Olvasandó: Filippi 4, 4-7. Máté 24, 3-14. 29-51.

„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. És ha a második vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” Lukács 12, 35-40.

 

Nehéz körülmények között élünk. Határaink mellett háború, két év világjárvány, ami még nincs egészen a hátunk mögött, külföldi politikai nyomás, a választások állandó harci feszültsége és bizonytalansága. Tele vagyunk feszültséggel. Életünk váratlan fordulatai, illetve a bizonytalan jövő felteszik nekünk a kérdést: készen vagy-e? Felkészültél-e? Amikor megváltoznak a viszonyok, amikor olyan kihívásokkal kell szembenézned, amivel eddig nem, amikor az ismeretlen jövő nyomaszt, hogyan lehet készen a hívő ember?

Meséltem már a gyülekezetben a háborús traumát szenvedett pécsi asszonyról, aki a 90-es évek elején, amikor ott tanultam, állandóan két táska élelmiszerrel sétált az utcán, hogy soha többet ne éljen át olyan nélkülözést, amit a háború idején kellett elszenvednie. Így kell felkészülnünk? Minden helyzetre kidolgozott „B” tervvel, menekülési stratégiával? Vagy úgy, hogy az ismeretlen jövőtől való félelmünkben megvesszük Nostradamus aktuális jóslatait a 2022. évre, mert még a biztos rossz is jobb, mint az ismeretlen és bizonytalan?

Az aggodalom, a szorongás, a romboló stressz lényege az, hogy az ember minden helyzetre önmagában akar készen lenni: elképzeli előre a jövőt, és azon görcsöl, hogy hogyan hárítsa el azt a tragédiát, ami lehet, hogy be sem következik. Így előbb-utóbb összeroppan, mert nem tud mindenre felkészülni, még arra sem, amire pedig azt hiszi, hogy igen, mert nem tartjuk a kezünkben az életünket.

Isten ajánlata a felkészültségre ez: „Veletek vagyok minden napon.” Máté 28, 20. Mindig megtaláltok. Én készen vagyok, felkészültem, soha nem alszom, soha nem veszítelek szem elől egy pillanatra sem. Nálam minden helyzetre megvan a terv, hiszen én tervezek és áldott tervem van veled. Légy készen – vagyis bízz bennem, és élj mindig velem. Ne kutasd a jövőt, bízd rám! Ahogyan valaki megfogalmazta: „Nem ismerem a jövőt, de ismerem a jövő Urát, és az elég nekem. Az ő kezében van az életem, a sorsom.” Élj minden élethelyzetedben Isten valóságában, örömödet is vele éld meg, nyomorúságodban is belé kapaszkodj! Mindenkor az Úrban, mindenkor örüljetek, mindenkor, mindent vele beszéljetek meg. Isten mindig készen van. Ő ugyanaz, benne nincs változás, ő hűséges. Vajon te készen vagy-e?

 

Jézus példázata szerint az életünk alapvető biztonsága, az, hogy az adott helyzetben betöltjük-e életünk célját és végül célba érünk-e, ettől az egytől függ: készen vagy-e? A mindennapi megállásunk nem a változó körülményektől függ, hanem csak ettől az egytől, ahogy az életünk végső értékelése, célba érkezése, vagy kudarca is egyedül attól függ, hogy készen vagyunk-e? Így készen voltunk, készen vagyunk-e?

 

Jézus több példázatában is az eltávozott uruk visszatérésére várakozó szolgákhoz hasonlít bennünket.

 

Jelenleg bizonyos értelemben olyanok vagyunk, mint azok a szolgák, akiknek az Uruk elutazott. A hívő (keresztyén) ember életének nagy feszültségét fogalmazza meg ez a kép. Jézus azt ígérte, hogy velünk van minden napon. Ő ezt az ígéretet meg is tartja. Szentlelke és Igéje által velünk van. Ez a jelenlét valóságos, de láthatatlan, és empirikus eszközökkel bizonyíthatatlan. Sőt néha a körülöttünk levő események is mintha azt támasztanák alá, hogy nincs itt, nem figyel ránk Isten. Hit által vesszük komolyan, és hit által komolyan véve tapasztaljuk meg valóságosan az ő jelenlétét. Éppen ezért ez a jelenlét nem magától értetődő és természetes nekünk, akik hajlamosak vagyunk arra, hogy a szemünknek, az érzékeinknek higgyünk elsősorban, és arra támaszkodjunk.

 

Ez az ellentmondásos helyzet és ebben a hitetlenségünk okozza azt, hogy amikor veszélyben vagyunk, vagy csak bizonytalannak látjuk a jövőt, olyan intenzíven tudunk rettegni és aggódni. Mert ismerjük ugyan az igét, hogy ő velünk van, most is közel van, de baj van a hitünkkel: nem vesszük ezt reálisnak, valóságosnak, nem erre építünk, mert nem látjuk, és csak azt vesszük komolyan, amit látunk magunk körül.

 

És ez az oka az engedetlenségeinknek is. Tudjuk, hogy valamit meg kellene tenni, de nehéz. És a lehúzó erő erőteljesebben hat ránk, mint nem látható Urunk világos parancsa. Vagy tudjuk, hogy valamit nem szabadna megtennünk, de pillanatnyi vágyaink vagy érdekeink erőteljesebb hajtóerőt jelentenek, mint nem látható Urunk parancsa. Ráadásul úgy tűnik, hogy sokszor megússzuk következmények nélkül…

 

Ebben a jelenlegi helyzetben komoly problémánk a világgal, hogy látszólag következmények nélkül át lehet lépni Isten rendjét: össze-vissza beszélni, rágalmazni, gazemberségeket elkövetni alattomosan stb. A zsoltárok fogalmazzák meg ennek szélsőséges megnyilvánulását: „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.” Zsoltárok 14, 1. „Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene. Térjetek észhez, ti ostobák a nép közt! Ti esztelenek, mikor jön meg az eszetek? Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna? Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne?” Zsoltárok 94, 7-10. Gyakorlati ateizmusnak szoktuk nevezni ezt a jelenséget. Lehet, hogy az ember nem tagadja Isten létét – sőt talán még templomba is jár -, de az élete világosan arról beszél, hogy Isten nem realitás, nem valóság számára. Nem számol vele, nem hallgat rá, nem számít rá, nem veszi komolyan.

Mennyi szörnyűséget látunk ebben a világban? Látszólag következmények nélkül lehet a gonoszságot művelni. Nagyon sok megmagyarázhatatlan szenvedést is látunk magunk körül emberek életében, szeretteink életében, vagy a saját életünkben. Mintha Isten nem lenne, vagy elérhetetlenül távol lenne, elutazott volna, hátat fordított volna a teremtett világnak.

 

„Legyetek készen!” – mondja Jézus. Ebben a világkorszakban, ebben a valóságban ti lehettek készen. Más szóval élhettek az Isten valóságát komolyan vevő hittel, és megtapasztalhatjátok minden helyzetben azt, hogy Jézus nem ment el, nem fordított hátat, nem zárta be a fülét, nem vette le rólunk a kezét, élhetünk vele, megtapasztalhatjuk az ő erejét, vezetését, békességét, gondoskodását, vigasztalását, gyógyító szeretetét itt és most hit által kapcsolatban, életközösségben vele!

 

Ő készen van! Legyetek készen! Egy másik példázatban ugyanezzel a szóval a vendégségre hívó Úr adja át a meghívást: „Jöjjetek, mert már minden készen van.” Lukács 14, 17. Ő elkészítette már azt a lakomát, és elkészítette ott a te helyedet is! És ez nem csak egy távoli menyországot jelent, hanem már most életközösséget nap, mint nap! (A közel keleti kultúrában a közös étkezés életközösséget jelent! v.ö.: Jelenések 3, 20.) „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” János 14, 1-3. Elkészítette a helyet az Atya házában, a családban, az otthonodat Istennél. Akkor, amikor a kereszten végig harcolta a csatát érted, és közvetlenül a halála előtt egy még erősebb kifejezést használt: „Elvégeztetett!” János 19, 30. Be van fejezve, tökéletes, készen van! Érted? Ő azt mondja: én kész vagyok befogadni téged, megvendégelni téged, kiállni melletted. Ez nem kérdés. Készen vagyok, és a helyed a családban, az asztalnál készen van, kész vagyok veled élni minden napon és örökké. Te kész vagy-e? Te velem vagy-e? Te jössz-e? Te ennek valóságában élsz-e nap, mint nap?

 

Életünk fordulatai, nehéz, szorongató helyzetei készenlétből vizsgáztatnak bennünket. Tudjuk, hogy a világ változik körülöttünk, az életünk állandóan változik. Egyszer minden elmúlik, semmi nem marad úgy, ahogy most van. A mi Urunk viszont ezt mondja: Én mindig veletek vagyok. Ez soha nem változik meg. Vajon mindig ki tudunk tartani mellette? Mindig vele vagyunk? Vagy a váratlan helyzetekben kapkodnunk kell? Mikor is beszélgettél vele őszintén utoljára? Mi minden rakódott oda az utóbbi időben közéd és közé? Egyáltalán ismered őt személyesen?

Életünk fordulatai, fenyegető körülményei, az ismeretlen jövő nyomasztó terhe Isten kegyelmes eszközei arra, hogy megkérdezzen ezeken keresztül: Készen vagy? Ezek által felébreszt, hogy Isten felé fordulj, és rendezd vele a kapcsolatodat, (újra) benne kapaszkodj meg. Mert nem is a körülményeink, a körülöttünk levő világ hullámzása, a terheink számítanak igazán. Nem az, hogy mit veszítünk, hogyan oldjuk meg, milyen körülmények között élünk tovább. Ezek is fontos kérdések, de az igazán fontos kérdés az, hogy készenlétben élünk-e? Vagyis valósággal azzal az Istennel élünk napi életközösségben, aki ezt mondja: „veletek vagyok minden napon”, „közel vagyok…” (Filippi 4, 4-7.)

Rá nézünk-e? Benne bízunk-e? Neki mondjuk el, azt, ami aggaszt, szorongat? Adhatja nekünk az ő minden értelmet meghaladó békességét a vele való beszélgetésben? És ez nem passzív, elviselő életet jelent, hanem aktív engedelmességet is: Itt és most megtesszük-e azt, amit ő ránk bízott? (Jézus arról is beszél, hogy felelős megbízatással rendelkező szolgák vagyunk: Máté 24, 45-51.)

Ebben a korban hasonlóak vagyunk azokhoz a szolgákhoz, akiknek bizonyos szempontból eltávozott az Uruk. Figyelmen kívül lehet hagyni. „Legyetek készen!” – mondja Jézus. Vagyis fedezzétek fel, hogy a hit megtapasztalhatja az ő jelenlétét Igéje és Lelke által. Ti éljetek vele hit által most is! Addig is, amíg színről-színre fogjátok látni őt. Mert eljön az az idő is.

 

Hasonlóak vagyunk azokhoz a szolgákhoz, akiknek egy napon visszatér az Uruk az utazásról. Nem végleg ment el, csak vendégségbe ment. Vagyis nem lesz mindig így, ahogy most van! Eljön az az idő, amikor színről-színre látjuk majd őt, közvetlenül tapasztaljuk majd az ő valóságát a földi érzékeinkkel is, kikerülhetetlenül szembe kell néznie vele mindenkinek akár akarja, akár nem: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.” Jelenések 1, 7.

„Legyetek készen!” – mert az lesz életetek nagy megmérettetése. Minden változás, minden kihívás, minden váratlan nehéz helyzet megpróbálja az életünket, és változásra hív. Az az utolsó nagy változás lesz azonban az igazi vizsga, amire Isten a mostani kihívásokkal készít. Minden más csak felkészülés, próbavizsga. Ott már nem lehet majd változtatni! Lejár ez a korszak, amit ismerünk, amit úgy nevezünk, hogy földi élet. Nem lesz azonban vége mindennek, hanem valami egészen új helyzetben találjuk majd magunkat. A halálunkkal vége lesz számunkra a földi világnak, vagy ha addig nem halunk meg, akkor az egész világkorszak végében, Jézus visszajövetelében találkozunk ezzel a valósággal. Mert az Úr jön vissza, az Úr jön felénk, és színről-színre közvetlenül tapasztalható módon találkozunk majd vele. Olyan módon, hogy többé nem lehet őt figyelmen kívül hagyni, többé nem lehet őt a véleményeink alapján hamisan elképzelni, nem lesz többé bizonytalanság hívőnek és nem hívőnek sem. És akkor egyedül annak lesz hatása az örök sorsunkra, hogy milyen viszonyban voltunk vele, amíg figyelmen kívül hagyható volt, amíg „távol” volt!

 

Mindig „legyetek készen!” Azt ugyanis világosan megmondta, hogy visszajön, de napot és az órát nem. Hajlamosak vagyunk vizsgaidőszakokban és pihenési időszakokban gondolkodni az életről. Határidőkben előtte hajtós időszakkal, utána fellélegzéssel és lazítással. Van, aki jobban előre készül, és van, aki a legutolsó pillanatban kapkod, de a határidő közeledése mindannyiunkra serkentőleg hat. Valaki egyszer azt mondta: „Semmi sincs olyan jó hatással a kreativitásra, az ihletre, mint a határidő előtti utolsó nap.”

Jézus nem ad nekünk határidőt. Legyen a ruhátok állandóan felövezve: a keleti ember hosszú ruhája gyaloglás vagy munka közben volt felkötve, hogy el ne botoljon benne. Leengedett ruhával nem lehetett szabadon mozogni a hasra esés veszélye nélkül. Legyen lámpásotok meggyújtva: abban az időben nem villanykapcsolóval gyújtottak lámpát, még gyufa sem volt. Képzeljük el, hogy valaki váratlan helyzetben sietősen a sötétben kezd el bajlódni a tűzcsiholással!

Mind a két kép egyet jelent: ne akkor kezdj el kapkodni, mert akkor már nem lesz idő. Állj készen! A hűséges szolga mindig várja, hogy betoppan a gazda. A hűséges szolga mindig szolgálatban áll, mindig valósággal számol Urával, és számít rá. Mindig Urával él.

 

Mégpedig azért, mert itt – ahogy mondtam is – egy folyamatos szeretetkapcsolatról van szó. Szolgák az Urukkal. Nézzétek, hogy milyen kapcsolat ez! Felszolgál nekik! Nem a hagyományos despota és rabszolgák kapcsolat, hanem családias, szeretetkapcsolat, amelyben az Úr nagyon nagyra becsüli hűséges szolgáit! Ő az Úr ennyire megbecsüli szolgáit, ennyire szeret és ennyire értékel!

 

Jézus visszajövetelével kapcsolatban egyáltalán nem az a kérdés, hogy határidőre rendbe tudod-e szedni magadat. Vagy hűséges vagy, vagy nem! Vagy hozzá tartozol, vagy nem! Vagy szereted őt, vagy nem! Vagy engedelmeskedsz neki, vagy nem!

Egy szeretetkapcsolatban mindig fájdalmas, ha nem viselkedsz mindig a szeretet szerint, csak határidőre hozod rendbe magadat. Az csak látszat szeretet, nem valóság! Képzeljük el a serdülő gyerekeket, akiket otthon hagytak szüleik rájuk bízva a házat. Ők mindent megígértek, aztán amikor kitették lábukat a szülők, akkor féktelenül bulizni kezdtek a haverokkal gondolva, rendet teszünk majd, mire megjönnek az ősök. Micsoda lelepleződés és csalódás, ha a szülők hamarabb jönnek meg, mint számítanak rá! Vagy ha egy nappal korábban toppan be a férj vagy a felség és mást talál a házastársával. Vajon szeretet az, ha határidőre elsimítja az ember a dolgokat? Jó kapcsolat az, ha valakivel így élünk? Ugye, a szeretet az, ha végig engedelmesek és hűségesek vagyunk, és így nem számít, hogy mikor toppan be az Úr. „Legyetek készen!” Milyen fájdalmas az, ha nem szeretett Urunk örömteli hazajöveteleként éljük meg a pillanatot, hanem a nem kívánt tolvaj ijesztő betöréseként!

 

A kérdés nem az, hogy mikor jön, hanem az, hogy ma készen vagy-e? Ha Jézus most jön, akkor ezt a készenlétet találja a szívedben? Ha most jön, mi az, amiben talál: amit teszel, ami megtölti a szívedet, amin gondolkodsz, amire törekszel, ahogy viselkedsz a többiekkel? Arról beszél az életed, hogy te az övé vagy, aki az ő szeretetéből él, szereti őt, szolgálja őt, és hűségesen vár rá? „Legyetek készen!” Tedd fel magadnak a kérdést – ne csak itt a templomban, hanem – otthon. munkahelyeden, munkában, pihenés közben, amikor senki nem lát, minden helyzetben: ha most jön, miben talál? Készen vagyok?

 

Még egyszer: készen lenni azt jelenti, hogy hit által kapcsolatban lenni a láthatatlanul és mégis valóságosan velünk lévő Úrral. Ahogy az egyik gyermekének fogalmazza meg: „Én tudom, hogy él, él, él, él az Úr! Honnan tudom? – ezt kérdezed. Onnan, hogy ma reggel beszéltem vele!” Az Úr elment olyan értelemben, hogy nem látjuk őt, de velünk van, megszólít, és megszólíthatjuk. „Meglátják őt, akik átszegezték…” Az egyetlen, ami elválaszt a vele való valódi kapcsolattól, a rendezetlen bűnünk. Ahogy mondtam, ő pontosan azzal készítette el a helyünket maga mellett, azzal készítette el a hazavezető utunkat, az életközösséget önmagával, hogy meghalt a kereszten, és a mi bűneink büntetését hordozta ott el. Készen lenni nem azt jelenti, hogy megtisztítom magamat, és most már hibátlan vagyok, hanem azt, hogy nem ragaszkodom ahhoz, amit Jézus megítélt, amibe ő belehalt. Azt a bűnt, amit felismertem, megvallom, bocsánatot kérek érte, és újat kezdek vele, átadom neki a szívemet, vagyis átadom neki az irányítást. A vele való kapcsolatban járok hűségesen minden nap. Vele élek. A hűséges szolga sem hibátlan, de ebben a kapcsolatban elkötelezett, Jézushoz ragaszkodó ember. Felövezett derékkal és világító lámpával annak az Úrnak a parancsait keresi engedelmesen, aki meghalt érte, megbocsátott neki és kegyelmébe, szeretetébe fogadta. A hűséges szolga ha elrontja, akkor nem akar a rossz úton maradni, hanem bocsánatot kér, és újra kezdi. Bárhol, bármilyen körülmények között az Úr szolgája.

 

Boldog az a szolga, akit ebben talál az Ő Ura! Boldog, mert így tapasztalja meg a mindennapok terhei, váratlan fordulatai között azt, hogy valósággal vele van az Úr. Jézussal élve nem nekem lesz erőm mindent elhordozni egyedül, hanem ő van velem, és minden nap az aznapra szükséges gondoskodást, bölcsességet és erőt ő adja meg. Ma is és holnap is, és amíg csak itt a földön élek. Akármit is hoz az élet, azt én vele élhetem meg, mert vele vagyok, így vagyok készen bármi történik is. Mert engem önmagamban ugyan  készületlenül találhatnak az élet fordulatai, de az én Uramat nem találja semmi készületlenül, és én vele vagyok, ő pedig velem van! Boldog vagyok, mert Isten minden értelmet meghaladó békessége valóságos, akármi történik is: az ő jelenléte adja, a vele való együttlétben kapom, mindig annyit, amennyi kell (soha nem előre, de idejében)! Így lehetek felkészült! A mára és a holnapra. Az Úrral. Csak így valóságos a hit ereje.           

 

És boldog az a szolga, mert amikor az Úr visszatér, vagyis amikor majd színről-színre látjuk őt, akkor asztalhoz ülteti, és felszolgál neki. Megdöbbentő ez a kép arról, hogy mivel vár az Úr az út végén. Nem zsarnok a mi Urunk, hanem szerető Atya, aki azért hív magához, az ő szolgálatába, azért kéri a szívedet, hogy megajándékozhasson, hogy áldást adhasson. És az örökkévalóságban ünnepet készített el neked!

 

Nem ellentmondásos, hogy még figyelmeztetni kell bennünket? Miért kérdés az, hogy készen vagy-e? Miért nem törődnek ezzel sokan, és maradnak ki ebből a közösségből? Vajon ez az Isten nem érdemlné meg a szívünk bizalmát? „Legyetek készen!”

 

A mostani terhek, változások, félelmetes körülmények, és a jövő bizonytalansága ébresztenek bennünket: ha ma kell menned, vagy ha Jézus ma jön, készen vagy-e a nagy találkozásra, a nagy változásra? Most hív az Úr, hogy bízd rá magad, vele indulj, vele élj, őt szolgáld hűségesen, hogy vele legyél készen akármit is hoz a holnap. És örömmel találkozz majd vele színről színre, amikor visszajön!

Ámen.

 

Kérdések azt igehirdetéshez:

1. Mire figyelmeztetett és mivel bátorított téged ez az Ige életed váratlan fordulataival és Jézus visszajövetelével kapcsolatban?
2. Mi az, amit megértettél abból, hogy mit jelent a Biblia szerint készen lenni?
3. Mire indít ez most személyesen téged?

 

Végh Miklós, lelkipásztor