2022. December 04.

Olvasandó: 1 Mózes 3, 15. Ézsaiás 53.

„Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: „Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?” Jézus így válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” Lukács 5, 27-32.

 

Az adventi időszak a legtöbbek által ismert értelemben az egyházi év kezdete, karácsony böjtje, készülés Jézus születésének ünneplésére. Az egyházi év rendjében valóban ezt a szerepet tölti be sz az időszak, az advent jelentése azonban jóval több ünnepi előkészületnél.  Az advent szó nem várakozást, készülődést jelent, hanem eljövetelt! Adventus Domini: Az Úr eljövetele. Az advent igazi középpontjában nem a mi várakozásunk és készülődésünk áll, hanem az Úr eljövetele. Erre várhatunk reménységgel, erre készülhetünk hittel. Az Úr eljövetelének, az adventnek 3 aspektusa: 1. Jézus születésének ígérete, az első eljövetel beteljesedett 2000 évvel ezelőtt. 2. Jézus második eljövetelének ígérete, a második adventre való várakozás ideje, amiben most élünk. Egy napon – nem tudjuk mikor – ez is beteljesedik majd. 3. A kettő között ott feszül a saját személyes életünk adventjének kérdése. Személyesen is meg kell tapasztalnunk: most hozzám jön az Úr, engem szólít, az én szívemen kopogtat. A személyes adventünk beteljesedésével, Jézussal hitben találkozva kapcsolódhatunk be az első advent hálás örömébe: értem is eljött az Úr, és a második advent reménységébe: értem is eljön az ÚR! Figyeljünk ma erre a három adventi nézőpontra az ige üzenetének fényében!

 

Advent, az Úr eljövetele. Miért kell eljönnie az Úrnak? Nincs itt? Nincs ott mindenütt? Hiányzik?

Isten mindenütt jelen van. Mégis valamiképpen hiányzik ebből a világból és az életünkből. Ez a világ ennek a betege: nincs a helyén, kimozdult a helyéről. Nem egész, nem ép, eltört az élet. Látjuk, érezzük, szenvedjük ennek a világméretű betegségnek a tüneteit. Önmagában az például, hogy betegségek léteznek, arról beszél, hogy valami nagyon eltört ebben a világban. A híreket hallgatva a betegség tüneteiről hallunk. A válság, amit átélünk tünet. A világ egyik fele bőségben él, a másik fele pedig  nyomorog, a háborúban egymást ölik az emberek, pusztítjuk a természetet – ezek mind a betegség tünetei. De a tünetekkel találkozunk akkor is, ha egy átlagos hétköznap reggelen a városban közlekednünk, vagy például a hétköznapi kapcsolataink feszültségeire gondolunk.

A betegség jele egy furcsa, tudat alatt feszülő ellentmondás az életünkben. Egyrészt ott van bennünk az a meggyőződés, hogy a világnak nem kellene ilyennek lennie. Itt valami nincs rendjén. Nem tudjuk elfogadni a gonoszságot, a veszteséget, a szenvedést, a halált. Lehetne minden harmonikus. Beszélhetne minden a szeretetről és az életről. Másrészt viszont nem tudjuk elképzelni, hogy ez valóság lehetne. Illuzórikusnak, utópiának, rózsaszín álomnak tűnik egy ilyen világ. Ady Endre egyik leggyakrabban idézett „Karácsony” című verse egyfajta falusi idillként mutatja be a karácsonyi boldogságot szemben a nagyváros elidegenedésével. Ezzel zárja a verset: „Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra…” Miért olyan az emberi elme, hogy nem fogadja el valóságnak azt a világot, ahol nincsenek jelen a gonoszság és halál tünetei? Vágyunk rá, de mégsem érezzük reális lehetőségnek. Valami baj van az elménkkel is, velünk is! Ezek tünetek. Egy halálos, az egész világot átszövő betegség tünetei ezek. Szintén Ady így ír erről a betegségről egy másik, ritkábban idézett „Karácsony” című versében:

 

 

Karácsony

Ma tán a béke ünnepelne,

A Messiásnak volna napja,

Ma mennyé kén’ a földnek válni,

Hogy megváltóját béfogadja.

Ma úgy kén’, hogy egymást öleljék

Szivükre mind az emberek –

De nincs itt hála, nincs itt béke:

Beteg a világ, nagy beteg…

 

Kihűlt a szív, elszállt a lélek,

A vágy, a láng csupán a testé;

Heródes minden földi nagyság

S minden igazság a kereszté…

Elvesztette magát az ember,

Mert lencsén nézi az eget,

Megátkozza világra jöttét –

Beteg a világ, nagy beteg…

 

Ember ember ellen csatázik,

Mi egyesítsen, nincsen eszme,

Rommá dőlt a Messiás háza,

Tanítása, erkölcse veszve…

Óh, de hogy állattá süllyedjen,

Kinek lelke volt, nem lehet!…

Hatalmas Ég, új Messiást küldj:

Beteg a világ, nagy beteg!…

 

 

Az advent örömhíre az, hogy a betegség nem „gyári hiba”, nem alapértelmezett tartozéka a világnak és az emberi életnek. Mi már valahogy elrontva születünk meg, de ez nem így volt a dolgok kezdetekor, a forrásnál. A „betegségtudatunk” közvetve arról beszél, hogy van egészség, amihez képest a betegséget meghatározzuk, így ez is alátámasztja azt, amit a Biblia állít, hogy a világ eredetileg nem ilyen volt.  Isten jónak teremtette. Vagyis olyannak, amiben minden a szeretetet és az életet szolgálta. Ismeretlen volt az önzés, a bántás, a szégyen, a félelem, a betegség, a fájdalom, a szomorúság és a halál. Ez a világ és benne az ember egészséges volt. Valahogyan megbetegedett, valahogyan elszakadt Istentől, valahogyan istenhiányos állapotba került. Mi rontottuk el azzal, hogy Istennek engedelmes élet helyett önmagunk kezébe vettük az irányítást. Függetlenedni akartunk tőle, mint lázadó kamasz a szülőtől, és elszakadtunk. Ez okozza az istenhiányt az életünkben és a világban. A tünetek arra mutatnak, hogy a betegség oka az ember. Az emberrel van a legnagyobb baj.

Az adventi örömhír az, hogy a világ eredetileg nem ilyen volt. Az ember eredetileg nem ilyen volt. Az élet eredetileg nem ilyen volt. Ez pedig azt jelenti, hogy az egészséges világ nem illúzió, nem irreális. Legalábbis volt idő, amikor még a világ egészséges volt. Sokszor azt gondoljuk, hogy a történelem bizonyos korszakaiban, „a boldog békeidőkben” kell keresnünk a jobb világot Érdekes, hogy Ady az idézett versét a világ betegségéről, amelyet a magyar történelmi emlékezet boldog békeidőknek nevez: a millenium körüli időszakban. A Biblia szerint jóval korábban, valamikor a történelem előtti időkben, mégsem a tündérmesék világában, hanem valódi, reális, evilági életben volt egészséges világ és ember.

Az adventi örömhír ennél is továbbmegy, és így lesz igazán örömhír: Isten nem mondott le az egészséges világról, határozott terve az, hogy a világ nem marad ilyen, nem marad beteg: nem illúzió a gyógyulás, az egészséges világ! Adventus Domini. Eljön az Úr. Azért jön el, hogy meggyógyítsa a világot, meggyógyítsa az embert! Isten azért jön el, mert helyre akarja állítani a világot. Eljött az Úr Jézusban. Miért jött? Ő maga mondja: Azért jöttem mert a világnak szüksége van rám. Igaza van Adynak. A világ nagyon beteg. Jézus pedig azt mondja: én azért jöttem, hogy meggyógyítsam azt, aki/ami beteg.  

 

És ezt azzal kezdi, hogy helyreállítja az életünket. A világ azért beteg, mert az ember szíve beteg. Mi emberek ezért nem tudjuk meggyógyítani a világot, mert bennünk van a baj. Jézus ezt mondja: a betegséget gyógyító orvos vagyok. A beteget gyógyítani jöttem.  Hogyan írja le a diagnózist és a gyógyulást? „A bűnösöket megtérésre” jöttem gyógyítani. A betegség neve tehát bűn. Az eredeti görög fogalom hamartia, vagyis céltévesztés, gyökeres, belső ficam, működési zavar. Amikor valami nem tölti be a célját ezért tönkre megy és közben kárt okoz. Helyre kell állítani. A gyógyulás leírása pedig: megtérés. Az eredeti görög szó: metanoia, vagyis gyökeres belső átalakulás, a belső működés – szív, gondolkodásmód, látásmód – megváltozása, helyreállása…

 

Az ember számonkéri Istent, hogy miért nem változtatja meg a körülményeket, miért nem orvosolja a külső tüneteket. Miért engedi Isten, hogy…?! Meg kellene látnunk, hogy a betegség gyökeres, ezért a tüneti kezelés nem hoz gyógyulást! Isten pedig azért jön, hogy meggyógyítsa a világot! Nekünk kell belülről helyre állnunk ahhoz, hogy a világ helyre álljon, kevesebb nem elég!

 

Ezt a helyreállítást elvégezni jött el az Úr 2000 évvel ezelőtt. Jézus Krisztusban emberként jött el, és a kereszten a helyünkre állt, hogy magára vegye a következményt: az élettől való elszigeteltséget, és nekünk megnyissa az utat vissza az Istennel való közösséghez. A gyógyulásunk kulcsa az, hogy ő betegszik bele a mi betegségünkbe, belehal, hogy a sebei árán meggyógyuljunk, ahogy Ézsaiás próféta beszél róla adventi próféciájában. A mi betegségünk következménye őt sújtotta, hogy nekünk így békességünk legyen: sálóm, ami azt jelenti, hogy a kificamodott életünk a helyére kerül Isten szeretetében, és újra betölti célját. Halála után Jézus nem maradt a sírban, harmadnapon feltámadt. Így győzte le a halálos kígyómarást: a bűnt, az önzést az öntörvényűséget és a halált is! A gyógyulás elkezdődött! Feltámadása után felment a mennybe, és megígérte, hogy egy napon visszajön, hogy teljességre juttassa a helyreállítást. Isten újjáteremti a világot, és abban nem lesz többé az önzésnek és a halálnak nyoma sem. Az ő helyreállított népével fog uralkodni örökké. Most ennek az eljövetelnek a beteljesedését várjuk.

 

Az Isten országa gyógyító helyreállításának jelét látjuk Lévi, a vámszedő elhívásának történetében. Hogyan gondolja az Úr a gyógyítást, a helyreállítást? Nem elégszik meg tüneti kezeléssel. A céltévesztett embert veszi kezelésbe. Metanoiát, gyökeres belső áthangolást, szívkezelést hajt végre Lévin, a vámszedőn, amikor személyesen elhívja őt.  Szívének változására hívja. És azonnal látszanak a jelei, hogy mit jelent a szív változása. Egy anyagi javakhoz mindenek felett ragaszkodó ember mindenét otthagyja Jézusért. Egy önmaga körül forgó élet lakomát rendez, ahová sokakat meghív. Egy önzésbe zárkózott ember szeretettel nyit az emberek felé. Ehhez valami gyökeres változásnak kellett történnie! Lévi adventje beteljesedett. Eljött hozzá az Úr, és megérintette gyógyítani kezdte az életét!  Isten országa örömünnepének, nagy vacsorájának előzetese történik Lévi házában. Az asztalközösség a Közel-Keleten a teljes elfogadás és a helyre állt kapcsolat jele. Ezért olyan hangsúlyos Jézus szolgálatában az, hogy asztalközösséget válla az emberekkel. A változás lényege a közösség helyreállítása. A bűnösök helyreállt közössége Istennel és egymással! Ez a gyógyulás lényege. A meggyógyult kapcsolatok. A helyreállt közösség! Minden más ennek a következménye!

 

Az advent 3 aspektusa: az első advent várakozása, ami beteljesedett, a második advent, Jézus visszajövetelének, az eljövendő ítéletnek és a teljes helyreállításnak az ígérete, a kettő között pedig ott van személyes életünk adventje. Most van az az időszak, amikor Jézus összegyűjti népét. Amikor keresi azokat, akik rábízzák életüket, és újat kezdenek vele, visszatérnek az Isten uralma alá. Szentlelke és igéje által ma is személyesen jön hozzánk az Úr, mint annak idején Lévihez, ma is személyesen hív téged. Akkor is, ma is egyesek ott ülnek az asztalnál, és mások kimaradnak belőle, kívülről kritizálnak. Vannak, akik részesek a nagy gyógyulásban, és lesznek, akik kimaradnak. Életünk legfontosabb kérdése: beteljesedik-e személyes adventünk? Megtörténik-e a találkozás? Hogyan érinthet meg az ő gyógyító érkezése, hogyan kapcsolódhatok be Isten országának örömlakomájába?

 

1. Kétféle hozzáállás az orvossal kapcsolatban. Feltárom a betegséget, vagy leplezem, magam sem akarok szembe nézni vele? Egy olyan világban élünk, ahol ez nagy probléma. Az emberek nehezményezik, hogy az egyház mindig a bűnről beszél. Pedig ebben a világban mindenki a bűnről beszél, csak mindenki a más bűnéről beszél. Így pedig nincs gyógyulás! Két ismert angol író életéből egy-egy epizód megvilágítja a különbséget. Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes történetek írója egyszer egy durva tréfát eszelt ki. London 12 legtiszteletreméltóbb emberének írt névtelen táviratot ezzel a rövid szöveggel: „Menekülj! Minden kiderült!” Hatan közülük 24 órán belül elhagyták a várost. Ez a tréfa rávilágított arra, hogy a tiszteletreméltó külső mögött hányan takargatják a szégyenteljes valóságot. A másik G. K. Chesterton angol keresztyén író és filozófus, Conan Doyle kortársa egy válaszolva egy napilap olvasóknak feltett kérdésére: „Ön szerint mi a baj a világgal?” Ezt a választ küldte be: „Tisztelt Szerkesztőség! Én vagyok a baj. Tisztelettel: G. K. Chesterton.” Ezzel rávilágított a gyógyulás útjára: Vállalom a felelősséget, feltárom a betegséget az orvos előtt. A kérdés ma is ez: vállalom, hogy én vagyok a probléma vagy mindig más a hibás? Megvallom Jézus előtt, vagy takargatom a valódi állapotomat?
2. Elfogadom a terápiát, vagy okoskodom, akaratoskodom? Az orvosra bízom magam, vagy én akarom irányítani az orvost? Nekem ez kell, ha nem kapom meg, elfordulok? Legtöbbször az akaratosságunk, az, amit „az Istennek se” akarunk elengedni, tart távol bennünket az élettől. Azt gondoljuk, hogy mi tudjuk mire van szükségünk, és fáradhatatlanul hajtjuk is, vagy éppen hajtogatjuk Isten előtt. Mi lenne, ha elkezdenél bízni abban, hogy Isten tudja, mire van szükséged, mi a baj veled, és hogyan kerülhetne vissza az életed a Sálóm-ba, hogyan állhatna helyre? Emlékezz: a megtérés metanoiát jelent, a gondolkodásmód gyökeres megváltozását. Nem azt, hogy a saját gondolkodásmódomat hajtogatva jövök Istenhez, hanem azt, hogy engedem, hogy megérintse és átformálja azt, amit én az életről gondolok. Ha a gondolkodásmódom beteg, annak kell meggyógyulnia. Készülj fel egy valódi gyökeres változásra! Másként nem megy! Egyszer egy dömösi körös testvérünk így fogalmazta meg azt, hogy sok kudarc után hogyan változtatta meg az életét a terápia: „Akkor elhatároztam, hogy hagyom magam gyógyítani.” Fogadd el az orvos javaslatait. A gondolkodásmódod igazodjon Isten igéjéhez, és ne Istent próbáld a saját gondolkozásmódodhoz igazítani!
3. És van még egy nagyon fontos kérdés! Elfogadom-e a többi beteget? Közösséget vállalok-e a többiekkel? (Itt a Lévi lakomáját kívülről kritizálóknak válaszol Jézus az orvos metaforával!) Az orvossal helyreállt kapcsolat, a betegeivel, a tanítványaival, a családjával vállalt közösséget is jelent! Nem az én orvosom, Megváltóm, Atyám, hanem a mienk! A betegség tünetei a leginkább a kapcsolatainkban nyilvánulnak, meg. A gyógyulás is a kapcsolatainkat érinti, állítja helyre elsősorban. Jézus létrehozza Isten országa közösségét! Lévi asztalánál, és itt közöttünk is. Ezt szeretnénk komolyan venni. Nem önmagáért való, hogy a gyülekezetben időnként szeretetvendégéséget tartunk. Nem az ételen van a hangsúly, hanem a közösségen. És nem egy gyülekezeti rendezvényen, hanem azon, hogy összetartozunk. Szükséged van a közösségre! Templomi istentiszteletre, gyülekezeti kiscsoportra! Bekapcsolódsz-e? És a másiknak is szüksége van a közösségre! Befogadod-e? Közösséget vállalsz-e vele? Látod-e maga gyógyuló betegként, mert akkor a másikat is el tudod fogadni annak, ami: gyógyuló betegnek!

A Tékozló fiú történetében az idősebb fiú magát zárja ki, mert nem akar közösséget vállalni testvérével. Sokan mondják ma is:  „Isten igen, Jézus igen, de a gyülekezet nem, mert ott ilyen meg olyan emberek vannak, és én nem megyek azok közé…” „Nem az egészségeseknek van szükségünk orvosra…” Jézus körül gyógyuló bűnösök vannak. Gyógyuló bűnösként lehetsz itt te is, de a másik ember is az. Gyógyuló bűnös, akinek szüksége van a megbocsátásra, ahogy te is gyógyuló bűnös vagy, akinek ugyanerre van szükséged…

 

Az advent nem a mi várakozásunkat jelenti, hanem az Úr eljövetelét. Ő gyógyítani jön ezt a világot és az életedet. Sajnos sokszor az adventünkben a mi várakozásunk és készülődésünk kerül középpontba az Úr eljövetele helyett. Mi akarunk bizonyítani ahelyett, hogy szükséget szenvedőként jönnénk hozzá, vagy mi akarjuk megmondani neki, hogy mit és hogyan adjon, ahelyett, hogy rábíznánk magunkat, és engednénk, hogy ő adja, ami szerinte fontos. Mi akarjuk még azt is megmondani, hogy kikkel vagyunk hajlandók együtt leülni az ő asztalához.  Vigyázz, ezzel voltaképp magadat zárod ki a gyógyulásból, az Isten országa örömünnepéből! Ne tedd! Ő ma is jön hozzád, hogy helyre állítsa a vele való kapcsolatodat, bevonjon az Isten országa közösségébe, és minden mást is rendbe tesz az ő akarata és ütemezése szerint. Bízol-e benne? Rábízod-e magad? Beteljesedhet-e életed adventje?

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. „Beteg a világ, nagy beteg…” – írja Ady Endre. Hogyan találkozol magadban és környezetedben a betegség tüneteivel? Hogyan alkalmazhatod ezekre a tünetekre Jézus diagnózisát – hamartia, vagyis belső, gyökeres céltévesztés -, és mit jelent ezekben a Jézus-i terápia – metanoia, vagyis a gondolkodásmód, a szív gyökeres megváltozása?
2. Mire figyelmeztetett most téged a gyógyulásba való bekapcsolódás három kritériuma: kész vagyok feltárni a bennem levő problémát, kész vagyok elfogadni Jézus terápiáját (engedni, hogy ő igazítsa magához gondolkodásmódomat), és kész vagyok elfogadni testvéreimet, a gyógyuló bűnösök közösségeként?

 

Végh Miklós, lelkipásztor