Új élet–
Felnőttkonfirmáció Szolnok, 2020. október 18. –
Olvasandó: Efezus 4, 17-32. Róma 6.
„Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” Efezus 4, 22-24.
Amikor hálát adunk az új borért, Isten gondoskodó szeretetének ünneplése mellett mindig megszólít bennünket az az üzenet, hogy Isten megújulásra hív bennünket. A reformáció hónapjában különösen is hangsúlyos ez, amikor arra emlékezünk, hogy Isten hogyan újította meg, vezette vissza a forráshoz a XVI. században egyházát, mindig meg kell hallanunk a reformáció üzenetét: az egyháznak, az életünknek mindig megújulásra, Isten igéjéhez való visszaigazodásra van szüksége. Ma is.
Ma különlegessé teszi ezt az ünnepet a felnőtt keresztség és konfirmáció alkalma: a hitre jutás, a Jézus Krisztussal való új élet, az Istennel való szövetségkötés ünnepe. A mai istentisztelet középpontjában a megújulás üzenete áll.
A ma felolvasott ige a megújulást lelki átöltözéshez hasonlítja. Ezt a szimbólumot használták régen a keresztyének (s ma is több közösség) azzal, hogy a keresztelkedők fehér ruhát kaptak az istentiszteleten. Figyeljünk ma arra, hogy mit mond az ige erről a lelki átöltözésről!
- Ez az átöltözés nem külső átöltözés, hanem egzisztenciális, belső változás. Mai kultúránkban nagy kísértés, hogy a külsőre tegyük a hangsúlyt. Végülis örök emberi kísértés ez. Isten azonban következetesen azt nézi, ami a szívben van: „Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” 1Sámuel 16, 7. Nem csak olyan értelemben, hogy nem a ruha teszi az embert – nem az számít, hogy ki milyen szépen tud felöltözni, sminkelni – de olyan értelemben is igaz ez, hogy nem pusztán külső viselkedésváltozás történik az emberrel, amikor élő hitre jut.
Ebben a gyülekezetben nagyon sokan jöttek nem vallásos háttérből az Úr Jézushoz, és találták meg a vele való kapcsolatot, az életet benne. Így van ez a most keresztelkedett és konfirmált testvéreinkkel is. Mi történt velünk, amikor hívővé lettünk? Miről tettünk itt ma bizonyságot? „Megvallásosodtunk?” Megtanultuk, hogy hogyan kell református emberként viselkedni? Felvettünk új szokásokat, beszédmódot, időtöltéseket? Nem! Ha ennyi történt, akkor nem történt semmi jelentős, azt kár lenne ünnepelni! Egy afrikai példabeszéd szerint a kecske elhatározta, hogy oroszlán akar lenni. A majom „bölcs” tanácsát követve úgy próbálta ezt véghez vinni, hogy azt tette, amit az oroszlánok tettek, azt ettek, amit az oroszlánok ettek, úgy járt, ahogyan az oroszlánok járnak, úgy beszélt, ahogyan az oroszlánok beszélnek, és oda ment, ahol az oroszlánok élnek. Biztonság kedvéért a majom egy fakéregre felírta kusza betűkkel: „oroszlán”, és az a kecske szarvára tűzte. Így azonban a kecskéből nem lett oroszlán, csak az oroszlán ebédje… Puszta viselkedésváltozással a kecske nem lett oroszlán. Vallásos szokások megtanulásával, külső viselkedésünk megváltoztatásával nem leszünk valóban keresztyén, vagyis krisztusi, Krisztussal élő kapcsolatban lévő emberek. A hitre jutás ennél jóval többet jelent.
A hitre jutás megrázó erejű, mély, egzisztenciális, belső változás. Nem külső szokásokban, hanem a szívben, a „lélekben és elmében”, vagyis a lényem középpontjában megy végbe. Ez az életemnek nem a külső, a látványos része, nem a kirakata, hanem az elrejtett belő világa. Szemmel nem látható, de valóságos, mondhatnám a legvalóságosabb, az életemet leginkább befolyásoló részem. A hitre jutás azt jelenti, hogy itt történik valami életfordító változás, mert szemnek nem látható módon, de valóságosan találkozom a szemnek láthatatlan, de valóságos Istennel.
- A Jézus Krisztussal való találkozás igéje és Szentlelke által történik. Hogyan találkozhatunk valakivel, akit nem látunk? Az evangéliumokban arról olvasunk, hogy a tanítványok egészen hétköznapi módon találkoztak Jézussal. Szembe jött velük, és megszólította őket, így változott meg az életük, lettek Jézus követőivé. Ők látták Jézust, a találkozásban azonban soha nem Jézus testi megjelenése volt a lényeg. Nem is tudjuk, hogy külsőleg hogyan nézett ki: egyszerűen nem jegyezték fel, mert nem volt lényeges. Viszont azt feljegyezték, hogy megszólította tanítványait, és a Szentlélek erejével szólította meg őket. Ez volt a lényeges: szólt és a Lélek erejével szólt. Így jött létre valódi, lelki találkozás. Jézus ma nincs velünk testben. Ami azonban lényeges, az itt van belőle: igéje hallhatóan itt van, és Szentlelke, akit megígért, tapasztalhatóan itt van. Amikor az ember hallgatja, olvassa az igét, és az hozzá szól, akkor valóságos találkozás történik! Elkezdünk vele ismerkedni, mert ő beszél hozzánk. Elkezdjük tanulni az ő gondolkodásmódját. „Tanultátok a Krisztust.” Efezus 4, 20. Szól az ige, tanítványként együtt vagyunk a láthatatlan, de valóságos Jézus Krisztussal. Ezért fontos számunkra a bibliaolvasás, az igehirdetés, az imádság, a testvérekkel való közösség gyakorlása és az Urunknak való szolgálat. Ha vallásos szokásként gyakoroljuk mindezeket, akkor nem többek, mint tábla a kecske szarvára tűzve, de ha Isten felé nyitott szívvel, akkor ezeken keresztül valami csoda történik az életünkben! A megváltozott gondolkodás nem magyarázható meg emberileg. Amit emberileg teszünk a gyülekezetben, az nagyon gyenge. Mégis életek változnak meg közöttünk! Csak azért van ez így, mert ezeken az eszközökön keresztül az élő Isten munkálkodik.
Az evangélium nem pusztán beszéd, hanem erő. Szól az ige és a szívünket veszi célba: nem csak informál, hanem transzformál. Megváltoztat, átöltöztet – nem kívülről, belülről. Jézus soha nem elégszik meg azzal, hogy információkkal lásson el bennünket, ahol Lélek által megszólal az ige, ott mozgósít, újat teremt. Isten a szavával teremtette a mindenséget, és ma is a szavával teremt újat bennünk. Máté, a vámszedő nem azért állt fel és hagyott ott mindent Jézusért, mert hatott rá Jézus Armani öltönye vagy Rolex órája, hanem mert a Lélek erejével mondott szó megmozdított benne valamit, életre keltette… A szívünket veszi célba. Megtapasztaljuk az ige nem csak igaz, de valóságos is: nem csupán tanítás, hanem életváltoztató erő. Megrázó és mindent érintő változás történik, amikor az ember hitre jut. A Biblia újjászületésnek hívja. Itt az olvassuk, hogy Isten teremtett újat, új embert bennünk (24. vers)!
- A változás lényege: elhagyom azt, ami Isten szerint nem jó és az ő akarata szerintit veszem fel. Gyökeres változásról van szó, nem egy kis megjavulásról. A keresztség szimbolikája hordozza a halál és az új életre feltámadás üzenetét. Az a néhány csepp víz, amivel mi keresztelünk emlékeztet Jézus értünk kiontott vérére, amely elmossa bűneiket a bűnbocsánatban, egyben emlékeztet arra is, hogy teljesen új életet kaptunk, amikor Krisztusra bíztuk magunkat. A víz ugyanis jelzésszerűen emlékeztet a teljes alá merülésre, amely jelképezi, hogy meghalt a régi, az Isten ítélete alatt álló életem, és a vízből való kiemelkedésre, ami jelképezi azt, hogy feltámadtam egy egészen új életre Jézus Krisztussal. „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” Róma 6, 3-4.
Az életünkkel gyökeres baj van. Eltértünk attól, ami Isten szerint jó, célt tévesztettünk. Az Isten szerint jó az, ami az életet és a szeretetet szolgálja. Ami mindenkinek jó. A szerintünk való jó az, ami nekünk jó. Az önzésünk pedig rombolja a szeretetkapcsolatokat és az életet. A probléma gyökere a szívben van, az indítékainkban. Magunk körül forog az életünk, ahelyett, hogy Teremtőnk körül forogva az életet szolgálná… Ez egy olyan állapot, amin magam nem tudok segíteni. A képet használva azt mondhatnám, hogy felvennék én tiszta, fehér ruhát, de a szekrényben csak a rongyaimat találom! Sok mindent meg tudok változtatni az életemben, de a szívem mélyén levő önközpontúságot, önzést nem! És a baj nem az, hogy ezzel a lelki ruhával a többiek előtt szégyellnem kellene magam, hanem az, hogy nem állhatok oda benne az én Teremtőm elé, aki azt mondta: szeresd az Urat teljes lényeddel, és embertársadat, mint magadat. Elveszett ember vagyok, aki nem tud magán segíteni.
Ezért jött Jézus, és ezért halt meg a kereszten, hogy tiszta lelki ruhába öltözhessünk! Magára vette a mi rongyos lelki ruhánkat, a kereszten elhordozta benne az ítéletet, amit mi érdemeltünk, és nekünk adta az ő patyolattiszta lelki ruháját. Luther erre a cserére nézve mondta ezt: „Jézus te vagy az én igazságom, én meg a te bűnöd vagyok…” Ez az átöltözésünk alapja!
Így igazulhatok meg az Isten előtt. Elfogadom az ő ítéletét régi életem felett, igazat adok neki, bocsánatot kérek tőle, és Jézusra bízom magam. Ez történik meg a megtéréskor: leteszem a régit és felveszem az újat! Meghalt a régi és újat kaptam, tiszta ruhát. Isten ezek után Jézus Krisztuson fehér lelki ruhájában lát engem: olyan igaznak, mint amilyen egyedül csak Jézus.
Ez a fordulat szintén nem egy hittétel elfogadása, hanem valóságos esemény, egzisztenciális változás. A Szentlélek munkája. Felismerem a bűnömet, és megragadom a kegyelmet, amit Jézus tett értem. Valóságos bűnbocsánat, valóságos kegyelembe fogadás, valóságos találkozás, valóságos változás történik.
Szól az élő Ige: a tanítás Jézusról, Jézus tanítása, szava, az ő szellemében. A Szentlélek élővé teszi számodra az Igét: megérted, személyesen érted és igazat adsz neki. Ennek következtében változás támad, élet támad benned. Leveted az óembert, ez a bűnbánatot jelenti. Felismered, hogy eltér az életed Isten látásától. Megállsz, megbánod és elfordulsz attól, amit Isten megítélt. Így veszed át Istentől a bűnbocsánatot. De történik még valami: megnyitod magad a Szentlélek előtt aláveted magad az ő uralmának, és az ő teremtő munkája folytán megújul az elméd, felöltöd „az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos szentségben és igazságban teremtetett”
Nem mi dolgozzuk ki a hívő életet, hanem Isten csodája teremt új életet bennünk. Nem valami módszer, agymosás, emberi erőlködés tesz keresztyénné bennünket, hanem Isten újat teremtő szava. Ezért hívja az Ige a hitre jutást újjászületésnek, vagy felülről születésnek: Jézus Lelke munkálkodik bennem.
- Ez a szívbeli változás pedig megváltoztatja az életmódunkat, az életvitelünket a viselkedésünket is. A hitre jutás lényege nem külső viselkedés, mégis megváltoztatja a külső viselkedést is. A „lélek és az elme”, a szív, a gondolkodásmód láthatatlan megváltozása az élet látható, tapasztalható megváltozásával jár. Azzal kell, hogy járjon. Ellenkező esetben nem valóságos. A találkozás, a Szentlélek megváltoztat. Lehetetlen, hogy ne legyen változás. Az élő hitnek gyümölcse kell, hogy legyen! Ez a változás visszacsatolást ad arra nézve, hogy valóban élő hitben járok, és bizonyságot tesz a környezetem felé az én Uramról. Ahogyan egy hitre jutott apuka kislánya mondta, miután látta édesapja életében a változást: „Én is szeretném azt, ami apunak van.”
Az evangéliumi igazság, amit a reformátorok újra felfedeztek: nem azért kell az életváltozás, hogy Isten elfogadjon, hanem azért, mert elfogadott. Nem előfeltétel, hanem következmény. Az ÚR Jézussal való kapcsolat megváltoztat. Lehetetlen, hogy ha te valósággal együtt élsz Jézussal, ő ne szólna bele az életedbe, és ne változtatná meg! Ez egy folyamat. Nem mindenkinél ugyanolyan tempóban, területeken, sorrendben megy, de ha élő hited van, akkor folyik… Ez a formálódás változás pedig elsősorban a kapcsolatainkat érinti, az Isten és emberek iránti szeretetünket érint. Ezért bár a hit szívem rejtett, belső szobájában gyökerezik, mégsem magánügy.
A változás magától értetődő következmény. Másrészt tudatos törekvés is! Vedd le a régit és vedd fel az újat! – mondja itt az ige. Ha nincs az új a szekrényedben akkor csak a régiben tudsz járni. Éppen az a nagy ajándék, hogy az ÚR Jézustól lehetőséget kaptál az újra. Amikor reggel odalépsz a szekrényhez, most már választhatsz: melyiket veszed fel? Egy-egy helyzetben melyikhez adod magad, melyiket engeded érvényesülni? Van már új ruhád? Van már új életed? És abban jársz?
Hogyan történik az átöltözés? Megszólít az ige, szíven üt, felismerem, hogy mi az, ami Isten szerint nincs a helyén az életemben, és nem állok ellen, hanem igazat adok Istennek. Bűnbánatot tartok, és segítséget kérek ahhoz, hogy máshogyan tudjak tovább menni. Ővele, az ő akarata szerint. Így történik ez a hitre jutáskor, de a hívő ember ebben jár nap, mint nap.
- Ez a változás pedig nem csak levetkőzés, hanem felöltözés is. Nem csak tiltás, hanem küldetés is. Ez az evangélium. Templomkert példája: kigazolták a testvérek, elrendezték, még a gyökereket is kiveszik. Azután jött – és most is folyamatban van – az új ültetése. Új növények nélkül kopár puszta lenne a templomkert, ahol vigasztalan harcot folytatnánk a gazzal! Isten nem olyan életre hívott el, amiben állandóan csak arra figyelünk, hogy ezt se szabad, meg azt se szabad… Küldetésünk van, értékes feladatunk. Ha erre a küldetésre, az Isten szerint jóra koncentrálunk, akkor az kiszorítja a negatívat az életünkből. Ha szép ruhám van, minek járnék rongyokban? A feladatunk nem befogni a szánkat, nehogy csúnyát mondjunk, hanem a mi Urunkról bizonyságot tenni szavainkkal és életünkkel. „Szebben dalolni, mint a sátán, ebben áll a keresztyénség hivatása a szabad sajtó, szabad szó, szabad gondoltközlés, a korlátlán művészi szabadság világában” – írta Szabó Imre, budapesti esperes már 1926-ban is (Szabó Imre: Mi Atyánk)
Példák, amiket Pál apostol felsorol itt az Efezusi levélben ezt mutatják meg a gyakorlatban. Nem csak annyit mond, hogy a hívő ember ne lopjon, hanem folytatja: „inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.” Efezus 4, 27. Az, hogy ne vedd el a másét, minimál követelmény. Isten neked azonban küldetést adott: azért munkálkodj, hogy adni, segíteni tudj, hogy Isten eszköze légy mások életében.
Nem elég, hogy ne gyalázkodj, ne bomlassz a beszédeddel – ehhez elég lenne, ha nem mondanál semmit -, Isten azonban arra hívott el, hogy megtisztított beszédeddel építs, bátoríts, mutass utat! Dolgod van ebben a világban! Járj Uradtól kapott tiszta ruhádban, új életedben, és a te Uradat és az általa megígért, helyreállított világot képviseld azzal, amit mondasz vagy teszel!
Jézus Krisztus azért hal meg a kereszten, hogy az Istentől elidegenedett természetünket és annak következményét halálba vigye és eltörölje. Feltámadt, hogy az új élet lehetőségét hozza el számunkra. Szentlelke és Igéje által ma is valósággal közöttünk van. Ma is megszólít, kijelenti magát. Ennek a mai igehirdetésnek is az az egyetlenegy értelme, hogy a személyesen rólad szóló igazságot megértve, meghallva megtérj, és ragaszkodj Uradhoz! Vedd le te is az óembert: amit megítél Isten az életedben: tarts bűnbánatot, adj igazat neki. És add át neki az irányítást az életedben, az ő Szentlelkét befogadva: öltözd fel az újat. És járj ebben, járj Jézussal minden nap!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Hogyan jelenik meg a felszínesség, a külső vallásoskodás kísértése életünkben?
- Gondold végig: megtörtént-e már az újjászületés csodája életedben?
- Mi az, amit a mai igehirdetésen keresztül személyesen neked mondott az Úr?
- Mit tehetsz nap, mint nap azért, hogy a régit elhagyd, és az újban járj?