Mustármag és kovász

 

„Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.” Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.” Máté 13, 31-33.

 

A Bibliaolvasó Kalauz szerint Jézus példázatait olvassuk napról napra Isten országáról. A Jézus korabeli zsidók számára kulcsfogalom volt az Isten országa. Várták, hogy eljön Isten királysága, Isten uralma megvalósul újra népe között, és ez fog megoldani minden bajt. Eljött Jézus, és meghirdette, hogy eljött az Isten országa. Csakhogy a zsidók valahogyan teljesen máshogy képzelték ezt az isteni uralkodást, mint Jézus; mást vártak tőle, mint amit Jézus hozott. Ez az értetlenkedés végig kíséri Jézus szolgálatát. Jézus pedig példázatokban tanítja őket Isten országa természetéről.

Nekünk a mai nyugati kultúrában nincs a gondolataink homlokterében az Isten országa. A zsidók ettől várták életük megoldását, mi pedig legfeljebb templomba való szókapcsolatnak gondoljuk ezt, az életünk fő problémáinak megoldását általában valami mástól várjuk. Ezért számunkra egy kicsit messzebbről kell indítani a tanítást az Isten országáról, Isten királyi uralmáról, mint Jézus akkori hallgatói számára.

 

A Biblia szerint minden azzal kezdődött, hogy Isten létrehozta az ő királyságát, amikor megalkotta a mindenséget, hogy abban az ő uralma érvényesüljön, az az uralom, ami az életet és a szeretetet építi. Az embert megbízta, hogy vele éljen, mint az ő szeretett gyermeke, és az ő uralmát képviselje a teremtett világban. A teremtett világ az eredeti állapotában Isten uralma alatt Isten szerint igen jó volt. Csak szeretet és élet jellemezte, ismeretlen volt a gyűlölet, a bűn és a halál.

Lázadás történt azonban Isten királyságában: az ember, akit Isten szeretetkapcsolatra teremtett, és ezért nemet is mondhatott Teremtőjének, nemet mondott és fellázadt. Ahelyett, hogy Isten uralmát képviselnénk, a saját királyságunkat építjük, és ezzel minden, ami eredetileg jó volt felborult. Megjelent az önzés, az öntörvényűség, a fájdalom, a szégyen és a halál. Az ember a saját bűnének rabja lett.

Isten megígérte, hogy helyreállítja az embert, és helyreállítja a világot, hogy újra minden igen jó legyen. Az emberiség évezredeken keresztül élt a lázadásban, s közben várt a megváltásra, mert mi magunk is szenvedünk saját magunktól és attól, amit a világgal művelünk. Isten pedig előkészítette egy család, majd egy nép életében a megváltást, a helyreállítást, az Isten uralmának eljövetelét. Amikor eljött az idő, Jézus ezzel kezdte meg földi szolgálatát: eljött az Isten országa. Ő, az emberré lett Isten hozta el ezt újra a földre. Tanítása arról beszélt, hogy milyen ez az uralom, csodái bepillantást adtak abba, hogy milyen az Isten országa, és hogy milyen lesz, ha majd egyszer teljesen megvalósul. Halálával és feltámadásával Jézus magára vette a bűn következményét, és legyőzte a lázadás lelkét. Utat nyitott a lázadó embernek, hogy kegyelmet kapva visszatérjen Isten uralma alá. A követőire bízta azt, hogy hirdessék meg az egész világon ezt a jóhírt, és hívják meg Isten uralma alá az elveszett embereket. Ehhez felhatalmazta őket Szentlelkének erejével. Megígérte tanítványainak, hogy egy napon mindenki számára láthatóan és hatalommal visszatér majd, és akkor látható formában hozza el Isten országát, amely most láthatatlan: teljesen helyreállítja ezt a világot, amelyben nem lesz többé bűn sem halál, sem semmi, ami ezekhez tartozik. Akik az ő uralma alá tértek, azok ebben az újjáteremtett világban élnek majd vele, újra az ő uralmát képviselve örökké, akik pedig továbbra is elutasították őt, lázadók maradtak, örökre kizárva maradnak ebből a királyságból.

 

A Biblia szerint ez nem csupán egy szép, régi történet, hanem ez a világ egyetlen, hiteles és igaz története. Jézus példázatai pedig itt és most meghívnak, hogy legyél részese ennek, hogy ez legyen a te életed kerettörténete is. Ennek fényében lásd és éld a mai napodat oszd be az idődet, a pénzedet, és hozd meg a döntéseidet, ennek a fényében lásd a jövődet.

 

Jézus minden példázatával mondott valami fontos információt az Isten uralmáról, a nagy helyreállításról. A mustármag és a kovász példázatával arról beszél, hogy Isten országa már itt van, Isten uralmának helyreállítása itt a földön már elkezdődött, de még nem lett teljessé, és nem azonnal és egyszerre jön el a teljessége.

A zsidók azt gondolták, hogy amikor eljön az Isten országa, akkor minden teljesen megváltozik. Azonnal eljön az élet és szeretet uralmának teljessége, és vége lesz minden gonosznak egyszer s mindenkorra. Egy rabbihoz lélekszakadva odarohant a tanítványa: Rabbi! A keresztyének azt mondják, hogy eljött az Isten országa! Mire a rabbi az ablakán át a piacra kinézve, éppen azt látva, hogy valaki almát lop a zöldségestől, megcsóválta a fejét és ezt mondta: nem hinném… Ha ugyanis eljött az Isten országa, akkor már csak jónak, szeretetnek és életnek szabadna lennie. Még nincs itt egészen biztosan, mert még mindig a gonosz uralmát látjuk.

Nem ismerős ez a kérdés számunkra is? Ha Isten van, ha valóban Isten az Úr, akkor miért történnek rossz dolgok a világban? Ha valóság az, amit Jézus mondott, akkor miért nem csak jó dolgok történnek? Miért tombol még mindig a gonoszság, és miért történhetnek rossz dolgok hívő emberekkel is? Mit gondoljunk az életről ebben a korszakban, és mit kezdjünk az életünkkel ebben a világba?

 

Mindkét példázat arról beszél, hogy Isten országa valósággal jelen van, és életet hordoz. Dinamikus és nem statikus. Nem egy halott régi ügy, üres hagyomány, vallásos forma, hanem élő valóság, ami valósággal meghatározza az életet, reménységet ad, mint egy mag, amelyik a földben csírázni kezd és szárba szökken, s mint a kovász, ami belülről átformálja az egész tésztát.

Jézus azt mondja: Isten országa elkezdődött. Itt van. Valóságos. Megtapasztalható. Átélhető. Be lehet kapcsolódni, meg lehet tapasztalni a valóságát, lehet élni az Isten uralma alatt helyreállított élettel. De még nem jött el a teljessége. Még tapasztaljuk a gonosz uralmát, a rombolást, a kísértést, a bűnt és a halált is. A teljes helyreállítás csak később jön el.

 

A mustármag példája az extenzív növekedésről beszél. Kicsi a kezdet, szűk körből indul el és fokozatosan növekszik. Jézus nem a fával kezdi, hanem a kicsiny maggal. Az a munka, amit Jézus itt a földön járva elvégezett a felületes szemlélő számára észre sem vehetően jelentéktelennek és kicsinek tűnik. A hatalmas Római Birodalom félreeső tartományában egy ácsból lett rabbi, és néhány ember a tanítványi köre. Egy kicsi mustármag. Ezt hagyta itt Jézus, amikor a mennybe ment. Aztán a mustármag növekedni kezdett. A 12 tanítvány körül pünkösd előtt mintegy 120 főnyi gyülekezet, majd pünkösdkor mintegy 3000 ember, aztán növekszik tovább Jeruzsálemből Júdeába, Samáriába, és egészen a föld végső határáig, ahogyan Jézus megígérte a tanítványainak. Azóta is minden generációban csatlakoznak Isten népéhez emberek, most már szinte kivétel nélkül minden nép a saját nyelvén olvashatja legalább az Újszövetséget. Vannak korok és helyek, ahol látványosabb, van olyan is, hogy egészen rejtett, de ma is növekszik ez a fa. Isten nagy történetének abban a korszakában élünk, amikor folyik az Isten országa népének összegyűjtése. Itt és most is. „Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egységében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi, és hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok.” (Heidelbergi káté 54. kérdés-felelet)     

 

De miért nem hirtelen, miért nem tömegesen? Erre válaszol a kovász példázata. Mit mond el Jézus a kovásszal? A kovász nem pusztán méretében növeli a tésztát, hanem megkeleszti. A kelt tészta minőségében más, mint a keletlen. A kovász nem felfúj, hanem belső változást munkál.

 

A világnak és az embernek ugyanis nem mennyiségi, hanem egészen mély, gyökeres, minőségi változásra van szüksége. A probléma nem az volt, hogy túl kevesen lettek az emberek Isten körül, hanem az, hogy megromlottak. Nem a létszám volt a baj, hanem a romlott, önző, öntörvényű szív. Ezért romlott meg a világ. Isten a világ helyreállítását nem abban látja, hogy sokan legyünk, hanem abban, hogy belső változást munkál: a szív belső változását.

Ezért nem volt elég a tanítást adni arról, hogy mi a jó – a törvényt megromlott szívvel nem tudta betartani Isten népe –, ezért nem elég a hívogatás, a jószándékra apelláló toborzás: megváltásra volt szükségünk! Jézusnak a végsőkig el kellett mennie, hogy a romlott szívünk, a lázadásunk következményét és átkát magára vegye, levegye rólunk, és így hívjon az Istennel való kapcsolatunk rendezésére, a bocsánat elfogadására és szeretetközösség újra kezdésére. Ezt pedig nem megy tömegesen, csak egyesével, én-te kapcsolatban.

 

Jézus ismerte a tömeget. Volt tömeggyülekezet körülötte, akiknek enni adott, és amikor a szív változásáról kezdett nekik beszélni, csak a 12 maradt körülötte. Ünneplő tömeg éltette virágvasárnapon, ő pedig sírt felettük, mert tudta, hogy a lelkes tömeg szíve továbbra is elveszett: néhány nap múlva öklüket rázva üvöltötték, hogy feszítsd meg. Sokan voltak, de a szívük távol volt az Úrtól, a kovász még nem járta át a tésztát.

 

A tömeget lehet fanatizálni, a tömeget lehet idomítani, még keresztvíz alá is lehet hajtani. De a szívet megváltoztatni csak személyes én-te viszonyban lehet. A mély belső változáshoz pedig időre van szükség. Az evangélium elterjedése szempontjából is, és a személyes életünk megváltozása szempontjából is.

 

Az Isten országának nagy összegyűjtése ma is folyik. De Jézus ma sem tömeget toboroz. Nem mond le arról, hogy helyre akarja állítani a világot, és ezt azok az életének belső megváltoztatásával kezdi, akik hozzá jönnek. Olyan mértékű belső változásra van szükség, amit a Biblia újjászületésnek nevez. Újjászületésre, és az új életben való növekedésre: létrejön, ami nem volt.

 

Hogyan történik ez? Isten megszólít. Igéje és Szentlelke által. „A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” Róma 10, 17. Isten szava kezdetben a semmiből teremtette a világot, ez a szó tudja helyreállítani a szívünket, az életünket. Újjáteremteni azt. Ezért vesszük ennyire komolyan mi reformátusok az Igét. Mindig ott indult ébredés, változás, reformáció, új élet az egyház történetében, ahol, és amikor újra felfedezték Isten igéjét, komolyan vették, és nyitott szívvel befogadták. Spurgeon a XIX. századi baptista igehirdető ezért mondta: „Nekünk nem feladatunk szórakoztatni azokat, akiknek nincs gusztusuk az evangéliumra.” Ránk Isten az ő igéjének hirdetését bízta. Nem toborzást, hanem az ige továbbadását.

Mert ahová az Isten igéjének a kovásza behull, ott élet indul, szívbeli változás, a kovász ugyanis keleszt. Nem keverhetünk akármit a tésztába, az ugyanis nem fog megkelni maximum megromlik.

Sok minden keltheti fel a figyelmünket Isten iránt. Egy megúszott balesett, egy gyógyulás, élmény, álom, érzés lehet, hogy fontos számunkra, de nem szül újjá bennünket. Ehhez Isten Igéjére van szükség! Isten országa kovásza a Lélek-áldotta Ige. Ezért az istentiszteleten, a gyülekezeti alkalmakon nem okos gondolatokat szeretnénk továbbadni, vagy a magunk véleményét terjeszteni, hanem az Isten aktuálisan megértett üzenetét igéjét hirdetni.

Meg is tapasztaljuk itt a gyülekezetben, hogy nem a mi módszereink változtatnak emberi életeket, nem a mi módszereink építenek gyülekezetet, hanem Isten igéje. Ahová az élő Ige hull, és nyitott szívvel fogadják, ott valódi élet változás támad az egyén és a közösség életében.     

 

Isten Fia a világ kezdetétől annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egységében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe… A mustárfa ma is növekszik, a kovász ma is keleszt és formál. Az Isten országa, Jézus Krisztus ma is itt van közöttünk, láthatatlanul, de valóságosan az ő Szentlelkével élő teremtő Igévé formálja az igehirdetés szavait. Amikor valamit megértesz, valami szíven üt, meghív vagy a változás felé indít, akkor Isten élő üzenete elért hozzád.

 

Ha ezt komolyan vesszük, mi a mi dolgunk? Hogyan tudunk bekapcsolódni a nagy összegyűjtésbe? Hogyan leszek én magam is élő tagja ennek a gyülekezetnek, az Isten országa közösségének?

 

A legfontosabb, hogy nyitott szívvel, változásra, engedelmességre készen fogadd az igét! Kovász nélkül nem kel meg a tészta. Az ige befogadása nélkül kimaradsz az Isten országából. Jézus számtalanszor elmondja, hogy azok tartoznak hozzá, akik megtartják a mennyei Atya akaratát, akik hallgatnak Isten igéjére. Élő ige nélkül nem megy! Ezt kell az igehirdetőnek is nagyon komolyan vennie. A lelkipásztor nem tanult előadó, hanem Isten elhívottja, aki Isten előtt kell álljon nyitott szívvel. Elsőrenden engem kell, hogy megszólítson az, mert ha nem, akkor nincs mit továbbadni! És a nyitott szívvel hallgatott igehirdetés munkál életet, megtérést, változást a hallgatók szívében, tibennetek.

 

Változásra kész szívvel kell fogadnunk az igét! Változnunk kell, mert Isten nem változik. Benne „nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” Jakab 1, 17. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Zsidók 13, 8. Ezért biztos kapaszkodó, kőszikla, hűséges, rendíthetetlen, megtartja a szavát, számíthatsz rá! De éppen ezért nekünk kell változnunk, hozzáigazodnunk, mert elhajlottunk tőle, nem vagyunk a helyünkön helyre kell állítani az életünket, vagyis visszaigazítani az Istenhez.

 

Egy olyan kultúrában élünk, ahol egyre inkább mindennek mércéje az ember. Az ember mindent magához akar igazítani. Még az Istent is. Nem elég, hogy eltérünk az Isten rendjétől, azt várjuk, hogy még a vallás, az egyház is igazolja azt, hogy helyes és megengedhető, amit teszünk. Ne beszéljünk az Isten rendjéről, ne beszéljünk a bűnről, a megtérésről, egyetlen igazságról, beszéljünk csak arról, hogy Isten mindenkit szeret – olyan értelemben, hogy mindenki tegyen csak nyugodtan azt, amit akar, járjon a maga útján, Isten jóváhagyja azt. Egy olyan kultúrában élünk, ami mindent megenged, csak azt nem, hogy a Biblia alapján Isten kijelentett rendjére hivatkozzunk, ahogyan erre Päivi Räsänen finn képviselőnő jelenleg a „keresztény” Finnországban folyó pere figyelmeztet.

Ez a kultúra nagyon beszélyes helyzetben van. Veszélyes az is, ha átlépem a vészjelző vonalat, de még sokkal veszélyesebb, ha eltörlöm, vagy áthelyezem egy másik helyre, mert akkor egy idő után már nem is érzem az életveszélyt, már a lelkiismeretem sem jelez.

 

Az élet Ura nem változik. Nála van az élet. És számunkra is az az élet egyetlen útja, hogy visszaigazodunk hozzá. A reformáció ezt jelenti. A megtérés ezt jelenti. Felismerem, hogy az életem eltér, elhajlott Isten akaratától, bűnbánatot tartok és Jézus vezetése alá, Isten királyi uralma alá hajtom az életemet. Így kapcsolódok be az Isten királyi uralmába, Isten országába. Ez az új élet, ez az élő hit. Ez az, amire az ige meghív bennünket.

 

Ezzel indul a hívő élet: 180 fokos fordulat, a magam módján élt élet helyett Isten uralma és vezetése alatt kezdek élni. És a hívő élet útján nap mint nap ezt az utat járjuk. Naponkénti megtérés, ahogyan Luther mondta. Naponként az igéhez igazodás. A hívő ember nem az az ember, aki meggyőződött a saját hibátlanságáról, sokkal inkább az az ember, aki meggyőződött Isten megváltó szeretetéről Krisztusban, és így van bátorsága szembenézni a bűneivel, beismerni azokat, és engedni, hogy Isten változást munkáljon benne nap, mint nap. Jaj nekünk, ha megkeményedünk, ha nagyképűen azt mondjuk: én már elég jó vagyok, legalábbis másokhoz képest, vagy én már csak ilyen maradok. Ennél rosszabb nem is történhetne velem, mint hogy olyan maradjak egy örökkévalóságon át, mint most vagyok!

 

Hála Istennek, hogy ahol az Isten országa megjelenik ott felkavarja az állóvizet, megszünteti az önbecsapás vakságát, elfújja a hamis önhittséget, leleplezi a bűnt, és az Isten kegyelme meghív a gyógyulásra, a helyreállításra, a változásra: a kovász keleszteni kezd. Mi pedig alázattal igazodhatunk Istenhez egyre inkább, ahhoz, aki nem változik, aki helyreállítja, helyére teszi az életünket!

 

A mi feladatunk nyitott szívvel, változásra készen hallgatni, befogadni Isten szavát. Élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket arra adott, hogy vele tartsuk a kapcsolatot: igeolvasás és hallgatás, imádság, a testvéri közösség gyakorlása, és hogy igazodunk hozzá az engedelmes szolgálatban, a küldetésünk betöltésében. Így formál, így keleszt a kovász.

 

Tulajdonképpen a küldetésünk, a missziónk nem is más, mint ez! Hogyan növekszik, hogyan megy tovább az Isten országa? Ahová a kovász behull, ott keleszteni kezd. Sokszor gondoljuk azt, hogy a misszió lényege a szervezés, a rendezvények, kampányok. Emlékezzünk csak: Isten országába nem toborzással folyik az összegyűjtés! Tömeget lehet toborozni, de megváltozott szívű, hűséges szövetségeseket nem!

A misszió lényege az, hogy engeded, hogy Isten igéje nap, mint nap hasson rád, változtasson téged, és ezzel az Isten által formált élettel benne élsz a „tésztában.”, vagyis  ott vagy a rád bízottak életében. Az életeden keresztül lehet ott Isten élő, életet változtató igéje. És a kovász keleszt. Nem azért, mert erre törekszik, erőlködik, hanem mert az a természete, hogy keleszt. Ahol megjelenik egy igeolvasó, imádkozó, engedelmes élet, ott hatni kezd. Ahol megjelenik egy igehallgató, imádkozó, egymást szerető, Istenhez engedelmesen igazodó közösség, ott hatni kezd. Mert az Isten országának az erejét, Jézus Krisztust hordozza az életében. Értjük? A misszió nem emberi erőlködés, hanem Isten ereje. Ezért nem megy úgy, ahogy mi elgondoljuk, csak úgy, ahogy Isten akarja. Vagyis a legfontosabb, amit a misszió érdekében tehetsz, ha megtérsz, ha engeded, hogy Isten formáljon téged, változtasson, igazítson egyre inkább az ő igéjének mércéje szerint. És így vagy jelen a magad helyén: a családodban, a munkatársaid, barátaid között, a szomszédságodban. E nélkül nem fog menni. Toborozni lehet máshogyan is, de Isten országába hívni nem.

Így viszont hatni fog. Talán nem azonnal, de a tészta megkeléséhez is idő kell. Lehet, hogy valaki el fog utasítani – ez is hatás! -, de lesz, akinek a szívét megindítja Isten saját maga felé rajtad keresztül. Talán te magad nem is veszed észre. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy az Isten országa növekszik.

 

Amíg az egész megkel. Ez a reménységünk. Sokszor talán elkeseredünk a világ állapotán, vagy még inkább a saját szívünk állapotán. Isten az életed helyreállításán dolgozik, ha a kezébe adtad magad, akkor ő végzi a munkát. „Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Filippi 1, 6. Nem kérdés, hogy ő nem végez félmunkát! A kérdés, hogy te már a kezébe adtad a szívedet, életedet?  

 

Isten az egész világ helyreállításán dolgozik! Isten országa már itt van. Jézus Krisztus győzött. De még nem nyilvánvaló ez az uralom. Még vár a megtérőkre, még nem jutott teljességre a helyreállítás. Lehet, hogy ma még lopnak a piacon, de napról napra közelebb van a teljes megváltás, az újjáteremtett, helyreállított világ, amelyben újra csak az Isten országa érvényesül, az élet és a szeretet, és ahol nem lesz helye a halálnak, a bűnnek, az önzésnek, és semminek, ami ezekhez tartozik. Mikor lesz ez a teljesség? Mikorra kel meg az egész tészta? Nem tudjuk. De te itt és most odaadhatod a szíved Jézus uralma alá, és engedheted, hogy ő igazítson magához, és az életed hirdetheti és munkálhatja az Isten országának a rendjét már ma.

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Mit jelent az számodra, ha a Biblia Isten országáról szóló nagy története lesz életed mindennapjaidat meghatározó kerettörténete?
2. Hogyan munkál Isten igéje életedben nap, mint nap változást?
3. Mit gondolsz a misszióról, saját személyes küldetésedről az ige alapján?          

                   

Végh Miklós, lelkipásztor