Oldal kiválasztása

Az élő hit megbocsát

 

Olvasandó: Róma 12, 9-21.

„Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.” Máté 18, 21-35.

 

Hitünk láthatatlan, nem mérhető valóság. Miből tudhatom meg, honnan kaphatok visszaigazolást mégis arról, hogy valóság a hitem, s nem csak áltatom magam? Vajon üdvözítő hitem van-e, ami majd a végső próbában is elégnek bizonyul? A Biblia tanítása szerint a láthatatlan hitről látható gyümölcsei tanúskodnak. Az Isten szerinti jó cselekedet nem feltétele annak, hogy üdvözülj, hanem visszaigazolása annak, hogy valóban kapcsolatban vagy Jézus Krisztussal, és ezért üdvözülsz. A valódi hitnek, valódi gyümölcsei vannak: valódi életváltozás, valódi krisztusi jellemzők. A Heidelbergi Káté így tanít erről: „Mivel tehát s mi nyomorúságunkból minden érdemünk nélkül, kegyelemből szabadulunk meg Krisztus által, miért kell jót cselekednünk? Azért, mert Krisztus miután vére árán megváltott, Szentlelke által meg is újít minket az Ő hasonlatosságára avégre, hogy egész életünk folyásával megmutassuk Isten iránt való háládatosságunkat az ő jótéteményéért, és így Isten dicsőíttessék általunk; továbbá azért is, hogy a mi hitünk felől annak gyümölcsei által mi magunk is bizonyosakká legyünk, és istenes életünkkel felebarátainkat is megnyerjük Krisztusnak.” (86. kérdés-felelet)  Általában a hiteles hívő élet fontosságát az első és harmadik szempontból emlegetjük. Fontos azonban a második szempontot is látnunk: a megváltozott élet annak visszaigazolása, hogy a hitünk valódi, üdvözítő hit, hogy valóban új életünk van, valóban kapcsolatban vagyunk Jézus Krisztussal, és az ő Szentlelke munkálkodik bennünk, és nem csupán úgy gondoljuk, vagy mondjuk, hogy hiszünk. „Mert lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak, a háládatosság gyümölcseit ne teremjék.” (Heidelbergi Káté 64. kérdés-felelet) Értjük? Mindannyian úgy gondoljuk, hogy hiszünk. Vizsgáljuk meg magunkat becsülettel Isten színe előtt, nehogy becsapjuk magunkat!

 

A megbocsátás fontossága. Jézus példázata a megbocsátás fontosságára hívja fel a figyelmünket. Ha valósággal Isten bocsánatából élsz, akkor te is kész vagy megbocsátani testvéreidnek, embertársaidnak.   A megbocsátásra való készség a hit látható gyümölcse. Hiánya vészjelzés! A bocsánatból való élet hiányára mutat.

 

Mennyire fontos az, hogy meg tudjunk bocsátani egymásnak? Úrvacsorára terítettük meg az úrasztalát. Az Úr Jézussal és egymással való közösségünk ünnepe az úrvacsora. A kenyér és a bor arra emlékeztet bennünket, hogy nekünk bűnös embereknek Istennel, de egymással is egyedül a bűnbocsánat által lehet valódi mély és rendezett szeretetkapcsolatunk. A bűn ugyanis jelen van életünkben, és a bűn akadályt képez közöttünk, és tönkre teszi kapcsolatainkat. A bűnre, a bántásra pedig egyetlen gyógyszer a bocsánat. A bocsánat fedezetét tette le Jézus Krisztus a kereszten, amikor minden bűn következményét magára vette elhordozva helyettünk a kárhozat mélységét. Az úrvacsora azt a nagy örömhírt hirdeti meg nekünk, hogy van bocsánat! Helyre állhat a kapcsolatunk Istennel, és helyre állhat a kapcsolatunk egymással.

Az ige figyelmeztet bennünket: vizsgáljuk meg magunkat hitünk ünnepére, az Úr Jézussal való közösségünk megpecsételésére készülve, nehogy felkészületlenül, méltatlanul vegyünk részt benne. Mit jelent felkészülten úrvacsorázni? Azt, hogy megragadjuk a lehetőséget, amit Jézus a kereszten elkészített: készek vagyunk rendezni kapcsolatainkat. Készek vagyunk bocsánatot kérni bűneinkért Istentől, és újat kezdeni vele, és készek vagyunk bocsánatot kérni egymástól is és megbocsátani egymásnak. A kettő összefügg, összetartozik!

Az evangélikus egyház annyira komolyan veszi ezt, hogy az úrvacsora előtti kérdések között elhangzik ez is: Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottam.

Az úrvacsora előtti felkészüléshez nem csak az tartozik hozzá, hogy én megvizsgálom, hogy mit vétettem Isten ellen, hanem az is, hogy végig gondolom, mit vétettem emberek ellen, illetve nagyon fontos, hogy Isten előtt becsületesen elengedjem, megbocsássam azt, amit ellenem vétettek mások. Haragvó, sérelmeket, neheztelést őrizgető szívvel nem lehet felkészülten úrvacsorázni – ahogy bűnbánatra képtelen, bűnhöz ragaszkodó, kemény szívvel sem.

Itt álljunk meg egy pillanatra! Egyházunkban sokan úrvacsoráznak úgy, hogy bele sem gondolnak mélyebben ennek az eseménynek a jelentőségébe, és megtéretlen szívvel, változásnak ellenállva, megkeményedve, formálisan úrvacsoráznak, s így bizonnyal ítéletet esznek és isznak önmaguknak.

Érzékenyebb lelkiismeretű egyháztagok gyakorlata azonban az, hogy amikor úgy érzik, valami nincs rendben az életükben, s nem tudják odatenni Isten kezébe, akkor inkább nem úrvacsoráznak. Becsületes törekvés ez, de vigyázzunk, nehogy becsapjuk magunkat! Valamit nem rendezek, nem engedek el, nem bocsátok meg – lelkiismeretes vagyok, és inkább nem úrvacsorázom, hiszen ez a becsületes -, de azt gondolom, hogy közben alapvetően rendben van a hitem, a kapcsolatom az Úrral? Nem úrvacsorázom, tehát nem „eszem ítéletet önmagamnak”, így voltaképpen rendben vagyok? Testvéreim, ez a logika nem következetes, és önbecsapás! A rendezetlen bűnök, az őrizgetett sérelmek, gyűlölet és harag nem az úrvacsora liturgiából zár ki bennünket, hanem az Úrral való kapcsolatunkat terheli meg! Nem lehetek jó kapcsolatban az Úrral, ha szívemben neheztelést őrizgetek, sőt nagyon veszélyes helyzetben vagyok! Erre hívja fel Jézus a figyelmet ebben a példázatban, ahogy a Miatyánkban is!

 

A meg nem bocsátásom tünet, ami arról beszél, hogy valójában nem értem a kegyelmet, nem abból, nem abban élek! Az adósságot elengedő királlyal való valódi kapcsolatom megbocsátást szül az én életemben is. Meg kell vizsgálnom az Úrral való kapcsolatomat, ha gyűlölet van a szívemben! Ha nem tudok megbocsátani, zavar támadt a hitemben!

 

A meg nem bocsátásunk tünetei. A bűnös emberi szív hozzáállása a harag megtartása és a sérelem megtorlása. Péter kérdésére Jézus így válaszol: hetvenszer hétszer is meg kell bocsátanod. Ezek a számok emlékeztetnek egy ószövetségi alakra: a testvérgyilkos Kain leszármazottjára Lámekre, aki ezt a nótát fújja feleségeinek:  „Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért!” 1Mózes 4, 23-24. A bűnös emberi szív törvénye a BOSSZÚ. Megtorlás. Már a gyerekek ezt mondják a családban, vagy az óvodában: azért teszem, mert ő is ezt tette velem. Házasságok mennek rá erre a lelkületre, gyerekek nem beszélnek szülőkkel, szülők gyerekekkel évtizedekig sokszor, rokonok, családok tartanak egymással haragot generációkon keresztül elfelejtve már azt is, hogy mi volt a harag oka… Gyülekezeti közösségeket mérgez meg, tesz tönkre a meg nem bocsátás. Mindannyiunkat érintő probléma. A megtéretlen szív a sérelemre gyűlölettel és bosszúval reagál.

Mik a tünetek? Gondoljuk végig, hogyan válaszolunk a sérelemre hétköznapi helyzeteinkben?

Direkt ellencsapással? Ha ő így, akkor én is így… Ha ő nem, akkor én sem… Cselekedetben, vagy szóban visszaadom…

Gyakran előfordul egy különös formája a bosszúnak: elpanaszlom egy harmadik félnek – aki nem is érintett -, hogy milyen lehetetlenül viselkedett velem a másik. Bosszú az is, ha negatív színben tüntetjük fel azt, akire haragszunk, kibeszéljük, s közben egyfajta lelki elégtételt veszünk. Gondoljuk végig, hogy mennyi keserű panasz, felháborodott beszéd hangzik el mindennapi beszélgetéseinkben egy jelen nem levő harmadik ellen, aki sérelmet okozott. Bosszú ez is.

És van passzív bosszú is, amikor a sértett elszigetelődik, elzárkózik a másik elől azt mondva: én nem haragszom, csak éppen a közelébe sem megyek és őt sem engedem a közelembe. Nem vagyok hajlandó foglalkozni vele. Vajon így tényleg nem haragszunk? Megbocsátottunk? Akkor mi zárta be a szívünket a másik felé?

Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy mi soha senkire nem haragszunk, de vizsgáljuk meg őszintén emberi kapcsolatainkat. E három közül nem jellemző ránk valamelyik?

 

Milyen alapon bocsássunk meg? Fontos megvizsgálnom az életemet, mert megbocsátásra való készségem, vagy meg nem bocsátásom az Úrral való kapcsolatom visszatükröződése. Milyen alapon bocsássunk meg? Jézus világosan beszél erről: az egyetlen esélyünk, életünk egyetlen alapja a kegyelem. Istenhez egyedül ezen az alapon közeledhetünk, tartozhatunk: ő megbocsátott. Azért tedd ezt, mert abból élsz, hogy Isten ezt tette és folyamatosan ezt teszi veled!

Jézus a kereszten halálosan komolyan vette a saját tanítását. Haldokolva így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Lukács 23, 34. Közben azokért halt meg, akik gúnyolták, közben érted halt meg, aki számtalanszor szégyent hoztál rá. Úgy engedte el a tartozást, hogy kifizette helyetted. A bűn következménye a halál – ezt vette magára, hogy tied lehessen az Isten kegyelmi ajándéka, az örök élet Krisztusban (Róma 6, 23.)

 

Jézus példázatában te vagy a szolga, aki a királynak adós. Az adósság 10.000 talentum. Horribilis összeg. Heródes Antipás negyedes fejedelem éves bevétele két tartományból 200 talentum volt. 10.000 talentum kifizethetetlen adósság. Teremtődnek tartozol egész életeddel és nem tudsz vele elszámolni. Ő megbocsátott neked, vagyis elengedte ezt a tartozást. Ebből telik nagyvonalúnak lenni nem? Jézus itt nem arról beszél, hogy előbb meg kell bocsátanod, hogy Isten egyáltalán szóba álljon veled, hanem arról, hogy Ő megbocsátott, a kegyelméből élsz, akkor pedig törvényszerű, hogy te is megbocsátasz.

 

Az Isten országának a rendje a kegyelem. Minket kizárólag ez tart életben: Isten kegyelme. Ha a sérelmeidet őrizgeted, kilépsz a kegyelem rendjéből. Ha kilépsz a kegyelem rendjéből, elvesztél! Nem élhetsz kegyelemből úgy, hogy a másik emberrel szemben egy másik rendet szeretnél érvényesíteni. Ez következetlenség. Ez nem megy. Nagyon szomorú, amikor valaki magának állandóan elnézést és felmentést vár, közben másokkal kegyetlen és irgalmatlan! Magát állandóan felmenti, másokat pedig szigorúan elítél. Isten azt mondja: legyen elszámoltatás? Ám legyen! De akkor ez rád is vonatkozik! Akkor számolj el az utolsó fillérig a tartozásoddal.

 

Jézus példázata egy abszurd történetet mutat be. Akinek 10.000 talentumot elengedtek, az nem fog rongyos 100 dénáron lovagolni. Ez nonszensz! Ilyen nincs! És mégis van? Jézus azt kérdezi ezzel a példázattal: nem az a baj, hogy nem tapasztaltad meg szívből a nagy elengedést? Nem ezért őrzöd sérelmeidet és az adóslistádat? Ha nem bocsátasz meg, nem érted a kegyelmet! Akkor kérd az Urat, hogy mutassa meg az ő mértéke szerint, hogy mekkora az adósságod, hogy lásd a valóságot. Kérd, hogy töltse el a szíved a kegyelem. Lásd, mit tett érted: az életével fizetett helyetted! Nem csak elengedte a tartozást, de magához ölelt, a családjához tartozhatsz. Mindennapi kenyerét és mindennapi kegyelmét adja.

Még hétszer is? Sőt Hetvenszer hétszer is. Nem négyszázkilencvenszer. Azt a keretet már rég kimerítettük volna. A hetes szám a Bibliában a teljességet, a tökéletességet szimbolizálja. Isten tökéletesen, teljesen megbocsátott neked egyszer s mindenkorra. Most is. Ismered őt így? Ebből a keretből telik nagyvonalúnak lenni. Még mindig filléreskedsz, még mindig számolgatsz? Ne a másik emberre nézz, ne a sérelemre, hanem Jézusra!

 

Mit jelent a megbocsátás? Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” Efezus 4, 32. Ezt mondja az Úr a szolgának: neked is kegyelmet kellett volna gyakorolnod, amint én is tettem… Jézus így tanít imádkozni: „bocsásd meg vétkeinket miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Máté 6, 12. Ha azt szeretnénk tudni, hogy mit jelent a megbocsátás, akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy mit tett Isten velünk.

 

  1. A megbocsátás nem érzés, hanem szeretetből fakadó tudatos hozzáállás, viszonyulás a másikhoz, amely a cselekedeteinket, szavainkat mozgatja. Isten nem azt parancsolja, hogy táplálj jó érzéseket afelé, aki megbántott. Ő azt mondja, hogy a hozzáállásodat változtasd meg engedelmeskedve neki. Megtörténhet, hogy engedelmes lépésed után Isten kegyelméből még az érzéseid is megváltoznak, de a szeretet és a megbocsátás nem érzés, hanem döntés kérdése.

 

  1. Hogyan bocsát meg Isten? Elutasítja a bűnt, de szereti a bűnös embert. Sokan azt hozzák fel ellenérvnek a megbocsátás ellen, hogy felborul a világ rendje, ha a rosszat nem mondjuk rossznak. Csakhogy a megbocsátás nem ezt jelenti! A mi embervilágunk kétféle rossz megoldást tud a bűnre: az egyik a vád, a megtorlás, a másik az elnézés. Isten gyógyszere a bűnre: különbséget tesz a bűn és a bűnös ember között. A bűnnel nem köt alkut, azt következetesen elutasítja, elítéli. A bűnöst azonban szereti, meg akarja menteni. Ez a bocsánat.

 

Isten következetessége ebben: Jézus Krisztus keresztje, ahol megalkuvás nélkül érvényt szerez az igazságnak és elítéli a korrupciót, hazugságot, önzést, hűtlenséget, minden bűnt… És szíve teljes szeretetével magához öleli a bűnös embert, hiszen magára veszi az ítéletet és büntetést értünk!

 

És mi ezen az alapon állhatunk. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy azt mondod: nem történt semmi. Nagyon sokszor az a baj, hogy képmutatással gyávaságból úgy teszünk, mintha nem lenne baj, és ezzel nem adjuk meg a lehetőséget sem a másiknak, hogy bocsánatot kérhessen… Semmi baj, de közben őrizgetjük a sérelmet! Megmondhatod, hogy fáj. A bűnt el kell utasítani. De a vétkes személyét továbbra is elfogadod, azt nem utasítod el: ez a bocsánat.

A példázat az adósság elengedésről szólnak. Aki elengedi az adósságot, az nem mondja, hogy nem volt adósság. Volt, de elengedi azt szabad döntésből. Amikor Jézus azt mondja, hogy bocsáss meg, akkor ezt mondja: Megbántott? Megbántott. Tartozik? Tartozik. Aljasan viselkedett? Igen.  Hát engedd és a tartozását.

 

Hogyan bocsát meg Isten? Már volt arról szó, hogy a hetvenszer hétszer azt jelenti, hogy teljesen, tökéletesen. Jézus arról beszél Péternek, hogy ha Isten teljesen elengedte a tartozásunkat, akkor mi se számolgassunk, számoltassunk el, hanem ebből a keretből legyünk készek teljesen elengedni a tartozást! Mit jelent ez a gyakorlatban? A teljes megbocsátás:

 

  1. Nem hozza elő többé a bűnt. „Eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” Ézs 43,25. (vö. Zsid 8,12. Zsid 10,17.) Feledékeny az Isten? Nem. De többé nem hozza elő! Mi lenne, ha előrángatná a rég megbocsátott bűnöket? A megbocsátás azt jelenti, hogy úgy döntök: többet nem hozom elő. És ehhez tartom magam.

 

  1. Nem a bűn alapján áll hozzánk, lát bennünket. „Aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” 2Korinthus 5, 21. Aki Jézusban bocsánatot kapott, azt Isten Jézus igazságába öltözve látja. Isten Jézus Krisztusban tiszta ruhában lát bennünket. A bocsánattal én is ez alapján állok a másikhoz, Isten kegyelme és nem az ember bűnei alapján.

 

  1. Gyakoroljatok kegyelmet! „Bocsássatok meg egymásnak” Efezus 4, 32. Szó szerinti fordításban: Gyakoroljatok kegyelmet egymással. A kegyelem nem azt adja, amit a másik érdemel, hanem amire szüksége van. Mi a kegyelem? A tékozló fiút apja szeretettel magához öleli és teljes jogú fiává fogadja. Nem csupán a büntetést engedi el, hanem új esélyt ad. Újra bizalmat szavaz. A megbocsátás azt jelenti, hogy újat kezdek veled. Házasságban, családban, gyülekezeti testvéri kapcsolatban szükségünk van az újrakezdésre. A világ megoldása: újat kezdek… mással… Isten megoldása: a bocsánat. Újat kezdek… veled.

 

  1. És ha a másik nem kér bocsánatot, esetleg még folytatja is a bántást? Így nem rendeződik a kapcsolatunk, mert a kapcsolat rendezéséhez két fél kell. Ezt Isten is komolyan veszi! Jézus keresztáldozata érvényes és lehetőséget biztosít minden bűnösnek. Aki azonban nem veszi igénybe, az bűneiben marad, távol marad Istentől.

Nem rendeződik a kapcsolat, te azonban, ha elengedted a tartozást nyitott maradsz a kapcsolat rendezésére a másik felé. A bűnt nem kell elfogadnod, nem kell engedned, hogy újra és újra kihasználjon. A rablónak nem kell odaadnod a lakásod kulcsát. A bűnös embert azonban nem utasítod el: látod, hogy nem kiirtásra való szemétláda, hanem szabadulásra szoruló, kegyelemre szoruló bűnös, akinek szintén van megbocsátás Jézus Krisztusban! Erre ad példát Jézus azzal, hogy a kereszten így imádkozik: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Bűnösök? Igen. Bocsánatot kértek? Nem. Szükségük van a bocsánatra? Igen. Bár eljutnának egy napon oda, hogy igénybe vegyék! Mit jelent a megbocsátás akkor, amikor a másik fél miatt nem rendeződhet a kapcsolat? Utat mutat erre az Isten igéje: Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok.” Róma 12, 14. „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.” 1Péter 3, 9. „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” Máté 5, 44-45. Imádkozz érte – ebben légy hűséges és kitartó -, és légy kész a rendezésre, ha Isten erre lehetőséget készít.

 

Hogyan tegyük meg ezt, amikor nagyon nehéz?

Különböző mélységű sebek lehetnek. Vannak könnyű karcolások, nem jelentős bántások. Mennyit tudunk ezeken is lovagolni! Vannak azonban egészen mély sebek is! Amikor valaki egészen mélyen a lelkünkbe vágott. Valami nagyon fájdalmas, megrázó sérelem ért. Ezt lehetetlen megbocsátani. Emberileg lehetetlen, de Istennek lehetséges. Testvérem! Pontosan itt érünk vissza ahhoz a ponthoz, ahol kezdtük. A megbocsátás hitünk gyümölcse és nem emberi lehetőség! Sajnos sokszor „lebutítjuk” a keresztyénséget a mi képességeink és lehetőségeink szintjére. De a keresztyénség nem az, amire mi a legjobb szándékunk és a legnagyobb erőfeszítésünk mellett is képesek vagyunk. A keresztyénség az, ami nekünk lehetetlen. Az csak Krisztusnak lehetséges. Éppen ezért az Úr Jézussal való élő kapcsolatunk visszaigazolása az, amikor olyan csodák jelennek meg az életünkben, amire mi képtelenek vagyunk. Igazi csodák, amelyek nem látványos, embereket ámulatba ejtő cselekedetek, hanem az a csendes erő és tisztaság, ami Jézustól van. Mint a megbocsátás.  

Olyasmi ez, mint a vízen járni. Lehetetlen. De Jézusnak hatalma volt járni a vízen. És Péter is járt a vízen, amikor Jézus szavában bízott. És amikor süllyedni kezdett? Akkor nem mondta azt, hogy én ehhez gyenge vagyok, ez nekem nem megy, túl nehéz… Nem. Ő tudta, hogy ez nem nehéz, hanem lehetetlen. Ő Jézushoz kiáltott: „Uram, ments meg!” Máté 14, 30. És Jézus megragadta, és kihúzta a vízből.

Hogy állsz a vízen járással? Nem a Tiszán való sétálásról van szó! Hogy állsz a megbocsátással? Lehetetlen?

Élő kapcsolatban vagy Jézussal? Nem? Akkor térj meg, mert elveszett vagy! Ismerd el előtte bűneidet, fogadd el a bocsánatot, és add át neki életed irányítását, hogy ő formáljon át!

Élő kapcsolatban vagy Jézussal? Igen? Akkor térj meg, és ebből a kapcsolatból élj, és ne a saját erődből! Ne mondd, hogy nehéz. Nem nehéz: lehetetlen. De nem Jézusnak! Kiálts hozzá, ne add fel! Vele lehetséges! Még megbocsátani is. Ámen.

 

Kérdések az igehirdetéshez:

  1. Mi az, ami személyesen megszólított téged az igéből?
  2. Mire indít téged az, amit megértettél? Mi az, amit konkrétan tenni fogsz?       

 

 

 

 

Szolnoki Református Egyházközség