Fény az éjszakában
– Szolnok, 2020. december 13. –
Olvasandó: Lukács 1, 67-79.
„Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” János 8, 12.
Adventi időszakban, télen, amikor rövidülnek a nappalok és hosszabbak az éjszakák erősebben tapasztaljuk a sötétség szorítását, jobban érezzük, hogy szükségünk van a világosságra. Az északi országokban, ahol ilyenkor, a hosszú éjek évszakában szinte nincs is világos szakasza a napnak, sokakat hatalmába kerít a téli depresszió. A sötétség bizonytalansággal és szorongással tölti el az embert. Nem tudunk jól tájékozódni, korlátozottak vagyunk, és még az ismerős is ismeretlen a sötétben. A pihenés idejét kivéve a sötétség csak akkor barát, ha valami rejtegetni valónk van, de az életünket nem adnánk át a sötétségnek. A fizikai sötétségnél nyomasztóbb, amikor lelkileg érezzük sötétnek a helyzetünket. Az idei Adventben sokan érzik úgy, hogy a járvány miatti bezártság, a bizonytalan kilátások, a megszokott és ismerős keretek megingása, elvesztése fokozza a lelki sötétséget, szorongást.
Az adventi koszorún meggyújtott gyertyák azoknak a várakozását jelzik, akik várnak a hajnalhasadásra, a világosság eljövetelére, mint az éjszakai őrállók, ahogy a 130. zsoltár mondja: „Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.” Zsolt 130, 6. Az égő gyertyák, az adventi fények ma sok otthonban, a közterületeken és itt a templomban is azt kérdezik: Győzhet-e a fény? Győzhet-e a világosság? Győzhet-e a szeretet, az igazság, az egészség, a boldogság?
A Karácsonyra váró adventi időszak üzenete az, hogy Isten nem kívülről szemléli a sötétséggel folytatott harcunkat. Hol van Isten? Magára hagyta a világot? Magunkra hagyott bennünket a sötétségben? Jézus Krisztusban közénk jött Isten, közénk jött a világosság. „meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” Lukács 1, 78-79. „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” Ézsaiás 9, 1.
Az adventi – karácsonyi fények, amelyekkel kidíszítettük utcáinkat, tereinket, otthonainkat nem a vásárlásra akarnak buzdítani, nem is önmagukért való díszek, hanem jelek, amelyek a nagy fényességre, a világ világosságára, Jézus Krisztusra mutatnak, akinek a nevére minden térd meghajol, akiben a felkelő fény meglátogat minket, az a fény, amit a sötétség teljes erőfeszítéssel sem keríthet hatalmába! „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” János8, 12. „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” János1, 9.
A sötétségben kereshetjük és keresnünk kell a világosságot – nem szabad feladnunk -, mert eljött ebbe a világba a világosság. A sötétség erősebb nálunk, de mi segítségül hívhatjuk azt, aki erősebb a sötétségnél, tartozhatunk hozzá, és így világosságban lehet az életünk. Jézus fényében sok mindent másként látunk, az ő oldalán harcolhatunk, és győzhetünk a sötétség ellen. Jézus világossága megmutatja, hogy Isten szereti a világot, fényt vet az életünkre, eligazít a jelenben és utat mutat a jövőbe is.
Jézus világosságában látjuk meg, hogy Isten szereti a világot, és nem hagyja magára övéit. A sötétség leggyilkosabb hazugsága és romboló ereje az, hogy éppen Isten szeretetét takarja el előlünk. Ezzel pedig a lelki tartást, a gerincet veszi ki belőlünk, az ellenállóképességünket teszi tönkre, a biztos talajt húzza ki a lábunk alól. El akarja takarni a mennyei Atya szerető arcát, hogy így borítson sötétségbe bennünket. Bizalmatlanná tesz, és ezzel az engedetlenség halálos útjára csábít. „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?… Dehogy, haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” 1Mózes 3, 1.4-5. Ezzel kísértette meg és buktatta el a Sátán az embert már a kezdet kezdetén. Isten valamitől meg akar fosztani benneteket, nem szeret, elzárja tőletek a teljes életet… Ezzel a gondolattal tesz bizalmatlanná ma is, hogy kiess az Istennel való harmonikus közösségből, pótszereket keress, olyan utakon indulj el, amelyektől Isten a saját érdekedben óv téged, és az Isten szeretetének biztos talajáról elszakítva téged azt tegyen veled, amit akar (mint a birkózó, aki felemeli ellenfelét, és utána oda teszi, ahová akarja…)
A sötétség azzal, hogy eltakarja Isten szeretetének fényét előled, elbizonytalanít, és elcsüggeszt. Egy nehéz helyzet, betegség, kudarc, nélkülözés, szenvedés, fenyegetettség, gyász önmagában is megpróbálja az életünket. Sokan élik át napjainkban ezt a lelki nyomást. A lelki ellenállóképességünket őrli fel az a hamis hang, ami ilyenkor megszólal bennünk: azért vagy ilyen helyzetben, mert elhagyott az Isten, nem szeret, nem törődik veled, büntet téged… Jób szenvedéseit olvassuk napról-napra most a református közösségben a Bibliából. Jóbot hatalmas veszteségek érik. Ráadásul ott vannak mellette a „barátai”, akik azzal „vigasztalják”, hogy mindaz, ami éri azért van, mert Isten eltaszította őt a bűnei miatt. Mi pedig közben tudjuk a hátteret: Jób hite próbáját állja ki ebben a helyzetben, Isten feszülten figyel rá, vigyázó kezével pórázon tartja a Sátánt, hogy ne terhelhesse túl Jóbot.
A nehéz helyzet önmagában is terhelő, de az ellenállóképességedet őrli fel, ha ráadásul a sötétség eltakarhatja előled Isten szeretetét!
Testvérek! Abban a nehéz helyzetben, amiben vagyunk, figyeljünk a világ világosságára! Ne vegyük le róla a szemünket! Amint egy sötét szobában világosságot gyújtanak, úgy lesz világos és egyértelmű Jézus jelenlétében az, hogy Isten szereti a világot, az embert – téged! A karácsony fénye erről a szeretetről beszél. Ezért mondhatjuk azt, hogy a szeretet ünnepe!
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3, 16. Isten, aki megtehette volna, hogy nem törődik velünk, jelentéktelenségünk miatt, megtehette volna, hogy hátat fordít nekünk jogosan a mi bűneink miatt, nem ezt tette. Semmi nem kötelezte, semmi nem kényszerítette, mégis úgy döntött, hogy eljön erre a világra emberként, hogy megmentsen bennünket. Mert szeret.
Azóta világít ez a jelzőfény a világban, minden körülmények között. Ez akkor is igaz, ha veszteségeid vannak, ha szenvedsz, ha szorongsz. Ne hidd el, hogy azért van, mert nem szeret az Isten! Ő elküldte érted is Jézust. A karácsony a szeretet ünnepe, és akkor is az lesz, ha ezen a karácsonyon nem találkozhatsz mindenkivel úgy, ahogy megszoktad, mert Isten szeretete akkor is a tied!
Milyen szánalmas lenne, ha a karácsony a mi szeretetünkről szólna! Milyen nyomorultak lennénk, ha csak a saját szeretetünkre lennénk hagyatva! Attól nem lenne világosság! Itt azonban Isten szeretetéről van szó: „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” 1János 4, 10. Jézus Krisztus nem csak eljött erre a földre, de az irántad való szeretete a keresztre vitte érted. A te bűneid sötétségét vette magára, hogy te világosságban élhess. Fordulhatott volna Isten világossága ennél egyértelműbben feléd? Ne hallgass a sötétségre, ne hidd el, hogy nem szeret! Amikor megkérdezi tőled a csüggesztő: „Hol van a te Istened?” (Zsolt 42, 4), te ne a körülményeidre nézz, ne az érzéseidet méregesd, hanem nézz fel a keresztre, ahol Isten önmagát érted adó szeretetének fénye világosan ragyog, és mondd ezt: ott van az én Istenem! A kereszten értem szenved az Úr Jézus Krisztus! Mert elfordultam tőle, megbántottam őt, és ő utánam jött, és átvállalta ennek a terhét, és belehalt az én sötétségembe. Megtette, mert mindenen keresztül szeret engem! Mondjátok, ő ne szeretne?! Öleld magadhoz ezt a szeretetet, és ne hagyd magad elbizonytalanítani, akármit is élsz át most! Szeretett Gyülekezet! Jézus Krisztus meghalt értetek: Isten szeretettjei vagytok. Ez ad helyes önértékelést. Nem kell önmagunkat bizonygatni, nem kell szeretet koldulni. Ez ad lelki ellenállóképességet a nehéz helyzetben: értékes vagy ne mondj le magadról, érdemes küzdeni a sötétség ellen! Ne add fel: az ő szeretetében, vele győzhetsz! „Meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból!” Jézus Krisztus fényében látod, hogy Isten szereti a világot, téged, és nem hagyja magára övéit!
Jézus világossága vet fényt az életünkre. Ebben a fényben látjuk meg magunkat igazán, – és tisztulhatunk meg. Megmutatja nekünk, hogy mi takarja el szemünk elől Isten szeretetének a fényét, mi az, amit világosságra kell hoznunk, hogy Jézus bűnbocsánatában megtisztulhassunk tőle. Ha egy sötét, vagy félhomályos helyen piszok van, az nem tűnik fel. Attól azonban létezik a rendetlenség, a tisztátalanság, és mérgezi az életet. Ha fényt gyújtasz, világosan látszik az, amit addig nem láttál. Ez talán kényelmetlen és szégyenletes, de nem a fénnyel van ilyenkor a baj, hanem a rendetlenséggel. A fény csak világosságra hozza azt, és lehetőséget ad arra, hogy kitakaríts és rendet rakj.
Lelkileg is így van ez. A sötétség célja az, hogy megtartson bennünket a lelki homályban, bizonytalanságban, langymelegségben, ahol nincsenek világos normák, minden viszonylagos, nem lehet határozottan beszélni igazról és hamisról. Hogyan lehetne ilyen helyzetben világosan látni?
János evangéliuma a fényt elutasító világ tragédiájáról így beszél: „Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei.” János 3, 19-20. Ha a világosságra lépsz, az talán kényelmetlen, mert fájdalmasan szembesít a valósággal, de nem a világossággal van a baj, hanem a rendezetlenséggel, a bűnnel. Azért kell a világosság, hogy tudd, mi az, amitől szabadulnod kell! Isten ugyanis szereti a bűnös embert, de a bűnt gyűlöli, és a rendezetlen bűnök eltakarják szemünk elől Isten szeretetének fényét, és elválasztják tőle az életünket!
Mély lelki válságot éltem át, amikor a szívemet a félelem uralta: nincs bizonyosságom afelől, hogy ha meghalok a mennybe jutok. A hit igazságait tudtam, de nem voltak valóságosak az életemben. Igyekeztem mindenki elől takarni ezt a válságot, és fenntartani a jó hívő ember képét magamról. Ekkor egy lelkipásztor testvérem váratlanul rákérdezett egy beszélgetés során: hova jutnál, ha ma meghalnál? A kérdés világosságra hozta a lelkembe rejtett sötét pontot: nem tudom. Félek, nem a mennybe. Beszélgettünk, majd azt mondta ez a lelkész: valami zavarja a látásodat, hogy nem látod Isten szeretetét. És valóban így volt. Évekkel később értettem meg: rendezetlen bűneim, melyekhez ragaszkodtam, ezek zavarták látásomat, és borították sötétbe az életemet. Elválasztottak Istentől, elvették bizonyosságomat, és Isten szeretetének világossága helyett a saját önzésem sötétségét szórtam magam körül is, gyötörve vele közvetlen szeretteimet. Világosságra kellett hoznom a bűnt, megvallanom, elengednem, letennem Jézus keresztje alá, hogy megtapasztaljam a szabadulást és a békességet, hogy valóban Istennel legyek közösségben és szeretetében rejtőzzön el életem.
Isten szeret. A szeretete azonban nem azt jelenti, hogy ő mindent rád hagy. Meg akar szabadítani attól, ami megnyomorít, ami elválaszt tőle, halálodat okozza, hogy életed legyen, hogy világosságban járj!
„Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 1János 1, 5-9.
Ezért kell Jézus világosságában megvizsgálnunk magunkat. Ha Isten szeretetének a fényében akarunk járni, ez az egyetlen út számunkra. Amikor adventi időszakban arról beszélünk, hogy az advent az elcsendesedés, a készülődés időszaka, gondolunk rá, hogy a készülődés önvizsgálatot és bűnbánatot jelent? Mint egy nagy ünnepi lomtalanítás, amit Jézus fényében tehetünk meg: Ő fizette ki az árát, ő viszi el a „szemetet”, de nekünk kell kirakni, hogy elvihesse. Ha a „padláson”, „pincében”, szíved mélyén titokban tartod, ragaszkodsz hozzá, akkor marad, és mérgez tovább. Ne tedd ezt! Hozd világosságra, valld meg, hogy megtisztíthasson minden gonoszságtól! Ne járj sötétségben tovább!
Jézus fénye eligazít a jelenben. „Aki engem követ, nem jár sötétségben.” – mondja Jézus. Jézus a világosság, ahol ő van, ott van a világosság. Akkor járunk világosságban, ha mi is ott vagyunk, ahol ő, vagyis követjük őt. Mit jelent ez? Azt, hogy ahhoz igazítom az életemet, amit az ő világosságában, igéjének fényében megértettem. Gyakran történik meg, hogy az ember tanácstalanságában segítségül hívja Istent: Uram, gyújts fényt a sötétségben, segíts! Isten pedig azt mondja: rendben van, megmondom, hogyan csináljuk. Az ember pedig azt mondja: én máshogyan gondoltam. Nagyon komolyan kísért bennünket a magam módján való hit és élet. Ez azonban nem hoz világosságot, hanem homályba borítja, homályban tartja az életünket. A mi világosságunk és erőnk Jézus. Ha mi elhagyjuk őt, akkor a világosságot és erőt hagyjuk el. „Szoros emberfogásban” kell együtt járnunk Jézussal. És ez úgy megy, hogy mi követjük őt, és nem ő követ minket. Szeretjük azt az éneket, amelyik így kezdődik: „Velem vándorol utamon Jézus.” Fontos azonban, hogy ne értsük félre: nem ú követ minket a mi utunkon, hanem ő hív az ő útjára, hogy kövessük őt! Nagyon nagy különbség! Ne akarjam őt az én utamra rángatni! Az ő világossága mutatja nekem az utat lépésről lépésre, ha azon járok. „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” Zsolt 119, 105. A mécses egy lépést világit meg. Ahhoz, hogy a következőt is lássam meg kell tennem azt az egy lépést! Ha Isten világosságában szeretnénk élni életünket, nem az a kérdés, hogy mit nem értünk az igéből, az Isten dolgaiból, hanem az a kérdés, hogy amit értünk, azt éljük-e? Mark Twain barátja panaszkodott arra, hogy nem szereti a Bibliát olvasni, mert túl sok homályos, érthetetlen részt talál benne. Az író így válaszolt: „Tudod, engem a legkevésbé sem zavar az, amit a Bibliából nem értek. Sokkal több problémám van azzal, amit értek.” A kérdés mindig az: követed-e Jézust? Amit megértettél ahhoz igazodsz-e, vagy ragaszkodsz a saját látásmódodhoz és életviteledhez, esetleg ahhoz akarod igazítani az igét is? Jézus világossága eligazít a jelenben, őt követve járhatsz világosságban lépésről lépésre.
És Jézus világossága utat mutat a jövőbe is. „Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Aki Jézushoz kötötte az életét, annak a jövője Krisztus. Nem látjuk, mit hoz a holnap, a jövőt homály fedi. De Jézus ígérete alapján világosan láthatjuk: ő holnap is velem lesz, és bármi történik, azt vele élhetem át. Valaki egyszer azt mondta: nem ismerem a jövőt, de a jövő Urát ismerem. Én az övé vagyok, hozzá tartozom, ezért van reménységem a jövőre nézve is. Azt nem árulta el nekünk Jézus, hogy mi lesz holnap, de azt igen, hogy rá holnap is számíthatunk, és világosan elmondta azt is, hogy milyen cél felé halad vele az életünk.
A jövőtől való félelem sötétsége megüli ezt a világot – ma még erősebb ez a sötétség. A keresztyén advent várakozása arról beszél ebben a világban, hogy Jézust várjuk vissza. Jézus fénye mutatja meg azt, hogy nem a halál, vagy a világvége rettenete közelít, hanem Megváltód, szerető Urad jön feléd. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, övé lesz az élet világossága. Jézus fényében látjuk azt is, hogy az örök élet nem azt jelenti, hogy a mostani életminőséget hosszabbítja meg végtelen számú napokká. Ha így lenne, akkor igaza lenne azoknak, akik azt mondják: ki akar örökké élni? Egy megromlott világban, betegséget, szenvedést, öregséget hordozó testtel, állandóan harcolva a kísértéssel és a bűnnel…
Isten ígérete, Jézus fénye azonban arról beszél, hogy új eget és új földet várhatunk, amelyben igazság lakik. Nem tudjuk, pontosan milyen lesz, de azt igen, hogy pontosan az hiányzik majd belőle, ami jelenleg elrontja az életet és az örömöt: a bűn és annak következményei. „„Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent” Jelenések 21, 4-5. Jézus ígérete szerint dicsőséges, helyreállított testben támadunk fel. A vele való közösségünk teljesedik majd ki. Ennek előízét érezhetjük már itt a földön. Ez az a jövő, amely felé Jézus világossága utat mutat az őt követőknek, a cél, amely felé ma is vezet lépésről lépésre, a jövő, ami közeledik nap, mint nap, ha Jézusra bízod az életedet.
Az adventben gyújtott gyertya nem a vásárlásra hívogat, és nem is öncélú ünnepi díszítőelem, hanem egy kérdőjelet rajzol eléd: világosságban vagy még sötétségben, esetleg félhomályban élsz? Isten szeretetének fénye feléd fordult Jézus Krisztusban. Te odafordultál-e felé, hogy világosság töltse be az életedet? Világosságra hoztad-e az ő fényében életed sötétségét, megvallottad-e bűneidet letéve keresztje alá? Jézus Krisztus lehet-e a jelened – vele élsz nap, mint nap követve őt? – és így ő lehet-e a jövőd? Őt várod életed végén, a világtörténelem végén, mint a te Megváltódat? A világ világossága ma is itt van igéje és Szentlelke által, megszólított, hogy nyisd meg magad előtte, nézz rá, és őt kövesd!
Ha ő az Úr az szívedben, életedben, akkor a te életed is világíthat a körülötted levő sötétségben. Ez a mi küldetésünk ebben a világban. „Aki engem követ nem jár sötétségben” „Ti vagytok a világ világossága…” Máté 5, 13. Amikor Jézus visszajön, az olyan lesz, mint amikor felkel a nap. Addig az őt követők gyertyafénye hordozza a világosságot ebben a világban.
Hogyan tehetjük ezt a gyakorlatban? Egy hívő testvérem osztotta meg velem azt a krisztusi háziszabályt, amit karácsonyra készülve fogalmazott meg családjának. Egy példa, hogyan hordozhatjuk Krisztus fényét karácsonyra készülve a pandémia idején:
„A gondolataid és a szavaid győzelmet vagy vereséget, erőt vagy gyengeséget hozhatnak az életedbe. Amikor az igazságot – Igét – szólod, az bátorságot, elszántságot és látást ad.”
Karácsonyi ünnepekre készülés a családban:
- Minden alkalommal, amikor ilyeneket gondolsz, vagy mondasz: „Ez túl nehéz nekem”, „Nem bírom tovább”, „Olyan egyedül vagyok”, „Nem hiszem el, hogy ez történhet velem”, csak lelkileg gyengébbé, csüggedtebbé és egyre inkább reményvesztetté válsz. Ne tápláld a negatív érzéseket azzal, hogy kimondod őket. Ne hallgass olyan híreket, amelyek elbizonytalanítanak! Viszont amikor azt mondod, hogy „Krisztussal együtt, az Ő ereje által képes vagyok”, akkor erősebbé válsz, és hagyod, hogy Isten szeretete belépjen az életedbe. Ézsaiás így fogalmazta meg: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” Ézs 40, 31.
- Az Úrban bízni, az Úrra várni nem azt jelenti, hogy passzívan hátradőlsz vagy tétlenkedsz. Azt sem jelenti, hogy „elfoglalod magad” ajándékok készítésével, sütéssel-főzéssel, a karácsonyi ünnepek eltervezésével. A járvány szabályok megkerülésének elgondolása sem segít. A megszokott családi együttlét nosztalgiája nem ad erőt. Viszont az Úrra várni azt jelenti, hogy az Úr jóságára tekintesz, számítasz az Ő Igéjének eligazítására, vágysz az áldására. Végig gondolod este, hogy miért vagy hálás, reggel, hogy minek tudsz örülni és miért, kikért tudsz imádkozni. Ez a fajta várakozás aktív, és ilyen hozzáállást tükröz: „Uram, köszönöm, hogy Te képes vagy megfordítani ezt a helyzetet. Köszönöm, hogy Te nagyobb vagy, mint ez a járvány, és erősebb vagy minden félelmemnél.” Az adventi naptárba ne csokoládét rejtsünk, hanem megtapasztalt Igei bizonyságot, amit Isten készít el naponta számunkra és ezt adjuk gyermekeinknek, unokáinknak.
- Amikor karácsonyi ajándékokról gondolkodsz, ne a hirdetéseket böngészd, sem a reklámokat hallgasd. Vásárlási szokásaid emlékképe nem segít a „legjobb ajándék” megtalálásában. Karácsonyi hangulatok felidézése, a múltbeli fényképek nézegetése nem fog segíteni. Viszont ismerd fel, Te vagy a legnagyobb ajándék a családod minden tagjának, ha derűs és örömteli mondataid vannak minden nap a telefonba, ha azoknak, akik aggódnak érted, megmutatod, hogy jól vagy. „Még a gyenge is mondja: „Erős vagyok!” (Jóel 3, 10.) Ha időt szánsz az imádság szolgálatára, láthatatlanul eljön körülötted és benned a békesség felismerése. „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.”Fil4,6-7.
Bízzál, akármilyen kicsinek is tűnik a fény, a sötétség nem tudja legyőzni. Nézz Jézusra, kövesd őt és világítani fogsz.
Kérdések az igehirdetéshez:
- Jézus világossága biztosít Isten szeretetéről, fényt vet az életünkre, hogy megtisztítson eligazít a jelenben és utat mutat a jövőbe is – hogyan tapasztalod, veszed igénybe mindezt a személyesen életedben?
- Hogyan tudjuk Jézus világosságát továbbadni rendkívüli körülmények között készülve az ünnepre?