Oldal kiválasztása

2023. január 22.

Az Ige kardja és a Lélek tüze – megújulás és meghasonlás
hallgasd meg az istentiszteletetNézd meg a videótárunkban

Lekció: Máté 10, 34-42. Zsidók 4, 12-13.

„Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg ez végbe nem megy! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem – mondom nektek -, hanem inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlottak, három kettővel, és kettő hárommal. Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával.” Lukács 12, 49-53. (napi ige)

 

A Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igét olvastuk ma az igehirdetés alapigéjeként. A napi ige vasárnapjával – amikor a református vezérfonal aznapi aktuális igeszakaszáról szól az igehirdetés – szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy fontos a rendszeres napi bibliaolvasás. A református Bibliaolvasó Kalauz minden nap egy ószövetségi és egy újszövetségi igét ajánlva elolvasásra segít ezt a napi bibliaolvasási rendet fenntartani, emellett egy nagy igeolvasó közösség részévé is tesz bennünket, hiszen több ezer testvérünkkel együtt ugyanazokat a gondolatokat olvassuk nap, mint nap a Bibliából, így együtt gondolkozhatunk, és beszélgethetünk is Isten igéjéről. Természetesen nyugodtan olvashatjuk más vezérfonal szerint is az Bibliát, a fontos az, hogy minden nap olvassuk.

Miért van szükségünk erre? Nem azért, mert ez a jó hívő református házi feladata, ha megtettük, kipipálhatjuk. Nem is azért olvassuk (és hallgatjuk) az igét, hogy az csupán megerősítse bennünk azt, amit egyébként is gondolunk Istenről, életről, önmagunkról! A szelektív hallás komoly kísértést jelent bibliaolvasás, igehallgatás közben: csak azt hallom meg, ami megerősíti az én gondolataimat, annak örülök, mint üzenetnek, a többit pedig elengedem a fülem mellett. Pedig az Igét elsősorban azért olvassuk, hallgatjuk, mert szükségünk van arra, hogy Isten szava igazítsa Isten gondolkodásához, az igazsághoz, a valósághoz, az élet működési rendjéhez a mi eltájolódott gondolkodásunkat. Tegye helyre a tévedéseinket, írja felül a szívünkben működő hazugságokat. Informáljon arról, amit nem tudunk, vagy rosszul tudunk, és emlékeztessen arra, amit tudunk a fejünkkel, de a szívünk mégis más rugóra jár. Sok minden van a gondolkodásunkban, amire Jézus ezt mondja: „Ne gondoljátok…” Tehát azért kell minden nap olvasnod az igét, engedned, hogy a szívedre hasson, hogy ne azt gondold, ami zsigerileg jön a szívedből, amit a neveltetésed, a téged körülvevő közgondolkodás csepegtetett beléd, hanem azt gondold, azt hidd, amit Isten az evangéliumban kijelentett, és arra építs! Isten az igeolvasás, igehallgatás, igén való elmélkedés által írja fel igazságait a szívünk falára, hogy azokban bízzunk, azokra építsünk a mindennapokban.  

 

A ma olvasott igeszakaszban Jézus egészen direkt módon azt mondja, hogy helyre akarja igazítani a gondolkodásunkat egy bizonyos kérdésben. „Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem!” „Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak…” Hogyan érti ezt Jézus? Mit akar ezzel nekünk tanítani? Miben akarja helyreigazítani a gondolkodásunkat? Vajon úgy értsük ezt, hogy Isten akarata a háború és a széthúzás? A teljes Szentírás fényében látjuk, hogy egészen biztosan NEM ezt mondja Jézus.

 

Viszont él bennünk egy téves elképzelés, amit itt helyreigazít. Ezt a téves elképzelést így lehetne megfogalmazni: a legfontosabb, lényeg az, hogy egyetértés legyen ember és ember között mindenáron! Kerüljük el a feszültséget és a konfliktust minden áron! Még az igazságról is mondjunk le inkább, még a rosszat is fogadjuk el inkább, csak nyugalom legyen minden áron. Jézusról azt szeretnénk gondolni, hogy ő ilyen módon hoz békességet: feszültségmentes, konfliktusmentes életet hoz az ember és a közösségek életébe. Szelíd és békés, a szeretetről beszél tehát – gondoljuk – a hitben a legfontosabb, hogy senki ne érezze rosszul magát, ne legyen veszekedés, mindenben egyetértés legyen, mindenkinek igaza legyen. Ezzel viszont a saját világunk gondolkodásmódját és értékrendjét, a saját vágyainkat vetítjük rá Jézusra. A mai nyugati gondolkozásban hihetetlen módon felerősödött, közösségi bálványként mindent meghatároz a rosszul értelmezett tolerancia. Eszerint mindenkinek igaza van és nincs abszolút igazság. És természetesen senkire ne erőszakolhatjuk rá azt, hogy fogadja el a mi értékrendünket, de ez  az eltorzult „tolerancia” azt követeli, hogy ne is beszéljünk a meggyőződésünkről, az igazságról, mert az megbánt másokat. Különösen azt tartja veszélyesnek a mai közgondolkozás, ha szenvedélyesen, belső érintettséggel ragaszkodunk valamihez.  Kultúránk odáig jutott, hogy tulajdonképpen mindennel szemben toleráns, kivéve az igazsággal szemben. Ha valaki az igazságról beszél, azt ez a „tolerancia” szenvedélyesen elutasítja. Én békén hagyok mindenkit, engem is hagyjon mindenki békén. Az életem magánügy, ne szóljon bele senki!   Ebbe a lelki környezetbe kiválóan beleillik az az egyéni bálvány, amit így lehetne megfogalmazni: a saját nyugalmam mindennél fontosabb… Sajnos a békességet legtöbbször így értjük. Jézus pedig miután világosan megígérte tanítványainak:  „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek…” azonnal hozzátette: „de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.” János 14, 27. Mi pedig a békességet úgy akarjuk érteni, ahogyan arra a mi szívünk vágyik, ahogyan azt a világ érti. Jézus pedig erre az értelmezésre gondolva mondja: nem (ilyen) békességet hozni jöttem, hanem tüzet, kardot, meghasonlást. Mit jelent ez közelebbről?

 

  1. Jézus békessége, a Biblia békessége – SHALOM – azt jelenti, hogy Isten szövetségi rendjében, Isten uralma alatt élünk, és így a helyünkön vagyunk. Amikor Jézus a Boldogmondásokban azt mondja: „Boldogok, akik…” akkor ugyanerről beszél. Ez nem egyenlő a mindenáron nyugalommal. Ezt a rendet, ezt a békességet, ezt a boldogságot megtöri a bűn. A mindenség Ura, a Teremtő arra méltatott bennünket, hogy szövetséget kössön velünk. Nem meg nem támadási szerződést, nem üzleti megállapodást, hanem szeretetszövetséget, amelynek alapja a szeretet, a bizalom és az ebből fakadó engedelmesség. Amíg az ember ebben élt, addig a SHALOM-ban élt, a békességben, boldogságban, áldás alatt élt, mihelyt kilépett ez alól, fellázadt és a saját útján indult el, megtört a békesség. A békesség a Biblia szerint az, amikor Isten szövetségi rendjében élsz… Így vizsgáljuk meg az úgynevezett békességünket! A SHALOM-ról, az ő szövetségi rendjéről Isten például azt mondja: Bízz abban, hogy én gondoskodom rólad. Figyelj rám és műveld, őrizd a világ rád bízott darabját. Gazdálkodj azzal, amid van, ne harácsolj, ne tékozolj, szolgáld az életet és a szeretetet embertársaid életében! Hol van ez a shalom az életünkből? Isten azt mondja: A tested a Szentlélek temploma. Úgy vigyázz rá, mint értékes ajándékra, ne terheld túl se munkával se élvezettel! Hűségesen szeresd a társadat, amíg Isten a földön éltet. Ne csupán maradj mellette, hanem szeresd, tiszteld, értékeld, vigyázz rá! Gyermek, tiszteld a szülőt! Szülő, az Úr tanítása szerint neveld a gyermeket! Tarts nyugalom napot, ünnepelj Istennel, szabadon valld meg, hogy nem a munkádból, hanem Isten szeretetéből élsz! Ne legyőzni akard a másik embert, hanem vállvetve küzdeni vele! Ne elvenni az életét, élethez valóját, hanem építeni!

A világunk, életünk ezzel szemben tele van önzéssel, hűtlenséggel, felelőtlenséggel, igazságtalansággal, irigységgel, érdekháborúkkal és hatalmi harcokkal. Hol van a SHALOM? Kiestünk Isten rendjéből, mert fellázadtunk ellene. Ezért megnyomorodtunk, szenvedünk. Nincs békesség kicsiben és nagyban. Amikor valami nincs a helyén, akkor nem működik jól. Recseg-ropog, csikorog, rombol és tönkre megy. Lehet ezt nyugodtan nézni?

 

Jézus azért jött el erre a földre, mert nem tudta nyugodtan nézni! Az ellenség hazugsága által befolyásolt, és az ellenség rabságában élő népét jött megszabadítani, felszabadítani, visszavezetni az Isten uralma alá, a békességbe, az áldásra. És amikor a földre jött, bár a sajátjába jött mégis ellenséges területre lépett… „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” János 1, 11.  Mert népét teljesen megtévesztette és ellene hangolta rabtartójuk a Sátán hazugsága.

 

Az evangélium nem baráti bölcselkedő beszélgetés az élet nagy dolgairól. Jézus szerint lelki háború dúl és a tét a te lelked! Az ellenség nem emberek, nem test és vér, hanem a Sátán (Efezus 6, 12.), akinek a célja: embert ölni, hisz „embergyilkos volt kezdettől fogva.” János 8, 44a. Eszköze a megtévesztés, a hazugság: „nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.”  János 8, 44b.

Jézus a kereszten aratott győzelmet fölötte. Erről beszél, amikor a tanítványainak ezt mondja: „keresztséggel kell megkereszteltetnem.” Jézus a kereszten helyettünk kifizette a hazugság és lázadás büntetését, amire mi nem voltunk képesek, hogy helyre állhasson az Isten igazsága, bocsánatot kaphasson a bűnös. Megcáfolta a Sátán hazugságát, megmutatta Isten végtelen szeretetét, hogy a szíved bízzon benne! Győzött a Sátán felett. Elvégezte a nagy szabadítást! Elkészítette az utat vissza a SHALOM-ba.

 

A Sátán azonban a döntő vereség után is próbál minél többeket távol tartani Jézustól, és így  mégis megölni őket, és még a hívőket is próbálja hazugságokkal befolyásolni és így ártalmatlanítani. Ezért most is harc folyik. A tét, hogy Jézus győzelmének szabadító igazsága érvényesüljön. Ezért nem hagy békén, hogy békességed legyen. „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” János 8, 31-32. A Fiú, az igazság megszabadít. Ő ezt mondja: nem azért jöttem, hogy mindent helyben hagyjak, mert az, ami van, nem jó, hanem azért jöttem, hogy megtérésre hívjalak. Lásd meg a valós helyzetet, lásd meg a hazugságot, halld meg Isten igazságát, fordulj meg, hogy békességed legyen!  

 

  1. Ezt munkálja kard (Máté) és a tűz (Lukács), amit Jézus hozott. Mit jelent ez? Erőszakot és gyújtogatást? Nem. Jézus nem hagyja jóvá a Gecsemáné kertben a karddal hadonászást („Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.” Máté 26, 52), és nem hagyja jóvá a samáriai falura tüzet kérő tanítványok indulatát sem („Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” Lukács 9, 55-56). Nem ad tanítványai kezébe gyilkos fegyvert, és nem hatalmazza fel arra őket, hogy erőszakos lázadás, vagy háború tüzét gyújtogassák. Nem hagyja jóvá az embergyilkos erőszakot. Ez nem rombolja le a Sátán hazug uralmát, nem szabadítja meg az embert, nem hozza el az igazságot!

 

Jézus egyféle kardot használ: az Ige kardját (Efezus 6, 17, Zsidók 4, 12-13. Jelenések 1, 16.) és az tűz, amelyet ő bocsát a földre, amikor már átment a halál és feltámadás keresztségén, a Szentlélek tüze. Ezzel kereszteli meg Jézus a tanítványait, mindazokat, akik neki adják a szívüket (Lukács 3, 16.) A Biblia alapján szilárdan hiszünk abban, hogy Jézus Krisztus ma is valósággal jelen van közöttünk és a világban az Ige és a Szentlélek által, így munkálkodik erővel bennünk, közöttünk, és általunk, és így gyakorolja a hatalmát. Az Ige világossága, amit nem csak az értelmed fog fel, hanem a tüze átjárja a szívedet a Szentlélek ereje által. Felismered az Isten Igéjének igazságát, és számítani kezd neked mindennél jobban, megérint, elkötelez és szívügyed lesz. Jézus ebben a szakaszban erről beszél: az evangélium hatásáról!  És ehhez az is hozzátartozik mellékhatásként, hogy szembefordít embereket egymással.

 

Jézus élethelyreállító szabadításának eszköze a tiszta és hamisítatlan evangélium, amely a szívre hat a Lélek által. Ezért olyan fontos, hogy a kezünkben legyen a Biblia, a szívünkben legyen Isten beszéde.  Ezért központi jelentőségű számunkra az Ige tiszta hirdetése, a teljes evangélium képviselete szóban, életben, igehirdetésben, lelkigondozásban, döntésekben, cselekedetekben. A hamis próféták, akik mást hirdetnek, mint, amit az ige mond, akik megtérés nélkül altatnak (békesség, békesség, pedig nincs békesség… Jeremiás) ezt a kardot csorbították és csorbítják ki, és ezt a tüzet oltogatják azok, akik azt mondják, hogy nem kell túlzásba vinni a hitet azzal, hogy az életünket is ez formálja…  

 

Az Ige kard, fegyver, ami nem ellened irányul, hanem a Sátán hazugságai ellen, amelyek megbetegítik, fogva tartják az életedet. Az Ige gyógyító sebészkés, amellyel Isten munkálkodik a szívedben, hogy megszabadítsa, gyógyítsa azt. Ez a gyógyító, sebészi munka fáj, de a beteg részt vágja ki, hogy meggyógyulj. Mi van, ha a beteg takargatja az orvos elől a már üszkösödő beteg testrészt? Békesség, hagyj békén! Jó ez így?! Maradjon csak homályban, hogy mi mérgezi az életedet? Ő megvizsgál! Odatartod-e a szíved, hagyod-e, hallgatsz-e a diagnózisra? Az Ige szétválaszt: a jót a rossztól, az igazságot a Sátán hazugságaitól. Engedd! Amit felismertél, abban tarts bűnbánatot! Valld meg előtte! Fordulj el a hazugságoktól, és fordulj oda az igazsághoz. Abban bízz, amit Isten mondott, arra építs! Így gyógyul és szabadul a szíved! „Az igazság szabaddá tesz!” Mindez nem az igazság elméleti elfogadása szintjén csupán, hanem az életedet gyakorlatilag mozgató szíved szintjén. A Lélek tüze teszi ügyeddé az igazságot, hogy ne csak tudd, de mozdítson is, érdekeljen, vágyj az igazságra és utáld a bűnt, fájjon a gonoszság az életedben és a világban is és legyen a szívügyed az Istennek való engedelmesség, vágyj arra, amire ő vágyik.

 

Az Ige kardja és a Szentlélek tüze azok életében, akik engedik, gyógyító erő. Az Isten békességének a gyógyulását munkálja, mert megtérésre hív a bűnből és a halálból. A hitre jutott ember életében pedig tisztít, formál egy életen át.

 

  1. Ezzel együtt az Ige kardja és a Lélek tüze polarizál: szétválasztja az embereket is egymástól. Van, aki engedelmeskedik neki és van, aki nem. Vannak, akik Jézus uralma alá hajtják magukat és vannak, akik nem. Ez az egy igazán jelentős különbség van ember és ember között. És ez élet vagy halál. Vagy az élet oldalán vagy, vagy a halál oldalán. A két front között ingadozni lelki tudathasadás… A társadalomban, az egész embervilágban igenis van egy mély árok, csak nem ott húzódik, ahol mi gondoljuk: nem a politika, nem a bőrszín, nem a pénzügyi helyzet, vagy kulturális háttér, és nem a felekezeti hovatartozás különbsége az igazi kérdés, hanem az, hogy Igéje és Szentlelke által Jézus élhet és uralkodhat benned, vagy kívül vagy az Isten országán?

 

Hogyan választ szét Isten Igéje? Jézus beszél a kulcsok hatalmáról, arról, hogy az egyháznak adta az Isten országának a kulcsait: nyitni és zárni az ajtót. Izgalmas kérdés, hogy mit jelent ez a hatalom, ugye? A Biblia alapján mi úgy tartjuk, hogy ez nem más, mint Isten Igéjének, az evangéliumnak tiszta, hamisítatlan hirdetése, képviselete a Szentlélek tüzével, erejével. Ez nem a mi hatalmunk. Ez az Ige hatalma. Egyesek szíve megnyílik az Ige előtt: ezek előtt a mennyország megnyílik. Mások szíve zárva marad, megkeményedik, közönyösek maradnak, szimpatizálók, de soha el nem köteleződők, vagy éppen ellenségessé lesznek: ezek előtt a mennyország ajtaja zárva marad.

 

És itt érkezünk meg a meghasonláshoz. A fentieket komolyan véve, ha így – Jézus módján – értjük a keresztyénséget, a hitet, akkor logikusan következik az, hogy a hit mentén meghasonlás támad. NEM ez a CÉL, de ez a törvényszerű és ELKERÜLHETETLEN MELLÉKHATÁS! A Lélek tüzével munkálkodó tiszta Ige polarizál. Aki engedelmeskedik, megtér, 180 fokos fordulatot vesz, és így máris szembe megy a sodrással, szembe megy a többséggel. És így – amennyiben a családtagjai nem Jézus tanítványai – szembe kerülhet a közvetlen családjával is. Félre ne értsük, ahogy a szekták értik! Máté fogalmazásában világos, hogy ebben az esetben nem Jézus követője lesz a családjának ellensége, hanem a család lesz az ő ellensége. Jézus nem mondja, hogy ha hívő vagy szakíts a családoddal, de azt mondja, hogy a családi békesség kedvéért se fordulj el tőle!

 

Ha Isten Igéje formálhatja a szívedet, ha az a Lélek tüzével él benned, ez látszani fog az életeden, a beszédeden, azon, ahogy állást foglalsz a dolgokban. Ha éhezed és szomjazod az ő igazságát, ha valóban az kedves neked, ami neki kedves és az fáj, ami neki fáj, ha megkülönbözteted a jót és a rosszat, tedd ezt bármennyire is irgalommal a bűnös ember iránt, egyre inkább meg fogod tapasztalni a világban az ellenséges hozzáállást.

 

Isten Igéje a Lélek tüzével. Ha Isten igazsága befolyásol, az irritáló lesz egy olyan közegben, amelyet a Sátán hazugságai befolyásolnak. Ha ez az igazság a Lélek tüzével él benned, ez a szívügyed, akkor ez állandóan a megalkuvás ellen fog hatni az életedben. Mert számít. Nem magánügy. Egy olyan miliőben, amelyiket az határoz meg, hogy mindenkinek igaza van, és végletekig toleránsnak és egyetértőnek kell lenni, mindennél irritálóbb az a hit, hogy egy igazság van, ami létfontosságú, számít, életet, döntéseket meghatározó, mindennél fontosabb! Lehet, hogy amíg nem keresztezed senki útját a Krisztus-követéseddel, addig csak legyintenek a rögeszmédre, furcsállják, vagy lesajnálnak, de abban a pillanatban, amikor egy Krisztusért hozott döntésed valakinek az érdekeit veszélyezteti, keresztezi, megérzed a feszültséget!

 

Keresztyénnek lenni nem kevesebb, mint hogy Jézus olyan hatalom az életedben, aki neked mindennél fontosabb. Még a jólétnél, érvényesülésnél, kényelemnél, családi békénél, mások érdekénél, kívánságánál és véleményénél is. Ez irritálni fog embereket. Csak azért, mert Isten Igéjéhez hű vagy, ahhoz igazodsz, ez számít neked, eszerint élsz. Nem bántod az embereket, sőt szereted, jobban, mint bármikor: menteni szeretnéd őket… De egy valamire senki kedvéért nem vagy hajlandó: Jézust, az ő békességét, a SHALOM-ot, az ő uralmát elhagyni. Jézus tanítványa szereti a családját, de nem jobban, mint Jézust. Az ő országát nem adom semmiért, mert benne találtam meg az életet.

 

Ha tovább olvassuk az igét Máté evangéliuma szerint: ezért olyan nagy a gyülekezet szerepe (Máté 10, 40-42)! Ha az Ige és Szentlélek formálhat bennünket, mint közösséget, akkor tudjuk támogatni egymást ebben a harcban. Amikor elfordulnak tőled, elutasítanak emberek a Jézus iránti hűségedért, akkor nagyon fontos, hogy legyen, aki egy pohár vizet ad a Jézus nevében, befogad téged. Fontos, hogy támaszt, vigasztalást, bátorítást, testvéri segítséget, befogadást védelmet találj a tanítványok között a gyülekezet közösségében. Ezért olyan fontos, hogy az istentiszteleten együtt figyeljünk az igére, és emellett legyen 2-3-4-8 testvérrel olyan személyes, őszinte kapcsolatunk, amelyben ismerjük egymás küzdelmeit, és személyesen is tudunk imádkozni egymásért és segítséget, támogatást nyújtani egymásnak! 

 

Az igét azért olvassuk, hogy gondolkozásunkat annak világossága igazítsa Jézus gondolkodásához, hogy ez ne csak az értelmünket, de a szívünket is átjárja a Lélek tüzével erejével, az életünket átformálja. Sokszor talán éppen a környezettel való konfliktus lehetősége tart vissza minket attól, hogy Jézusnak adjuk az életünket, és követőiként engedjük, hogy átformálja életünket.

Imádkozzunk, hogy az Ige világossága és a Lélek tüze járjon át, újítson meg bennünket a Krisztus iránti hűségre! Imádkozzunk azért, hogy az Ige és a Lélek formálja gyülekezetünket egyre inkább olyan közösséggé, ahol támogatást tudunk adni egymásnak ebben a küzdelemben!  Ámen.

 

Kérdések az igehirdetéshez

  1. Hogyan találkozol az életedben és magad körül a SHALOM – békesség sérülésével?
  2. Hogyan találkozol a hamis békesség elvárásával és kísértésével?
  3. Hogyan tapasztaltad meg és tapasztalod az Ige kardjának és a Lélek tüzének hatását?
  4. Hogyan találkozol a hited miatti ellenállás, elutasítás, meghasonlás fájdalmával?
  5. Hogyan segít a testvéri közösség abban, hogy ellenséges közegben is hűséges maradj Jézushoz?

Végh Miklós, lelkipásztor

Szolnoki Református Egyházközség