2022. augusztus 14.

Olvasandó: 2Mózes 33, 1-7. és 12-23.

Alapige: „Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké. És ezt mondta nekem: Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit. Én, János, hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. De ő így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: Istent imádd!” Jelenések 22, 1-9.

Van egy kérdés, amit minden ember legalább egyszer feltesz magának. Valaki csak akkor, amikor nehéz helyzetbe, kátyúba kerül az élete. Sokunknak nincs szüksége kátyúra, hogy megszülessen a kérdés. Koncz Zsuzsa egyik számában így hangzik el ez a gondolat, ez a kérdés: „S még mielőtt majd egyszer meghalok, Még tudnom kell miért vagyok!” Hadd tegyem még érthetőbbé ezt a sort! Még tudnom kell miért élek! Miért kaptam ez életet!?

Ahhoz, hogy tovább haladjunk, ahhoz tisztáznunk kell egy fogalmat! Élet!

Érdekes megfigyelnünk, a materiális világ nem tud egyetlen, minden területre nézve pontos meghatározást erre a fogalomra!

Egy általuk megfogalmazott definíció mindig egy területet tud csak lefedni, annak a területnek egy vagy két kérdésére ad csak választ! Ezért is nehéz a hitetlen embernek meghatározni az élet célját, jelentőségét! Néhány mondatot hadd hozzak elő, ami gyakran elhangzik, mint az élet értelme. „Fő az egészség!” „A szerető családi közösség!” „Az anyagi biztonság.” S e szavak után idővel elveszthetik az egészséget, a vagyont, a családi közösséget. Ami ennél sokkal szomorúbb, elveszthetik az életbe vetett hitet! Elvesztve az életbe vetett hitet, már nincs értelme az evésnek, az ivásnak, a lélegzésnek! Nincs értelme a földi létnek! Hadd kérdezzem: Te kiért élsz, miért élsz? A földi javaknak? Amit, „a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják”? Máté 6,19.

Az előbb azt mondtam biológiai értelmezés szerint nincs az életnek pontos definíciója! Mi keresztyének, a Szentírás kijelentése alapján, birtokolhatjuk a pontos meghatározást! Igaz, ez a társadalomtudomány által nem igazolható. De nem is kell, hiszen a teológia tudomány kivételével, mindet emberi gondolatmenet szülte. A teológia tudomány Isten kijelentéséből táplálkozva, nem egy-egy részre ad választ, hanem a teljességet tárja elénk az élettel kapcsolatban! Ez az a tudományterület, mely nem a születéstől a halálig terjedő időt tartja életnek, ahogy egyes más tudományágak teszik, hanem azon túlnyúlik. Nem csak arra gondolok, hogy Isten népe az élet kezdetét a megtermékenyüléstől számolja, hanem arra is, hogy benne van az időtlenség is. Időtlen, hisz a Teremtés idejében már az Úr terve volt minden ember, így Te is és én is. Másrészről, a földi pályafutás végeztével egy időtlen élet vár azokra, akik megismerték a Legfőbbet és Őt követik. Ezt az időtlenséget támasztja alá a Szentírás is. Mind az első, mind az utolsó lapon megjelenik az élet fája! Ahonnan indul az ember és ahová megérkezik! Ami elveszett az Édenben, az jelenik a Szentírás legvégén, mint Isten által nyújtott lehetőség!

Ha a Biblia teljességét nézzük, akkor azt is mondhatjuk, Isten kijelentése az életről a szent könyve! Vagyis az elveszett ember megmentésének könyve. Arról próbálja meg meggyőzni mindazokat, akik a kezükbe veszik, hogy miként lehet az Isten által adott földi életet úgy élni, hogy eljusson a mennyei életbe! Miként lehetnek a mennyei élet részeseivé! Mi a feltétele az örök életnek!

Három dolgot szeretnék kiemelni a mai Igénkből! Három kérdésre keressük a választ. Az első, amiről egy kicsit rövidebben szeretnék szólni, az az, hogy milyen valóságalapja van az Isten országának? Másodikként, mi kell ahhoz, hogy mi is részesei legyünk annak a honnak? Harmadikként arról, milyen is az, ahova kívánkozunk és az első kettőt látva, elismerve, befogadva eljuthatunk?

1. Milyen valóságalapja van az Isten országának?

Azt olvastuk: „Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.” 6-7. Miért is kell ezzel a gondolattal kezdenünk? Azért, mert az alapfeltétele annak, amit elénk tár Isten a földi lét utáni lehetőségről az, hogy Igének igazat adunk és azt megbízhatónak tartjuk!

Számtalan ember utasítja el a Biblia kijelentését! Amikor azt elutasítja, akkor magát a Teremtőt utasítja el. Gyerekeknek szoktam magyarázni, miként keletkezett a Szentírás. Azt kérdezem Tőlük, van-e olyan, amikor tanító néni vagy a tanár néni diktál nektek? Rögtön jön a válasz, igen! S azt kérdezem, kinek az írása lesz a füzetedben? A válasz már nehezebben születik meg, de valaki azért bátortalanul kinyögi, az enyém. Az utolsó kérdésem pedig így hangzik: Kinek a gondolata, kinek a szavai lettek leírva? Itt határozott választ kapok, a tanító nénié. Ez alapján értik meg, hogy Isten szava lett emberek által lejegyezve, hasonlóan ahhoz, ahogy a diktálás alapján lejegyzésre kerülnek a tanár szavai, mondatai. Tudom, ennél az utóbbinál többet jelent Isten kijelentése, hiszen abban erő, hatalom, irgalom és szeretet van, valamint megmentő szándék!

Ahhoz azonban, hogy termékennyé váljék a Biblia minden egyes szava, ahhoz nem elég olvasni. Sokan úgy olvassák a Szentírást, mint bármely más könyvet, amit véletlenszerűen leemelnek a polcról. Aki így olvassa, az felteszi a kérdést: „Igaz az, amit olvasok?” Nekik és mindenki másnak szeretnék egy olyan bizonyítást megmutatni, ami a teológián kívüli területet felhasználva alapozza meg, hogy Isten kijelentése valóban igaz és megbízható. Az egyik egyháztudós vette számba a Biblia történéseit és azt a következtetést vonta le, hogy az abban leírtak 95 százaléka igazolható más tudományágak eredményei alapján. Csak zárójeleben jegyezném még, az apasági DNS vizsgálat után, ha 90 százalék feletti az egyezőség, biztosan kimondják az apaságot!

De térjünk vissza Isten kijelentéséhez és vizsgáljuk meg a maradék 5 százalékot. Ez az 5 százalék az, amit ezek után fog történni! Ez az, amit János leír számunkra, hogy mi is betekintsünk a mennyei hon igazságába. Tudom, számtalan kérdés merül még fel bennünk, számtalan dolog még homályos előttünk! Azonban értsük meg: ízelítőt kapunk a beszámoló alapján. Ennél azonban fontosabb az, amit határozottan állít. A Jelenések könyvének teljessége is erre az egyre hívja fel a figyelmet, most mégis a Zsidó levélben leírtakat hozom elétek, mely két mondatban tárja fel a lényeget: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” 10,35.

2. Mi kell ahhoz, hogy mi is részesei legyünk?

Aki mindvégig kitart az Istenbe vetett hitben, aki állhatatosan követi az Isten kijelentését, az jutalomban részesül! Az örök élet jutalmába részesül! A mi Urunk azt ígéri nekünk, hogy a kitartásunk eredménye lesz az örök élet!

Azonban, az ellentéte is igaz, aki elutasítja Őt és az Ő kijelentését, az nem részesülhet az Általa előkészített jutalomban! Ezeknek ígéri a második halált! Tudom, rémisztő ez a kép. Azt is tudom, sokan azért járnak a templomba, próbálják meg életüket Isten szavához igazítani, mert ismerik ez utóbbi kijelentését Istennek. S a félelem viszi, hozza őket a vasárnapi Istentiszteletre. Hadd mondjam azoknak, akik csak ezért vannak jelen, hogy a Biblia nem etikai útmutató! Az etikai követés kevés a jutalom megkapásához! A gazdag ifjú példázata lehet előttünk, mint példa! Őt kérdezi Jézus, mikor az ifjú követni akarja a Megváltót, hogy miként áll a Tízparancsolat törvényeivel.

Akkor azt olvassuk, hogy a második kőtábla parancsolataiban, ami az embertársak felé való hozzáállást mutatja, abban maradéktalanul megfelelt. Azonban, amikor az első kőtábla parancsolataira mutat Jézus, ami az Istennel való kapcsolatról beszél, akkor az ifjú elsomfordál. A történetben a Krisztusnak való hátat fordítás azt jelenti, hogy csak hit által lehet részesévé az ember az ígért jutalomnak. Azt mutatja, hogy az emberi akarat nem elég. Nem elég a jó cselekedet, egymagában kevés. Isten szemében halott! Az Úr nem a cselekedeteket nézi, hanem a szíveket vizsgálja. (Példabeszédek 17,3.) Igaz, az Istenbe vetett hit kimunkálja a cselekedeteket is. De fontos a sorrend! Nem a cselekedetből lesz a bizalom, hanem a hit vezet cselekedetre! Az Istenbe, az Ő Egyszülöttjébe és a Szentlélek hármasságában való bizalom által lehetünk részesei a mennyei Jeruzsálemnek. Ezt tárja elénk az Efezusi levél is: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” 2,8-9. Mivel emberi akarattal, szándékkal nem lehet üdvözülni, egyetlen lehetséges út marad, Isten kegyelmes megszólítása által. Ezért a kegyelemért lehetünk hálásak és áldhatjuk nevét!

Alapigénk ugyanezt fejezi ki, mikor azt mondja az angyal, hogy „Istent imádd!” Igen, egyedül Neki jár ki az imádat!

Engedjetek meg egy nagyon rövid kitérőt! Számtalanszor tapasztalom, hogy ételre, italra, emberre használják egyesek az imádom szót. Helytelen használatot látunk ezekben az esetben, mert ez a szó, imádat, az Istennek van elkülönítve! Miért? Mert ez a szó az imádkozás szavunkból alakult ki. Csak egy valakihez lehet imádkoznunk, ahhoz, aki mindent megteremtett ezen a világon, aki ma is kezében tartja és irányítja azt. Aki a vétkes emberért Egyszülöttjét áldozta fel váltságul. Neki kijár az imádság és imádat! Egyedül Övé a dicsőség, amint a reformátori alapelvben is megfogalmazódott: Soli Deo Gloria!

Különösen kiérdemli az imádat szavunkat, mikor a saját életünkre tekintünk. Hiszen elődeink láthatták és mi magunk is láthatjuk a Szentírás alapján az Isten dicsőségét Jézus arcán. Mert ez az Isten, az isteni Fiú, az egyszülött Isten, ő ment a keresztre – ezért lett testté az Ige. Vállalta az átkot, ezért semmi elátkozott nem lesz többé az örökkévalóságban. Igen, mert Jézus elhordozta az átkot helyettünk és érettünk. Mi, akik igent mondunk vagy igent mondtunk a megmentésre és a Megmentőre, már az Ő szolgái vagyunk. Másképpen fogalmazva, hogy ne legyen fájdalmas a szolga szó, már az Övéi vagyunk, Őneki szolgálva életünkkel. Az odaszánt követése, szolgálata alapján láthatjuk az örök üdvösségben ezt a kiteljesedett állapotban megvalósuló hatalmas közösséget az Úrral. Megismerni Istent és átélni a vele való közösséget egyre mélyebben. Nemrég olvastuk Eszter könyvét. Abban olvastunk egy nagy királyról, s azt láttuk, akik a közelében vannak ismerik az uralkodót. Aki látja a király arcát, az ott van a közelében, az ismeri a király mozdulatait, a király szemének a mozdulatait is, az egyre jobban megismeri a királyt, és a vele való közösségben ő is változik. Az elhívottak is az Egyetlen Király közelségében élünk! Ezért lesz feladattá mindörökre, hogy egyre jobban megismerjük a Szentháromság Istent, és lássuk meg a vele való örök közösségben micsoda változások történnek. Az Úrral való találkozás, majd az elfogadása után még terhel a bűn, de az örök üdvösség már, mindent nélkülöz, ami a bűneset utáni állapotokban rettenetes és átkozott.

Talán most mondod magadban, én még nem találkoztam, én még nem láttam a legfőbb Király arcát! Ebben az épületben senki sem látta szemtől szembe, de már többen elmondhatjuk: Jézus eljövetelét várva, tapasztaljuk az isteni személy dicsőségének a látását, de oly módon, amit Jézus Tamásnak mondott: – Tamás, boldogok, aki nem látnak és hisznek. Te láttál engem, Tamás, hittél. Tamás, azok a boldogok, akik nem látnak és hisznek, mert ez az üdvtörténeti időszak van. A hit maga a látás. de nem az a látás, ami a Korinthusi 1. levél 13 részben szerepel. „…most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre”. De van egy másik nagyon fontos kijelentés a Korinthusi 2. levél 3. rész 17-18. verse, amikor így beszél az apostol: „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”

Az imádás okát látjuk a Jelenések könyvében, főleg a 22. fejezet kezdő soraiban. Isten felfedeti Jánossal a titkot, milyen öröm vár a kitartó emberre. Miként érhető el ez az el nem múló boldogság! Két szóban összefoglalható: Nézz Jézusra! Nézz Isten képmására! Az Istent színről-színre emberi szem nem láthatja, ezt láttuk a Mózes esetében, mikor a Szent ezt mondja neki: „Arcomat azonban nem láthatod – mondta –, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.”. (20). Hit által boldogok, akik nem látnak és hisznek, de mivel hisznek, látnak a hit látásával, mert itt a Szentlélek, itt az Írás, az Ige, magyarul is, magyar nyelven is. És közösségben vagyunk az Úrral, a királlyal. Közösségben a Megmentő Jézussal, aki azt mondja ma is nekünk: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” János 14,6. Jézus mutat rá, miként van belépés az Isten országába. Magunkénak vallva a Megmentőt és az Ő útján járva lesz miénk már itt a földön az örök élet! Vele van belépés az Atya országába és élhetjük át az el nem múló örömöt. Ehhez kell a belsőnket megtisztítani minden átokszennytől, s helyére az Isten dicsőségét helyezni. Erről mondja Jézus Krisztus: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” Máté 5,8. A tiszta szív által van lehetősége a Szentléleknek vezetni bennünket. Vezetni az Atya elé, az Ő orcája elé! Csak így lehet, csak így érdemes élnünk. Isten állandó jelenlétével az életünkben. Ezt fejezi ki Mózes „Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped elnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.” 2Mózes 33,15-16. Ezeket a szavakat átfordítva a mindennapjainkra azt jelenti, hogy úgy érdemes élnünk a kapott testben, hogy azt az Úr állandó jelenlétében éljük. Még egyszerűbben fogalmazva, minden nap az Istenre tekintő és Vele közösségben lévő Istentiszteletben lenni! Igénkben erre a közösségre van utalás, mikor az Övéinek homlokán jelül jelen van az Úr pecsétje! Ez a pecsét már a mi homlokunkon van, már most is, ha átadtuk a vezetést életünk felett Őneki. Ez a pecsét azt mondja, hogy az Úr védelmében van már az életünk, mi már az Övéi vagyunk! Aki az Isten védelmében van, aki az Ő tulajdona, az megkapja az örök élet koronáját. Ez buzdít bennünket ebben a tökéletlen világban, szentül élni.

3. Milyen is az a hely, ahova eljuthatunk?

Ehhez három képet szeretnék hozni, ami az Igénkben szerepel. Az élet vizét. Az élet fáját. „És látni fogják az ő arcát”.

Az élet vize az Isten és a Bárány trónjából ered – azt olvastuk. A Bibliában és az életben a víz az életet jelképezi. Testi és lelki megújulásunk alapja. Tudjuk, milyen fájdalmas a szomjúság. S milyen felüdítő egy pohár tiszta víz. Érezzük a megivás után a felfrissülést, az új erőre kapást! Lelki értelemben a víz a Biblia kijelentése alapján maga az Ige, mely új életet eredményez. Ezt adja elénk az Efezusi levélben Pál apostol, mikor azt mondja: „ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje” 25-26. A megszentelt élet alapja a naponkénti Igefürdő, Jézus Krisztus váltsága által. Nem mindenkié ez a fürdő, csak azé, „Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (Jel 22,17). Figyeljük meg Testvérek az Igét! Azt mondja, folyóként szeli át az élet vize a mennyei hont. Nem csepegtetve, nem csörgedezve, hanem széles folyóként. Ez azt jelzi nekünk, hogy átvitt és konkrét értelemben is bőven adja a mi Urunk.

Jézus Krisztus, amikor samáriai asszonnyal beszél a kútnál ezt mondja: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” János 4,14. Ebből az éltető vízből már itt is részesülhetünk vándorutunkon. Ez az éltető víz mely megmos bennünket, megújít bennünket. Abban van az ereje, ahonnan kiárad felénk, az Isten és Bárány trónjából. Ez az éltető víz, mely lelki szomjúságunkat tudja csillapítani. Ez az a víz mely gyógyítást ad a lelki sebeinkre, s ez az a víz melyet rendszeresen fogyasztva elérjük azt a helyet, ahonnan ered. Miként lehet a miénk? Ezért kellett az Igehirdetést a „Milyen valóságalapja van az Isten országának?” kérdéssel kezdenem. S ezért hallatszik szinte minden héten a felhívás innen a szószékről a Biblia szívbeli olvasásáról, az odaszánt imádság fontosságáról és a közösségben megélt Istenélményről. Ezek mind az élet vízének forrásához vezetnek, a Teremtő Atyához!

A mennyországban az élet folyója az életfát táplálja! Az élet fája kép, ahogy szóltam is róla, körbezárja egész Bibliánkat: amit az Édenben elveszítettünk, azt Isten most már ismét nekünk nyújtja. Akkor nem engedte, hogy szakítsunk belőle – hiszen akkor bűnbe esett állapotunk rögzült volna egy örökéletre, azaz kárhozatunkra lett volna és nem üdvösségünkre! Olyan ez, mint az úrvacsora: aki méltatlanul eszi, ítéletet eszik – csak a hívőnek válik üdvösségére. Nos, ezért lesz hozzáférhető az Élet fája a mennyben, mert ott már biztos, hogy csak az üdvözültek részesülnek benne. Az évente 12 termés azt fejezi ki, hogy a belőle fakadó élet igen termékeny, nem csupán évente jelent áldást, mint itt a földön egy-egy gyümölcsfa. Ha pedig életet ad e termés, akkor nem meglepő az sem, hogy gyógyulásul szolgál a népeknek e levél. Hiszen mit ér egy beteg élet. Végképp összeférhetetlen az örökélettel egy halálos betegség, így világos, hogy nem is tehet mást e fa levele, mint gyógyít és gyógyít…

A 21. fejezetben olvassuk mi nem lesz Isten országában. Nem lesz könny, nem fájdalom, nem lesz halál, nem lesz betegség, nem lesz jajkiáltás. Minden eddigi kép is csodálatos és üdvös, de engedjetek meg egy személyes vallomást.

Számomra talán a legnagyobb ajándék az örök életben, hogy találkozhatom Teremtőmmel és Megmentőmmel. Színről-Színre! Vagyis már nem kell eltakarnom arcomat, nem csak hátulról láthatom meg az Urat, hanem elé állhatok félelem nélkül. Leborulhatok előtte, köszönve a megtartatásomat és hogy milyen drága áron vette le rólam a vétek súlyát.

Elhangzott már Jézus szava Tamáshoz a prédikációban, mármint boldog az, aki nem látja és mégis hisz abban, aki elküldte a Fiút! Mennyivel nagyobb boldogság lesz, mikor szemtől szembe állhatok, állhatunk az Atya előtt! A hívő élet egyik nagy pozitívuma, hogy megismerhető az Isten, a kijelentett tulajdonságai által. Ott a mennyei trón előtt állva már nem csak a tulajdonságai és tettei alapján ismerhetjük az Urat.

Testvérek! Most még reménység számunkra a mennyei ország, az arany Jeruzsálem! Vágyakozunk oda belépni mindannyian, szeretnénk a részesei lenni. Ehhez azonban, az Ige éltető vízének át kell mosni bennünket, meg kell, hogy újítson és tekintetünket a forrás felé kell irányítsa! Engedd, hogy megtisztítson és egy új életre, örök életre vezessen a Te Teremtő Urad! Engedd az egyetlen nagybetűs Királyt be az életedbe, hallgass szavára és vedd át az el nem múló ajándékodat! Ha még nem ismered ezt a Királyt, vagy bizonytalan vagy az Ő királyi hatalmába, vagy pont azért, mert a trónja elé tetted mindenedet, mondd együtt a dicséret írójával:

„Csodálatos Felség, hadd dicsérlek Téged: hadd szolgáljon lelkem néked! Angyaloknak módján színed előtt állván bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!” Ámen!