Olvasandó: Máté 6, 19-34.

„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” 1Timótheus 6, 3-10.

Pénzről van szó. A mai istentiszteleten a pénzről lesz szó. A mi hozzáállásunk a pénz témájához ambivalens, kettős. Van olyan, amikor az ember ezt mondja: Itt pénzről van szó! Nagyon sok pénzről! És elvárja, hogy mindenki megilletődjön, minden egyéb szempont és gondolat háttérbe húzódjon. Van olyan is, amikor viszont azt mondjuk: a pénzről most ne beszéljünk! Mert úgy gondoljuk, hogy a pénzről beszélni valamiképpen szégyen, mintha nem lenne tiszta dolog. Főleg, amikor lelki dolgokról van szó. A templomban, az egyházban, a gyülekezetben ne beszéljünk a pénzről! Kettős a hozzáállásunk, nem?

Isten igéje beszél a pénzről. Ha végig olvassuk a Bibliát, talán meglepődünk rajta, hogy nem is keveset. Nem szégyenlősködik, szemérmeskedik, nyíltan beszél a pénzről, mert a pénz és a pénzhez való viszonyunk az életünk fontos kérdése. Miközben pedig a Biblia a pénzről beszél, rólunk beszél. A pénzhez való viszonyunkról. Azt világítja meg és teszi helyre.

Szóval ma a pénzről lesz szó, mert „véletlenül” úgy alakult, hogy a Bibliaolvasó Kalauz napi igerendjében a pénzről van szó. Nyilván nem véletlen ez, mint ahogy az sem, hogy te ma olvasod ezt az igehirdetést. Istennek nyilván ezzel kapcsolatban van ma személyes és konkrét üzenete hozzád. A pénzről akar ma beszélgetni veled. Hogy pontosan miről, azt csak ő tudja, és remélem, hogy te is tudni fogod a végére.

„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme…” Rövidre zárhatnánk az üzenetet azt mondva: a pénz rossz. A Bibliában azonban nem ezt olvastuk ma. Vigyázzunk, hogy pontosan idézzük a Szentírást! Nem a pénz minden rossz gyökere. Érezzük, hogy valami probléma van a pénz körül, ezért szokás humorosan azt mondani, hogy a föníciaiak a hibásak, mert ők találták fel a pénzt. Ez egy jópofa mondás, de nem igaz. A pénzzel ugyanis nincs semmi baj. Ez egy eszköz, ami egyszerűsíti a kereskedelmet. Itt az ige nem is csak a pénzérmékről, vagy bankjegyekről szól, hanem az anyagi javakról, amit egyszerűen a pénz összefoglal össze. Nem az eszközzel van a probléma és nem az anyagi javakkal van a probléma. Ma nem arról lesz szó, hogy nincs szükség a pénzre a mindennapi életünkben, vagy hogy ne lenne bölcs dolog józan belátással takarékoskodni. A probléma nem a pénzzel, hanem a hozzáállásunkkal, a pénzhez való viszonyunkkal van. Hogyan viszonyulunk a pénzhez? Ez a kérdés.

Valójában tehát nem is a pénzről van szó, hanem a szívünkről, a szívedről van szó. A gyökérről van szó. Isten mindig az életünk, a cselekedeteink gyökerére irányítja a figyelmet. Az igazán meghatározó kérdés, hogy mi van a szívedben?  Mi a motivációd, az életed mozgatórugója, a szavaid, tetteid gyökere. Mi sokszor csak a felszínre, a látható dolgokra koncentrálunk. A látszat alapján ítélünk, a cselekedeteket akarjuk megváltoztatni. Pedig a cselekedet, a viselkedés csak gyümölcs, amelynek gyökere van. A kérdés mindig az, hogy mi van a gyökérnél? A valódi életváltozás is csak akkor elképzelhető, ha a gyökér változik meg és kezd más gyümölcsöket hozni. Istent mindenesetre úgy tűnik az érdekli, ami az életünk gyökere: a szívünk.  „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” 1Sámuel 16, 7.„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Példabeszédek 4, 23.

A Tízparancsolatban Isten a végén nem csak a tettekről és szavakról beszél, hanem a szívünkben levő gyökérről, amikor azt mondja: „Ne kívánd, ami a felebarátodé!” 2Mózes 20, 17. Fontos, hogy a bűn gyökerére odafigyeljünk, és a gyökérnél előzzük meg a bajt.  Jézus is erről beszél következetesen: „Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.” Márk 7, 21-23. „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” Máté 6, 21.  

Az igazi kérdés nem is az, hogy mit teszel, vagy nem teszel, mit mondasz, vagy nem mondasz, hanem az, hogy miért teszed? Mi a gyökér? Nagyon fontos, hogy ezt megértsük. Mert lehet a látszattal embereket elvakítani, magunkat is becsapni, még jótékonykodni is lehet, Istent akkor is csak az fogja érdekelni, hogy mi van a szívedben. Nem azzal foglalkozik, hogy hány forintot adtál, hanem azzal, hogy mi indított rá? És lehet emberfeletti erőfeszítéseket tennünk azért, hogy valaki más viselkedését vagy a saját viselkedésünket megváltoztassuk, de a gyökér változása nélkül nem lesz valódi és tartós változás: minden visszarendeződik egy pillanat alatt. Egyszerűen szólva az életed azt fogja teremni, amit a gyökér meghatároz. Mi van a szívben? Mi a gyökér?

A pénz szerelme rossz gyökér. Erős kötődést feltételez ez a szókapcsolat. „Drágaságom”, kincsem… „Ahol a kincsed, ott lesz a szíved is.” – mondja Jézus. Az ember a szerelméhez kötődik, a szerelmétől várja a boldogságot, ha a szerelme vele van, akkor érzi biztonságban magát, a szerelmének a kedvét keresi, (sok) mindent megtesz a szerelméért, a szerelme tölti be a gondolatait, foglalja le az érzelemvilágát. Ha a szerelme elhagyja, akkor kétségbe esik!  Ha a gyökér a pénz szerelme, akkor a pénz a kincsed, a drágaságod, és akkor ott a szíved, ahol a pénz, a szíved a pénzhez kötődik.

A baj tehát az, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítunk a pénznek. És ez baj egyrészt azért, mert a pénznek, az anyagi javaknak korlátai vannak az életünkben. Ha túl sokat várunk anyagiaktól – akár kimondatlanul is – nagyon komolyan csalódni fogunk.  „Semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” A pénz, az anyagiak nagy becsapása: a pénz, és amit azon vehetünk, az csak átmenetileg a mienk. Az életünknek viszont örök perspektívája van. A legfontosabb kérdésünk az örök sorsunk. Erre nem ad választ a pénz. Ahogy nem hoztunk magunkkal semmit e világba, úgy nem is visszük magunkkal a pénzünket. Amikor megkérdezik, hogy valaki a halála után mennyit hagyott hátra, akkor valójában erre a legpontosabb válasz így hangzik: Mindent. Az anyagi javak korlátozott volta az azonban nem csak azt jelenti, hogy a végén mindent itt kell hagynunk. A pénz azzal is becsap, hogy sok mindent meg tudunk vele oldani, de az igazán fontos dolgokat mégsem tudjuk megoldani vele!!! Elvonja a figyelmünket a pénzért nem megvehető dologról, elaltat és becsap. Elveszíted az örök életet, és itt a földön sem élsz igazán, ha elvakít a pénz, ha az anyagi javak kötnek le. Pénzen nem lehet megvenni az igazán lényeges dolgokat. „Pénzért vehetünk: ágyat, de álmokat nem; könyveket, de értelmet nem; élelmiszert, de étvágyat nem; házat, de otthont nem; zászlót, de hazát nem; hanglemezt, de hallást nem; orvosságot, de egészséget nem; luxust, de elégedettséget nem; szórakozást, de boldogságot nem; Bibliát, de hitet nem; templomot, de Isten országát nem; keresztet, de a Megfeszítettet nem.” (Kötőjeles történetek 82. oldal)

Az igazi baj azonban még ennél is komolyabb: amikor túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a pénznek, azzal olyan szemmel nézünk a pénzre, amilyennel csak életünk Urára, Istenre kellene néznünk; olyan szívvel viszonyulunk hozzá, amilyennel csak Istenhez kellene így viszonyulnunk; azt várjuk tőle, amit csak Istentől várhatunk. Azt olvassuk az Igében, hogy az anyagi javak túlértékelése miatt „egyesek eltévelyedtek a hittől.” Igazság szerint ez egy törvényszerű összefüggés. Jézus azt mondja, hogy nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak. Ez pedig azt jelenti, hogy ha túl fontos az életünkben a pénz, akkor azzal nem egy kicsit kevésbé szeretjük Istent, mint kellene, hanem egyenesen hátat fordítunk neki. Képzeljük el, hogy egyik oldalon az anyagi javak, másikon Isten áll. Az ember pedig a kettő között. Ha odafordul az egyikhez, hátat fordít a másiknak. Ha leborul az egyik előtt, nem csak a hátát, de a hátsófelét mutatja a másiknak. Lehet, hogy erősnek tűnik ez a kép, pedig Jézus erről beszél: „„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Máté 6, 24.  A túl erős kötődés a pénzhez, az anyagi javakhoz eltévelyít a hittől, az Istenbe vetett bizalomtól, vagyis bibliai kifejezéssel bálványimádás lesz. Minden kultúrában formát ölt valahogy a bálványimádás. A pénz már az I. században is gondot okozott, a mai nyugati kultúrában azonban a bálványimádás egyik legerősebb formája a pénz, a profit, a gazdasági növekedés, a jólét imádata. A mai világot a pénz mozgatja. A kérdés, hogy a te életedet mennyiben mozgatja a pénz?

Mit jelent, hogy valami az istened, valamit bálványként imádsz? Ez a hétköznapi életünkben ma nem úgy ölt alakot, hogy konkrétan feltesszük valaminek a szobrát egy oltárra, és leborulunk előtte.

Aminek Istennek kijáró tiszteletet adsz az életedben, abban bízol, attól várod a jót, a békét, a megoldásokat, boldogságot, megélhetést. A pénz azért nagy kísértés, mert valódi hatalom ebben a világban. A vonzereje az, hogy akinél a pénz, annál valódi potenciál van. A pénz megmozdít embereket, lehetőséget ad arra, hogy megtegyek dolgokat, és elérjem azt, amit akarok. Ez nagyon valóságosnak tűnik a gyakorlatban. Az emberek komolykodva szokták mondani: itt most pénzről van szó, nagyon sok pénzről. És ez alatt azt értik, hogy mindenki tisztelettel hallgasson el, és más szempontokat szorítsunk háttérbe. Miről szól ez a gondolkozás? Amikor te ennek rendeled alá magad, akkor a hitedet Isten helyett a pénzbe veted. Vajon Isten hatalma nem valóságos és nem valóságosabb, mint a pénz hatalma? Mindenki örül annak, hogy ha egy kicsit bőségesebb anyagi keretek között mozoghat, de hányan várják az életük jobbra fordulását leginkább az anyagi javaktól így reménykedve: ha magasabb lenne a fizetésem, nyugdíjam, megkapnám az örökségem, megnyerném a lottót, akkor jóra fordulna végre minden.  Miből él a szerencsejáték üzlet? Magyarok milliói hétről hétre reménykednek abban, hogy jóra fordul az életük attól, hogy nyernek a Lottón, vagy egyéb szerencsejátékon. Mennyi időt, figyelmet, energiát és pénzt áldoznak fel a szerencsejáték oltárán egy életen át? Komoly dolgokat lehetett volna abból tenni. A nagy kérdés: mitől, kitől várod a megoldást? Bízom Istenben is, meg a pénzben, fizetésemelésben, örökségben, lottóban is? Lehet-e két Úrnak szolgálni? Lehet-e két úrban bízni?

Aminek Istennek kijáró tiszteletet adsz az életedben, ha elveszíted kicsúszik a lábad alól a talaj, és teljesen kétségbe esel. Szívszorító történetek maradtak fenn arról, hogy gazdasági válság idején, amikor vállalkozások hirtelen teljes csődbe jutottak, emberek kerültek teljes kétségbeesésbe és menekültek öngyilkosságba, mert a pénzre, az anyagiakra épült az egész életük, és ez kicsúszott alóluk.   Nem csak ezek a szélsőséges esetek beszélnek erről a problémáról. A pénznek tulajdonított túlzott jelentőségről beszél még hívő emberek életében is az, hogy amikor nem úgy alakulnak a pénzügyeink, az anyagi ügyeink, ahogyan szeretnénk, amikor anyagi veszteség vagy szükség ér minket, akkor elborít bennünket az aggodalom, a szorongás, a kétségbeesés. Hol van ilyenkor a mennyei Atyában való bizalom a szívből? Kiben bízol? Kit imádsz?

Aminek Istennek kijáró tiszteletet adsz az életedben, az adja meg az életed értékét. Mi adja meg az életed értékét? Az, hogy milyen drága autód van, és hová mész nyaralni, milyen márkájú ruhát hordasz, mit engedhetsz meg magadnak, és mennyi a fizetésed? Tényleg a pozíció, a nagyobb felelősség értékét  magasabb fizetéssel kell kifejezni? A körülöttünk lévő világ gondolkodása erről szól, a Biblia azonban erről a kérdésről is másként gondolkozik: a jövedelem nem a munka értékét, és végképp nem az ember (munkaerő?! humán erőforrás?!) értékét fejezi ki, hanem a megélhetésről gondoskodik, miközben az ember a tőle telhető legjobbat nyújtja hivatásként végzett munkájával Isten dicsőségére! A mai világ persze nem erről szól, de mi keresztyének hogyan gondolkodunk erről? Mi adja meg életed értékét? Megadhatja Jézus az életed értékét? Az én életem értéke: a mindenség Királyának, Istennek a gyermeke vagyok Jézus Krisztusért. Az én Uram annyira értékelt, hogy az életét adta értem! Ez adja meg életem értékét akkor is, ha szegény vagyok, és akkor is, ha gazdag.  

Aminek Istennek kijáró tiszteletet adsz az életedben, az motivál, hajt, mozgat téged. A pénz, a profit mozgatja a világot. Ezt látjuk abban például, ahogyan hitek és hiedelmek összekeverednek, s megjelennek meg egymás mellett a boltok polcain, mert gazdasági hasznot hoznak. Nem számít, hogy karácsony, húsvét vagy a teljesen keresztyénellenes halloween, a lényeg, hogy hasznot hoz, mert a lényeg a pénz. Érezzük, hogy mennyire konkrétan testet ölt ez a gondolkozás?  Hogyan lesz mindenek feletti témává a gazdasági növekedés a politikában és a közéletben? Hogyan lesz Magyarország jövőjét eldöntő kérdés az, hogy ki fizet magasabb 13. havi nyugdíjat? Aki több pénzt ad arra szavazunk, s az már nem is kérdés, hogy ki milyen értékeket képvisel? Sok évvel ezelőtt egy magát konzervatívnak mondó politikust, aki ma már nincs a politikai életben, megkérdeztek egy erkölcsi kérdésről választás előtt, és ő azt válaszolta: először a gazdaságot kell rendbe tenni, utána ráérünk ilyen kérdéseken gondolkozni. Nem így gondolkoznak sokan a hétköznapi életükben: először az anyagi biztonság, majd után ráérünk Istent is keresni, templomba járni, erkölcsi kérdésekkel bajlódni, most nincs erre időnk, energiánk, nekünk pénzt kell keresni, gondoskodni kell a megélhetésről? Gondolkodjunk el, miről beszélnek a mindennapjaink? Miről beszél a gondolkodásmódunk, a szavaink, tetteink, döntéseink, időbeosztásunk, értékrendünk? Mi van a gyökérnél? Mi van a szívedben? Hol a szíved? Mi a te kincsed?

Mi parancsol neked? Minek engedsz? Mi mozgatja a döntéseidet? Mire van időd és mire nincs? Mire figyelsz és mire nem? Nincs időm Istenre, mert pénzt kell keresnem. Kinek szolgálsz? A nyugalomnap törvénye Isten népe életében arra hívja fel a figyelmet, hogy becsületesen dolgozz, és közben tudd, hogy az Úristen gondoskodik rólad, nem vagy rabszolga, a munka, az anyagi javak rabszolgája, pénzkeresőgép! Isten szabad gyermeke vagy neki szolgálsz a munkáddal, és ő gondoskodik rólad, még a pénzt is tőle kapod a becsületes munkádért. Hiszed-e ezt?

Ha a pénz miatt az ember képes lopni, csalni, hazudni, van mikor gyilkolni is, akkor vajon ki irányít, ki parancsol? Ki dönti el, hogy megszülethet-e a gyermeked? A pénz? Miről beszél az, ha engeded, hogy a pénz nekiugrasszon a házastársadnak a földön a legfontosabb embernek, és közétek álljon? Engeded, hogy az anyagi javak miatt szakadás és harag költözzön a szeretet helyére a családba mondjuk egy örökösödési folyamat esetében? A pénz dönti el, hogy hajlandó vagy-e bizonyos dolgokra?  Ki dönti el, hogy mit tanulsz és mi lesz belőled? A pénz? Hogy hol mennyit fizetnek? Nem baj az, ha az ember jól keres, de gondoljuk végig: tényleg az alapján kellene élethivatást választani, hogy melyik hivatással mennyit lehet keresni? Kérdés-e még, hogy mire van tehetségem, mire hívott el az Isten, hol tudom építeni, művelni és őrizni Isten világát? Mi mozgat, ki parancsol nekem?

Pál apostol szerint még a hit, a vallás is lehet emberek életében a nyerészkedés eszköze. Ma is vannak olyan tévtanítások, amelyek arról beszélnek, hogy a hit feltétlenül Isten anyagi áldását hozza az életedre ezen a világon. Egy thaiföldi fiatalember csatlakozott egy keresztyén misszióhoz, majd egy év múlva kilépett a gyülekezetből, mondván, hogy neki azt ígérték, hogy itt gazdag lesz, és már egy éve kitart és még mindig nincs sok pénze, így feladja a hit útját. Félreértés esetleg direkt félrevezetés az, hogy Istennel feltétlenül gazdag leszel anyagilag, minden földi vágyad teljesül. Pál azt mondja, hogy vannak tévtanítók, akik a kegyességet – az Istennel való kapcsolat gyakorlását a nyerészkedés eszközének tekintik, majd egy szójátékkal – ugyanazt a szót használva – így folytatja: „valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel.” Az istenkapcsolat nyereség, csak nem úgy ahogy a nyerészkedők gondolják. Maga az Istennel való kapcsolat a nyereség! Nem az a nyereség, amit Istentől kaphatunk, nem az anyagi javak, és amit még ezen kívül Istenen nyerhetünk, hanem ő maga a nyereség, az hogy az övéi lehetünk, vele élhetünk!

Le szeretnéd tesztelni, hogy problémás-e a viszonyod az anyagi javakkal? Végezd el magadon a „megelégedettség – elégedetlenség tesztet”. „Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” Amikor ezek az alapszükségleteink be vannak töltve (nem a nyomorral való elégedettségről szól az ige), és mégis mindig panaszkodunk, irigykedünk, elégedetlenek vagyunk, azzal arról teszünk bizonyságot, hogy a szívünk a gyökérnél nem az Isten szeretetével töltekezik. Mindig valami több, valami más kell…

Édesapámék az ötvenes években öten voltak gyermekek egy szegény lelkészcsaládban. Nagybátyám mesélte el, hogy időnként meglátogatta őket egy külföldi rokon, aki ilyenkor mindig hozott csokit a gyerekeknek, ami nagyon nagy szó volt akkoriban. S ők, amikor a rokon megjött, a zsebét lesték, hogy mikor kerül elő belőle a csoki. Aztán azt is mindig hozzátette: az a szomorú, hogy a csoki ízére még ma is emlékszem, de a rokon arcára már nem. Vigyázzatok, ne járjatok így az Istennel! Ne a zsebét nézzétek, hanem az arcát!

Nagy nyereség az Istennel való kapcsolat önmagában azért, mert Isten arra adta az életedet, hogy vele szeretetkapcsolatban élj. Ez a szeretet tudja csak betölteni szíved szükségét. Ez adja meg életed értékét. Egy szeretetkapcsolatra vagyunk teremtve, és ha ez nem működik, akkor ennek a helyét semmi nem tölti be. Lehet akármennyi pénzünk, attól még nem leszünk a helyünkön, nem lesz békesség a szívünkben, mert nekünk arra van szükségünk, hogy a mindenség Urának a szeretetében találjunk otthonra, vele éljünk, és benne tanuljunk meg bízni, mint mennyei Atyánkban. Jézus Krisztusban arra méltatott téged az Isten, hogy eljött emberként erre a földre: múlandó emberré lett érted múlandó emberért. Eljött, hogy megkeressen és visszavásároljon magának a bűnből, az elszakadottságból, az elveszettségből. Az életét adta a kereszten érted. Ez adja meg az életed értékét:  van-e, aki annyira értékel, hogy az életét adja érted? Isten ma is ennyire értékel téged, és nem sajnál tőled semmit, csak téged sajnál, amikor valahol máshol keresed a boldogságot, mással karod betölteni az életed szükségét, és elszakadsz tőle! Jézus Krisztusban Isten szeretett gyermeke vagy anyagi helyzetedtől függetlenül. Ez adhat neked biztonságot: a menny és föld Ura a te Atyád Krisztusért. Jézus, amikor a két úrról beszél nem annyit mond csupán, hogy kétféle uralmi igény jelentkezik az életedre, s te döntsd el, hogy melyiknek veted alá magad: Istennek engedelmeskedj, mert ez kötelességed. Ennél jóval többet mond! Isten a te mennyei Atyád, aki mindenható, és aki szeret téged. Tanulj meg az ő szeretetében bízni! Miért borulnál le bárki más előtt? Ő gondoskodik a szükségedről. Ő gondoskodik rólad, nem a pénz, nem az anyagi javak. Még a pénzt is tőle kapod, amin kenyeret vehetsz a boltban, vagy amivel kifizeted a gázszámlát. Miért bíznál a pénzben, miért borulnál le a pénz előtt?! Mennyei Atyád örökre a kezében tart! Soha nem veszít el. Már most, ebben a világban élve is kóstolót ad abból, hogy milyen csodálatos vele élni, és ígérete szerint az újjáteremtett világ gazdagságával vár. Amikor Jézus visszajön, és vége lesz ennek a korszaknak, amiben élünk, akkor Isten újjáteremti ezt a világot, és ebben az újjáteremtett világban valami olyan tökéletes, dicsőséges élettel vár, amit mi el sem tudunk képzelni. De ebben is az lesz a legnagyszerűbb, az igazi kincs, hogy vele leszünk örökre! Örökre a kezében tart. Az anyagi javakat el fogod veszíteni, de Isten téged soha nem veszít el!  Az ő szeretetétől senki nem szakíthat el soha! Ő vezeti jó irányba az életedet, ha ő irányít, akkor jársz az élet útján, és akkor töltöd be a küldetésedet, amelyikben a helyeden vagy. Az igazi nyereség a kegyesség, vagyis, ha élő kapcsolatban vagy vele. A többi pedig mind ráadás. És te mindent Isten kezéből vehetsz át.  Ha pedig ebben élsz, akkor ennek gyümölcse az életedben a szívbeli megelégedés lesz az anyagiakkal kapcsolatban. Ennek forrása nem a külső körülmények, hanem az, hogy én Istennel élek, ő tölti be a szívem szükségét, ő és amit ő ad, az nekem elég. Hálát tudok adni azért, amim van, bízom benne, hogy ő gondoskodik minden nap az aznapra valóról, az életem értéke pedig nem az anyagi javakban van, hanem abban, hogy én az Istené vagyok. Ebben a pénzimádó, mindig elégedetlen környezetben, kultúrában így imádhatod egyedül Istent, s így lehetsz az ő népeként a szerető, szükséget betöltő Isten tanúja. A pénz pedig lehet eszköz az életedben – nem több -, amellyel Isten gondoskodását megtapasztalod, és amit az ő országa építésére és mások megsegítésére használsz.

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Mit mondott neked az Ige anyagiakhoz való viszonyulásodról?
2. Elvégezted az „elégedettség-elégedetlenség” tesztet magadon? Mit tudtál meg belőle?
3. Mi jelent neked problémát az anyagiakkal kapcsolatban?
4. Hogyan szabadít, gyógyít téged ebben az evangélium, Isten Jézus Krisztusban kijelentett szeretetének üzenete?

Végh Miklós, lelkipásztor