Ki az első?
Olvasandó: Efezus 5, 21-33; Máté 6, 19-34; 2Mózes 20, 2-3; 16. zsoltár
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”
Máté 6, 33.
Ma van az idei házasság hete zárónapja. Idén a házasság hete magyarországi arcai Pálúr János orgonaművész és felesége Kornélia voltak. A Reformátusok Lapjában és a reformatus.hu weboldalon megjelent interjúban olvashattuk: látásuk szerint a hosszú éveken át tartó, szilárd alapokra épülő házasság titka ez a bibliai mondat. A házasság hete zárónapján figyeljünk most erre az igére, nem csak a házassággal, hanem életünk minden területével kapcsolatban házasok és nem házasok egyaránt.
A szilárd alapokra épülő, világos és egyértelmű, vagyis boldog élet titka ez a mondat, amit Jézus mondott a Hegyi Beszédben.
Szeretjük ezt az igét, és szeretjük Isten gondoskodására kihegyezni a közvetlen környezete alapján. Nem kell aggodalmaskodni, mert Isten gondoskodik a szükségleteinkről. Valójában azonban arra kérdez rá ez az ige, hogy mi az életedben a legfontosabb? Keressétek először… Hol van Isten az életedben? Fontos ez a kérdés, mert akkor van helyén az életed, ha Isten az őt megillető helyen lehet az életedben.
Hányadik helyen van Isten az életedben? A kérdés így félrevezető, mert azt sugallja, hogy az életünk olyan, mint egy versenypálya, ahol különböző versenyzők küzdenek a helyekért. Első, második… Isten is ott van ebben a sorban valamelyik helyen. Az már egészen jó, ha elmondhatom, hogy a 20. helyről előrelépett a harmadikra, hiszen az már dobogós hely, nem? Akkor én már egészen jó vagyok, mindenképpen jobb, mint az, aki nem is törődik Istennel. Tehát törekedjünk arra, hogy minél fontosabb legyen nekünk az Úr. Ezzel szemben a Biblia szemlélete szerint az életedben van egy különleges hely: a középső hely. Aki ezen a helyen van, az irányít. Isten pedig nem azt mondja, hogy örülök, hogy már a második helyet adod nekem, hanem ezt: „Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről a szolgaság házából, ne legyen más istened rajtam kívül.” 2Mózes 20, 2. Azt az egy helyet Istennek tartsd fenn, mert mindent az az egyetlen hely határoz meg az életedben.
A kérdés az, hogy kinek adod az Istent megillető helyet? Akinek azt a helyet adod, az fogja sorba rendezni az összes többi értéket az életedben.
Keressétek először… Mit keresel először, meghatározó módon? Mitől várod a boldogulást, boldogságot, elrejtettséget, biztonságot? Mi a te életed értelme? Miben/kiben bízol? Jézus a megelőző mondatokban mondja: „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” Máté 6, 21. Min függ a szíved? Vagyis mi van az életed legközepén, az irányítóközpontban?
Amitől/akitől a boldogulásod várod, az fogja mozgatni, meghatározni az életedet. Bibliai kifejezéssel az uralja az életedet és te azt szolgálod. Ha alapvetően azt gondolod, hogy a pénz, amit megkeresel, megszerzel, vagy megnyersz a lottón, tölti be a szükségleteidet, biztosítja a megélhetésedet és a boldogulásodat, akkor a pénz fog uralkodni rajtad, és a pénz fogja meghatározni, hogy mire lesz időd és mire nem, hogy mire mondasz igent és mire nemet. Megpróbálhatsz így valamennyi időt az Isten szolgálatára is szánni, de voltaképpen a pénz osztja be az életedet, tehát azt szolgálod – „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Máté 6, 24. Ne áltasd magad. Ha annyit figyelsz Istenre, amennyit a mammon enged, akkor a mammont szolgálod. Ha alapvetően attól várod a boldogulásodat, hogy élvezed az életet, akkor az fogja beosztani az életedet, ha a párkapcsolattól, a szerelemtől, akkor az, ha a siker, akkor az, ha a kényelem, akkor az, és még sorolhatnám…
Keressétek először… Az életünk alapproblémája az, hogy – lehet, hogy ott van az életünkben Isten is, de – valami mást keresünk először… A reformátorok újra felfedezték az első parancsolat kiemelt szerepét a tízparancsolatban. Minden más ebből fakad. Az alapbűnünk a bálványimádás: más istenünk van, mint az élő Isten. Bármi, amitől inkább reméljük elfogadottságunkat, örömünket, jelentőségünket, reményünket, megélhetésünket és biztonságunkat, mint Krisztustól, az a mi istenünk. Valami, amit imádunk, szolgálunk (vagy a mai ige szavaival: keresünk mindenek előtt), és amiben bízunk tiszta szívből, és egész életünkkel. Általában ezek a bálványok lehetnek jó dolgok (eredetük szerint Isten ajándékai) – család, siker, munka és karrier, szerelem, tehetség stb. –, de mivel a legfőbb dolognak kezdjük tartani őket, ezekben véljük megtalálni életünk célját és örömét, amire elsősorban szükségünk van, ezért eltorzulnak, túlértékeljük őket, eltorzul a hozzájuk való viszonyunk is. (Érdekes, hogy ezt a torzulást „belülről” nem vesszük észre, vagy nem tartjuk akkora problémának, „kívülről” a másik életére ránézve világosabban látjuk a másik bálványát, és értetlenkedünk is, hogy miért tulajdonít neki akkor a jelentőséget, hogy tud vele így visszaélni.) Ezek a dolgok azután térdre kényszerítenek minket, mert azt gondoljuk, hogy feltétlenül szükségünk van rájuk. Arról ismerjük fel a bálványt, hogy a normális mértéken túlmenő aggódás, harag vagy elkeseredettség tölt be bennünket, ha megfosztanak tőle. Ha valami jót elveszítünk, elszomorodunk, ha viszont egy bálványt veszítünk el, teljesen kétségbeesünk. (Luther)
Amitől várod a boldogulást, az fogja uralni az életedet. Egyáltalán nem biztos, hogy a boldogságot elhozza neked, de beosztja neked az idődet, az energiádat, az anyagi forrásaidat, az egész életedet, az biztos. Szolgálni fogod, ha akarod, ha nem.
Keressétek először… Csendesedj el és vizsgáld meg az életedet! Sokszor nehéz tisztán látni ebben, mert hozzánk nő, mert a szívünk belső automatizmusait ez befolyásolja, tudat alatt működik. Ha segít, kérj meg valakit, hogy kívülről nézzen rá az életedre! Merj szembenézni a valósággal: Mit keresel először? Mi a te kincsed, amit semmiképpen nem akarsz elveszíteni, mert azon csüng a szíved? Mi mindent áldoztál már rá arra, hogy ezt kerested először, mi mindent szorított már háttérbe? Valóban betölti azt, amire a szívednek szüksége van? Boldoggá tesz és kiteljesíti az életedet? Segít embernek lenni?
„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről a szolgaság házából, ne legyen neked más Istened rajtam kívül.” 2Mózes 20, 2. „Keressétek először Isten országát és igazságát és ezek mind ráadásul megadatnak nektek.” Jézus szerint egyetlen egy Úr van, akiben nem fogsz csalódni, aki valóban boldoggá tesz, betölti minden szükségedet, és soha nem veszíted el: a te mennyei Atyád – az ő országát, vagyis uralmát keresd mindenek előtt!
Keressétek először… Pálúr János interjúban így tett bizonyságot: „az első igenünk az Istenre mondott igen volt.” A későbbi feleségével egy olyan héten találkoztak először, amit egyetemista fiataloknak szerveztek, hogy Isten igéjére figyelhessenek csendben, hogy megújuljon az életük Isten-kapcsolatuk. Adódik a lehetőség: hívő fiúk és lányok vannak együtt, ideális terep a párkeresésre. És nincs abban semmi rossz, ha két hívő fiatal egy ilyen héten találkozik, és elkezdenek ismerkedni. Mégis sokatmondó az élettel kapcsolatos alaphozzáállás szempontjából, amit János mondott: „Kulisszatitok, de én előre nemet mondtam arra, hogy lányokkal ismerkedni menjek ebbe a táborba. Megadatott, hogy egyértelmű vágyakozás volt a szívemben, és ez harmonizál azzal a fő üzenetünkkel, amelyet a Biblia alapján így szeretnénk megfogalmazni: először Isten országát érdemes keresni. A mi történetünk bizonyítja, hogy az ő országát és a hívő egyetemisták közösségét keresve, egymásra is rátaláltunk.” – a mai ige szavával hozzátehetjük: ráadásul.
Házasság hetén, Valentin napon is látnod kell: az életed legfontosabb kérdése nem az, hogy van-e párod, vagy nincs? Az életed legfontosabb kérdése, hogy Istennel élsz-e vagy nem? Ez az első. Amikor az életünk rápörög egy másik kérdésre, akkor az szemellenzőssé tesz, rabul ejt. Amikor a szerelem elvakít. „Hogyan tudnék élni nélküled? Hisz rólad szól az élet. Nem történhet semmi sem veled, Míg létezem, és érzek. Hogyan tudnék élni nélküled? Összeköt az élet. És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem.” (Demjén Ferenc) Érezzük, hogy milyen hamis? És nem zeneileg. Ilyet nem mondhatok egy embernek, ilyet nem vállalhatok. Ilyennel nem terhelhetem meg még a páromat sem, mert nem bírja elviselni, hogy ő az életem értelme és nélküle nem kell az élet. Ilyet csak Istenemnek mondhatok! Persze, ha a szerelem lesz az istenem, az, amitől várom a boldogságot? Akkor eltorzul… És eltorzítja a párkapcsolatot is. Nem a szerelemtől, és nem a házasságtól leszel boldog. Istentől leszel boldog. Nem a családtól leszel boldog. Ha így lenne, akkor a házas és családos emberek mind boldogok lennének, ez pedig köztudottan nem így van. Fordítva viszont igaz: az „Istentől boldog emberek” boldogok házasságban és egyedül is, özvegyen is… Ez nem azt jelenti, hogy nem fáj az egyedüllét, vagy nem fáj a veszteség. De az életem fő értékén nem változtat: Isten gyermeke vagyok Jézus Krisztusért ő velem van. Az élet minden területével kapcsolatban igaz ez: csak Isten tudja a te szívedet megelégíteni. Nélküle semmi nem lesz elég. Ezt tudta nagyon jól Mózes, amikor ezt mondta Istennek: „Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket.” 2Mózes 33, 15. Mert nélküled még az annyira vágyott ígéret földje sem lesz elég!
Keressétek először Isten országát. Az Isten uralmát. Jézus itt nem arra gondol, hogy Isten mindenható és korlátlan Úr a világmindenség, a természet és a történelem felett. Ez tény. De itt Jézus arra gondol, amikor Isten uralma az ő népe körében megvalósulhat, egy ember életében megvalósulhat, ott ahol valaki bűnbánatot tartva rábízza magát Jézusra, és alárendeli magát az ő uralmának. Ott ő lesz a Gazda. Ő lesz az Úr. Legyen ő a Gazdája az életeteknek. Nem azért, mert féltek, hogy megbüntet, nem azért, mert így büszkék lehettek magatokra, hogy jobbak, vallásosabbak vagytok másoknál, hanem azért, mert egyedül ő az igazi Gazda. Egyedül ő méltó arra, hogy első legyen, hogy neki adjuk a szívünket, az életünket. Ő szabadító – mondja a Tízparancsolat. Mit mond Pál apostol Isten szeretetéről, miközben a házastársakat tanítja? „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.” Efezus 5, 25-27. Önmagát adta érted, hogy kihozza belőled azt a szépséget, amit Isten rólad gondolt, hogy megtisztítson, hogy hozzá tartozz örökké. Önmagát adta érted, a kereszt szenvedését és megaláztatását vállalva, magára vette az életed minden szennyét, ami elválasztott tőle, a szíved hűtlenségét, bálványimádását. Ő hozdozta el a következményt, hogy neked megbocsásson, hogy téged megtisztítson! Ki szeret így téged? Hogyne lenne hűséges hozzád, hogyne tudná betölteni minden testi lelki szükségedet! Még mindig bizalmatlan vagy? Még mindig magad akarsz magadról gondoskodni? Még mindig valaki vagy valami mástól várod a boldogságot? Még mindig megcsalod az ő hűséges szeretetét?
Milyen az ő uralma? Amikor azt a szót halljuk, hogy uralom, akkor megzavar bennünket a zsarnokság képe. A lényeg az, hogy fizesd be az adót, add meg a császárnak, a főnöknek, ami őt illeti. Hogy utána mi lesz veled, hogy érzed magad, miből élsz az a te dolgod. Ez a zsarnokság. Ezzel szemben az Isten népének a királyeszménye az, aki gondoskodik a népéről. Uralkodása védelmet jelent, gondoskodást, és természetesen vezetést. Az igazi király a jó pásztor. Ez volt az uralkodó eszmény. Igazán egy emberi uralkodó sem töltötte ezt be. Tökéletesen egy vezető, egy családfő sem tölti ezt be – mi bűnös emberek vagyunk. Csak Jézus ilyen uralkodó, csak Isten ilyen uralkodó tökéletesen és tisztán.
Mennyire nem így értjük, igaz? Sok rossz tapasztalatunk van az uralommal való visszaéléssel kapcsolatban ebben a világban. Mi így gondolkozunk: Isten kér valamit tőlem. Nekem pedig gondoskodnom kell magamról az életem minden területén, és még meg is kell felelnem az ő követelésének is. Az életemnek vannak különböző „dobozai”, területei. Mindegyikre kell időt szánnom. Energiát kell arra szánnom, hogy a megélhetésemről gondoskodjak, energiát kell befektetnem a családomba is, aludnom is kell valamikor, és – ha marad még energiám – akkor szánok időt Istenre is. Megszerzem azt, ami fontos nekem, amire úgy gondolom, hogy szükségem van, időt és figyelmet szentelek arra, ami nekem fontos, Isten is megpróbálom ennek megnyerni, aztán igyekszem még Istennek is megfelelni, megtenni azt is, amit ő kér tőlem, hogy jóban legyek vele. Szaladgálok, mint a tányérpörgető életem különböző területei között, és közben darabokra hull, szétesik az életem.
Jézus nem erről beszél. Ő azt mondja, hogy arra van elsősorban szükséged, hogy vele élj. Ő elég neked, és ő betölti minden szükségedet ezen felül. Isten nem zsarnok, hanem Gazda. Pásztor. Vezet, parancsol – és gondoskodik. Őt nem az érdekli, hogy teljesítsd a kötelességedet az életed vallásos területén, a többi terület meg a te dolgod, hanem az egész életedet kézben tartja. Ő tudja mi a jó neked, gondoskodik mindenről. Betölti testi lelki szükségedet. Neked csak őt nem szabad szem elől tévesztened, és megvan mindened, amire szükséged van. Hasonlít ez arra, mint amikor az idős házaspár a vonaton utazott. Helyet foglaltak a kupéban, a férj ellenőrizte, hogy megvan-e a jegy, a pénztárca, a lakáskulcs, és az iratok, majd rámosolygott a feleségére és ezt mondta: „Milyen jó dolgod van neked! Csak arra kell figyelned, hogy engem szem elől ne tévessz, és akkor mindened megvan: a pénztárca, a jegyek, a kulcs és az irataid is.” Értjük? Erről beszél Jézus: csak őt szem elől ne téveszd, nála mindened megvan, amire szükséged van!
Ha ő van középen, akkor ő osztja be az életedet, és ő tartja össze. Akkor nem esik külön részekre az életed. Akkor nem kell tányérpörgetőként rohangálnod, hogy valamiképpen minden területen megfelelj, és valamit szolgálj Istennek is, hanem minden területen Istennek szolgálsz, és megtapasztalod, hogy ő megadja, ami ehhez szükséges.
Mit jelent ennek értelmében őt szolgálni? Az, amikor istentiszteleten ülök? Az, amikor Bibliát olvasok? Az, amikor a templom körül tüsténkedek? NEM. Akkor szolgálom Istent, amikor az Isten irányít, amikor ő van a szívemben, amikor ő mondja meg, hogy mire mondjak igent és mire nemet, amikor iránta való hálából mondom, amit mondok, és teszem, amit teszek, mert benne bízom, mert tudom, hogy ő tölti be minden szükségemet! Ha nem ez van a szívemben, a külsődleges „egyházi szolgálatok” vagy humanista jócselekedetek sem őt szolgálják. Az egyházi életünk is ezért lehet tele elégedetlenséggel, pletykálkodással, versengéssel, sértődéssel és feszültségekkel, mert nem az Isten gazdaságára bízzuk magunkat, hanem magunk akarunk magunkról gondoskodni, valami másban bízunk, és azt akarjuk magunknak megszerezni, miközben látszólag neki szolgálunk! Óriási önbecsapás!
Mit jelent őt szolgálni? Luther Márton felfedezte a Bibliában azt, hogy az Istennek való szolgálat, az ő országának keresése nem külső tevékenység kérdése. Nem csak bizonyos foglalkozásokban (például papok, szerzetesek), nem csak az életünk bizonyos (vallásos, vagy egyházzal kapcsolatban álló) területein, hanem az élet minden területén, az egész életünkkel szolgálhatjuk őt. Így nevezett minden foglalkozást hivatásnak, amellyel Istent szolgáljuk, ha a szívünk az övé.
Valójában vagy az életem minden területén őt szolgálom, vagy egyáltalán nem szolgálom őt, vagyis nem őt szolgálom. Az életed minden területén igaz ez: Isten az első? Rajta csüng a szíved, mert tudod, hogy ő tölti be minden szükségedet? Tőle várod a gondoskodást, a szükségleteid betöltését, ezért hozzá igazodsz?
Isten országát és igazságát. Az ország uralom. Az igazság pedig az ószövetségi héber „cödáká” megfelelője. Emlékszünk a múlt vasárnapi istentiszteletre? A „cödáká” azt jelenti, hogy az Isten iránti szeretetemet és bizalmamat az fejezi ki, hogy én az Isten szövetségi rendjéhez, az ő szavához igazodom az életem minden területén. Vagyis engedelmeskedem neki. Amit megértek az ő igéjéből azt komolyan veszem. És akkor őt szolgálom!
Az életed bármely területén – hivatásodban, párkeresésben, stb. – legyen Isten az első. Hol akar ő téged látni? Kit szánt ő neked? Hol tudod őt hivatással szolgálni? Nem a pénzkeresés a cél – Isten gondoskodik rólad -, hanem az, hogy a neked ajándékozott adottságokkal, hol számít rád az Úr. A párkapcsolat kérdését is bízd rá! Ő tudja, hogy neked házasságban vagy anélkül szánt küldetést. A párkereséskor a másik szívét nézd, és azt, hogy milyen kapcsolatban van azzal, aki neked a legdrágább. Elhiszed, hogy Isten gondoskodik hozzád illő társról, vagy magadnak keresel mindenáron. Mi az első?
Az életed minden területén legyen Isten az első. A kedves házitábla gondolatai szerint: „Jézus a Gazdája ennek a háznak, láthatatlan résztvevője minden együttlétnek, csendes hallgatója minden beszélgetésnek.” Ha ő a Gazda, akkor ennek tudatában élek, akkor nekem minden helyzetben a hozzá való hűségre kell törekednem. Miért? Mert félek tőle, hogy megbüntet? Vagy mert így fog megjutalmazni? Nem. Azért, mert az ő szeretete tölti be minden szükségemet, és bízom benne, hogy ő gondoskodik rólam! Nincs számomra nála fontosabb. Ő az én kincsem, akik a szívem függ. Tőle várom a boldogságom. Ezért nem akarok olyat megszerezni, amit nem ő ad nekem, úgy ahogy őneki nem kedves.
Minden elhajlásunk Isten akaratától valójában hitetlenség, bálványimádás. Valami más fontosabb lett, mert nem látom, hogy az én Gazdám szeretete és gondoskodása mindenre elég. Az aggodalmaskodásnak ez a gyökere: valami túl fontos lett neked – nem bízol Istenben – egyedül érzed, látod magad. A házassági hűtlenségnek ez a gyökere: a saját pillanatnyi vágyaid kielégítése fontosabb lett, mint az Isten szeretete és ajándéka. És sorolhatnánk az élet többi területét…
Keressétek először az ő országát és igazságát. Ha minden területen Jézus a Gazda, aki gondoskodik rólam, és akihez igazodom, így leszek minden területen az ő szolgálatában. Ha Isten van középen ő osztja be az életedet. Őt szolgálod munkahelyen, édesanyaként, egyházban, de még a kórházi ágyon is. Mert ő uralja az szívedet. Azt szolgálod, aki uralja a szívedet. Így leszel azon a helyen, ahol Isten éppen látni akar, szolgálatban. Mennyire fontos, hogy ezt is megértsd. Ha nem azon a helyen vagy, ahová Isten állított, hanem egy szerinted értékesebb helyre törekszel, akkor sem őt szolgálod már. Ez hihetetlenül felértékel minden szolgálatot, amit iránta hűséges szívvel végzünk akár otthon a családban, akár a munkahelyen, akár az egyházban: ott ahová Isten állított a jelenlegi élethelyzetedben.
„Az a jó, hogy fiatalon kezdtünk el közös csapatban játszani. Mindketten tanultunk, egyetemisták voltunk. Úgy tudtuk felépíteni az életünket, hogy mindenki megtalálja benne a helyét, ugyanakkor minden időszakban máshova tevődtek a hangsúlyok. Mivel nagyon hamar érkeztek a gyermekeink, és én nagyon sok időt töltöttem velük, Jánosnak ebben az egészen különleges hivatásban kellett megtalálnia a helyét (orgonaművész). Közösen dolgoztunk azon, hogy az ő pályája is működjön, de ugyanúgy a család és az én életem is. Nem volt olyan, hogy valakit hátrébb kellett szorítani azzal, hogy most várj, majd egyszer eljön a te időd. Mind a ketten az adott pillanatban azon a helyen voltunk, ahol szükség volt ránk.” (Pálúr Jánosné Kornélia)
„Keressétek először az ő országát és igazságát, és a többi mind ráadásul megadatik nektek.” Te mit keresel először? Mi ural téged? Mit szolgálsz? Miről beszél az életed? Térj meg a te Gazdádhoz! Bízd rá magad Jézusra! Ő önmagát adta érted. Ő tudja rendbe tenni életedet, gondoskodni arról, amire igazán szükséged van. Életed akkor lesz a helyén az életed, ha Isten az őt megillető helyen lehet az életedben. Látod?
Kérdések az igehirdetéshez:
- Amitől várod a boldogulást, az fogja uralni, beosztani az életedet. Hogyan jelenik ez meg hétköznapjainkban?
- Hogyan indítja szívedet bizalomra a Jézus önmagát érted ajándékozó szeretetének evangéliuma?
- Neked csak őt nem szabad szem elől tévesztened, és nála megvan mindened, amire szükséged van. Hogyan tapasztaltad ezt meg életed során?
- Mit jelent Istent szolgálni életed minden területén?