Oldal kiválasztása

Mennybemenetel

 

Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 1, 1-14.

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.” Filippi 3, 20-21.

 

A múlt héten, csütörtökön volt a mennybemenetel ünnepe. Szerényen húzódik meg ez az ünnep a nagy üdvtörténeti ünnepek között, pedig nagyon jelentős fordulópontja Jézus életének, szolgálatának, és nagyon komoly örömhírt jelent számunkra, akik életünket Jézus Krisztusra bíztuk.  A mennybemenetel Jézus Krisztus földi életének „utolsó állomása.” Karácsonykor ünnepeljük, hogy a Szentháromság Isten második személye, az örök Fiú, a Király a földre jött. Isten emberré lett. Nagypénteken és húsvétkor azt ünnepeljük, hogy a Király megváltotta népét. Az életét adta értünk bűnös emberekért a kereszten, megjárta helyettünk a poklot, meghalt, de belülről feszítette szét a halált, legyőzte a bűnt, és a Sátánt: harmadnapra megdicsőült testben támadt fel az emberré lett Isten, Jézus. Negyven napig ebben a megdicsőült testben többször megjelent tanítványainak, felkészítette őket a küldetésükre. Ez az időszak zárul le a mennybemenetellel. Jézus Krisztus, az emberré lett Isten, a Király feltámadt, megdicsőült emberi testében visszatért a mennybe: többé nem látták őt a tanítványok. Jézus Krisztus földi szolgálatának elrejtett dicsősége és megalázottsága után teljes dicsőségben uralkodik az Atya jobbján. Tíz nap múlva pünkösdkor pedig beteljesedett ígérete: elküldte a Szentlelket, és most már így – láthatatlanul, de hit által valóságosan megtapasztalható módon – Szentlelke és igéje által van jelen követőivel, és felhatalmazza őket arra, hogy tanúskodjanak róla. A mennybemenetellel és pünkösddel megkezdődött az egyház korszaka, Isten népének, családjának nagy összegyűjtése. Jézus Krisztus evangéliuma hirdettetik, akik megtérnek, azok Isten népéhez csatlakoznak. Ez a jelen, jelenleg is ez történik. Hátra van azonban még Jézus Krisztus szolgálatának, a világ Isten szerinti történetének az utolsó felvonása, melynek ígérete megszólal a mennybemenetel alkalmával: a Király egy napon visszatér. „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.” ApCsel 1, 11. – tehát mindenki számára látható módon jön majd vissza, dicsőségben. Pál apostol ezt mondja: „az Úr Jézus Krisztust várjuk Üdvözítőül” a mennyből.  „Onnan jön el ítélni élőket és holtakat” – mondja az Apostoli Hitvallás a Biblia alapján, vagyis nyilvánosan és megkérdőjelezhetetlenül elválasztja majd a jót és a gonoszt: nem lesz több összemosás és kétértelműség. Nyilvánosan deklarálja, hogy azok, akik tőle kaptak igazságot, vele vannak örök dicsőségben, azok pedig, akik elutasították őt örökre elvettetnek. Visszajön az övéi számára Üdvözítőül. Tökéletesen befejeződik a megváltás: megtörténik a világ újjáteremtése, és a testünk tökéletes dicsőségben való feltámadása.  

 

Ebben a nagy történetben nagyon fontos helyet foglal el Jézus mennybemenetele. Nézzük most, hogy mi történt a mennybemenetelkor, és mi ennek a jelentősége számunkra?

 

Micsoda a menny? Hová ment Jézus, amikor a mennybe ment? A menny Isten számunkra láthatatlan világa, aminek a legfőbb jellemzője, hogy ott akadálytalanul, és tökéletesen érvényesül Isten akarata és dicsősége. A Miatyánkban Jézus így tanít imádkozni bennünket: „Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod (uralmad), legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is.” Máté 6, 10. Az nem kérdés, hogy a mennyben mindez valóság, mert ott nincs bűn, nincs engedetlenség, lázadás, nincs semmi, ami az Isten szerinti jót, az életet és a szeretetet rombolná. Isten szentsége tölti be azt. Tehát, amikor a menny felől gondolkozunk látnunk kell, hogy az nem fizikailag vagy földrajzilag van fent. Az ókori ember világról alkotott képe más volt, mint a mienk.  Az ókori világkép szerint a korong alakú föld fölött, fent van a menny és alatta lent a pokol. Mi már sokkal több mindent felfedeztünk, többet tudunk arról, hogy hogyan néz ki a világ (bár korántsem tudunk mindent, és ezt vegyük nagyon komolyan!) A jelenlegi ismereteink szerinti látható univerzumban nem is nagyon tudunk így, fizikailag fentről, vagy lentről beszélni. Ám ezek a fogalmak az ókori ember számára is sokkal inkább lelki minőséget fejeztek ki, és ebben az értelemben nem veszítették el jelentőségüket. A menny olyan szempontból van magasan felettünk, hogy ott az Isten szeretete, akarata, szentsége, az szerinte való jó, az ő dicsősége tökéletesen érvényesül. A mi „földi” világunkban jelen van Isten dicsősége, szeretete, de a bűn és a halál erői is mindenbe belerondítanak a mi engedetlenségünk, Isten elleni lázadásunk miatt. A pokol pedig az Isten szeretetének teljes hiánya, és bűn miatti haragjának tökéletes érvényesülése. Értjük, hogy mit jelent ebben a gondolatrendszerben a fent és a lent? 

Lukács egyszerűen, cifrázás és mitologikus, legendaszerű elemek nélkül tisztán és világosan írja le az eseményeket a szemtanúk beszámolója alapján. Ebből a beszámolóból világosan megérthetjük, hogy nem a fizikai magasságba, az „űrbe” ment Jézus, hanem az Isten dicsőségének számunkra láthatatlan világába. Figyeljük csak meg: a feltámadás utáni negyvenedik napon Jézus nem végtelen magasba emelkedett, hogy végül már nem látták, hanem felemelkedett, majd felhő takarta el őt a szemük elől. A felhő a Bibliában Isten hatalmának a jelképe, illetve az Isten világának emberi szem elől való elrejtettségét fejezi ki: Jézus oda ment, ahová emberi szem nem lát be.

 

Milyen örömüzenete van számunkra Jézus mennybemenetelének? A mennyben van polgárjogunk – mondja Pál apostol. Jézus mennybemenetele biztosíték számunkra, hogy azoknak, akik hozzá kötődünk van helyünk Isten jelenlétében. Életünk legfontosabb kérdésére ad választ Jézus Krisztus teljes megváltása. A legnagyobb nyomorúságunk, ami miatt nyugtalanok vagyunk a szívünk mélyén még akkor is, amikor evilági fogalmak szerint minden rendben van körülöttünk az, amit Kosztolányi így fogalmaz meg gyönyörű versében, a „Boldog szomorú dal”-ban: „Itthon vagyok itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben.” Nos, Jézus megváltása azt jelenti, hogy „otthon vagyunk az égben!” Isten családjából, a vele való szeretetközösségből – ami az életünket jelenti – az engedetlen szívünk, az öntörvényűségünk, az önzésünk, bibliai szóval a bűneink kizárnak bennünket. Nem csak egyszerűen elfelejtettük lelki otthonunkat, mintha amnéziások lennénk, hanem van bennünk valami, ami miatt kívül rekedtünk. Egy szörnyű, konok erő, ami lefelé húz, Istentől eltaszít bennünket. Jézus ezt vette magára és ennek a következményét a kereszten, elviselte a kitaszítottságot, a kárhozat kínját, feltámadásával győzött, majd miután eleget tett helyettünk, emberi testben ment fel a mennybe, ezzel kinyitotta a menny ajtaját, az Isten családjának szerető közösségét előttünk. Sokan ismerjük talán a Guns ’n Roses zenekar „Knocking on the heavens door” (A mennyország kapuján kopogtatva) című számát. Rockzenét szerető barátom 4 évig gimnáziumi padtársam gyönyörűen tudott rajzolni, és erről a számról rajzolt egy nagyon kifejező, számomra feledhetetlen képet. Egy óriási, súlyos kapu előtt apró emberke áll és erőtlenül kopogtat. A hatalmas kilincs elérhetetlen magasságban. Esélye sincs. Ez a helyzetünk Jézus nélkül. A mennybemenetel örömhíre: Jézus megváltott és kinyitotta neked az ajtót! Beléphetsz! Testvérem, ha felismerted bűnös, elveszett voltodat, életedet rábíztad arra, amit Jézus tett érted Isten bocsánatát elfogadva, és befogadtad Jézus Lelkét, neki adva életed irányítását, akkor életed elszakíthatatlanul Jézushoz kötődik, beléptél az ajtón, neked is polgárjogod van a mennyben! Megtörtént már ez az életedben? Otthon vagy Istennél?

 

A mennybemenetel nagy örömhíre az, hogy Jézus Krisztusban Isten előtt egész embervoltunknak, testünknek és lelkünknek is helye van! Pál apostol Jézus dicsőséges testéről beszél, ebben a testben van ő a mennyben, Isten tökéletes dicsőségének világában. Értjük-e ennek a ténynek az erős üzenetét? Az, hogy Jézus Krisztus az újjáteremtett, megdicsőült emberi testet magával vitte a mennybe világos biztosítéka annak, hogy Isten előtt nem csak a lelkünknek, a „lelki” dolgoknak, hanem teljes embervoltunknak, testünknek is helye van. Persze így, ahogyan most vagyunk, bűn által megrontott, „gyarló”, az Isten eredeti teremtéséhez képest megrokkant, megnyomorodott, megalázott testben nem léphetünk be Isten közvetlen jelenlétébe – valaminek történnie kell a testünkkel is, a feltámadott Jézus dicsőséges testéhez hasonlóvá kell válnia, ahogy erről később lesz majd szó -, de világos és egyértelmű az üzenet: Jézus megváltása nem csupán a lelkünk megtisztítását jelenti a bűntől, hanem a testünk teljes helyreállítását is! Isten így alkotott bennünket egész embernek: test és lélek egységében, és továbbra is így lát minket embernek. A test önmagában nem ember, de a lélek sem ember önmagában. Jézus pedig megváltotta mind a lelkünket, mind a testünket a bűn és a halál erőitől, és tökéletesen helyre fogja állítani. Tudunk-e így tekinteni a hitre, az életünk egészét reálisan érintő módon?

Sokszor a mennyországot valami misztikus, ködös, távoli, valószerűtlen világnak képzeli el az ember, amire jó néha gondolni, hogy el tudjuk viselni az élet keménységét, jó néha ábrándosan fantáziálva odamenekülni a valóság elől. Sajnos sokszor a hitet is így látja az ember: valami szimbolikus, filozofikus hétköznapi élettől távoli, költői dolog, mert kell valami magasabbrendű érték, de nem sok köze van a hús-vér valósághoz. Az istentiszteleten kicsit kiszakadunk a hétköznapi életünkből, elelmélkedünk az élet nagy dolgairól, gyűjtünk egy kis lelki békét, de a mindennapi életük realitása az más…

Ez a ködös lelkizés, vagy ábrándos fantáziavilág, homályos és valóságtól távoli hit, amivel kapcsolatban azt tudjuk mondani, hogy mindenki a maga módján hisz, és mindenkinek igaza van a maga módján. Gondoljunk csak bele, hogy a valóságosnak tartott dolgok esetében soha nem mondanánk ilyet! Ott tények vannak, nemde? És a tények esetében egy valami igaz, a többi nem. Ha a hit kérdésében lehet egyszerre több minden igaz, mert ezek úgymond lelki dolgok, nem konkrétak, ez csak azt jelzi, hogy számunkra a hit nem igazán valóságos.

Amikor nagyjából minden rendben megy az életünkben, akkor lehet, hogy megelégszünk valami ilyesmivel, csakhogy amikor valóságos hús-vér, egzisztenciális megrázkódtatás éri az életünket, akkor az ilyen ködös, élettől távoli, filozofikus, „ellelkizett” hit nem nyújt kapaszkodót! Amikor a betegágyon vagyunk, amikor éjszaka nem tudunk aludni az aggodalomtól, amikor világjárvány van, és nem tudunk tájékozódni az információk között, nem tudjuk, hogy kiben bízhatunk,  amikor a gyász fájdalma szakad ránk, amikor az öregedés jeleivel találkozunk, és reálisan szembe nézünk azzal, hogy hamarosan vége lesz az életünknek, amikor majd valósággal meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt, akkor nem valami elméleti, távoli, testetlen filozófiára van szükségünk, hanem nagyonis reális, hús-vér valóságunkban megragadható segítségre, biztos kapaszkodóra. Olyan hitre, ami egészen konkrétan érinti és meghatározza az életünk testi-lelki valóságát, egész embervoltunkat, hétköznapi realitásunkat! Nem segítenek rajtunk a szép gondolatok, valóságos kapaszkodó kell!

 

Isten embervoltunk valóságában és teljességében szólít meg és vált meg bennünket Testvéreim. Jézus valósággal megszabadítja a lelkünket a bűntől és a kárhozattól, ha rá bízzuk magunkat, de nem csak a lelkünkkel, lelki dolgainkkal foglalkozik, hanem a testünket is megváltja, és a hétköznapi életünk testünket érintő problémáiban is számíthatunk rá. Hús-vér valóságunkban, életünk valóságos lelki és testi kérdéseivel együtt vagyunk emberek, és így van helyünk Isten előtt. Vegyük ezt komolyan és ne száműzzük a hitünket csak a lélek dolgai közé, pláne ne az irrealitás és ábrándok, szép gondolatok világába! Életünk egészét érinti Isten segítsége! Valóságos, ha láthatatlan is, de megtapasztalható!

 

A mennyben van polgárjogunk. Jézus Krisztus megváltása azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban nekünk embereknek testestől-lelkestől lehet helyünk Isten tökéletes dicsőségének és szentségének világában, Isten jelenlétében. Ezt már itt és most láthatjuk hitben: Jézus emberi teste a mennyben biztosítéka (záloga) annak, hogy akik hozzá kötötték az életüket, azoknak helyük van a mennyben. Mennyei polgárok.  Hitben már most komolyan vehetjük, de meg is fogjuk tökéletesen tapasztalni ennek realitását, amikor Jézus visszajön. A mennybemenetelkor elhangzott az ígéret: „ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogy láttátok őt felmenni a mennybe.” ApCsel 1, 11. Jézus maga így beszélt erről: „ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” János 14, 3. Pál apostol pedig ezt mondja: „az Úr Jézus Krisztust várjuk üdvözítőül (a mennyből), aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket.

 

Jézus mindenki számára látható módon jön vissza, és befejezi a megváltásunkat. Jézus ítélni fog élők és holtak fölött. Vagyis világosan és végérvényesen elválasztja egymástól a jót és a gonoszt, az életet és a halált. Mit jelent ez? Azoknak, akik a megváltást elutasították, és ragaszkodtak a gonoszsághoz kinyilvánítja azt, hogy végleg és teljesen ki vannak zárva az életből, és az Isten szeretetteljes jelenlétéből, az ő gonosz elleni haragja alatt a kárhozatban maradnak örökre. Azokat pedig, akik elfogadták a megváltást, a bűnbocsánatot és Jézus igazságát, akik hozzá tartoznak, végleg és tökéletesen megtisztítja a bűntől, és annak minden következményétől: a romlandóságtól és a haláltól. A lelkünk nem lesz már többé kísérthető, a bűn miatt megnyomorodott testünket pedig az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja!  

Fontos tudnunk, hogy a testünk teljes megváltása nem ebben a világkorszakban történik. Már itt és most Isten nagyon sok segítségét megtapasztaljuk testi problémáinkban is. Isten valósággal és szeretettel gondoskodik a testünkről, hétköznapi problémánkban szabadítását nyújtja, de a betegség, a szenvedés, a halál a hívő ember életével itt együtt jár. Nem szabad abban a tévhitben ringatnunk magunkat, hogy a hit azt jelenti, hogy itt a földi életben mentesülünk minden szenvedéstől, és mindig a vágyaink szerint alakulnak a dolgok. Ez a tévtanítás sok nyomorúságot okozott és okoz hívő körökben. Itt „gyarló” testben élünk. A bibliai szó azt jelenti, hogy megalázóan megnyomorodott testben az Isten tökéletes teremtéséhez képest, amit már el sem tudunk képzelni. És ezt a megalázott, kiszolgáltatott, törékeny állapotot különböző intenzitással mindannyian átéljük: betegségeinkben, baleseteinkben, erőtlenségünkben, öregedésünkben… Ez az evilági realitás, amivel számolnunk kell.

Reális reménységgel nézhetünk azonban a testünkre! Fontos hittel komolyan vennünk annak a realitását, hogy nem ez a végső állapot! Nem ez Isten terve velünk, nem ennyi az ember! Isten sokkal többet gondolt rólunk, amikor megteremtett bennünket – a bűn torzította ilyen nyomorulttá a testünket – az eredeti terv dicsőségét állítja majd helyre az Úr, ahogy Jézus feltámadott testévél már megtette! Vége lesz egy napon ennek a megalázott állapotnak, amitől most szenvedünk, és nem azzal, hogy megsemmisülünk, vagy a lelkünk kiszabadul a test börtönéből, hanem azzal, hogy újjáteremtett, megdicsőült testben támadunk fel! Amikor Jézus visszajön, akkor újjáteremti a világot és az övéi testét is. Tökéletes – az ő feltámadott testéhez hasonló – testben fogjuk szolgálni őt! Ez a reménységünk. A mennyben van polgárjogunk. Hazafelé tartunk, illetve Urunk jön értünk, és akkor valami olyan csoda történik velünk, amit most el sem tudunk képzelni. Az élet kiteljesedése. És ez nem valami ködös ábránd, nem lelkek gyűjtőhelye a menny. Hús vér valóság lesz! Testünket-lelkünket, egész embervoltunkat érinti. Kezdetben, a bűneset előtt az ember nem tudta, hogy mi a halál. Csak az életet ismerte. Mi most nem tudjuk, hogy mi az Isten fogalmai szerint az élet. El sem tudunk képzelni olyan életet, amelyben nincs halál. Abban a világban, amit mi ismerünk, mindenben benne van a halál keze, mindenen rajta van a múlandóság bélyege. Amikor Jézus visszajön, az „ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló (megalázott állapotban lévő) testünket.” Hazánk a menny. Jézus lehozza majd a mennyet a földre. Újjáteremti ezt a világot, újra Isten szentségének, dicsőségének, jó akaratának, a szeretetnek és életnek a színtere lesz ez a világ: újra abban a dicsőségben ragyog majd, amire Isten kezdetben azt mondta, hogy jó. Látod-e ezt a perspektívát itt és most a mai nap küzdelmei, nyomorúságai között? Meghatározza ez a lelki-testi reális reménység ma az életedet?  

 

A mennyben van polgárjogunk. Mire indít bennünket ez a reménység?  Mi a dolgunk itt, ebben a vegyes világban? Képviselni azt az országot, amelynek polgárai vagyunk. Mi ennek az országnak a legfőbb jellemzője? Isten uralma, dicsősége, akarata akadálytalanul érvényesül. A mennybemenetel üzenete szerint Jézus „a mindenható Atya Isten jobbján ül”, vagyis Jézus Krisztus az Úr. Hatalmában áll maga alá vetni mindeneket – mondja Pál apostol. Jézus erről így beszél mennybemenetele előtt tanítványainak: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Máté 28, 18. Ez a hatalom a mennyben akadálytalanul megvalósul. Ebben a jelenlegi látható világban azonban jelen van még a bűn, a lázadás, az engedetlenség lelke amelyik az embereket távol tartja Istentől, amelyik pusztítja az életet, és a szeretet helyett az önzést valósítja meg. Jézus visszajöveteléig ez a helyzet. Mi azonban már tudjuk, hogy ez átmeneti állapot, amit Isten szeretete még eltűr, hogy minél többen megtérjenek. Mi már tudjuk, hogy Jézus a Király, és közeledik az ő visszajövetele, amikor nyilvánvalóvá lesz mindenki előtt ez az uralom, és ellenállás nélkül megvalósul majd az újjáteremtett látható világban is. Ezért mi már itt és most ezt képviseljük!  

Mit jelent már itt ezt képviselni? Tanúskodni Jézusról, a Királyról? Először is azt, hogy engedelmeskedünk neki. Ha az ő uralmát képviseljük, akkor egyre inkább engedjük, hogy ez az uralom, az Isten dicsősége és szentsége érvényesüljön az életünkben. Öntörvényűség helyett Jézust követjük, rá hallgatunk, és önzés helyett szeretettel fordulunk a másik emberhez. Ha így élünk a magunk helyén akkor az életünk észrevehetően tanúskodni fog arról, hogy kihez tartozunk. Ezzel együtt a szavainkkal is tanúskodunk róla: elmondjuk, hogy kiben hiszünk, hogy mit kaptunk tőle, hogy mit ígért nekünk, mi a reménységünk. Jézus a mi Megváltónk és Urunk. És másokat is hozzá hívunk! Ez a dolgunk miközben reménységgel várjuk vissza őt. Ezt tették az apostolok, az első keresztyének, és az elmúlt 2000 évben mindazok, akik hűségesek voltak hozzá. Most a mi időnk, van, most a mi küldetésünk ez, és nem tudjuk, hogy hány nemzedék jön, amíg a Király visszatér, de most nekünk kell hűségesen betöltenünk a küldetést azok között a körülmények között, ahol nekünk adatott élni.

 

Nem könnyű ez a küldetés. Küzdeni kell a kísértéssel, a régi természetünkkel, és az Isten ellen lázadó, nem hívő környezet elutasításával. Jó lenne már az újjáteremtett világ egyértelműségében lenni, ahol nincs küzdelem, csak békesség. De most a küzdelem ideje van. Milyen segítséget kapuk hozzá? Jézus, a mi főpapunk a mennyben szüntelenül közbenjár értünk az Atya előtt. Mint a főpap annak idején a szentek szentjébe évente egyszer belépett, hogy engesztelést szerezzen a népért – úgy Jézus nap, mint nap. Testvérem, ez azt jelenti, ha egyszer megtértél, Jézusra bíztad az életedet, szövetséget kötöttél Istennel, nem veszhetsz el! Jézus szüntelen közbenjár érted a mennyben, küzd érted, míg te itt a földön küzdesz! Neked pedig Szentlelkét küldi el, hogy benned éljen, összekapcsoljon vele, erőt adjon a küzdelemhez, a kitartáshoz, a tanúskodáshoz!

 

Nézz fel hát a te mennybe ment Uradra, lásd meg, hogy ővele mennyei polgár vagy, otthon vagy Istennél. Bízd rá magad, rendezd vele a kapcsolatodat, újulj meg a vele való kapcsolatban, minden nap őt hívd segítségül, ragaszkodj hozzá, és éld ezzel a reménységgel ma az életedet, tanúskodj róla! Ámen.

 

Kérdés az igehirdetéshez:

– Milyen személyes üzenetet értettél meg most Jézus mennybemenetelének örömhíréből?

AKADÁLYMENTESÍTÉS
Szolnoki Református Egyházközség