Oldal kiválasztása

2022. Október 09.

Filippi 2, 12-13. Mire indít a kegyelem
hallgasd meg az istentiszteletetNézd meg a videótárunkban

Olvasandó: 2Királyok 11, 1-12.

„Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” Filippi 2, 12-13.

 

A múlt vasárnap arról szólt az igehirdetés közöttünk Pál apostol korinthusiakhoz írt levele alapján, hogy életünk forráshiányos helyzetei az evangélium logikájának elfogadására nevelnek bennünket. Nem a saját forrásaink tartanak meg, hanem Isten kegyelmes jelenléte. Ezért nekünk elsősorban nem az a feladatunk, hogy a saját erőnket fokozzuk, plusz forrásokat gyűjtsünk, hanem bízzuk magunkat a kegyelemre.

 

Ezt a gondolatot folytatja és egyben kiegészíti az az ige, amit szintén Pál fogalmazott meg, ezúttal a filippi gyülekezetnek. Folytatja: Isten az, aki munkálja bennetek még az akarást és a cselekvést is az ő jótetszésének, vagyis kegyelmének megfelelően – és kiegészíti: félelemmel és rettegéssel munkáljátok ti a ti üdvösségeteket. Isten kegyelme elég, ő munkálkodik és ti munkálkodjatok, ráadásul elég nagy odaszánással, ahogy a félelemmel és rettegéssel kifejezés sejteti. Ráadásul mindez egy mondatban. Nem ellentmondás ez az igén belül? Akkor ki munkálkodik? Kinek a munkálkodásán, erőfeszítéseink múlik az életünk?  Isten ad mindent, és mi leengedhetjük nyugodtan a kezünket, vagy rettegjünk, mert minden rajtunk múlik, és vizsgázunk életünk során?

Általában a (hívő) emberek között is két tábor van. Az egyik ezt, a másik azt az üzenetet hallaná szívesebben. Vannak, akik szeretnek mindent a maguk feje után tenni, hívő emberként is mindent irányítani, úgy érzik, hogy nem is nagyon kell megkérdezni Istent, megy ez magunktól is. Éss vannak, akik azzal a lelkülettel élnek, hogy majd az Úr intézi, és – kis túlzással – azt várják, hogy még a boltba is az Úr megy le helyettük.

 

Isten igéje, az evangélium logikája sem egyik sem másik gondolkodásmódot nem erősíti meg. Egészen más ez a logika, mint a mi emberi gondolataink. Figyeljük csak meg! Az igében megfogalmazott két gondolat nem ellentétes, hanem egymásból következik: „mert” kötőszó kapcsolja össze őket! Azért kell nekünk nagyon komolyan munkálkodnunk, mert Isten munkálkodik. Isten kegyelme ad mindent az életünkbe, ezért nagyon komolyan kell vennünk ezt a kegyelmet, mindennél jobban értékelnünk kell, és élni kell vele, használni kell! Mindenestül Istentől függünk, ezért nagyon komolyan kell vennünk Isten ügyét, amit ő ránk bízott.

 

Az ige ma is megerősíti azt, amiről múlt vasárnap hallottunk: az evangélium logikája szerint az, hogy a mindenható Isten szeretett gyermekei lehetünk, biztos otthonra találhatunk nála, rendezhetjük vele a kapcsolatunkat mindenesül az ő kegyelmének ajándéka. Mindenestül az ő csodája az, hogy vele, az ő erőterében élhetünk minden nap, hogy vele lehetünk örökké. Kegyelem. Mert mi bűnös emberek mást érdemlünk. Nekünk természetünk szerint nincs helyünk Isten országában, hanem egészen máshol van a helyünk. Hiába is akarjuk kinyitni az ajtót, a kilincset sem érjük el, olyan magasan van. Ha elérnénk is, olyan súlyos a kilincs, hogy meg sem tudjuk mozdítani. A bűneink áthatolhatatlan falként választanak el bennünket Istentől. Lehetetlen.  

Hogyan léphetünk be mégis? Úgy, hogy az Úr kinyitotta az ajtót, lerombolta a falat.  Erről is beszél Pál a levélben (Filippi 2, 5-11.) Jézus Krisztus engedelmes volt a kereszthalálig! Ő hozta el az Isten országát erre az elveszett bolygóra, magára vette a kereszten a bűnt, ami kizárt bennünket, és kinyitotta az ajtót 2000 évvel ezelőtt halálával és feltámadásával.

Nem csak kinyitotta az ajtót, de közel is hozza hozzánk személyesen ezt a lehetőséget. Odavezet bennünket Szentlelke által. Ő keres minket, ő nyitja meg a szemünket, hogy meglássuk, ő mozdítja be a szívünket, hogy kezdjük érteni. Enélkül hiába lenne nyitva az ajtó, olyanok lennénk, mint Lót házánál a sodomaiak, akik nem látták az ajtót a vakságuk miatt. Jézus a gazdag ifjúnak elmondja, hogyan kapcsolódhat be Isten országának lehetőségébe, mire az megszomorodva elmegy. Ez után mondja Jézus a tanítványainak: „Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Tanítványok döbbenten kérdezik: ki üdvözülhet? Jézus: „Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.” Márk 10, 24-27. Annyi minden leköti a figyelmünket, annyira vakok vagyunk az Isten országának valóságára! Embereknél lehetetlen! Mindenestül ajándék, ha kinyílt a szemed. A hitre jutás nem úgy van, hogy az ember sokat lát, tapasztalt lesz, megjön az esze, összeszedi végre magát! Sok mindenre összeszedheted magad, de Isten országára nem! Kegyelem! Ahogy valaki humorosan mondta: Isten és én összehoztuk a megtérésemet: Én futottam Isten elől, ő futott utánam, és ő volt a gyorsabb. Ajándék, hogy nyitva van az ajtó, hogy te megláthattad, hogy beléphettél, hogy járhatsz az úton. Ajándék, hogy megszabadulhattál valamiből, amin nem tudtál változtatni. Ajándék, hogy ezt a mai napot is megkaptad. Ajándék, hogy ismerheted Istent és vele élheted az életedet nap, mint nap, és hogy az életednek örök perspektívája van, mert ez a közösség, ez a „vele” örökké tart. „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk” Filippi 3, 20.  Kegyelem!

 

És éppen ezért kell istenfélelemmel élned! „Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket!” Fontos megértenünk, hogy ez két szó, amit a magyar fordítás félelemnek és rettegésnek fordít, nem azt jelenti, hogy Istentől való félelemben kell élnünk. Isten szeretet, és „a teljes szeretet kiűzi a félelmet” 1János 4, 18. A Bibliában 365-ször szerepel valamilyen formában az a bíztatás, hogy ne félj!  Nem Istentől kell félnie a keresztyén embernek, hanem Istent kell félnie. Az istenfélelem nem azt jelenti, hogy félek Istentől, és elfutok előle, hanem azt jelenti, hogy tisztelem, becsülöm őt, és komolyan veszem, értékelem, mindennél fontosabbnak tartom az ő különleges szeretetét, barátságát, szövetségét.

 

Mit mond itt Pál a filippieknek? Ne rám tekintettel (jelenlétemben), hanem Istenre tekintettel (távollétemben is). Mivel Isten adja az üdvösséget, ezért vegyétek nagyon komolyan, becsüljétek meg, vigyázzatok rá! Ingyen ajándék. Vajon akkor lazán lehet bánni vele, mert nekem nem került semmibe? Majd a  „jóisten” mindent elnéz?! Nem! Ez egy olyan ajándék, amitől az életed függ. Gondold csak meg, hol lennél enélkül (a pokolban), így pedig isten szeretetében lehetsz örökké. Felbecsülhetetlen érték. Ráadásul nem te szerezted meg magadnak, igazából semmit sem tudtál érte tenni. Ez nem olyan ajándék, hogy „ha eltöröm, akármikor veszek másikat”! Nem, ez nem ilyen! Isten jókedvétől, kegyelmétől függ. Sehol sem lehet kapni pénzért, semmilyen cselekedettel, teljesítménnyel nem lehet kiérdemelni, nem lehet érte megdolgozni, nem lehet ellopni valami ügyes csellel. Ezzel a mindenség Ura tisztelt meg téged! Pótolhatatlan kincs! Jaj, el ne veszítsem, el ne játsszam valahogy, bármit csak ezt ne! Ez a félelem és rettegés! A tőlem telhető legnagyobb komolysággal igyekszem. Mert mindenestül Istentől függ, ezért mindennél jobban igyekszem vigyázni rá! Aki valóban találkozik Isten valóságos kegyelmével, az átéli ennek a komolyságát. Ez nem csupán egy protestáns tanítás, amire hivatkozhatunk. Dietrich Bonhoeffer német evangélikus mártír teológus mondta azt, hogy a hamisan értelmezett protestantizmus bűne az, hogy Isten kegyelméből puszta tant faragott, ami könnyelművé teszi azokat, akik ezt ésszel fogadják csupán el. Isten ingyen kegyelemből fogad el bennünket, az ingyen kegyelem azonban nem olcsó kegyelem, hanem végtelenül drága. Akit pedig valósággal szíven üt ez, arra valóságos életváltoztató hatással is van. Az élő Istennel kapcsol össze a kegyelem!  

 

Mit jelent Isten kegyelmét, ajándékát komolyan venni a gyakorlatban?

 

Vedd át! Az üdvösség nem repülőről dobált segélycsomag, ami csak úgy a kertembe, vagy a fejemre pottyan, amivel mindenkit megszórnak, ha kéri, ha nem. Ez egy címzett ajándék. Tértivevényes csomag, ami nekem szól, és személyesen kell átvenni, hogy tényleg az enyém legyen. A hitre jutás, az, hogy Isten kegyelmét átveszem tudatos esemény. Olyan nincs, hogy átvettem, és nem tudom, vagy talán… Még egyszer: nem kell megérdemelni, kifizetni, megszolgálni, de át kell venni! Uram, azt hallottam, hogy aki megvallja bűneit, annak megbocsátasz Krisztus keresztjéért. Szeretném ezt átvenni, megvallom hát neked a bűneimet őszintén, és átveszem a te bocsánatodat! Uram, úgy tudom, hogy aki meghív téged élete Urának, azzal te életközösségre lépsz, és otthona lesz nálad, a te szeretetedben örökké. Szeretném ezt átvenni, ezért megkérlek, hogy jöjj, és légy az életem Ura!

Átvetted már? Ki tudja, hogy meddig hozza még a postás? Az ilyen csomagot egy idő után visszaküldik a feladónak, ha a címzett nem kereste, nem vette át… Kegyelmi időben élünk: most lehet! Félelemmel és rettegéssel vedd komolyan ezt a most-ot! Ha a rab madár kalitkáját kinyitják, vajon mondja-e azt, hogy előbb megreggelizem, még elintézek ezt-azt, majd aztán repülök ki, talán holnap?! És ha közben visszazárul az ajtó? Ő nem tudja kinyitni, az ajtónyitás nem rajta múlik, de a nyitott ajtón kirepülés igen!

 

Értékeld! Ez a legnagyobb értékem, ezért vigyázok rá, gyönyörködöm benne és örülök neki. Az egész Filippi levél erről szól! Pál börtönben van, és folyamatosan arról beszél, hogy örülök, hogy elégedett vagyok, örüljetek ti is. A titok: nekem az élet Krisztus, mindenre van erőm a Krisztusban, örüljetek az Úrban. Az életem sarokpontja az Úr, benne van örömöm és békességem, és nem a körülményeimben, amelyek változékonyak. Látod, hogy mit kaptál az Úrban? Lehetsz ezzel az ajándékkal kedvetlen, örömtelen, szürke, keserű? Miért vagy az mégis? Nem ennek a valóságában élsz, nem erre nézel, hanem valami másra? Mennyivel kevesebbet aggodalmaskodnánk, mennyivel könnyebben elengednénk el ehhez képest huszadrangú kívánságainkat, mennyivel kevesebbet panaszkodnánk, ha szívből megértenénk és értékelnénk, hogy mekkora ajándékot kaptunk. Az Isten kegyelme az egyetlen abszolút, minden más csak viszonylagos.

 

Végül pedig munkáld ki, használd! Isten, amikor megajándékozott a szövetségével, akkor küldetést bízott rád. Ehhez a küldetéshez felszerelt sok ajándékkal, képességgel, lehetőséggel, idővel, javakkal. Nem csak a lelked üdve, hanem életed minden értéke az ő ajándéka. Céllal adta. Ennek a célnak a betöltéséhez az ő Szentlelke munkálja az akarást, ő ad erőt a cselekvéshez is. ADOD-E MAGAD EHHEZ, VAGY ELLENÁLSZ NEKI? Félelemmel és rettegéssel, vagyis egészen komolyan véve. Odaszánva magadat, és mindenedet, amid van. Törekszel arra, hogy a lehető legtöbbet hozd ki abból, hogy ismered Istent, és abból, amit neked adott, vagy ímmel-ámmal engedelmeskedsz, és igyekszel megúszni mindent, amennyire csak lehet?

 

Érezzük ennek a szabadságát, nagyszerűségét és felelősségét? Isten kézben tart mindent. Kormányozza ezt a világot. Ő úgy döntött, hogy kapcsolatokon keresztül fog kormányozni. Erre hívott meg téged. Hogy rajtad keresztük uralkodjon, vagyis gondoskodjon, védjen, szabadítson, emeljen, áldjon másokat is. „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Efezus 2, 10.  Nem neked kell kitalálni, nem neked kell garantálni. Neked csak észre kell venned az alkalmat, amit Ő elkészített számodra, beleállni, adni magad, adni, amid van, a többit rábízni, így munkálkodni vele, így lenni az ő eszköze!

Mindent Isten cselekszik, a kegyelem mindenre elég. Az azonban, hogy elég a kegyelem, nem hátra dőlésre indít bennünket, hanem bizalomra és engedelmességre, Istenre tekintő imádságra és Istenre tekintő cselekvésre.

Az Ószövetségből egy szélsőséges történelmi szituációról olvastunk, amely Isten népét történelmi katasztrófával fenyegette. Ataljá, az idegen származású anyakirályné fia halála után őrült hatalommániától hajtva kipusztított minden örököst – tulajdonképpen az unokáit -, és átvette az uralmat. Dávid házát a kipusztulás fenyegette. Isten megígérte Dávidnak, hogy mindig lesz utódja a trónon. Ez az isteni ígéret volt a garanciája annak, hogy a királyi házat nem lehet kipusztítani. Jóseba királylány és a férje, Jójádá a főpap ismerték ezt az ígéretet. Számukra azonban ez az isteni ígéret nem azt jelentette, hogy akkor nyugodtan hátra dőlhetnek, úgysem pusztulhat ki a királyi ház, majd Isten megoldja valahogy. Éppen ellenkezőleg: ez az ígéret hajtotta őket, hogy az életük kockáztatásával, a csecsemő Jóás királyfit kimentsék az eszetlen vérengzésből, elrejtsék, titokban felneveljék, és amikor eljön az idő, trónra segítsék. Ők így lesznek az Isten kegyelmének, ígérete beteljesedésének áldott eszközei! Értjük? Isten ígéretének következménye az ember számára: lehetőségünk szerint mindent megtenni az ígéret értelmében reménységgel. Ez is hozzátartozik az evangélium logikájához! Isten kegyelme jelent mindent számunkra, ez a kegyelem azonban felelős cselekvésre, odaszánt kockázatot is vállaló engedelmességre indít, az Istentől kapott küldetésünk betöltésére!

 

Nehéz időket élünk, ami komoly kihívás elé állítja személyes életünket, gyülekezetünket, városunkat, népünket. A legkiszolgáltatottabbakat tragédiával fenyegeti a válság. Az a hit, hogy Isten kegyelme mindenre elég, hogy ő gondoskodik, munkálkodik most is mire indít téged ebben a mostani válságos helyzetben? Hogyan indíthat bizalomra a személyes problémáiddal kapcsolatban, és Istenben bízó, engedelmes cselekvésre ott, ahol Isten rajtad keresztül akar segíteni, szükséget betölteni mások életében?

 

Mindenestül kegyelem, mindenesül ajándék. Hát vedd mindennél komolyabban! Vedd át! Értékeld! És dolgozd ki! Légy áldás! Légy hasznára másoknak azzal, hogy ismered Isten kegyelmét! Légy az ő eszköze! Így ragyogj, mint csillag a világban (Filippi 2, 15.) Ámen.

 

Kérdések az igehirdetéshez:

  1. Isten kegyelmét komolyan venni gyakorlatilag azt jelenti, hogy átveszed, értékeled (örülsz neki), és használod. Melyiket tette most hangsúlyossá Isten a három közül személyes életedben? Miért?
  2. Miben indít téged teljesebb bizalomra és odaszántabb, engedelmes cselekvésre az, hogy istenfélelemmel komolyan veszed Isten mindenre elég kegyelmét és gondoskodó szeretetét a mostani nehéz időkben?

 

 

 

 

 

 

Szolnoki Református Egyházközség