Tégy fel mindent egy lapra!
Olvasandó: Efezus 5, 21 – 6, 9.
„Majd szólt a tanítványaihoz is: „Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába. Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat. Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.” Lukács 16, 1-9.
Ma ismét küldetés vasárnapi istentiszteletet tartunk. Küldetésünkről gondolkozunk együtt ebben a rendkívüli helyzetben az ige alapján. A Bibliaolvasó Kalauz szerinti ünnepi igeszakasz Jézus érdekes példázatát hozza elénk. Egy sáfárról szól ez a példázat. A sáfár tiszttartó, intéző, ma úgy mondanánk: ügyvezető igazgató. Nem a saját vagyonával gazdálkodik, nem ő a cégtulajdonos, de urától, a tulajdonostól nagy szabadságot, szabad kezet kap. A példázatból ez a helyzet érzékelhető: nincs mindennapos ellenőrzés, a sáfárnak szabadsága van a pénzkezelésben. Ura nevében megváltoztathat szerződéseket, és aláírhatja őket. Ura pecsétjét is használhatja. Bizalmi állásban van.
Ezt az ügyvezetőt bevádolják a gazdánál. Nem tudjuk meg pontosan, hogy a vádak igazak voltak-e, de a sáfár magatartásából érzékeljük, hogy nem kell őt félteni, ha pénzügyi manőverekről, kétes könyvelésről van szó. Bevádolják ezt az embert, hogy elherdálja a vagyont, pontosabban saját zsebre dolgozik. Az úr pedig elszámolásra szólítja fel és elbocsátja bizalmi emberét.
Emberünk nagy bajba kerül. Nem számíthat túl sok jóra urától. A baj azért olyan nagy, mert bizalmi állásról van szó. A bizalmi kapcsolatokban károsodik igazán az ember, ha csalódnia kell, ez az, ami igazán érzékenyen érinti a károsultat. Viszonylag könnyen el tudom fogadni, ha olyan akar átverni, akiben soha nem bíztam igazán, hiszen nem is vártam tőle mást. Akiben azonban megbíztam, és értékes dolgokat bíztam rá (vagyont, titkokat, fontos feladatot), attól rendkívül rosszul esik, ha hátba támad, kijátszik engem. Ezért nem számíthat túl sok jóra urától ez a hamis sáfár.
Jó helyzetfelismeréssel azonnal munkához lát, hogy a hátralevő rövid időben mások jóindulatát ura kontójára megszerezve biztosítsa további életét. Korlátlan aláírási jogával élve némi könyvelési manőverezéssel ura adósainak adósságát csökkenti, hogy azok majd hálából biztosítsák egzisztenciáját a későbbiekben. Nem kis adósságokat enged el, méltán számíthat az adósok hálájára.
Mit üzen nekünk ez a példázat? Jézus példának állítja elénk ezt a fehérgalléros bűnözőt. Mégis hogyan értsük ezt? Vajon a Biblia azt tanítja, hogy nem baj, ha csalunk, lopunk, hamisítunk, félre könyvelünk, pénzt mosunk, sőt Jézus ezt még ajánlja is? Nem így kell értenünk ezt a példázatot. Jézus példázatainak mindig van egy pontja, ahol a példatörténet érintkezik az Isten országa valóságával (tertium comparationis). Itt szólal meg a példázat üzenete. Ezt a pontot kell megtalálnunk, hogy megértsük az üzenetet. És azokkal a példázatokban, ahol Jézus egy meghökkentő példát hoz, mintegy felkiáltójelet akar kitenni: kapd fel a fejed, ne aludj el, mert fontos üzenetről van szó!
Jézus ezt a sáfárt nem erkölcsi példának állítja elénk. Hamis sáfárnak nevezi. Az evangéliumok beszámolóiból, Jézus beszédeiből és életéből egészen világos, hogy Jézus teljesen más értékrendet képvisel, mint ez az ember. Hogyan fogalmazza meg a példázat üzenetét Jézus? „E világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.” A maguk nemében. És Jézus nem ezt a nemet, módot ajánlja példának, hanem az okosságot.
Miben lehet példa számunkra ez a sáfár? Nincs túl sok választása, de amikor felismeri azt az egyetlen utat, amelyen megmenekülhet, gondoskodhat a jövőjéről, nem tétovázik, nem halogat, nem áltatja magát hamis biztonsággal, hanem mindent egy lapra feltéve elindul ezen az úton, hogy mentse a bőrét.
Ez a példázat tulajdonképpen egy nagy figyelmeztetés: tegyünk fel mindent egy lapra, mert bajban vagyunk. Tegyünk fel mindent egy lapra mert van megoldás! Ismerjük fel, ragadjuk meg és tegyünk rá mindent, tegyük rá az egész életünket!
Nézzük lépésről lépésre, hogy miben hasonlít az életünk a sáfár helyzetéhez!
- Mi is sáfárok vagyunk: ügyvezető igazgatók Isten világában, és a saját életünkben. Mi sem a saját tulajdonunkkal gazdálkodunk. Életünk ajándék, amelyet Isten gazdálkodásra adott nekünk, és küldetést is adott hozzá. A Biblia a teremtés történetben teszi egészen világossá, hogy ez a világ Istené, hiszen mindenestül ő alkotta. A mi életünket ő alkotta, s mindenünket, amink van tőle kaptuk. Az övé. Isten pedig ránk bízta mindezt: a világot, az életünket, mindent, amit nekünk adott. Az a küldetésünk, hogy őt képviselve műveljük és őrizzük ezt a világot. Vagyis használjuk, és vigyázzunk rá. Mindenünket, amink van – az időnk, a vagyonunk, tehetségünk, tárgyaink, az egész életünk – így kaptuk Istentől.
Sáfárságra kaptuk az életünket, ügyvezető igazgatók vagyunk mindenben, amink van, s minden helyzetben, amiben állunk. Nem a sajátunk, és nem a mi tisztünk eldönteni, hogy mi a feladatunk. A cég „Tulajdonosa”, az életünk Gazdája el is mondta, hogy mi a cég szabálya, hogy hogyan kell „ügyvezetnünk”: Szeresd az Urat teljes lényeddel és embertársadat, mint magadat, más szóval élj Isten dicsőségére és embertársaid, a rád bízottak épülésére. Erre kaptad mindazt, amid van.
Bizalmi állásban vagyunk, mert valóban ránk bízta és nem kézivezérléssel irányít, minden lépésünket gúzsba kötve. (Bárcsak mi emberek tudnánk ilyen bizalommal szabadon engedni egymást!) Megbízott bennünk. A kezünkre, a kezelésünkre bízta az életünket, mindazt, amink van és a világnak azt a szeletét, amelyre ráhatásunk van.
A kezünkre bízta Isten, de nem a saját tulajdonunk. Használatra kaptuk, vagyis el kell számolnunk vele. A munkánkkal nem csak a főnöknek felelünk, hanem sokkal inkább Istennek, aki akkor is lát bennünket, amikor senki nem lát, és azt is látja, amit senki más nem lát. (Efezus 6, 5-8.) A családunk, a párkapcsolatunk, a gyermekeink, a szüleink – nem a magunk tetszése szerint kell megállnunk ezekben a kapcsolatainkban, nem is egymásnak tartozunk csak elszámolással, hanem Istennek tartozunk számadással, hogy az ő küldetését töltöttük- e be ezeken a területeken (Efezus 5, 21-6, 4.) Ez nem magánügy, azzal kell elszámolnunk, hogy a cégszabály szerint éltünk-e minden kapcsolatunkban, minden lehetőségünkben, minden percünkben, egész életünkben: szeresd az Urat és szeresd embertársadat. Isten dicsőségére és a rád bízottak épülésére.
- Hasonlítunk ennek a sáfárnak a helyzetéhez abban is, hogy nem tudunk elszámolni, mert nem a küldetésünk, nem a cégszabály szerint éljük minden percünket. Nem vagyunk a lényünk legmélyéig tudatában annak, hogy mindenünk az Úré, hanem magunknak tulajdonítjuk, és ahelyett, hogy egész lényünk, minden percünk, szavunk, gondolatunk, tettünk rá irányulna, magunknak tulajdonítjuk az életünket, és saját zsebre dolgozunk. Úgy használjuk az életünket, mintha a mienk lenne. A cég szabályával pont ellentétes szabály mozgat bennünket: a magam dicsőségére, a magam épülésére, az én tetszésem szerint. Lehet, hogy ezt így nem mondjuk, ki, de egyedül az számít, hogy mi van a szívünkben, vagyis milyen motiváció mozgat bennünket. Minden önző szavunk, gondolatunk, tettünk, mulasztásunk erről a filozófiáról beszél. Ennek tünete az, amikor megtehetném, hogy segítek, de a magam érdeke, kényelme, jóléte fontosabb, mint a másik szüksége. Amikor adhatnék, de nem adok, mert azt gondolom, hogy ami nálam van az az enyém. Tudjuk, hogy a Biblia szerint nem csak az a lopás, ha elveszem azt, ami másnál van, hanem az is, amikor megtartom magamnak, ami nálam van, de azért van nálam, hogy azt másnak továbbadja? Tünet az, amikor adok valakinek, vagy jót teszek, és büszke vagyok rá, mert azt gondolom, hirdetem, hogy én adtam, az enyémből – pedig csak továbbadtam azt, amit én is úgy kaptam… Vagy, ha valaki kritikával illet, megsértődöm, mert milyen jogon szól bele az életembe? Az az enyém, úgy élek vele, ahogyan akarok, magánügy, csak rám tartozik, ne szóljon bele senki. Ezek a tünetek árulkodnak arról, hogy a szívünk alapvető mozgatórugója – a magam dicsőségére, a magam épülésére, az én tetszésem szerint – ellentétes az Isten cégszabályával. Mennyivel szebb lenne körülöttünk a világ, ha családban, hivatásban, szabadidőben, mindenben betartanánk a cégszabályt! Úgy kezelek mindent, ami rám van bízva, az egész életemet és mindenemet, amim van, mint az Úrét. Isten dicsőségére és a rám bízottak épülésére. Az életünk alapproblémája, hogy magunknak tulajdonítjuk azt, ami az Úré, és saját zsebre dolgozunk.
- Abban is hasonlítunk erre a sáfárra, hogy bajban vagyunk, mert közeledik a számadás. Bizalmi állásban vagyunk, vagyis évekig, évtizedekig élhetünk úgy, mintha minden a mienk lenne, de kikerülhetetlenül eljön, közeledik az a nap, amelyen el kell számolnunk. Már ebben a földi életben is szembe kell néznünk életvitelünk következményeivel, ahogyan erre a Prédikátor könyve figyelmeztet. „Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó! Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!” Prédikátor 11, 9-10. 12, 1. Jézus pedig megígérte, hogy egy napon hatalommal jön vissza ő, a Gazda, és az a nap az elszámolás napja lesz, ahogyan az Apostoli Hitvallással rendszeresen megvalljuk: Jézus visszajön „ítélni élőket és holtakat.”
Jézus példázata ébreszt bennünket, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy ne vegyük komolyan az elszámolást. Vegyetek példát a hamis sáfárról abban, hogy ő komolyan vette a helyzetet, tudta, hogy itt élet halál kérdésről, az egész életéről és egzisztenciájáról van szó. A legfontosabb dolga, hogy megoldást, menedéket keressen ebben a helyzetben. Nem halogatott, hanem azonnal megoldást keresett, tudta: nincs sok ideje! Jézus azért figyelmeztet bennünket, mert a mi életünk alapvető, szorító kérdése még sokkal fontosabb annál, hogy mi lesz velem, ha kirúgnak az állásomból!
A mi kérdésünk: mi lesz velünk az örökkévalóságban. Ez olyan horderejű kérdés, ami nem tűr halasztást. Van már válaszod? Ki tudja, hogy van-e még majd, van-e még esély? Ki tudja, hogy mennyi időnk van hátra? Ki tudja, hogy hányszor hallhatjuk még az igét? Mi minden vár még ránk, amit el sem tudunk képzelni, ahogyan ezt a helyzetet sem tudtuk volna elképzelni egy évvel ezelőtt. Most törődj a jövőddel!
Időnként a körülményeink is felráznak, és segítenek magunkhoz térni bennünket, mert megmutatják, hogy mennyire ingatag a földi életünk. Milyen hirtelen és váratlanul ránk törhetnek olyan változások, amelyekre nem voltunk felkészülve, és amelyek hirtelen számadásra szólítanak fel bennünket. És milyen hirtelen és váratlanul eljöhet az a pillanat, amikor meg kell állnunk Isten előtt a végső számadásra! Egy évvel ezelőtt még azt gondoltuk, hogy bármikor elmehetünk templomba, gyülekezeti alkalmakra, ha éppen úgy gondoljuk; azóta megtanultuk, hogy ez koránt sincs így. Élünk-e az alkalommal, amikor lehet? A súlyos betegség világméretű jelenléte, lehetősége, szorongatóan közel hozza annak valóságát, hogy bármikor vége lehet az életünknek.
- Jézus példázata és az egész evangélium arra buzdít, hogy vedd komolyan a helyzetet és tégy fel mindent egy lapra mert van megoldás. Vegyél példát a hamis sáfárról, aki megtalálta az ő erkölcsi rendje szerinti egyetlen megoldást, feltett mindent egy lapra, nem habozott nagyon komolyan megragadni azt, hogy megmeneküljön.
A Szentírás elmondja, hogy számunkra is van egy, egyetlenegy megoldás. Ahogyan a hamis sáfár a tulajdonos kontójára mentette meg az életét, úgy mi is a Gazda kontójára menekülhetünk csak meg! Nincs semmink, amivel kihúzhatnánk magunkat a bajból, csak a mi Gazdánk vagyona. Jézus Krisztus emberré lett és emberként tökéletesen igaz sáfár volt. „Mindent helyesen cselekedett” Márk 7, 37. Tökéletesen betöltötte a cégszabályt. Minden perce, minden szívdobbanása, minden gondolata, tette, szava az Atyáé volt, összhangban az Atyával, és az embertárs javára, épülésére, megmentésére. Tökéletesen „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Filippi 2, 8. A kereszten kifizette azt a tartozást, amit mi egy örökkévalóságon keresztül sem tudnánk kifizetni. Ő hordozott minden következményt teljes súllyal. Ennek a vagyonnak a terhére élhetünk mi a bocsánattal. Ennek a vagyonnak a terhére mondhatjuk mi elszámolásként: bocsánatot kérek Jézus Krisztusért, és hallhatjuk a Gazda szavát: megbocsátok Jézus Krisztusért! Jézus Krisztus tökéletes engedelmességének a vagyonából igényelhetünk mi is tökéletes igazságot. Lehetünk azzá, akik nem vagyunk: igaz emberekké. Ez Jézus vagyona, csak az övé, nekünk nincs ilyen, mégis kaphatunk az övéből!
Megmenekülhetsz – ugyanúgy, ahogyan a hamis sáfár – a Gazda számlájára! Ezért az egyetlen megoldás felismerni, hogy bajban vagy, és odamenekülni a kereszthez, elfogadni a kegyelmet, és a Gazdáéval fizetni: Jézus Krisztus helyetted engedelmes életével, és a bűneidért helyetted kiontott vérével. Ez biztosítja a jövődet. Megvallani a helyzetet és átvenni a Jézus által drágán megszerzett bocsánatot. Tégy fel mindent egy lapra: ez az egyetlen lehetőséged. Nem ment meg más, csak Jézus.
Bízd rá az életedet, és tedd rá az egész életedet! Ez nem vallásos önmegnyugtatás, hanem életmentés. Ez nem valami liturgikus imádság, hanem az egész életünk megfordulása.
Egy lapra. Ez azt jelenti, hogy az egész életedet tedd rá. Vagy ebben bízol, vagy nem. Ha igen, akkor rugaszkodj el, és kezdj el innentől kezdve ezen az alapon élni! Ez egy valóságos lépés: bűnvallás, Jézusra bízott élet. Valóságos változás: az ő szabálya szerinti lépések. Tégy fel mindent egy lapra, bízd rá magad, beszéld ezt meg őszintén vele (újra). Ő komolyan veszi azt, amit őszintén elmondasz neki. Soha nem az a kérdés, hogy ő komolyan veszi-e, hanem mindig az: te komolyan veszed-e?
Az ördög mindig vissza akar húzni, és megakadályozni azt, hogy valóban rászánd magad, valóban dönts. Ne hallgass rá, ne hezitálj, hanem lépj erre a lapra, Jézusra feltéve mindent! Nem elég szimpatizálnod Jézussal, nem elég érezned, hogy megmozdul a szíved, lépj is! Nem elég megértened, hogy változásra volna szükség, hanem indulj. És nem majd, hanem most! Ne csak álmodj róla, beszélj róla, hanem valóban lépj is! A sáfár miután elkezdte elengedni Ura adósainak adósságát, már nem hátrálhatott vissza, már nem bízhatott másban, végleg elvágta a visszavonulási utat, mindent egy lapra tett fel. Nem az a baj az úgynevezett keresztyénségünkkel, hogy mindig nyitva hagyunk magunknak egy kikaput, mindig hagyunk egy hidat vissza a régi életbe, egy visszavonulási utat, és azon vissza-vissza táncolunk? Valóban Jézusra bízni magad egy olyan út, ahonnan nem lehet visszatáncolni. Megteszed ezeket a lépéseket? Bocsánatot kérsz a bűnödért – nem csak Istentől, aki úgyis mindent lát, hanem – az emberektől is, és rendezed az, amit rendezni tudsz? Ha színt vallottál, onnan nincs visszaút… Bizonyságot teszel nyíltan arról, hogy kihez tartozol? Hogy ne tudj visszatáncolni, ha a helyzet azzal kísértene… Vállalsz egy döntést Jézushoz igazodva, amit a környezeted nem fogad el, és esetlen keresztezi valaki érdekét? Odaszánod magad, hogy segíts valakinek, odaadva azt, ami rád volt bízva, lemondva arról, hogy visszavedd?
Tégy fel mindent egy lapra, és ne folytasd ott, ahol abbahagytad! Ha ekkora kegyelmet kaptál, egyszerűen nem folytathatod ott, ahol abbahagytad. Tégy fel mindent egy lapra, vagyis tedd – nem csak a bűneidet, de egész életedet, annak irányítását Jézus kezébe. Ott van a helyén! Mondd el neki, hogy elfogadod a cég szabályát. Ő az Úr a te életedben is. Az övé minden, azért adta, hogy az ő dicsőségére és embertársaid épülésére gazdálkodj! Ez a küldetésed most, ott, ahol élsz, a jelen körülmények között!
Mindennel, ami az övé és rád van bízva gazdálkodhatsz így. Lehetsz nagyvonalú a Gazda kontójára! Jézus bátorít erre: „szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.” Lehetsz gavallér a Gazda számlájára! Tőle kapsz hozzá mindent. Add tovább! Gazdálkodj, szolgálj azzal, amit tőle kaptál úgy, hogy segíts, építs, emelj vele másokat. Ez a mostani helyzet bőven ad rá lehetőséget. Ez a küldetésed. Tégy fel mindent egy lapra Krisztusban! Ne a saját szabályaid szerint élj tovább, hanem az ő szabályai szerint. Akkor is, amikor senki sem lát. A családodban is, a munkádban is, az alárendeltjeiddel is, a gyülekezettel kapcsolatban is. Az időbeosztásoddal kapcsolatban is, a rád bízott anyagi javakkal kapcsolatban is. Mindegyikre nézve érvényes a cég szabálya: nincs kivételes terület: Isten kontójára, a tőle kapott vagyonból az Úr dicsőségére és embertársaid javára. Az egész életed. Tégy fel mindent egy lapra, és meglátod, hogy Jézussal lehet csak boldog életed, vele állhatsz meg minden nap kihívásában. Nem ismered a jövőt, a holnapot, de azt tudhatod, hogy ő vele jön el a holnap is, és ő erőt ad hozzá. Csak őbenne elrejtve állhatsz meg az ítélet tüzében is. Tanulj a hamis sáfár példájából: tedd fel az egész életedet egy lapra: Jézusra!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Mit jelent számodra a gyakorlatban, hogy ügyvezető igazgató vagy a saját életedben?
- Mit jelent az Gazda számlájára megmenekülni?
- Hogyan lehetsz másokkal nagyvonalú a Gazda számlájára?
- Mit jelent számodra most mindent egy lapra feltenni, visszavonhatatlan lépéseket tenni Jézus követésében?