Hogyan érthetem meg Isten vezetését? – 3.
– Szolnok, 2021. január 24. –
Olvasandó: 2Sámuel 7.
„Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. Erre Mízián áthaladva lementek Tróászba. Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” ApCsel 16, 6-10.
“Hogyan érthetem meg Isten vezetését?” címmel rövid sorozatot kezdtünk két héttel ezelőtt az istentiszteleten. Ennek a sorozatnak a harmadik részeként ma egy nehéz életkérdéssel kapcsolatban keressük az ige válaszát: mit kezdjünk azzal a helyzettel, amikor Isten bezár egy ajtót előttünk, amikor nemet mond életünkben arra az útra, amit mi elterveztünk, amikor Isten terve más, mint a mi tervünk?
Pál apostol második missziói útjának ebben az epizódjában példát látunk Isten személyes vezetésére a hívő ember életében. Pálék végigjárják az első missziói úton megalapított gyülekezeteket Kisázsiában, majd adódik a kérdés: merre tovább? Több út is van, melyiken induljunk? Hová vigyük tovább az evangéliumot? Alapjában véve Jézus parancsát teljesítik be azzal, hogy az evangéliumot hirdetik, bárhol is teszik ezt, jót tesznek. Mégsem mindegy az, hogy merre mennek tovább. Istennek konkrét terve van velük, és ők ezt a tervet betöltve vannak a helyükön és lesznek áldássá. Nem emberi stratégia jelöli ki a következő pontot, hanem Isten Szentlelke. Pálék az Ő útmutatását követik. Az Apostolok Cselekedeteiben végig ezt látjuk: Isten vezeti tanítványait különböző eszközökkel. Még az István halálakor Jeruzsálemben támadt üldözéssel is tovább vezeti az első gyülekezetet: az üldözés hatására mozdulnak ki Jeruzsálemből, szétszóródnak és beteljesítik Jézus ígéretét: „tanúim lesztek (nem csak) Jeruzsálemben, (hanem) egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1, 8.)
Istennek konkrét terve van velünk. Nem véletlen az, hogy mikor és hol, milyen adottságokkal, milyen történelmi helyzetben élünk. Egyáltalán nem mindegy, hogy mit kezdünk az életünkkel. Elvileg igaz, hogy minden keresztyén ember az egész világon létező, egyetemes egyház tagja. Gyakorlatilag azonban ezt mi itt tudjuk konkrétan megélni, a Szolnoki Református Gyülekezetben, abban a konkrét lelki családban, ahová Isten vezetett bennünket. Elvileg igaz az, hogy ha bárkin segítek ezen a világon, azzal jót teszek. Gyakorlatilag azonban ezt úgy tudom valóban megélni, ha megtalálom a környezetemben azokat, akiket Isten rám bízott.
Vannak időszakok az életben, amikor egészen egyértelműen jönnek a napok egymás után: világos a feladat, nyilvánvaló, hogy hová küldött Isten, mit kell tenni, hogyan kell ott helyt állni. Van azonban olyan pillanat, amikor Isten megállít, amikor nem egyértelmű, mit kell tennünk, amikor gondolkodóba esünk: erre-e vagy arra? Fontos ilyenkor tudnunk, hogy nem a mi szempontjaink alapján kell döntenünk, hanem Isten akaratát kell keresnünk. A legkörültekintőbb emberi tervezés sem képes önmagában áldást hozni az életünkre, viszont Isten minden apró részletet ismerve és elrendezve vezet a számunkra elkészített úton.
Isten terve nem a mi elgondolásunkat követi. Pál apostolék emberi logika szerint folytatnák a kisázsiai missziót, Istennek azonban más terve van. „A Szentlélek nem engedte…” „Jézus Lelke nem engedte őket…” Miért? Bitínia nem volt olyan jó, mint Macedónia? Nem tudjuk. Egyszerűen más volt Isten akarata. Dávid emberi szempontból jót akart, amikor templomot szeretett volna építeni, még a próféta is helyeselte szándékát, Isten terve mégis más volt. A templomot nem Dávidnak, hanem Salamonnak kellett felépítenie.
Tudjuk-e keresni Isten akaratát? Rá tudjuk-e bízni magunkat? Úgy lehetünk áldott eszközök az ő kezében, ha figyelünk rá és engedelmeskedünk neki.
Hogyan tapasztalták meg azt Pálék, hogy Jézus Lelke nem engedte őket? Miből értették meg? Ezt nem részletezi a Biblia. Talán nem véletlenül. Nem ad a Szentírás egy csalhatatlan módszert a kezünkbe Isten akaratának megtudakolására.
Mindenképpen fontos meglátnunk Pálék életében is, hogy rendszeres és szoros kapcsolatban voltak Istennel. Mindennapos valóság volt az életükben gyermeki kapcsolatuk Istennel imádságban, igére figyelésben, testvéri közösségben. Amit megértettek abban engedelmesek voltak. Ezek azok az alapok, melyektől ma sem lehet elszakítani Isten vezetését a Biblia szerint.
Ezen belül Isten minden gyermekével kialakítja a személyre szabott kommunikációs nyelvet. Ő ismer bennünket, tudja, hogyan adja értésünkre akaratát. Tudja azt is, hogy ki milyen érzékenyen reagál az ő jelzéseire. Hasonló ez ahhoz a helyzethez, amikor a fogathajtó a lovait vezeti. Ahogyan két héttel ezelőtt volt már erről szó, Bárdos György fogathajtó világbajnok mondta el azt, hogy pontosan tudta, hogy lovai közül melyiknek milyen jelzéseket kell adnia ahhoz, hogy megértsék az üzenetet. Valamelyiknek elég volt a szelíd szó, a másik fölött egy kicsit kellett csak megsuhintani az ostort, míg a harmadik olyan kényelmes volt, hogy többször is rá kellett csapni ahhoz, hogy engedelmeskedjen. Nem vagyunk egyformák, ezért Isten is egyedi elbánásban részesítve vezet bennünket. Jó, ha ezt tudjuk, és nem akarunk minden helyzetre egy sémát ráhúzni.
Lehet, hogy Pál apostolék szívük nyugtalanságából érzékelték, hogy nem jó irányba mennek. Megtörténhet, hogy a hívő emberre jó úton jár, mégis rátör a nyugtalanság érzése: az érzéseink ugyanis változékonyak és könnyen becsaphatnak bennünket. Ha azonban tartósan békétlenek vagyunk, elhordozhatatlan stresszhatást élünk át, vagy a környezetünk is szenved egy helyzetben, jó megállni és megkérdezni Istent: valóban a helyünkön vagyunk-e?
Lehet, hogy a körülményeket is felhasználta valamiképpen Isten. Valamilyen elháríthatatlan akadállyal találkoztak, ami nem engedte őket arra, amerre indulni akartak.
Ezzel együtt nem is a hogyan az igazi kérdés, hanem az, hogy mit kezdünk egy ilyen helyzettel, amikor Istennek úgy tűnik más a terve, mint a mienk? Ma is megtörténik ez velünk. Bármennyire is szeretnék valamit, nem megy, be van zárva ez az ajtó, nincs lehetőségem elérni a vágyott célt. Isten valami miatt nem engedi azt, amit én emberi logika szerint jónak gondolnék, amit nagyon szeretnék.
Mit tesznek Pálék ebben a helyzetben? Mennek, amerre lehet és közben imádkoznak, figyelnek Istenre: most merre, Urunk? Isten pedig világosan megüzeni nekik: azért találkoznak zárt ajtókkal, mert Isten másutt nyitott ajtót, máshol készített lehetőséget a szolgálatra.
Amikor Isten nemet mond akár az igén, akár a körülményeken keresztül, akkor egy igent készít elő. Ő nem lekorlátozni akarja az életedet, hanem kibontakoztatni, úgy, ahogy te el sem tudod képzelni. El tudod-e fogadni a nemet? Tudsz-e igent mondani az ő akaratára?
Hívő életünk komoly kihívása, „tesztje” az, hogy amikor Isten mást mond, mint amit mi gondoltunk, akkor mit teszünk? Ha az Istennel való kapcsolat valódi, akkor ő nem mindig azt mondja, amit mi gondolunk! Ha mindig csak a te akaratodat erősíti meg Isten, ha mindig egyetért veled, akkor vizsgáld meg, hogy nem csapod-e be magad?
Van, amikor a vele való beszélgetésből megértjük, hogy ő más irányba akar vezetni bennübket, mint amerre megyünk, és van, amikor „kívülről” kell megállítania bennünket abban, amit mi jónak gondolunk, hogy ne menjünk azon az úton, ami nem a mi utunk. Egyéni és gyülekezeti életünkben is éltünk már meg ilyen helyzeteket.
Mit teszünk ilyenkor? Mit teszünk akkor, amikor Isten nemet mond? Lehet, hogy amikor az igén keresztül mond nekünk valamit, amit mi másként gondolunk, akkor azt egyszerűen el tudjuk engedni a fülünk mellett, de mit teszünk akkor, amikor egyszerűen bezár egy ajtót, úgy, hogy arra a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudunk tovább menni, mert egyszerűen nem lehet?
Nem szabad ledermednünk életünk egy-egy bezárt ajtaja előtt. Nem szabad lázadnunk, toporzékolnunk: nekem ezt miért nem lehet? Én ebből miért maradok ki? Sajnos sokszor egy egész életen keresztül siratja az ember keserűen a bezárt ajtót, s közben nem veszi észre azt, amit Isten mellette nyitott, és így ahelyett, hogy betöltené küldetését, keserűségben tölti egész életét.
Isten nem megszegényíteni akar bennünket! Amikor valamit elzár, azzal valami mást megnyit, amikor valamit elvesz, azzal valamit nekünk akar ajándékozni és rajtunk keresztül másoknak. Soha nem cél nélkül teszi. Sokszor csak utólag értjük meg az ő tervét. Tudunk-e rá igent mondani, akkor is, ha éppen nem értjük, akkor is ha nagyon nehéz?
Nick Vujicicnek nem adott kezeket és lábakat, de adott egy emberi korlátokat átlépő, áldott életet, amelyben egészen különleges módon tölti be Istentől kapott küldetését. Amikor Nick igent tudott mondani Isten kegyelmére és személyre szabott, egyedi tervére, akkor Isten különleges módon tudta használni őt, és kiteljesíteni az ő életét. Lábak nélkül több helyre eljutott a világban, kezek nélkül több embert elért és átölelt Isten lenyűgöző szeretetének üzenetével, mint bármelyikünk. „Korlátok nélkül”, mert végtagok híján Isten csodáit kell „igénybe vennie”, és Isten az emberi tervek és lehetőségek feletti lehetőségeket bontakoztat ki az életében. Ha Nick végül nemet mond (ahogy tervezte az élete korai időszakában) Isten akaratára, és eldobja az életét, soha nem bontakozik ki az a csoda, aki ma ő.
Monty Taylor amerikai származású lelkésztestvérem mondta el, hogy testfelépítése nem engedte azt, hogy az Egyesült Államokban legnépszerűbb amerikai fociban, vagy kosárlabdában érvényesülni tudjon, így – mivel nagyon szerette a sportot – „jobb híján” európai focit kellett játszania. Később értette meg, amikor Isten Magyarországra küldte lelkipásztornak, hogy életének ez az apró részlete – amit ő fiatalon bezárt ajtónak élt meg – szintén azt szolgálta, hogy felkészüljön későbbi küldetésére. Magyarországon a fiatalok többsége az európai focit játssza, így az az alkalmas eszköz a missziói kapcsolatteremtésre. Keszi Krisztina misszionárius doktornő mesélte el, hogy megtérése után Isten elkérte a nagy családdal kapcsolatos álmait. Miután igent tudott mondani Isten kérésére, ő speciális küldetést bízott rá: a Libenzelli Misszió munkatársaként Zambiában tíz éven át egy klinika egyetlen orvosaként látta el a környék betegeit, és tett nekik bizonyságot Jézus Krisztusról. Őt Isten erre hívta el, ezt a küldetést nem tudta volna sokgyermekes anyukaként ellátni. Van, akit sokgyermekes anyukának hív el. Neki pedig arra kell igent mondani.
Akár az igéjén keresztül, akár a körülményeinken – lehetőségeinken és lehetetlenségeinken – keresztül zár be Isten ajtókat előttünk, jó lenne gyakorolnunk Jézus lelkületével kimondani: „Igen, Atyám, mert így láttad jónak” (Máté 11, 26.), és Pál példája nyomán megkérdezni: „Mit tegyek, Uram?” (ApCsel22,10.) Jó lenne hálásan és engedelmesen élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket Isten nekünk készített el. Így mondott Dávid is igent Isten akaratára, amikor ő nemet mondott a templomépítésre.
Sam Berns 2014-ben 17 évesen progériában elhunyt fiú halála előtt sok embert motivált a boldog élet útjáról szóló előadásaival. Ez a fiú, aki ritka és szörnyű betegségben szenvedett saját tapasztalatával hitelesített tanácsokat adott az egészségeseknek a boldog életre. Az első aranyszabály így szólt: ne emészd magad olyasmin, amit nem tudsz megcsinálni, inkább arra összpontosíts, amire képes vagy! Arra koncentrálj, amiben jó vagy! Vagyis ne az Isten által bezárt ajtót döngesd, hanem keresd meg azt az ajtót, amit ő nyitott neked, és hálaadással lépj be azon!
Isten vezetésének megértéséhez türelemre van szükségünk! Amikor feltesszük Istennek a hogyan tovább kérdést, bizonyos esetekben talán hosszabb ideig is eltart, míg megértjük Isten válaszát, megkapjuk az ő megoldását. Ahhoz, hogy Isten vezetésében járjunk, hogy az ő megoldásait várjuk meg, szükségünk van a türelemre. Az ő időrendje nem azonos a mienkkel, de bízhatsz benne, hogy ő soha nem késik el (és nem is jön idejekorán) a megoldással, a válasszal. Több bibliai példa is figyelmeztet a türelmetlenség áldatlan következményére, amikor az ember a maga kezébe vette a dolgokat, mert nem tudott már Istenre várni. Így vágott elébe Ábrahám és Sára az Isten által megígért gyermek megszületésének, és született meg Hágártól Izmael, aki aztán később gyötörte Izsákot (1Mózes 16. és 21. rész) Jákób nem tudta megvárni, míg Isten neki adja a megígért áldást, hanem csalással szerezte meg azt, és vele együtt 20 év számkivetettséget és sok egyéb szenvedést is magának és családjának (1Mózes 27-33). Saul király pedig részben türelmetlensége miatt veszítette el végül a királyságát (1Sámuel 13.) Olyan korban élünk, amelyik hozzászokott az azonnali válaszokhoz és megoldásokhoz. Sokszor erőszakosan követeli tőlünk a gyors döntést, hogy belekényszerítsenek valamibe, ami másnak előnyös.
Ne szégyelljünk időt szánni arra, hogy csendben átgondoljuk Isten előtt a kérdéseinket, mielőtt válaszolnánk, és elkérjük, megvárjuk az ő megoldásait égető problémáinkban.
Várakozás közben tedd, amit értesz! A várakozás Isten feleletére azonban nem semmittevést jelent. Ha nem értem világosan, hogy egy-egy kérdésben mit tegyek, közben azért tegyem azt, amit értek. Tegyem a feladatomat hűségesen és várjam nyitott szívvel tovább imádkozva Isten válaszát. Menet közben meg fogok érteni minden lépést időben, Isten időrendje szerint. Nagy baj az, ha görcsös aggodalommal annyira egy kérdésre figyelünk csak, hogy megfeledkezünk fontos a feladatainkról. Bízzál Istenben, hogy ő idejében megadja a választ, elkészíti a megoldást, pont akkor, amikor szükség lesz rá. Nem hagy cserben. Te pedig tedd a dolgodat hűséggel. A Bibliában számtalan példát találunk arra, hogy Isten emberei menet közben értették meg, tapasztalták meg Isten tervét életük felől. Miközben engedelmesen tették, amit értettek, közben megértették a többit is. Lépésről lépésre.
Isten vezetését keresve életünkben nagyon fontos megtanulnunk az engedelmességet. Pálék elcsendesednek a bezárt ajtó előtt, várják Isten iránymutatását. Amikor azonban megértik, hogy merre nyitott nekik ajtót az Úr, nyomban, azonnal elindulnak arra. Nem kezdenek el tanakodni, nem mennek vissza Jeruzsálembe egy újabb zsinatot tartani, nem húzzák az időt, nem mondják: még alszunk rá egy-kettőt, hisz Macedónia megvár. Azonnal indulnak. Fontos szava ez a Bibliának. Márk evangéliumában olvassuk a leggyakrabban: „otthagyta a hálót…”, „követte Jézust…”, „felállt a pénzváltó asztaltól…” AZONNAL. Nagy kísértés, hogy amikor várni kell, siessünk, amikor indulni kell, tétovázzunk. Vigyázzunk, a „majd” könnyen lesz „soha”! Amit megértettünk, abban engedelmeskedjünk Istennek teljesen és azonnal. Sokszor egy-egy homályos szituáció kitisztulásához is ez segít: néhány engedelmes lépés abban, amit értek Isten akaratából ilyenkor többet érhet, mint elolvasni 10 könyvet, vagy órákig elmélkedni. Isten kész világosságot adni azoknak a gyermekeinek, akik becsületesen, engedelmességre kész szívvel keresik az ő akaratát. „Lábam előtt mécses a te igéd” (Zsolt 119, 105.) – mondja a zsoltáros. Megvilágítja következő lépést, s ha azt megtettem, akkor az azután következőt: lépésről lépésre.
Kedves Testvérem! Te tudod, hogy ez az üzenet most milyen élethelyzetben ér téged. Isten ismeri a konkrét élethelyzetedet, ismer téged mindenestül, és személyre szabott, egyedi, áldott terve van veled. Meghív, hogy abban a helyzetben, amiben vagy, tedd a kezedet a kezébe, kezdj újat vele!
Lehet, hogy éppen most van egy konkrét kérdésed, amiben jó lenne jól dönteni. Hozd azt a kérdést, és azzal együtt az egész életedet elé. Ő tud világosságot adni neked is.
Lehet, hogy éppen életed egy bezárt ajtaja előtt sírsz, keseregsz (mióta is?) Fordulj felé az egész életeddel, engedd ki ezt a kérdést a kezedből, add az ő kezébe, hogy megmutathassa neked hol nyitott ő különleges ajtót számodra, hogyan akarja ő kibontakoztatni egyedi tervét a te életedben.
Lehet, hogy úgy érzed, minden összegubancolódott körülötted és benned. Túl bonyolult a kérdés ahhoz, hogy egyáltalán hozzákezdj a megoldásához. Add a kezébe az egész gombolyagot, hogy ő segítsen megkeresni a végét, és lépésről lépésre kibontani, kigubancolni.
És az is lehet, hogy magabiztosan jársz most az utadon, mert nagyon jól tudod, hogy mit akarsz, és azt is, hogy hogyan fogod megvalósítani. Kérve kérlek, térdelj le Isten elé, és kérdezd meg az ő véleményét! Add a kezébe az irányítást, mert csak az ő útja visz az életre. Életed hajtóereje ne a magabiztosság, hanem a bizalom legyen Istenben!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Idézz fel egy esetet, amikor Isten vezetett életed egy nagy döntésében! Hogyan értetted meg Isten vezetését?
- Melyik adottságot, bezárt ajtót a legnehezebb elfogadnod életedben? Ki tudtad mondani ezzel kapcsolatban: „Igen, Atyám, mert így láttad jónak”? Megtapasztaltad-e már, hogy Isten egy bezárt ajtó helyett egy másikat nyitott előtted személyre szabott, áldott terve szerint?
- Hogyan jelenik meg a türelmetlenség, elhamarkodottság és a halogatás kétoldalú kísértése életünkben? Be tudsz számolni személyes tapasztalatodról ezzel kapcsolatban?