Olvasandó: Máté evangéliuma 6, 6-15.
Alapige: „Ti azért így imádkozzatok!” Máté 6,9a

Szeretett Testvérek!

Különleges a mai Igénk abból a szempontól, hogy Igénket szinte mindenki fejből mondva követte. Nem csak azért, mert Igeolvasó kalauzunk szerint a tegnapi és a mai napra rendelt Igeszakaszunk, hanem, mert gyermekkorunk óta tudjuk, ismételjük. Magam is már az óvodások hittanoktatásában is ezzel az imával zárom le az órát, ezzel a kötött fohásszal fejezzük be az iskolai hittan órákat, de a gyermek és felnőtt Istentiszteleteknek is elmaradhatatlan kelléke is. Talán ezekért is a legismertebb imádság, amit olyanok is el tudnak sokszor mondani, akik nem járnak rendszeresen templomba, gyülekezetbe.

Nem számoltam ki, hányszor lett elmondva az elmúlt esztendőben, de abban biztos vagyok, hogy az év napjainál kétszer vagy háromszor többször mondtuk el magunkban, félhangosan és a gyülekezeti alkalmainkon közösen.

Ez a magas szám arra enged következtetni, amit magamon is észre szoktam venni, hogy monotonan, begyakorlottan van elmondva! Nem érezve át az egyes sorok életbe vágó fontosságát. Nem élve át az elmondottak. Egy Istentisztelet nem alkalmas arra, hogy minden üzenetet kibontsunk, arra egy igen hosszú igehirdetési sorozatra lenne szükség.

A Simeon és Anna kör hónapokon át csak ezzel a rövid Igeszakasszal foglalkozott hétről-hétre, sorról-sorra. Ott fedezhettük fel, mennyi olyan üzenetet hordoz, amire még a régebben fiatalok is rácsodálkoztak. A tanulmányozás nem csak a jézusi utasítást nézette meg velünk, hanem rákérdezett a mi imaéletünkre.

A legelső kérdés az Igénk kapcsán: Miért tanít imádkozni az Isten Fia? Avagy, mi a haszna az imádságnak?

Isten a Szentírás lapjain szól hozzánk és a Szentlélek tüzesít fel bennünket, hogy a megértett, valósággá legyen. Isten szól Hozzád és hozzám. Már maga ez az egy mondat is hálával töltheti el az embert, azonban még nagyobb öröm, hogy mi is megszólíthatjuk a Mindenek Felett Lévőt! A Biblia jelenti ki számunkra, odaállhatunk az Úr elé és elmondhatjuk bajainkat, bánatainkat, nehézségeinket, problémáinkat, félelmeinket. Emellett beszélhetünk örömeinkről, pozitívumainkról, amik értek bennünket! Pál ezért írja a filippieknek: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4, 6). Isten nem csak azt ígéri, hogy meghallgatja ezeket, hanem választ, útmutatást, vigasztalást is ad! Mi kell ahhoz, hogy elmondott kéréseinkre választ kapjunk? Egy történet szépen jellemzi ezt!

Dr. Mark híres onkológus volt. Egy nap egy fontos konferenciára repült egy másik városba, ahol orvosi díj kitüntetést kellett volna kapnia. Egy órával a felszállás után azonban vészleszállásra került sor a legközelebbi repülőtéren.

Az orvos bérelt egy autót, és elindult a konferenciára. Azonban röviddel indulás után az időjárás megromlott, és erős vihar kezdődött. A szakadó eső miatt nem tudta hol van.

A telefon lemerült, éhes volt és rettenetesen fáradt, ezért úgy döntött, szállást keres.

Végül a nagy pusztaságban egy kis házra bukkant. Kiszállt a kocsiból és bekopogott az ajtón. Egy nő nyitott ajtót.

Kérte, hogy használhassa a telefont. Telefon nem volt a házban, de behívásra került, míg javul az időjárás.

Az éhes, ázott és fáradt orvos belépett, az asszony forró teát adott neki, és azt mondta, hogy imádkozni fog.

Dr. Mark mosolyogva azt mondta, ő csak a szorgalomban hisz.

Miközben az asztalnál ült és teát ivott, a gyertyafényben nézte a nőt, amint a kiságy mellett imádkozott.

Az orvos megértette, hogy a nőnek segítségre van szüksége, ezért amikor befejezte az imát, megkérdezte tőle:

– Mit akarsz Istentől? Gondolod, hogy Isten valaha is meghallgatja az imáidat?

A nő szomorúan elmosolyodott, és így szólt:

– A kiságyban lévő baba a fiam, aki ritka típusú rákban szenved, gyógyítható, de csak egy orvos van, akinek Mark a neve, aki meg tudja gyógyítani, de nincs pénzem rá, és Dr. Mark egy másik városban él. Isten még nem válaszolt az imáimra, de tudom, hogy meg fogja tenni… és semmi sem fogja összetörni a hitemet.

Dr. Mark megdöbbenve, elvesztette beszédkészségét és sírva fakadt.

 

Mi kell tehát ahhoz, hogy választ kapjunk imáinkra? Az, amiről az asszony így vallott: az, amit semmi sem fogja összetörni! A HIT! Nem az általánosan értett hit, hanem az Egyetlen Istenbe vetett bizalom, aki minden felett hatalommal bír. Aki egy szavával megteremtette azt a világot, amiben élünk. Aki ma sem hagyta magára az általa teremtettet, s ma is igazgatja. Ezért nem lett még vége annak, amit az ember rombol. Aki szánakozva teremtményeinek ellenszegülésén, nem elsöpörte őket, hanem Önmaga Fiát feláldozva, megmentette. Aki Neked és nekem is egy boldog, az Ő oldalán való örök életet ígér. Őt szólíthatjuk meg, teljes alázattal és bizalommal, hogy az ígért, valóság legyen!

Aki a teljes bizonyosság nélkül mondja bármely imáját, az nem tesz mást, mint egy szavalóverseny egyik versenyzőjeként elmond Petőfi vagy Arany verset. Bármilyen szépen hangsúlyozva mondja el, akkor is csak egy kötött szöveg szóbeli visszaadása. Az imádság több ennél. Ezért fogalmazza meg a Heidelbergi Káté 116. kérdés-felelet:

K.: Miért szükséges a keresztyéneknek imádkozni?

F.: ‘Azért, mert ez a legfontosabb része annak a háládatosságnak, melyet Isten tőlünk kíván. És mert az Ő kegyelmét és Szent Lelkét csak azokkal közli az Isten, akik azt szív szerinti fohászkodással szüntelenül kérik és neki azért hálát adnak.’

Hadd egészítsem ki egy gondolattal, igazat adva a Káté válaszának, maga Jézus Krisztus, az Egyszülött Fiú maga is példát ad, hiszen számtalanszor olvassuk a Bibliában az Ő elcsendesedését! A szolgálatát 40 napos imádsággal kezdi ott kint a semmi földjén és a kereszten emberi élete utolsó pillanataiban is imádkozni halljuk! E két pont között, a Szentírás kijelentése alapján, minden tettében, cselekedetében, tanításában jelen van a hálaadás, a könyörgés.

Máté evangéliumában talán nem érthető pontosan, miért is kezdi el tanítani tanítványait.

Azonban Lukács evangéliumában olvassuk az Igénk párhuzamát. Ott maga a tanítványok azok, akik látva Jézus odaszánt, szívbéli leborulását, kérik. „Uram, taníts minket imádkozni„ (Lk 11,1).

Ki az, aki hitelesebb lenne a tanításra, mint az, aki az Atyától érkezett! A tanítványok azt látják és értik meg, hogy az Ő tanítójuk, aki hatalommal tanít, mutathatja meg a helyes imádságot. A tanítványok kérése, „Uram, taníts minket imádkozni„ bennünket is megszólít. Arra hív, hogy nézzük meg a mi leborulásunkat az Úr előtt. Milyen lélekkel állunk meg Isten előtt összekulcsolt kézzel? Mennyi időt és energiát szánunk a Vele való közösségre? Arra hív bennünket, nézzük meg, kedves-e a mi esedezésünk annak, aki felé irányítjuk szavainkat.

Mind az Úri imádság, mind Káténk is az ember nagy ajándékának tartja az Úr felé fordulás lehetőségét. A hála szavai lehetnek az imádságunk, melyet elmondunk. Az őszinte imaszavak eredménye lesz az Ő ima meghallgatásának, vezetésének, kegyelmének. Milyen legyen tehát a mi imádságunk? Káténk adja elénk a 117. kérdés-feleletben.

K.: ‘Mi szükséges az olyan imádsághoz, amelyet Isten kedvel és meghallgat?
F.: ‘Először, hogy egyedül csak az egy igaz Istenhez könyörögjünk szívből, aki magát nekünk Igéjében kijelentette, mindazért, amit kérnünk parancsolt. Másodszor, hogy szükségünket és nyomorúságunkat teljes valójában megismerjük, és az ő felséges színe előtt magunkat megalázzuk. Harmadszor, hogy erős fundamentumunk legyen, hogy noha méltatlanok vagyunk arra, mégis imádságunkat minden bizonnyal meghallgatja az Úr Krisztusért, amiképpen azt nekünk Igéjében megígérte.’ .

Miként foglalhatnánk össze mindazt, amit a Káténk elénk tár? 1., Csak az egy igaz Istenhez könyörögjünk szívből. 2., Ne hazudjunk Istennek, mert úgyis a szívünk mélyére lát. És bűnbánattal valljuk meg előtte a teljes igazságot. 3., Isten meghallgatja imádságunkat, s Neki kedves módon teljesíti is. Csak Istenhez, az Atyához imádkozzunk. Ezért is tanította nekünk az Ő imádságát, ami így kezdődik: Mi Atyánk!

Mielőtt elkezd tanítani Jézus, ad néhány hasznos tanácsot, miként is lehessen a megállásunk kedves az Úrnak. „Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.
Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.”.

Azt mondja Krisztus, hogy az imádság nagyobb részben személyes ügy, még akkor is, ha egy közösségben tesszük is. Hiszen egy kiskörben, egy Istentiszteleten, ha még nem is magunk imádkozunk, akkor is ámennel pecsételjük meg. Vagyis azt mondjuk, úgy legyen, ahogy az előbb elmondta valaki. Ezért érdemes odafigyelni, mire mondunk áment! Azonban, ha ez az ima lezáró szó, csak a közösségi alkalmakon hagyja el a szánkat, akkor gond van az imaéletünkkel, gond van hitéletünkkel. Akkor olyanok vagyunk, mint akiket a káténk 117. kérdése említ, képmutatók. Mert az imádság nem heti egy-két alkalomnak kell a része legyen, hanem naponkénti leborulásnak. Tudom, szóltam már köztetek arról a lelkipásztor asszonyról, aki egy rádió interjúban határozta meg a nap lényegét: „Olyannak kell lennie egy napunknak, mint a műtét végző orvosnak, aki műtét előtt bemosakodik, fertőtlenít, majd a műtét végével kimosakodik.” Mi az imádsággal reggelente mosakodunk be a nap terhei, teendői előtt, este pedig, az imádsággal mosakodva ki adunk hálát és köszönetet az erőhöz, a megtartáshoz.” Igen, ez az alapvető feladat, de nem jelenti azt, hogy a nap közben nem emelhetnénk fel a mi szavunkat! Mondjuk csak azért, hogy dicsőítsük az Atyát! Egyik testvér mesélte: ‘Főzés közben, sokszor Zsoltárokat szoktam énekelni.’. A mi gondolatunkat bármikor felemelhetjük a Legfőbb elé. Ő mindig nyitott a meghallgatásra.

Többször használtam már az Istennel való találkozásunkra a televízió példáját. 0-tól 24 óráig van adás, de mi csak akkor nézhetjük, ha bekapcsoljuk, ha rákapcsolódunk az adásra.

Isten állandó vételi funkcióban! kérlek Titeket, értsétek jól. Várja az övéi megszólítását: Mi Atyánk!

Mielőtt elkezdenénk magát a Jézus szavait megnézni, hadd mondjak el egy történetet. Teológus koromban, közszájon forgott egy esemény, ami az egyetemünkön zajlott le. Nem tudom mennyire igaz, mennyire csak egy anekdota, de egy életre megtanított. Egyik professzor vizsgáztatott liturgia tantárgyból egy hallgatót és azt kérdést tette el neki, hogyan kezdődik Jézus tanítása az imádságról. A vizsgázó már kezdte is: Mi Atyánk! A professzor itt leállította és kérte jöjjön vissza egyik másik időpontban. Miért küldte el a hallgatót? Mert a Megváltó szavait kurtította meg, a mai alapigénkkel!

Igaza volt a vizsgáztatónak, nem csak azért, mert ő a professzor, hanem azért is, mert fontos üzenettel bírnak az Igénk szavai. Vizsgáljuk is meg a kijelentést!

Rögtön az elején állapítsuk meg, mi az, amit nem mond Jézus! Nem mondja, hogy ezt kell imádkozni! Nem azért adja elénk ezt az imát, hogy csak ezzel az eggyel keressük az Istent! Ma sokan fogalmaznának úgy, hogy egy mintát, egy sablont ad a tanítványainak a helyes imádkozáshoz! Azt mondja, ha ezt követitek, akkor bátran tárjátok fel gondolataitokat akár saját szavaitokkal. Milyen minta tárulhat fel elénk? Először is a bizalom, az alázat, az őszinteség és közösségbe tartozás mintája. Másodszor pedig ad egy vázat a mi imádságunknak, mégpedig az alábbi szerint: Ima kezdésként megvallása annak, akihez imádkozunk. Akár kérésként elé tárva az Ő nagyságát és hatalmát, vagyis Isten ügyének diadalra jutását. Azután a személyes kérések jönnek, ami testi-lelki épülésünkhöz szükséges. Végül, egy bizonyságtétellel záródik le. Befejezésül, lezárásként jön az ámen, amely azt fejezi ki, minden szavával egyetértve legyen meg az elhangzott!

Ha össze kellene foglalnom az imádság lényegét, akkor azt mondanám, Istennel való közös ügyünket mutatja az imádságunk, aminek központi gondolata Isten országa. Hiszen, ahhoz emeljük tekintetünket, aki azt az országot létrehozta, s az szólítja meg, aki ennek az országnak a várományosa! Ez az utóbbi is kihangsúlyozza az Úrba vetett bizalom és a követés fontosságát!

 

Jeleztem már, hogy maga az imádság, amit Jézus tanított nekünk, nem lehet teljességgel egy Igehirdetésbe sűríteni, ennek ellenére pár szót hadd szóljak részekre bontva a tanításról!

Már a megszólítás – „Mi Atyánk” – egy hitvallás, amiben bizonyságot teszünk hitünkről, hogy a Mennyei Atyához tartozónak tartjuk magunkat. Ezen felül az Isten egyedüliségét is elénk tárja, „Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.” (Mt 23,9). Emellett egymás mellé állít minket, azokat, akik hiszünk a teremtő, megváltó Istenben, akik a Krisztus nevét valljuk. Mennyi tisztelet, milyen mély, rendíthetetlen bizalom csendül meg ebben a két szóban! Mennyire valóságos, tagadhatatlan kötődésről szól, mind testestől, mind lelkestől együvé tartozásról tanúskodik!

Az imádság első sora tekintetünket felfelé irányítja: „aki a mennyekben vagy”. Látnunk kell a mennyei perspektívákat egyéni sorsunkban, történetünkben is. Látnunk kell, ez a pár szó is az előbbi hitvallásunk része, amivel kifejezzük, egy nálunk hatalmasabb elé tárjuk imádságunkat. Vagyis egy valódi Isten ismeret, aki nem velem egyenrangú, ezért hódolattal és őszinteséggel jelenhetünk meg előtte. Ő az élet forrása, legnagyobb fő, aki ismeri és tudja az emberek gondolatait, ismeri a szívük állapotát. Hiábavalóvá teszi a felesleges, öncélú imát ez a gondolat! Hiszen azt akarja becsapni beszédével, aki mindent tud róla. A felfelé tekintésünk tehát, csak is belső megnyílással lehet, ahogy szoktuk is mondani, gyermeki lelkülettel!

A mennyeire hangolódó hit nem csupán szemléletmód, hanem cselekvéseink irányát is megszabja. Ezért kérjük engedelmességre készen: „szenteltessék meg a te neved”. Ami alatt azt kell értenünk, hogy általunk váljék szentté az Isten csodás neve! Luther így fogalmaz: „Isten neve azáltal szenteltetik meg, ha Igéje tisztán hirdettetik, és Isten gyermekei annak megfelelő szent életet élnek.”. A helyes Igehirdetés és a Szentlélek tehet és teszi szentté az életünket, amit látva a mellettünk lévő emberek csoportja fordulnak Isten felé. Ez által válhat szentté mások szájában az Isten neve és valósága.

A következő két óhaj összekapcsolható, de csak ebben a rövidebb magyarázatban. „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod”. Az a szándék mutatkozik meg benne, hogy egyeduralkodóvá váljon az Úr akarata és mindenki Tőle kérje el a cselekedeteit, hitbeli előrejutását! Isten igazságot, megmaradást és életet akar. „Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen.” (Jn 6, 40) Amikor a Miatyánknak ezt a nehéz tételeit kimondjuk, valójában saját akaratunknak ehhez az isteni, megtartó akarathoz való igazodását kérjük.

Ezek után térünk rá a személyes kéréseinkre. Első helyre kerül a földi létünk megtartásának kérése. Bár, csak az imában a kenyér, mint élelem van említve, de ennek ellenére itt gondolhatunk a lakhatásunkra, a ruházatunkra, a munkánkra, a napi feladatok erejére is. Bátran fordulhatunk Mennyei Atyánkhoz életünk apró-cseprő, de eget-verő dolgainkkal. Fontos számára az itteni életünk, amit azzal is megajándékoz, hogy a mindennapi szükségleteinket is számon tartja. Úgy, ahogy a vándorló népe életében is táplálta naponként a vándorlása során.

Újból két kérést fogunk össze, amit szintén egy Igehirdetés sorozatban külön kell tárgyalni, az így hangzik: „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól ”. Jézus hangsúlyt helyez az előbb elolvasott Igerész első felére, mikor ezeket külön is magyarázza az imádság után! Egyedül ezt! „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. ”. Valóban létkérdés a bűnbocsánat, annyira fontos a keresztyén embernek, mint a mindennapi kenyér. Sajnos, ugyanolyan gyakori, mint az éhségünk! Vagy még annál is gyakoribb a mi ellenszegülésünk. Az örömhír ennek ellenére az, van bűnbocsánat Jézus érdeméért. Azonban, arra hív minket az ima és a jézusi kiegészítés, ha mi már bűnbocsánatban részesülünk, akkor nekünk is meg kell bocsátani az ellenünk rosszat cselekvőnek. Az is kiderül a legutóbb felolvasott Igéből, hogy az embertársnak való meg nem bocsátás elválaszt attól, akinél van a mi bűneinknek bocsánata.

Isten azt is tudja jól, hogy ezen kívül mi az, ami elválaszt minket Tőle. Nagyon röviden! A testünk, vágyaink és maga a Sátán! Még keresztyén ember is kísérthető az ördög által. A támadásával szemben egyetlen fegyverünk van az Isten segítségül hívása, aki Fia által már rátaposott a Kísértőre! Ő segíthet bennünket távol tartani a gonosztól, vagy felismerni a próbálkozását. Ezáltal maradhatunk meg Isten közelében és nem leszünk a szétdobáló martaléka, nem szakadunk el Isten országától.

Az Úri imádságot ismét hálaadással és vallástétellel zárjuk. „mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.”. Ezzel foglalódik keretbe az ima, felhívva a figyelmet, ki az, aki életünk legfőbb részének kell lennie. Még jobban érezzük ezt, ha a kezdő és a záró sort egymás mellé tesszük. „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.”. Ez az egybeszerkesztett sor emlékeztet arra is, hogy nekünk gyermekeinek van szükségünk elsősorban a Vele való élő kapcsolatra. Nekünk kell ezt az ismeretet, tudást megerősíteni magunkban, hogy ne feledjük kihez tartozunk, kitől várhatjuk életünk megtartását, ki tölti be szükségleteinket. Hogy tudjuk, ki Teremtőnk, a Mennyei Atyánk!

A legvégén, ahogy minden imádság végén mondjuk ki az „Ámen” szót! Bizony, úgy legyen! Ez a kis szó nem hagy kétséget afelől, hogy amit elmondtam azt bizonnyal vallom és ha hittel, teljes szívvel tettem, akkor bizonyos lehetek a meghallgatásában! Teljes hittel! Hadd hozzam ide reformátorunk, Kálvin szavait, ‘nemcsak megmelegíti szívünket, hogy odaadóan munkálkodjunk Isten dicsőségéért … hanem azt is elmondja nekünk, hogy minden imádságunk alapja csakis egyedül Isten.’.

Testvérem! Az Úr Jézustól tanult imádság arra szeretne ma rákérdezni, milyen a Te imádságod? Nincs? Száraz? Akkor kérlek, a mai naptól fogva, minden nap mondd el ezt az imádságot. Ne hadard el, ne mondd monotonan, hanem ízlelgetve, átélve, időt szakítva rá, szívből mondd el. Meglátod, elkezd változni az életed, megérzed az Atya szerető közelséget. Meglátod, azok a terhek, amik terheltek, nyomasztottak, azok könnyebbé válnak.

S amit ma hallottál, az alapján, a hét utolsó napján próbáld meg elmondani saját szavaiddal. Hidd el, menni fog. S ha tudod naponta ismételni, akkor rádöbbensz, igazgyöngyöt találsz az imádságban! Valódi kincset! Szabó Imre lelkipásztor vallomását hadd hozzam elétek: ‘… életem legnagyobb kincsének a Krisztus bírása után azt tartom, hogy imádkozhatom. Mindent, amit bírok, ezzel az ásóval ástam ki. Amivé lettem, az imádkozás által lettem.’.

S Te testvérem! Aki kitartóan, odaszántan hajtod meg fejedet az Úr előtt. Ne lankadj meg a mindennapi odaborulásban. Legyetek példaképek az imádkozásban. Bátran kulcsoljátok össze kezeiteket még akkor is, mikor tudjátok, kevesen vannak, akik imaéletet élnek a társaságotokban. S ha kérdeznek Titeket, miért teszitek, akkor megnyílik a bizonyságtétel ablaka! Arra hív Jézus: Ti azért így imádkozzatok! Hadd fejeződjön be ez az Igehirdetés ugyanazzal a szóval, mint a Jézus által adott imádság! Úgy legyen! Ámen!

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Milyen jelenleg a te imádságod? Nincs? Száraz? Áldással átitatott?
2. Mennyire tudod szívből mondani azt az imát, amit maga Jézus tanított neked?
3. Érted-e, hogy az imádságra, így az Úri imára is, neked van szükséged?
4. Hogyan lehetne még kedvesebb az Úr előtt az Őt megszólításaid?

 

Schwancer Pál