Hogyan gyógyítja Isten az igazságtalanságot?
(Szolnok, 2020. szeptember 13.)
„Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: „Bűnös embernél szállt meg.” Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” Jézus így felelt neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” Lukács 19, 1-10.
Hogyan gyógyítja Isten az igazságtalanságot ebben a világban, és nekünk milyen küldetésünk van ezzel kapcsolatban? Tanévkezdő családi istentiszteleten vagyunk ma együtt: szeretnénk a tanévet Istenre feltekintve, őt segítségül hívva, imádsággal elkezdeni. Gyermekeink fejlődésére gondolva egy tanév kezdetén fontos, hogy tanítás, oktatás mellett nevelésben, mégpedig Isten szerinti nevelésben is legyen részük. Amellett, hogy mit tanulnak gyermekeink, legalább ennyire fontos – ha nem sokkal fontosabb – kérdés, hogy a lelkük merrefelé fejlődik, az életüket mi fogja mozgatni? Az igazság – igazságosság kérdését például, hogyan fogják látni? Fontos kérdés számunkra az igazságosság – igazság kérdése. Nem érezzük jól magunkat az igazságtalan helyzetekben. Családban élve tapasztaljuk, hogy a gyerekek igazságérzete igen fejlett. Észreveszik és nehezményezik az igazságtalanságot. Hangot is adnak felháborodásuknak: „Ez nem igazságos!” Felnőtt világunkban is ott van ez a gondolat: a világnak nem így kellene működnie. Leginkább a közvetlenül bennünket ért igazságtalanságokra, bántásokra, megalázó helyzetekre reagálunk érzékenyen – hiszen ahogyan valaki viccesen megfogalmazta: „az a tehén a legnehezebb a világon, amelyik az én lábamon áll” -, de a saját egyéni érdekkörünkön túllépve bántanak bennünket a világunkban tapasztalható nagy igazságtalanságok is. Visszaélés az emberi szóval – hamisság és hazugság. Nem lehet az adott szóra építeni. Fáj, úgy érezzük, hogy nem lehet egy ilyen világban becsületesen létezni. A hűség, elkötelezettség hiánya – a legértékesebb kapcsolataink, közösségeink széthullása: házasság, család. És a rengeteg szenvedés, amit ez okoz emberek, gyerekek életében. Az áldozatvállalás hiánya – rengeteg önzés, önérdek, kompromisszum a kényelemért, az érvényesülésért. Korrupció. Egyenlőtlen anyagi helyzet: szegények, akiken nem segít igazán hatékonyan senki… Talán leginkább az érint mélyen bennünket, amikor a gyengék, kiszolgáltatottak szenvednek tehetetlenül, amikor gyerekek szenvedését kell látnunk…
Sokszor érezzük, hogy változásra lenne szükség. Az igazságos társadalom utáni vágy értékes kincse szívünknek. Isten szívének visszhangja bennünk: a világnak máshogyan kellene működnie. Mit gondol az igazságos Isten az igazságtalan világról? Talán így is megfogalmazódik ez a kérdés: miért nem tesz valamit Isten az igazságtalanság ellen? Ismerjük a fiatalember történetét, aki hasonló gondolatokkal küszködve sétált egy nagyváros utcáin? Látva a kolduló gyerekeket felnézett az égre, és így kiáltott: Istenem, miért nem teszel valamit? S a kérdéssel szinte egyidőben „hallotta” a választ is a szívében: „Már tettem valamit: megteremtettelek téged.”
Az igazságtalanság fölött háborogva érezzük, hogy nekünk is lenne feladatunk ezzel kapcsolatban, de sokszor ott van bennünk a rezignált lemondás is: ezt a világot nem lehet megváltoztatni, mi legalábbis nem tudjuk, túl kicsik vagyunk hozzá, túl sok minden elromlott már. Ha pedig igazán őszinték vagyunk, és a felszínnél mélyebbre látunk, talán azt is hozzátesszük egészen csendesen: sajnos mi is részei vagyunk a rendszernek, a maguk kicsi körében a mi szavainkkal, hűségünkkel, önzetlenségünkkel, igazságosságunkkal sincs mindig minden rendben.
A fenti gondolatokkal küszködő szívünk számára a Biblia örömhíre: Istent érdekli az igazságtalanság, neki számít. Ő tenni akar valamit a világ megváltoztatásáért és tesz is érte.
Jézus módszere a társadalmi igazságtalanság kezelésére megfigyelhető azokban az eseményekben, amelyek Zákeussal a jerikói fővámszedővel történtek. Ez nem egy elszigetelt történet, hanem demonstrációja annak, hogy Isten hogyan változtatja meg a világot. Nem csak a 200 évvel ezelőtti Palesztinában, hanem a mai Magyarországon is így gondolkozik és cselekszik a mi Istenünk.
Zákeus egy igazán igazságtalanul, korruptan viselkedő ember, aki együttműködik az elnyomó hatalommal, visszaélve a pozíciójával kizsákmányolja a honfitársait nem törődve azzal, hogy e nélkül is túl sok teher alatt roskadoznak. A saját korában, kultúrájában a fővámszedő az igazságtalanság, a korrupció, a hamisság, és önzés szinonímája volt az emberek számára. Az ő életében látjuk, hogy hogyan gyógyítja Isten az igazságtalanságot ebben a világban.
- Sokszor beszélünk általánosságban a problémákról. A gond a korrupció, hazugság, kizsákmányolás, hűtlenség stb. Beszélhetünk így, hiszen mindez egy általános rendszerré áll össze világunkban. Az a változás azonban, amit Isten munkál, MINDIG SZEMÉLYES. Miért? Mert a probléma, az igazságtalanság, az önzés is mindig személyes. A problémák gyökere az emberi szív. Nem lenne hazugság, korrupció, igazságtalanság, ha nem lenne baj az ember szívével, indítékaival. A valódi megoldás a szív megváltozása ez pedig csak személyesen, konkrétan és névre szóló módon történhet meg. Márpedig igazi változást csak a szívek változása hoz a világban. Ezt érzi az a szülő, aki arra vágyik, hogy a gyermeke igazságosan viselkedjen, és ezt szívből tegye – vagyis ne jutalom reményében, vagy büntetéstől való félelmükben, hanem azért mert megértette, hogy az jó, és igent mondott rá. Nem csak akkor, amikor a szülő ellenőrzi, hanem akkor is, amikor nem. És akkor is, amikor már saját lábára áll az önálló felnőtt életben.
Az igazságtalanságban, az önzésben pedig éppen az a legfájdalmasabb, hogy ez nem egy rendszer, amiből kivonhatjuk magunkat, hanem a gyökere, az oka személyesen ott lakik a szívünkben. A világ igazságtalansága belőlünk áll össze. Illyés Gyula megrendítő sorai beszélnek erről a zsarnoksággal kapcsolatban: „hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy…” (Egy mondat a zsarnokságról). Gyakran kárhoztatjuk az önző világot, de valójában mi vagyunk önzők, és azért ilyen a világ. Nem lenne bajunk az ördög kísértésével sem, gond nélkül ellen tudnánk állni neki, ha nem lenne bennünk készséges szövetségese az önző természetünk. Egy keresztyén graffiti fogalmazza meg ezt így: „önmagam legrosszabb ellensége vagyok.”
A bűn személyes, mert a szíved korrupt. A megoldásnak is személyesnek kell lennie, mert a szív megváltozása az igazi megoldás. Ez pedig csak személyesen lehetséges. Ezért Jézus nem a vámszedőkkel foglalkozik általában, hanem Zákeussal. Nem a korrupció és kizsákmányolás megszüntetéséért küzd általánosságban, hanem Zákeus szívét veszi célba.
Jézus megáll Zákeus fügefája alatt és belép ennek az embernek az életébe, és ettől valami megváltozik.
Ezt teszi Jézus mai is, velünk is. Ezért ülünk az istentiszteleten és hallgatjuk az igehirdetést, vagy olvassuk éppen most. Ezért nyitjuk ki a Bibliánkat, és próbáljuk a magunk számára az Ige értemét. Ezért beszélgetünk imádságban Istennel. Hogy megszólítson, és személyesen, névre szólóan beszélgessen velünk a mi szívünk állapotáról, életünk igazságtalanságairól, és a változásról. Nem a máséról, hanem a mienkről. Beszélhetünk-e ilyen személyesen a problémáról? Megszólíthat-e személyesen téged az Úr, az ő igéje? Meghallod-e azt, amit neked akar mondani?
- Az emberi szívet egyedül Isten Jézusban érkező kegyelme változtathatja meg, semmi más. Hogyan történik ez a személyes változás? Mi a „módszer”? Gondoljuk végig, hogy mi az, ami megmozdítja Zákeus önző szívét? Először nézzük meg, hogy mi az, ami eddigi életében körülvette, ami nem változtatott rajta semmit?
Az egyik hozzáállás, amivel mi emberek közelítünk az igazságtalansághoz, a bűnhöz, hogy elítéljük, elutasítjuk az általunk bűnösnek tartott ember személyét. Így néztek a hithű zsidók egy vámszedőre. A korabeli emberek látványosan kiköptek, amikor vámszedővel találkoztak. Nem csak a tetteit, a gondolkodásmódját, a motivációit, az életmódját utasították el, hanem őt magát is. Zákeust személyében utasítják el: korrupt emberként elítélik. Ez azonban nem változtatja meg őt, csak még jobban megkeményíti a bűnben.
A másik hozzáállás, amire embervilágunk képes a bűnnel kapcsolatban, az elnézés, amikor a bűnt próbáljuk elfogadhatóvá tenni, azt mondani, hogy nem probléma. A „haverok”, a kollégák, a többi vámszedő, akik hasonló életmódot folytatnak, és megpróbálják azt valahogy a maguk számára is elfogadhatóvá tenni, bizonyára nem ítélték el Zákeus életmódját. Az elnézés igazolja a negatív életmódot, gondolkodásmódot, ezt üzeni: nem probléma, amit teszel, vagy legalábbis elfogadható, hiszen mások is ezt teszik. Ez sem változtatja meg őt, mert elfogadhatóvá teszi korrupt tetteit.
Egy fontos törvényszerűséget figyelhetünk meg, ami kivétel nélkül minden esetben működik: sem a bűnös személyének elutasítása, sem a tettének elnézése nem változtatja meg a bűnös szívét, tehát valójában egyik sem változtat az igazságtalanságon, hanem helyben hagyja azt.
Jézussal a kegyelem evangéliuma lép be Zákeus életébe. Mit jelent Isten kegyelmének jó híre? Az evangélium világosan szembesít azzal, hogy nem jó úton jársz, hogy elveszett vagy, és nem fogadja el az igazságtalan gondolkodás. és életmódot. Amikor Jézus belép hozzá, akkor Zákeus a legmagasabb értékrenddel találkozik. Azzal a Jézussal, aki arról beszél, hogy ő nem eltörölni, hanem betölteni, eredeti értelmében visszahelyezni jött a törvényt. Aki nem csak hirdette, de mindenben meg is valósította az igazságot. Jézus a tökéletes tisztaság és a tökéletes igazság. A Biblia feljegyzi, hogy amikor Péter apostol, aki nem volt vámszedő, felismerte ezt, akkor így kiáltott fel: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lukács 5, 9.) Egyszerűen azért, mert a vakítóan fehér mellett a szennyesünk valóban bántóan szennyesnek látszik. Ennek a Jézusnak a jelenlétében Zákeus szembesül azzal, hogy életmódja és indítékai romlottak (szavak nélkül is rájön).
Az evangélium azonban egyben azt is világosan kijelenti, hogy Isten szeret téged. Zákeus átéli azt is, hogy Jézus – aki nyilván elutasítja az ő bűneit – őt magát, a személyét nem utasítja el, sőt szeretet közösséget vállal vele, hiszen belép a házába, leül az asztalához és vele vacsorázik, ami abban a kultúrában, a Közel-Keleten a teljes azonosulás, elfogadás jele volt (Még ma is így van ez: amikor Egyiptom és Izrael 1978-ban megszületett a Camp David-i békeegyezmény, a békefolyamat fölött bábáskodó amerikai elnök állítólag az aláírás után javasolta, hogy a résztvevők mind üljenek le egy asztalhoz ebédre. A békeegyezményt aláíró felek ezt egyértelműen elutasították, mert a Közel-Keleten a közös ebéd világos kifejezése annak, hogy közösséget vállalunk egymással, testvérek vagyunk. Békeegyezményt aláírunk, de egy asztalhoz nem ülünk!) Jézus egyértelműen közösséget vállal Zákeussal, szeretettel elfogadja az ő személyét, amikor belép a házába, és leül az asztalához. Ezért is olyan nagy a környezet felháborodása: „Bűnös embernél szállt meg.”
Ez a kettős igazság változtatja meg Zákeus szívét. Egyedül ez képes megváltoztatni a bűnös szívet. Ez Isten módszere: különbséget tesz a bűn és a bűnös ember között. A bűnnel nem köt alkut, azt következetesen elutasítja, elítéli. A bűnöst azonban meg akarja menteni. Ha a bűnnel kötne alkut a világ elveszne a korrupcióban: mind elpusztulnánk. Ha a bűnöst is eltörli a bűnnel együtt: mind elpusztulunk, hiszen akkor mindannyiunkat el kell törölnie, pokolra kell küldenie. Hogyan lehet megváltoztatni a világot?
Isten Jézus Krisztus keresztjén megalkuvás nélkül érvényt szerez az igazságnak és elítéli a korrupciót, hazugságot, önzést, hűtlenséget, minden bűnt… És szíve teljes szeretetével magához öleli a bűnös embert, hiszen magára veszi az ítéletet és büntetést értünk! Istennek ez a tette hozta el a gyógyszert: Elnézés és elítélés helyett BOCSÁNAT = ISTEN ELÍTÉLI A BŰNT ÉS MAGÁHOZ ÖLELI A BŰNÖST. Ezt jelenti az, hogy Jézus azért jött, hogy megkeresse, és megtartsa az elveszettet. Aki ezt a megoldást személyesen szívből elfogadja, annak van üdvössége, vagyis otthonra talált Istennél, az ő szeretetében.
Egyedül akkor van esély az szív megváltozására, a bűnt és a bűnöst elválasztjuk egymástól. Ebből valósít meg valamit tökéletlenségében is a szülő, aki jól akarja nevelni gyermekét és ösztönösen érzi: a szeretet nem az, amikor ráhagyom a rossz viselkedést. De nem őt a személyét utasítom el, hanem a negatív tettét, viselkedését. Ezért olyan fontos, hogy ez a szavainkkal is kifejezzük. Nem azt mondjuk a gyereknek: rossz vagy és ilyen is maradsz, lehetetlen alak. Hanem: ez, amit tettél rossz, ne tedd többet.
Ami azonban ennél is fontosabb, és mindannyiunk életére igaz: egyedül a bocsánatnak a személyes és valóságos átélése a Jézussal való találkozásban tudja megváltoztatni gyökeresen a szívünket!
- Mit változtat mindez a világon? A megváltozott szívből megváltozott motiváció fakad, és ez kezdi megváltoztatni Zákeus világának igazságtalanságát, és kezdi gyógyítani a környezetében a társadalmi igazságtalanság okozta sebeket.
Az Isten kegyelmének és bocsánatának valóságos és személyes átélése ugyanis törvényszerűen megváltoztatja a szívet, átformálja a gondolkodásmódot, és változtatni kezdi az ember életmódját is! Ez egy nagyon fontos igazság! „Lehetetlen, hogy akik igaz hit által Krisztusba oltattak a hála gyümölcseit ne teremjék.” (Heidelbergi Káté 64. kérdés-felelet) A megváltozott szív és élet az Isten kegyelmével való valódi találkozás legfontosabb hitelesítő pecsétje! Zákeus feláll, és nem arról kezd beszélni, hogy mennyire hisz Jézusban, hanem elmondja, hogy kártalanítja azokat, akiket megkárosított, és vagyonából szolgálni fog azzal, hogy segít a szegényeken. Jézus ekkor mondja: „Ma lett üdvössége ennek a háznak.” Nem azért, mintha Zákeus ezekért a tetteiért kapna üdvösséget, hanem ezért, mert ezek a tettek arról beszélnek, hogy a szíve megváltozott, a szívének megváltozása pedig azt jelzi világosan, hogy ő valóban átélte, elfogadta a bocsánatot, a kegyelmet, az üdvösséget a Jézussal való találkozásban! A bocsánat személyes és valóságos átélésének a legfontosabb hitelesítő pecsétje a megváltozott szív és élet.
- A megváltozott szívű ember elkezd igazságosan viselkedni a kapcsolataiban, becsületesen rendezni viszonyát azokkal, akik igazságtalansága miatt szenvedtek: „ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” Egy korábban ügyes beszerző fiatalember Jézussal találkozva így vitte vissza boltról boltra az ellopott tárgyakat, mindenhol bocsánatot kérve tettéért és így kért bocsánatot gyermekeitől egy mai édesapa, amikor megértette, hogy igazságtalanul öntötte gyakran rájuk indulatait, zsarnoki módon visszaélve pozíciójával dühös kiabálásával gyakran gyötörte őket. A társadalmi igazságtalanság egészen közelről érint bennünket – a hétköznapi életünk része. Amikor Jézus megváltoztatja valakinek a szívét, az látni kezdi, hogy neki mit kell rendeznie környezetében. Nagyon fontos, hogy, amit Istennel rendeztünk, azt „vízszintesen” is rendezzük azzal, akit érint!
- A megváltott szív ezen kívül felelősséget kezd érezni a világ igazságtalan viszonyai miatt szükséget szenvedők iránt, és a rá bízott lehetőségekkel, javakkal igyekszik betölteni hiányukat: „íme, vagyonom felét a szegényeknek adom” – mondja Zákeus. Ezzel nem csupán jóváteszi az általa okozott kárt, hanem elkezd ezen felül is adni, segíteni. Ez a diakóniai lelkület, amellyel a Jézusban hívő ember gyógyítani igyekszik a világ igazságtalansága által tépett sebeket, betölti a szegények szükségét, képviseli a gyengék, elnyomottak ügyét. Most már nem csak arról a tehénről van szó, amelyik az én lábamon áll, hanem kezdem észrevenni a másik szükségét, baját. És kezdem felismerni azt, hogy mit tehetek én a szükség betöltésére, kezdem gyakorlati módon megérteni, hogy miért mondja nekem Isten, amikor az igazságtalanságot észreveszem: „Már tettem valamit: megteremtettelek téged!” Először is a közvetlen környezetemben, aztán lehet, hogy szélesebb körben is meglátom, hogy mit tehetek.
- Mi tehát küldetésünk a kegyelemtől megváltozott szívvel? A világ olyan amilyen. Azok, akik találkoztak ebben a világban Isten bocsánatának, kegyelmének életet formáló erejével, azoknak az életén valami más szabályszerűséget láthat meg ez a világ: megláthatja, hogy van változás, lehet másként.
Ha Jézussal a szívedben, rá figyelve élsz, akkor rajtad keresztül Isten szeretete és igazsága jelenhet meg a családodban, a munkahelyeden, a szomszédságodban… Megjelenhet?
Ha így élünk, mint közösség, hogy Jézus lehet közöttünk az Úr, akkor az Isten országának igazsága jelenhet meg gyülekezetünkön keresztül városunkban, országunkban, világunkban. Megjelenhet? Ez a keresztyén küldetésünk, Testvéreim!
Az Isten kegyelméből élő emberek közössége jele, eszköze és előíze lesz ebben az igazságtalan világban annak a világnak, amit teljesen Isten igazsága határoz meg: Isten országának, ahol Isten szeretete uralkodik az emberi szívek felett.
Jele, mert az egyház közösségében az evangélium erői működnek. A Jézust nem ismerő világ az egyház közösségében látja azt, hogy a kegyelem evangéliuma, ami a bűnre nemet mond, de a bűnös ember személyét teljes szeretettel elfogadja, ma is képes megváltoztatni a korrupt, önző szíveket, és ebből a változásból becsületes cselekvés és önzetlen, segítő szeretet fakad a hívők életében.
Előíze, mert a teljes igazságot, a szeretet uralmát majd Isten hozza el, amikor Jézus visszajövetelekor Isten újjáteremti a világot ígérete szerint tökéletes igazságban (2Péter 3, 13. Ézsaiás 32.) Akkor megszűnik minden igazságtalanság és tökéletesen megvalósul Isten igazságos uralma az újjáteremtett társadalomban is. Alázattal látnunk kell, hogy addig a napig egyik emberi rendszer és közösség sem tökéletesen igazságos ebben a világban. Az egyház sem mentes minden igazságtalanságtól, mert tagjai tökéletlen emberek, akikben még az újjászületés után is tevékenykedik a régi önző természet. Mégis a megváltott emberek igazságra és szeretetre törekvő közössége kóstolót nyújt a mennyei tökéletes szeretetközösség csodájából.
Eszköze a Krisztushoz hű egyház Isten országa igazságának, mert ahol valóban az evangélium életet formáló erői működnek az egyházban, ott az a társadalmi életre is hatással lesz, annak igazságtalan viszonyait elkezdi lazítani, bontani. Ez azonban nem az általunk elképzelt ütemben történik, hanem ott és akkor, ahol Isten ezt lehetővé teszi.
A változás személyes. Az emberi szívekben kezdődik. A te szívedben kezdődik. Látod-e Isten kegyelmét Krisztusban, amelyik elutasítja az igazságtalanságot szívedben, életedben, de mentő szeretettel magához ölel téged? A kegyelemre bízott szívvel nézel magadra? A kegyelem szemével – a negatív viselkedést elutasítva, de a bűnöst mentő szeretettel – nézel-e a másik emberre?
Kérdések az igehirdetéshez:
- Hogyan tudtál általánosítás helyett Isten igéjének fényében személyesen, a saját szívedben szembe nézni az igazságtalanság kérdésével? Milyen változást hozott ez az életedben, vagy egy konkrét élethelyzetedben?
- Hogyan jelenik meg a másik személyének elítélése, illetve az negatív viselkedés elnézése kapcsolatainkban? Milyen rombolást okoz? Hogyan hozhat gyógyulást a bűnt elutasító és a bűnös személyére mentő szeretettel tekintő bocsánat?
Heti feladatok:
- Gondold végig Isten előtt, hogy mit kellene neked kapcsolataidban bocsánatkéréssel rendezni! Tedd is meg, amire Isten indít!
- Gondold végig Isten előtt, hogy mi az, amit te tehetsz a környezetedben az igazságtalanság miatti szenvedés enyhítésére! Tedd is meg, amire Isten indít!