Mire való a mai nap?
(Szolnok, 2020. április 26.)
Olvasandó: Prédikátor 3, 1-8.
„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” Efezus 5, 15-17.
A napi igeként olvasott mondatokkal folytatjuk a múlt heti igehirdetés gondolatait napjaink értelmével, értékével kapcsolatban. A vírusjárvány idején fenekestül felborult a megszokott életünk. Sok mindenről, ami azelőtt magától értetődőnek tűnt, tudatosabban kell gondolkoznunk. Ha jól belegondolunk, akkor ez ajándék! Sokszor éljük úgy az életünket, hogy bele sem gondolunk, mit miért teszünk, hogy jó-e úgy ahogyan tesszük, hogy jól gondolkozunk-e az élet bizonyos területeiről. Egyfajta „robotpilóta” üzemmódban éljük az életünket, nem gondolkozunk, csak visznek előre bennünket a beidegződéseink, a megszokásaink. Sokszor túl késő, mire rájövünk, hogy élhettünk volna máshogyan is, sőt máshogyan kellett volna élnünk.
Amikor egy rendkívüli helyzet megakaszt bennünket a kitaposott utunkon, ki kell kapcsolnunk a „robotpilóta” üzemmódot, és kézbe kell venni a kormányt. Tudatosan át kell gondolnunk mi a fontos, és mi nem az, mit miért tegyünk, vagy ne tegyünk. Ez egy nagy lehetőség arra nézve, hogy változtassunk a rossz, a romboló beidegződéseinken.
Így van ez most az idővel kapcsolatban is. A vírusjárvány így vagy úgy kimozdított bennünket a megszokott és unalomig hivatkozott rohanásból. Vagy lassítanunk kellett, vagy másként rohanunk, mindenesetre a megszokott életmenetünk megváltozott. Tudatosan kell végig gondolnunk, hogy hogyan bánunk az idővel. Milyen érdekes, hogy a Biblia kétezer éve kitartóan éppen erre figyelmeztet bennünket! Jól vigyázzatok! Vagyis komolyan gondoljátok végig az idővel kapcsolatos látásotokat!
Miért kell tudatosnak lennünk ebben a kérdésben? „Az idő pénz” – szoktuk mondani, valójában azonban az idő sokkal értékesebb a pénznél. A pénzből félre tudunk rakni, esetleg többet keresni, de az időből annyi van, amennyi. Ráadásul azt sem tudjuk, hogy mennyi… Ébresztő! Mondja a Biblia. Ébresztő! Mondja Isten a korona vírus járvány idején, azzal is rázogatva bennünket az álomból, hogy megengedte megtörténni ezt a helyzetet. Ébresztő! Gondolkozzatok nagyon tudatosan, mert az idő nagyon komoly dolog. Lássátok úgy, ahogyan az idő Ura Isten látja!
Hogyan gondolkozunk mi az időről? Tudjuk, hogy az idő múlik, és elmúlik. Percek, órák, napok, hetek, évek, évtizedek… Ez az idő, amit a görög nyelv kronosznak nevez. Tudjuk, hogy múlik, de sajnos még ezt sem vesszük eléggé komolyan. Hogyan gondolkozunk mi az időről? Általában úgy látjuk, mintha az időnk a mi vagyonunk lenne, amiből van valamennyi, és azt arra használjuk, amire akarjuk. Mintha lenne egy nagy zsák percünk, amiből költhetünk, amivel gazdálkodhatunk.
Az a szó azonban, amit itt használ a Biblia, Isten időszemléletéről beszél: kairosz, alkalmas idő, alkalom. Alkalomként látni az időt azt jelenti, hogy látom, hogy az időmet az idő Ura, Isten valamire adta. Minden napomat, minden pillanatomat adta valamire. Itt és most alkalmat készített valamire, ha pedig az alkalom elmúlik, kihasználatlanul marad, nem jön vissza. Jól vigyázni, józanul, reálisan látni az időt ezt jelenti. Isten tartalmat adott azt időnknek, amit itt és most tudsz megtalálni és kihasználni! Mi miközben méricskéljük az időnket, visszanézünk arra, ami már elmúlt, és azt mondjuk: tegnap. És a jövőbe próbálunk nézni, beosztani, amink még – úgy gondoljuk – van, és azt mondjuk: majd, holnap. Isten pedig alkalmakat készítve és látva azt mondja: MA! MOST! Isten szava az időre nem a tegnap és nem a holnap, hanem a ma!
Vigyáznunk kell, nagyon tudatosan odafigyelve, mert a „napok gonoszak”, vagyis éppen az ellenkezőjét akarják elhitetni velünk. Az ókori görög kultúra örök körforgásnak látta az időt. Körbe-körbe: jön az egyik nap a másik után, mint a körhinta. Ha így látod, egyszer csak elszédülsz, elkábulsz, elhiszed, hogy mindig lesz reggel, és végtelenül ismétlődnek a napok. Aztán egyszer csak felébredsz, és riadtan kérdezed: hogyan múlhatott el ilyen gyorsan az élet? A „napok gonoszak”, mert elhitetik velünk, hogy egyik nap olyan, mint a másik, és az alkalmak is ismétlődnek. Lehet, hogy nagyon jól tudod, hogy ez nem így van, és mégis így cselekszel, amikor azt gondolod, hogy majd holnap is megteheted azt, amire ma lehetőséged van. Ez egy kábítás, amiből fel kell ébrednünk. Különösen erős ez a kísértés bizonyos élethelyzetekben. Talán sokaknak most – vírusjárvány idején. Felborult a szokásos életrend, összekeveredtek a napok. Van, akinek talán egyenesen összefolynak a napok. Pénteken beszéltem valakivel, és azt mondtam neki: ma még igehirdetésre kell készülnöm. Most?! Milyen igehirdetésre? – kérdezte. Tudod, vasárnapra – mondtam. Jaj, azt hittem, ma hétfő van! Vannak olyan élethelyzetek, amikor kiesünk a megszokott ritmusból, és elveszítjük az időérzékünket. Ilyenkor különösen nagy a kísértés, hogy azt érezzük: egyik nap olyan, mint a másik. Ez pedig nem igaz!
A Biblia szemlélete szerint az időnknek kezdete és vége van. Nem körbe-körbe jár, hanem valahonnan indul és tart valahová. A földi életünk valamikor elkezdődött, és egy napon véget ér majd, megérkezünk, és Isten elé kell állnunk. A történelem valamikor elkezdődött, és Jézus visszajövetele felé tart, amikor az egész emberiségnek: jóknak és gonoszoknak, hívőknek és hitetleneknek, hűségeseknek és hűtleneknek egyaránt Jézus Krisztus elé kell állnia, aki eljön „ítélni élőket és holtakat”. Az idő valahol elindul, valahová tart és egyszer megérkezik. És ezen az úton minden napnak értelme van. Isten alkalmakat készít, el számodra az idő útján: kairoszok, alkalmak követik egymást, amelyeket vagy kihasználsz, vagy elszalasztasz. Nem térnek vissza többé ugyanúgy.
Nem ismeretlen előttünk a kairosz fogalma. Gondoljunk csak arra, hogy 10 percet késünk a reptérről vagy a vasútállomásról: hiába van meg a helyjegyünk, nem tudunk utazni, lekéstünk. Ha valamit el kell mondanom egy szerettemnek, rendeznem kell vele valamit, ami rendezetlen, és halogatom, nem teszem meg, később fájdalommal tapasztalom, hogy elkéstem vele.
A józan látás azt jelenti, hogy megértem: Isten nem percekben és órákban, hanem alkalmakban gondolkozik. Ezért az ő szava az idővel kapcsolatban: most, ma! Arról a szemléletről, hogy van valamennyi időnk, amit mi beoszthatunk, át kell térnünk arra, hogy itt és most van az Isten által elkészített alkalom, amit ki kell használnunk. A tegnap már nincs a kezünkben, a holnap még nem a mienk: egy valamivel kapcsolatban dönthetünk és cselekedhetünk: az itt és most, a ma!
Használjátok ki! Az eredeti szövegben (és a Károli fordításban) így olvassuk: áron is vegyétek meg! Milyen árat kell érte fizetnünk? Csak a kifogásainkat. Bármit, ami fontosabbnak tűnik nekünk, mint az Isten által készített alkalom!
Ne szalaszd el életed alkalmait! A legfontosabb figyelmeztetés pedig ez: ne szalaszd el A NAGY ALKALMAT! ÉLJ VELE MOST! A Biblia világosan beszél arról, hogy az életünk Isten által adott alkalom arra, hogy őt megtaláljuk, hogy vele kapcsolatunkat rendezzük, hogy vele élő kapcsolatba kerüljünk. Ez a legfontosabb!
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3, 16. Odaadta a legdrágábbat. Miért? Annak igazán fontosnak kell lennie, amiért Jézus az életét adta. Azért, hogy el ne vessz, hanem örök életed legyen: rendezett, élő közösséged Istennel. Vele élj örökké. Az életed alkalom arra, hogy ez a kapcsolat megszülessen, hogy az örök életed Istennel elkezdődjön. Ez a legfontosabb alkalom AZ ALKALOM. Ha ezt elszalasztod, akkor az egész életet szalasztottad el! „Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Márk 8, 36. – mondja Jézus. Ragadd meg a kegyelmet ma!
Rendezett, élő kapcsolatban élsz Istennel? Jézus az Ura az életednek? Vajon komolyan veszed őt mindennapi valóságként az életedben? Beszélgetsz vele, hallgatsz rá, biztos vagy benne, hogy az övé vagy örökké? Vagy majd meglátjuk? Mennyi mindenre hivatkozunk, hogy miért nem járunk ennek a kérdésnek a végére? Meddig van erre alkalmad? Csak Isten tudja, mi nem. Egyet tudunk: most még igen. Ezért szól a figyelmeztetés MA! Áron is vedd meg az alkalmat! Hozz érte áldozatot, ha kell! Ne legyenek kifogások, ne legyen semmi más fontosabb. Juss bizonyosságra afelől, hogy hogyan állsz Istennel, hogy a bűneid el vannak-e rendezve! Ne nyugodj addig, amíg nincs biztos kézben az életed. Az örökkévalóság felől nézve jelentékteleneknek tűnnek majd a kifogásaink, amik miatt elszalasztottuk az alkalmat, és kimaradtunk az Istennel való közösségből örökre! Tedd életedet Isten kezébe mindenestül MA. Ott van jó helyen, biztonságban. Nem kell félned többé az időtől!
Ha Isten kezébe teszed az életedet, ő arra hív, hogy mindent tégy a kezébe: az idődet is. Hadd tartsa kézben, hadd irányítsa, hadd ossza be ő. Személyes tapasztalatom (is), hogy, amit a saját kezemben tartok azzal nem tudok jól élni, azt eltékozlom, az káromra lesz. Amit Isten kezébe tudok adni, azt úgy kapom vissza, hogy áldás van rajta. Az időre ez nagyon igaz. A „saját” időm mindig elfolyik. Az Isten kezébe tett időből mindenre jut, ami fontos. A hívő ember számára is fontos a figyelmeztetés. Ha Jézussal örök életet kaptál, itt a földön tedd a kezébe az idődet! Ne múljon, hanem teljen az időd – ne eltöltsd az időt, hanem töltsd be a küldetésedet! Véletlenül se üsd agyon az időt, hanem keresd meg és töltsd be az értelmét! Ismerd fel, hogy Isten nem véletlenül ad még időt itt a földön. Isten minden időt alkalomként ad neked: valamire adja. Ez adja meg az értékét! Most is!
„Értsétek meg, hogy mi az ÚR akarata!” Hogyan tehetem Isten kezébe az időmet? Hogyan érthetem meg, hogy mi az Úr akarata? Úgy, hogy odafigyelek rá. Igyekszem megérteni, hogy hogyan gondolkozik Isten? Mi az, ami neki fontos? Ehhez szükségem van az Istennel töltött időre, amikor csendben, mindent félretéve kézbe veszem a Bibliát, imádkozva törekszem belőle megismerni Isten gondolkozásmódját, aznapra elkészített üzenetét. Mire akarja most felhívni a figyelmemet, mire akar felkészíteni az életemmel kapcsolatban, konkrétan a mai napommal, az aktuális élethelyzetemmel kapcsolatban? „Ma nagyon sok dolgom van, ma kétszer annyit fogok imádkozni” – mondta Luther. Olyan sok minden tart igényt rám, az időmre, sokféle elvárás között élek, és sokféle vágy, cél mozdítana engem is, de mi a fontos Istennek? Mire indít ő? Mire adta ő az életemet, a mai napomat? Nekem csak arra kell igent mondani, minden másra nemet.
Isten alkalmat készített arra, hogy együtt légy vele. Ő valóságos. Szeret téged. Kész tanítani, meghallgatni, szólni hozzád, vezetni téged és erőt adni ahhoz, hogy a szeretet útján járva az ő programjában élj.
Sajnos nagyon sokszor lemaradunk az Istennel való valóságos találkozásról, amiben ő tisztítaná a látásunkat, erősítené a bizalmunkat, „feltöltené” a lelkünket, egész egyszerűen azért, mert nem élünk a lehetőséggel, hagyjuk, hogy minden más elterelje a figyelmünket és kihagyjuk az alkalmat.
Ahogy készültem az igehirdetésre, a laptopomon gépeltem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az akkumulátor vészesen merülőben van. Gyorsan körülnézve láttam, hogy a töltő hálózati csatlakozója be van dugva, a vezetéke a laptop képernyője mögé vezet. Előbbre hajtva a képernyőt megláttam, hogy a csatlakozó ledje világít – van benne áram – de a vége ott fekszik 2 centire a laptop töltő bemenete mellett. 2 centire ott az áramforrás, és mégis merül az akkumulátor, mert nincs kapcsolat. Gyorsan orvosoltam a problémát, és arra gondoltam: nem így vagyunk az életben sokszor? Ott a lehetőség. Isten hív: kapcsolódj a forrásra, gyere találkozz velem ma is! Mi pedig kihagyjuk az alkalmat ki tudja mi miatt, és csodálkozunk, hogy merül az akkumulátor.
Ne hagyd ki az alkalmat, tölts időt Istennel, törekedj megérteni, hogy mi az, ami neki fontos, mire készített lehetőséget ma.
És törekedj arra, hogy a gondokozásodat, az értékrendedet, az időbeosztásodat hozzá igazítsd ahhoz, amit megértettél.
Hogyan érted meg, hogy mi az Úr akarata? Az életedet, az aktuális helyzetedet elkezded az Isten szemével látni, az ő gondolkozásmódja alapján értékelni. Ha ezzel a szemmel nézel azokra, akik körül vesznek, amid van, akkor felismered Isten kedves ajándékait az életedben. Hálát tudsz adni értük, és értékeled őket, amíg vannak. Néhány napja kora reggel átmentem az udvaron, és rácsodálkoztam a tavaszra. Az időjárás felborulása miatt az átmeneti évszakaink szinte eltűntek. Ott abban a pillanatban felismertem: most van tavasz! Már nincs hideg, de még nincs elviselhetetlen meleg, még nincsenek szúnyogok és a nyárfapihék is csak ritkán szállingóznak, friss zöld szín mindenhol, és tavasz illat. Talán csak néhány napig tart. Most kell észre venni! Most kell örülni neki! Most kell gyönyörködni benne! Most kell hálát adni érte! Mennyiszer történik meg az, hogy nem tudjuk értékelni a jót, amikor van, csak akkor sajnáljuk, siratjuk, amikor már elvesztettük. Vedd észre, hogy mennyi ajándékot adott Isten neked ma, adj hálát érte! Értékeld! Élj vele hálásan, és szolgálj vele másoknak is.
A mi életünk értékeiből a legfontosabb: értékeld nagyon azokat, akik körül vesznek téged. Mondd el nekik, hogy szereted őket most! Tölts velük időt, fejezd ki a szeretetedet, hívd fel őket, beszélj velük. Ma van az alkalom, hogy értékeld azokat, akik ma veled vannak, akiket ma meg tudsz szólítani, akinek ma a szemébe tudsz nézni, a kezét meg tudod fogni. Soha nem tudhatod, hogy meddig tart az alkalom. Most szeresd őket! A jelenlegi helyzetben sokan megélik azt, hogy több időt tölthet együtt a család. Csodálatos alkalom arra, hogy tényleg töltsünk EGYÜTT időt! Vannak, akikkel most fizikailag nem találkozhatunk, alkalom ez arra, hogy tudatosan keressük a kapcsolatot velük, és fejezzük ki, hogy értékesek számunkra, hogy megerősödjön ez által is a kapcsolatunk. Vedd észre, értékeld hálásan azt, amid van, akikkel vagytok egymásnak. Ne szalaszd el az alkalmat!
Hogyan tekintsünk a nehéz időszakokra, helyzetekre? Hogyan tekintsünk a járványhelyzet idejére? Mint alkalomra. Ne túléld csupán a nehéz helyzetet, hanem figyelj az Úrra, és keresd, hogy Isten mire adta! Milyen szolgálatra hív, miben akar formálni téged, mit akar azon a helyzeten keresztül tanítani neked? Nem véletlenszerűen történnek a dolgok. Itt és most olyat tanulhatsz meg, amit máskor és máshol nem. Itt és most úgy szolgálhatsz Istennek, ahogy máshol és máskor nem. A nehéz helyzetekben nagyon nagy a kísértés, hogy az ember összehúzza magát és csak arra figyeljen, hogy mikor lesz már vége. A gyerek számára ilyen lehet például egy unalmas óra, amikor nem figyel, csak arra, hogy valahogy eltöltse az időt, elterelje a figyelmét arról, amiben van, amit nehezen visel, és eltelik úgy, hogy nem tanulta meg, azt, amiért ott volt. Pont azt nem tanulja meg, amiért ott ül és „szenved” az órán, üresjárat lesz életében a tanteremben töltött idő. Megteheti azonban azt is, hogy a tananyagra figyel, és épül, formálódik, több lesz általa. Ha egy-egy „nemszeretem” helyzetben csak arra koncentrálunk, hogy mikor lesz már vége, üresjáratban élünk, és elveszítjük azt a lehetőséget, alkalmat, amit Isten pont abban a helyzetben készített el számunkra. Ezzel újra annál a kérdésnél vagyunk, amit a múlt heti igehirdetés tett fel számunkra: felismered, hogy abban a helyzetben, amiben vagy, amit Isten megengedett megtörténni, milyen lehetőséget, milyen szolgálatot, milyen tanítást készített el számodra? Mi az, amit most úgy tudsz megtanulni, vagy úgy tudsz elvégezni, mint ahogy eddig soha, mert pont most ez a helyzet alkalmas rá? Tudod így nézni azt a helyzetet, amiben vagy? Kihasználod, mint alkalmat ma?
Kevés vagy sok az időnk? Egyszer így, egyszer úgy érezzük. Valójában azonban ez nem érzés dolga. Tudatosan felismerhetjük. Pontosan annyi, amennyire szükségünk és lehetőségünk van Isten szerint. Az idő fölött egyedül Isten az Úr. Ő viszont biztosan Úr fölötte. Ez azt jelenti, hogy nem a vaksors irányít. Isten elkészítette az alkalmakat, terve van az életünkkel. Az ő keze nem bizonytalan kéz. Pontosan méri a feladatot és a rá való időt, energiát, hozzávalókat. A kérdés csupán annyi: te látod-e, hogy mire kaptad MA az időt, az alkalmat, azt, amid van pont azok között a körülmények között, ahol vagy?
Nagyon könnyen elterelődik a figyelmünk, nagyon könnyen lefoglalják értéktelen dolgok akár órákra is. Az internet például – most tapasztaljuk igazán, hogy mennyi értékes dologra alkalmas, de – rengeteg időt elrabol az emberektől, amikor rajta függ valaki és hosszú órákat tölt online játékkal például. Vagy „fészbukozik” – észre sem veszi, de ha összeszámolja, akkor órákat naponta -, amikor nem direkt kapcsolattartásra használja azokkal az emberekkel, akik valóban fontosak számára, hanem csak úgy „szörföl” és értéktelen dologgal tölti az idejét és elméjét… Persze 1000 mással el tudjuk tékozolni az időt és elszalasztani az alkalmat, amit Isten készített el ebben a napban.
Másrészt nagyon könnyen elsodor bennünket a teljesítménykényszer, amikor azt hisszük, hogy az időkihasználás azt jelenti, hogy többet, többet, többet! Nagyon nagy lelki szenvedés, amikor az ember állandóan azt érzi, hogy nem tett eleget, és közben már minden erőforrását elhasználta. Isten nem így gondolkozik, ő nem rabszolgahajcsár, elkészíti az alkalmat a pihenésre, a felüdülésre is. Nem az az ő akarata, hogy minél többet teljesíts, hanem az, hogy azt végezd el, amit ő rád bízott! Ez óriási különbség! Isten nem „mindig többet, többet, többet” életet akar neked adni, hanem teljes életet. Olyan életet, amiben betöltöd azt a küldetést, amit ő rád bízott és nem másra.
Az idő kihasználása azt jelenti, hogy azt teszem, ami MOST az én dolgom, és nem teszem azt, ami MOST nincs rám bízva. Életünkben az egyik legnagyobb kihívás meglátni, hogy a sok jónak tűnő dolog közül MOST mire mondjunk igent és mire nemet. Jézus földi élete során gyönyörű példát adott erre. Ő mindig ott volt, ahol kellett, és mindig akkor, amikor kellett. Nem lustálkodott és nem rohant. Soha nem késett el sehonnan. Néha egészen megszokott dolgokat tett, máskor teljesen eltért az elvárásoktól. Mondott igent, és mondott nemet is, de soha nem szalasztott el egyetlen neki elkészített alkalmat sem. Hogy csinálta Jézus? Folyamatosan figyelt az Atyára, és egyeztetett vele! Nem önálló programja volt, hanem az Atya akaratát kereste és követte. Erre hív meg most bennünket is.
Vigyázz! Az életed alkalom. Ne szalaszd el! Tedd egész életedet Isten kezébe. Tedd az idődet is Isten kezébe. A nagy alkalom kis alkalmakból áll. Egyetlen egy van a te kezedben ez a mostani alkalom. Egy valami felől dönthetsz: amire Isten most hív. MOST!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Mi az, amiben MOST megszólított, döntésre hívott az Ige üzenete?
- Milyen Isten által készített alkalmat ismersz fel mostani élethelyzetedben? Mi az, amiért most adhatsz hálát? Ki az, akinek most fejezheted ki szeretetedet? Mi az, amit most tanulhatsz meg? Mi az a szolgálat, amit most tehetsz meg?