Oldal kiválasztása

Isten országa nem beszédben van
Szolnok, 2020. szeptember 20.

 

Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 8,26-40

  „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” 1Korinthus 4,20.

 Szeretett Testvérek!

A mai napra rendelt újszövetségi Igénk egy verse kerül elénk a mai napon, a napi ige vasárnapján. Mindazok, akik ma reggel kezükbe vették a Szentírást és Kalauzunk szerint olvasták a rendelt Igéket, azok talán azt érezhették és arról gondolkozhattak el, a felolvasott rövid mondat, mintha ellentétpárt állítana fel beszéd és erő között. Mintha azt sugallná, hogy nem lehet erő valakinek a beszédében. Pedig éppen Jézussal kapcsolatban jegyezték meg, hogy „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók”. (Márk 1,22) Ez pedig azt jelenti, hogy amikor beszélt, akkor a beszédében erő volt, figyelni kellett rá, és követni is azt, ami tőle elhangzott. Pál apostol azonban nem ilyen formában állítja szembe a beszédet és az erőt. Hanem olyan formában, hogy aki csak úgy beszél Istenről, aki csak azt hangoztatja, hogy Jézus ismerője vagy követője, de az élete egészen mást mutat, úgy gondolja, hogy elég beszélni a Megváltóról, de nem kell képviselni, az tartozik arra az oldalra, hogy „nem beszédben áll az Isten országa”. Az ilyen képviseletnek ugyanis nem lesz semmi eredménye.

Többen tudják rólam és családomról, hogy Vizsolyból érkeztünk Szolnokra. Az első teljes magyar Biblia nyomtatásának a helyéről. Mint a vizsolyi gyülekezet tagja és megbízott gondnoka naponta találkoztam a templomkert előtt sorakozó buszokkal és autóhadakkal. Jó lett volna felmérést végezni a látogatók között, akik e fontos esemény helyszínét látogatták, hányan látták Károlyi Gáspár kitűnő munkáját egyedül, mint kinyomtatott munkát a tárlóban és hányan látták benne Isten ajándékát a magyar emberek számára, mármint az anyanyelven olvasható isteni kijelentést. Felmérés nélkül is tudható, a mai napig is, a látogatók nagy része egy kultúrtörténeti helyként keresték fel a templomot. Vonzotta őket egy régi és tanult esemény végterméke, de a látogatás után többen távoztak azzal a gondolattal: ’Ezt is láttam! Ezt is kipipálhatom!’.

Hadd hozzak egy másik világi példát, melynek üzenetén a keresztyén ember is elgondolkozhat. Biztosan találkoztunk már olyan kereskedővel, eladóval, akinek bementünk a boltjába, és nem tudtunk úgy kijönni, hogy valamit ne vásároljunk, mert olyan készségesen, olyan örömmel, olyan kitartással ajánlotta a portékáját, hogy ha csak valami apróságot is, de megvettünk magunknak. Abban is biztos vagyok, hogy találkoztunk olyan eladóval is, akihez ha bementünk, akkor még az élettől is elment a kedvünk, nem csak azoktól az árucikkektől, amiket éppen el akart adni nekünk. Amikor a beszéd mögött nincsen erő, akkor nem fogunk magunkkal vinni semmit. Isten országa is pontosan így van. Aki csak úgy képviseli Jézust, hogy elmond egy-két történetet, de abban nincsen semmi személyes érintettség, az valóban csak beszéd lesz, semmi más. Nem lesz benne erő.

Egyszer egy kalauz, mikor a jegyemet ellenőrizte, s kiderült teológiai tanulmányokat folytatok félbehagyta munkáját és kérdezgetni kezdett a Szentírás gondolataival kapcsolatban. Meglepett a bibliai tudása, mert az látszott a beszélgetés folyamán, rendelkezik a kellő ismerettel. Hiszen kezébe vette a Bibliát, olvasta, Igéket jegyzett meg, de hiányzott belőle a személyes tapasztalás. A száraz olvasottság helyére nem lépett a felüdítő, a vezető, a megtartó kijelentés.

Emiatt éreztem azt, minél előbb be kell fejeznem az egyoldalú beszélgetést vele. Ez a perc is elérkezett, mikor le kellett szállnom, de végezetül el kellett mondanom neki, a kérdéseire kielégítően nem egy teológus fog válaszolni, hanem a Teremtő Atya. Nem úgy, hogy megmagyarázza, hanem úgy, hogy a látását fordítja át és nyitja meg szemét, értelmét szívét.

Mikor erről az Igéről szólunk, azt sem szabad elfelejtenünk, hogy egy-két dolog megváltozott Jézus és Pál apostol kora óta. Nem szabad úgy tennünk, mintha minden ugyanúgy működne.

Régen a szájhagyomány megbízhatóan működött, mert nem volt semmi más hírforrás. Elmondtak egy történetet, és aztán a harmadik-negyedik továbbadás után is még ugyanazt hallották vissza. Ehelyett ma elmesélünk valamit, és amikor visszajut hozzánk, akkor már csak foszlányokban emlékeztet arra, amit mi el akartunk mondani. Hittanosokkal szoktuk játszani azt a játékot, hogy sorba állítjuk Őket és az első fülébe súgunk egy mondatot, majd az továbbsúgja a következőnek, mindaddig, míg eljut az utolsó gyermekhez. S nagyot nevetünk mennyire mást hallunk vissza. Nevetünk, de talán jobb lenne, ha szomorkodnánk, mert a szavaink, beszédünk súlya pihekönnyű lett.

Rendkívül nehéz lett a szavainkkal bármit is továbbadni. Főleg, ha az Isten megértett kijelentését szeretnénk továbbadni. Elmondunk egy bibliai történetet, mire a válasz az, hogy hiszem, ha látom. Vagy a másik kedves mondat az, amikor közlik velünk, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar. Nincsen a szavainknak semmi hatása. Érezzük azt, hogy „Isten országa nem beszédben áll”.

Egy lelkipásztor visszaemlékezésben olvastam az alábbi történetet. Egy alkalommal bement a faluja polgármesteri hivatalába és beszélt a község vezetőjével. Engedjétek meg, ettől a ponttól szó szerint idézzem: ’Nagyon győzködött arról, hogy én is adjak tovább egy hírt a szószékről, mert legalább énrám hallgatnak az emberek. Mire én félig komolyan, félig mosolyogva mondtam neki, hogy mennyire örülnék, hogyha az emberek hallgatnának rám, mert akkor a gyülekezetünkben csupa rendes és szeretetteljes ember élne, nem lenne semmilyen veszekedés, feszültség vagy viszály. Akkor aztán egy idő után a faluban sem kellene küzdeni sem az alkoholizmussal, sem a lopással, mert hallgatnak rám, és én mindenkit csak a jóra buzdítok. Azonban ez nem így van, így aztán attól tartok, hogy az én szavamra sem hallgat jóformán senki.’ Isten országa nem beszédben áll, mert annak önmagában semmi hatása nincsen.

Eszembe jutott az a munkatársam is, aki a 90-es évek elején az Ószövetséget olvasta, hogy megszámlálja, hány ember halt meg az Úr jóváhagyásával. Eretnek gondolat vezette, de még így is valami jó történhetett volna Vele. De a betű nem elevenítette meg, mert Isten kijelentése csak papír és tinta volt! A papír, a tinta, a betű nem változtatta meg sem a szándékát, nem fordította át Őt!

A lekciónk kezdete megegyezik az említett munkatárssal abban, hogy kezébe vette a Kijelentést. Azonban a Kincstárnok már szívében az értés szándéka jelen van. Gondoljuk csak végig a történetet is, az Apostolok Cselekedetiről írt könyvből. Ment az etióp főember és olvasta Ézsaiás próféta könyvét. Olvasta a Szentírást, vagy mondhatjuk azt, hogy a Bibliát. Mégsem értette a szavait, mert még nem ismerte a Jézusról szóló tanítást. Még a próféciák szavai sem jelentenek önmagukban semmit, nem válnak erővé maguktól.

Azt hiszem, hogy ezek után akár mondhatnánk is, hogy nincsen szükség arra, amit az egyik reformátori alapelvként a XVI. században megfogalmaztak, hogy csak a Szentírás lehet hitünk és életünk alapja. Csak az a tanítás lehet elsődleges, amit abban olvasunk. De ha nem is értjük, akkor miért annyira fontos? Azért, mert a betűk önmagukban semmit nem érnek, de ha a lelkünket megérintik, akkor erővé válnak. Amikor valakinek az élete megváltozik, amikor valaki megtér a Megváltóhoz, akkor látjuk igazán, hogy mit jelent ez: Isten országa nem beszédben van, hanem erőben. Ezt támasztja alá az a történet is, amit egy gyermektábor vezetői könyvében olvastam. Little Joe történetét. Volt egy vadnyugati vagány gyerek, aki banditákat üldözött, néha egy-két embert megölt, ha úgy volt, és ha volt a közelében alkohol, akkor azt sem vetette meg. Aztán egy alkalommal érkezett valaki a városba, és mesélt Jézusról. Little Joe, a kemény, vadnyugati, marcona férfi sírva adta át az életét Jézusnak. Később pedig mit láttak, azok, akik találkoztak vele? Azt, hogy az oldaláról hiányzik a pisztoly, hogy soha nem részeg, és aki boroshordóról énekelt, meg arról, hogy ’Kezeket fel, pénzt vagy életet, a puskám töltve van, jobb, ha megadod magad’, ehelyett így szólt az új dal: ’mert elvette a bűnömet és új szívet adott Jézus a Szabadító!’

Ebből a történetből is az látszik, hogy Isten országa nem beszédben van, hanem erőben. Egyedül Isten szava képes az embereket megváltoztatni. Amikor pedig a változásra szükség volt, akkor ugyanezt megtette az egyházzal is a reformáció alkalmával, amikor ráébredtek az emberek, hogy sok mindent megtehetnek, sokat imádkozhatnak, sokféle szertartáson részt vehetnek, de ha nem csak Jézus áll a középpontban, ha nem adja a kegyelmét, akkor minden hiábavaló. Egyedül Krisztus menthet meg minket, egyedül az Ő kegyelméből lehet örök életünk, egyedül a Szentírásból tanulhatjuk meg mindazt, ami nekünk szükséges, és ezt egyedül a hit által ragadhatjuk meg. Aki pedig mindezt megtanulta, az mindenért egyedül Istennek ad dicsőséget. Nem beszédben áll Isten országa, hanem abban az erőben, amit Jézus Krisztustól kapunk.

Ez az erő pedig megváltoztatta már az én életemet is, amikor személyesen hozzám is eljutott az örömhír, hogy nekem nincsen szükségem a szüleimre, a testvéreimre ahhoz, hogy imádkozzam, hogy Jézust kövessem, hiszen közvetlen kapcsolatban állok a Megváltóval. Ez az erő pedig megváltoztatta sokak életét, akiket megismerhettem, akik sokáig talán nem is hallottak arról, hogy mit jelent Jézust követni, de felnőttként, mint Little Joe, mint az etióp főember hallottak róla, és átadták az életüket. Nem csak egy részét, hanem az egészet. Kimondták és kimondják, hogy ők akarnak lenni azok az emberek, akik segítenek mások életén, akik áldozatot hoznak azokért, akik erre rászorulnak. Nem a gyülekezetért, nem a másik emberért, hanem a Megváltóért, Jézusért. Isten országa igenis erő. Olyan erő, amelyik a legkeményebb sziklaszívet is képes meglágyítani.

Egy kedves lelkészkollégánk bizonyságtételében mondta el, hogy fiatalkorában nagy rocker volt, fekete ruhában járt, mindenféle kemény zenéket hallgatott, igazából nem érdekelte senki és semmi, úgy volt vele, hogy az élete úgy jó, ahogyan van. Aztán egy alkalommal valahogyan betévedt egy evangelizációra, ahol annyira megérintette a lelkét mindaz, amit hallott, hogy zokogva borult a prédikáló lelkész nyakába. Ez a prédikátor kicsit furcsán nézett erre a hatalmas, furcsa kinézetű fiatalra, de tudta, hogy ez az erő nem az ő beszédéből áradt, hanem Jézustól jött.

Isten használni akar téged, de ehhez az Ő ereje által kell élned. Efezus 3:20-ben (EFO) úgy olvassuk, hogy „A bennünk működő ereje által Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni.” Isten többre képes, mint amit el tudnál képzelni. Hogyan kaphatod meg az Ő erejét? Három féle módon:

Azáltal, hogy imádkozol. Ha erőtlen az életed, az könnyen lehet, hogy azért van, mert nem imádkozol. Az imádság és az erő együtt jár.

Azáltal, hogy kockázatokat vállalva is engedelmeskedsz Istennek. Amikor kockázatot vállalsz, és így megteszed, amire Isten kér, még akkor is, ha nehéz vagy népszerűtlen, esetleg nem tűnik logikusnak, vagy netán nagy ára van, Isten ereje árad ki az életedre.

Azáltal, hogy nem adod fel. Ne add fel! Isten próbára teszi a hitedet, hogy az növekedhessen. Mikor az életed tele van nehézségekkel, a dolgok késnek, zsákutcákba futsz, elkeseredsz és elbátortalanodsz, akkor Isten arra tanít, hogy bízz benne. Mert csalódhatsz emberben, Testvérben, gyülekezetedben, földi egyházadban, de egy valakiben nem tudsz, a Teremtő Atyádban. Tarts ki és Isten meg fog áldani!

 

Kedves Testvéreim! A mi emberi beszédünk erőtlen, mert telve van csalfasággal, gonoszsággal, meggondolatlansággal, az igazság elferdítésével. Mindezek ellenére is vonz magához az isteni erő, mert, ahogy egy gyülekezeti Testvérünk fogalmazott. „Átölelt az én szennyes ruhámban az Atya, pont úgy, mint a tékozló Fiút!”.

Minden egyes meghallgatott imádságunk. Minden olyan lelki nehézség, amiből mégis talpra állunk. Minden mélység, amiből mégis kikerülünk. Minden pillanat, amikor úgy igazán szeretni tudunk, vagy érezzük, hogy minket szeretnek. Minden bibliai mondat, amit megértünk, vagy ami életünk részévé válik, ezt az alapigazságot húzza alá: „nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” Isteni erőben! Ámen!

 

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1., Honnan tudod, hogy Isten ereje ott van-e az életedben?
2., Hogyan teszi próbára Isten jelenleg a te hitedet? Hogyan szeretnéd, hogy ezáltal megáldjon téged?
3., Milyen kockázatokat vállalsz Istenért?
4., Jelenleg, miben van szükséged az Isten megerősítésében?

 

(Schwancer Pál)

Szolnoki Református Egyházközség