Életünk központi ügye az evangélium
„Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt. Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok. Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok. Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Róma 1, 13-17.
Pál apostol Rómába készül. A nyári szünetben sokak kérdése: hova menjenek nyaralni? Sokak számára ez egyfajta státusz szimbólum is ez kérdés. Minél különlegesebb helyre kirándulni, utána elmesélni, hogy hol voltunk. A koronavírus járvány miatt idén szűkebb lehetőségeik voltak úti cél szempontjából a nyaralóknak. Milyen jó is ennek a Pálnak – gondolhatnánk -, hogy eljut Rómába, amely akkoriban nem csupán látványos város, de az egész világ kulturális és politikai központja is volt: a császárváros.
Pál apostol azonban – bár eddig is sok szép vidéken megfordult – nem öncélú világutazó. Az utazás célja: „Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok. Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.” Róma 1, 14-15. Minden utazásának ez a célja. Nem turistaként készül Rómába – látni a világvárost és sok különleges látványosságát, vagy a híres fővárosi keresztyéneket. Küldetése van, Kötelessége van! Így fejezi ki: adós vagyok. Megbízatásom van. Valami rám van bízva, és én tartozom azzal, hogy azt képviseljem. Valami rám van bízva, ami nem csak az enyém, hanem át kell adnom, meg kell osztanom másokkal is. Van nálam egy csomag, amin rajta van a ti nevetek is, nem tehetem meg, hogy nem adom át!
Pál apostol minden utazásának hátterében, egész életének a hátterében ez áll: Megbízatásom van, küldetésem van, adós vagyok az evangéliummal, kész vagyok hirdetni, átadni nektek az evangéliumot, nem szégyellem az evangéliumot. Egy olyan üzenetet, egy olyan ajándékot tett le nálam az Isten, amiből élek én magam, és amit nem tarthatok meg magamnak, hanem át kell adnom, tovább kel adnom. Adós vagyok, ezzel vagyok adós.
Mielőtt az üzenetet megvizsgálnánk, mielőtt kibontanánk a csomagot, és belenéznénk, hogy mi ez a megbízatás, ez a drága kincs, amivel Pál adós, amire egy egész életet érdemes rászánni, ami ennyire fontos, hogy még 2000 év után is erről beszélünk, azelőtt tegyünk fel magunknak egy egyszerű kérdést: Turista vagyok a világban, vagy küldetésben járok? Van valami központi, építő célja az életemnek, amire érdemes egy egész életet rászánni, vagy bámészkodom, keresem az élményeket, a jó érzéseket, a kényelmet, a „nyaralást” az életben? Tudod már, hogy valami rád van bízva, amivel el kell számolnod, vagy csak úgy beleélsz a világba?
Manapság elterjedt életlátás: nem vagyok adósa senkinek. Amim van, az az enyém, és jótetszésem szerint osztom be. Kötelességről, elkötelezettségről ne beszéljünk.
A Biblia azonban egészen másként látja az ember életét. Amikor munkáról, hivatásról beszél, akkor azt mondja, hogy a munkában nem az az elsődleges, hogy mennyit keresek vele, hanem az, hogy építsek, használjak, másoknak segítsek, szolgálajak, alkossak, szebbé, jobbá, rendezettebbé tegyem a világot. Így kezdtek Lutherék a reformáció idején a Szentírás alapján arról beszélni, hogy mindenféle munka, amit Istenre tekintve végez az ember, „dienst” vagyis hivatás, szolgálat, istentisztelet. Nem csak a papok, a szerzetesek állnak hivatásban, hanem a tanárok, a pékek, és az utcaseprők is. Hivatásunk, megbízatásunk van Istentől, amivel neki kell elszámolnunk. A fizetés pedig természetesen szintén hozzá tartozik, de nem elsődleges. A megélhetésünkhöz szükséges, és Isten kezéből fogadjuk el.
Mindenüket, amink van – anyagi javak, tehetség, kapcsolatok, idő – Isten bízta ránk, hogy éljünk belőle mi is, de szolgáljunk vele másoknak is. Van, amit Isten nálunk tett le, de nem mi vagyunk a címzettjei: tovább kell adnunk, másoknak kell szolgálnunk vele.
Valamiért itt vagy ebben a világban, valamire kaptad az életedet, és mindent, amid van. És el kell majd számolnod vele. Tudod ezt? E szerint élsz? Vagy turista vagy, aki csak élvezi a látványt, az előnyöket, az exkluzív helyeket, és igyekszik minél kevesebb komplikációval és minél több élménnyel megúszni? Miről beszél a mai napod? Az elmúlt heted?
Most bontsuk ki a csomagot! Mi az az életfontosságú megbízatás, amiről itt az Ige beszél? Az evangélium. Nem mondhatjuk, hogy „álljunk meg, ez Pál ügye volt, meg esetleg a lelkész ügye, de nem a mi ügyünk, nekünk más megbízatásunk van!” Lehet, hogy különböző evilági hivatásokban állunk, az evangélium azonban mindannyiunk számára az elsődleges ügy kell(ene), hogy legyen! Valóban nem vagyunk mindannyian főállású utazó evangelizátorok, az evangélium mégis életünk központi kérdése! Ezen fordul meg az örök sorsunk, és ha ezt már megértettük, akkor ezzel együtt azt is meg kell értenünk, hogy felelősek vagyunk azért, hogy ezt mások is felismerjék! Az ige nem hagy kibúvót, nem ad alkalmat a kitérésre: „az evangélium Isten ereje minden hívő üdvösségére.” Vagyis nem csak Pál apostol, nem csak a lelkipásztorok stb. ügye, hanem „minden hívő” ügye. Akkor a nem hívőknek nincs dolguk az evangéliummal? De igen. Mert az evangélium elutasítása, figyelmen kívül hagyása, nem komolyan vétele vezet oda, hogy nem üdvözülnek, hanem elkárhoznak. Az evangélium mindannyiunk központi ügye.
Mi ez a fontos üzenet? Mi az evangélium? Már a konfirmációra készülők, sőt a fiatalabb hittanosok is tudják a választ: az evangélium görög szó azt jelenti: örömhír, örömüzenet!
Örömhírt szívesen visz mindenki, nem? Pál apostol mégis mintha magát is bátorítaná, amikor itt erről beszél: „kész vagyok”, „nem szégyellem.” Miért érezne valaki kísértést, hogy egy örömhírt szégyelljen? Talán azért, mert a címzettek mást gondolnak róla? Az evangélium örömhír, de csak akkor, ha már megértettük és készek vagyunk elfogadni. Az evangélium olyan örömhír, ami összeütközik a mi általános gondolkodásmódunkkal, mert mást mond, mint amit mi gondolunk a világról, az életről.
- Az evangélium arról beszél, hogy az életünk központi és elsődleges kérdése az üdvösség, az Istennel való kapcsolatunk helyreállása. „Az evangélium Isten ereje minden hívő üdvösségére.” Az evangélium szerint mindannyiunk legfontosabb kérdése az, hogy jóban vagyunk-e Istennel?
„Nem szégyellem az evangéliumot.” – mondja Pál. Miért merülhet el, hogy valaki szégyelli ezt az örömhírt? Gondoljuk csak végig! Lehet, hogy istentiszteleti keretek között, szószékről jól hangzik az, hogy az életünk legfontosabb kérdése az istenkérdés, de hogyan hangzik ez a mai világ gondolkozása szerint? Hogyan hangzik a hétköznapi beszélgetéseinkben? A családban, a munkahelyen, a barátok között… És hogyan hangzik a saját értékrendünkben? Gondold végig az életedet – akár csak az elmúlt hetedet! Mennyit foglalkoztál az Istennel és ezzel a kérdéssel?
Okostelefonok ma már készítenek olyan statisztikai kimutatást, amelyik megmondja, hogy a gazdája naponta hány órát foglalkozott a telefonnal. Sokan megdöbbennek, amikor meglátják a saját statisztikájukat. Milyen megszégyenítő lenne ez az arány, ha mellé tennénk azt, hogy mennyit forgattuk az Igét, az evangéliumot, mennyit töltöttünk imádsággal? Persze nem csak a mobiltelefonról van szó, sok egyéb dologgal el tudjuk tékozolni az időnket.
Vagy gondoljuk végig, hogy mi az, ami indít, motivál bennünket a hétköznapokban? Hogyan fejeznénk be a szívünk mélyén azt a mondatot: „Akkor lennénk boldog ha…” „Legfőbb vágyam…”
Vannak vágyaink, szeretünk dolgokat, van, ami fontos számunkra – és ez nem feltétlenül baj -, de az igazán komoly kérdés: mi van az életed közepén? Lehet az életed legfontosabb kérdése az Istennel való kapcsolatod helyreállása és megőrzése?
Luther Márton számára ez a néhány igevers a Római levélből életfordító üzenetté lett. Olyan megrázó erejű örömhírként érte, hogy megváltozott az egész élete, sőt ezen keresztül a világ is, hiszen innen indult el a reformáció. Miért lehetett ekkora jelentősége Luther számára ennek a néhány Bibliai mondatnak? Azért, mert az ő legnagyobb kérdése ez volt: hogyan találhatok kegyelmes Istent, aki mellett helyem van? Vagyis hogyan lehetek jóban az Istennel?
A te legfontosabb kérdésed hogyan szól?
- Az evangélium szerint az Istennel való kapcsolatunkat Isten igazságának fényében kell látnunk. Az evangéliumban Isten az ő igazságát nyilvánítja ki.
Pál apostol egy másik helyen így ír az evangélium tartalmáról: „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek… Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon…” 1Korinthus 15, 1.3-4.
Az evangélium szerint Jézus Krisztus kereszthalálában és feltámadásában mutatta meg Isten az ő igazságát. Ha az Istennel jóban szeretnénk lenni, egyedül ez az esemény segíthet rajtunk.
Az evangélium örömhíre: Jézus meghalt érted. Ahhoz azonban, hogy ezt megértsd, meg kell értened azt, hogy milyen menthetetlen helyzetben vagy Isten igazsága előtt. Pál rögtön ezzel folytatja alapigénk után következő versben: „Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen…” Róma 1, 18. Isten igazsága elítéli az ember bűnét.
Értjük, hogy miért is vetődhet fel a kérdés, hogy ne szégyelljük az evangéliumot? Az evangélium arról beszél, hogy Isten igazsága abszolút mérce, amihez az embernek igazodnia kell. Ma a közfelfogás szerint minden relatív, vagyis nincs abszolút igazság, hanem mindenkinek saját igazsága van. Az ember maga akarja eldönteni, hogy mi a fontos és mi nem az, hogy mi a jó és mi nem az. Ha valaki abszolút igazságról beszél, annak a mai közgondolkodás azt mondja, hogy szégyellje magát, mert intoleráns és arrogáns. Márpedig az evangélium Isten abszolút igazságáról beszél.
Ráadásul ez az isteni igazság azt mondja, hogy te nem vagy jó. Kényelmetlen igazság, nem? Ma még „igehirdetések” is szólnak arról, hogy az emberben belül jóság lakik, amit csak elő kell hozni. Nos az evangélium, amelyik Jézus kereszthaláláról beszél leleplezi ezt a nagy hazugságot. Valami nagyon nagy baj van velünk, ha az Isten úgy látta, hogy nincs más megoldás, mint hogy Jézusnak, az egyetlen ártatlannak a kereszten kell meghalnia értünk!
Miért Jézus kereszthalálának jele alatt kereszteljük meg az ártatlan csecsemőket? Mert az ember jónak születik?! Miért kellett Jézusnak egyáltalán ilyen szörnyű szenvedést és halált vállalnia? Isten igazsága szerint szemlélve az életet totálisan elveszett vagy! Isten igazsága szerint nem csak a büntető és polgári törvénykönyvbe ütköző dolog bűn, hanem minden, ami Isten ellen való. Az Isten tökéletes igazsága szerint és nem a magunk korrupt, önmagunknak kedvező úgynevezett „igazsága” szerint. Isten igazsága a szeretet nagy parancsában elmondja, hogy mire kaptuk az életünket: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Máté 22, 37-39. Ez határozza meg minden percedet, minden vágyadat, ez hatja át minden szavadat és tettedet? Pedig ez az Isten igazsága. Ezt nem lehet kikerülni.
Isten világában rend van – a bűnnek következménye van. Isten igazsága szerint a bűn miatt Isten haragja van rajtunk. Nem tudunk magunkon segíteni… Isten haragja alatt – kárhozat. Erről beszél az evangélium!
Miért kell az evangéliumnak ezt nagyon világossá tennie? Képzeld el, hogy hatékony gyógyszert találnának egy ritka, eddig gyógyíthatatlan betegségre. Mikor tudnál ennek valóban életedet meghatározó módon örülni? Ha tudnád, hogy te is abban a betegségben szenvedsz. Akkor viszont nagyon. Nos az örömhír, úgy örömhír, ha tudod a veszélyt. Az orvos által felírt gyógyszert akkor veszed komolyan, ha elfogadod a diagnózist. Egyébként nem veszed be.
Az evangélium szerint az életünk központi ügye az Istennel való kapcsolatunk: hogyan lehetünk jóban Istennel? És az evangélium szerint az életünk legnagyobb problémája az, hogy bűnösök vagyunk, és a bűneink miatt Isten ítélete alatt vagyunk. Jézus Krisztus nélkül kárhozatra ítélt bűnös vagy. Mert ítélet van rajtad azért, hogy nem az Isten igazsága szerint élsz.
És aki megpróbált már becsületesen megváltozni, és valóban Isten akarata szerint élni, az tudja, hogy még ha akarunk sem tudunk gyökeresen megváltozni, mert a bűn meghatároz, irányít és uralkodik rajtunk.
Luther a megigazulás tanítását ismerte fel ebből a néhány mondatból. Rájött, hogy hogyan lehet mégis igaz ember az Isten előtt Isten kegyelmének ajándékából Jézus Krisztusért. Ez a felismerés megváltoztatta az egész életét, sőt rajta keresztül az egész világot. Miért volt számára ilyen megrázó örömhír ez? Azért, mert Luther Isten haragjától szenvedett egész addigi életében, az elől menekült! Pedig nem volt köztörvényes bűnöző, vagy feslett életű ember. Szerzetes volt, aki nagyon komolyan vette a vallását. Egyszerűen ő reálisan látta, hogy milyen helyzetben van a szent Isten tökéletes igazságának fényében!
Ezért volt neki olyan drága örömhír, amikor felismerte a gyógyszert: az evangélium, hogy Isten igazságot ajándékoz a bűnös embernek! Az evangélium, hogy rendezheted a kapcsolatodat Istennel, lehetsz Isten igazság aszerint igaz ember! „az evangélium Isten ereje minden hívő üdvösségére” „Az igaz ember hitből fog élni” Az evangélium arról beszél, hogy a bűneink miatti ítéletet magára vette az Úr Jézus a kereszten: az egyetlen igaz, az Isten Fia. A kereszten Isten „azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” 2Korinthus 5, 21. Luther így vall erről: „Úr Jézus, te vagy az én igazságom, én meg a te bűnöd vagyok. Magadra vetted az enyémet, s nekem adtad a tiédet. Olyanná lettél, amilyen nem voltál, s olyanná tettél, amilyen nem voltam. – És ha ezt valóban hiszed, meglásd békesség lesz a szívedben.” Magára vette a te bűneidet és neked adta az ő igazságát. Isten evangéliumban kinyilvánított igazsága így igazítja meg a bűnöst, aki hittel rábízza magát Jézusra.
- Az evangélium Isten ereje, minden hívő üdvösségére… Az evangélium Isten ereje. Nem csupán egy régi történet, nem egy teológiai igazság, hanem erő, amelyen keresztül a hívő üdvösségre jut. Az evangélium által valódi változás történik az emberrel. Sokféle változás történhet velünk életünk során. Az evangélium által munkált változás azonban halálból való feltámadást jelent.
Ha az üdvösség, az Istennel való rendezett kapcsolat életünk központi kérdése, legnagyobb problémánk pedig az, hogy a bűn miatt Isten ítélete alatt vagyunk, akkor az életünket megfordító változás, amire szükségünk van az, hogy megszabaduljunk a bűntől, és üdvösségre jussunk. Ez az, amit az evangélium végez el bennünk!
Az evangélium ereje által a hívő ember halálraítélt bűnösből Isten kegyelembe fogadott gyermeke lesz. Megszabadul nem csak a bűn büntetésétől, hanem a kényszerétől is az Úr Jézus uralma alatt élt életre. Az élete változni kezd. És Isten ígérete szerint egy napon tökéletesen megszabadul a bűn és minden következményének jelenlététől is az ő újjáteremtett világában. Így beszél a teológia a megigazulásunkról, megszentelődésünkről, és megdicsőülésünkről Krisztusban. Isten megbocsátja a bűneinket és Jézus igazságát ajándékozza nekünk: megigazít. Megszabadít bűn kényszerétől, Lelke által kezelésbe veszi, átformálja az életünket: megszentel. Végül az ő újjáteremtett világában tökéletessé teszi majd megváltásunkat, végleg megszabadít a bűn jelenlététől, és minden testi lelki következményétől: megdicsőít. Megigazulásod elvégzett tény, ha hittel Jézusra bízod magad. Megszentelődésed folyamat, amelyet az evangélium ereje munkál, ha Jézus uralma alatt élsz, megdicsőülésed pedig ígéret, amelyet hittel várhatsz.
Semmi más nem képes ezt elvégezni az emberrel, csak az evangélium, ami Isten ereje. Ezért nem szégyelli Pál, ezért kész azt bátran hirdetni. Ezért nem keresünk más módszereket, mert sok mindent adhat a világ, sok mindenre megtaníthatnak vallások vagy módszerek, de üdvözíteni nem képesek!
Csak az evangélium, de az evangélium valósággal üdvözíti azt, aki hisz! Az evangélium Isten ereje minden hívő üdvösségére. Ezért nem szégyellem, kész vagyok hirdetni. Egyedül ez segít a bűnös emberen.
Luther ebben az igében találkozott az evangélium életet átformáló erejével. Így vall erről: Amikor megértettem, hogy mit jelent az Isten igazsága „úgy éreztem, újjászülettem, és a nyitott ajtón át beléptem a paradicsomba. A Szentírás új tartalommal telt meg… Ez a páli igeszakasz lett számomra kapu a mennybe.” Előtte is olvasott Bibliát, előtte is „járt templomba”, előtte is imádkozott, de az evangélium ereje akkor találta el, és ő hittel rá bízta magát erre a valóságra.
- A mi oldalunk a hit. „Minden hívő üdvösségére” „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Amikor találkozol az evangélium megszólító erejével, mindig választás elé állít: hiszel-e? Elfogadod, vagy elutasítod? Rá bízod az életedet, vagy valami másban bízol?
A hit válasza: Amit magamtól összehoztam nem elég jó Isten igazsága előtt: Isten haragját hozta rám. Isten haragja alatt maradni örök szenvedést, kárhozatot jelent. Rá bízom magam arra, amit Jézus tett értem a kereszten. Ő az én Megváltóm, benne van az életem. Ő az én feltámadott Uram.
A hit nem csupán annyit jelent, hogy elhiszek valamit, hanem megragadom, és ragaszkodom hozzá. Erre építem az egész életemet. Valóságos kapcsolat Istennel, valóságos bocsánat, valóságos változás, valóságos üdvösség. Ahogy valóságos a kárhozat is. Már itt a földön is valóságos különbség, a halál után azonban véglegesen és radikálisan más lesz.
Nagy dolog, hogy a templomban ülsz, nagy dolog, hogy jogilag a református egyház, vagy más felekezet tagja vagy, de az igazán fontos kérdés az, hogy megtörtént-e már veled ez a változás? Az Isten ereje az evangéliumban elért-e téged? Felismerted-e, hogy te vagy a teljesen elveszett ember az Isten haragja alatt? Felismerted-e, hogy nincs más esélyed csak Jézus? Megragadtad-e ezt a megoldást? Rá bíztad-e hittel az életedet? Elkezdődhetett benned az ő uralma? Hol tartasz és hová tartasz? Felismerted-e, hogy ez a legfontosabb kérdés? Van-e már üdvösséged?
Hitre jutva, tanítványként pedig felismerted-e, hogy Jézus tanítványaként azért vagy itt a földön, mert azoknak, akik körülötted élnek szintén ez a legfontosabb kérdés, és ezt meg kell osztani velük?
Testvérek! Ha nem tesszük mindennél komolyabban mérlegre azt, hogy hogyan állunk az evangélium fényében az azért van, mert nem értjük az evangéliumot! Ha a földi célok fontosabbnak tűnnek, mint az örökkévalóság, az csak azért lehet, mert nem látjuk a valóságot az evangélium fényében!
Ha hívő emberként nem ég bennünk, a „kész vagyok”, a „nem szégyellem”, az csak azért lehet, mert eltávolodtunk az evangéliumtól. Ha széthúzás, szeretetlenség, önzés van közöttünk, csak azért van, mert (már) nem Krisztus keresztjére nézünk, hanem magunkra!
Egy amerikai muszlimból lett keresztyén bizonyságtételével fejezem be:
„Valahányszor keresztyénekkel kerültem kapcsolatba, az volt az érzésem, hogy nem tudják, mit hisznek és miért hisznek. A körülöttem élő keresztyének sohasem osztották meg velem az evangéliumot, sosem értettem, miért? Arra jutottam, hogy vagy maguk sem hitték el az evangéliumot, vagy – ha hittek benne -, nem érdekelte őket, hogy a pokolra kerülök.” (Nabeel Qureshi – az „Allahot kerestem és Jézusra találtam” című könyv szerzője az „Amerikai evangélium” című filmben. https://www.youtube.com/watch?v=-TnZXJoPCTc&t=83s)
Vajon mi értjük az evangéliumot? Igaznak tartjuk? Erre bízzuk az életünket? És érdekel bennünket az is, hogy a körülöttünk élőkkel mi lesz? Azért olvastad ezt az igehirdetést, hogy felismerd a kérdés komolyságát. Bízd az életedet Jézusra, és másokat is hívj hozzá!
Kérdések az igehirdetéshez:
Gondold végig az igehirdetés szövegében félkövér betűvel kiemelt kérdéseket!
Mi az, ami ebből az igéből téged személy szerint megszólított?