Olvasandó: Lukács 24, 1-12.

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” 1Péter 1, 3-9.

Néhány évvel ezelőtt a Budapest Pride felvonuláson egy szivárványos zászlón jelent meg ez a mondat: „A szerelem valódi, Isten csak mese.” Elgondolkoztató, hogy miről beszél ez a mondat. Túllépve a felháborodáson gondolkozzunk el embervilágunkon, és a saját életünkön is: Mi az, ami biztos, mi az, ami valódi számodra? Egészen biztos vagy benne, hogy az nem hagy cserben? Biztos a reménységed? Biztos reménységed van? Vagy magabiztosan építesz valamire, ami nem tart meg, és a végén rémítő mélységbe zuhansz, mert nem lesz kapaszkodód?

Gyerekeinkkel volt egy megegyezésünk kicsi korukban, amikor mesekönyvet is olvastunk nekik és a Bibliát is. A mesekönyvből esti mesét olvasunk, de a Bibliában nem mesék, hanem történetek vannak. Ők nagyon jól tudták, hogy mi a mese, és mi a történet közötti különbség. A Biblia azzal az igénnyel szólít meg, hogy elmondja neked a világ egyetlen hiteles történetét, amelynek te is a része és részese vagy. Elmondja, hogy mi az, amin Isten dolgozik a történelemben: helyreállítja az eredeti teremtés rendjét, szépségét, áldását. A történelem végcélja a helyreállítás, amit Jézus Krisztus első eljövetelekor alapozott meg – erre várt az első advent – és Jézus Krisztus visszajövetele juttat teljességre – erre várunk most a második adventben. A történetnek ez a vége lehet a személyes történetünk célja is. Ez lehet számunkra biztos reménység, amelyre biztosan számíthatunk. A Bibliában a remény nem azt jelenti, hogy remélem, mert nem biztos, hanem azt, hogy kétségtelenül biztos, biztosabb, mint a mai napom: el fog jönni, de reménység, mert még nincs itt. Erre mérget vehetsz – vagy sokkal inkább, erre építhetsz egy egész életet. Igazság szerint minden, ami ebben a világban nem erre irányul, nem erre tekintettel határozza meg céljait, mese, illúzió, csalfa, vak remény. Minden szerelem, minden siker, minden élvezet, minden nap és minden perc, ami nem ebben találja meg a helyét értelmetlen.

A reménykedés önmagában is sokat segít az ember lelkiállapotán: pozitív életlátással az ember sokkal több mindenre képes, és sokkal nagyobb terheket tud elhordozni. Ezt orvosi kutatások is igazolják.  Nem mindegy azonban, hogy mire alapozzuk a reménységünket? Van hiú remény, ami lehet, hogy erőt ad a bizakodás időszakában, végül mégiscsak csalódást okoz, mert irreálisnak bizonyul. Tulajdonképpen önáltatás ez, amelyről például Csokonai panaszkodik, amikor a „csalfa, vak reményről” beszél (A reményhez). Ilyen reményre, ilyen bizakodásra nincs szükségünk, hosszú távon ez csak ártalmunkra van, mert erre építünk és a végén becsap. A Biblia ezzel szemben élő reménységről beszél, aminek olyan biztos alapja van, amire bátran építheted az életedet minden helyzetben, amelyben a végén sem fogsz csalódni. Az élő reménység lényege, hogy Jézus halála és feltámadása által Isten kegyelembe fogadott, szeretett gyerekeként élhetsz az ő vezetése, gondoskodása alatt, mindig vele, otthon Istennél, szeretetközösségben örökké. Ez lehet a te örökséged, sorsod, ajándékod, életed, amit nem vehet el tőled senki. Erről az ajándékról, örökségről beszél Péter apostol.   

Nézzük meg ezt az ajándékot közelebbről! Milyen ez az ajándék?

„El nem múló.” Amit ebben a látható világban ismerünk, mind múlandó, elvehető, elveszíthető. Ezekben a nehéz időkben sokkal világosabban látjuk, hogy az egészségünk, az anyagi biztonságunk, a megszokott kereteink, mind múlandók. Olyan sokan szánják oda az egész életüket olyasmire, amit végül elveszítenek majd. Hányan estek végső kétségbeesésbe egy világválság idején, amikor elveszítették a pénzüket, amire mindent építettek, vagy a II. világháború utáni Magyarországon, amikor elveszítették a földet, ami a biztonságot, a legfőbb értéket jelentette számukra. Hányan esnek pánikba, amikor az úgynevezett midlife krízis (életközepi válság) idején szembesülnek az öregedéssel, vagy amikor egészségük megroppan. Kétségbeesetten kezdenek kapkodni, hogy még egyszer visszakapják a fiatalságot az élettől, és közben felborítják a házasságukat, családjukat, hivatásukat, egész életüket emiatt.  Mindannyiunknak szomorú és fájdalmas elveszíteni egy szeretett hozzátartozónkat, ahogy most is gyászolják közöttünk sokan szeretteiket, és a gyász fájdalma természetes része a hívő ember életének is. Amikor azonban mindent egy emberi kapcsolatra épít az ember, és azt elveszíti, teljesen összeomlik. Mint az a holland asszony, akinek tragikus balesetben fiatalon meghalt a fia, ő pedig onnantól kezdve nem szállt ki a székből, elvesztette az érdeklődését minden és mindenki iránt, egy életen át tartó depresszióba süllyedt, tulajdonképpen a fiával együtt meghalt.  

A valóság az, hogy minden múlandó ezen a világon, és mindent el kell engednünk majd egy napon, ami ehhez a földi élethez kötődik. Ha valami másra építjük fel az életünket keservesen csalódni fogunk. Egy valami biztos: a halál – szokták mondani. Igen az biztos, hogy amit itt a földön a mienknek mondunk, és ma annyira megszokott, öröknek érzett értékként vesz körül bennünket, azt egy napon elveszítjük. Komoly életbölcsesség, hogy a gyermekek felnőtt kori elengedése rögtön a születéskor kezdődik. Ugyanígy az élet elengedését egész életünkben gyakorolnunk kell, hogy a végén el tudjuk mindent engedni, és idejében megtaláljuk a biztos kapaszkodót, és ne olyanra építsünk, ami összeomolhat.

Az Istennel való szeretetközösségünk Jézus Krisztusban örök. Minden nap számíthatsz rá, minden helyzetben ő hordoz téged, végigkísér az úton, nem hagy cserben, amikor elveszítesz valakit, aki számodra kedves volt, valamit, amit értékeltél, és akkor sem múlik el, amikor földi életed véget ér! Az ő szeretetétől nem szakíthat el senki. Jézus feltámadt és a feltámadásban részesíti azokat is, akik az övéi! Akár élünk, akár meghalunk, az övéi vagyunk!

„Szeplőtelen.” Igazság szerint nekünk nem csak a múlandóság okoz problémát ebben az életben, hanem sokkal inkább a bűn. Ebben a földi életben minden örömbe beleront a bűn, és mindaz, ami a bűn miatt jött be Isten kezdetben teljesen jónak teremtett világába. Sok nagyon szép ajándéka van ennek a földi életnek, de a felhőtlen örömet minduntalan elrontja, beárnyékolja valami, ami a lelkünknek vagy a testünknek nem jó. Az önzés, a bántás, a félelem, a szégyen, kudarc vagy a betegség, szenvedés, öregedés kínja, és végül a halál. Miért vannak feszültségek kapcsolatainkban, miért van hátsó szándék, érdekellentét, meg nem értés, a rossz feltételezése egymásról? Miért van önzés, erőszak, háború kicsiben és nagyban? Miért van felelőtlenség, nemtörődömség, ami miatt annyira szenvedünk? Miért szaladnak ki olyan könnyen a szánkon bántó szavak? Miért olyan nehéz őszintén megbeszélni a problémákat? Miért vonzza olyan ellenállhatatlan erővel egy-egy vágya az embert, aminek keserű gyümölcse lesz?   Ezek nem voltak jelen Isten eredeti teremtésében, csak a bűnesettel „szeplősítették meg” az emberi életet. Ahogy nem volt benne a betegség, az öregedés kínja sem, amitől ezen a földön, „ebben a minőségben” nem vonzó örökké élni. Az élő reménységünk az, hogy amikor Isten teljesen helyreállítja majd a világot és az övéi életét, akkor újra szeplőtelen, vagyis minden bűntől és romboló erőtől mentes lesz ez a világ és az életünk. Mert Jézus Krisztus győzött a bűn, a halál és a sátán fölött. Meghalt és halálával váltságot fizetett értünk, feltámadt, és feltámadásával megkezdődött az élet győzelme, a teremtett mindenség helyreállítása.  Az az örökség, amit Isten készített el az övéinek az újjáteremtett világban teljesen tiszta. A Biblia ígérete arról beszél, hogy amikor Isten tökéletesen helyreállítja majd a mindenséget és minket is testestől-lelkestől, akkor nem lesz többé önzés, bántás, félelem, kísértés, szégyen, sem betegség, szenvedés, fájdalom, halál és szomorúság. Mert Isten ezeket eltörli, s újra minden a szeretetet és életet szolgálja majd tökéletes harmóniában az újjáteremtett világban. Teljesen helyre állítja ezt a bűn miatt megrokkant és rengeteg fájdalmat hordozó testünket is – nem a fiatalkori erőnk teljében, hanem olyan dicsőségben, amit el sem tudunk most képzelni, mert még soha nem láttuk! (De az biztos, hogy végleg elbúcsúzhatunk a covid osztálytól, a védőoltásoktól, a vérnyomáscsökkentőtől, a kerekesszéktől, és a rolátortól 😊) Nem egy tuti biztos természetgyógyászati módszer, nem egy mágneses karkötő, hanem az Istentől kapott örökségünk beteljesedése ad majd teljes egészséget, a feltámadás után!

„Hervadhatatlan.” Mindannyian ismerjük az egykor gyönyörű, de hervadó virágok lehangoló látványát. Ebben a világban olyan sok mindenre ráununk az érdekes kezdet után. Az Istennel való kapcsolatunk azonban megújul napról napra, mert Isten újítja meg azt! És minden, amit Istentől kapunk ajándékba, és Istennel élünk vele megújul. Így maradhatunk Isten kegyelméből hűségesek hivatásunkhoz, vagy házasságunkhoz. És Isten az örökkévalóságban sem egyhangú, hanem mindig friss életet ígért nekünk! Az örök élet örökre inspiráló, motiváló, érdekes és lelkesítő! Izgalmas. A Biblia ígérete szerint a feltámadás után úgy fogjuk ismerni Istent, ahogyan el sem tudjuk most képzelni. Az ő lénye végtelenül gazdag, – emberi módon szólva – egy örökkévalóság nem lesz elég, hogy „ráunjunk”! Az újjáteremtett világ olyan gyönyörű lesz, amilyennek mi soha nem láttuk és el sem tudjuk képzelni. És újra az lesz a feladtunk, ami kezdetben volt: felfedezni, megismerni, művelni és őrizni ezt a mindenséget újra Isten szerető, életet védő uralmát képviselve. Lehet, hogy a Marsot akkor tudjuk majd felfedezni? Vagy a 13 milliárd fényév távolságra sejtett galaxisokat… Ez persze csak találgatás, de az biztos, hogy az az örökség, amit Isten Krisztusban elkészített az övéinek örökre friss marad! 

Ilyen az a sors, amit a mi mennyei Atyánk az ő gyermekeinek örökségül adott. Nem tudjuk ezeket egyenként sem elképzelni, nemhogy így együtt? Még jó! Ez nem a mi fantáziánk keretei között mozog, hanem Isten fantáziája készítette elő: meghalad mindent, amit mi ebben a világban ismerünk.  Isteni, mert Isten ajándéka.

Ez a reménység biztos, mert Isten ígérte meg, ő alapozta meg Jézus Krisztusban, és ő meg szokta tartani azt, amit ígért, és neki nincs semmi lehetetlen. Vele lehet élő reménységed. Ez az élő reménység nem azt jelenti, hogy „remélem, de nem tudom biztosan”, hanem azt jelenti, hogy „egészen biztos, csak még nincs itt, még várni kell rá.” Így mondja az Ige: „a mennyben van fenntartva… készen van…” Az örök élet, az az örökség, amelyről beszéltünk nem bizonytalan, hanem biztos. Nem most készül a mennyben, és majd meglátjuk, hanem készen van, csak még nem értünk oda. Testvéreim, az üdvbizonyosság nem nagyképűség, hanem bizalom Jézusban! Ha megkérdeznénk: hová kerülnél, ha ma este meghalnál? A mennybe vagy a pokolba? És miért? Talán sokan válaszolnák azt: nem lehet azt biztosan tudni… Mit mond az ige? Biztosan lehet tudni! Jézus nélkül örökre elvesztél. Ez biztos. Nem kérdés. Akárki akármit mond. Bízd magad arra, amit Jézus tett érted, add át neki az életedet, és egészen bizonyosan örök életed van Isten újjáteremtett világában. Jézussal tied ez az örökség.  Tudod miért biztos? Mert nem azon múlik, hogy te mit tettél, vagy mit érzel, még csak nem is azon, hogy mennyire erős a hited, hanem kizárólag azon, amit Jézus tett érted. És az biztos. Te pedig – ha gyenge hittel is, de – kitartóan ebbe kapaszkodsz, akkor ő megtart téged!  Sőt! Ha Jézusra bízod magad, akkor nem csak a cél biztos, de még az utat is ő biztosítja odáig. „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre…” Védőőrizetben kiséri Isten a célba azokat, akik Jézusba vetik szívük bizalmát. Ne magadban bízz, hanem benne! Élő és biztos reménységed lesz! A mennybe jutás nem egy majdani vizsga kérdése, amely előtt tövig kell rágnod a körmödet, hogy átmész -e… A mennybe jutás itt és most dől el! Jézus azt mondja, hogy aki benne hisz, „az átment a halálból az életre!” János 5, 24.

Lehet, hogy sokan azt érzik: igen, ez szép üzenet a templomban, egy kicsit felemeli a lelkünket a valóságból, de hétfőn ugyanúgy folyik majd az élet tovább. Mégiscsak egy szép mese, amit szeretünk, de a valóság más… Miért tűnik olyan nehezen hihetőnek, távolinak, miért mondja sokak szíve őszintén, hogy szép lenne, de lehetetlen?! Azért, mert nekünk embereknek valóban lehetetlen. Nem az emberi lehetőségeinkről, akár álmodozásunkról beszélek, nem arról, amibe bele születtünk. Itt újjászületésről, felülről születésről van szó. Csak úgy képzelhető el, hogy a mindenható Isten, aki a mindenséget teremtette tesz veled valamit, ami egészen más, mint a te lehetőségeid!  Péter apostol azt mondja: Isten „újjászült minket” erre a reménységre! Nem magától értetődő, természetes születési adottságunk ez. Be kell kapcsolódnod ebbe az örökségbe és ez nem történik meg észrevétlenül, mert olyan jelentős változás az életben, ami egy új születéshez hasonlítható. Ennek a bekapcsolódásnak, az élő reménységnek az egyetlen alapja Jézus kereszthalála és feltámadása. Jézus meghalt a mi bűneinkért, hogy bocsánatot kapva Isten kegyelembe fogadott gyermekei lehessünk. Feltámadt, egy új élet lehetőségét hozva el azoknak, akik benne hisznek: az Isten előtt megigazult, Isten akaratát kereső, örök élet lehetőségét.  Jézus halála és feltámadása 2000 évvel ezelőtt megtörtént. Ez tény. Ez nem kérdés. A kérdés: Megtörtént-e már ez a fordulat a te életedben? Megtörténhet ma is! Jézus a kereszten magára vette bűneid büntetését: ezért van bocsánat. Igénybe vetted-e ezt a bocsánatot? Megvallottad-e bűneidet Istennek az ő bocsánatát kérve? Jézus feltámadt. Ma is itt van láthatatlanul, de valósággal Lelkének erejével, s megszólít Igéjével. Behívtad-e már őt az életedbe, hogy ő legyen abban az Úr, ő rendezze azt át, ő vezessen, és ő töltsön meg erejével? Mert ez egészen más életet és erőteret jelent, mint amire akár vallásos erőfeszítéseiddel te képes vagy!

Akik ebbe bekapcsolódtunk azok Isten Szentlelkét, Jézus Lelkét kaptuk, aki valósággal bennünk él: „a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” Róma 8, 15-17. Ez még nem az örökség teljessége, de előíz, kóstoló abból a teljességből, ami ránk vár. Már itt megtapasztaljuk Isten valóságát, erejét, szeretetét, segítségét, vezetését.  

Ezzel a reménységgel, Isten valóságos jelenlétében élve másként láthatod az életedet minden nap.  Ebben a mostani nehéz helyzetben is. Péter is tud arról, hogy van, ami megszomorít – a hívő ember élete tele van küzdelemmel, és szenvedéssel -, de azt mondja mégis, ezen az örökségen örvendeztek! Gondolj csak bele! Az Istentől kapott biztos örökség fényében ma is ennek az örömével élhetsz. Vándorúton vagyunk, és gyönyörű cél felé tart az életünk. Út közben hálásan felfedezhetjük azokat az ajándékokat, amelyeket Urunk elkészített itt nekünk: hálásan örülhetünk a földi életnek is. Út közben a nehéz szakaszokon is gondolhatunk arra, hogy hová is utazunk? Ez még nem a történet vége, ez még nem a teljesség, de nemsokára odaérünk, ha most nehéz is.

Ezzel a reménységgel láthatod azt is, hogy még a nehézség, a szenvedés is a javadat szolgálja, mert Jézus veled van, erőt ad, és a hitedet edzi, formál és tisztít téged, hogy majd azon a napon, amikor célba érsz a hited, a vele való szeretet-bizalom kapcsolatod sokat próbált, edzett, értékes legyen!

Élő reménységgel, a mennyben biztos örökséggel Krisztusban hálás örömmel keresheted azt, hogy mi az, amit a te Urad itt még kér tőled? Mivel szolgálhatod őt? Nem kell unatkoznod út közben, mert ő feladatot ad neked minden napra. Nem ad feleslegesen és értelmetlenül egy napot sem. És ha erőfeszítéseket teszel, és úgy tűnik, nem nagyon térül meg ebben a világban, te hittel láthatod, hogy mi nem erre a világra „gyúrunk”! Jézus feltámadt, mi is feltámadunk, a java még hátra van, az élet beteljesedése, öröksége és jutalma nem ebben a földi életben lesz, hanem abban a mennyei örökségben, amit Isten elkészített számunkra. Nem hiábavaló, nem értelmetlen az élet, hiszen gyönyörű célja van. Van értelme felkelni, keresni és az ő erejét kérve végezni hűségesen, amit ő bízott rád. Van értelme másokat is bíztatni, Jézushoz hívni. Van értelme a másokért való szolgálatnak, mert nem az öregedés, a szenvedés és a halál az életed végkimenetele, hanem ezeken keresztül Jézus el nem múló, tiszta és mindig friss örökségedbe vezet át téged.  Jézus Krisztussal nem hiábavaló, mert van folytatás!

Élő reménység: biztos, de még nincs itt. Jézus halálával és feltámadásával az újjáteremtés elkezdődött, az örökség elkészült. Amikor Jézus visszament Isten láthatatlan világába, akkor azt mondta, hogy visszajön majd, és elhozza a mi örökségünk, az újjáteremtés teljességét. A tanítványok már akkor és ott szerették volna ezt megkapni. Jézus több példázatában beszélt arról, hogy a helyreállítás már érvényes, az újjáteremtés elkezdődött, de a beteljesedésére még várni kell. Mi történik a megváltás elvégzése és a teljesség eljövetele között? Mi történik most 2021. évvel Jézus első eljövetele után, és nem tudjuk hány évvel Jézus második eljövetele előtt? Most van Isten népének nagy összegyűjtése. Az örökösök összegyűjtése! Isten szólongatja az emberiséget, és várja, hogy ki hallja meg a szavát, és ki tér meg hozzá, hogy ne vesszen el, hanem megkapja ezt a drága örökséget. Mire vár még Isten? Kire vár még Isten? Ha az övé vagy már, akkor azokra vár, akiket rajtad keresztül megszólíthat! De ha nem vagy biztos benne, hogy az övé vagy-e, hogy van-e örökséged, élő reménységed, akkor rád vár! Nem tudom, meddig vár még, a holnapról nincs információm, de azt tudom, hogy ma még szól a hívás, ma még tart az összegyűjtés, ma még van lehetőséged meghallani és kimondani szívből: igen, Uram, itt vagyok. Ma még újjászülethetsz élő reménységre! Ámen.

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Az Istentől kapott örökség el nem múló, szeplőtlen, hervadhatatlan és biztos. Hogyan befolyásolja ez a reménység azt, ahogy a mindennapjaidat, körülményeidet, feladatodat látod?
2. Mit gondolsz az üdvbizonyosságról? Miért lehet biztosan tudni, hogy van-e üdvösséged?