Úrnapi Istentisztelet a Református Szeretetszolgálatért
Szolnoki Református Egyházközség
2022.05.16. 10:00
Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az az Istentől született, és ismeri az Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Ha szeretjük egymást, az Isten lakik bennünk és az Ő szeretete lett teljessé bennünk. Ámen.
Ezekkel az igékkel köszöntelek mindnyájatokat ezen a szeretetszolgálatnak szentelt vasárnapon.
Adjunk hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete.
Hálaadással fennállva énekeljük a 69. zsoltárunk első versét, amely így kezdődik: „Úr Isten, tarts meg és segíts engem …”
Helyünket elfoglalva folytassuk a megkezdett zsoltárunk éneklésével Isten dicsőítését, és énekeljük a 69. zsoltár 2-től 7-ig tartó verseit.
Imádság
Jóságos Istenünk, édes Atyánk, összegyülekeztünk házadban, hogy közösen dicsőítsük szent neved, hogy előtted megvalljuk méltatlanságunk, alkalmatlanságunk és bűnös voltunk. Együtt vagyunk most hogy a Szentlélek megerősítse Bennünk az akarást és a Te kegyelmedben való bizonyosságunkat.
Összegyülekeztünk, hogy egymást kölcsönösen intsük és az egymás iránti felebaráti szeretetre készüljünk.
Jöjj segítségünkre, Úr Isten, szólj ma hozzánk. Szenteld meg Istentiszteletünket, fogadd kegyelmeddel dícséretünket, és hallgasd meg atyai jóindulatoddal imádságunkat. Használd fel ez órát is édes atyánk, hogy minket a helyes útra hívj. Ne engedd, hogy a jóban megrestüljünk, sőt úgy vezess minket, hogy boldogságunkat mindinkor benned keressük. Ámen.
Igeolvasás
Textus: Róma 11, 1-10
„Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.” Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.” Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A kiválasztottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek, ahogyan meg van írva: „Adott nekik az Isten bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel nem hallhatnak mindmáig.” Dávid is ezt mondja: „Asztaluk legyen számukra csapdává és hálóvá, megbotlássá és megtorlássá. Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, és hátukat görnyeszd meg egészen.”
A felolvasott igeszakaszóból kiemelve újra olvasom az 5. verset.
Igehirdetés: „A maradék”
Csak maradék? Kérdezi a nagy-mellényű ember. Hogy-hogy csak a maradék? Csak egy darabka, csak egy rész, amely már nem kell senkinek. Csak az ami visszamaradt? A maradéknak a mai ember életében egyre kevésbé van értéke.
Ha a dologi valóságot nézzük, akkor csak nézzük meg egy-egy szemétszállítás vagy lomtalanítás alkalmával mi minden az amit mi emberek kidobunk, mert úgy gondoljuk, hogy arra a maradékra már nincs szükségünk. Ha csak egy-egy menzai ebédnél megnézzük. A korábbi korokban azt tanítottuk a gyermekeinknek, hogy csak annyit szedjen amennyit megeszik. most pedig csak szedjük-szedjük „mondván ez nekünk jár, mert megérdemeljük”, aztán pedig a töménytelen mennyiségű maradék pedig kerül a szemétbe. Igen, a szemétbe, mert ma már az ételhulladákot nem lehet a háziállatok etetésére használni – hivatalosan. Maradék. Maradék erő, energia. Dolgozunk, hajtunk nap nap után, és éjszakát nappallá téve. Aztán pedig amikor már elfáradunk, és nem tudunk ugyanúgy teljesíteni, akkor valahogy elfelejtkeznek rólunk, és mi magunk is elfeledkezünk másokról.
Maradék. Maradék barátok, rokonok. Ilyenkor hallik a kérdés. Te még mindig a helyeden vagy? Gyere sokkal jobb ezen a munkahelyen! Gyere sokkal jobb másik, idegen országban. Gyere ne maradj le, ne maradj a helyeden. Hallatszik a világ zaja. A mai sikeres ember állandóan mozgásban van, és mindig a több és a még több felé hajt. Ugyan már a maradék. „Csak az ostobák maradnak maradéknak”. Biztos ez? A Szentírás erről beszél?
A világ így és még ígyebbül gondolkodik a maradékról. És vannak azért olyanok is, akik megbecsülik a maradékot, akik emlékeznek és emlékeztetnek, ők a megmaradt darabban az egészet látják.
A Bibliában, Isten kijelentésében csendben végighúzódik a maradék motívuma. Illés történetére gondoljunk vissza, vagy akár Gedeon történetére. Isten a maradékot nem feleslegnek tekinti, hanem egy olyan résznek, melyben benn van az egész. Úgy tekinti, mint eszenciát.
A felolvasott bibliai igeszakaszban Pál apostol a maga istentelen korára, sőt a zsidó nép Krisztus váltságát el nem fogadó létállapotára alkalmazza, mintegy oppozíciókét. A sokság, amely sötétségben jár, és a kicsiny, lenézett, „maradék” akik már megtapasztalták, átélték a kegyelmet.
Pálnál itt a Római levél ezen részében, és kicsivel korábban Ézsaiás elhívására is utal, ahol a maradék képe a következőképen jelenik meg.
„Menj!” – küldte Ézsaiást az Úr. Azt az üzenetet kell elvinned a néphez, hogy az hiába hall és lát, nem ért és nem ismer, mert nem figyel igazán az Úrra. Bűnei miatt az Úr kemény ítéletet hoz, kiürül és lakatlanná lesz az ország. Ha marad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri. De ahogy a fának kivágás után is marad gyökere a földben, ami kihajt, a maradék – a „szent mag” – majd benépesíti újra az országot.
Ebből pedig számunkra az ígéret ragyog fel. Az az ígéret, hogy az Istentől távol élő, nyomorult világban is felragyog a Krisztus, felragyog a Kegyelem. Pál a magán túlmutató hűséges „kicsiny maradékot” az Isten kegyelméből megmaradt, és hozzá ragaszkodókként írja le.
Mindebből két üzenet van számunkra:
1, Csak kevesen tartatnak meg azoknak a nagy tömegéhez képest, akik Isten népének nevét magukra vonatkoztatják. Ebben számunkra a nagy felkiáltójel, hogy mindig nagyobb tömeg az akik magukat a vallásos közösséghez tartozónak tartják, mondhatjuk úgy hogy a „kultúr keresztyének”. Így számomra és számodra az a kérdés, hogy átélted e már a Isten megváltó szeretetét?
2, Csak Isten ereje, kiválasztása tartja meg azokat, akiket az Úr minden érdemre való tekintet nélkül kiválasztott. Itt jelenik meg a kegyelemből való választás, a héber szóhasználat szerint az ingyen kegyelemből való választást jelenti, az üdvösségre való elhívás.
Isten elhívása minden esetben az üdvösségre vonatkozik.
Fontos ezt saját magunk számára is hangsúlyoznunk, mert az üdvösség a Bibliában és az üdvösségre való elhívás nem csupán a bűnbocsánatot jelenti. Azt is, a bűnbocsánatot is, de nem csak azt. Igen Krisztus váltságával a bűneim meg vannak bocsátva, ez a KEGYELEM, ez amit nem a jó magaviseletemért kapok, hanem Isten áldó kezéből elfogadhatok. A Biblia szerint Isten elhívása jelenti mindazon javak átvételét, amit a hívőnek Jézus Krisztus megszerzett. Ez pedig nemcsak a bűnbocsánat, hanem: a vele való közösség, a benne való élet, a megigazítás, megszentelés,. Mindazok a javak, amelyeket Jézus Krisztus nagypénteki és húsvéti elégtételével, feltámadásával nekünk megszerzett.
Isten üdvösségre hív, és szolgálatba küld. (személyes példa)
A szolgálatba a hívőt küldi Isten. Lehet, hogy egybeesik a küldéssel, mint pl. Ézsaiásnál. Isten elhívja, és azonnal küldi is: menj. Lehet, hogy egybeesik, de az üdvösségre való hívás, megszólítás mindig megelőzi a szolgálatra való elküldést.
Ha nem vagyok üdvösségre elhívva, ha nincs üdvösségtudatom, nem értettem, éreztem meg Isten felém forduló kegyelmét, akkor hogyan lehetek elküldve? Hogyan elküldeni, ha nem vagyok még az övé? Ha én nem tudom, hogy mi az, akkor hogyan tudom mondani másoknak? Azok, akik nem kapnak elhívást az üdvösségre, azok a szolgálatot abbahagyják, megcsömörlenek, megkeserednek, lemaradnak, és még keményebbek lesznek, mint az előtt, mert azt gondolják, hogy el vannak hívva a szolgálatra, de valójában az üdvösség lelket megelevenítő tüze hiányzik.
Az élete végén Pál ezt mondja: nem az a nagy ajándéka az életemnek, hogy annyit tudok, hanem az, hogy el vagyok hívva.
Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
Imádság
Megköszönjük neked, irgalmas Isten, hogy békességben meghallgathattuk szent beszédet, amely által bűnbocsánatra s az örök életre vezetsz bennünket. Ne engedd, hogy közüllünk bárki bármikor hiába hallgassa igédet. Emlékeztess minket naponként kegyelmi időnk rövidségére, a te parancsaidnak szentségére, hogy irántad való hűségünket mindhalálig megőrizzük. te légy és maradj a mi Istenünk és hűséges Atyánk. Véghetetlen irgalom, te légy minden mindenekben. Ámen.
Úri Imádság
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól;
mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen.
Ének
Hálaadással énekeljük a 393. dicséretünk mind a két versét: „Ne csüggedj el kicsiny sereg …”
Áldás
Növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunk, megtartó Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban! Ámen.
Birinyi Márk