Vitamin a lelki hiánybetegségre
– Szolnok, 2020. november 29. –
Olvasandó: Ézsaiás 53.
„Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat a hatóságoknak és a felsőbbségeknek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt. Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek. Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek.” Titusz 3, 1-8.
Adventi időszakot kezdődünk a mai nappal. Az adventi várakozás azonban nem csupán az év egy bizonyos időszakára jellemző: az életünk adventi várakozásban van. Egy mondatban így fogalmazza meg ezt a várakozást egy matrica üzenete, amelyet több testvérünk is a járművére ragasztott bizonyságtételként: „Mindenkinek Krisztusra van szüksége.” Lehet, hogy valaki ez ellen tiltakozik, vagy nem hajlandó elismerni. Lehet, hogy azt sem ismeri el, vagy nem tudatosítja, hogy hiányzik neki valami. Ám ennek a hiánynak, szükségnek a tüneteit hordozza a világ, illetve az ember élete.
Egy olyan időszakot élünk most tél közeledtével, a vírusjárvány körülményei között, amikor nagyon odafigyelünk a vitaminokra, igyekszünk a vitaminhiányt elkerülni. Az orvosok véleménye eltér abban a kérdésben, hogy milyen mennyiségű vitaminra van szüksége a szervezetnek, azt azonban mindnki tudja, hogy vitaminokra életfontosságú szükségünk van. Lehet, hogy vannak olyanok, akik nem veszik komolyan a vitaminokat, de a vitaminhiánynak tünetei vannak: rendellenességek, betegségek, fáradékonyság, gyenge teljesítőképesség, a vírusfertőzésnek való kiszolgáltatottság. Ezek a tünetek világosan beszélnek egy hiányállapotról. Ilyenkor a szervezetünknek vitaminokra van szüksége. Mondhatnánk úgy is: adventi váradalomban él a testünk: a vitaminok eljövetelére vár. Ha nem kapja meg a szükséges vitaminokat, akkor szélsőséges esetben meghal. C-vitamin. Nagyon sok betegség megelőzhető vitaminokkal. Szervezetünk immunrendszere, megküzd a vírusfertőzéssel is, ha nem szenved hiányt az életfontosságú vitaminokban és tápanyagokban. Néhány száz évvel ezelőtt még pusztított a félelmetes skorbut betegség, amit akkoriban „tengeri pestisnek” neveztek. Alig 100 évvel ezelőtt, a C-vitamin izolálásával bizonyosodott csak be teljesen, hogy ezt a betegséget az összes tünetével, és szélsőséges esetben halálos következményével együtt tulajdonképpen egy kémiai vegyület az aszkorbinsav, vagyis a C-vitamin hiánya okozza.
A Biblia beszél arról, hogy van lelki „vitaminhiányos” állapot is. Milyen tünetei vannak a lelki „vitaminhiánynak”? Milyen tünetei vannak annak, hogy adventi várakozásban van az életünk, a lelkünk? A beszédünk, az életvitelünk, a kapcsolataink hordozzák annak a tüneteit, hogy mi van a lelkünkben. Milyen tünetekre utal itt az ige?
Az Istentől elszakadt, bűnös ember életét természet szerint az énközpontúság, önzés és önfejűség, a „magam módján” való gondolkozás, a „magam módján” hit és élet határozza meg, a minden áron való önérvényesítés határozza meg. Ennek tüneteit sorolja fel itt az ige. Tévelygés – mondja Pál apostol. Ézsaiás prófétánál olvassuk az ember állapotára vonatkozó általános diagnózist: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta.” Ézsaiás 53, 6. Ebben a tévelygésben benne van az esztelenség, ami nem azt jelenti, hogy mi nem tudunk gondolkodni, vagy a hétköznapi életünk feladatait intelligensen megoldani, hanem azt jelenti, hogy az Isten akaratának a felismerésére vagyunk képtelenek és érzéketlenek. Az ember él a saját feje után, és sokszor csak utólag érti meg, sőt gyakran utólag sem, hogy nem jár helyes úton. Nem érti, hogy miért nincs a helyén, miért nincs békessége, hogy a tünetek, amiktől ő is és a környezete is szenved, a saját életmódjának a következményei. Nincs világossága Isten akaratának felismerésére. Gyökössy Endre a sakál példáját használja ennek érzékeltetésére. Ennek az állatnak nincs szaglása, nem tud különbséget tenni a jó és a rossz szagok között, ezért fogyaszt el bátran taszító szagú romlott ételt. Sajnos a koronavírus tünetei között is szerepel a teljes szaglás és ízlelés vesztés, és akik ezt már átélték fizikailag, azok tudják, hogy ez mennyire rossz és veszélyes állapot. Van azonban lelki szaglásvesztés is, ami ennél sokkal veszélyesebb. A Római levél így fogalmazza meg az Istentől elfordult ember életének ezt a riasztó tünetét: „Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.” Róma 1, 28.
Az engendetlenség is ilyen tünet. Szó szerinti fordításban meggyőzhetetlenség, vagyis makacs kitartás a saját utunkon. Amikor az ember érzi, talán érti is, hogy nem jó az, ahogyan, él, viselkedik, mégis kitart a maga útja mellett, hiszen „az én életem, ne szóljon bele senki, még az Isten se!” Ez a tünet van a kultúránkat jellemző tekintélyválság mögött. Nem véletlen, hogy Pál apostol a krétaiakat, akik közmondásosan rendetlen népség voltak akkoriban, a felsőbbség tiszteletére és a társadalmi rendnek való engedelmességre figyelmezteti! Amikor lázadunk a fennálló rend ellen, amikor eleve gyanús számunkra a vezető, különösen az a vezető, aki valamiféle világos rendet képvisel, amikor azt mondjuk, hogy nekünk ne adjanak rendszabályokat, ne mondják meg hogy mit tehetünk és mit nem, mi jobban tudjuk mindenkinél, hogy mi a jó nekünk, az pedig nem érdekel, hogy mi a jó a többieknek – ez is egy tünet, a lelki „vitaminhiány” tünete. Természetesen minden emberi hatalomnak szüksége van kontrollra, de a felsőbbség megkérdőjelezése, a tekintélyválság otthon a családban, iskolában, munkahelyen, gyülekezetben, országban az Isten tekintélye elleni lázadásunkra vezethető vissza.
Tünet az is, hogy az ember kívánságok és élvezetek rabja. Az önközpontú élet nagy ellentmondása és csapdája, hogy azt gondolja az ember, hogy a maga ura, azt tesz, amit akar. Amikor azonban változtatni akar, akkor derül ki, hogy bizonyos dolgokat nem tud kontrollálni önmagában. Gondoljunk csak szégyenteljes, utólag megbánt indulatkitörésekre, elszólásokra, vágyaink önmagunkat is veszélybe sodró kényszerpályáira, vagy a változástól való félelem kötelékeire.
Ez a lelki „vitaminhiányos” állapot egymás ellen fordít bennünket embereket. „Egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők”: ez valami olyasmit jelent, hogy nincs nekem bajom az emberekkel, amíg azt teszik, amit szeretnék, de amikor nem, akkor már nem tudom őket elfogadni. A gyűlölni szó háttérbe szorítást is jelent. Amikor én vagyok magamnak a legfontosabb, és mindenki más csak ezután következik. Ha a másiknak több van, mint nekem, ha keresztezi az utamat, vagy nem adja meg nekem, amit várok tőle, akkor megtámadom, vagy elfordulok tőle és magára hagyom. Nem ez van minden veszekedésünk mögött? Nem ez teszi tönkre a házasságokat, családokat? Nem ez vezet kicsiben és nagyban háborúhoz, szélsőséges esetben egymás intenzív gyűlöletéhez, esetleg elpusztításához? Nem véletlenül figyelmezteti az apostol a keresztyéneket arra, hogy őrizkedjenek a viszálykodástól, senkit se szóljanak meg. A veszekedés, a másik szavakkal való büntetése – akár szemtől szemben, akár a háta mögött történik – mind fegyverek az önérvényestés mindennapos háborújában.
Sorolhatnánk, és részletezhetnénk még a tüneteket. A világ, amiben élünk hordozza ezeket a tüneteket. Szenvedünk tőlük, bosszantanak, helytelenítjük, de nagyon fontos, hogy nézzünk bele ebbe a tükörbe mi magunk is, vizsgáljuk meg ennek fényében magunkat is becsületesen!
Fontos látni, hogy ezek tünetek. Annak tünetei, hogy valami, vagy még inkább valaki hiányzik a világnak, az embernek. Ezért nem megoldás, hogy csupán elítéljük a betegséget, helytelenítjük azt. Nem megoldás, hogy próbáljuk összeszedni magunkat, az nem fog segíteni rajtunk. A skorbuttal kapcsolatban még a 19. században is élt az a tévhit, hogy ez a betegség megfelelő higiénével, szorgalmas testgyakorlással, és jó kedéllyel legyőzhető, pedig egyetlen gyógymódja, hogy csillapítani kell a szervezet C-vitamin éhségét, be kell tölteni a hiányt. Így van ez a lelki hiánybetegségeinkkel kapcsolatban is.
Az apostol szerint létezik egy ember csoport, amelyik gyógyulófélben van a lelki skorbutból. „Mert valamikor mi is [ilyenek] voltunk…” Vannak akiknek az élete adventje, várakozása bizonyos értelemben már beteljesedett, és egy napon pedig egészen bizonyosan tökéletesen, hiánytalanul be fog teljesedni. Elkezdődött a vitaminadagolás, stabilizálódtak az az életfunkciók, elindult a gyógyulás lelkileg, és egy napon az összes tünet meg fog szűnni. Mi indította el a gyógyulást és mi teszi majd teljessé, tökéletesen egészségessé az életet, hogyan lehet ez a mienk is? A válasz ott van ebben az igében és ott van az adventi várakozás üzenetében. Négy gyertyát gyújtunk Adventben, négy üzenetére emlékezve Adventnek, és ebben az igében mind a négy üzenet benne van!
„Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete… a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által.” Így történt meg a fordulat: megjelent, eljött az, akire ennek a világnak szüksége van, akire a mi életünk is vár: Jézus, a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete. Megjelent (görög: epefané – epifánia). Nem most jött létre, eddig is létezett, csak rejtve volt. Most nyilvánvalóvá lett, elérkezett hozzánk. Ahogy a nap felkel hajnalban. Megjelenik. Előtte is volt, csak mi nem láttuk, és a hatásaitól el voltunk zárva (fény, meleg stb.), azután egyszer csak felbukkan. Ahogyan a C-vitamint sem feltalálni, hanem csak felfedezni kellett, hiszen Isten azt réges-régen kitalálta és megalkotta, elhelyezte fontos szerepét a szervezetünkben. Amikor azonban az emberiség felfedezte, akkor „jelent meg”, akkor bukkant fel, akkor lett tudatosan alkalmazhatóvá számunkra.
Megjelent a mi Istenünk jósága és emberszeretete, az emberiség első adventje beteljesedett, amikor 2000 évvel ezelőtt Jézus megszületett, eljött erre a földre. Ő öröktől fogva van Isten Fia, nem akkor kezdődött a léte, de amikor megszületett, akkor lett láthatóvá, elérhetővé az emberiség számára. Azért jött, hogy megmentsen bennünket a lelki skorbutból, ami minden ember örök halálát és életének rossz tüneteit okozta. Isten öröktől fogva eltervezte, évezredeken keresztül előkészítette, és akkor kezdte el véghez vinni a mi magszabadításunkat. Figyeljünk csak! „Nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket… hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” Az Istennel való harmonikus szeretetkapcsolat hiányának tüneteit hordozó emberiség nem tudott segíteni magán. Hiába próbálkozott a „higiénével”: tiltásokkal megszabadulni a rossztól; hiába próbálkozott „testgyakorlással”: jó cselekedetekkel segíteni önmagán; és hiába próbálkozott „jókedéllyel”: a pozitív gondolkozással; mindezek nem tudtak segíteni a hiánybetegségen. Az emberiség a bűneset óta arra vár, aki be tudja tölteni a halálos hiányt: megszabadítani a gonoszságból, önzésből, bűnből bennünket, és igazsággal ajándékozni meg. Évszázadok teltek el várakozással, és próbálkozással, újabb és újabb reménykedéssel. Isten pedig mindeközben készítette Jézus Krisztus földre jövetelét. Megjelent! Emberként eljött erre a földre. Ő maga volt a lelki C-vitamin. Teljesen tiszta életet élt – nem volt benne bűn -, teljesen helyes életgyakorlatot folytatott – „Mindent helyesen cselekedett” Márk 7, 37. -; az Isten országának tiszta örömhírét hozta. Bűnné lett értünk – magára vette a bennünket beborító rosszat, a mulasztásaink terhét, és szenvedett -, hogy betöltse a hiányunkat, és nekünk ajándékozza az ő tiszta igazságát! Hogy a halálunkat okozó lelki skorbutból, örök életre gyógyítson meg bennünket. „A mi betegségeinket viselte… az ő sebei árán gyógyultunk meg” Ézsaiás 53, 4. 5.
Erre az eseményre emlékeztet minket Advent kezdetén is az Úrvacsora: Jézus Krisztus megváltó művére, amellyel üdvözített minket. Nem mi segítettünk magunkon, hanem egyedül az, amit ő tett értünk. Életünk megoldását az hozza el, hogy Jézus Krisztus betölti a hiányt. Irgalmából – ami egyedül a szükségre néz, semmi másra. Kegyelemből, ami nem azt adja, amit érdemlünk, hanem azt amire szükségünk van. Ő ezt megtette 2000 éve! Az emberiség első adventje beteljesedett.
Hogyan leszünk mi ennek részesei? Hogyan teljesedik be a mi életünk személyes adventje? Ez Advent második üzenete. Ő kész belépni a mi életünkbe Szentlelke által! A nagy kérdés az, hogy bevesszük a lelki vitamint? Az úrvacsora üzenete szemléletesen felteszi nekünk ezt a kérdést: egy falat kenyér és egy korty bor, mint ahogy a vitamint beveszi az ember. De a kenyér és a bor nem ment meg, nem tölti be a lelkünk szükségét, rámutatnak viszont arra, aki betölti a lelked szükségét, akinek érted is megtörték a testét és kiontották a vérét! Aki feltámadt, felment a mennybe, elküldte Szentlelkét és általa most is kopogtat megszólító igéjével az életed ajtaján. „Beveszed”? Befogadod? Rá bízod magadat egészen, hogy vele élj, mint Isten kegyelembe fogadott gyermeke? Ez a találkozás olyan, mint egy új születés. Megszületsz az örök életre, az Istennel való örök közösségre. Ő ezt kész veled is megtenni – nem az általad tett igaz cselekedetekért, nem a higiénikusan tiszta lelkedért, vagy buzgón gyakorolt jócselekedeteidért, vagy a pozitív gondolkodásod révén -, hanem irgalomból és kegyelemből. Csak a szükségre néz: megvallod-e neki, hogy rá vár az életed? Nem azt adja, amit érdemelsz – azt ő magára vette a kereszten – hanem azt adja, amire szükséged van, ami jó neked, ami az életedet munkálja. Kéred-e a kegyelmet? Rá bízod-e magad? Fogadod-e őt hittel?
Pál apostol azt mondja, hogy van ezen a világon egy embercsoport, akik messze nem hibátlanok, de akiknek már gyógyulófélben van az életük, mert felismerték hiányukat, megnyitották szívüket az Üdvözítő felé, és a „vitaminnal”, Jézussal a szívükben élnek.
Ha pedig ez a találkozás valósággal létrejött, akkor ennek is világos jelei vannak az ember életében. „Mert lehetetlen, hogy akik hit által bevették az Isten üdvözítő jóságának és emberszeretetének vitaminját, Jézust, a hála gyümölcseit ne teremjék.” (Heidelbergi Káté 64. kérdés-felelet.)
Ahogy a vitamint adagolod a beteg szervezetnek, a hiánytünetek enyhülnek, szűnni kezdenek, az egészséges életfunkciók pedig erősödnek. Jézus Krisztussal a szívedben egy ilyen gyógyulási folyamat veszi kezdetét. Vannak olyan tünetek, amelyek gyorsan, és látványosan megszűnnek, megváltoznak, és vannak területei az életünknek, ahol egy életen át tart a változás, de érzékelhetően és valóságosan elindul. Ilyen életjel, amiről a Heidelbergi Káté így beszél: Jézus Lelke „szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl őneki éljek”, hogy törekedjek a jó cselekedetekre, arra, amit Isten szerint jó, amire ő hív el, amit ő készít el feladatul nekem nap, mint nap. A jó cselekedetek a Biblia szerint nem feltételei az üdvösségnek, az Istennel való szeretetkapcsolatnak („nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért”), hanem következményei. Életjelek. Jelei annak, hogy valóban átvettük az üdvösséget, Jézussal élünk. A jó cselekedetek hiánya jele annak, hogy baj van az Istennel való kapcsolatunkkal.
A változás életjelei között Pál hangsúlyosan említi a tekintély tiszteletét, a felsőbbségnek való engedelmességet, a szabálykövető életet. A Biblia szerint azon az eseten kívül, amikor a felsőbbség a hitem megtagadására, Isten elleni vétkezésre utasítana engem, nincs jogalapom hívő emberként felrúgni a szabályokat. Mert a rend Isten akarata szerint az életet védi. Egymás közötti viszonyunkkal kapcsolatban Pál kiemeli azt, hogy Krisztussal való kapcsolatunk életjele, hogy viszálykodás és megszólás helyett megértéssel, és szelídséggel fordulunk egymáshoz. Tolakodás, egymás előzgetése helyett készek vagyunk hátra lépni, egymást előre engedni, segíteni, tudva, hogy életünk Isten kezében van, és amit Isten nekünk elkészített, azt senki el nem veheti tőlünk. Nem kell könyökölnünk, és versengenünk egymással, bártan és szeretettel segíthetjük egymást. Jézus azt mondja: „Boldogok, akik [így] szelídek, mert ők öröklik a földet.” Máté 5, 5. Az élő hit életjele az ember gondolkodásának és életének megváltozása.
A megváltozott élet mellett a Jézussal való élet másik tünete az, hogy a második advent várakozásában és reménységében él. Ez az Advent harmadik üzenete. „reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” A Heidelbergi Káté erről is beszél: Jézus Lelke „engem az örök élet felől biztosít.” Afelől, hogy részese vagyok az üdvösségnek. Az örök élet már itt a földön elkezdődik, de nem ér véget a földi élet végével. Örök. És ez nem csupán végtelen meghosszabbított létezést jelent, hanem egészen más minőségű életet, mint, amit itt a földön ismerünk. Jézus Krisztus megígérte, hogy újra eljön, hatalommal jön el ítélni élőket és holtakat. Azok, akik figyelmen kívül hagyták, elutasították őt örökre elvesznek, azokat pedig, akik hozzá tartoznak magához veszi, és feltámadott, dicsőséges testben élnek, ünnepelnek vele, szolgálják őt örömmel Isten újjáteremtett világában. Teljesen tisztán a bűntől, és minden következményétől, Isten szerint újra tökéletesen jó, vagyis Isten akaratához igazodó élettel. Megszűnik majd végleg minden olyan hiánytünet az életünkben, ami a bűnnek a következménye volt: a kísértések, a félelmek, a szégyen, a betegség, a halál, a gyász a szenvedés. A Szentlélek megpecsételi annak bizonyosságát a szívedben, hogy ennek az örök életnek, örök üdvösségnek te is részese vagy.
Kedves Testvérek! Adventi időszak kezdődik. Ünnepre készülődő, elcsendesedésre adott időszak. Ez az Advent negyedik üzenete. Készülünk ebben az évben is a Karácsonyra négy héten keresztül. Nem arra kaptuk ezt az időt, hogy elvesszünk a feladatok között, hogy az ajándékozási, vásárlási láz sodorjon el bennünket. Lelkünk hiányát nem tudja betölteni a fogyasztás, de remek eszköz a Sátán kezében arra, hogy elterelje a figyelmünket az igazi szükségről.
Az Advent négy hete arra hív, hogy elcsendesedéssel készüljünk. Figyeljünk Istenre. Vizsgáljuk meg az életünket. A világ első adventi várakozása beteljesedett. Megjelent az üdvözítő Isten jósága és emberszeretete. A lelki C-vitamin elérhetővé vált. Jézus ma is kopogtat a szíved ajtaján. Bevetted már? Befogadtad már? Számodra is megjelent? Miről beszélnek az életed tünetei? Kész vagy megvallani előtte a szükségedet, hiányodat, kegyelmét kérni, rá bízni magad, vagy inkább saját erőből tovább „tisztogatod magad”, „tornázol” lelki értelemben, próbálsz pozitívan gondolkozni és elpusztulsz a lelki skorbutban Jézusi nélkül? Nagyon komolyan gondold végig ezt a kérdést! Öleld magadhoz a kegyelmet! Térj meg!
Kedves hívő Testvérem, aki már Jézusnak adtad a szívedet! Az adventi csend alkalom arra, hogy te is megvizsgáld az életedet. Ha Jézus tanítványként élsz, minden nap a vele való közösség C-vitaminjára van szükséged. Naponkénti megtérésre, visszaigazodásra Jézushoz. Ha távolodsz tőle, a lelki vitaminhiány jelei kiütköznek rajtad, amivel nem építed a környezetedet, és szégyent hozol Uradra is. Vizsgáld meg az életed tüneteit! Vidd oda Urad elé! Engedd, hogy megtisztítson, megtöltsön az ő szeretetével, útba igazítson, és újra betöltse minden szükségedet! Öleld át a kegyelmet újra, emlékezz, hogy neked Őrá van szükséged. Ne engedd, hogy a Sátán elterelje a figyelmedet!
Isten áldja meg mindannyiunk Adventjét Jézussal való találkozással, és a belé vetett bizalmunkban való megújulással!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Hogyan találkozol a lelki hiánytünetekkel a világban és a saját életedben?
- Hogyan „veheted be” azt a lelki „vitamint”, amit Jézus Krisztust hozott nekünk?
- Milyen terveid vannak az idei Adventre?