Olvasandó: 16. zsoltár; 1János 4, 7-21.

„Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” Máté 22, 35-40.

 

Böjti időszakban vagyunk. Többféleképpen böjtölünk. Vannak, akik lemondanak ilyenkor ételről, italról, esetleg valami másról. Mindenki tudja, hogy miről mond le, és azt is, hogy miért pont arról. Aki pedig nem vállal ilyen lemondást, szintén tudja, hogy miért tesz így. Egyben azonban – reménység szerint – egyet értünk: a böjt arra való, hogy koncentráljunk Jézusra, és fókuszáljunk a lényegre.

 

Koncentráljunk Jézusra. Ezért vagyunk itt a templomban. Az istentiszteleten hasonló a szituációt élünk át, mint 2000 évvel ezelőtt a felolvasott történet alaphelyzete volt: középen Jézus és a hallgatók körülötte. Hisszük, hogy Szentlelke és Igéje által ma is itt van közöttünk Jézus láthatatlanul, de valóságosan, mi pedig rá szeretnénk figyelni.

A korabeli hallgatóság ott és akkor kísértette Jézust. Meg akarta fogni, ellenőrizni, vizsgáztatni, leckéztetni akarta, mindenestre ebben a kifejezésben benne van, hogy nem tanulni akart tőle, nem az Isten személyes üzenetére volt kíváncsi, ami őt megszólítja.

 

Adja Isten, hogy a te szituációd ebben eltérjen attól a 2000 évvel ezelőtti helyzettől a saját érdekedben. Adja Isten, hogy ma nyitott szívvel hallgasd az igét, készen arra, hogy átvedd, amit neked elkészített az Úr. Mert ő itt van, és ez különleges lehetőség. Tudsz ilyen nyitott szívű igehallgató lenni? Sok minden akarja elterelni a figyelmedet, nem könnyű, de életfontosságú, mert „a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által” Róma 10, 17. Ez igaz, akkor is, ha még nem sokat értesz az igehirdetésből, igaz akkor is, ha már megmozdult a szíved, de igaz akkor is, ha már 200.000 km-es hívőként évtizedek óta a hit útján jársz, kívülről fújod a Bibliát, és szolgálsz a gyülekezetben. A hitünk, az életünk és a szolgálatunk megújulása csakis az evangélium által lehetséges.

 

Ezért Jézus a Bibliából válaszol, a Bibliából idéz. Az Írásból, amit az őt kérdező írástudó csípőből tud idéz. Mégpedig az akkor legismertebb igékkel válaszol:  „Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” 5Mózes 6, 4-5. „Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR!” 3Mózes 19, 18.

 

Ma sincs szükségünk más tanításra életünk megújulásához. Nincs szükségünk másra. Csak az Igére, amit lehet, hogy már ismerünk is. Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy valami más, valami új tanítás, eszme felé forduljunk, ami eltér az Igétől! Az Igére van szükségünk, amit már hallottunk, lehet, hogy idézni is tudunk, sőt talán még a gondolatainkat is el tudjuk mondani róla. Mégis újra és újra hallanunk kell, hogy a szívünket ez formálja, újra ez határozza meg és ne más!

 

Jonathan Edwards 18. századi puritán teológus, misszionárius mondta ezt: ne csak világos legyen számodra az Ige, hanem valóságos is! Érted, de vajon a jelen pillanatban ez határozza meg az életedet, a döntéseidet? Ez hajt? Nemrégiben hallottunk tanítást arról, hogy nem elég az, ha csak a külső viselkedésünkön változtatunk, hanem a belső hajtóerőnknek, a szívünknek kell megváltoznia. De hogyan változik meg a szívem? Úgy, ha az evangéliumot hallom, és az szíven talál, formálja a szívemet. Az élő Ige nem csak informál, de át is formál. Lehet, hogy az információt már tudod, de hallanod kell (újra meg újra) az evangéliumot, hogy ez formálja a szívedet. Tudom, értem, de ez befolyásolja (még mindig, most is) a szívem? Koncentráljunk Jézusra, figyeljünk így az evangéliumra, várjunk tőle sokat, a szívünk, az életünk megváltozását!

 

Bibliai kérdések vasárnapja van ma. Ebben a történetben egy bibliai életkérdés hangzik el. Böjtben fókuszálunk. Ez a kérdés, egy igazi fókuszbeállító kérdés. „Melyik a nagy parancsolat?” 613 parancsról és szabályról tudott az akkori zsidó ember, elég nehéz még áttekinteni is. Mégis, melyik A NAGY? Melyik AZ EGY? Melyik a központi, ami mindent meghatároz?

„Ettől függ az egész törvény és a próféták.” – mondja Jézus. Függ. Ez a szó írja le például az ajtó felfüggesztését. Ez a zsanér, amin az ajtó függ, megfordul. Ha a zsanér erős és a helyén van, akkor biztonsággal fordul az ajtó, kinyit és bezár, rendeltetésszerűen működik az élet. Ha a zsanér nincs a helyén, rozsdás vagy törött, akkor nyikorog, rángatni kell, kifordul a sarkából, leszakad.

A Lelkészi Hivatalhoz tartozik egy öreg, békebeli, súlyos páncélszekrény. Az ajtaja egyszer leszakadt, mert eltört a zsanér. És ez a súlyos ajtó történetesen ráesett az azt kinyitó irodavezetőnkre. Úgy kellett kimenteni alóla. Nem érezzük időnként úgy, hogy ránk szakad az élet? Nem 613, hanem 10 millió kötelesség, megfelelés, elvárás, teher, aggodalom, fenyegetés, bántás, sérülés, betöltetlen vágy, törekvés… Szétesünk, alászorulunk, ki húz ki alóla? Darabokban az élet: különböző szerepekben, az életünk különböző területein itt is ott is teljesítenünk kell: munkahely, család, barátok, gyülekezet, és jó lenne egy kis idő magunkra is. Olyanok vagyunk, mint a tányérpörgető akrobata, aki mindig ahhoz a tányérhoz szalad, amelyik éppen leesni készül. Hogyan fér bele minden egy életbe? Jó volna egy lelki zsanér, amin minden megfordul! Valami olyasmi, hogy egy életem van, egységes egész, mindenhol ugyanaz vagyok: Isten gyermeke, és az én Uram osztja be az életemet.

 

A böjt az elcsendesedés időszaka. Ha az Igével állunk meg a csendben, akkor Jézusra figyelhetünk. És Jézus azt mondja: fókuszáljunk, koncentráljunk: 613 „dologért aggódsz, és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.” Lukács 10, 41-42.

Melyik a nagy parancsolat? A zsanér a helyén van? Látod még, hogy miért küzdesz? Látod még, hogy miért élsz? Nem az a kérdés, hogy egy kérdőíven meg tudnád-e ezt fogalmazni, hanem az, hogy a szívedet ma mi mozgatja? Amikor arra gondolsz, hogy a hétvége után mi vár rád ezen a héten, látod-e azt az egyet, ami valóban fontos?

 

Mi hát az élet zsanérja? Mi az, amin megfordul? Melyik A parancsolat?

„Szeresd” – mondja Jézus. A Biblia végig arról beszél, hogy az élet lényege, értelme, zsanérja a szeretet-kapcsolat, és nem a birtoklás, az irányítás, az élvezetek, a fogyasztás, még csak nem is a tudás, és nem a teljesítmény. Szeretet-kapcsolat. A Szentírás az első lapjain leírja, hogy Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette férfivá és nővé. Ez a mondat sok mindent jelent, de azt mindenképpen világosan kifejezi, Isten a saját magával és egymással való szeretet-kapcsolatra adta az életünket és nem másra!

 

„Szeresd az Urat!” Isten az embert avégre teremtette, „hogy teremtő Istenét igazán megismerje, szívből szeresse, és vele örökké boldogan éljen, őt dicsérje és magasztalja” (Heidelbergi Káté 6. kérdés-felelet) Ismeret, bizalom, életközösség, kötődés, ragaszkodás, gyönyörködés, engedelmesség. Ahogy a 16. zsoltár imádsága ezt megfogalmazza. Nincs egy szó sem arról, hogy mit birtokolsz, mit irányítasz, mennyit fogyasztasz, mekkora a tudásod, és mennyit teljesítesz. Ezek is benne vannak az ember életében Isten akarata szerint, de nem a legfontosabbak, nem tartoznak a lényeghez!  „Szeresd az Urat!” Erre kaptuk az életünket, mindennek erről kellene szólnia.

 

Jézus a mértéket, a normát is elmondja: teljes lényeddel. És ez a teljes két hangsúlyt is hordoz:

 

Teljes vagyis osztatlan, egységes szív és élet. „Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.” Zsoltárok 16, 2. Te vagy az én Uram. Tied vagyok, nem másé. Neked adom a szívem, vagyis az életem irányítását. Te vagy a jó, és az a jó, amit te adsz nekem. Amit rajtad, a veled való kapcsolaton kívül kaphatnék, nem a te kezedből, az nem jó. Az nem kell. Te vagy az Úr az életem minden területén. Az életem egyik területét sem vonom ki az irányításod alól, nem tartom a saját kezemben, és nem uralkodhat más az életemben, csak te. Gondoljuk végig így az életünket! Teljes? Osztatlan? Hány felé osztod a szíved, az életed? Mi mindenben bízol? Mi mindentől várod a biztonságot, örömöt, beteljesedést, értékességedet, elrejtettséget? Mi mindennek adod oda az erőd, a szíved, a lelked, ami kívül van az Úron? Vajon mindent az ő dicsőségére teszel?

 

Teljes vagyis odaszánt szív, erő és élet. Hogyan szereted az Urat? Beleteszed magad, azt, ami tőled telik, vagy visszatartod, kíméled, nem adod bele magad? Nem jól működő házasságok hátterében sokszor kiderül, hogy vagy az egyik vagy mindkét fél azt mondja: nem vagyok biztos abban, hogy vele kellett összeházasodnom… Ilyen látással, szívvel, hozzáállással egyszerűen nem működhet jól egy házasság! Hiába mondtad ki az anyakönyvvezető, sőt még az úrasztala előtt is az igent, ha a szívedben még nem tudtál igent mondani a házastársadra! És van, aki évtizedes házasság után is ezzel küzd! Mondj igent végre a szívedben is! Ne tartsd vissza magad!

És az Istennel való kapcsolatban? Lehet, hogy külsőképpen igent mondtál. Itt ülsz a templomban, gyülekezeti tag vagy, talán konfirmáltál is, adakozol és szolgálsz az Úrnak, teszed mindezeket, de milyen szívvel teszed? Gyökössy Endre példázata szerint hordozhatod a sorsodat úgy, mint púpot, és beleroppansz, vagy mint keresztet és ember leszel. A különbség: a púpot le akarod rázni, nem mondasz rá igent, szabadulni akarsz tőle, panaszlod egy életen át. A keresztet vállalod, aláteszed a vállad, és szívből igent mondasz rá. Ha nehéz is, ez az én utam. Igen! Igent mondasz arra szívből, amit Istenért teszel? Aláteszed a vállad? Beleteszed a szíved? Beleteszed magad? Igent mondasz az Úrnak? És a szívedben (még mindig) ott van az igen? Nem kellene megújítani, vagy talán az életedben először sok nyűglődés után végre teljes szívvel kimondani: Igen, Uram, a tied vagyok, bármi történik is!

„Aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.” Máté 16, 25. Gondoljuk végig, hogyan tartjuk vissza magunkat, hogyan hagyjuk nyitva a kiskaput, a visszavonulási utat?

Jézus nem a teljesítményedet nézi, hanem azt, hogy beleteszed-e magadat? Megtetted-e azt, ami tőled telt. Mert az dicsőíti Istent, és annak gyümölcse lesz előbb utóbb (pl. a Jézusnak odaszánt, átadott 5 kenyér és 2 hal elég lesz 5000 embernek Jézus kezéből)

 

„Szeresd felebarátodat!” A második pedig hasonló ehhez. Nem azonos, hanem hasonló. Vagyis Isten és az embertárs szeretete nem ugyanaz, nem felcserélhető (első és második!), de szorosan összefügg és nem választható el egymástól.

Hasonló. Egyfelől az embertárs szeretete csak Isten szeretetében érthető helyesen. Ahogyan az az apuka értette ezt, akit megkérdezett a kislánya: „Édesapa, kit szeretsz legjobban a világon?” „Istent” – hangzott a válasz. „Még anyánál is jobban?” „Igen.” „Még nálam is jobban?” „Igen. Tudod, kislányom, én mindent – anyát és téged is – Istentől kaptam. És akkor tudlak titeket is helyesen szeretni, ha őt szeretem a legjobban. Ő mondja meg azt is, hogy hogyan szeresselek titeket.”

Lelkészhéten voltunk, és sokat beszélgettünk arról az ideológiai nyomásról, ami nemi identitás kérdésében egyre erősebben az egyházakra nehezedik, amivel szemben a nyugati egyházak és államok már beadták a derekukat. Elhangzott a kérdés, ha a Bibliára figyelő keresztyén emberként te azt mondod, hogy a homoszexualitás gyakorlati kiélése, a homoszexuálisok házassága a Biblia szerint nem Isten szerint való, és valaki megkérdez a szeretet parancsolatára hivatkozva, hogy hogyan szerethetnéd őt felebarátodként, mint saját magadat, ha nem engeded meg neki, hogy kiélje azt a vágyát, amit te a házasságban megélhetsz, akkor mit válaszolhatsz? A szeretetet parancsát jól értve csak ezt mondhatod embertársadnak: Isten szeretetében tudlak csak téged is szeretni. Isten tudja, hogy mi a jó. És én semmilyen szeretet nevében nem mondhatok igent arra, amire Isten nemet mond. És téged is csak az Istenben való bizalomra tudlak hívni, még ha ez azt is jelenti, hogy le kell mondanod valamiről, amire nagyon vágysz… Az Úr az első! Nem a szerelem és a szexualitás a legfontosabb, még ha ma közfelfogás ezt is hirdeti. Nem a szerelem és a szexualitás az Isten! Szerelem nélkül lehet élni, de Isten nélkül nem! Értjük? És ez a heteroszexuális emberekre is vonatkozik! A szerelem nevében nem lehet akármit megtenni! A mai nyugati kultúra kicsavart szeretetfogalma helyett az Ige, az evangélium szeretetfogalmát vegyük komolyan. A szeretet nem azt jelenti, hogy mindent szabad. A szeretet nem azt jelenti, hogy szeretem az igeellenes magatartásodat. A szeretet azt jelenti, hogy téged, a személyedet elfogadom, de a bűnödet elutasítom. Isten is így szeret minket. Ezt megértve tudjuk a két emberi szélsőség az elítélés és az elnézés között a bűnbocsánatra kész szeretet útját járni.

 

Hasonló. Másfelől Isten és az embertárs szeretete nem választható el egymástól. Mert az Isten iránti szeretetünk az embertárs iránti szeretetünkben mutatkozik meg. Mit értünk azalatt, hogy szeretjük Istent? Érzéseket? Szép szavakat? Dicsőítő énekeket? Liturgiát?

Jézus elég világosan fogalmaz: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” János 14, 15. „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” János 15, 12. „Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” 1János 4, 20-21.

Jézus szeretete megfoghatatlan? A láthatatlan Jézus iránti szeretetemet úgy mutathatom meg, hogy a látható embertárs kézzel fogható szükségeiben segítek. Persze sokkal nehezebb a látható, időnként fárasztó, bosszantó és hálátlan embert szeretni, mint a láthatatlan Jézust, de így lesz valóságos!

 

Jézus itt is elmondja a mértéket, a normát: „mint magadat.” A másik életét, személyét tekintsd olyan fontosnak, mint magadat. C.S. Lewis mondta a sikerörömről: Isten azt akarja, hogy szívből örüljünk a sikereknek. A másikének ugyanúgy, mint a magunkénak. Rendben van a zsanér?

A másik életét és személyét tekintsd olyan fontosnak, mint magadat, és szolgáld az ő életében Krisztust!

 

A pszichológusok itt azt szokták mondani, hogy mindez csak akkor lehetséges, ha szereted magadat. Szerintem a Biblia pontosabban fogalmaz, és mi maradjunk meg nyugodtan a Biblia mellett: Isten és a felebarát szeretetére az szabadíthat fel, ha meglátod, szívből megérted, hogy szeretett vagy, szeretve vagy, Isten szeretettje vagy. Máshogyan nem fog menni. Semmiből nem adhatsz valamit. Mikor Isten megfordította az életemet, rendbe tette a szívemet, az egyik nagy felismerésem éppen ez volt. Azon gyötrődtem, hogy mit kell teljesítenem ahhoz, hogy Isten elfogadjon? Tudtam, hogy ez a nagy parancsolat, konfirmáltam én is. Ha azt parancsolja Isten, hogy szeressem, akkor megpróbálom szeretni. De hogyan lehet parancsra szeretni? Az már nem szeretet! Mit tegyek? Egyszer csak szíven talált a sokszor olvasott ige: „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” 1János 4, 10. Nem az számít, hogy én mennyire szeretem Istent, hanem egyedül az ő szeretete számít. Csak az ő szeretetére lehet építeni. Amikor ez az üzenet elérte a szívemet, egyszer csak felszabadultam a szeretetre. Nem kell megütnöm semmilyen mércét, szeretve vagyok! Akkor szabadon, méricskélés nélkül, hálás szívvel szerethetem őt! Egy ilyen Isten csak szeretni lehet! Csak az ő szeretetére lehet építeni, az enyémre nem. De az ő szeretete felszabadít arra, hogy akármilyen tökéletlenül is, de mégis hálás szívvel szeressem őt!

 

Böjtben fókuszálunk. Nem véletlenül kezdjük mi, reformátusok minden évben úrvacsorával a böjtöt. Emlékeztetni szeretnék erre. Mert az úrvacsora fókuszál. Az evangélium közepére. Olyan sok fontos tanítás hangzik el az igehirdetésekben. Isten azonban az úrvacsorát azért adta, hogy csak egyet mondjon. Az úrvacsora látható módon arra mutat, amit Jézus a kereszten értünk tett. Az egy fontosat mondja el ezzel Isten: Ennyire szeretlek téged, aki képtelen vagy szeretni. Nem a bűnödet szeretem, hanem téged. Annyira szeretlek, hogy a bűnödet néven nevezem, elválasztom tőled, felviszem a keresztre, elítélem, elpusztítom, hogy megszabadítsalak tőle téged egyszer s mindenkorra. Ennyire szerettelek téged. És még mindig ennyire szeretlek. Ma is. És eltöröltem azt is, ami ma nyomaszt, terhel, elválaszt tőlem. Borulj elém bátran, valld meg a bűnöd és fogadd el Jézus Krisztusért a bocsánatot! Emlékezz a szíveddel, hogy mit tett érted, mire volt képes érted ez a szeretet. Engesztelő áldozatul küldte a Fiát a te bűneidért. Ez a zsanér! Ő a zsanér, aki megtart, helyre tesz, megtisztít és visszahelyez a valódi küldetésedbe. Jézus Krisztus az élet zsanérja. Vele indulhatsz tovább ma megújult életközösséggel! Ámen.      

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Hogyan tapasztaltad meg azt, hogy Isten az evangélium által újította meg az életedet, a szíved indítékait, a látásodat bizonyos kérdésekben?
2. Hogyan tapasztalod annak a terhét a mindennapokban, hogy „darabokra esik szét” az élet? Hogyan segít a mindennapokban eligazodni az, ha van egy lelki zsanér, amin megfordul az életed?
3. Mire hívta fel a figyelmedet az Istennel való kapcsolatod szempontjából a „teljes” kifejezés két hangsúlya: osztatlan és odaszánt?
4. Mire hívta fel a figyelmedet az embertársaid szeretete szempontjából ez a mondat: Egyfelől az embertárs szeretete csak Isten szeretetében érthető helyesen, másfelől Isten és az embertárs szeretete nem választható el egymástól?
5. Hogyan tapasztaltad meg azt, hogy annak megértése, hogy Isten szeretettje vagy, felszabadít a szeretetre?

 

Végh Miklós, lelkipásztor    

 

  aHa