Vigyázzatok!
Olvasandó: Máté 25, 1-13.
„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” Máté 25, 13.
Szeretett Gyülekezet!
A mai prédikáció címét maga Jézus Krisztus adja elénk! Vigyázzatok! De személyessé szeretném tenni ezt a rövid mondatot, még pedig így: VIGYÁZZ! Miért van szükség a személyessé tételnek? Mert sokszor vagyunk úgy, hogyha az üzenet egy nagyobb közösség felé szólal meg, akkor mi szívesen kivesszük magunkat az érintettek köréből! Másrészt, a mai Igénk személyes figyelmeztetést és személyes örömhírt akar átadni!
Jézus Krisztus mindig határozottan beszél az Ő visszajöveteléről. Azért, hogy az ember számára is érthető legyen, azért hirdeti példázatban. Nem csak a felolvasott Igeversek, de a Máté szerinti evangélium 24. és 25 fejezetében többször is olvashatunk az újbóli eljöveteléről. Hat példázatot foglal magába: kihajtó fügefa, váratlan tolvaj, megbízott szolgák, tíz szűz, talentumok, utolsó ítélet.
Az, hogy ezek mind eszkatológikus, a végső időkről szóló példázatok, nem önmagukban jelentősek, hanem azért, mert tulajdonképpen Jézusnak keresztre feszítése előtti utolsó beszédei. Mindegyikben hangsúlyos a „túl késő” momentum, amit itt a „bezárták az ajtót” kifejezés érzékeltet (10. v.). Fontos még megfigyelnünk a címzettek körét. Érthető és látható a címzettek a tanítványok, a gyülekezet tagjai, mindazok, akik követőknek vallják magukat.
A példázat képi anyag jól kivehetően három jelenetre tagolható: 1. Előkészület a vőlegény fogadására (1-5. vk.) 2. A megérkezés bejelentése és a lámpások számbavétele (6-9. vk.) 3. A megérkezés utáni események (10-12. vk.). A tíz szűz cselekvését tehát a várt, az eljövő és az eljött vőlegény határozza meg. A példázatot Jézus egy egyenes beszéd formájában megfogalmazott intelemmel (13. v.) zárja. A zárógondolatban foglalja össze Jézus az üzenetet számunkra, így nem kell azon töprengenünk, mit is akar mondani az Őt hallgatóknak. „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” Ezeken van a Megváltó gondolatainak súlypontja.
Tíz lányban az a közös, hogy tudták, jönni fog a vőlegény. Ott volt bennünk várakozás, de nem tudták mikor érkezik meg. Napjainkban, szinte évente hallunk arról, hogy mikor érkezik el a világ vége. Mikor lesz vége a Földnek és az élőlényeknek, köztük az embernek is. Mi keresztyének tudjuk, minden végidőről szóló beszámoló, csak emberi találgatás. Mi tudjuk, „Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” (Mt 24, 36). Nincs az ember orrára kötve, sőt még a Fiú sem tudja a napját és a percét. Azonban azt tudjuk és határozottan valljuk, hiszen beszámol a Szentírás arról, hogy be fog következni. Emberi oldalról, hitetlen szemmel nézve is van bizonyíték. Több teológus, Írásmagyarázó megegyezik abban, hogy a Biblia kijelentéseinek 95%-a már megvalósult, történelmileg igazolhat. A fennmaradó 5% az, ami a végidőkről szólnak. Sok vagy kevés a 95%?! Ha az apasági perekben 90% feletti az egyezőség, kimondják, a gyermek nemzője a magas egyezőséget mutató férfi. Minekünk keresztyének ez a 95% csak megerősítése annak, amit már a leghitelesebb személytől tanultunk, fogadtunk el. Jézus Krisztustól. Ő az, aki annyi mindent elmondott tanítványainak és annyi mindent elmond a számunkra az írott Igében. Tudhatjuk, átélhetjük, sőt tudnunk szükséges és szükséges is átélnünk a megtérést, az újjászületést, és ami az üdvösségre, az örök életre vezet. Azonban a visszaérkezése Jézus Krisztusnak rejtve marad előttünk. Úgy gondolom, ez így jó! Isten számos titkának egyike ez! Azonban, érdemes azt a kérdést feltenni, amit Luther Mártonnak is feltettek: Mi lenne, ha tudnád, holnap megérkezik az isteni Bíró, Jézus Krisztus? Luther erre a kérdésre így válaszolt: “Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát!”. A faültetés mindig a jövőbe vetett hitet jelenti. Luthernél kiegészül az Istenre hagyatkozással! Üzeni a világ megmérettetése az Isten dolga!
Ennek az Igehirdetésnek nem célja, hiszen nem is lehet az, hogy számolgatja a hátralevő napokat Jézus visszaérkezéséig, hiszen tudjuk, Ő akkor jön, mikor azt a Teremtő helyesnek látja. De érdekes kérdés lehet mindannyiunknak, mi lenne, ha ma, ezen a napon térne vissza. Belegondoltunk abba, hogy a holnapi napon nem kellene munkába menni; nem kellene boltba menni, bevásárolni; nem kellene törni a fejet, mit főzzek ma; nem kellene tervezni a jövőbeli nyaralást. Mindaz semmivé válna, ami mindennapi rutinunk része. Vége lenne a világnak! Ezért mondja Jézus Krisztus, VIGYÁZZATOK! Miért kell nekünk vigyázni? A Szentírás üzenete alapján négy dologban szeretném összefoglalni!
1., Az ember Isten előtti jogállása véglegessé válik! Az Isten előtti helyzetünk pedig csak kétféle lehet. Ebben a példázatban erről olvastunk. Aki bemegy, és aki nem megy be a Királyi Menyegzőbe. Másképp fogalmazva, akik Krisztussal mennek be az öröklétbe, az örök üdvösségbe, az örök boldogságba, a mennyei hazába. A másik, akik pedig, kinn maradnak.
Testvérek! A Szentírás kijelentése és református hitünk alapján valljuk, ebben a földi futásunkban kell igent mondani Isten hívó szavára. Az utolsó szívdobbanás előttig vagy Jézus visszatérte előtt kell átadni életünk irányítását az Úrnak. Mind a halálunk, mind a visszaérkezés azt jelenti, nem tudunk változtatni az Isten előtti jogállásunkon. Sem a halál után, sem a visszaérkezés után nem lehet a kapcsolatot keresni a Megváltóval. Vigyázzatok! „Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6).
Az egyetemi tanulmányaim során, többször összefogva a közelben élő teológus társakkal, autóval kellett Komáromba menni. Több esetben Budapesten kellett átmennünk, mert az elkerülő úton baleset és torlódás volt. A fővárosból kivezető út jó gyakorlati példát ad az előbb elhangzottakra, mivel egy darabig az M1 és az M7 közös szakaszon fut, de egyszer szétválnak. Jönnek a figyelmeztető táblák: vigyázz, mert az egyik erre, a másik arra megy, aztán ez 1000 méter múlva, aztán 500 méter múlva fog bekövetkezni. Akkor fel van festve az útburkolatra is M1-M7 — sorolj be valahova, mert ha Győr felé akarsz menni, akkor nem szerencsés Balaton felé venni az irányt. Szóval van egy pont, amikor ez a kettő elválik. A mi földi életünkben, a mi hitéletünkben is ugyanez van, amikor nincs visszatérés, nem lehet megfordulni. Ahova besoroltál, oda mész. Jézus Krisztus megmondta nekünk igéjében, hogy az egyik út az életre visz, ezt viszonylag kevesen választják, a másik útnak a vége pedig a kárhozat, a halál, ezen meg sokan járnak. Emberek tömegei járnak azon. Amikor ez kettéválik életünkben, nem lehet átsorolni, nem lehet átmenni. Most az Igénk egy figyelmeztető tábla az életünk útján. VIGYÁZZ, hogy merre tart az életed! Ez a figyelmeztetés azért lehetséges a mai napon is, mert még tart Isten türelme felénk, még ma is tart Isten szeretete irányunkba. Tudjuk, egyszer az isteni türelem elfogy, Jézus Krisztus visszajövetele jelzi Isten szeretetének és türelmének a határát. Meddig türelmes a mi Mennyei Atyánk? Nem tudjuk, ezért fontos számunkra a figyelmeztetés: VIGYÁZZ!
2., Kiderül, ki az Övé!
Vigyázzatok, mert azon a napon kiderül, hogy ki az övé, és ki nem az övé. A példázatban ezt úgy olvassuk: aki az övé, bemegy a menyegzőbe, aki pedig nem az övé — mert ilyen is lesz —, az kinn marad.
A Szentírás egyik borzongtató jézusi mondatát olvassuk a 12. versben: „Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.”. Borzongtató, mert hiszen eszünkbe jut Jézus hívogatásai: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan.” (Mt 11,28a), „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn 7,37b). Ma még ezeket hirdetjük, de az ítélet napján, azoknak, akik nem az Övéi azt mondja majd: TÁVOZZATOK! Ki fog derülni, változhatatlanul, ki az Övé és ki nem az Övé. Ma még nem tudom megmondani Rólad és senki másról, hogy belép-e a mennyei kapun, mert ez azon napon lesz nyilvánvaló! Ahogy azt sem tudom megmondani senkiről azok közül, akik hallgatjátok a prédikációt, hogy ki fog elkárhozni, mert az is csak akkor lesz világossá.
Az, hogy ki az Úré, annak már itt a földön is vannak jelei. Mert lehet sejteni azt. Akinek a hívő életén ott vannak a gyümölcsök, akinek a szívében ott van a vágyakozás az Úr, az Ige, a gyülekezet után. Akinek a szívében látjuk, hogy nem telne el úgy egy vasárnap, hogy ne jöjjek a gyülekezetbe. Ezek mind jó dolgok, de száz százalékig nem tudjuk kimondani: Ő bemegy.
Ennek az igének az üzenete ma a számunkra az, hogy te azok között leszel-e, akik bemennek a menyegzőbe? Azok között leszel-e, akik bemennek az örökös örömbe, akik vígan lépkednek majd színarany utcákon át, és hallják az angyalok dicséretét, szemük láthatja Jézus szent ábrázatát? Vagy kívül fogsz maradni, ahol lesz sírás és fogcsikorgatás? Lesz szenvedés, gyötrelem egy örökléten keresztül. És látod: bemehettem volna, felkínálta nekem az Úr, kinyitotta az ajtót. Majd fogod látni akkor, ha kinn maradsz. Akkor látod, hogy az Ő szeretete próbált megmenteni, bedobta utánad a mentőövet, amit elutasítottál, amit nem vettél komolyan, amit kinevettél. Vigyázzatok! Ez azt jelenti, hogy vigyázzatok, mert azon a napon kiderül, hogy ki az Úré.
- Sokan gondolják úgy, be fognak menni.
Már a példázat elején elárulja Krisztus, hogy a tíz szűz között voltak balgák és okosak. A balga, mely jelenthet tartalmatlant vagy üresfejűt is, nem abban áll, hogy várakoznak, hanem a felkészületlenségükben. Együtt indulnak el fogadni a vőlegényt, együtt alszanak el a várakozás közben. De az ostobáknak – mert ilyen fordítása is van a balgának – a felkészületlenségük, a tartalék olajuk hiányzott a kellő időben. A példázat azt tárja elénk, hogy lehet téves gondolatunk a üdvösséggel kapcsolatban. Amikor meg van győződve arról, hogy be fog lépni. Veszélyes állapot, mikor azt gondolja valaki: Biztosan ott leszek a nagy mennyei asztalnál Istennel és Jézus Krisztussal és kiderül számára, Jézus szájából: Nincs belépésed! Azon napon derül ki, hogy nem az Úré, pedig azt gondolta. Micsoda rémséges kép ez! Nem szeretném, ha ez velem, vagy bármelyikünkkel megtörténne. Ezért kérlek Testvérem, hogy a Szentlélektől kapott kijelentés vagy a meg nem kapott kijelentés alapján válaszolj arra, van-e helyed a mennyei trón körül! Ugyanis a Szentlélek kijelenti mindenkinek személyesen az üdvbizonyosságát. csak ez alapján mondhatjuk ki, részese leszek a szentek mennyei közösségének. Igénk azt kéri, tartsunk számot, kiéi vagyunk. Azt tartja okosnak, bölcsnek Jézus, aki boldogan tudja megvallani a Szentlélek által: Én a Tiéd vagyok, a Te tulajdonod. Miért? Azért, mert ő minden bűnünkért tökéletesen eleget tett, és mert az ördögnek minden hatalmából megszabadított.
Jézus Krisztus tulajdona vagyok. Kegyelemből kaptam és hit által fogadtam el. Ezek legyenek nyugodtak: be fognak menni. Amikor valaki azt mondja: nekem van örök életem, az nem hívői gőg. Amikor valaki azt mondja: nekem üdvösségem van. Ezt a Szentírás tanítja. A Szentírás azt mondja: igen, az örök élet itt kezdődik a földön, a halál pillanatában, vagy Jézus visszajövetelekor csak kiteljesedik. De már a földön érzem szívemben az örök élet kezdetét — mondja hitvallásunk.
Hadd mondjak egy példát is arra, hogy sokan milyen helytelenül gondolják, hogy be fognak menni. Ebből a példából, azt nézzétek, amire ráirányítom a figyelmet. Egy emberről olvastam valamikor, aki be akart benni a mennyországba. Kopogtat a mennyország ajtaján és azt mondja neki egy angyal: ide ezer ponttal jöhetsz be. Az ember elkezdi sorolni életének az érdemeit. Minden jót, szépet, nemest, adakozást, jócselekedeteket. Néhányszor még el-elment a gyülekezetbe is, a templomban is volt. Azt mondja az angyalnak: tessék, itt egy hosszú lista. Az angyal válasza: ez még csak tíz pont. Az ember még mindenfélét előhoz. Na, tizenkét pontod már van. Erre felsóhajt, és felkiált: Úr Jézus, segíts meg, mert ide magamtól soha nem tudok bemenni. Az angyal megszólal: ezer pont, bemehetsz.
Ne értsük félre ezt a kis gondolatsort, mert még nem dőlt el, de figyelmeztet arra, csak Jézus által lehetséges.
Lássuk meg, a felkészületlenek előtt zárva volt az ajtó, kopogtatniuk kellett. Aki nem Jézus Krisztusé, az fog majd kopogtatni, könyörögni, rimánkodni. És akkor már nincs kegyelem, nincs irgalom! A Szentírás azt is mondja: akik kívül maradnak, azok nem fellebbezhetnek. Miért nem? Mert világosan látják majd azon a napon: ők mulasztották el a lehetőséget. Ezt az ige megmondja nekünk. Világosan fogják látni, hogy ők mulasztottak el minden lehetőséget. Ők dobták el a kegyelmet maguktól. Ők utasították vissza Jézus Krisztus hívó szeretetét. Ezért nem okolhatnak, nem vádolhatnak senkit.
De azok, akik meghallották, befogadták és élő gyümölcsöket teremtek, azoknak nem kell kopogtatniuk, mert előttük kitárul az ajtó, mert Jézus Krisztusért meg van az ezer pontjuk.
4., Legyetek készen!
Kétféle emberről olvasunk a várakozók között. Az egyik, aki készen volt, a másik, aki távol volt. Ma százszor, ezerszer hallhatod és hallhatom, miért vannak távol egyesek az Úr Jézus Krisztustól. Azért vagyok távol… Azért nem járok gyülekezetbe… Azért nem hallgatom Isten Igéjét… Voltak, vannak és lesznek kifogások, de egy valamivel számolnia kell ezeknek az embereknek! Abban a percben, nem lehet kifogásokat hozni! A Jelenések könyve 22. fejezete adja elénk az egyetlen lehetőséget: „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba.” Szentírás szerint ez azt jelenti: Életemet, szívemet, egész valómat megmosta a Bárány, Jézus Krisztus vére. Az a vér, ami a Golgotán hullott Érted! Akik szívbéli bizonyossággal tudják énekelni: „Az Isten Bárányára letészem bűnöm én.”
Testvérem! Megtörtént ez? Letetted a vétkeidet a kereszt tövébe? Megborzadtál, hogy Ő hordozta el miattad a verést, a megszégyenítést, a megaláztatást, a gúnyolódást, a töviskoszorút, az Istentől elhagyatottságot? Mindezekért hálából, odaadtad magad Neki, aki helyetted viselte el mindezeket és a szerint éled napjaidat, ahogy Ő tanított? Ha igen, akkor a Bárány vére tisztára mosott, megbocsátotta minden megvallott bűnödet, eltörölt minden belső álnokságot és nyitva áll a mennyei trónhoz vezető út!
De, „Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot.” (Jel 22, 15).
Ezért kéri Megváltónk! Legyetek készek! Egyik énekünk így kezdődik: „Ó, Jézus árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de kulcsfordulásra vársz.” (457). Még tart a kegyelmi idő! Az ajtód előtt áll, s kopogtat. Ezért ma jöjj Jézushoz, nyisd meg az életedet előtte, vagy újítsd azt meg. Fogadd be Őt a szívedbe a záróénekünk 4. verse segít neked ebben!
Ó, Jézusom szegényed
Kér, vár, epedve hív
Te készítsd el, tenéked
Lesz otthonod e szív.
Jer hű szívembe hát!
Habár szegény e szállás,
De mindörökre hálás,
Úgy áldja Krisztusát.
Ámen!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Saját életedre vonatkozóan, azon az úton jársz-e, amely az Úr Jézushoz vezet, vagy arra gondolsz, van még időd a mellette döntéshez? Mennyire érzed útjelzőnek, figyelem felhívónak a mai Igénket?
- A Tíz szűz példázata alapján, Te a balgák vagy az okosak táborát erősíted? Mi kell ahhoz, hogy Te vagy bárki más a balgákból az okosak közé kerüljön? Mit tehetsz azért, hogy ez megtörténjen?
- Azt hallottad a prédikációban, már itt a földi úton tudhatja magáról az ember, hogy örök élete lesz, a Szentlélek kijelentése alapján. Te miként kaptad meg ezt a megerősítő üzenetet? Mire indít Téged?
- Készen vagy? Akár ma is?
(Schwancer Pál)