Oldal kiválasztása

2022. január 30.

1Mózes 22, 1-19. Miért?!
hallgasd meg az istentiszteletetNézd meg a videótárunkban

Miért?!

 

„Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. De Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány? Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés. Az ÚR angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak a mennyből, és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra. Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába.” 1Mózes 22, 1-19.

 

Gyülekezetónk életrendje szerint ma bibliai kérdések vasárnapja van. Egy olyan kérdést szeretnék ma a gyülekezet elé hozni, ami sokak szívében ott ég kimondatlanul is: Miért?! Ez nem egy intellektuális kérdés, hanem egy szívbe markoló és húsba vágó kérdés. Nem bonyolult, de iszonyúan nehéz! Nem tudunk erről objektíven, kívülállóként gondolkodni: amikor ez a kérdés ott van a szívünkben, akkor mindig érintettek vagyunk, akkor mindig rólunk van szó, benne vagyunk a történetben. Éppen ezért olyan fontos ez a kérdés. Azokról a kérdésekről nem sok értelme van gondolkozni, vagy vitatkozni, amelyek lehet, hogy okosnak tűnnek, csak éppen semmi közük nincs hozzád. Az igazán fontos kérdések, amelyeket érdemes feltenni, mindig érintenek, bevonnak, a szívedből jönnek és a szívedbe találnak. Vannak-e ilyen kérdéseid az Isten felé? És előtte teszed-e fel őket? Előtte küzdesz-e velük? Tőle vársz-e választ?

 

Miért?! Nem fogok ma egy okos választ megfogalmazni erre a kérdésre. Egyszerű lenne talán receptre felírni egy minden helyzetre alkalmazható logikus választ, ami megoldja a problémákat. Egyszerű lenne, és nagy kísértés, hogy ilyet keressünk. Ilyen minden helyzetben receptre felírható válasz azonban nincs. Minden ilyen receptfelírós próbálkozásunk – amellyel általában egy másik ember szenvedésére adunk kívülálló választ – rövidre zárja a problémát. Nem fogok ma ilyen választ megfogalmazni erre a kérdésre. És a prédikáció végén sem fog elhangzani egy olyan konklúzió, ami így kezdődik: Azért mert… Aki ilyet vár ma, csalódni fog.

 

Egy bibliai történetet hozok ma a gyülekezet elé, amely fölött kimondatlanul is végig ott van ez a kérdés: Miért?! Nézzünk rá ma együtt erre a történetre, Isten és Ábrahám kapcsolatára, és keressünk választ arra, hogy ez a történet hol érinti a mi személyes történetünket?

Ez a történet mélyen érint, szíven üt, nehéz kívülálló kíváncsisággal hallgatni. Megbotránkoztat. Beleütközünk és kérdéseket tesz fel nekünk… Nem bonyolult. Egyszerű, de nagyon nehéz.

Édesanyám már egészen kicsi koromban elkezdte nekem olvasni a fiatalok Bibliáját. Még három éves sem voltam talán akkor. Olvasta egészen addig, amíg ez a történet nem jött sorra. Ennél a történetnél lefagytam, megütköztem, nem tudtam kicsi gyerekként mit kezdeni vele. Beleütközünk ebbe a bibliai elbeszélésbe, ahogyan a hitünk útján egy-egy olyan élethelyzetbe is, amely megakaszt, megtántorít, kiakaszt bennünket.

 

Úgy tűnik Ábrahám életében végre minden rendben van. Egyenesbe kerültek a dolgok. A hosszú várakozás után – amikor már teljesen lehetetlen volt emberileg – végre megszületett a megígért utód. Izsáknak nevezték el, ami azt jelenti nevetés. Megtelt a ház nevetéssel, reményteljes és kiszámítható lett a jövő, a feszültség feloldódott. Most már minden rendben. Most annak kell következnie, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak, nem?

 

Mi történik itt mégis? A történet vége felől úgy tűnik, hogy Isten próbára teszi Ábrahám hitét. Az újfordítású Bibliánk ezt a címet is adta ennek a történetnek. Isten kérdez ebben a helyzetben. Hiszel? Hiszel még bennem? Bennem hiszel még?

 

A hit élet-halál kérdése számunkra. A hit súlyos dolog. Mert ha nem az, akkor nem lehet életet építeni rá. Olyan sokszor használjuk súlytalanul ezt a szót: hiszek. A Biblia szerint a hit ismeret, szívbeli bizalom és ebből fakadó élet, vagyis engedelmesség. Ismerem Istent, szívből bízom benne, ezért megteszem, amit mond, és vele maradok a nehéz úton is. Ennek a hitnek van súlya, tartása. Erre a hitre lehet életet alapozni. Istenismeret, szívbeli bizalom, és engedelmesség.

Amikor nincs különösebb tétje, könnyedén kimondjuk: hiszek. Amikor számunkra nincs tétje, még a másikat is szívesen kioktatjuk hitből, abból, hogy egy hívő ember mit tesz vagy mit nem tesz. Az éles helyzetben derül ki az, hogy mi van a szívünkben valójában. A próbában, a nehéz úton szembesülünk mi magunk is azzal, hogy mi van a szívünkben. Egyben ezen az úton tisztul le, a próbában lesz kipróbálttá a hit, erősödik meg a bizalom a szívben. Nem Istennek van szüksége a próbára. Ő nagyon jól tudja, hogy mi van bennünk. Nekünk van rá szükségünk ahhoz, hogy mi is lássuk mi van a szívünkben, de lássuk, még világosabban lássuk, hogy kicsoda a mi Istenünk, és ez a látás, tapasztalat, ismeret formálja a szívünket. Mélyüljön az ismeret, és ezzel erősödjön, tisztuljon a bizalom.

 

Isten itt megkérdezi Ábrahámtól: Kiben bízik, kiben gyönyörködik a szíved? Nem egy tétnélküli, kényelmes, pipázgatós beszélgetésben kérdezi meg. Ilyen kényelmes helyzetben Ábrahám biztosan gondolkodás nélkül rávágta volna a választ: Istenben bízom, benne hiszek! Egy idő után nagyon jól tudjuk, hogy mit vallunk hitről, életről és Istenről. És gondolkodás nélkül rávágjuk a választ. Túlságosan is gondolkodás nélkül.  Ezért teszi fel Isten a kérdést egy rázós úton.

 

Gondoljunk csak bele Ábrahám helyzetébe. Az ő hitvallása: Istenben bízom, ő az én gyönyörűségem. Megszületik a fiú. Ábrahám továbbra is ezt mondja: Isten az én gyönyörűségem, benne bízom. De mi történik, amikor Ábrahám felriad álmából éjszaka, és összeszorítja szívét az aggodalom: mi lesz? Hogyan lesz nekem jövőm?

Izsák születése előtt valahogy így nyugszik meg: Van Istenem! Ő megígérte, hogy lesz jövőm. Ő velem van, Ő nem hagy el. Jó! Nincs más. És ez elég. Most pedig, ha felriad álmából, az jut eszébe talán: van már fiam! Ő a jövőm, ő a reménységem! Nem kell már bizonytalanságban lennem…

Látjuk-e a különbséget: Istenbe bízom vagy az ő ajándékában bízom? Látszólag kicsi a különbség, mégis ég és föld. Kiben gyönyörködik, kiben bízik, kit imád, a szíved? Isten ma tőled is kérdezi: Bízol bennem? Még mindig bennem bízol?

 

A mi kérdésünk a próbában: Miért?! Meg akarom érteni! Isten kérdése a próbában: bízol-e bennem? Akkor is, ha nem érted? Az, hogy megérted nem feltétlenül segít rajtad, a bizalom viszont az élő Istennel kapcsol össze, és ezért megtart. Ezért olyan fontos tisztázni: kiben bízol? Bízol-e benne?

 

Ábrahám nem érti. Nem tud választ adni arra, hogy miért. Két érték ütközik össze benne, és nem tudja, hogyan lesz ez egyszerre igaz: Isten szent, igazságos és Isten irgalmas.

 

Abban a kultúrában az elsőszülött fiúgyermeknek fontos szerepe volt. Nem csak ő örökölte a vagyon nagyobb részét, nem csak ő vitte tovább a család nevét, de ő képviselte is a családot. Az akkori gondolkodásban neki kellett hordoznia a családot ért szerencsétlenséget, hogy a többieknek életük legyen, neki kellett bűnhődnie a család bűnéért. A környező népek között volt rá példa, hogy feláldozták az elsőszülött fiút a család boldogulásáért, engesztelésül a család bűnéért.

Isten azonban népének ezt megtiltotta. Isten igazságos és szent. A bűnért bűnhődni kell. Az elsőszülött képviseli a családot, de Isten népe körében állatáldozattal kellett megváltani az elsőszülöttet.   

Amikor Ábrahám abban a kultúrában hallotta a parancsot, akkor eszébe juthatott: Isten igaz és szent. Mi bűnösök vagyunk. Fizetnünk kell. Izsák életével kell fizetnünk.

 

Az is eszébe juthatott azonban, hogy Isten nem csak szent, hanem irgalmas is. Kegyelmes. Megígérte, hogy az én utódaim által váltja meg a világot. És Izsák az utód Isten ígérete szerint: „Izsákot fogják a te utódodnak nevezni.” 1Mózes 21, 12. Hogyan lesz ez most? Hogyan lesz folytatás, hogyan lesz Isten ígérete szerinti jövő, ha Izsák meghal? NEM ÉRTEM! Nem értem miért, nem értem, hogyan! Nem értem, hogy hogyan irgalmas?! Nem értem ezt az egész helyzetet.

 

Mit tesz ebben a helyzetben Ábrahám? Mit tesz akkor, amikor nem érti? Elindul. Vagyis engedelmeskedik. A hit ismeret, bizalom és engedelmesség. Ábrahám engedelmes. De mi van a szívében? Kényszer? Félelem? Összeszorított foggal: mit tehetnék, Istennek úgysem lehet ellentmondani! Epiktetosz a görög bölcs hasonlította az embert egy megrakott, és lejtőn elindított szekér elé fogott kutyához. Azt mondta: szembe fordulhatsz a sorsoddal, ahogyan a kutya is szembe fordulhat a mögötte rohanó szekérrel, de össze fogod törni magadat. Jobban teszed hát, ha futsz, és beletörődsz a sorsodba. Ez van Ábrahám szívében? Muszáj engedni?

Esetleg büszkeség? Én még ezt is megteszem Istenért, mert hívő vagyok. Látjátok, az igazi hívő odaszánt, és nem tart vissza semmit! Ez van a szívében?

 

Dehogyis! Tudjuk, mi van a szívében? Belelátunk? Egy kicsit igen. Keveset szól, de az sokat elárul. „Visszatérünk hozzátok” – mondja szolgáinak, Izsáknak pedig ezt mondja: „Isten majd gondoskodik áldozatra való bárányról, fiam.” Fogalma sincs, hogy most mi lesz, és mégis ezt mondja. Isten majd gondoskodik. Mert Isten ilyen. Ilyennek ismerem őt. Ő gondoskodni szokott. Ő a barátunk, Atyánk! Én ilyennek ismerem, és ezért bízom benne, ha nem értem is. Hát ez az a bizalom, amit csodálok Ábrahám szívében! Ez az, amiért felnézek Ábrahámra és szeretnék olyan lenni, mint ő. Így lenni Isten barátjának, ahogyan Jakab levele nevezi őt: „Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt”, és „Isten barátjának neveztetett”. Jakab 2, 23. Ezért lett Ábrahám a hívők atyja… Nem kutyafogat, nem vaksors, és nem is lelki erőverseny, hogy vagyok-e kemény hívő ember, hanem: Atyám, kezét fogom! Őt úgy ismerem, hogy mindent megtehet, bármit megadhat, ő a leghatalmasabb. És tudom azt is, hogy ő tudja, mit kell megadnia nekem, mi a jó, és ő a javamat akarja. Elhívott és én elindultam, jöttem, és soha nem hagyott el. Megígérte, hogy fiam lesz, sokáig kellett várni, de 100 éves koromban megszületett az utód. Most nem értelek, Uram, de bízom benned. Nem tudom, hogy mi a terved, hogy ezzel most mit akarsz, de bízom benned, hogy te nem csinálsz rossz viccet velem. Egy szörnyű esemény közeledik, nem tudom, hogy hogyan viszel át rajta, hogyan hozol ki belőle, de bízom benned.

Nem tudom, hogy hogyan lesz igaz az ígéret, de megígérted, és én ebbe kapaszkodom. Te tudod, hogy mit teszel. Te irgalmas vagy, Te kegyelmes vagy, Te szeretsz, így ismerlek, és ebbe kapaszkodom akkor is, ha ezt most egyáltalán nem értem.

 

Ábrahámnak végül nem kellett végig mennie ezen az úton. A próba véget ért. Miközben azonban küzdött és ment, nyilvánvalóvá lett az, hogy mi van a szívében. Isten látta, de most már Ábrahám is látta a szívét. Letisztult és megerősödött az, ami Istenhez kötötte őt: a bizalom! „most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.” 12. vers. Nem kérem el tőled. Elég! Átmentél a próbán, és közben a te szíved is letisztult. Másként nézel talán a fiadra is. Így tudod őt is jól szeretni. Ahogyan egy hívő édesapa válaszolt kislánya kérdésére: Édesapám, kit szeretsz legjobban a világon? Istent. Még anyánál is jobban? Igen. Még nálam is jobban? Igen. Tudod, kislányom, én mindent és mindenkit tőle kaptam. Téged is és anyát is. És akkor szeretlek benneteket is a lehető legjobban, ha őt szeretem mindenekelőtt.

 

Ábrahám úgy ismerte az Urat, mint aki méltó a szíve bizalmára. Ki az, az Isten, aki a szíved bizalmát kéri ma?  Az Úr, aki gondoskodik. Az Úr, aki gondoskodik áldozati Bárányról…

Isten nem kérte Ábrahámtól, hogy bizonyítsa azzal iránta való szeretetét, hogy feláldozza a fiát. Soha senkitől nem kért ilyet, sőt megtiltotta népének, hogy ilyet tegyenek.

Egyedül saját magától kért ilyet! Mórijjá földje a későbbi Jeruzsálem körül van. Mórijjá hegyei között ott van a Golgota. Ott látjuk beteljesedni azt, aminek Izsák itt az előképe volt, azt hogy hogyan gondoskodott Isten áldozati Bárányról mindannyiunk számára. Az egyetlen Fiú megy a fával a hátán föl a hegyre. Mellette az Atya vérző szívvel. És végig csinálja! Feláldozza a kereszten a szeretett Fiút! Miért?! Mert nincs más megoldás. Valakinek fizetnie kell. Ezt kívánja az igazság. Ezt kívánja a világ rendje. Isten szent. A bűneinkért fizetni kell. Ha nincs következménye a bűnnek, elpusztul a világ. Ez ennyire komoly! De miért emelt kezet a saját Fiára?! Miért nem irgalmazott a Szeretettnek, a Drágának, az Egyetlenegynek? Azért, hogy irgalmazhasson neked! Helyetted verte meg, helyetted áldozta föl. Ő fizetett meg helyetted. Azért, hogy te Isten kegyelembe fogadott gyermeke lehess, és örök életed legyen vele, az ő országában! Ennyire szeretett.

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” – kérdezi Pál apostol (Róma 8, 32.)

Ismered ezt az Istent? Meglátod őt, ahogy az az ember, akiről a következő történet szól? „Hazafelé tartott a kórházból. A legjobb barátját akarta meglátogatni. Elkésett. Az intenzív osztályon mindent megtettek a betegért, de nem tudták kiragadni az infarktus gyilkos markából. Még negyven éves sem volt, akár csak ő maga. Találkozott a gyermekeivel és a feleségével. A fájdalom szinte az eszüket vette. Csak megölelte őket, szó nem jött ki a torkán. Érezte, ha még egy percig ott marad, ő is az intenzíven végzi. Kirohant a kapun- A néma tehetetlen düh űzte, hajtotta. Kifulladva ért a templomparkba. Kábult fejében végre összeállt a mondat, ami a kórház óta zakatolt benne: Hát Isten ez? Milyen Isten az ilyen? – szeme könnybe lábadt a dühtől és a kétségbeeséstől. Megpillantotta a keresztet. A töviskoszorúzott, sebektől borított testet, a szenvedő arcot. Hát ilyen… – mormogta maga elé, és kicsit alábbhagyott a nyomás a fejében” (Kötőjeles történetek)

Amikor most a szíved kérdésekkel küzd: vajon jó lesz rá bízni magam? Megkapom, amit akarok? Mit kell feláldoznom? Vagy talán éppen ezzel: „Miért?!” Isten csak egyet kérdez: Bízol bennem? Rám bízod magad?

 

Kérdések az igehirdetéshez:

  1. Milyen nehéz kérdésekkel küzdesz? Isten előtt keresed a választ?
  2. Vissza tudsz-e emlékezni olyan eseményre, amikor nem értetted mi miért történik körülötted, és Isten a bizalmadat kérte? Mit tapaszaltál meg abban a helyzetben?
  3. Milyen kérdést tett fel neked, miben érintett meg, mire indított téged ez az igehirdetés most?

 

Végh Miklós, lelkipásztor

Szolnoki Református Egyházközség