2022. Július 24.

Olvasandó: Nehémiás 8, 1-13

Apalige: „… mert az Úrnak öröme a ti erősségetek.” Nehémiás 8, 10c (Károli)

Református Igeolvasó kalauzunk szerint az elmúlt napon olvashattuk a felolvasott Igénket. Azt látjuk és tudhatjuk, hogy az elkészült jeruzsálemi várfal után gyülekeznek össze a város lakói a Vizi-kapunál. Ami azt jelenti, egy teher leesett a vállukról, biztonságban vannak a külső támadásokkal szemben! A várost védő fal elkészülte, védeleme mégsem okoz teljes megnyugvást. Valami hiányzik még! Testük már biztonságban van, de lelkük állapota bizonytalan. Bizonytalan, hiszen Ezsdrás érkezésekor a főváros lakóinak erkölcsi és lelki állapota siralmas volt. A próféta kitartó imádságának és tanításnak következménye most látszik meg. Több, mint egy évtized munkálkodását látjuk Ezsdrás életében. Imádkozott önmagáért, imádkozott a lakókért, imádkozott a megtartatásért és tanított!

Tudjátok, ennél a résznél el kellett gondolkoznom. Én, akár Te is, számtalanszor vagyunk türelmetlenek azok felé, akiket Istenhez szeretnénk vezetni. Dühöngünk, ’hát miért nem érti meg, hogy a legjobbat szeretnénk átadni! Nem érti meg, hogy egyetlen Megmentőhöz kívánjuk vezetni!?’. Ugye ismerős, Testvérek! Mit látunk Igénkben? Azt látjuk a próféta türelemmel, odaadással, szívből imádkozik és tanít! Isten pedig kimunkálja a vágyat a hallgatókban! Ő az, aki ennek a pontos idejét tudja és addigra ki is munkálja a belső vágyat! S a nép meg sem állnak a tanítás hallásánál! Többre van szükségük! Isten kijelentett szavának hallására! Ezért hozzák, hozatják elő a Szentírás tekercsét, s kerül felolvasásra Mózes 5. könyve.

Nézzük meg az Ige felolvasása alatt az embereket, akik hallgatják! Azt olvastuk: „Fölolvasta azt a Vízi-kapu előtti téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet.” (3). Három dolgot tudunk meg e vers alapján. 1., Mindenki, aki értelemmel és szívvel fel tudja fogni az Isten beszédét, az jelen van. Senki nem marad otthon.

Az idősebb gyerekektől a vénségükre megőszülőig! Jelen vannak! Gondolom, lett volna kifogás a távolmaradásra! A meleg, a család ellátása, a betegség, a lustaság, a kényelem és sorolhatnám az okokat! Az egész nép azonban jelen van, azt olvastuk! Mennyire jellemző ránk, hogy mi távol maradunk az Isten népének összegyülekezésétől? Milyen indokokkal tudunk otthon, távol maradni az Istentiszteletektől?

Egy kínai keresztyén számolt be arról, miként lehet jelen egy hívő a közösségében és ehhez mit kell tennie. Ezt mondta: ’ott, abban a tartományban titokban, mert betiltott jelenleg is a keresztyénség, kilométereket gyalogolunk éjjel- nappal, sokszor két-három napon át, hogy eljussunk egy olyan helyre, ahol titokban keresztyén Istentiszteletet lehet tartani. Eszünkbe sem jut, hogy jaj, kifáradtam.’. Biztos, hogy elfáradnak. Eszükbe sem jut: ’Jaj, ez és ez a baj. Jaj, nem tudtam közben enni és pihenni.’ Nem számít. Isten igéjét hallhatják, és képesek napokon és éjszakákon át, ha kell, gyalogolni. Vállalva az üldöztetést meg a fenyegettetést is. Vállalva a börtönt is akár, csak azért, hogy Isten igéjét hallani tudják. Ez a kínai keresztyén azt is elmondta, amikor megkérdezte tőle valaki: és ha közbejön valami, és nem tud odaérni? Azt válaszolta: ’Nem értem. Ha istentisztelet van, akkor hogy jöhet közbe valami? Ott nem jön közbe semmi.’ Igen! Sokszor betegen is elmennek, mert egy hónapban az az egy lehetőség van, vagy kétszer. Megbecsülik, amit meg kell becsülni.

Testvérek! Ugye érezzük ennek a kínai embernek gondolkozásából és szavaiból a vágyakozást az Istennel és a testvérekkel való közösségre? Ami Rá és ránk is lehet jellemző, hogy a gyülekezet közösségében hallott Ige, az Ő és mi kiszáradt lelki életünkben felüdítővé, táplálóvá válik!

Azt tudjuk Isten kijelentése alapján, hogy Isten kijelentett szava, kenyér! Mindennapi kenyér! Az asztalunkra kerülő kenyér, ha csak az van feltálalva is, táplál, erőt ad, csillapítja a fájdalmas éhséget! Nem véletlen, hogy mikor tanít minket imádkozni Jézus, akkor a mindennapi kenyérért is könyörög! Amikor erről hallunk, amikor ezt imádkozzuk eszünkbe jut, hányszor nyúlunk egy nap a kenyeres kosárért? Ugyanennyiszer kellene a Bibliát is kezünkbe venni! A Bibliád állapota jelzi számodra, mennyire fontos Isten és az Egyszülöttje! Milyen a Te Szentírásod? Pecsétes? Gyűrött lapú? Ceruzával, tollal aláhúzott? Egy-egy Ige mellett dátum van, vagy egy napi gondolat, ami megérintett?

Teológián vizsgáztam egy professzornál, akinél a Bibliámat is kellett használni! A sok jegyzetlap, amin adott szakaszhoz tartozó gondolataimat tartalmazta és két-három Igehirdetést, feltűnt a vizsgáztatónak. Azt mondta: ’Olyan a Bibliája, mint egy saláta.’. Először elszomorodtam és kivettem a lapokat, de ma már tudom, üzenet is volt ebben a saláta állapotban. Hiszen, napi használatban volt és van, s nem dísz a könyvespolcon! Hadd kérdezzem újra: A Te Bibliád milyen állapotban van? Fenn van a könyvespolcon, hisz az egyetemes ismeretnek része, de utoljára akkor volt a kézben, mikor fel lett téve? Ha pedig naponta kézbe van véve, akkor a következő kérdés az, miként olvasod?

Jeruzsálem népe figyelemmel hallgatta az Igét! Állva! Nem két percig, vagy öt percig, hanem „virradattól délig”. Hat órán keresztül állva, a felolvasottra figyelve! Számos gyülekezetben hallom, így a miénkben is, hosszú az Istentisztelet! Ha elnyúlik 5-10 perccel, már duzzognak, elégedetlenkednek! Ennyire elpuhultunk volna? Lehet, de inkább az van mögötte, én egy órát szántam Istenre! Ennyi és punktum! S jönnek az újabb kifogások! Főzni kell, tanulni a gyerekkel, kezdődik a kedvenc sorozatom, megy a buszom! Ugye emlékszünk még a kínai keresztyén hitvallására?

Cipruson nyaraltam, mikor elvittek bennünket egy ortodox templomba, ahol évszázados ikonokat lehetett látni. Engem nem csak az ikonok kötöttek le, hanem a templom székei. Az volt az érdekes bennünk, hogy közel derék magasságban volt egy karfa. Isten szolgáját kérdezve okokról, tört angolsággal, mondta el a miértet. Az Istentisztelet reggel 8 órakor kezdődik és délután 1 óráig tart. Az asszonyok délben elmehetnek készíteni az ebédet, a férfiaknak még maradni kell. A karfa pedig azért kell, mert számtalan alkalommal állni szükséges, mivel a liturgia ezt megköveteli. Az idősek, a betegek ezen a karfán támaszkodva, állva tudnak maradni.

Ezt a ciprusi példát hallva és a nehémiási Igét olvasva akarja a mi Urunk a mi türelmetlenségünket eltörölni. S hív arra, hogy odaszántak legyünk.

Odaszántak a Biblia napi olvasásában és az Igehirdetés hallgatásában. Nincs olyan Istentisztelet, ahonnan nem lehet egy morzsát sem hazavinni! Idős lelkipásztor testvérem szavai csengenek a fülemben: ’Ha Isten Igéje helyesen fel lett olvasva, ott már Istentisztelet volt!’ (Victor István). Ez azt is elénk tárja, hogy bárki legyen fenn a szószéken, bárki is hirdeti az üzenetet, lássuk meg, Isten üzenetét adja át a hallgatóknak. Engedjetek itt meg egy gondolati kitérőt! Hiszem, gyülekezetünkben csak olyan Igehirdetéseket lehet hallani, abból táplálkozni, ami átjárta, megmosta az üzenet közvetítőjét! Olyat is lehetett hallanotok, ami bűnbánatra késztette a vasárnapra készülőt! Tükröt állítva a lelkipásztor elé!

Ugyanezt a tükröt látjuk az Igénk gyülekezetében is! Isten Igéje rámutat az elesettségükre, céltévesztésükre, az engedetlenségükre! Ezért olvassuk: „az egész nép sírva hallgatta végig a törvény szavait.” (9c). Ott van a lelkükben az eddigi bűnök terhe, mellyel most szembesítésre kerül a nép. A vétek fájdalma jelenik meg a könnyekben, s a bánat, hogy eddig nem a törvény szerint éltek és cselekedtek. Valódi égető érzésként hallották a törvény szavait, amire térdre borulással és könnyekkel válaszoltak. Isten szava egészen a szívükig hatolt! Nincs az a csap, amely elállíthatta volna a könnyzáport, mert most értették meg, mostanáig mennyi terhet hordoztak magukban. Ahhoz, hogy mindez megtörténjen, ahhoz először igazat kell adni Isten törvényének, kijelentésének!

A megértett, befogadott üzenet magunk felé fordítása, az életünkre vetítése adja meg a teljes bűnteher letételét. A keresztyén ember nem lehet meg a bűnvallás nélkül! Nem lehet terheket hordozva, azokat egymásra pakolva, hívő életet élni. Nélküle nem szabadul fel a lélek! Nem szabadul fel az élet! Ami azt jelenti, a bűnvallás olyan, mikor friss levegőhöz jut a fuldokló! Mert az elhatalmasodó vétkeink súlya alatt úgy érezzük magunkat, mint az úszni nem tudó a mély vízben! A hullámok átcsapnak a fej felett és a mélység lehúz!

Hogyan lehet ebből a szomorú és vészterhes helyzetből megmenekülni? A Szentírás emiatt tükör! Hogy leleplezzen magunk előtt, hogy a be nem vallott ellenszegülésünk felszínre kerüljön! Megmutatja mennyi kétszínűség, álnokság, konokság, kétszínűség, önimádat, jellemgyengeség van bennünk! Még azok életében is, akik már Isten követőinek tartják magukat! Tudom, nem könnyű szembenézni önmagunk gyengeségeivel. De azt is tudom, azért kerülnek elénk ezek, mert Isten változást akar az életünkben! Ahogy Pétert Jézus, így minket meg akar menteni az elmerülés helyett! Jézus ma is nyújtja a menekülés útját és lehetőségét! Ő pont ezért érkezett ebbe a földi világba, hogy a szenny, ami betakarja az embert, az tisztává tegye.

Ez csak úgy lehetséges, ha naponta valljuk meg Igével szembeni engedetlenségünket! Naponta, úgy ahogy kezünket mossuk meg! Hogyan tehetjük? Igénk szépen elénk adja a hogyant! 1., Igazat adva Isten vádló kijelentésének! 2., Térdre borulva! 3., Sírva!

A megértett és elfogadott kijelentés megsokszorozza a bűn fájdalmát és terhét, amit nem lehet ülve vagy állva viselni. S az ember az engedetlénséget felismerve, fájlalva az elfordulást sírva fakad, valódi és a lelki könnycseppeket hullajtva! A könnyek nem csak a fájdalmat jelentik, hanem azt is, még egyszer nem szeretném újból átélni, hogy szembe megyek Istennel, hogy kerülni akarom a szembeszegülést! A hulló könny jelentheti még egy új élet kezdetét, amit a Teremtővel óhajt a teremtmény együtt megélni!

Testvérem! Mikor történt meg utoljára, hogy a bűn súlya alatt összetörve vallottad meg mennyire bűnös gyermeke vagy az Úrnak? Megtörtént legalább egyszer? Ha nem, akkor még nem tapasztaltad meg azt a semmi máshoz nem hasonlító bűnszabadító érzést! Akkor még nem élted át, hogy egy szempillantás alatt a mázsás súlyok, melyek nyomták teherként a vállaidat, semmivé lesznek! Nem élted át Isten Fiának bűntörlő hatalmát! Ha nem élted át Jézus Krisztus bűnváltságát, akkor nem tudsz valójában örvendezni a szabadításnak. Ez az öröm nem egy ideig-óráig tartó öröm lehet számodra, hanem egy örök életre szól.

Ott lehet az öröm az életedbe az az isteni szeretet, hogy nem hagy görnyedni az átoksúly alatt, hanem megmentő Fiát adta a bűnbatyud eltörlésére! Ennek lehet részese mindenki. Hadd mondjam újból, aki igazat ad a Szentlélek által megértetett Igének. Aki a megértett üzenetben megnézi saját valóságát és ha eltérést talál sírva borul le elmondani a Mindenhatónak! Aki így cselekszik, az a prófétával együtt mondhatja: „Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet.” (Ézsaiás 38, 17). Mindez csak az ismert vétkek bűnvallása után válik igazzá!

Többször szóltam már, mennyire fontosnak tartom a bűnbánati alkalmakat! A mai Igénk vastagon aláhúzza milyen nagy szükség van ezekre az alkalmakra! Ekkor a hirdetett Ige, egy olyan területre is rá tud világítani, amit az otthoni csendességben nem fedezünk fel. Olyan terület lehet megvilágítva, ami saját és gyülekezeti közösségünk életében változást hozhat! Arra is alkalmas ez az alkalom, hogy előkészítsen bennünket az Úrvacsora közösségére, Jézus Krisztussal és a testvérekkel! Azt is jelenti ez az igei alkalom, hogy kész vagyok az összes ismert terhet letéve venni a szent jegyeket!

A gyülekezeti táborozás alatt kerestük fel a tiszafüredi gyülekezetet. A templom és a gyülekezet bemutatásakor a lelkipásztor testvérem arról is szólt, miként szoktak érkezni a hívek az Úr asztalához! Arról beszélt, milyen fájdalmas arccal érkeznek és távoznak az Úrvacsorát vevők. Erről magam is sokszor szóltam köztetek! Akkor is, és most is hiszem és vallom, bár méltatlanok vagyunk a lelki közösségre az Alkotóval és Egyszülöttjével, de ha a megértett vétkeink le vannak téve eléjük, akkor jöhetünk örömmel venni a kenyeret és a bort! Lehet bánkódni, hogy milyen bűnösök vagyunk, de gondoljunk arra, milyen az a szent Isten, akivel együtt vacsorázunk Lélek által, hit által, akié vagyunk. Ezért tehát, az Úrvacsora mindenképpen a hálaadás vacsorája is. Nem a bánkódás, a gyász érzése, hanem az öröm, az örvendezés kell, hogy betöltse Nehémiás idejében is azt a népet, aki bánja nagyon a bűneit. Ez hitből fakadó öröm, az Isten igéjéből táplálkozó öröm kell, hogy legyen. Itt van a hangsúlyos kifejezés: ez az Úr öröme.

Alapigénk azt mondja: Az Úrnak öröme a ti erősségetek. Tehát az Úrral való személyes szeretetkapcsolat érzésén alapuló öröm, annak a meggyőződésnek az érzése is, hogy én tudom kihez tartozom, ki az én Istenem és én tudom, hogy ő kicsoda és milyennek jelentette ki magát az Igében. Atyai útmutatást adott a törvényben és a fegyelmezést is azért tette, hogy azzal is formálja az övéit, már az ószövetségben is. Kegyelmes az Isten. Sokszor idéztem, amit Ti is jól ismertek, amit Pál ír a Filippi levélben: Örüljetek az Úrban. Az Úrnak öröme – fordította Károli, az Úrban való öröm. Az új fordítású Biblia hangsúlya ott van, hogy az Úr előtt való öröm, annak a tudatában élni, hogy az Úr előtt élünk és ennek öröme tölti be a szívünket.

Ennél a gondolatsornál juthat eszünkbe az evangélium szavunk, ami azt jelenti örömhír! Tehát, az Úr igéjének, a Szentírásnak az evangéliuma nem az, hogy bűnös vagy, de még csak az sem, hogy szeret az Isten, hanem az, hogy Isten az irántunk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Nem az az evangélium, hogy “szeret az Isten!”. Az evangélium az, hogy az Isten szeretet. Ezt az ő szeretetét abban mutatta meg, hogy adta az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi vétkeinkért. Ott van a bűnös ember, van szó bűnről, van szó szeretetről, de az egész Jézusra koncentrál. Ha szeretnénk látni, hogy mit gondol Isten, akihez mi tartozunk, a bűnről, és az ő isteni szeretetéről, akkor az Úr Jézusra kell tekinteni. Ezért fontos, hogy a legőszintébb bűnbánatban is azonnal ott kell lennie annak, hogy kihez tartozok én bűnbánóként is. Amikor szégyellem a vétkeimet, akkor is Jézusra kell tekinteni azonnal.

Ő drága árat fizetett értünk! Azt a szeretett Egyszülöttjét kellet elhagynia az Úrnak, aki legnagyobb öröme volt, akiben gyönyörködött! Csak Jézus elhagyatottsága által lehetett a váltság a Tied és az enyém! Ahogy az Úr örömét lelte a Megváltó Fiúban, úgy leli kedvét és örömét az Őt követőben, aki bátran és szívből tárja fel engedetlenségét!

“Az Úrnak öröme a ti erősségetek.” Az erősség szó az ősi szövegben azt jelenti, hogy erődítmény, menedékhely, ahol menedéket talál az, aki oda menekül. Nehémiásnál a városfal is önmagában menedéket jelentett. Ami fizikai védelem. A lelki védelem azonban az Úrnak az öröme. Erősített hely, oltalom – a Zsoltárok könyvében is többször szerepel, átvitt értelemben is. Különböző nehéz élethelyzetekben, például Dávid hogyan tapasztalta meg, hogy az Úr vele van, tudta, hogy vele van, őrzi őt, védelmét éli át. Ő is nehéz helyzetekbe került, szenvedett is, sokszor sírt még a maga bűnei miatt is, de az sose volt neki kérdés, hogy az Úr vele van. Az Úrral való szeretetkapcsolatát semmi sem gátolhatta. “Az Úrnak az öröme a ti erősségetek” azt jelenti tehát, hogy lehet, hogy lenne miért szomorúnak lenni, valamiért bánkódni, az életünk során valószínűleg sok támadás ér, harcaink vannak, de a védelem is ott van és mi a védelem mögött vagyunk. A várfal védelmében vagyunk, tulajdonképpen nem érhet bennünket a veszedelem.

Engedjetek meg egy személyes vallomást! A hét elején kislányomat egy autó az úttesten elsodort! Nem kell elmondanom, hisz számtalan szülő ül a padokban, hogy szülőként, apaként mit éreztem. Aggodalom, düh, önmarcangolás érzése keveredett bennem! Mikor Csenge és az Édesanyja a mentővel a kórház felé indult, akkor volt lehetőségem a helyszínelő rendőrrel szót váltani. Ő azt mondta, az ilyen esetek 70-80 százaléka halállal végződik! Ekkor láttam meg Isten oltalmazó és megtartó szeretetét! Valódi könny nem hagyta el a szemeimet, de belül a lelkem sírt, s majd a teljes krisztusi öröm járta át egész belsőmet! Megtapasztaltam mindazt, amit a textusunk elénk tárt! Az Isten szabadítása és állandó jelenléte örömmel tölti el a Benne bízót! Ezt az óvó szabadítást értem meg, mikor kiderült kislányom 2-3 karcolással és néhány plezúrral megúszta az esetet. Külön örömet okozott kislányom felismerése, aki a maga 10 éves nyelvezetével mondta el: „Ha nem lennék hívő, akkor már nem élnék!”.

Mennyire igaz ez a mondat, mégha egy gyerekszáj is mondta ki, mert mi magunk is halottak lennénk Jézus Krisztus ismerete és követése nélkül. Azonban Hozzá tartozva, van oltalmunk, van várunk, van erős bástyánk! Ennek az óvó szeretetnek, ennek a biztos támasznak szívből örülhetünk!

Ez az öröm azt is jelenti, nem lehetünk olyan nehézségek, bajok közepette, amikor nem örülhetünk a mi Mennyei Atyánk jelenlétének! Nem lehetünk olyan betegek, hogy ne reménykedjünk az egyetlen, valódi Gyógyító megsegítésében! Nem lehetünk olyan lelki mélységben, ahonnan az Isten kijelentett Igéje ne tudna kiemelni, s ezáltal a szomorúság helyére vidámság léphet! Nem lehet olyan nehézség, elveszettség, ahonnan nem lehetne megmenekülés az Úrba kapaszkodás által. Ezek mind a mi örömünk forrása! Ezek mind örömhírek, azaz evangéliumok számunkra!

Ez az öröm meglátszik az életünkön, ez lesz hívogatóvá mindazoknak, akik Isten valóságát és jelenlétét még nem tapasztalták meg. Akik Jézus Krisztus váltásgát nem tartják maguknak!

Azt kívánom mindegyikünknek, hogy az Atyával való kapcsolat adjon örömet számunkra minden nap! Ehhez a mindennapi örömhöz napi kapcsolat szükséges Ővele, ezért ne felejtsük el és vigyük magunkkal: az Úr öröme, annak az öröme, hogy mi az Úrhoz tartozunk, akkor is, ha vétkezünk. De ekkor is kegyelmesen szeret és meggyógyít, megújít és ez valóban életünk örömforrása, életünk világossága! Ámen!

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Milyen a Te Bibliád állapota az Igehirdetést figyelembe véve?
2. Mennyire tartod Isten kijelentett Igéjét kenyérnek, tükörnek, világosságnak az életedben?
3. Sikerül-e minden nap igazat adnod a bűneidre rámutató Istennek?
4. Tudod-e örömmel megélni az Istenhez tartozásodat és Jézus általi megmentettségedet?
5. Mennyire tartod igaznak magadra nézve, hogy az Úr öröme a Te erősséged?

Schwancer Pál