2022. Június 12.

Olvasandó: 1János1, 1-4. Mese vagy történet 

„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.” 1János 1, 1-4.

 

A gyerekeinknek kicsi korukban olvastunk meséket, és olvastuk a Bibliát is. És a gyerekeink már egészen kicsi korukban megtanulták, hogy a Biblia nem mese, a Biblia történet. Fontos különbség. Még akkor is, ha a mese, fabula erkölcsi tanulsággal, a való életről mond el valamit, mégsem a valóság. A történet pedig  valóság, maga az élet! Hittan évzáró istentiszteleten vagyunk együtt, a mai ige alapján erről szeretnék beszélni: a hittan nem mese, nem fabula, a hittan történet, az élet valósága.

 

Elterjedt vélekedés az, hogy a hittan fontos dolog, mert ott nem tanul a gyerek rosszat, felemeli a lelkét egy kicsit a való világ kegyetlenségétől, pozitív erkölcsi hatás éri; de azért a rangsorban megelőzik a valódi tantárgyak: a matematika, fizika, biológia, stb. Ezek ugyanis mégiscsak a tények világáról, a valóságról szólnak, a való életre készítenek fel… Általános vélekedés az, hogy a tudományosság szűrőjén átmenő dolgok a tények világához tartoznak, amelyek kár lenne vitatni, és vannak olyan dolgok az életben, mint például a hit is, amelyek nem kutathatók tudományos módszerekkel, nem megfoghatók, ezért ezek a vélekedések világába tartoznak. A tények „makacs dolgok”, ezeket mindenkinek el kell fogadnia, meg kell tanulnia, és komolyan kell vennie – 2X2=4, ez nem kérdés -, ám a hit területére tartozó dolgokban mindenkinek a saját véleménye, meggyőződése az irányadó. Nincs objektív igazság, mindenkinek igaza van a saját nézőpontjából. Ezek is fontos részei az életnek, ezek teszik emberré az embert, de a hétköznapok rögvalóságához nem túl sok közük van. Kenyér nem lesz belőlük…

 

A hit világa, Isten valóban láthatatlan a szemnek, nem bizonyítható a természettudomány eszközeivel, ám ez nem azt jelenti, hogy nem valóságos. Isten világa láthatatlan volt, ameddig az emberi emlékezet visszatekinthet, ám ez másként volt kezdetben – ha senki nem is emlékszik rá -, másként lesz a történelem végén is – ha ezt még senki nem tudja is elképzelni -, és ami az egészet nagyon izgalmassá teszi, hogy másként volt a történelem közepén is!

Volt a történelemben 33 év, amikor az Isten áttörte a láthatatlanságot, amikor konkrét, megfogható, megfigyelhető, hús-vér formában itt járt közöttünk emberek között. Sokan nem vették észre, nem ismerték fel, de voltak néhányan, akik tanúi voltak ennek. Többek között János is! Figyeljük csak, hogy mit mond! Megjelent az Élet! Hallottuk, szemünkkel láttuk, megfigyeltük (működés közben, mert hagyta megfigyelni magát!), a kezünkkel tapintottuk, kézzel fogható volt. Itt volt, megjelent, velünk volt, láttuk, hallottuk! (Többször is hangsúlyozza ezt, mert már akkoriban elterjedőben volt egy tévtanítás, ami azt mondta: a tények nem számítanak, csak a titkos belső ismeret, megvilágosodás. A Da Vinci kód című filmben hangzik el a végén egy barátságosnak tűnő mondat: „A lényeg nem a valóság, hanem az, hogy mi mit hiszünk”, vagyis: lehet, hogy amit a Biblia Jézusról tanít, az nem teljesen valóság, de a lényeg, hogy ha hiszünk ebben a szép mesében az erőt ad az élethez, és szebbé teszi a világot.

János erre azt mondja: de hát ez nem egy ködös eszme, nem egy erkölcsi útmutatás, nem egy belső vélekedés! Mi láttuk! Úgy hívják Názáreti Jézus Krisztus. Mi nem elméleteket gyártunk, nem a véleményünket mondjuk el, mi csak azt mondjuk el, amit a saját szemünkkel láttunk és a saját fülünkkel hallottunk. Hogy hihetetlen? Nem tehetek róla, akkor is így volt!

 

Az evangéliumok nem vallási iratoknak készültek. Ezek a szemtanúk beszámolói, amelyek azzal az igénnyel íródtak, hogy a szemtanúk azt mondják el, amit valójában láttak. A becsületes történettudománynak hiteles történeti dokumentumokként kellene ezeket kezelnie. Az evangéliumok páratlan történeti hitelességgel rendelkeznek az ókori történeti dokumentumok között. Több mint 5000 99,5%-ban megegyező kéziratát ismerjük, 20-30 évvel a leírt események után már megtörtént az a legkorábbi evangélium írásba foglalása a szemtanúk beszámolói alapján, akik semmilyen előnyben nem részesültek a bizonyságtételükmért, csak szenvedtek miatta. Olvassuk el ezzel kapcsolatban Lee Strobel: Jézus Dosszié című könyvét! Annyi „baj” van az evangéliumokkal, hogy hihetetlen dolgokat állítanak egy emberről. Ez azonban nem elég indok arra, hogy az egyébként jól megalapozott szemtanú beszámolókat hiteltelennek tartsuk. Lehet, hogy a hihető és hihetetlen fogalmainkat kellene hozzáigazítani a valósághoz! Lehet, hogy ez az ember egyetlenszerűen különleges volt a történelemben. Lehet, hogy mégis Isten lett emberré! Láttuk! – mondja János.

 

Jól tesszük, ha nem hiszünk el minden hírt, amit a TV-ben hallunk. Messziről jött ember, messze történt dolgokról azt mond, amit akar, meg amit az érdeke diktál, meg amiért fizetik. Ha azonban valaki hitelesen azt állítja, hogy ott volt és látta, az hiteles hírforrás. Nos az evangéliumok érdek nélkül ezt állítják!  

 

Itt járt a láthatatlan Isten látható, megfogható, ellenőrizhető módon a történelem egy konkrét pontján. Úgy hívják Názáreti Jézus! Ez azt jelenti, hogy nem kell eldobnod az agyadat ahhoz, hogy Jézus követője légy! Ez azt jelenti, hogy a keresztyén hit nem a vélekedések, hanem a tények világába gyökerezik! Ez pedig azt jelenti, hogy a legfontosabb, hogy erről megtudjuk a valóságot. Akkor egyszerre a hittan lesz a legfontosabb tantárgy az iskolában, és a vasárnapi istentisztelet lesz a legfontosabb esemény a héten, ami mindent meghatároz. Nem őrültem meg, higgyétek el, hogy valahányszor Isten lelki ébredést támasztott a világban (pl. reformáció), az emberek egyszer csak erre jöttek rá. A hit nem egy többé-kevésbé lényeges területe az életünknek, hanem mindennek az alapja.

 

Egy történetet könyvben elolvasol, filmben megnézel, mert megérint, megindít vagy szórakoztató. Belépsz a történetbe együtt sírsz és nevetsz, izgulsz a szereplőkkel, végig tudod azonban, hogy ez nem a valóság, és amikor leteszed a könyvet, véget ér a film, kilépsz a történetből, és visszatérsz a saját valóságodba, esetleg magaddal hozol egy-két élményt és tanulságot.    Egy virtuális játékkal szívesen játszol, belefeledkezel, és addig elfeledkezel a valóságról. De – ha csak nem vagy betegesen játékfüggő -, amikor felállsz a képernyő elől, vagy leteszed a VR szemüveget, kilépsz a virtuálisból, vissza a saját történetedbe. A Biblia azonban egészen más. Hallottuk, láttuk, megfigyeltük, megérintettük! – mondják az apostolok. Azzal az igénnyel szólal meg az evangélium, hogy a világ egyetlen, igazi, hiteles, valóságos történetét mondja el. Azt a történetet, ami jelenleg is folyamatban van. Azzal az igénnyel szólal meg, hogy ez az igaz történet, még ha az emberek hihetetlennek tartják, nem fogadják is el, egészen mást is gondolnak a világról.

A Biblia meghív, hogy lépj be ebbe a történetbe, és ne lépj ki belőle, hanem maradj benne. Kapcsolódj be, és lásd meg, hogy ez a te történeted is! Ez nem egy virtuális pszeudo-valóság ez a világ egyetlen igazi története, értelmezése. Az is, ami ma velünk, és körülöttünk történik, ebben a történeben kap helyet és nyeri el az értelmét. Minden más történet, amit az emberek a világ értelméről gondolnak

pszeudo valóság…

 

És itt válik igazán izgalmassá a történet! Ha egy háborús filmet nézel, vagy a csernobili atomkatasztrófáról szóló dokumentum filmet akár, lehet, hogy érdekesnek tartod a bombatámadás vagy atomerőműbaleset esetére szóló kiképzést, de nem veszed túlzottan komolyan. Egészen más odaszánással figyelsz, amikor kitör melletted a háború, vagy egy jelenlegi reális atomkatasztrófa fenyeget. lehet, hogy hitetlenkedve rázod a fejed: ez nem lehet igaz, de elkötelezetten figyelsz, és betartod az elmondott szabályokat, mert tudod, hogy az életed múlik rajta.

A Biblia a valódi történetet mondja el, ami ma is folyik, csak sokan nem veszik észre, mert nem látnak a szemüktől. Érdemes feszülten figyelni rá!   

 

Isten a tiszta élet. Ő egy olyan világot alkotott, ami őróla szólt! Tiszta élet volt halál nélkül. Tiszta szeretet volt önzés, gyűlölet és félelem nélkül. (Észrevesszük, hogy milyen élesen elválik az a történet, amit a Biblia mond, attól, amit a mi feltételezéseink mondanak? Ebbe a történetbe az evolúció elmélete egyszerűen nem fér bele, mert az az erős tovább élésére és a gyengék kipusztulására épül, vagyis az önzés, az erőszak és a halál kultúráját testesíti meg!)  Ebbe a jónak teremtett világba helyezte el Isten az embert azért, hogy együtt éljen vele, szeretet közösségben legyen vele. A kezdet arról szólt, hogy mindez látható volt, világos és kétségtelen. Élet halál nélkül. Az ember csak az életet ismerte a halált nem.

 

Az ember szakított Istennel. Öntörvényűvé akart válni bizalom-szeretet-engedelmesség helyett. A szakítás az élettel való szakítást jelentette. Az ember kiesett az Istennel való közösségből, és világából eltűnt az Élet, és mindenbe belerontott a halál. Nem ismerjük már azt az életet, amit a Biblia örök életnek hív, ami az Istennel való zavartalan közösség, ami halál nélküli élet. Ez a világ, amilyennek most ismerjük nem olyan, mint eredetileg volt, az életünk sem olyan, mint amilyennek Isten eltervezte. Összetört, megnyomorodott. Testünk, lelkünk, kapcsolataink, környezetünk ennek a jeleit, kisebb-nagyobb repedéseit hordozzák.

 

Nem ez azonban a történet vége. Isten megígérte, hogy helyreállítja a világot, és az embert is. Azt a világot várjuk, ahol újra színről színre látjuk Istent, és ahol megint nem lesz halál, csak élet. Még nincs itt, de közeledik!

 

A történelem közepén, Isten áttörte a láthatatlanságot, emberként eljött erre a földre, és a helyreállítást visszafordíthatatlanul elindította. A halálos vírust, a bűnt legyőzte a kereszten, és elindította a rendszerhelyreálltó programot. Be lehet kapcsolódni! A mi időnkben a nagy összegyűjtés ideje van! Egy különleges idő, amikor te is beléphetsz az Isten történetébe, bekapcsolódhatsz az Isten népe közösségébe. Azt mondtam, hogy a Biblia meghív, hogy lépj be a történetbe, és legyen az a te történeted. Így olvastuk: „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.”

 

Most nem látjuk, de a hit azt jelenti, hogy komolyan veszem azt, hogy ez egy valóságos történet, aszerint kezdek élni, és megtapasztalom a valóságát! Ha Jézus az, akinek mondta magát, akkor én arra hallgatok, amit ő mond az életről. Így meg fogom tapasztalni a Biblia gondolatairól, hogy azok nem szép vallásos mondatok, mesék erkölcsi tanulsággal, hanem az élet működési rendjét írják le. Valóban így működik! Ha Jézus az, akinek mondja magát, akkor az én életemmel baj van, mert nem úgy gondolkodtam, cselekedtem, szóltam mindenben, ahogy ő mondja. Ha ezt komolyan veszem, akkor bevallom neki, elhiszem, hogy ő tényleg az én ítéletemet vette magára a kereszten, és ezért bocsánatot kaphatok. Rá bízom magam. Így fogom megtapasztalni, hogy a bűnbocsánat nem egy érthetetlen egyházi fogalom, önfelszabadítás, hanem valóságos esemény: Isten leveszi rólam az életemet megnyomorító terhet (1János 1, 9.) Milyen sokan hordozzák a múlt nyomasztó terhét, nem? Hibákat, amiket nem lehet már semmissé tenni, és a következményeik végig kísérik az életet. Mekkora dolog lenne az, ha valaki megszabadítana a múlt terhétől, nem? Na éppen erről van szó! És ez működik! Mert Jézus az, akinek a Biblia mondja, és azt tette, amit a szemtanúk elmesélnek! Működik, én is tudom, mert kipróbáltam!   

Ha Jézussal valóban közösségben lehet lenni, és ez azt jelenti, amit ez a szó az emberek között is jelent és nem valami ködös vallásos szimbólum, akkor elkezdhetek Jézussal beszélgetni, és megtapasztalom, hogy a Biblián, igehirdetésen keresztül valóban és személyesen megszólít, amikor pedig imádkozom, nem magamban beszélek, hanem valóban meghallgatja az imámat, mert megígérte (még ha nem is teszi mindig azt, amit én szeretnék). Jézus szavai alapján kezdek el élni, és megtapasztalom, hogy ebből kenyér lesz, gondoskodás, vezetés, feladat, erő, szeretet, békesség, értelmes élet.

 

Most nem látjuk őt, de a valóságát a hit útján tapasztaljuk. Olyan ez a Biblia szerint, mint a szél. Nem látod, nem tudod, honnan jön, és hová megy, de a hatását tapasztalod. Látod, hogy mozognak a levelek, hogy kibírható lesz a hőség, mert enyhülést hoz, vagy éppen hajladoznak a fák, és felborul a kuka, ha erősebben fúj.

 

Az apostolok a tanúi annak, hogy látható, tapintható módon itt járt egyszer az Isten. Az ő beszámolójukat, híradásukat írták le az evangéliumban. Mi erre építve hiszünk nemzedékről nemzedékre, ezt a történetet mondjuk tovább nemzedékről nemzedékre. Ez történik a hittan órán, az istentiszteleten, és a hívő családokban otthon is.

Ezt a történetet vesszük komolyan, ebbe kapcsolódunk be, és közben – bár nem látjuk – megtapasztaljuk a valóságát annak, hogy közösségben vagyunk, együtt élünk Istennel. Ennek gyümölcsei vannak az életünkben. Sokan tudnának erről tanúságot tenni a gyülekezetben. Közben persze van sok küzdelem, szenvedés és kétség is az életünkben, mert még mindig nem látjuk színről színre őt, és a világ még mindig hordozza az összetörtséget velünk együtt, még nem jött el a teljes helyreállítás. De várjuk. Közeledik. Amikor pedig eljön, megint színről-színre fogjuk látni, amikor csak élet lesz és zavartalan közösség Istennel örökké.

 

Most nem látjuk, de olyan, mint a szél – a hatását tapasztaljuk.  Tudjátok mi az egyik legvilágosabb jele annak, hogy valóságos közösségben van valaki már most Istennel? „Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.” A mély, belső békesség, tiszta öröm. Nem a körülmények miatt, nem a jó érzések miatt, hanem amiatt, mert bennem él a Szentlélek, mert Istenhez tartozom, mert örökké vele élek. Akármi történik velem, ez soha nem változik meg! Ő soha nem hagy egyedül! Ez megváltoztatja az egész életet.

Nem látjuk, de olyan, mint a szél – a hatását tapasztaljuk. Egy nagyon erős szél, ami az életünk irányát megfordítja! Ha bekapcsolódsz Isten történetébe, egyszer csak azt veszed észre, hogy másként kezdesz gondolkozni a dolgokról. Az életed minden területét meghatározza. Csak így valóságos! Az a bajunk itt a nyugati világban a XXI. században, hogy azt gondoljuk: a hit, a vallás életünk egy területe csupán a sok közül. Tanulás, munka, család, hobby, sport, politika, szórakozás, pénzügyek, stb. és ott van még a vallás is. Versenyeznek az életünk területei. Amelyik éppen fontosabb, vagy sürgetőbb, annak adunk előnyt, nem? Ha felvételi van, akkor tanulni kell, nem megyünk templomba, vagy konfi órára… Ha focimeccs van, ha hosszúhétvége van, ha nyomnak a munkahelyen… Sokszor szégyenkezünk emiatt, de a hit versenyez a többi területtel. Ezért nem tapasztaljuk, vagy csak gyengén, korlátozottan a valóságát.

Közben a Biblia másként látja! A hit nem egy terület a sok közül, még csak nem is egy kiemelt terület, hanem mindennek az alapja. Nem versenyben van a többivel, hanem meghatározza a többit. Ha Istennel, Jézussal vagy közösségben, akkor nem kérdés, hogy Ő a legfontosabb neked. És akkor Jézussal fogsz készülni a felvételire, Jézussal mégy a focimeccsre is, vele végzed a munkádat, vele pihensz, és szórakozol. És akkor másként fogsz tanulni, dolgozni, pihenni, focizni. Mindent beleadsz, de most már nem magadért, hanem Jézusért, és az ő szabályai szerint küzdesz, és őt hívod segítségül, vele beszélgetsz… Így lesz nagyon valóságos.

 

Az egész életlátásod megváltozik. Látni fogod, hogy ő az ÉLET. Ma a nyugati világban az élet célja az anyagi jólét. Fogyasztás, karrier, siker, kényelem. Ha közösségben vagy Istennel, akkor más lesz a cél! Vele élni, abban a hivatásban, amire ő elhívott, művelni és őrizni a világot, építeni a szeretetkapcsolatokat. Jézussal még a pályaválasztásra is másként fogsz nézni. Mert nem az lesz a kérdés, hogy hol lehet minél könnyebben minél nagyobb sikert elérni, hanem az, hogy milyen feladatra alkotott engem az Isten? A párválasztás is más lesz. Mert nem az lesz a kérdés, hogy ki a legmenőbb, hanem az, hogy ő is hisz-e Jézusban, mert különben nem tudunk majd egy felé tartani. Persze, hogy tetszeni fog! Mert Isten erre is gondolt, de a fő cél az, hogy lélekben összeillünk-e? Lehetne még sorolni. Ez a más, világ számára érthetetlen cél- és életlátás nyilvánul meg annak az 5 gyermekes, hívőó édesapának a döntésében, aki kérte a főnökét, hogy helyezze őt egy szinttel alacsonyabb beosztásba, mert érezte, hogy a magasabb poszt felőrli Istennel és szeretteivel való kapcsolatát, felemészti erejét. És tudta: az élet igazi célja nem a karrierépítés, bármit mond is ma erről a világ. Ez a más látás szólal meg annak a korrupciós ügy miatt börtönbe került nagyvállalkozónak a szavaiból, aki a börtönben hitre jutva azt mondta: Hálát adok Istennek, hogy börtönbe küldött, különben soha nem ismertem volna meg őt, és egész életemben azt hittem volna, hogy minden rendben van velem, a végén pedig örökre elvesztem volna. Akkor már tudta, hogy az élet legfontosabb kérdése nem az, hogy minden terved sikerüljön, hanem az, hogy rátalálj Jézusra, és kegyelembe fogadott bűnösként Isten gyermeke légy örökké. Nem bolondok, csak a ma megszokottól eltérő látásmódot kaptak Istentől! Benne vannak Isten történetében, közösségben Istennel, és látják, hogy valójában mi a fontos!

 

Ha te is elkezdesz ebben a történetben élni, amit az evangélium szemtanúi elmondtak, megváltozik minden az életedben. Nem egy szép mese lesz a hit, esetleg erkölcsi tanulsággal, hanem az élet! És megtapasztalod vele a teljes örömet. Megtapasztalod, hogy valóságos. És ezt tudod elmondani másoknak is. Tanúja leszel! Kapcsolódj be! Újulj meg a vele való kapcsolatban!

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Gondold végig hétköznapi élethelyzeteidet! Mennyiben más a hozzáállásod ezekhez akkor ha az evangéliumot egy szép és tanulságos mesének látod, illetve ha a saját valóságos történetednek? Mondj konkrét példát!
2. Mi az, amiben most az evangélium valóságos története látásmódod, hozzáállásod megváltoztatására hív?

 

 

Végh Miklós, lelkipásztor