Oldal kiválasztása

2021. október 31.

Reformáció – teljes helyreállítás

Olvasandó: Jelenések 21, 1-11.22-27. 22, 1-7.

hallgasd meg az istentiszteletetNézd meg a videótárunkban

Olvasandó: Jelenések 21, 1-11.22-27. 22, 1-7.

„Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.” Máté 26, 26-29.

 

Ma ünnepeljük a reformációt, egyben az újborért is hálát adunk. Emlékezünk arra, hogy több, mint 500 évvel ezelőtt Luther Márton Ágoston rendi szerzetes a wittenbergi vártemplom kapujára kiszegezte 95 tételét, amellyel kezdetét vette az a folyamat, amelyet reformációként ismerünk. Miért fontos a reformáció? Egy olyan történelmi egyházmegújulásra emlékezünk, amelynek máig tartó hatása van az egyházi életre, de a kultúra minden területére egyaránt. A reformáció azonban jóval többet jelent, mint egy 16. századi történelmi esemény. Ennek megértéséhez fontos tisztáznunk a reformáció fogalmát. Az általános vélekedéssel szemben, miszerint megújítást jelent, maga a szó inkább helyreállításként fordítható helyesen. Valami, ami eredetileg jó volt, de eldeformálódott, ezért vissza kell térni az eredeti jóhoz, vagyis reformálni kell.

Ha ezt megértjük, akkor értjük meg azt is, hogy a reformáció – helyreállítás – bibliai fogalom, ami   nem pusztán egy 500 évvel ezelőtti egyháztörténeti eseményt jelent, de nem is csupán egy minden történelmi korban szükségszerű követelményt fogalmaz meg, miszerint az egyháznak mindig meg kell újulnia, hanem egy jóval átfogóbb történetet jelöl. A helyreállítás Isten minden történeti koron átívelő nagy története, terve, munkája a teremtett világgal és benne az emberrel. Ez a helyreállítás végigvonul a bibliai időkön, átível a Biblia utáni történelmi múltunkon, tart ma is – mi is részesei lehetünk! – és Isten ígéretére tekintő reménységünk szerint hamarosan teljessé lesz, amikor Isten teljesen helyreállítja a deformálódott, megromlott világot. Ma, amikor reformációt ünneplünk, a 16. századi reformáció, és a mi mai istentiszteletünk, és hívő életünk nagy összefüggését ebben láthatjuk meg: Isten helyreállítja a világot.

 

A nagy helyreállítás történetének vége jelenik meg a Jelenések könyve próféciájában: „És láttam új eget és új földet… A trónuson ülő ezt mondta: Íme újjá teremtek mindent.” Jelenések 21, 1. 5. Jézus az utolsó vacsorán erre a befejezésre mutat előre, amikor az új borról beszél: „De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.” Máté 26, 29. Mindkét mondatban egy különleges szó szerepel a görög szövegben: kainos/kainé – új. Ez az újszövetségi szóhasználatban speciálisan azt jelenti: megújult, helyreállított. Valami eredetileg jó volt, de megromlott, összetört, tönkrement, deformálódott, ennek a helyreállított, újra jó állapotát jelenti a kainos – új. Ugyanúgy, mint a reformáció.  Újjá teremtek mindent – mondja az Úr. Itt nem egy soha nem volt új tervről van szó, hanem az eredeti jó terv helyreállításáról! Istennek ez a helyreállítás a terve a világgal, ennek a tervnek a fordulópontja Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása, ebbe a tervbe illeszkedik bele a 16. századi reformáció, ennek a tervnek a kivitelezése most is folyamatban van, mi is a részesei, meghívottai vagyunk, és várjuk azt, hogy befejeződik, célba ér, teljességre jut! Isten reformációja, a jónak teremtett világ teljes helyreállítása.

 

Ennek a világnak, amelyben élünk ugyanis helyreállításra van szüksége. Amikor konfirmációra készültem, az akkori konfirmációi olvasókönyv így fogalmazta meg a reformáció szükségszerűségét: „Az egyház az idők folyamán letért a Szentírásban kijelölt útról, emberi tévelygések miatt megromlott, ezért szükség volt a megújítására.” Ehhez őszintén ma is hozzátehetjük a reformátori tételt: ecclesia semper reformanda – az egyháznak mindig megújulásra van szüksége. Az egyházban mindig – ma is – van helyreállítani való. Miért van ez így? Akkor értjük meg világosan, ha meglátjuk a teljes összefüggést: az ember letért az Isten által kijelölt útról, megromlott ezért a világ kitért az Isten által alkotott rendből és megromlott, eltorzult, megrokkant. Ez jóval korábban történt, mint a középkori egyház megromlása. Már a Biblia harmadik oldalán erről beszél a bűneset története. Az eredetileg jónak teremtett világ, amelyikben minden az életről és a szeretetről szólt, már nem olyan, mint eredetileg volt: kimozdult a helyéről, eldeformálódott. És a világ miattunk emberek miatt nem olyan, mint volt, mert az ember letért az Isten által kijelölt útról, vagyis mi letértünk az Isten által kijelölt útról.

Isten a saját képére teremtett bennünket, hogy szövetségben – harmonikus kétoldalú szeretetkapcsolatban éljünk vele – az ő uralma alatt éljünk, és az ő uralmát képviseljük a teremtett világban. Isten terve az volt, hogy mi az ő partnereiként élünk, benne bízva, az ő szabályai szerint, és ő rajtunk keresztül uralkodik a világon, gondoskodik róla és vigyáz rá. Ebben a szövetségben voltunk a helyünkön, harmonikus kapcsolatban Istennel, harmonikus kapcsolatban egymást támogató társakként egymással, harmonikus kapcsolatban a teremtett világgal – aminek áldást jelentettünk -, és harmonikus kapcsolatban önmagunkkal, hiszen maradéktalanul betöltöttük a küldetésünket.   

A bűneset története arról beszél, hogy Isten uralmának képviselete helyett az autonómiát, öntörvényűséget választottuk. Megszegtük a szövetséget Istennel, szakítottunk vele, fellázadtunk azzal, hogy az ő uralma helyett a magunk uralmát akarjuk képviselni, a magunk módján kormányozni az életünket és ezt a világot. Az ember letért az Isten által kijelölt, áldott útról, az élet útjáról. Az Istennel való szakítás, szövetségszegésünk, hűtlenségünk, az, hogy megcsaltuk Istent tönkretette a kapcsolatunkat Istennel, és ez magával hozta az összes többi kapcsolatunk megromlását is. Istennel való kapcsolatunk megromlása megrontotta, teljesen eldeformálta az életünket, és ebbe a kimozdulásba belerokkant a világ is. Már nem olyan, amilyen eredetileg volt. Igazság szerint el sem tudjuk képzelni milyen lehetett eredetileg ez a világ, és milyennek lehetett benne embernek lenni az Isten által eredetileg ajándékozott dicsőségben, mert mi már azt az állapotot nem ismerjük.

A Biblia leírja, hogy ezzel a töréssel betört a világba az életet és a szeretetkapcsolatokat megrontó erő, a bűn és a halál. Azonnal megjelent a szégyen, a bizalmatlanság, a vádaskodás, a félelem – az egymást támogató, őszinte, bizalmas szeretetkapcsolat helyén. Megjelent a fájdalom, a betegség, a megtörtség, a kudarc és a halál. Ezeket a fogalmakat jól ismerjük nem a teológiai szakkönyvekből, vagy lexikonokból, hanem az életünk hétköznapi valóságából. Ismerjük és szenvedjük nap, mint nap. A bőrünkön érezzük mindazt, amitől ez a gyönyörű világ nyomorult lesz. Lépten nyomon felfedezzük, hogy az élet szép – az alkotás még ma is öröm, a szeretet pillanatai csodálatosak -, de azonnal szembesülünk azzal is, hogy az élet tragikusan beszennyeződött – mert minden szépet és jót beszennyezett a rombolás, az önzés, a gyűlölet és a halál. Mi emberek is megrokkantunk. El sem tudunk képzelni egy bűn és halál nélküli világot. Az eredetit. Azóta is vágyunk vissza öntudatlanul is abba, amit elvesztettünk. Vágyunk a tökéletesen jó, a harmonikus szeretet, a halál nélküli élet után!

 

A reformáció szükségessége nem az 1500-as évek kezdetén jelentkezett, nem is az előrefomátorok idejében, hanem a történelem előtti időkben, az emberiség hajnalán. A reformáció története sem a 16. században kezdődik, hanem abban a pillanatban, amikor az ember letért az útról, eldeformálódott, és eldeformálta a világot is. Isten már ott elkezdte a reformációt, közvetlenül a bűneset után egy ígérettel, amelyik arról szól, hogy az egymást követő generációk láncában egy napon eljön majd az asszonynak az az utóda, akinek bár a gonosz a sarkába mar, ő széttapossa a gonosz fejét. Ezt nevezzük úgy, hogy az ősevangélium. Isten ígérete, amelyik egy megsebzett hősről szól, aki belehal a kígyómarásba, a bűn és a halál mérgébe, de ezzel végleg legyőzi a gonoszt, feltámad, és véghez viszi a megromlott világ helyreállítását. Az Ószövetség története végig arról beszél, hogy Isten egy nép életében előkészíti ennek az utódnak az eljövetelét, aki elhozza a helyreállítást, amire az egész emberiség vágyik, és vár!  

 

Jézus Krisztusban teljesedik be ez az ígéret. Ő az az Utód, aki helyreállítja a világot! A bűneset történetétől nagyot ugorva itt ülünk az utolsó vacsorán, Jézus halálának előestéjén a tanítványokkal együtt, és hallgatjuk a halálba készülő Jézust. Arról beszél, hogy ez nem csupán egy szomorú búcsúvacsora, hanem a nagy reformáció, a világ helyreállításának döntő pillanata! Testéről beszél, amely megtöretik, és a véréről, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Azt mondja ez a szövetség vére, másik evangéliumban így olvassuk: új szövetség. Megint kainos – új, vagyis helyreállított szövetség. Ahhoz, hogy a teremtett világ jó rendje helyreálljon, Isten és ember szövetségét kell helyreállítani, amelyet az ember lázadása és hűtlensége megrontott. A reformáció, a helyreállítás kulcsa, Isten és a képére teremtett ember kapcsolatának a szövetségnek a helyreállítása, megújítása. Isten a teremtett világot a képére teremtett emberrel szövetségben akarta kormányozni. A világ megromlása a szövetség megrontásával kezdődött. Isten nem akarja nélkülünk helyreállítani ezt a világot. A helyreállítás az ember helyreállításával, pontosabban Isten és ember szövetségének, kapcsolatának helyreállításával kezdődik. Ez a kulcs!  

 

Hogyan áll helyre a szövetség Jézus Krisztusban? Hogyan jön el az új, a helyreállított szövetség? A szövetség kétoldalú kapcsolat, amely mind a két fél hűségére épül. Isten mindvégig hűséges volt a szövetséghez. Mi azonban megszegtük, és újra meg újra megszegjük. Igazság szerint a legkomolyabb törekvéssel sem tudjuk teljesíteni, ezt a Biblia minden hőse bizonyította, de bizonyítottuk mi is személyesen számtalan esetben.

Ezért Isten maga jött el, maga lett emberré Jézus Krisztusban. Valóságos emberként élve itt a földön tökéletesen Isten képe, Isten képviselője volt. Emberként olyan életet élt, amellyel megtartotta a szövetség ránk eső oldalát. Hűséges volt abban, amiben mi elbuktunk. Megtartotta helyettünk a szövetséget. És ezután a tökéletesen hűséges, romlatlan élet után ő vette magára helyettünk a szövetségszegésünk elkerülhetetlen következményét, a halált, az élettől való elszakítottságot, teljes, reménytelen elszigeteltséget, a romlást a kereszten. A szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnöknek bocsánatára. Így áll helyre Isten szövetsége az emberrel, így állhat helyre Isten szövetsége veled. A szövetségszegésed következményét ő elhordozta helyetted, hogy bocsánatot kérhess, és újat kezdhess, és a szövetség rád eső részét teljesen megtartotta helyetted. Hűséges hozzád Isten mindvégig, és Jézus Krisztus az Istenember hűséges helyetted tökéletesen megtartva a szövetséget. Így állította helyre Jézus Krisztusban a kapcsolatot! Érted? Nem csupán arra hív, hogy kérj bocsánatot, és azután kezd újra a próbálkozást, hogy saját erődből, magadra támaszkodva betartsd a szövetséget. Nem! Arra hív, hogy nézz Jézusra! Lásd meg, hogy ő már mindent megtett érted, a helyreállításodért! Magára vette helyetted a bűneid következményét, ezért őbenne megszabadultál, bocsánatot nyertél, és tökéletesen, hűségesen betöltötte helyetted a szövetség rád eső részét. Őbenne igaz vagy! Isten képmása! Hűséges szövetségese Istennek! Ő a te igazságod, ő a te hűséged, ő a te tisztaságod! Jézus! Egyszerűen bízd rá magad! Bízz Jézusban! Bízz abban, amit ő tett helyetted és érted, és ne magadban bízz, ne abban bízz, amit te tettél, vagy teszel! Így állítja helyre az életedet, ha rá bízod magad. Így térsz vissza az Istennel rendezett kapcsolatban, s így kezd gyógyulni mindaz, amit a bűn és a halál tönkretett az életedben: a kapcsolatod másokkal, a teremtett világgal és önmagaddal. Egyedül kegyelemből, egyedül hit által, egyedül Krisztusért! Ezért egyedül Istené a dicsőség. Így történik meg az Istennel való szövetségünk megújulása. Ez a kulcs. Jézus Krisztus egyszer s mindenkorra legyőzte a gonoszt, mert megnyitotta az utat számunkra az új szövetségre, az Istennel való szövetség teljes helyreállítására, ami annak idején a gonoszra hallgató ember bűne miatt megtört. Isten ezzel kezdi a nagy helyreállítást: az ember helyreállításával, azzal, hogy visszaállít minket a helyünkre. És Jézus halála és feltámadása óta, az elmúlt 2000 évben ennek a jó hírnek a hirdetése történik: a nagy meghívás minden ember felé a szövetségbe való visszatérésre Jézus Krisztusban, a nagy összegyűjtés, Isten szövetséges népének összegyűjtése. Nem hallgat mindenki a hívásra. Nem engedelmeskedik mindenki az evangéliumnak. Nem akarja mindenki Krisztusra bízni az életét. Vannak, akik kívül maradnak a szövetségen örökre. De ma is szól a meghívás, ma is gyűjti Isten az ő szövetséges népét, akikkel új szövetséget köt Krisztusban örökre. Ma a megterített úrasztala, a kenyér és a bor is ezt hirdeti. Hallod a hívást? Gyere, bízd Jézusra magad! Add a szíved, légy Isten szövetségese! Az ő szövetségese vagy már? Töltse be ennek az öröme az életedet! 

És lásd meg azt is, hogy ez még mindig nem a történet vége! Mert a történet vége az, hogy a reformáció tökéletes lesz, Isten helyreállítja az egész világot! Jézus az utolsó vacsorán arról is beszél a tanítványainak, hogy lesz majd egy teljesen megújított, helyreállított világ, ahol ő együtt fog ünnepelni, új bort iszik majd azokkal, akik hozzá tartoznak.

A helyreállítás teljessége még nem jött el, vagyis amit itt tapasztalsz a földön, még nem a történet vége! Itt a földön Jézus követői örülünk annak, hogy már az ő megváltottai, szövetségesei vagyunk, de szenvedünk amiatt, hogy még nem lett teljessé a helyreállításunk. Egy vegyes világban élünk, ahol még nem ért véget a bűnnel való harc. Ezért történhetett meg az, hogy a középkorban az egyház ennyire elhajlott Isten útjától, hogy reformációra volt szükség. Ezért semper reformanda, vagyis szüntelen reformációra szorul a földi egyház és a hívő ember élete. Nem vagyunk még a célban, de Isten a nagy helyreállítást elkezdte, sőt a döntő győzelmet kivívta, ezért gondoskodik róla, hogy mindig legyen reformáció, ébredés az egyházban azóta is!

De újra mondom: ez még nem a történet vége. Jézus ígérete szerint lesz majd egy egészen helyreállított világ. Isten újjáteremt, vagyis az eredeti jó állapotban helyreállít mindent a teremtett világban. Erről beszél a Jelenések könyvének látomása. Ez a jövő, a reformáció befejezése, amit várhatunk ma is. Egy esküvő képét láthatjuk: Isten és az ő Krisztusban teljesen megtisztított népének menyegzője. A tökéletesen megújított és helyreállított örök szeretetszövetség. Nem lesz többé bűn, nem lesz többé szövetségszegés, öntörvényűség, Isten útjáról letérés, deformáció az életünkben, és semmi, ami ennek a következménye: félelem, szégyen, takargatás, vád, szorongás, bizonytalanság, elégtelenség érzés… És nem lesz többé halál, és semmi, ami ahhoz tartozik: könnyek, szenvedés, betegség, öregedés, gyász, jajkiáltás. Teljesen helyreállított élettel ünneplünk majd vele együtt Isten országában, abban a világban, ahol ismét akadálytalanul megvalósul Isten jó akarata, és áldott uralkodása, s mi újra az ő békesség királyságának képviselői leszünk teljesen bűntelen lélekkel, és teljesen helyreállított „haláltalan” testtel szolgáljuk majd őt, s leszünk áldás a világ számára!

 

Ez a teljes reformáció, a teljes helyreállítás, aminek a dicsőségét nem tudjuk most elképzelni, hiszen még soha nem tapasztaltuk, csak halvány sejtése, és mély vágya van bennünk annak a világnak, amit elveszítettünk, de amit Isten ígérete szerint teljesen helyre fog állítani. C.S. Lewis mondta azt: A földi lét minden szépsége és öröme „csupán annak a virágnak az illata, amit még nem találtunk meg, annak a harangnak a visszhangja, amit még soha nem hallottunk, híradás egy országból, ahol még soha nem jártunk.” A hívő életben viszont Isten szövetségeseinként kóstolót, előízt, előzetest kapunk ennek a helyreállításnak a tökéletes öröméből, békességéből, erejéből. S mi Isten szövetségeseiként már itt és most ebben a megtört és megtörtségében szenvedő világban képviselhetjük ezt a teljesen helyreállított, újjáteremtett világot. Mi is szenvedünk a világ megtörtsége miatt, mi is szenvedjük a halál rontását, de ismerjük a reformációt hozó, teremtő és újjáteremtő Istent, és reménységgel várjuk azt, hogy befejezze a helyreállítást! Az úrvacsora emlékeztet: Isten meghívott minket arra, hogy bekapcsolódjunk az ő reformációjába, a megújult szövetségben legyünk részesei a helyreállított világnak. Képviseljük már itt és most ezt a szövetséget, ezt a világot, és várjuk a beteljesedését.  Így tekintsünk az 500 évvel ezelőtti reformációra, és így engedjünk teret ma is a reformációnak. Újítsd meg a szövetségedet vele!   

 

Kérdések az igehirdetéshez:

  1. Miben tapasztalod meg azt, hogy egy vegyes világban élünk? Miben látod meg az Isten által alkotott jót, és hogyan tapasztalod meg a bűn és halál miatti megtörtséget életedben és a világban?
  2. Hogyan kezdődött el a reformáció, a helyreállítás a te életedben?
  3. Mit jelent számodra egyedül Jézusban bízni?
  4. Hogyan érint meg, mire indít téged ma az Isten ígérete szerinti teljes helyreállítás reménysége?

 

Végh Miklós, lelkipásztor

Szolnoki Református Egyházközség