Isten családjához méltó élet
– Szolnok, 2021. március 7. –
Olvasandó: Efezusi levél. 3Mózes 18, 1-5. 30. 19, 1-2. Lukács 15, 11-32. János 13, 34-35.
„Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként. Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” Efezus 5, 1-14.
A múlt héten röviden beszélgettünk egy testvérrel a járvány újbóli erősödése kapcsán. Ez a járvány továbbra is figyelmeztetés: a világnak észbe kellene kapnia, hogy rossz felé megyünk, változnunk kellene – mondta. Aztán hozzátette: ez a világ nem változik meg, igaz? De igen – válaszoltam – változik, csak egyesével. Isten egyesével változtatja meg a világot. Ott van mindannyiunkban a változás vágya. Ez a változás azonban egyesével történik, sőt velünk kezdődik. Ismerjük a humoros jelenetet: Ki akar változást? Mindenki. Ki akar változni? Senki. Na ennek kell megváltoznia! Hogyan munkál Isten változást a világban? Böjtben, nyomasztó körülmények között égető a kérdés. Amikor az a kérdésem, hogy hogyan tudok én megváltozni, az már nagyon jó jel. Ez a kérdés egy jó kérdés! Mert Isten változást munkál a világban benned és általad! Ébredést munkál. Hogyan?
- Isten változásról szóló nagy híre nem az, hogy máshogyan kell élned, hanem az, hogy valaki más lehetsz, mint aki voltál. Lányaim gyerekkori nagy kedvence jutott eszembe: A neveletlen hercegnő. A történet szerint egy egyszerű amerikai tizenéves lány 16. születésnapja előtt kiderül, hogy ő az apja révén egy kicsi európai ország Genovia trónörököse. A kérdés, hogy vállalja-e? Illetve természetesen ahhoz, hogy betöltse a szerepét nagyon sok mindent meg kell tanulni, másként kell kezelnie, mint eddig. Amikor ezt a lányt a nagymamája megkeresi, ezt mondja: van egy nagy hírem, ami meg fogja változtatni az egész életedet. A nagy hír pedig nem az, hogy mostantól nem rakhatod keresztbe a lábad, nem slattyoghatsz, nem használhatsz akármilyen szavakat. A nagy hír az, hogy te vagy a trónörökös! Királyi családhoz tartozol!
Ez az evangélium nagy híre is! A nagy változás. Ha ezt a most felolvasott szakaszt az egész levél összefüggéséből kiragadjuk, akkor lehet, hogy csak ezeket a parancsokat halljuk: szó sem lehet paráználkodásról, tisztátalanságról, sikamlós viccekről, telhetetlenségről. Csakhogy ez a szakasz az Efezusi levél része. Az Efezusi levél nagy híre pedig nem az, hogy máshogyan kell viselkedned, hanem az, hogy valaki más lehetsz Krisztusban, mint aki voltál, mint amit gondoltál magadról. Az Efezusi levél nagy híre, az evangélium így szól: Isten szeretett gyermekei vagytok! Ez a szakasz is ehhez a nagy hírhez kapcsolódik. „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei…” – ezzel a fél mondattal emlékezetet Pál arra, amit korábban kifejtett: „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” Efezus 2, 19. Nem vagytok kívülállók, szakadtak, és árvák, nem vagytok hontalanok lelkileg, hanem Isten szeretett családtagjai vagytok. Éljetek úgy, mint szentekhez illik, mert szentek vagytok (Efezus 1, 1.) vagyis Isten hozzátartozói. És utal arra is, hogy Krisztusban örökösök vagytok (Efezus 1, 11.) Isten és Krisztus országának örökösei. Egykor sötétség voltatok, most pedig világosság vagytok az Úrban: a világosság gyermekei. Ez a nagy hír!
Nagyon fontos ezt megértenünk! A világot megváltoztató nagy hír nem az, hogy változtassatok a viselkedéseteken és Isten gyermekei lehettek! Ha majd egyszer jó lesz a magatartásotok, eléggé megtisztul a beszédetek, nem slattyogtok, és megtanultok szépen pukkedlizni, jól viselkedtek, akkor talán méltók lesztek arra, hogy királyi gyermekek legyetek, Isten elfogadjon gyermekeinek. Lehet, hogy sok úgynevezett keresztyén szószékről ezt az üzenetet hirdetik, de nem ez az evangélium! Ez nem evangélium! Ez minden ember által kitalált vallás lényege: meg kell változnod, hogy Isten elfogadjon. Ismerős? Ez nem evangélium!
A jó hír arról szól, hogy Isten elfogadott, Isten befogadott! Más vagy, mint aki voltál: az engedetlenség és harag fia helyett Isten gyermeke, sötétség helyett a világosság gyermeke. Hogyan? Erre is csak utal Pál, mert előbb világosan kifejtette az Efezusiaknak: „a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.” Mi nem tudtunk Istennek igaz életet felmutatni, mi is az engedetlenség fiai voltunk, Isten haragját érdemeltük. Jézus, az egyetlen igaz és tiszta ajánlotta fel magát áldozati ajándékul értünk. Elhordozta helyettünk azt, ami a mienk volt: a haragot, és nekünk ajándékozta azt, ami egyedül az övé volt: a szeretett gyermek helyét a családban. Ővele ez a mienk, ajándékba! Kegyelemből, hit által (Efezus 2, 8.) Bízd magad Jézusra! Vele családtag vagy! Vele együtt feltámasztott, őérte a mennyei világba, a királyi asztalhoz ültetett az Atya (Efezus 2, 6.) Kegyelemből, hit által van üdvösséged, vagyis otthonod az Istennél. Nem csak elengedte büntetést, hanem új státust adott. A Bíró átölelt, és azt mondta neked: Jézus Krisztusért kegyelmet kaptál, és mostantól fogva hozzám tartozol, családtag vagy, gyermekem vagy, örökösöm! Ez az evangélium!
- Ez valóban megváltoztatja a világot? Megváltoztatja akár csak egyetlen ember életét is? Megváltoztatja az életedet? Igen! Csak ez változtat meg! Fontos szabály: az, hogy ki vagy meghatározza azt, hogy hogyan gondolkodsz, és hogyan élsz. Az, hogy kinek látod magad, alapvetően befolyásolja azt, hogy hogyan viselkedsz. A jó hír nem az, hogy viselkedj másként, és leszel valaki, hanem az, hogy vagy valaki, erre tekintettel viselkedj másként!
Természetünk szerinti alapvető motivációink: Félelem – nem fogadnak el, elutasítanak, megbüntetnek, kitelik a becsületem… és a dicséretvágy vagy büszkeség – több akarok lenni, meg akarom kapni a dicséretet a jutalmat, az elismerést. Még a jótékony cselekedeteket is valahol ez mozgatja. Mi emberek ezzel akarjuk megváltoztatni a világot: fenyegetéssel, büntetéssel vagy dicsérettel, jutalmazással. Csakhogy ezekkel operálni puszta idomítás! A lovakat is így idomítják: ostorral és kockacukorral.
De mi lesz a világgal, ha nem lengetünk ostort, és nem osztogatunk kockacukrot? A Heidelbergi Káté felteszi ezt a kérdést: „Nem nevel ez a tanítás könnyelmű és elvetemült embereket?” Mi lesz a világgal, ha ki merjük mondani az evangéliumot: egyedül kegyelemből, hit által, Krisztusért Isten gyermekei vagytok, nem kell megszolgálni, ez ajándék! Mi lesz, ha az emberek véletlenül még el is hiszik?!
Meg fog változni a világ! Mert a félelemnél és a büszkeségnél van egy jóval erősebb és tartósabb motiváció, ami az Isten szíve vágya: a szeretet, kötődés, bizalom, hála! Ezért válaszolhatja a Heidelbergi Káté a feltett kérdésre ezt: „Semmiképpen nem, mert lehetetlen, hogy akik igaz hit által Krisztusba oltattak a hála gyümölcsét ne teremjék!” (64. kérdés-felelet) Azért változom meg, mert ő szeret engem kétségtelenül és visszavonhatatlanul, hozzá tartozom, hálás vagyok ezért, viszont szeretem őt, és neki kedves, hozzá méltó életet szeretnék élni!
Nagyon fontos, hogy megértsük! Az evangélium nem arról szól, hogy Isten megbocsátott, visszafogadott, de most már becsüld meg magad, hogy megtartsd az ő szeretetét, hogy ki ne teljen a becsületed a családban, és el ne küldjenek, vagy a végén ki ne derüljön: azt hitted szeret, de most kiderül, hogy pokolra szán. Sajnos sokszor így éljük az úgynevezett „hívő életünket.” Ezért olyan örömtelen, erőtlen, kényszeredett és fénytelen az úgynevezett hívő élet. A munkaszerződéses, béres „hit” miatt. Olyan ez, mintha a tékozló fiú, akit bűnbocsánattal, szeretettel fogadott haza az Atya, az ünnepség után másnap felébredne, és azt mondaná: most pedig megvalósítom, amit a disznók vályúja mellett kiterveltem. Nem vagyok méltó, hogy a gyermek legyek, ezért olyan leszek, mint a béresek közül egy. Olyan, mintha munkaszerződésem lenne Istennel: ha teljesítem a rám eső részt, akkor fizetést kapok, ha nem, akkor levonást, és esetleg ki is rúgnak. Csakhogy nem ez a helyzet! Mert a hazatérés estéjén az Atya egyértelművé tette, hogy nem béres vagy, hanem fiú! Isten szeretett gyermeke! Örökös Jézus Krisztusért! Amit Jézus Krisztus tett érted, az örökre elég! Ami Jézus Krisztusé, az a tied ajándékba! Nem munkaszerződéssel vagy próbaidőn az Atya házában, hanem itthon vagy, gyermek vagy, örökös vagy! Egy többé-kevésbé jól működő emberi családban egyértelmű, hogy ha rosszat is tesz a gyerek és szidást vagy büntetést kap, akkor sem kérdés, hogy a családhoz tartozik! Akkor sem kérdés, hogy a gyermekem! Hát még az Isten családjában!
Mitől változik hát meg az élet? A változás lényege: az, aki vagy, meghatározza azt, ahogyan élsz. Nos erről beszél Pál! Mert Isten szeretett gyermeke vagy, kövesd őt, ahogy a gyermek a szülő mintáját követi. Ez törvényszerű! A gyerekek a szülő mintáját követik, nem? Nem feltétlenül azt, amit a szülő mond, hanem azt, ami a szülőnek valóban fontos, ami az életét is meghatározza. Hála Istennek, Isten esetében ez egy és ugyanaz! Kövesd Atyád mintáját! Szent vagy, vagyis Istenhez tartozol, az ő tulajdona vagy, ahhoz illően élj! Mert világosság vagy, ne szürkülj bele a sötétségbe, a világosság gyümölcseit teremje az életed. Ez is visszatérő kép a Bibliában: a gyümölcs olyan, mint a növény, nem? Nem a gyümölcsöt kell kicserélni, hanem a növényt, a gyökeret, ha más gyümölcsöt akarsz enni. A megváltozott növényen azonban megváltozott gyümölcs terem.
Eszembe jut Regős Bendegúz gyakran ismételt mondata: „Nem olyan családból származom én!” Ez is valahol arról a gondolkozásról beszél, hogy a családi hovatartozásom meghatározza a viselkedésemet. A francia nemesség jelmondata „Nobelsse obliget”, a nemesség kötelez. A családi hovatartozásod nem csupán előjogokat jelent, hanem felelősséget is. Nemesnek lenni messze nem azt jelenti, hogy rád nem vonatkoznak szabályok, azt teszel, amit akarsz, hanem éppen azt, hogy nem tehetsz azt, ami csak eszedbe jut, mert a családodhoz méltón akarsz viselkedni. Azért viselkedj másként, MERT Istenhez tartozol, az ő szeretett népe, az ő családtagja, örököse vagy. „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.” 3Mózes 19, 2.
- Még valamit nagyon jól meg kell értenünk tehát: az Isten kegyelme, befogadó szeretete nem azt jelenti, hogy nem számít! Nem azt jelenti, hogy mindegy, nincs különbség, élj, ahogy akarsz. NEM! Van különbség! Ég és föld a különbség! Kétféle identitásról, kétféle hovatartozásról van szó, és ehhez kétféle élet, cselekedet, viselkedés, értékrend kapcsolódik! Világosság és a sötétség nem ugyanaz! Isten szeretett gyermekének lenni vagy az engedetlenség fiának, az Isten akaratának konok hajthatatlansággal ellenálló lázadás fiának lenni nem ugyanaz! Isten örökösének lenni, vagy haragja alatt élni, kizárva az örökségből ég és föld! A kétféle státuszhoz kétféle életvitel kapcsolódik: az Istennek kedves, illetve az Isten haragjára méltó viselkedés. Óriási a különbség! Számít, hogy hogyan élsz!
A megtévesztő szöveg, a Sátán kísértése az, hogy nem számít! Vigyázzatok, mert ez a hang szól a mai kultúrában is, amikor azt, aki különbségről beszél, jóról és rosszról, rendről és rendetlenségről, helyesről és helytelenről, igazról és bűnről, azt a hamisan értelmezett tolerancia nevében megtámadják.
Az ige azonban ezt mondja: „Ítéljétek meg, hogy mi kedves Istennek!” – vagyis tegyetek különbséget jó és rossz között! „Leplezzétek le ezeket!” Vagyis világítsatok rá a különbségre: arra, hogy a jó az jó, a rossz pedig rossz!
Mi az, ami világossá teszi a különbséget? Mi az, ami segít végig gondolni, hogy mi kedves az Istennek és mi nem az? Isten igéje. Bibliavasárnap van. Miért fontos nekünk a Szentírás? Mert Isten szól hozzánk általa. Nem hagy minket homályban, nem hagy minket magunkra abban, hogy megítéljük, mi a jó és mi a rossz. Elmondja. Ahogy az első emberpárnak is világosan elmondta az Édenkertben: kihez tartoznak, mi a dolguk, mit ehetnek és mit nem. Aztán jött a kígyó, és megkérdőjelezte Isten szavát. Nem lesz baj, nem számít, sőt csak jobb lesz. Az ember pedig nem arra hallgatott, amit Isten mondott, hanem arra, amit a másik hang, és hagyta megtéveszteni magát. A Bibliát azért fontos olvasnunk, mert mi onnan tájékozódunk. Hitünk és életünk zsinórmértéke, igazodási pontja. Az a tiszta hang, az én Atyám hangja, amelyik ma is arról beszél, hogy mi az igazság. Az ő családtagja vagyok, őt akarom követni, az ő hangjára hallgatok!
Van különbség. Az Isten családjában a családi szabály a szülői példa az, hogy szeressétek egymást. A szeretet önfeláldozása. „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként…” Mivel Jézus odaadta magát értem, ezért Isten kétségtelenül, mindig – függetlenül a viselkedésemtől, a hangulatomtól, a körülményektől –, teljesen szeret engem. Ebben minden nap megtapasztalhatom azt, amire a szívemnek legmélyebb szüksége van: a teljes elfogadottságot, biztonságot, értékességet, EZÉRT szabadon odafordulhatok a másikhoz, és foglalkozhatom az ő szükségével. Nem kell tőle elvennem, amire szükségem van, hiszen megkaptam Istentől, hanem adhatom neki azt, amire neki van szüksége. Ez az, ami meghatározza a mindennapjainkat? Erre adott példát a mi Urunk, és azt mondta, hogy erről ismerik majd meg az Isten családját. „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” János 13, 34-35.
Miért olyan nagy baj a paráznaság, a tisztátalanság és a nyerészkedés? Azért, mert ezek az Isten családjával ellentétes identitás tünetei! Nem a világosság gyümölcsei, hanem a sötétség tünetei! Pontosan az ellenkezőjéről beszélnek, mint a szeretet!
A paráznaság ugyanis az a szexuális viselkedés, amikor nem a másikra figyel az ember, hanem a maga vágyainak akar érvényt szerezni bármi áron. Nem magamat adom a másikért, hanem a másik adja magát értem. Nem számít, hogy neki mibe kerül – és esetleg a családnak a környezetnek. Az a szó, ami itt szerepel – porneia – ismerős szó. A pornó világosan az a jelenség, ami az Isten ajándékának egy totálisan önző eltorzítása. Nemcsak, hogy nem figyelek a másikra, hanem a saját vágyaim kielégítésnek tárgyaként tekintek rá. Ez ott volt Efezusban az Artemisz kultuszban, ahol a vallásgyakorlás gyakran kultikus orgiákban fejeződött ki, de itt van a mi világunkban is: bárkinek a számítógépén… És ott van a házassági hűtlenségekben, a partnerek váltogatásában, a homoszexualitás kiélésében, stb…
A nyerészkedés pedig összefoglalóan kifejezi azt, amikor én a magam hasznát tartom szem előtt a másik rovására, az önző indítékomat, a másik szükségét betöltő szeretet rovására. Amikor a saját hasznom irányít, nem számít mi az ára. Ez lehet a másik rovására történő anyagi haszonszerzés, lehet a paráznaság megfogalmazása is, de megjelenhet úgy is, hogy arra koncentrálok egy-egy helyzetben, hogy hogyan szerezhetnék magamnak elismerést, dicsőséget, hogyan biztosíthatnám a kényelmemet, hogyan óvhatnám meg magamat a bántásoktól. Emiatt nem tudok a másikra, az ő szükségére figyelni.
A nyerészkedés – más szóval telhetetlenség – azt jelenti, hogy sohasem elég. Mindig több kell. Pénz, hatalom, élvezet, elismerés, biztonság. Szereznem kell! Illetve nem tudom elengedni, nem tudok lemondani róla másokért. Próbálom elvenni a másiktól, megszerezni az élettől, amire vágyom – vagy nem tudok lemondani arról, amit a biztonságomnak látok. Azt mondja az apostol, hogy ez bálványimádás! Mert a szívem szomjúságát ezzel akarom betölteni, nem az Isten szeretetével. Nem Isten szeretetében találom meg az örömöm, hanem valami másban. A sötétség cselekedetei tünetek, amelyek arról beszélnek, hogy valaki konokul ellenáll Istennek, hogy maga akarja betölteni a szíve mardosó éhségét. Ezért vonja ez Isten haragját maga után, ezért okoz ez Istennek fájdalmat!
Ne mosd össze! Nézz szembe azzal, hogy ha a hívő ember életében ezek jelen vannak, az nem gyengeség, hiba, jópofaság, hanem fájdalmas önellentmondás! Nem mindegy! Annyira nem mindegy, hogy Isten azt mondja, hogy még csak szóba se kerüljön közöttetek. Még az sem mindegy, hogy mit beszéltek! Az Istenhez tartozás tisztasága a beszédet is meghatározza: hálaadás jön annak a szívéből, akinek a szívét az Istenhez tartozás tölti be. A tisztátalan beszéd megint csak valami torz örömet jelent, amivel az ember a szív ürességét akarja gyógyítani. Mocskolódás, fecsegés, szellemeskedés. „A szemérmetlenség obszcenitást jelent, az ostoba beszéd és a kétértelműség pedig valószínűleg célzás az otromba tréfákra (sikamlós viccek), ami a szellemeskedés legközönségesebb fajtája.” (John Stott)
Ma is szól a megtévesztő üres beszéd. Nem számít (annyira), hogy hogyan élsz, attól te még jó hívő vagy. Csak az a lényeg, hogy ki ne derüljön, sötétségben maradjon, ne tudják meg a többiek. Ez hazugság! A megtévesztő szöveg, a kísértés mindig erről szól: ezt megengedheted magadnak, nem számít. Felejtsd el egy pillanatra, ki vagy. Ne az Isten szeretetéből meríts erőt, hanem valami másból.
Kedves hívő Testvérem! Ha ezekben vagy ellent mondasz annak, aki vagy! Isten szeretetét taposod meg! Annak okozol fájdalmat, arra hozol szégyent, aki mindent neked adott! Emlékezz, ki vagy Krisztusban!
Elgondolkoztam, hogy mit mondana az Atya a tékozló fiúnak, ha egy idő után megint a családhoz méltatlanul viselkedne? A történet folytatása ugyan nincs benne a Bibliában, de az benne van, hogy mit mond az Atya a családhoz méltatlanul, szeretetlenül viselkedő idősebb fiának. Azt mondja, hogy viselkedj jól, ha nem akarod, hogy kitagadjalak? Lefokozlak, és csak béres lehetsz? Nem! Azt mondja: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied! Vigadnod és örülnöd kellene…” Lukács 15, 31-32. Fiam! Emlékezz, ki vagy! Emlékezz, hogy hová tartozol! És ez határozza meg azt, hogy mi van a szívedben, és hogyan élsz!
Testvérem! Ezt mondja ma neked az Atya! Látod, hogy mit tett érted Jézus Krisztus? Hogy őérte az Isten családjához tartozol? Megindította valaha ez az evangélium a szívedet? Rábíztad magad Jézusra? Megértetted szívből, hogy Krisztusért egészen másvalaki lehetsz, mint aki voltál? Megváltoztatta ez az életedet? Látod még világosan hittel, hogy ki vagy a Krisztusban? Miről beszél a viselkedésed? Miről beszél az, amit megengedsz magadnak? Nem élsz fájdalmas önellentmondásban? Vizsgáld meg magadat! Tényleg az vagy, akinek mondod magad? Tényleg rábíztad magadat Krisztusra? Új ember lettél? Elfogadtad az ajándékot, elfoglaltad a helyedet a családban? Ez határozza meg a szívedet? Vagy talán még soha nem értetted ezt meg igazán? Híjával vagy az Isten dicsőségének? Hiányzik a hit és a bizalom? Hozd ki a fényre a tüneteket, valld meg neki! Ne hagyd a sötétben tovább pusztítani! Lásd meg, hogy Jézus ezekért is odaáldozta magát. Bízd rá magad! Lásd meg, hogy új ember vagy Krisztusban! Isten gyermeke!
És emlékezz, ki vagy! Ha felfedezted, hogy megint önellentmondásban élsz, ébredj! Ha rávilágított az ige valamire az életedben, amiről megértetted, hogy nem maradhat így, mert ellentmond annak, aki vagy a Krisztusban, ne hagyd a homályban, ne hidd el, hogy nem számít! Hozd ki a fényre! Valld meg neki, és könyörögj, hogy tisztítson meg! Nézz Jézus Krisztusra, nézz arra, hogy ki vagy őbenne! Isten szeretett gyermeke, örököse, szent, világosság gyermeke! Élj úgy, ahogy méltó ahhoz, aki vagy! Kérd ehhez az ő Lelke segítségét! Ámen.
Kérdések az igehirdetéshez:
- Volt-e valami meglepő számodra az igehirdetés üzenetében?
- Az evangélium nem vallás: nem arról szól, hogy élj másként, HOGY Isten elfogadjon, hanem arról, hogy élj másként, MERT Isten elfogadott. Érted a különbséget? Mire indít ez téged?
- Hogyan jelenik meg az a kísértés, hogy életünkben megtűrjük, homályban hagyjuk azokat a dolgokat, amelyek Isten elutasít? Mire indított ezzel kapcsolatban téged az igehirdetés?