Lekció: Apostolok Cselekedetei 2, 22-36.

„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart gyönyörűség jobbodon.” Zsoltárok 16, 8-11.

Húsvét, a feltámadás ünnepe, örömünnep, a teljes öröm ünnepe. Egy 2000 évvel ezelőtti húsvéti prédikációt olvastunk fel a Bibliából, Péter igehirdetését az első pünkösdkor, amelynek a textusa a mi mai textusunk. 2022. húsvétján az igehirdetés alapigéje megegyezik a kb. 2000 évvel ezelőtti jeruzsálemi igehirdetés alapigéjével: Dávid zsoltára, egy ószövetségi imádság Kre. 1000 körülből.

Látod ezt a grandiózus ívet, amely végigvonul a történelmen? Isten igéje, ígérete, nagy terve összeköti Dávid 3000 évvel ezelőtti valóságát, a mi 21. századi valóságunkkal, és a kettő között, a történelem közepén Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása. Teljes öröm. Teljes élet. Ez Isten terve Dáviddal, aki egy konkrét élethelyzetben felismerte és megfogalmazta ezt erről szóló imádságában, egyben – tudtán kívül – egy olyan próféciát mond, ami 1000 évvel később Jézus Krisztus feltámadásakor teljesedett be. Mi pedig ma a teljes örömről, a teljes életről gondolkozva visszatekintünk a 2000 évvel ezelőtti húsvétra Jézus feltámadására. Isten terve ezzel a világgal, benne a mi életünkkel a teljes öröm, a teljes élet. Ezt a tervet Jézus Krisztus halálával és feltámadásával váltotta valóra. Erre figyeljünk ma a 16. zsoltár születése után 3000, Jézus feltámadása után 2000 évvel. Mit jelent Istennek ez a terve és hogyan kapcsolódhatunk be ebbe a tervbe itt és most?  

Teljes. A mai nyugati kultúrában kicsit nehezen értjük meg ezt a fogalmat. Világunk leggyakrabban hangoztatott, nyíltan és rejtetten sulykolt üzenete így hangzik: többet, nagyobbat, növekedés. Ez a kultúra az elégedetlenség felkeltésére épül. Vágyj mindig többre, másra, törekedj, szerezz, fogyassz! Mindig hiányosnak érezzük az életünket, mindig van egy újabb cél, egy újabb vágy, amit el kell érni. A teljes viszont az, aminél nem lehet többet mondani. Teljes, amikor minden kirakódarab a helyén van, amikor kerek a világ, aminél a több már kevesebb lenne, amikor a legfontosabb dolgok a helyükön vannak, amikor hálás vagyok az életért, elfogadom a sorsomat, békesség van bennem, és reménységgel tekintek a jövőbe.

Gondold most végig őszintén, kedves Testvérem: 2022. húsvétot ünnepelve teljesnek érzed az életedet? És most nem azt kérdezem, hogy hány diplomád van, mennyi van a bankszámládon, mennyire vagy sikeres a munkádban, hány gyereked és unokád van, milyen képet szeretnél sugározni magadról. Nem a körülményekre kérdezek: járvány, háború, hatósági árak, válság, euró árfolyam. Még csak nem is az egészségi állapodról van most szó. Nem azt kérdezem, hogy jársz-e templomba, hány éve tértél meg, hányszor olvastad végig a Bibliát, és milyen szolgálatod van a gyülekezetben, mennyire tartod hívőnek – vagy szeretnéd annak mutatni – magadat. Nem ezeket kérdezem. Csak annyit, hogy ha a szívedbe nézel, ha a titkos pillanataidra gondolsz, teljesnek érzed-e az életedet? Szembe mersz nézni ezzel a kérdéssel? Ha pedig őszintén csak magad és Isten előtt azt válaszolod, hogy nem, akkor tovább kérdezek: miért nem teljes az életed? Mi az, ami szerinted hiányzik? Mi az, ami teljessé tenné? 

Temetéseken gyakran idézem Kosztolányi Boldog szomorú dal című versét. Szerintem nagyszerűen megfogja azt az emberi szorongást, hogy a szívem mélyén azt érzem, hogy valami lényeges hiányzik az életemből. Felsorolja, hogy tulajdonképpen mindene megvan, amit ember ebben a világban kívánhat magának a teljes élethez, aztán őszintén megvallja, hogy mégis valami megmagyarázhatatlan vágy, szorongás, hiányérzet tör rá éjszakánként. Végül így fogalmazza meg ennek okát: „Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, A kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben.” Nem teljes az élet, ha az Isten alakú űr, nincs betöltve, ha nem vagy élő szeretetkapcsolatban életed Teremtőjével.

A teljes élet, nem a körülményei, vagy az őt körülvevő emberek magatartása miatt teljes, hanem amiatt, hogy betölti célját: „hogy teremtő Istenét igazán megismerje, szívből szeresse, és vele örökké boldogan éljen, őt dicsérje és magasztalja” (Heidelbergi Káté 6. kérdés-felelet). A teljes élet, amikor te abban a valóságban élsz, hogy Istennel közösségben, az ő szeretetében vagy, nála vagy otthon. Amikor az ember a helyén van, betölti a küldetését, békességben van Istennel, önmagával, az embertársaival és a teremtett világgal, megelégedett és hálás. Teljes. A kulcs az istenkapcsolat. Nem az, hogy tudsz az istenkapcsolatról, hanem az, hogy benne élsz. Nem az, hogy valamikor ez valóság volt számodra, hanem az, hogy most ez élő és központi valóság az életedben. A hiányérzet pedig annak visszajelzése, hogy vagy nem ismered ezt a kapcsolatot, vagy zavarok vannak az Istennel való kapcsolatodban! Mindezzel fontos szembenézni, hogy megérthesd, miért a teljes öröm ünnepe a húsvét, és hogyan kapcsolódhatsz be ebbe a teljes örömbe te is!    

Isten teljes életet készített nekünk az ő szeretetében. Amikor kiestünk ebből a hivatásunkból, az életünk eltört és torzó, hiányos lett. És a világ is eltört: mindent megfertőzött a bűn és a halál. Mindenben ott van valami fájó hiányérzet. Ha egy pillanatra megéljük a teljesség érzését, legszívesebben utánakapnánk, hogy rögzítsük, de tudjuk, hogy úgyis hiába, egy pillanat alatt tovatűnik. Isten terve az ezzel a világgal, hogy újra teljessé tegye, és velünk is, hogy újra teljes életet éljünk, teljes örömmel. Ez a terv vonul végig a Biblián. Az Ószövetség az előkészítés szakasza. Közben ott van benne a kiáltóan fájó a hiányérzet. Vannak emberek, akik Istennel élnek, de olyan sok minden nincs a helyén, olyan sok mindenről nem értjük, hogy hogyan kerül a képbe. Az Ószövetségben ez a hiány betöltés után kiált. Azután eljön Jézus. Benne jön el a megvalósulás. Halála és feltámadása a történelem közepe, fordulópontja, Isten tervének lényege. Mindent, ami tönkreteszi az életet, ami elszigetel, rombolja a szeretetet: a bűnt és a halált Jézus halála és feltámadása helyezi hatályon kívül. Ő alapozza meg a teljes életet. Az Ószövetség kegyeseit rá nézve fogadta el Isten, és ma is az ő halála és feltámadása ad teljes életet.

1. Jézus meghalt és feltámadt. Lehetünk rendezett kapcsolatban Istennel. „Tenálad, jobbodon, veled…” „Otthon az égben.” Dávid hogyan beszélhet ilyen bensőségesen az Istennel való kapcsolatáról? Most olvastuk végig az életét. Nem volt éppen tökéletes, sőt olyan dolgokat is tett, amelyek simán közbotrányt okoznának, illetve amiért ma börtönbe zárnák (pl. Betsabé történet). Hogyan fogadhatta őt Isten így a szeretetébe? Kompenzálta valamivel a rossz tetteit? Szép imádságokat írt? Vagy bocsánatot kért, és azzal minden el van rendezve? Elnézte neki Isten, mert szépen tudott bocsánatot kérni? Nem, ahogy senkinek nem nézi el az Úr, Dávidnak sem. Mégis megbocsátott neki. A bocsánat árát pedig ki kell fizetnie valakinek. Ezt fizette ki Jézus! Halálával bemutatta az engesztelő áldozatot Dávid helyett és helyettünk. Feltámadásával Isten megmutatta, hogy elfogadja ezt az áldozatot. Már Dávidnak is erre tekintettel bocsátott meg, amikor őszinte bűnbánatot tartott. Mert ő tudta, hogy ő fogja kifizetni az árát.

Neked is. Teljes életet nem lehet rendezetlen bűnnel élni, mert az kizár téged a mennyből, elzár és távol tart Istentől. Jézus Krisztusért bocsánatot kérhetsz és kaphatsz, békét köthetsz Istennel, helyére kerülhet az Isten alakú középső darabja a lelkednek, otthon lehetsz az Úrnál, újra élő valóság lehet számodra az ő szeretete! Teljes öröm van Tenálad, mert Jézus Krisztus meghalt és feltámadt! Hogyan kapcsolódhatsz be ennek valóságába? Úgy, hogy egészen komolyan veszed, hogy a teljesség hiányát az Istentől való eltávolodásod okozza. Istentől pedig nem távolíthat elé téged semmi és senki kizárólag a te rendezetlen bűnöd. Amíg a körülményeket okolod, amíg a másik embert hibáztatod, amíg zúgolódsz és elégedetlenkedsz, nem tudsz kimozdulni ebből az állapotból. Saját magam is átéltem, amikor rendezetlen volt a kapcsolatom Istennel. Megülte valami szorongás az életemet. Nem volt bizonyosságom, nem volt örömem. „Valami zavarja a látásodat.” – mondta nekem akkor valaki.  Évekkel később értettem meg: egy valami zavarhatja csak a látásomat! A bűnömet kellett felismernem, letennem, megvallanom, és újra Jézus Krisztus vezetése alá rendelnem következetesen az életemet. Óriási változást hozott ez a fordulat. Emlékszem előtte lelkészi megbeszéléseken sok-sok panasszal vettem részt, és végtelenül fáradtan jöttem haza, utána megújult életű lelkész barátaimmal sok nehézséget, harcot osztottunk meg egymással, de abban a valóságban, hogy mindezt Istennel harcoljuk, és ezekről a beszélgetésekről megújult erővel tértem haza. Mert egészen más, amikor Isten nélkül panaszkodsz, mint amikor Istennel hordozod az élet nehézségeit. Kész vagy-e megtérni őszintén az Úrhoz, aki bűnbocsánatot és szabadulást szerzett neked, vagy tovább panaszkodsz, és rombolsz magad körül? Jézus valóban meghalt és feltámadt! Van valódi bűnbocsánat, valódi szabadulás!  

2. A vele rendezett kapcsolatban, a vele való közösségben megtapasztaljuk: Él az Úr, velünk van minden napon. Sokszor gondoljuk, hogy milyen jó volt a tanítványoknak, hogy közvetlenül Jézussal találkoztak, vele voltak együtt. Gondolunk rá, hogy milyen jó nekünk, hogy mi is életközösségben lehetünk Jézus Krisztussal, aki láthatatlanul, de valóságosan velünk van Igéje és Szentlelke által. Kéz a kézben Jézussal. „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart gyönyörűség jobbodon… Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.” Jézusra nézek – ez azt jelenti, hogy imádkozom, és az igére figyelek – minden helyzetben. Nem csupán imasétára, napi csendességre hív, hanem arra, hogy minden percben vele legyünk. Tanítványainak ezt a jelenlétet ígéri mennybemenetele előtt. Feladatot ad nekik, és azt mondja, hogy miközben ebben a feladatban járnak, velük lesz. Ő adja a napi instrukciókat, és ő gondoskodik ehhez a hozzávalókról: körülményekről, munkatársakról, erőről stb.

Nem ez a teljes élet, Testvérek? Mennyire túl tudjuk terhelni magunkat azzal, hogy mi akarjuk kitalálni azt, hogy mit kell tennünk. Vagy egymáshoz mérjük magunkat, az emberek elvárását próbáljuk teljesíteni. Teljes élet helyett így állandó hiánnyal, befejezetlenséggel, alulteljesítés érzéssel élünk. Vagy másik oldalról az teszi tönkre az életet, hogy az ember nem találja a helyét benne. A semmittevés, vagy fölösleges dolgokkal tölti az életet. Azzal a  nagyravágyással, hogy egyszer majd eljön az igazi feladat, ami méltó lesz hozzá, addig is biztonság kedvéért nem csinál semmit. Állandó kisebbrendűségi érzés, bizonyítási kényszer őrli fel így az életet.  

Mekkora lehetőség, hogy nap, mint nap figyelhetünk Jézusra, arra, hogy milyen feladatot szánt nekünk, és semmi más dolgunk nincs, csak abban hűségesnek lenni. „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Efezus 2, 10. Mekkora szabadság, hogy megláthatom, Isten tervének teljesítése számomra a teljes élet. Ennél többet nem lehetne tenni, mert a több már kevesebb!

Mekkora bíztatás, hogy ha ebben járunk valósággal megtapasztaljuk, hogy mellettünk áll az élő Úr az ő lehetőségeivel! Erőt ad minden helyzetben, elkészíti a megoldást. Dávid megtapasztalta Isten segítségét a szorultságban, a szabadítást. Megtapasztalhatom, hogy Jézus velem van ma és erőt, szabadítást készít, velem lesz holnap is, és minden napon. Gondoskodik rólam, vezet, betölti testi-lelki szükségeimet. „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” Zsidók 4, 14-16. Az irgalmas Főpap, aki végig járta az emberi életet, és odajárulhatunk minden nap hozzá, mert ma is él, és velünk van.  

Az Úrral való közösségben leszel szabad a hálára, bizalomra, szívbeli örömre, és így leszel testi-lelki biztonságban. „Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.” 9. vers. És így tapasztalod meg, hogy a problémába nem halsz bele. „Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.” 10. vers. Ugye sokszor egy-egy probléma nyomása alatt azt gondoljuk: végem van! Olyan erős a szorongás, mintha belehalnék. Micsoda megtapasztalás az, hogy az Úr elkészítette a kiutat, nem hagyott a halálban, megszabadított a bajból, nem haltam bele! Nem hagyott a sírban, vagyis nem hagyott cserben, nem hagyott a mélységben, kihúzott! Hála neki!

Olyan jó, amikor bizonyságot tudunk tenni az Úrtól kapott valódi erőről, bíztatásról, szabadításról.

3. Jézus feltámadt, legyőzte a halált, ezért a földi élet vége után is van tovább. Mert egyszer mindannyian meghalunk. Lesz egy probléma, baj, betegség, baleset, elfáradás, amibe bele fogunk halni. Ez a szorongás van minden emberi szorongás mögött: a halálfélelem. Ha ez a szorongás üli meg az életedet, akkor nem túl sokat segít neked egy-egy siker, nehéz helyzetből szabadulás. Jézus feltámadása azt jelenti, hogy az Istenben bízó élet örök biztonságban van. A 10. vers bizonyságtétel arról, hogy Dávid valamilyen szorongató bajba nem halt bele, megtapasztalta az Úr szabadítását. Dávid azonban egy napon megöregedett, és meghalt. A 10. vers azonban egy prófécia is. Nem Dávidról, hanem Dávid Fiáról Jézus Krisztusról. Az apostolok, az első keresztyének Jézusra alkalmazták ezt a próféciát. Dávid, aki írta ezt a zsoltárt meghalt. Jézus Krisztus azonban miután meghalt a mi bűneinkért nem maradt a sírban: feltámadt. Az ő feltámadása pedig nem azt jelenti, hogy visszajött a halálból, hanem azt, hogy átment a halálon és legyőzte azt. Utat nyitott mindazoknak, akik hozzá tartoznak, benne bíznak, hozzá kötődnek, minket is átvisz a halálon és örök boldogságra támadunk fel! Isten valóban nem hagy cserben a legnagyobb bajodban sem: nem hagy a sírban! Újjáteremti a világot és újjáteremti az életünket. Ezért lehet igaz minden körülmények között, hogy biztonságban van tested-lelked!

 Valóban az élet útját mutatja meg, valóban teljes öröm van nála, és valóban örökké tart a gyönyörűség az ő jobbján. Mert van örök élet. Lehet, hogy itt a földön nem szabadulsz meg minden nehézségből, nem mindig alakulnak a vágyaid szerint a dolgok, de ha Jézusra bíztad az életed, ő az élet útján célba visz, az ő tökéletes országába, a teljes örömbe, amit nem ront el semmilyen üröm.

A feltámadás és örök élet reménysége nélkül érthetetlen torzó a (keresztyén) élet. Csak egy megtört és sehová nem vezető hídpillér innenső hiányos íve. Ha látjuk a másik hídlábat, ha látjuk az ív másik felét is, akkor érthetjük csak meg a teljes képet. Akkor lesz teljes az, ami hiányosnak tűnik. A feltámadás és az örök élet reménysége nélkül talán feladnád bizonyos helyzetekben. Ez a reménység azonban azt hirdeti: mindig van tovább! Ne add fel, érdemes tovább küzdeni és mindvégig kitartani Jézus mellett.

Ha itt Isten szeretetében vagyunk otthon, az Úrban, az Úrral élünk, akkor a végén nem derékba törik az élet, hanem akkor, amikor már nem lesz több feladata számunkra, amikor már nem akar tovább formálni, akkor hazahív, és mi hazamegyünk. Ez a teljes kép. Enélkül hiányos torzó marad az élet és érthetetlen a mai nap. Ebben a reménységben azonban értelmet nyer minden: nem hiábavaló a küzdelem, mert van feltámadás!  

Most újra megkérdezem: teljes az örömöd? Teljes az életed? Teljessé lehet. Nem a körülményeid megváltozása fogja teljessé tenni. Én sem tudlak meggyőzni akármilyen igehirdetéssel sem. Magadat is hiába győzködöd, vagy bizonygatod akár a környezetednek is.

De Jézus él. Ma is itt van. A megterített Úrasztala is azt hirdeti neked, hogy testét megtörték vérét kiontották azért, hogy te bocsánatot kaphass. Élsz-e vele? Feltámadt és itt van Lelke és Igéje által készen arra, hogy veled éljen. Befogadod-e? És igéjét olvasva, imádkozva, neki engedelmeskedve jársz-e vele nap, mint nap? Testvéreket adott neked, akikkel támogathatjátok egymást az úton. Megfogod-e a kezüket? Kibékülsz-e velük? Elengeded-e neheztelésedet, bocsánatot kérsz-e, és megbocsátasz-e te is? Jézus él és egy csodálatos ünnepre hívott meg. Lehet-e ez a te reménységed is? Az Úrral indulsz-e tovább innen? 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Hogyan rendezted kapcsolatodat Istennel? Mi az, amit most kellene rendezned a Jézus által megszerzett bűnbocsánatban?
2. Hogyan tapasztaltad meg azt, hogy Jézus ad konkrét feladatokat és segítséget minden nap?
3. Hogyan jelent számodra erőforrást a mai kitartáshoz az örök élet reménysége?