Küldetésünk 2021-ben (is)
– Szolnok, 2021. január 3. –
Olvasandó: Ámósz 2,1 – 3, 2.
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté 5, 14-16.
Az új esztendő első vasárnapján azt az igét olvastam fel amelyik Bibliaolvasó Kalauzunkban a 2021. év vezérigéje. Egy új esztendőnek nekiindulva, amikor az ember szívében, gondolataiban ott vannak a vágyak, fogadkozások, átgondolt vagy átgondolatlan döntések, amelyek arról szólnak, hogy az új évben ezt (így) fogom, vagy ezt nem fogom (így) csinálni nagyon fontos feltenni a kérdést: mi lesz a célom 2021-ben? Mi az életem célja és vezérfonala? Vajon tudunk-e erre válaszolni úgy, hogy az a gyakorlati életünket is meghatározza? Nem filozófiai válaszra van szükségünk, ami jól hangzik, de nem érinti a hétköznapjainkat, hanem olyan válaszra, amihez hozzáigazíthatjuk a mindennapjainkat. Tesszük a mindennapi feladatainkat, sokszor várjuk a pihenés, a szórakozás pillanatait, de mi van ezen túl? Mi az, ami értelmet ad az életnek, a legegyszerűbb mindennapi tetteknek is? Mi az, amiben valóban megtalálhatjuk azt a célt, ami értelmet ad a mindennapjainknak, és amire érdemes odaszánni egy életet, amire érdemes odaszánni a napjainkat? Mi az életemnek, ennek az évemnek, és a mai napomnak a célja?
Jézus a vele és az emberekkel való kapcsolatunkra irányítja a figyelmet: Éljem az életemet valódi kapcsolatban Jézussal és ennek a kapcsolatnak a jelei, hatása világítson, vagyis legyen látható az emberekkel való kapcsolatomban.
- Jézus előszöris a vele való kapcsolatunkra irányítja a figyelmünket. H onnan van a fény? Ki a fényforrás? Néhány héttel ezelőtt, adventben hallhattuk Jézus mondatát: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” János 8, 12.
Az egész Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy nem mi vagyunk a fényforrás. Mi csupán tükrözhetjük a fényt. Életünk ragyogása olyan lehet, mint a Hold fénye, amelyik a Nap fényét tükrözi. Úgy vagyunk világosság, hogy tükör vagyunk, a tükör pedig, ha nem esik rá a fényforrás fénye, sötét marad: hasznavehetetlen, nem tölti be a küldetését.
Az életünk értelme az, hogy tőle függjünk, és az ő fényét tükrözzük. Tükör vagyunk, amelyiknek tükröznie kell, mécses vagyunk, de a fény bennünk Jézus – nélküle sötétben maradunk.
„Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” 2Korinthus 4, 6.
Életünk értelme, hogy rátaláljunk, és vele maradjunk. Nélküle sötétben botorkálunk. A mécses fény nélkül értelmetlen. Az életünk értelme, hogy az ő szeretetét meglássuk, megértsük. Vele legyünk, az övéi legyünk minden nap: szerettei és őt szeretők. A Heidelbergi Káté így fogalmaz: az ember élete értelme, „hogy teremtő Istenét igazán megismerje, szívből szeresse, és vele örökké tartó boldogságban élve őt dicsérje és magasztalja” (6. kérdés-felelet) Az életem értelme nem annyi csupán, hogy legyek, nem az, hogy önmagamért legyek, hogy teljesítsek, vagy szórakozzak és jól érezzem magam. Az életem értelme, hogy vele legyek. Ezért minden nap, minden perc, amit nem ebben töltök – értelmetlen, önellentmondás, céltévesztés. „Minden, ami nem hitből származik, az bűn” (Róma 14, 23.) Hamartia, vagyis céltévesztés, ellentmond a létünk értelmének.
Gondoljuk egyszer így végig az életünket! Gondoljuk egyszer így végig egy-egy napunkat! Az Isten igéje így látja. Te látod már így? Ennek fényében nagyon messzire estünk az életünk értelmétől! Még hívő emberként is mennyi céltévesztett gondolat, mozdulat, szándék, vágy, beszéd, és mulasztás van az életünkben! Milyen nagy szükségünk van arra, hogy a világ Világossága, Jézus értünk adja az életét és megváltson bennünket!
Amíg ezt nem látjuk, addig sötétben maradunk lelkileg. Találjunk bármilyen nemes, vagy vonzó célt, értelmet mi magunk az életünknek, Jézus nélkül céltévesztés. Egy másik példázatában Jézus ezt mondja: „Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” János 15, 5. Vagyis: amit nélküle teszünk, az az életünk istenadta célja és értele szempontjából semmi. Ebből meg kell térnünk. Akármi legyen is az.
A Luther filmben van egy jelenet, amikor az új pápát, X. Leót beiktatják tisztébe. Cajetan bíboros beszélget Aleander pápai megbízottal arról, hogy II. Gyula pápa inkább hadvezér volt, mint egyházfő, X. Leót inkább az építészet érdekli. Magának mi a célja? – teszi fel a kérdést Aleandernek. Én Istent akarom szolgálni! – szól a válasz. Akkor abban fog megkísértetni – zárja le a beszélgetést Cajetan. Minden, még az Úr szolgálata is odaállhat az életedben az Úr helyére. Az életed értelme, nem az, hogy az Urat szolgáld, érte tegyél dolgokat, hanem az, hogy az övé legyél. Minden más – a szolgálat is ebből fakad. Értjük a különbséget?
„Ti vagytok a világ világossága.” Csak akkor lesz fényetek, ha a fényforrással vagytok minden nap élő, friss közösségben, és az ő fényét tükrözitek, ő világít bennetek.
- Ha vele vagy, akkor világítani fog az életed! „Ti vagytok a világ világossága… Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat!” Az a lámpás, amelyiket meggyújtottak, világít. A Jézussal való valódi kapcsolatunkról átformálódó életünk tanúskodik. Az emberi élet fénye – a jó cselekedet – Jézus szerint soha nem emberi produktum. Kitalálom, igyekszem, végrehajtom, besöpröm érte a jutalmat vagy elismerést. A jó cselekedet az evangélium szerint soha nem teljesítmény, amivel megszerezhetjük Isten vagy az emberek jótetszését, elismerését.
A jó cselekedet következmény. Jézus Krisztus jelenlétének hitelesítő jele a hívő ember életében: krisztusszerűvé formálódó élet, Krisztus arcvonásának feltűnése egy-egy helyzetben, Krisztus megjelenése az életemben, az ő világossága az én sötétségem helyett. A Biblia, az evangélium pontosan fordítva gondolkozik, mint mi általában. Mi így gondolkozunk: Jézushoz tartozom – ahhoz, hogy ezt hitelesítsem, bizonyítanom kell. Ez nem így működik! Tartozz valóban Jézushoz! Add neki a szíved! Bízd rá magad! Tedd le az ő kegyelmes bűnbocsátó kezébe bűnbánattal azt, ami elválaszt tőle. Keresd őt szívből minden nap, és ez látszani fog az életeden!
Értjük? Ha az életünk hitelességével van baj, akkor nekünk nem önmagunk hitelesítésébe kell nagyobb erőket fektetnünk, hanem a fényforrással, a világ Világosságával, Jézussal való kapcsolatunkat kell megvizsgálnunk! Az életünk Isten akarata szerinti megváltozása hitelesítő pecsétet tesz arra, hogy valóban megtértünk, Jézussal élünk, ma is rá figyelünk, Szentlelke munkálkodik a szívünkben. Önmagában az, hogy templomba járok, nem jelent megtérést, még az sem feltétlenül, hogy elmondok egy erre a célra rendszeresített imádságot. A megtérés azt jelenti, hogy a szívemben valósággal megértem, hogy elveszett bűnös vagyok, és nem akarok így maradni! Megvallom bűnömet a változás vágyával (elfordulok tőle) és rábízom magam Jézus Krisztus keresztjére. Az ő uralmát kérem az életem fölött. Valósággal behívom őt, és elfogadom, hogy ő Úrnak jön az életembe, nem „kispadosnak”. Megértetted mindezt? Valósággal beléphetett Jézus az életedbe? Annak gyümölcsei vannak! „Mert lehetetlen, hogy azok, akik hit által a Krisztusba oltattak a hála gyümölcsét ne teremjék” (Heidelbergi Káté 64. kérdés-felelet)
A fény elkülönül a sötétségtől, más. Isten mindig ezt a másságot kérte számon az ő népén. Ámósz próféciáit olvassuk a napokban. Az Izrael környezetében élő népek ellen is szól a prófécia: a különösen durva és kegyetlen viselkedést ítéli el. Aztán Ámósz Isten népe felé fordul: „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Izráelnek, mert eladják pénzért az igazat, és egy pár saruért a szegényt. Azt kívánják, hogy a nincstelenek a föld porát szórják fejükre, és elutasítják a nyomorultak ügyét. Apa és fia ugyanahhoz a nőhöz jár, így gyalázzák meg szent nevemet. Zálogba vett ruhán nyújtózkodnak minden oltár mellett, és a megbírságoltak borát isszák Istenük házában. Pedig én… kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről, és vezettelek a pusztában negyven esztendeig, hogy birtokba vegyétek az emóriak földjét… Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket.” Ámósz 2, 6-10. 3, 2. Olyan viselkedést ítél el népe életében az Úr, amelyik a környező népeknél megszokott volt: szociális érzéketlenség, egymás kizsákmányolása, szexuális szabadosság. A környező népeknek ezt nem veti a szemére, Izraelnek viszont igen. Az indoklás: ti hozzám tartoztok. Az enyémek vagytok. Titeket megszabadítottalak, veletek jártam. Ti a világosság fiai vagytok. Hol a fény? Azért életveszélyes ez az állapot, mert tünete annak, hogy (már) nem az enyém a szívetek! „Ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem” Ézsaiás 29, 13. Csak azt mondják, hogy az én népem, de az életük tünetei arról beszélnek, hogy a szívük nem az enyém!
Akinek a szíve az Úré, annak az élete világít. Nem hibátlan ember, hanem Jézus fényében gyógyuló, világosodó élet, aki tanúskodik arról, hogy kicsoda az ő élete fénye. Nem bűntelen, hanem a bűneit a Szentlélek világosságában őszintén meglátó és megbánó ember, akit Isten éppen így tud egyre inkább megtisztítani.
A vakon született ember így volt világosság: „Vak voltam, és most látok” – és ő nyitotta meg a szemem! Zákeus így lett világosság: zsaroló voltam, és most már tudok adni – és ő gyógyította meg a szívem. A gadarai megszállott is így lett világosság az övéi között: nem tudtam uralkodni magamon, és most békesség van bennem – és ő tisztított meg engem.
A vele való kapcsolatból megváltozott, Krisztusi életjelek fakadnak. Ezek látszanak, és ahogyan Megváltónkról beszélünk, az hallatszik.
A világosság ilyesmikben nyilvánulhat meg: hogyan tudod az aggodalmaidat másként kezelni, mint az, aki nem ismeri Jézust, hogyan tudod a feleségedet vagy férjedet szeretni 20-30 év házasság után is, hogyan tudsz a midlife krízisben békességet találni, az idős kor veszteségeit békésen elfogadni, reménységgel gyászolni, vagy például a vírusjárvány idején józan hittel betartani a szabályokat és tenni a dolgodat, zúgolódás helyett hálát adni, kibeszélés helyett a másikat őszinte szeretettel támogatni, haragtartás helyett megbocsátani… stb.
Hogyan? Úgy, hogy ha Jézust befogadod, akkor egy más erőtér, a világosság jelenik meg az életedben, ha a Jézussal való kapcsolatodban növekszel, az ő világossága növekszik benned.
Életünk értelme (2021-ben is), hogy élő kapcsolatban legyünk Jézus Krisztussal. Vele járjunk, vele éljünk. Minden helyzetet vele éljünk meg, és ennek fénye látszani fog az életünkön. Miről beszélnek most életed tünetei? Látszik rajtad a világosság? Fordulj felé, Indulj vele, indulj újra vele, ne maradj sötétben!
- És élj vele, élj ezzel a fénnyel az emberek között! Jézus szerint a lámpás életének értelme: világítani másoknak a házban. Jézus fényét nem öncélúan kaptad. Másoknak is világítanod kell vele. A hívő ember életének célja és értelme, a 2021. éved feladata, értelme: Istennel élő kapcsolatban lenni és ennek a kapcsolatnak a fényével másoknak is utat mutatni, Jézusra mutató, Isten dicsőségét hirdető jelnek lenni az emberek között.
Jézus ebben a példázatban nem arra buzdít, hogy világítani kell. Azt mondja, hogy a tanítvány világít! Nem arra buzdít, hogy jót kell cselekedned, hogy hiteles legyen a beszéded. Azt mondja, hogy az élő hit cselekedetekkel jár. Ebben a példázatban Jézus arra buzdítja tanítványait, hogy vele kell élni és – értsük jól – látszani kell. Vagyis a hit nem magánügy, nem csak Istenre és rám tartozik, hanem közügy, küldetés! Nem rejthető el, nem a véka alá, hanem a lámpatartóba való. Ragyogjon világosságotok az emberek előtt, hogy lássák hitetek cselekedeteit, lássák Istenre mutató életeteket, és mennyei Atyátokra ismerjenek rólatok!
Figyeljünk nagyon! Kicsit később Jézus arról beszél, hogy a kegyességünket ne az embereknek mutogassuk, hanem a belső szoba csendjében gyakoroljuk, de az élő kegyességünkből, az Istennel való együttlétünkből fakadó gyümölcsöknek látszania kell. A kegyességünk titokban, az abból fakadó életünk azonban nyilvánosan történjék.
Azért hagyott itt bennünket a mi Urunk a földön, hogy rajtunk keresztül mások is hozzá találhassanak: ez az, ami a mindennapjaink fő feladata, a többi keret!
„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól. János 17, 15.
A lámpatartóban kell világítanunk. Nem csak a lelkipásztoroknak, hanem minden hívőnek. Mi a dolgunk? Hirdessünk óriásposztereken? Vonuljunk fel az utcán? Menjünk el egy másik földrészre misszionáriusnak?
Figyelj csak! Isten lámpatartóba helyezett téged, hogy világíts. Mi ez a lámpatartó? A kapcsolataid, amelyekben élsz. Azok a találkozási pontok, ahol a mindennapi életed során emberekkel találkozol, és látszik az életed, és hatással lehetsz rájuk. Mi ez a lámpatartó? A családtagjaid, a barátaid, a munkatársaid, a szomszédaid köre. Emberek, akikkel rendszeresen találkozol a buszmegállóban, az utcán, a boltban, a postán, a gyógyszertárban, az orvosnál, akikkel együtt sportolsz. A gyermeked osztálytársai és szüleik, családjaik. Aki valamilyen munkát végez neked, vagy akinek te dolgozol… Sok mindenkit fel lehet itt sorolni…
Kinek világítsak? Kinek tegyek bizonyságot? Sokszor messzire nézünk, és nem vesszük észre azokat, akik közel vannak, akikkel máris kapcsolatban vagyunk. Kik vannak rád bízva? Kik azok, akik látják az életedet?
A kapcsolataidban ismernek, látnak, látják az életedet, a jó és rossz pillanataidat. Ez lehet, hogy sokszor kényelmetlennek tűnik, viszont óriási lehetőség. Egyre inkább olyan világban élünk, amelyikben a messziről jött ember azt mond, amit akar – egyrészt, másrészt viszont éppen ezért egyre kisebb hitele van a szónak. Még inkább felértékelődnek a személyes kapcsolatok, ahol ismerjük egymást.
Sokszor gondoljuk, hogy a hivatásos lelkipásztorok feladata az evangelizálás… Belegondolsz, hogy azokkal az emberekkel mikor tudna beszélni a lelkipásztor, akikkel te kapcsolatban vagy valamilyen módon? Te ott vagy velük „egy házban”, hogy Jézus tanítványaként világíts nekik. Ez a küldetésed!
A lelkipásztornak, a gyülekezetnek pontosan az az elsődleges feladata, hogy erre a feladatra felkészítsék a hívőket!
„Az emberek előtt.” Nem általában, hanem konkrétan. Az élet soha nem általános, hanem mindig konkrét helyzetekben zajlik. Isten konkrét, hús-vér embereket bízott rád. Kiket? Egyszerű: kikkel találkozol a hétköznapjaidban (ha nem kerülöd el őket). Őelőttük élsz, ez a te lámpatartód. Kezdd el így értékelni a kapcsolataidat! Nem csupán mint (időnként terhes) adottságot, hanem mint Istentől kapott lehetőséget! Kezdj el ezért ezzel a szemmel imádkozni! Nem nekik esni, hogy térjenek meg, hanem szeretni őket, figyelni rájuk, és adandó alkalommal bizonyságot tenni, Jézushoz hívni.
Ez a te missziós területed. Ha őszintén szereted őt, ha látja rajtad, hogy mit jelent számodra hited valósága, mit jelent számodra Jézus a mindennapokban, akkor rajtad keresztül Jézust látja meg és hozzá jön! Ez nem kampány, nem evangelizációs akcióhét, hanem a mindennapjaid egyszerű és felbecsülhetetlen értékű jézusi küldetése!
János evangéliumának kezdetén olvassuk, ahogy a tanítványok egymást viszik Jézushoz (András-szolgálat), a samáriai asszony megváltozott életén keresztül falujának lakói is Jézushoz jönnek.
Egy testvérünk, aki a koronavírus miatt szüneteltetni kénytelen korábbi gyülekezeti szolgálatát, meghallotta a lelkipásztor fél mondatát, és telefonos szolgálatba kezdett ismerősei között. Beszélget velük ebben a nehéz időszakban, felajánlja a gyülekezeti postát, beszélget az igehirdetésről. Hány ember kapcsolódik így be a gyülekezet lelkigondozói szolgálatába? Hétköznapi beszélgetések, nem hétköznapi erőtérben! Isten áldotta szolgálat, ami mindannyiunk előtt ott van, nem kell hozzá különösebb felszerelés csak Jézust és az embereket szerető szív!
Egy budapesti újságos néni egy depresszióval küszködő vásárló durva szavára azzal felelt, hogy szeretettel megkérdezte: mi a baj, kedvesem? Elindított egy asszonyt a gyülekezetbe és ezen keresztül Jézushoz. Nem készült prédikációval, csak éppen arra a napra is Jézussal indult, aki másként válaszolt rajta keresztül, mint ahogy ő zsigerből válaszolt volna… Ezt nem lehet „csinálni”, de lehet ez Jézus természetes fénye egy hívő ember életén.
Mennyire nem „csinált” és mennyire nem kirakat világosságról van itt szó! Ismerjük a hívő házaspár történetét, akik meghívták magukhoz a szomszéd házaspárt vacsorára, hogy beszélgessenek velük és lehetőség szerint bizonyságot tegyenek Jézusról nekik? Az este szerencsétlenül zárult: a hívő házaspár összeveszett, mielőtt elköszöntek volna vendégeiktől. Meg voltak róla győződve, hogy ők ezt elrontották. Másnap csörgött a telefon: az esti vendégek közül a feleség telefonált. Melyik is az a gyülekezet, amelyikről meséltetek nekünk? Vasárnap szeretnénk veletek mi is elmenni oda. A barátnője csodálkozva mondta: Szeretnétek eljönni velünk? Mi meg azt hittük, hogy végleg kiábrándultatok a hitből, hiszen tegnap este veszekedtünk egymással. Igen – hangzott a válasz -, de ti még veszekedni is másként veszekedtek.
Ez ne bátorítson bennünket arra, hogy veszekedéssel tegyünk bizonyságot Jézusról 😊, de bátorítson arra, hogy kapaszkodjunk Jézusba minden nap, és engedjük látni az életünket, őszintén. Mert ahol Jézus valósággal ott van, ott ő világít, és az ő kegyelmének fénye az életünk törésein, tökéletlenségein, résein keresztül átragyog!
Mivel induljuk a 2021. évnek? Milyen célt kapunk erre az évre? „Ti vagytok a világ világossága! Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat!” Ez nem egy olyan nagy programbeszéd, amit aztán hagyunk a polcon porosodni, hanem minden nap előveendő napiparancs. Fordulj Jézushoz! Vele élj! Vele indulj nap mint nap, és vele élj minden élethelyzetben! Akkor világítani fogsz! Fordulj tudatosan azok felé, akik között élsz, hogy lássák életedet és azon lássak Jézus fényét!
Ebben a küldetésben szükségünk van arra, hogy ne forduljunk el, ne szakadjunk el a testvéri kapcsolatoktól, a gyülekezettől, hogy felkészüljünk a szolgálatunkra, hogy ne veszítsük el életünk fényét. És szükségünk van a gyülekezeten kívüli kapcsolataink komolyan vételére, hogy a hétköznapjainkban ott világítsunk!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Hogyan tanúskodik Jézussal való kapcsolatodról életed fénye vagy fénytelensége?
- Mit tehetsz azért, hogy életednek jézusi fénye legyen? Mire indít most konkrétan téged ez az ige ezzel kapcsolatban?
- Kapcsolataid az a lámpatartó, ahová Isten azért helyezett téged, hogy világíts. Mit tehetsz azért, hogy komolyabban vedd hétköznapi kapcsolataidat? Mire indít most konkrétan téged ez az ige ezzel kapcsolatban?