ember is! Attól még érvényes ez a rend, hogy mi nem vesszük figyelembe. És Isten senki kedvéért nem helyezi hatályon kívül.
Isten különbséget tesz. Az Isten népének komolyan kell vennie, és hirdetnie kell ebben a világban, amelyik nem veszi komolyan a jó és rossz különbségét, a gonoszság következményét, hogy Isten ítélete jön. És Isten népének hirdetnie kell és képviselnie az Igét, amelyik ma is világosan különbséget tesz jó és rossz között. Nem az emberek vágyaihoz igazodik, hanem az Isten akaratához. Pontosan ebben a nyugati kultúrában sürgető feladata az egyháznak, a hívő embernek képviselni az Isten igazságát. Az ige, az evangélium világosság. Ez ebben a világban kényelmetlen. De az Ige annak az Istennek a beszéde, aki nem mos össze, hanem világosan különbséget tesz, annak a Jézusnak az evangéliuma, aki jön ítélni élőket és holtakat.
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.” Lesz idő? Itt az idő. Amikor nem kell az egészséges, az Isten rendjét hirdető tanítás, de kellenek azok a tanítások, amelyek kiszolgálják az emberek önző vágyait, nem kell az Isten valóságával számoló igazság, de kellenek a fikciók, amelyek az szabad utat adnak az ember vágyainak, annyira, hogy egyáltalán egészséges tanításról, vagy egy igazságról beszélni ma botrányosan intoleráns magatartásnak minősül. A többség szerint ez a normális. Az evangélium viszont arról beszél, hogy a normális nem az, amit a többség képvisel, hanem az, ami norma szerinti. Így egyetlen normális van: Jézus. Mi pedig közeledhetünk hozzá, hogy egyre normaszerűbb legyen az életünk. Isten különbséget tesz jó és rossz között. Ma is van különbség, és ezt világosan kell látni, és lesz egyetemes ítélet, ami majd mindenkit teljesen átvilágít.
Még valamit fontos azonban tudnunk: Jézus jön ítélni élőket és holtakat. Jézus az igaz bíró. Az a Jézus jön el másodszor ítéletre, aki először eljött, hogy megváltson bennünket! Az evangélium különbséget tesz jó és rossz között, a rosszat ítéletre méltó bűnnek mondja, és rámutat, hogy a kereszten Jézus Krisztus magára vette bűneinket és azok ítéletét. Isten ítélete teljes súlyával lesújtott rá a mi bűneink miatt. Így ment végbe egyszer az ítélet a bűn és gonoszság fölött, hogy a bűnös ember megszabaduljon bűnétől, és megmenekülhessen.
Hogyan állhatok meg ott az ítéletben? Úgy, hogy elfogadom azt, hogy a kereszten végbe ment az ítélet az én életem fölött. Krisztus keresztjén Isten elítélte az én bűnömet. Én pedig ezt elfogadtam. Hogyan? Azzal, hogy amit Isten Igéje megítélt az életemben, azt én bűnnek vallottam így odatettem a keresztre. Jézusban vetettem a bizalmamat, így vettem át tőle az ő igazságát. Nem abból élek, amit én tettem, vagy teszek, hanem abból, amit ő tett értem. Így kapcsolódik össze vele az életem. Nem az ő nevében teszek dolgokat, hanem vele járok: összekötöttem vele a sorsomat. Az ő kegyelméből élek, és az ő akaratához igazodom. És így várom őt vissza!
Jézus az igaz Bíró. Ugyanaz, aki az én Megváltóm és Uram! Ha más lenne a bíró, akkor nem lenne reménységem, mert bűnös ember vagyok. De ugyanazt a Bírót várom az égből, aki rólam minden kárhozatást elvett a kereszten. Pál apostol azt mondja, hogy az igazság koronája, koszorúja várja azt, aki Jézusban hisz. Jézus az igaz bíró. Nem lehet előtte másra hivatkozni, csak a teljes igazságra. Ezt pedig csak tőle kaphatod ajándékba. Nem lehet majd másra hivatkozni, csak az ő megváltó kereszthalálára. Megigazulás koronája. Nem a teljesítményedé, hanem a Krisztustól ajándékba kapott igazságé, amiért ő megfizetett a kereszten! Azok lesznek ott a mennyben, akik „megmosták ruhájukat a Bárány vérében” Jelenések 7, 14. Jézushoz kötődöm, és ez megváltoztatja az egész életemet.
Jön az ítélet, de végbe mehet az ítélet itt és most rajtad, és várhatod reménységgel Jézus visszajövetelét, a Bírót, aki a te Megváltód. Ezért kell sürgetően megszólalnia az evangéliumnak, az igének. Alkalmas és alkalmatlan időben. Sürgetően szólít meg téged is: övé vagy már? Engedted, hogy személyesen a te bűneid ítélete végbemenjen a kereszten?
Sürgetően szólítja Isten népét. Egy keveredett világban élsz, ahol megy az összemosás. „Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.” Ne hagyd, hogy elkábítson ez az összemosás, hanem józanul, evangéliumi tisztánlátással élj és láss. Képviseld az evangéliumot, amelyik különbséget tesz jó és rossz között, és a bajokat viseld el, ami ezzel jár. Töltsd be szolgálatodat, vagyis légy hűséges mindenben. Ha valóban világosság akarsz lenni ebben a világban, engedd, hogy Isten ítélete folyamatosan megtisztítson, alkalmassá tegyen! Hogyan készíthetjük az Úr útját? Hogyan készíthetjük elő azt, hogy a Szentlélek erejével tudjon bennünket Jézus használni, hogy ébredés legyen körülöttünk az elveszettek között itt Szolnokon? „Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: minden szakad ékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” Lukács 3, 4-6. Isten népe! Engedd, hogy Isten Igéje bevilágítson az életedbe és megítéljen, megtisztítson! Lásd meg, amit Isten rossznak mond az életedben, tisztátalannak, és tarts bűnbánatot! Tedd a kereszt alá, amit Isten megítélt, valld bűnnek, fordulj el tőle, és igazítsd életed Isten Igéjéhez! Hogy betölthesd szolgálatodat, és a Szentlélek erejével képviselhesd az evangéliumot ebben a világban! Az evangélium Isten ereje, amely által megítéli az emberek bűneit és megszabadítja őket az ördög megtévesztő rabságából. Ha ezt komolyan vesszük, akkor látjuk, hogy nem elég, ha igaz bibliai gondolatokat mondunk, a Lélek erejével kell mondanunk. Ez pedig nincs a mi hatalmunkban, semmilyen módszer nem tudja ezt létrehozni. Ha egyre szorosabban Istennel járunk, mint engedelmes népe, gyermekei, ő adja ezt az erőt, ő munkálkodik rajtunk keresztül is. Ha komolyan vesszük Isten valóságát azzal, hogy neki engedelmeskedünk, akkor tapasztaljuk meg Isten valóságát abban, hogy az evangélium erejét felragyogtatja. Sürgetően szól az evangélium Isten népének.
És sürgetően szól azoknak, akik még nem ismerik őt. Nem tolakodó rámenősséget jelent ez, de azt igen, hogy mi mindig ezt képviseljük. Mert ebből élünk, és mert szeretnénk másokat is megmenteni. És nagyon fontos, hogy az életünkön látszódjon Krisztus evangéliuma, de el is kell mondanunk! Kitől hallanák az emberek a tiszta igazságot, ha nem azoktól, akik ismerik? Nem prédikálnunk kell, de világos, egyszerű szavakkal beszélnünk a mi Urunkról, és az ő örömhíréről. Ez minden hívő feladata.
Alkalmas és alkalmatlan idő. Jelenti ez azt, amikor éppen mindenki figyel, és amikor senkit nem érdekel, vagy éppen ellenszél van – akkor is ezt képviseljük. Amikor nekünk alkalmatlannak tűnik, mert éppen mással foglalkozunk. Mennyi kifogás, hogy most miért nem mondtam… Ha ez a legfontosabb? Pontosan ebben a világban, ahol az emberek össze vannak zavarodva, meg vannak tévesztve, ahol még a „keresztyénség” címke alá is nagyon sok minden befér. Pál beszél Timótheusnak azokról, akik a kegyesség látszatát megtartják, de az erejét megtagadják. Keresztyénnek mondják magukat, de a szívük az életük másról beszél. Akik nem akarnak az ítéletről hallani, az ítélet alá állni, hanem a kívánságaik és vágyaik szerinti tanítást keresnek maguknak. Ismerni őt azt jelenti, hogy nem csak tudsz róla, nem csak megtartasz bizonyos vallásos szokásokat, hanem vele valóságos közösségben élsz.
Halld meg a sürgető hívást, bízd rá életed Krisztusra. És aki ismered Krisztust, ne húzódj vissza, hanem állj elő, állj meg szilárdan, és képviseld, éld, szóld, hirdesd az igét, az evangéliumot! Lehet, hogy visszahúzódó természeted van, mint Timótheusnak, de a Lélek erejével mégis képviseld az evangéliumot ott, ahová Isten állított téged!
Miért én? Azért mert most a te időd van. Pál apostol azt mondja Timótheusnak: átadom a stafétát, most már te jössz. Fel kell ismernünk, hogy most a mi időnk van. Most Pál apostol stafétáját, Timótheus stafétáját, az előttünk járt nemzedék stafétáját nekünk kell átvennünk. Itt és most ránk van bízva az evangélium. Talán jól esik az előttünk járt nemzedék harcaira emlékezni, azokat emlegetni, most azonban a mi időnk van. Most nekünk kell előállni, az evangéliumot képviselni – a XXI. századi Szolnokot nem Pál apostolra bízta az Úr, hanem rád és rám. Pál megtette a magáét, minden előttünk járt nemzedék megtette a magáét, most mi vagyunk soron. Elköteleződünk-e az evangélium mellett. Rá bízva az életünket Jézusra és kiállva az evangélium mellett? Így várjuk vissza Jézust. Lehet, hogy most jön, lehet, hogy csak a következő nemzedékben. Jönni fog, mert megígérte.
Bíztatás a staféta átvételére: a rá bízott életnek Jézus biztos perspektívát ad. Pál apostol nem érte meg Jézus visszajövetelét. Nem érte meg a harc végét. Át kellett adnia a stafétát. De a stafétát bizonyossággal és bíztatással adja át. Nem azt mondja, hogy én már nem bírom tovább, én már belefáradtam, én már kidőltem, hanem én célba értem. Az én szakaszomnak vége, de nincs még vége a küzdelemnek. Jézus még nem jött vissza, én azonban már célba futok, és a célban az én Uram vár a győzelmi koszorúval. Milyen helyzetben van Pál apostol? Egy római börtönben Néró császár keresztyénüldözésének idején. Az emberi perspektíva: „feláldoztatom” – a mártírhalál vár rá. Az egyháztörténeti hagyomány szerint ez meg is történt: hitéért lefejezték. Pál ennél azonban sokkal többet lát: elköltözés. Amikor a hajót eloldják a parttól, hogy a túlsó partra hajózzanak vele. Hazaköltözés. Sok minden eszébe juthat az öreg Pálnak 30 év szolgálat után ott a börtönben. Biztosan eszébe jut az indulása. Az első mártír, akinek a kivégzését ő is végignézte – István. Hogyan ment ő el? Uram, vedd magadhoz az én lelkemet! Jézus mondja: „ismét eljövök és magam mellé veszlek titeket” János 14, 3. A korabeli zsidó szokás szerint a vőlegény eljön menyasszonyáért, hogy őt ünnepi ruhában hazavezesse. Győztes harc után hazatérés, és futóversenyben a célba érkezés. Ujjongás, virágeső, győzelmi koszorú. Pál azt mondja: talán Jézus még nem jön vissza, de engem ő vár a célban, én hozzá megyek. Ő visz be az Atya házába, ő adja meg a győzelmi koszorút.
Ez a hívő ember életének perspektívája. E nélkül csak egy érthetetlen torzót látunk. A földi élet végével nem mindennek vége, hanem ott kezdődik az igazán jelentős része az életünknek. Amikor megfutottad a pályádat, betöltötted a küldetésedet, akkor az Úr hív haza. Keresztelő János a börtönben, és az ő lefejezése ezt jelenti. Nem tragikus kudarc, hanem hazatérés. Pál apostol római mártíriuma ezt jelenti. 30 év hűséges szolgálat után nem járna neki kiemelt nyugdíj? Egy vesztőhelyet kap? Nem. Kiemelt nyugdíjnál, az öregedés kínjainál sokkal szebb jutalommal várja az ő Ura: az örök ünneppel. Látjuk ezt így? És az egész történelem perspektíváját abban, hogy Jézus eljön szétválasztja a jót a gonosztól és magához veszi az övéit, akiknek eltétetett az igazság koronája? Még egyszer: ez a megigazulás koronája. Nem a teljesítményedé, hanem a Krisztustól ajándékba kapott igazságé, amiért ő megfizetett a kereszten! Azoké, akik rá bízták magukat, „megmosták ruhájukat a Bárány vérében” , és hűségesen kitartottak mellette egy keveredett világban tanúskodva az evangéliumról.
Ennek a váradalmában élünk? „várva várják az ő megjelenését” Szó szerinti fordításban: szeretettel várják, vágyakoznak utána. Ennek a várása tölti be a szívüket, ez ad nekik erőt a mindennapokhoz. Pál a filippieknek: Krisztussal lenni sokkal jobb mindennél, de miattatok még maradnom kell. Szívesen lennék már ott, de még dolgom van, ezt elfogadom, és teszem a dolgom, várva, hogy mikor mondja ő, hogy elég. Valaki egyszer így mondta: ez a „várva várni” olyasmit jelent, hogy reggel, amikor felébredek, kinyitom a szemem, és csodálkozom, hogy nem Jézusnál ébredtem. Időbe telik, míg hozzászokom a gondolathoz, hogy még mindig itt vagyok, aztán elfogadom: rendben van, akkor ma is teszem a dolgomat és tovább várok. Ennek a kontrasztja, ahogyan a nem hívő világ áll a halál kérdéséhez: nincs más ezen az életen túl, ezért erővel is itt kell tartani a távozni készülőt meghosszabbítva a biológiai létét. Hívő emberek tudunk az örök élet reménységéről, de mennyire él az ott a szívünkben? Szívesen haza megyek majd, de még nem, még ezt vagy azt az élményt megvárnám, még az itteni kényelmet, jólétet élvezném egy kicsit. Élő módon látod, hogy mivel vár a te Urad? Örömmel és bizonyossággal várod már, vagy félelemmel? Tudod, hogy el van téve neked a megigazulás koszorúja, vagy még a bűneidben élsz? Rá bíztad magad, és őt képviseled? Vedd fel a stafétát, ez most a te időd: „légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.”
Kérdések az igehirdetéshez:
- Milyen sürgető felszólítást értettél meg ma az evangéliumból a magad számára?
- Hogyan fogalmaznád meg az evangélium sürgető üzenetét egy megfáradt hívő testvérednek, egy névleges egyháztagnak illetve egy egyháztól távoli ismerősödnek?