2021. január 17. Hogyan érthetem meg Isten vezetését 2. – Zsoltárok 32, 8.

Hogyan érthetem meg Isten vezetését? – 2.
– Szolnok, 2021. január 17. –

Olvasandó: Róma 12. Kolossé 3, 16-17. Zsidók 3, 12-13.

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” Zsolt 32, 8. „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” Zsolt 119, 105.

A keresztyén élet Isten vezetése alatt élt élet. Az áldott élet számomra azt jelenti, hogy ott vagyok, ahol Isten szerint lennem kell – mert ő készítette el azt a helyet nekem; és azt teszem, amit Isten szerint tennem kell – mert ő adta, bízta rám azt a feladatot személy szerint rám szabva.

Hogyan igazodjak el az élet útvesztőjében? Hogyan hozzak jó döntéseket? Hogyan érthetem meg Isten vezetését? Fontos életkérdéseink ezek. Mi emberek szeretnénk valami jó módszert találni az életben való eligazodáshoz, egy jó tippet kapni, ami biztosan bejön; Isten pedig arra hív, hogy legyünk vele folyamatos kapcsolatban. A tőle kapott bölcsesség és eligazítás nem egy térképhez, vagy kézikönyvhöz hasonlít, amit kézbe kapunk, és ezzel minden helyzetben önállóan megtaláljuk a jó megoldást. Sokkal inkább személyes kapcsolatról van szó. Ő az én bölcsességem, minden helyzetben rá figyelek, és ő tanácsol engem, ezt mondja nekem: „Rajtad lesz a szemem.”  

Ahogyan múlt vasárnap is szó volt róla, fontosak Isten előtt a napi kérdéseink, és vezetést is akar adni bennük – hiszen megígérte -, mégis elsősorban a lelkületünket, az élethez való hozzáállásunkat, az engedelmességre való készségünket akarja formálni. Nem az a kérdés, hogy tud-e Isten vezetni engem, hanem az, hogy vezethető vagyok-e?   

Az élet alapkérdéseiben Isten általánosan mindenkire érvényes módon elmondta az ő akaratát a Szentírásban. Ezeket szüntelenül tanulnom kell az Igéből, engedelmeskedve abban, amit már megértettem Isten országa szabályaiból. A gondolkodásmódomnak a világ sémájáról, szabásmintájáról át kell állni az Isten szerint való gondolkodásra, hogy megérthessem, mi az Isten akarata. (Róma 12, 1-2!) Péter, Jézus tanítványa például az emberek szerinti gondolkodással teljesen rossz döntést hozva, rossz útra tért volna, amikor határozottan tudni vélte, hogy Jézust minden áron meg kell menteni a kereszttől. Jézusnak nagyon határozottan kellett őt helyre raknia, az Isten szerinti gondolkodásra emlékeztetnie, és a helyes útra vezetnie. (Mk 8, 31-38.)

Természetesen életünkben újra és újra szembekerülünk olyan kérdésekkel, amelyekre nézve nincs általánosan érvényes szabály a Bibliában. Ránézésre erkölcsileg mindegyik út helyesnek tűnik, de melyik az én utam? Merre induljak? Mit tegyek? Ki legyen a társam? Mi legyen a foglalkozásom? Milyen szolgálatot vállaljak el? Igent vagy nemet mondjak egy kérésre? Belevágjak-e egy vállalkozásba? Ilyen és hasonló kérdésekben is számíthatunk Isten személyre szabott vezetésére.

1. Mindenek előtt ezekben a kérdésekben is vegyük nagyon komolyan, hogy ahhoz, hogy Isten vezetését tisztán megértsük az „Ige áramkörében kell élnünk”. Isten elsősorban az ő Igéjén keresztül szól hozzánk. Hogyan szólhatna, vezethetne, ha nem figyelünk rá? A Biblia szerint Isten akaratát keresnünk, kutatnunk kell, és amit megértettünk arra aktív engedelmességgel kell igent mondanunk. Nem gondolkodhatunk úgy, hogy minden magától az ő akarata szerint alakul úgyis, hát nem kell figyelnünk rá, ő majd intézi, mi pedig legfeljebb beletörődünk abba, hogy így alakult. Cinikus az a hozzáállás, amit egy lelkésztől hallottam, aki „elhívásáról” így számolt be: „Eszembe jutott, hogy lelkész leszek, mert apám is az volt. Gondoltam Isten majd szól, ha nem ez az ő akarata. Nem szólt, hát lelkész lettem.”

Ahhoz, hogy szólhasson, hogy halljuk a hangját, alázatos szívvel keresnünk kell azt, komolyan véve az alkalmakat. Rendszeresen olvasva a Bibliát, hallgatva az Igét istentiszteleten, igei alkalmakon. Isten szólni akar hozzám, ott vagyok-e, ahol szól? Azzal a lélekkel vagyok-e ott, hogy én Isten aktuális, nekem szóló üzenetét akarom nyitott szívvel megérteni, ebben szívós elkötelezettséget tanúsítok, akkor is komolyan veszem ezt, ha nem könnyű?   

Tariska Zoltán, lelkésztestvérem mesélte egyszer, hogy teológus korában egy égető kérdésére kereste Isten válaszát. A debreceni nagytemplomba tért be istentiszteltre, de amint látta, hogy ott az akkori ateista rendszerrel együttműködő „békepüspök” szolgál, majdnem kifordult a templomból, mondván: ezen az istentisztelten biztosan nem fogja megérteni Isten üzenetét. „Úgy döntöttem, mégis maradok, aztán a textus felolvasása közben megkaptam kérdésemre a választ Istentől. Elszégyelltem magam, hogy azt hittem, nem tud Isten útmutatást adni nekem ezen az istentiszteleten, mert az emberi eszközre néztem.” Az emberi eszközre nézzünk, ahelyett, hogy valóban következetesen és alázattal Isten útmutatását akarjuk meghallani egy-egy istentiszteleten? Nagy kísértés az igehirdetők közötti válogatás: az alapján jönni vagy nem jönni istentiszteletre, hogy ki szolgál éppen, bizonyos formájú istentiszteletről azt mondani, hogy engem nem szólít meg, azon nem veszek részt.

Isten vezetésének megtapasztalásához le kell tennem minden gőgös nagyképűséget, és alázattal figyelni a nekem szóló üzenetre, azután pedig szelíden fogadni a „belém oltott igét”: „Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” Jakab 1, 21-22. Az életünk függ tőle! Értjük?! Ne istentisztelet kritikus legyél, hanem Isten szavát alázattal kereső gyermek Teológusok, lelkipásztorok, régóta igehirdetést hallgatók kísértése, hogy szakmailag hallgassanak egy igehirdetést – így nagyon nehéz Isten aktuális üzenetét meghallani! Azt mondod: már kiismertem az igehirdető stílusát, nem tud nekem újat mondani?! Ha az igehirdető mond neked újat, akkor régen rossz! Isten mindig meg tud szólítani az ő friss és aktuális eligazítást tartalmazó üzenetével az igehirdetés sokszor hallott mondataiból és a Biblia sokszor olvasott szavaiból! Komolyan veszed-e?

Miközben figyelek az Igére, talán éppen egy-egy aktuálisan égető kérdésre keresem a választ, az egész életem Isten előtt van, ő ápolja, gondozza az egész életemet. Beszélget velem arról, amiről ő akar, amit ő tart fontosnak. Közben kitisztul az a kérdés is, amire én szeretnék nagyon választ kapni. Isten a dilemmáinkat, a nem egyértelmű helyzeteinket felhasználja arra, hogy a lába elé ültessen bennünket. Tudja, hogy ilyenkor nagyon figyelünk rá. És ilyenkor sok mindenre fogékonyabbak, nevelhetőbbek, formálhatóbbak vagyunk. Ezért legyünk hűségesek az Ige olvasásában, hallgatásában, és figyeljünk nyitott szívvel Istenre. Ne ragadjunk le görcsösen a mi égető kérdésünknél. Arra is választ fog adni idejében, de életünk számára sokkal fontosabb az, amiről ő akar beszélgetni velünk.

Egy fiatal testvérünk kérdezte egyszer: miért olyan szövevényes labirintus az élet? Miért nincs előttünk egy egyszerűen felismerhető út? Miért vannak útelágazások? Mire jó ez? Arra, hogy egy útelágazásnál megállj beszélgetni Istennel. Neked erre van szükséged! Amíg választ vársz a kérdésedre, addig figyelsz rá! Isten mindig figyel rád, te azonban nem figyelsz Istenre (eléggé). Saját magam is tapasztalatam, hogy amikor valamilyen konkrét döntési helyzetben kerestem Isten válaszát, akkor mindig intenzívebben figyeltem rá, és Isten ilyenkor sok mindent tanított nekem, amit ő fontosnak tartott, majd, amikor jónak látta válaszolt a konkrét kérdésemre is.

2. Az Ige komolyan vétele mellett nagyon fontos a testvéri közösség segítsége is. A vasárnapi istentisztelet mellett ezért van szükség kisközösségi alkalmakra és testvéri beszélgetésekre is. Nincs mindent tudó tanácsadó, aki mindig biztosan bölcs tanácsot ad, de egymás hite által épülünk. A testvéri beszélgetés nem pótolja az Istennel való négyszemközti beszélgetést, mégis segíthet jobban megérteni Isten akaratát. Bármekkora hittapasztalattal rendelkező lelki vezető sem hozhatja meg helyettem életem döntéseit: azokat nekem kell meghoznom. Fontos ezt is látnunk, mert nagyon sok probléma adódik abból, amikor valaki ezt a felelősséget át akarja tolni egy másik emberre. „Mondd meg, mit tegyek?” – kérdezi. Aztán azt teszi, amit a másik mond, és ha nem jön be akkor meg is haragszik a tanácsadóra, de legalábbis rátolja a felelősséget: „Én csak azt tettem, amit te tanácsoltál!” Ez egy hibás út. A döntéseinket magunknak kell meghoznunk Isten vezetését keresve, és azokért magunknak is kell vállalnunk a felelősséget. Mégis nagyon sokat segíthet a hívő testvérekkel való beszélgetés.

A múlt héten is volt arról szó, hogy az ige által vezérelt látásmód egészen más, mint az úgynevezett „világi”, Isten vezetésével, akaratával nem számoló látásmód. Nem csak a durva erkölcstelenségről van szó, hanem olyan alapvonalakról is, amelyeket az egész kultúránk, társadalmunk elismer, és mi is gyakran kritika nélkül elfogadunk úgy, hogy észre sem vesszük. Egyetértünk abban, hogy fontos a tanulás például. És ez tényleg így van. Ez egy biblikus érték. De miért fontos? Tanulj, fiam, hogy jó iskolában tudj továbbtanulni, majd jó állásod legyen, és minél több pénzt keress? Ez már nem biblikus gondolat. A Biblia arról beszél, hogy Isten ránk bízta a teremtett világot, hogy műveljük és őrizzük azt. Meg kell ismernünk ezt a világot, hogy betölthessük a küldetésünket. Élethivatásunkul adta, hogy ne a magunk érdekét tartsuk szem előtt, hanem azt, hogy mi mivel tudjuk ezt a világot művelni és őrizni, egymás életét szolgálni, építeni. Vajon a saját érdekünk, vagy a hivatástudat alapján választunk pályát? Ez csak egy példa a sok közül. A hívő élet alapvetően alternatív gondolkozásmódot, és döntési szempontrendszert jelent (ha ez nem így van, akkor baj van). Benne élünk ebben a világban, nem hívő emberek között a munkahelyen, a szomszédságban, akár a családban is. A filmek, médiaműsorok öntik ránk a világi látásmódot. Egyfajta sodrásba kerülünk ezáltal. A hívő közösségben az Isten igéje szerinti látással találkozunk (jó esetben). Megerősödhetünk abban az alternatív értékrendben, szempontrendben, amire Isten hívott el bennünket. A testvéri közösség ebből a szempontból segít „ránézni” egy kérdésre, és dönteni Isten szerint.  Isten a gyülekezet feladatául adta ezt: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” Kolossé 3, 16. „Buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma” Zsidók 3, 13.    

Konkrét döntési helyzetekben tapasztaltabb hívő esetleg tud olyan szempontot is mondani, ami nekem nem jutott eszembe. Józanságával meg tud óvni a túlzott szigorúságtól, buzdításával, figyelmeztetésével a túlságos lazaságtól. Könnyű a saját érzéseinktől vezettetve félreérteni az Igét, ezért van szükség annak közösségi értelmezésére. Emellett önmagunkat és egy-egy élethelyzetünket is „túlságosan közelről látjuk”, elfogultak vagyunk, és nehezen tudunk objektív döntést hozni. Sokat segíthet az, ha hívő testvérek objektív visszajelzést tudnak adni, végiggondolni velünk kérdéseinket. A testvéri segítség igénybevételére természetesen alázatra van szükségünk. Itt is fontos, hogy a világi sémától elszakadjunk és alázattal elfogadjuk: szükségem van a segítségre és igénybe is veszem azt! Elfogadom azt, hogy nem feltétlenül én látom a legvilágosabban a dolgokat, mérlegre teszem a tanácsot, véleményt, és ha felismertem az igazságát, akkor igazodom hozzá. Egy olyan világban élünk, ahol az emberek meg vannak győződve arról, hogy mindent jól tudnak, és mindent tisztán látnak. Meg vannak győződve arról, hogy mindig más a hibás, a másik gondolkodik helytelenül. Tanácsolni mindenki szeret, tanácsot meghallgatni és megfogadni egyre inkább senki… Üdítő kontraszt, ha megjelenik az a közösség, ahol alázattal be tudjuk ismerni a tanácstalanságunkat, a hibáinkat, meg tudjuk hallgatni a tanácsokat, és a jó tanácsot – értsd: ige szerinti tanácsot – meg is fogadjuk.   

3. Az Ige és a testvéri közösség áramkörében élve sokszor elég józan ésszel végiggondolnunk egy kérdést, hogy világos látásra jussunk. Isten az általa megtisztított józan eszünkre igényt tart, azt használni akarja. A Példabeszédek 3, 6 – „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” – nem azt jelenti, hogy a józan eszünkre nincs szükség, csak azt, hogy nem a magam esze a végső fórum a döntéseimben. Az értelmünknek meg kell tisztulnia a világ szerinti gondolkodástól, ahogyan erről fentebb már volt szó, de Isten az értelmünkön keresztül kommunikál velünk. Nem akarja, hogy az értelmünket eldobjuk, hanem ő akarja azt használni. Az Ige értelmesen vezet: „Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efezus 5, 17.)

Az élet Isten által alkotott rendjét józan ésszel felismerve sok kérdés kitisztul. Ahogy nem lehet mínusz 20 fokos hidegben szántani, úgy igaz az is, hogy a napnak 24 órája van, és csak annyit vállalhatunk, amennyi abba belefér, ráadásul hosszú távon a megfelelő mennyiségű pihenésre is szükségünk van. Bizonyos kérdéseket nem lehet „ellelkizni”. Az élet rendjének figyelmen kívül hagyása súlyos következményekkel jár. 

Ahogyan Varga Péter írja fiatalok párválasztással kapcsolatban: „józannak lenni csak a körülmények megválasztásában lehet.” (Varga Péter: Spielhózni) Vagyis a kísértésekkel szembeni harcban is nagy szükségünk van a józan észre. Bizonyos helyzetekbe nem megyek bele, mert tudom, hogy azok számomra veszélyesek. Ezt a kérdést sem lehet kegyeskedve „ellelkizni”. Isten meg tud bennünket védeni minden helyzetben, de ne kísértsük őt azzal, hogy veszélyes helyzetbe hozzuk magunkat, inkább használjuk az általa megtisztított józan eszünket.

Az Ige üzenetének adott helyzetre alkalmazásánál is szükségem van arra, hogy az Isten által megtisztított józan eszemet használjam. Isten beszédének a megértéséhez szükségük van az értelmünkre, ezért vele való kapcsolatunkban az értelmünket nem kikapcsolja, hanem helyre rakja. Ahogy valaki mondta ezt egyszer: „Az értelem túl gyenge ahhoz, hogy mérlegnek használjuk és a hatalmas Istent megmérjük vele, de bármilyen gyenge lécekből tákolt ajtó alkalmas arra, hogy a rajta kopogtató Isten előtt kinyissuk, és beengedjük őt rajta.” Isten erre adta az értelmünket. És ő ezt tiszteletben is tartja. Az ő kijelentésében értelmes és érthető emberi szóval szólít meg bennünket. A Római levél „okos istentiszteletről” ír, az eredeti szövegben a logikos, vagyis Logosz-szerű, Ige-szerű kifejezést olvassuk itt.  „Értsétek meg mi az Úr akarata!”  

Jézus ezt mondja: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” Jelenések 3, 20. Zörgetek. Megtehetné, hogy figyelmen kívül hagyja az ajtót, és egyszerűen bejön, betör? Megtehetné. Nem teszi. Zörget. Szól az Ige, és zörget a tudatodon keresztül. Azért adta, hogy ne lehessen akadálytalanul ki-be járni az életedbe. Be lehessen engedni rajta keresztül dolgokat, hatásokat, és ki lehessen zárni. És amikor megtérsz, akkor nem az történik, hogy „eldobod az agyadat”, leszeded az ajtót, hanem jó kezekbe adod a kulcsot. Vigyázzunk, mert minden olyan módszer, ami leszedeti velünk az ajtót megtévesztő hatásoknak tesz ki bennünket. Legyen szó a sámánok kábulatban kapott látomásai alapján meghozott döntésekről, vagy az agykontrollról, amelyik szintén meggyengített vagy kikapcsolt tudattal operál, az ördög megtévesztő hatásainak tesz ki bennünket.  „Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.” János 10, 1-2.

Figyelj az igére értelemmel, hallgasd a kopogtatást, és az igét megértve nyiss ajtót, vagy hagyd zárva azt egy-egy élethelyzet, megoldás, lehetőség előtt.

Ez jelenti azt is, hogy az igei vezetést ne úgy képzeljük el, hogy felcsapom a Bibliát, és majd ott automatikusan igent vagy nemet kapok… Lehet, hogy voltak különleges esetek, ahol így segített Isten, de a Biblia nem ilyen útkeresésre való, nem horoszkóp és nem is szerencsesütibe rejtett üzenet. Olvasd az igét értelemmel, beszélgess róla Istennel, imádságban a megtisztított, engedelmességre és bizalomra kész értelmedet használva keresd azt, hogy mit mond ez az ige a te élethelyzeteddel kapcsolatban!

16. Rákóczi György életében 32-szer olvasta végig a Bibliát. Életének vezérigéje a Róma 9, 16. volt: „nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Ez az ige az üdvösséggel kapcsolatban fogalmaz meg elsősorban fontos igazságot. Rákóczi Györgynek azonban az élethivatásával kapcsolatban adott ezen keresztül Isten kétszer is világos útmutatást. Amikor Bethlen Gábor meghalt, a barátai bíztatták Rákóczi Györgyöt: üres az erdélyi fejedelmi szék. Menj Erdélybe sereggel, és vedd át a hatalmat! Ő imádságban átgondolva ezt mondta: „nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” – én nem fogom erőszakkal megszerezni magamnak a hatalmat. Amikor azután Bethlen özvegyének és öccsének néhány hónapos regnálása után az erdélyi rendek fordultak hozzá és kérték: segíts, mert Erdélynek szüksége van egy határozott, és világos látással rendelkező vezetőre, szükségünk van rád, akkor Rákóczi ezt mondta: „nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” – úgy látom, ez Isten szolgálatra való elhívása, most használhatok Erdélynek. Megyek. Erdély virágzó korszaka kezdődött ezzel a döntéssel 1630-ban. Értjük?

Ezt a vezetést tapasztaltam meg kicsiben, a magam léptékei között, amikor 2005-ben nagycsepelyi lelkészként jött egy másik gyülekezet lelkipásztori állásba való hívás. Komolyan Isten elé vittem a kérdést, és Isten azt válaszolta: még egy évig itt van szolgálatod. Olyan jó volt abban az évben világosan és határozottan minden meghívásra azt mondani: nekem most itt van a helyem, nem megyek máshová. De hogyan válaszolt Isten ilyen konkrétan? Még azt is megmondta, hogy egy év… Amikor ezt a kérdést imádságban elé vittem, éppen ezt az igét olvastuk, és Isten nagyon a szívemre helyezte: „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának.” 1Korinthus 10, 31. Ahogy végiggondoltam, világos lett, hogy nem a magam érdekeit kell mérlegelnem, hanem Isten dicsőségét keresnem. Végiggondoltam, hogy mit jelent az, hogy megütközésre senkinek ne adja okot. Van egy olyan szabály, hogy beiktatás után minimum 3 évig maradnia illik egy lelkipásztornak a gyülekezetben. Igaz, hogy én már nyolcadik éve szolgálatam akkor Nagycsepelyen, de a beiktatásom elhúzódott és még csak 2 évvel azelőtt történt meg. Aki nem jóindulattal nézte a kérdést, ebbe nyugodtan beleköthetett. Érsük jól! Nem azt jelenti az ige, hogy még az igazságot is kerüljük inkább, csak valaki meg ne ütközzön, de nekem abban a helyzetben a „megütközésre ne adjunk okot” ezt jelentette: ne provokáljak azzal az egy évvel. Emellett alpolgármester voltam a faluban, és a mandátumom pont még egy évig tartott. Tudtam, hogy a képviselőtestületet is nehéz helyzetbe hoznám, ha a ciklus vége előtt 1 évvel elmennék. Megütközésre ne adjatok okot… Az is végiggondoltam viszont, hogy a következő választáson már nem szeretnék indulni. Nekem akkor és ott így lett világossá Isten vezetése. Akkor nem tudtam még, amit Isten már akkor tudott, hogy egy év múlva Szolnokra hív bennünket, de ez már egy másik történet…

Nem mindennaposak életünkben az ilyen horderejű döntések. Van, amikor magától értetődő, hogy hol a helyünk, és mit kell tennünk. Fontos azonban, hogy mindig az Ige világosságában éljünk, hogy a mindennapos kis döntéseinket is az Isten gondolkodásmódja szerint tudjuk meghozni, készen arra, hogy Isten beleszóljon az életünkbe, és amikor útelágazáshoz érünk, akkor Isten vezethessen bennünket jó döntésre, értésünkre adhassa akaratát.               

Kérdések az igehirdetéshez

1. Mi kell ahhoz, hogy Isten által vezethető ember legyél?
2. Hogyan tapasztaltad meg azt, hogy Isten egy-egy dilemmádat felhasználta arra, hogy az egész életedről beszélgessen veled? Égető kérdésed mellett tudtál-e figyelni arra, amiről ő akart beszélni veled?
3. Hogyan tapasztaltad meg a testvéri segítség Istentől adott áldását egy-egy nehéz döntésedben?
4. Hogyan jelenik meg az a kísértés életünkben, hogy az emberi tanácsot a döntéseink Isten előtti személyes megharcolása és a személyes felelősség alóli kibújásra akarjuk felhasználni?
5. Hogyan jelenik meg az alázat hiányának problémája a testvéri tanáccsal kapcsolatban?
6. Hogyan tapasztaltad meg azt, hogy Isten által megtisztított józan ésszel végiggondolva világos döntésre tudtál jutni?
7. Megtörtént-e, hogy Isten Igéje az emberileg józannak mondható döntéssel szemben vezetett? Hogyan győződtél meg arról, hogy ez Isten vezetése?