Oldal kiválasztása

A bizalom istentisztelete ma

 „Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet. Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat. Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!” 95. zsoltár

Az istentisztelet fontossága: Isten elé jönni. Istenre felnézni. Istennel találkozni. Ünnepelni, együtt lenni, beszélgetni. Megerősödni az ő létében, jelenlétében.

Az istentisztelet feltekintés hatalmas Urunkra. Isten hatalma: mindent ő tart a kezében. Életünkben állandó kérdés: kit félünk, kit/mit veszünk komolyan? A világ tele van veszélyekkel, amelyek erősebbek nálunk. Mi pedig olyannak érezzük magunkat, mint a serdülő gyerekek, akiknek elmentek a szüleik otthonról. Amikor minden rendben van, uraljuk a körülményeket, jól működik minden a lakásban, akkor: buli! De ha egyszer csak elmegy az áram, csőtörés támad, odakint gyanús alakok ólálkodnak a sötétben akkor: egyedül vagyunk, bárcsak itthon lennének a szüleink, és kézbe vennénk a dolgokat! Van, amikor úgy tűnik, hogy mindent kézben tartunk. A civilizáció „mindenható”, és minden kérdést megold. Aztán kiderül, hogy mégsem. Kicsúsznak a kezünkből a dolgok. És mi egyszer csak mindennél jobban elkezdünk vágyni rá, hogy bár csak lenne valaki, aki mindent kézben tart. Azt is, amit mi nem tudunk!

Testvérek! Az istentisztelet megerősödés abban, hogy van valaki, aki mindent kézben tart ma is! Van Isten! Ki ez az Isten? Úr. Nagy Király. Ez a mindenség az övé. Az egész. Nincs olyan hely, ami ne lenne az ő kezében. A föld mélységei, a hegyek ormai. A tenger és a szárazföld. Tudjuk folytatni? Előttünk már kitágult a horizont 2 és fél ezer év alatt. Övé az egész univerzum. Az egész Tejútrendszer a maga 400 milliárd csillagával, és a többi 125 milliárd galaxis, azok is, amelyek több milliárd fényévnyire vannak tőlünk (Lehet, hogy majd az örökkévalóságban felfedezhetjük az újjáteremtett világot? 😊). És övé a mikrovilág, amelyről nekünk elektromikroszkópokon keresztül van egy kis fogalmunk… Minden az ő kezében van! Ő az Úr! Ő alkotta ezt a mindenséget.

És mi van az életet pusztító erőkkel ebben a világban? Mi van például a vírusokkal? Az is Isten teremtette? Mit kezdjünk a fájdalmas és fenyegető dolgokkal, amelyek időnként szunnyadnak, máskor elszabadulnak ebben a világban és a mi életünkben? Ezek hogyan kerültek ide?

Istentisztelet. Nézz fel az Istenre, és figyelj, mit mond ő erről a világról. Ma is érvényes az ő szava. Isten alkotta ezt a világot, az egész mindenséget. És amikor megalkotta, akkor ő maga mondta róla: „minden, amit alkotott igen jó” 1Mózes 1, 31. Ebben az eredeti teremtésben nem volt semmi, ami az ember életét fenyegette volna. Kivéve mi magunk. Isten ugyanis ezt a világot egy nagy és gyönyörű rend köré építette. Ez a rend pedig a szeretet. Ez pedig sokkal többet jelent, mint hogy a külső körülmények simák, és problémamentesek. Ez azt jelenti, hogy szívünk szabad döntéséből hűségesek vagyunk egymáshoz minden áron, számíthatunk egymásra, őszintén ragaszkodunk egymáshoz és bízunk egymásban… Ez egy gyönyörű rend. És éppen ezért rendkívül érzékeny. Törékeny, mint egy kristálypohár. Kockázatos dolog erre építeni, de semmi másra nem érdemes! Isten csak tudja, hiszen ő maga a szeretet (1János 4, 8.)

Kockázatos, mert a szeretet csak úgy működik, ha szabadon engedem a másikat: bízhatsz bennem, de nem kényszerítelek rá. Engedelmeskedhetsz nekem, de tehetsz mást is. Van lehetőséged arra, hogy fellázadj. Testvérek, lehet, hogy nem nagyon értjük, de a szeretet nem megy másként. És Istennek nincs problémája a szeretettel, de úgy tűnik, hogy a teremtményei egy részének van. Nem tudjuk, hogy pontosan hogyan történt az első lázadás, hogyan került a gonosz ebbe a világba. De azt már tudjuk, hogy a mi lázadásunk a gonosz kísértésére hogyan történt. Megvontuk a bizalmat Istentől, nem hallgattunk a szavára, megkeményítettük szívünket, és kinyitottunk egy ajtót, amit nem kellett volna. És a világ – amit Isten ránk bízott – már nem volt többé olyan, mint kezdetben. Miért nem tette Isten semmissé ezt az egészet? Azért, mert ő nem beszél a levegőbe, nem viccel, és nem játszik virtuális játékot. Ő ránk bízta. Megmondta, mire vigyázzunk, melyik ajtót ne nyissuk ki, és akkor soha nem kell megtudnunk mi a rossz, mi a gonosz. Elég csak a jót ismernünk. De kinyitottuk azt az ajtót azzal, hogy szívünk bizalmát megvontuk Istentől engedetlenül, és kiderült, hogy azon keresztül tényleg benyomult a gonosz. ÉS kiderült, hogy a gonosz tényleg szörnyű! Tönkre teszi testünket, lelkünket, kapcsolatainkat, ezt a gyönyörű világot. És megfékeznénk, menekülnénk előle, kizárnánk, de elsöpör bennünket…

Ez a világ már nem az, aminek Isten kezdetben teremtette.

De, nézz fel Istenre és lásd meg, hogy nem csúszott ki a hatalom Isten kezéből! „Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött.” Van más Isten? Nincs. De van trónbitorló. Aki hatalmasabb nálunk. A Sátán. Aki egyszerre csalogatja, kísérti, megtéveszti és tönkre teszi, elpusztítja életünket. Szívünk bizalmát elrabolja Istentől, „megkeményíti” szívünket, elhiteti velünk, hogy a magunk urai lehetünk, aztán kegyetlenül uralkodik rajunk. Az ő találmánya minden, ami pusztítja az életet: a testet és a lelket. Teremteni nem tud, csak rombolni és torzítani.

Isten még megengedi neki, hogy munkálkodjon a világban, de nem kontrol nélkül! A Biblia beszél arról, hogy van gonosz, de nem arról beszél, hogy ez a világ a jó és gonosz egyenrangú vetélkedésének színtere. Isten az Úr. A trónbitorlót és a kisbetűs isteneket még engedi tevékenykedni, de ő tartja féken. Most is az Ő kezében van minden! Övé minden hatalom! Az istentisztelet pont ezt erősíti meg a szívedben: jöjj Isten elé! Nézz fel rá! Akkor is, amikor látszólag elszabadul a gonosz ebben a világban. Nem vagytok egyedül. Atyád „nem ment el otthonról”. Veled van, számíthatsz rá, és ő kézben tart mindent.

Az istentisztelet megerősíti a szívedben: mi is az Övéi vagyunk. Nem csak úgy általában minden Isten kezében van, mert ő hatalmas, hanem van egy nép, amelyik különösen is az ő kezében van, mert ő szerető Atyánk! „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk.” A mindenség Ura ma sem tett le eredeti tervéről! Arról, hogy ez a világ újra a szeretet szabálya szerint éljen. Ez a terv fontosabb Istennek, mint az, hogy a világ vigyázzba vágja magát, és hiba nélkül működjön. Értjük ezt? Isten ezt a tervet az emberen keresztül munkálja. Minket választott ki arra, hogy szeretet kapcsolatban éljünk vele, és erről nem mondott le ma sem.  Ismét lehetőséget nyit az elbukott embernek, lehetőséget nyit nekünk arra, hogy visszatérjünk hozzá. Az ő részéről nem kérdés a szeretet, a hűség. Mi viszont eljátszottuk azt: hűtlenek lettünk és szívünk teljes bizalmát másnak adtuk.

Mennyire fontos Istennek ez a helyre állítás? A zsoltáros még nem tudta, de Isten, aki ihlette ezt a zsoltárt, már tudta, hogy néhány száz év múlva megtörténik, az, amit a bukott emberiség évezredeken keresztül várt: Isten emberként eljön erre a földre, betölti a szeretet törvényét: az összetört kapcsolat csak úgy állhat helyre, ha a hűtlenség, a bizalmatlanság, a megcsalád, a lázadás következményét valaki elhordozza. Ő hordozta el helyettünk: belehalt, belekárhozott a kereszten, és így győzte le a sátán szívünket bilincsben tartó uralmát. Jézus ott utat nyitott a bocsánatnak, az újra kezdésnek, a szeretetkapcsolat és a szeretet-mozgatta világ teljes helyreállításának.  Megnyitotta, és meghirdette: szabad az út! Hazajöhet a lázadó, s lehet kegyelembe fogadott gyermek! Ő a mi Kősziklánk, mert sziklaszilárd, hűséges, bízhatunk benne. Ő a mi Szabadítónk, mert ő szabadít meg saját hűtlenségünk következményéből, és tesz a saját népévé bennünket.

És ezen az úton azóta is egy népet gyűjt magának abban a világban, amelyik még mindig a bitorló uralmát szenvedi. Népet gyűjt a szeretet szabálya szerint: a szíved bizalmát kéri. Bízd rá magad arra, amit Jézus tett. Lásd meg, hogy bűnöd az, hogy szíved bizalmát és engedelmességét nem adtad Istenednek. Fogadd el Jézus megváltó áldozatáért Isten bocsánatát. Bízd rá az egész életedet: add a kezébe! Lásd meg, hogy Jézus Krisztusért te is az övé vagy. Erre hív meg életünk döntő nagy fordulatában, a megtérésben: kapcsolódj hozzá és az ő népéhez! És ezt a bizalmat formálja szívedben egész életedben! Népe életében.

Testvérek! A Sátán minden eszközzel az Isten szeretetébe, hűségébe, hitelességébe vetett bizalmat támadja. Isten pedig minden eszközzel ezt erősíti, mert számunkra ez az élet! Egy valami szakíthat el tőle téged: a saját szíved keménysége, konok engedetlensége és bizalmatlansága! A pusztában ez szakította el a népet szabadító Istenüktől. Folyamatosan tapasztalták az ő szabadítását és gondoskodását, és folyamatosan lázadtak, zúgolódtak ellene. Minden szükséghelyzetre kétségbeeséssel és keserűséggel, szívük hitetlenségével reagáltak. Megkeményítették szívüket Isten szeretete felé, amelyik minden szükséghelyzeten és az abban nyújtott gondoskodáson keresztül is bizalomra hívta őket. Ne keményítsétek meg a szíveteket!

Az istentisztelet, amikor sz Isten népe bizalomra nyitja szívét Isten felé. Isten népe hitvallása. Bizalmunk megvallása, az abban való megerősödés! „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk.” Jézus Krisztusért őhozzá tartozunk ma is: az övéi vagyunk. Ő vezet bennünket, ő gondoskodik rólunk, ő velünk marad és mi ővele mindörökké. „Mi neked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod? Az, hogy testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított. És úgy megőriz, hogy mennyei Atyámnak akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon. Ezért Szentlelke által is engem az örök élet felől biztosít és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek.” (Heidelbergi Káté 1. kérdés-felelet)

Ma is az övé vagyok, ma is törődik velem, ma is gondoskodik rólam. Ma is hozzá imádkozom, a mai naphoz való erőt, és minden szükségem betöltését tőle várom. Ma is neki adok hálát azért, amim van. Ma is nála vagyok biztonságban. Ma sem vagyok egyedül, és ma is az a legfontosabb számomra, hogy vele vagyok és vele leszek örökké! „Minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon” Hiszem, hogy mindenben, amit megenged megtörténni az életemben velem marad. Mindenben a vele és az ő népével való kapcsolatomat akarja erősíteni, mert végül csak ez számít majd: hogy hozzá tartozom, hogy szeret engem és én bízom benne!

Halljátok a fenyegetést, hogyan dübörög körülöttünk? Halljátok a félelem hangját a szívetekben is? Mindannyian halljuk: törékeny emberek vagyunk! De az igazi kérdés, Testvérem, hogy hallod-e az Ő szavát ebben a hangzavarban? Azt a csendes, de erős, megbízható, hűséges hangot: bízd rám magad, nem ejtelek ki a kezemből! Rendezd velem a kapcsolatodat, nem engedlek a semmibe hullani. Megkapaszkodtál a kegyelemben? Kapaszkodj meg most még erősebben, én megtartalak!

A vigasztalásom nem az, hogy nem történhet velem semmi fájdalmas ezen a világon, hanem az, hogy nem a magamé, hanem az övé vagyok. Ő nem hagyja soha magára az övéit. Tehát velem van ma is, és erőt ad a mai naphoz. És ennyit tudok a jövőről is, de ezt biztosan tudom, mert ő ígérte meg, és ő Kőszikla, aki állni tudja és állni is akarja a szavát minden körülmények között: ő velem lesz akármi történjék is, és erőt ad minden helyzetben. Nem hagy egyedül. Ennyit tudok életem végéről is: akkor is velem lesz, és nem hagy egyedül a halállal szemben sem. Ő visz át. És tudok még valamit, mert ő megmondta, és én hiszek neki (még akkor is, ha a szívemet a sátán kétségekkel támadja, én Jézusnak hiszek!): Ő újjáteremti ezt a világot, és újra igen jó lesz minden. Minden gonosz, és minden, ami a szeretetet és az életet rombolja eltűnik. Örökre Jézussal élünk majd, neki szolgálunk, vele ünnepelünk. Az egész élet istentisztelet lesz, örvendezés az Úr előtt. És felfedezzük az ő csodálatos lényét, az ajándékait, a helyreállított világot, és végre műveljük és őrizzük azt, az ő szeretetét és dicsőségét látva és képviselve mindenben.

Az istentisztelet – amikor én az ő szavát hallva megsejtek valamit ebből a csodából, amikor szívem bizalomra nyílik, amikor szívből dicsőítem őt, amikor a templomból ezzel a bizalommal a szívemben                térek haza, és élem az életemet Istennel, belé kapaszkodva, róla tanúskodva, benne hittel minden helyzetben – az ilyen istentisztelet ebből a teljes helyreállításból ad nekem egy kis kóstolót már itt ebben a világban.

Ezért „ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket” Zsidók 3, 7. Bízzátok rá magatokat, az ő szeretetétől nem választhat el senki és semmi! „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” Róma 8, 38-39.

AKADÁLYMENTESÍTÉS
Szolnoki Református Egyházközség