Élő reménység
Olvasandó: Lukács 24, 1-12.
„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.” 1Péter 1, 3-7.
A virágvasárnapi igehirdetés idén a reménységről szólt, és arról szól a húsvéti igehirdetés is. A húsvét a reménység ünnepe. Nagypénteken – Jézus halála után – a tanítványok azt hitték, mindennek vége. Az emmausi tanítványok ezt mondják: „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy Jézus fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek (ti. Jézust megfeszítették)” Lukács 24, 21. A nagypéntek a tanítványok számára a csalódás és a reménytelenség napja, húsvét pedig, amikor találkoznak a feltámadott Jézussal, az új reménység ünnepe! Jézus feltámadt! Van tovább! Van remény!
Reménységre mindannyiunknak szüksége van az élethez. 2020. húsvétjára készülve még világosabban látjuk ezt az igazságot. Olyan helyzetet élünk most át, ami teljesen váratlan és szokatlan számunkra: világméretű járvány, vírus fertőzés veszély és hosszan elhúzódó bezártság. Ebben a helyzetben csak a reménység adhat erőt várni, kitartani, bizakodni, és tenni a dolgunkat.
A reménység önmagában is sokat segít az ember lelkiállapotán: a pozitív életlátás lelki erőt ad, az ember sokkal több mindenre képes, és sokkal nagyobb terheket tud elhordozni így. Ezt orvosi kutatások is igazolják. Nem mindegy azonban, hogy mire alapozzuk a reménységünket? Van hiú remény, ami lehet, hogy erőt ad a bizakodás időszakában, végül mégiscsak csalódást okoz, mert irreálisnak bizonyul. Tulajdonképpen önáltatás ez, amelyről például Csokonai panaszkodik, amikor a „csalfa, vak reményről” beszél (A reményhez). „Hadd reménykedjen, majd rájön…” Ilyen reményre nincs szükségünk.
A Biblia ezzel szemben élő reménységről beszél, aminek olyan biztos alapja van, amire bátran építheted az életedet minden helyzetben, amelyben a végén sem fogsz csalódni. Az élő reménység lényege, hogy Jézus halála és feltámadása által Isten kegyelembe fogadott, szeretett gyerekeként élhetsz az ő vezetése, gondoskodása alatt, mindig vele, otthon Istennél, szeretetközösségben örökké. Ez lehet a te örökséged, sorsod, ajándékod, életed, amit nem vehet el tőled senki. Erről az ajándékról beszél Péter apostol.
Milyen ez az ajándék?
„El nem múló.” Amit ebben a látható világban ismerünk, mind múlandó, elvehető, elveszíthető. Ezekben a nehéz időkben sokkal világosabban látjuk, hogy az egészségünk, az anyagi biztonságunk, a megszokott kereteink, mind múlandók. Olyan sokan szánják oda az egész életüket olyasmire, amit végül elveszítenek majd. Hányan estek végső kétségbeesésbe egy világválság idején, amikor elveszítették a pénzüket, amire mindent építettek, vagy a II. világháború utáni Magyarországon, amikor elveszítették a földet, ami pedig a biztonságot, a legfőbb értéket jelentette számukra, vagy amikor el kell búcsúzniuk egy kedves hozzátartozótól, aki a minden volt számukra. Hányan esnek pánikba, amikor az úgynevezett midlife krízis idején szembesülnek az öregedéssel, vagy amikor egészségük megroppan… Pedig a valóság az, hogy minden múlandó ezen a világon, és mindent el kell engednünk majd egy napon, ami ehhez a földi élethez kötődik, egyedül az Istennel való szeretetközösségünk Jézus Krisztusban örök. Akkor sem múlik el, amikor földi életünk véget ér! Jézus feltámadt és a feltámadásban részesíti azokat is, akik az övéi!
„Szeplőtelen.” Ebben a földi életben minden örömbe beleront a bűn, és mindaz, ami a bűn miatt jött be Isten kezdetben teljesen jónak teremtett világába. Sok nagyon szép ajándéka van ennek a földi életnek, de a felhőtlen örömet minduntalan elrontja, beárnyékolja valami, ami a lelkünknek vagy a testünknek nem jó. Az önzés, a bántás, a félelem, a szégyen, kudarc vagy a betegség, szenvedés, öregedés kínja, és végül a halál. Ezek nem voltak jelen Isten eredeti teremtésében, csak a bűnesettel „szeplősítették meg” az emberi életet. Kezdetben nem volt vírusjárvány sem, ami miatt be kellett volna zárkóznunk otthonainkba… A húsvét örömhíre az, hogy amikor Isten teljesen helyreállítja majd a világot és az övéi életét, akkor újra szeplőtelen, vagyis minden bűntől és romboló erőtől mentes lesz ez a világ és az életünk. Mert Jézus Krisztus győzött a bűn, a halál és a sátán fölött. Meghalt – és halálával váltságot fizetett értünk, feltámadt, és feltámadásával megkezdődött az élet győzelme, a teremtett mindenség helyreállítása. Az az örökség, amit Isten készített el az övéinek az újjáteremtett világban teljesen tiszta. A Biblia ígérete arról beszél, hogy amikor Isten tökéletesen helyreállítja majd a mindenséget és minket is testestől-lelkestől, akkor nem lesz többé önzés, bántás, félelem, kísértés, szégyen, sem betegség, szenvedés, fájdalom, halál és szomorúság. Mert Isten ezeket eltörli, s újra minden a szeretetet és életet szolgálja majd tökéletes harmóniában az újjáteremtett világban.
„Hervadhatatlan.” Ezekben a napokban, a bezártságban sokan átélik azt, hogy nem tudnak mit kezdeni az idejükkel. Mindenre, ami leköthetné őket ráuntak, elvesztette érdekességét. A hosszú idő egyhangúságban nem vonzó. Isten azonban nem egyhangú örökkévalóságot ígért nekünk, hanem mindig friss életet! Az örök élet örökre inspiráló, motiváló, érdekes és lelkesítő! Izgalmas. A Biblia ígérete szerint a feltámadás után úgy fogjuk ismerni Istent, ahogyan el sem tudjuk most képzelni. Az ő lénye végtelenül gazdag, – emberi módon szólva – egy örökkévalóság nem lesz elég, hogy „ráunjunk”! Az újjáteremtett világ olyan gyönyörű lesz, amilyennek mi soha nem láttuk és el sem tudjuk képzelni. És újra az lesz a feladtunk, ami kezdetben volt: felfedezni, megismerni, művelni és őrizni ezt a mindenséget újra Isten szerető, életet védő uralmát képviselve. Lehet, hogy a Marsot akkor tudjuk majd felfedezni? Vagy a 13 milliárd fényév távolságra sejtett galaxisokat… Ez persze csak találgatás, de az biztos, hogy az az örökség, amit Isten Krisztusban elkészített az övéinek örökre friss marad!
Ilyen az a sors, amit a mi mennyei Atyánk az ő gyermekeinek örökségül adott. Nem tudjuk ezeket egyenként sem elképzelni, nem hogy így együtt? Még jó! Ez nem a mi fantáziánk keretei között mozog, hanem Isten fantáziája készítette elő: meghalad mindent, amit mi ebben a világban ismerünk. Isteni, mert Isten ajándéka.
Hogyan lehet ez az örökség személyesen a te élő reménységed? Péter apostol azt mondja: Isten „újjászült minket” erre a reménységre! Nem magától értetődő, természetes születési adottságunk ez. Be kell kapcsolódnod ebbe az örökségbe és ez olyan jelentős változás az életben, ami egy új születéshez hasonlítható. Ennek a bekapcsolódásnak, az élő reménységnek az egyetlen alapja nagypéntek és húsvét – Jézus kereszthalála és feltámadása. Jézus meghalt a mi bűneinkért, hogy bocsánatot kapva Isten kegyelembe fogadott gyerekei lehessünk. Feltámadt, egy új élet lehetőségét hozva el azoknak, akik benne hisznek. Az Isten előtt megigazult, Isten akaratát kereső, örök élet lehetőségét. Jézus halála és feltámadása 2000 évvel ezelőtt megtörtént. Ez tény. Ez nem kérdés. A kérdés: Megtörtént-e már ez a fordulat a te életedben? Megtörténhet ma is! Jézus a kereszten magára vette bűneid büntetését: ezért van bocsánat. Igénybe vetted-e ezt a bocsánatot? Megvallottad-e bűneidet Istennek az ő bocsánatát kérve? Jézus feltámadt. Ma is itt van láthatatlanul, de valósággal Lelkének erejével, s megszólít Igéjével. Behívtad-e már őt az életedbe, hogy ő legyen abban az Úr, ő rendezze azt át, ő vezessen, és ő töltsön meg erejével?
Vele lehet élő reménységed. Ez az élő reménység nem azt jelenti, hogy „remélem, de nem tudom biztosan”, hanem azt jelenti, hogy „egészen biztos, csak még nincs itt, még várni kell rá.” Így mondja az Ige: „a mennyben van fenntartva… készen van…” Az örök élet, az az örökség, amelyről beszéltünk nem bizonytalan, hanem biztos. Nem most készül a mennyben, és majd meglátjuk, hanem készen van, csak még nem értünk oda. Testvéreim, az üdvbizonyosság nem nagyképűség, hanem bizalom Jézusban! Ha megkérdeznénk: hová kerülnél, ha ma este meghalnál? A mennybe vagy a pokolba? És miért? Talán sokan válaszolnák azt: nem lehet azt biztosan tudni… Mit mond az ige? Biztosan lehet tudni! Jézus nélkül örökre elvesztél. Ez biztos. Nem kérdés. Akárki akármit mond. Bízd magad arra, amit Jézus tett érted, add át neki az életedet, és egészen bizonyosan örök életed van Isten újjáteremtett világában. Jézussal tied ez az örökség. Tudod miért biztos? Mert nem azon múlik, hogy te mit tettél, vagy mit érzel, még csak nem is azon, hogy mennyire erős a hited, hanem kizárólag azon, amit Jézus tett érted. És az biztos. Te pedig – ha gyenge hittel is, de – kitartóan ebbe kapaszkodsz, akkor ő megtart téged! Sőt! Testvérem! Ha Jézusra bízod magad, akkor nem csak a cél biztos, de még az utat is ő biztosítja odáig. Ezt nem én találtam ki. Figyelj csak! „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre…” Védőőrizetben kiséri Isten a célba azokat, akik Jézusba vetik szívük bizalmát. Ne magadban bízz, hanem benne! Élő és biztos reménységed lesz!
Ezzel a reménységgel másként láthatod az életedet minden nap. Ebben a mostani nehéz helyzetben is. Gondolj csak bele! Ha a mennyben biztos örökség vár, akkor ma is ennek az örömével élhetsz. Vándorúton vagyunk, és gyönyörű cél felé tart az életünk. Út közben hálásan felfedezhetjük azokat az ajándékokat, amelyeket Urunk elkészített itt nekünk: hálásan örülhetünk a földi életnek is. Út közben a nehéz szakaszokon is gondolhatunk arra, hogy hová is utazunk? Nemsokára odaérünk, ha most nehéz is. Sőt! Élő reménységgel azt is láthatod, hogy még a nehézség, a szenvedés is a javadat szolgálja, mert Jézus veled van, erőt ad, és a hitedet edzi, formál és tisztít téged, hogy majd azon a napon, amikor célba érsz a hited, a vele való szeretet-bizalom kapcsolatod sokat próbált, edzett, értékes legyen!
Élő reménységgel, a mennyben biztos örökséggel Krisztusban hálás örömmel keresheted azt, hogy mi az, amit a te Urad itt még kér tőled? Mivel szolgálhatod őt? Nem kell unatkoznod út közben, mert ő feladatot ad neked minden napra. Nem ad feleslegesen és értelmetlenül egy napot sem. És ha erőfeszítéseket teszel, és úgy tűnik, nem nagyon térül meg ebben a világban, te hittel láthatod, hogy mi nem erre a világra „gyúrunk”! Jézus feltámadt, mi is feltámadunk, a java még hátra van, az élet beteljesedése, öröksége és jutalma nem ebben a földi életben lesz, hanem abban a mennyei örökségben, amit Isten elkészített számunkra. Hát nem hiábavaló, nem értelmetlen az élet, hiszen gyönyörű célja van. Van értelme felkelni, keresni és az ő erejét kérve végezni hűségesen, amit ő bízott rád. Van értelme másokat is bíztatni, Jézushoz hívni. Van értelme a másokért való szolgálatnak, mert nem az öregedés, a szenvedés és a halál az életed végkimenetele, hanem ezeken keresztül Jézus el nem múló, tiszta és mindig friss örökségedbe vezet át téged. Jézus Krisztussal nem hiábavaló, mert van folytatás! Ámen.