Oldal kiválasztása

2023. január 29.

Róma 13,8-10. A törvény betöltése a szeretet
hallgasd meg az istentiszteletetNézd meg a videótárunkban

Olvasandó: Máté evangéliuma 8, 23-27.

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert ez a parancsolat: „ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd a másét”, és bármi más parancsolat ebben az igében foglalható össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” Róma 13,8-10.

 

Kedves Testvérek!

 Talán egy sokszor hallott, olvasott igét hallhattunk most, mely a szeretetről beszél számunkra. Talán karácsonyi műsorokban is emlékszünk, amikor híres színészek kicsit bepárásodott szemekkel és távolba révedő tekintettel olvassák fel a szeretet himnuszát. Idáig ez rendben is van. Hogyan tudjuk ezt aprópénzre váltani, hogyan tudjuk ezt megélni a mindennapokban? Mit jelent az, hogy a törvény betöltése a szeretet? Hogyan tudom ezt megvalósítani a gyakorlatban? Engedek-e annak a kísértésnek, hogy: Uram, én annyira kész vagyok szeretni a másikat, de látod, milyen az a másik? Ezekkel semmire nem megyek. Tegyél valami jobb helyre, Uram, és akkor meglátod, hogy kibontakozik az én lelkem, és felszabadulok arra, hogy megéljem a hitemet. A Biblia azt nekünk nem ígéri, hogy környezetváltozást fog adni. Isten azt ígéri, hogy bármilyen környezetben ott lesz velünk és meg fog bennünket segíteni, meg fog bennünket tartani.

 

 Pál apostol a római levelet a fővárosban, Rómában élő keresztyéneknek írja, maroknyi keresztyénnek. Sokféle kísértéstől szenvedő keresztyén csoportnak írja ezt a levelet. A levél elején, körülbelül a 11. fejezetig elméleti okfejtéseket olvashatunk, mit jelent a hit, bűn, egyebek. Utána kezdődik a gyakorlat. Legtöbbször elméletben mi is jó keresztények vagyunk, a gyakorlaton szoktunk olykor-olykor, nagyon ritkán elcsúszni, vagy valahogy félresiklani. Hát eleve itt van ez a szó, a tartozás. Ha olvastuk már a római levelet, a megelőző versben arról van szó, hogy mindenkinek adjuk meg azt, ami jár. Tehát a tartozás, – hogy senkinek semmivel ne tartozzunk -, ez azt jelenti, hogy csak azt tesszük, ami a kötelességünk, amikor a másik testvér felé odafordulunk szeretettel. Pál apostol nem nagyon beszél mellé, ha olvassuk az írásait, pontosan tudja, hogy a zsidóságban hányféle törvény volt. Egyes számítások szerint 613, amely 365 tiltót tartalmazott, és a maradék, – matematikából nem vagyok olyan jó – maradék megengedő törvény volt. Pál apostol pontosan tudta, hogy a zsidóság a törvényben bízik, abban bízik, hogy hogyan viselkednek, hogy mit tesznek vagy nem tesznek, mitől tartózkodnak, vagy mit engednek meg maguknak. Jézussal, amikor véget ért a törvény korszaka, az következik minden idők keresztyénére, hogy ez a megváltott élet, amelyet Jézus Krisztusban kapunk, az a bűnbocsánat, az az új élet, az aprópénzre váltódjék, azaz a mindennapokban is érezhető hatással legyünk erre a világra. Egy más alkalommal prédikáltam arról, hogy só és világosság a szolgálatunk, újra és újra a szívünkre szeretném azt helyezni, nem a hús tehet róla, ha a só nem sóz. Nem a sötétség tehet róla, ha a világosság nem fénylik. Nem szeretnék plusz terheket rakni  a testvérekre, pont elég, ami van, majd a végére talán eljutunk oda, hogy megértsük ezt, hogy miért fontos. Isten céllal vált meg bennünket és céllal hív el bennünket. Nem megmondó embereket akar ebben a világban látni, ha valaki interneten keresgél, látja, hogy pont elég van ezekből. Egy tevékeny, gondoskodó, szerető közösséget akar magának létrehozni itt a Földön. Tudván, hogy ez a közösség nem tökéletes, de a szeretet mozgatja. Az a szeretet, amelyet Istentől kap fölülről, az ember hálás lesz azért, hogy megbocsájtattak a bűnei, és hálaadásból a másik ember felé szeretettel fordul oda.

 

 Krisztus halálával egy új korszak kezdődött az emberiség történetében. Nem lehet törvényekre hivatkozni, jó cselekedetekre hivatkozni, hogy hogyan kerülünk közelebb az Istenhez. A nappalt elérkezettnek mondja az Isten. Járjunk világosságban. Miért fontos ezt most így 2023 elején tisztázni? Még év elején vagyunk. Azért, mert a körülményeink minden helyzetben egyre súlyosabbnak tűnnek. Ha visszagondolunk két évvel ezelőttre, akkor úgy tűnik, hogy sokkal több nehézség van az életünkben most. Érezzük ezt belül a gyülekezetben, hiszen nagyon nagy szeretettel és örömmel vettük, hogy itt lehetünk az evangélikus testvéreknél, de a gázóra az ketyeg, és mindenféle lehetőséget meg kell vizsgálni, hogy hogyan használjuk ki a gazdasági és egyéb nehézségeket. Gondoljunk bele, hogy ez mennyi embernek okoz lelki-testi nehézséget és problémát. Egyre több ember kerül lelki válságba. Elég-e nekik, ha azt mondjuk, a Tízparancsolat hat parancsolatát idézve, hogy mit csináljon, illetve mit ne csináljon? Elég-e az, amikor evangéliumot hirdetünk? Vagy pedig meg kell fogadnunk Pál apostol tanácsát, hogy a törvény betöltése a szeretet, és azzal a bibliai szemlélettel tudunk továbbmenni: amit kaptunk Krisztustól, azt továbbadjuk. Függetlenül a befektetett energiától. Ha valaki látta a Tűzpróba vagy Megpróbált szerelem, – többféle címen fut ez a film- című filmet, abban benne van a klasszikus férfi magatartás. Kis befektetés, nagy haszon. Egy házasságot akar megmenteni az atyafi, eltelik két nap nyugalomban, megtörli a homlokát, s most már minden rendben lesz. Amikor a legjobban abban bízik, hogy rendbe jönnek a dolgok, akkor teszi oda a feleség a válólevelet, azt hiszem a kandallóra, de ez teljesen mindegy. Ez a „kisbefektetés nagy haszon”, ez gyakorta jellemző a ma emberére. Az emberek gyors válaszokat várnak, hatékony válaszokat várnak. Na, ettől nekünk nem kell felgyorsulni és mindent gyorsan mondani, hogy adjuk a tuti biztos válaszainkat, hanem az Istentől kapott szeretettel kell fölfegyverkeznünk, hogy törvénykezés helyett valódi megoldásokat kínáljunk az emberek életére. Pál apostol fölsorolja a római levélben, hogy mi az, amilyen életformát kerülni kell. Három zónára osztja fel a Biblia az embert. Pál apostol ezeket említi meg, amikor azt mondja, hogy akkor követünk el hibát, ha mértéktelenek vagyunk evésben és ivásban, ez a száj és fülnek a szerepe. Szexuális túlzások és bujaság, szív és szem a tervezésben, kéz és láb a kivitelezésben, veszekedések és féltékenység, száj és fül, szem és szív. El kell kerülnünk azokat a hibákat, amelyeket Pál apostol felsorol. Nem elég a parancsolatokat ismerni, hanem tudomásul kell vennünk, hogy a világ bennünket is kísért, ha nem fegyverkezünk fel az Isten szeretetével, akkor nem elég ismételni, hogy mit ne tegyünk,  a törvényből sorolva azt.

 

 A törvény betöltése a szeretet. A megelőző szakaszban a felsőbbségről is van szó, amit Pál apostol elmond nekünk. Miért fontos ez? Talán emlékszünk Jézusnak arra a mondására, adjuk meg a császárnak, ami a császáré, és adjuk meg Istennek, ami az Istené. Ha rendezettek a földi viszonyaink, azaz a szeretet vezérel bennünket, mint magyar állampolgárt itt Magyarországon, Szolnokon, az evangélikus és református gyülekezetben, vagy bármely más keresztyén felekezetben, rendezettek a körülményeink, akkor ezt könnyen megtehetjük. Tudunk az Istenre figyelni. Nem alszunk nyugtalanul amiatt, mert befizetetlen parkolójegyeink vannak, és súlyadót se fizettünk már több mint, egy évezrede, és egyebek. Volt egy felekezet Magyarországon, amelyik azt hirdette, hogyha az állami törvény rossz, azt nem kell betartani. Ez már a rendszerváltás után volt, mielőtt félreértenénk. Néhányan börtönbe is kerültek. A felsőbbségnek nem azért kell engedelmeskednünk, mert hajbókolni akarunk. Azért kell engedelmeskedni, mert nincs felsőbbség Isten akaratán kívül. Ha rendezett helyzetű, jó állampolgár vagyok, ebben is a szeretet vezérel, betöltöm a jogi törvényeket, akkor fölszabadulok arra, hogy minden energiámat Isten szeretetével az erkölcsi és lelki törvények betöltésére tegyek. A törvény azért adatott, hogy bennünket megakadályozzon abban, hogy a felebarátaink ellen bármilyen gonoszat, rosszat elkövessünk, és nem egy erkölcsi minőséget akart létrehozni, hanem egy hívő közösséget. Sokan összetévesztik ezt is, mondván: „hogy ha én erkölcsös ember vagyok, akkor lehetek jó hívő.” A hit fogja megteremteni az erkölcsös embert. Ha azt olvassuk szintén a római levélben, hogy minden ember vétkezett és szűkölködik, hiányt szenved Isten dicsősége nélkül, akkor az minden ember, az nem csak a szemüvegeseké, nem csak az ősz hajú vörös bajuszosoké, hanem mindenkire vonatkozik, mert minden ember vétkezett. A törvények azt akarják, hogy keretbe foglaljuk az életünknek, irányokat szabjunk meg, de az Isten szeretete az, amelyik mozgat bennünket. Senkinek ne tartozzunk semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretjük, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Érezzük-e a különbséget Testvérek? Mi sokszor, amikor, hát hogy mondjam, viccesen mondom, jó? Amikor igékkel vágjuk fejbe a másikat, és amikor elmondjuk, hogy mit kell tenni, önmagunkat tévén mércévé, vajon ártunk-e a szeretetnek?

 

 Egymást szeressétek! Miért fontos ez? Azért fontos, mert amikor ez elhangzik, akkor a zsidóság a felebarátnak azt tartotta, aki zsidó. Minden zsidó ember hálát adott, hogy nem született pogánynak, rabszolgának és nőnek mondottam az ökumenikus imahéten. Tehát kizártak egy csomó embert, legalábbis három csoportot abból, hogy ő jó irányba menjen. Jézus ezt a kört teljesen kitágította. Ki az én felebarátom? Azok, akik körülöttem élnek. Nekünk nem kell az úton barangolnunk, hogy találjunk egy összevert embert, bár manapság már az sem ritka sajnos, de amikor járjuk az életutunkat, vannak szomszédaink, vannak munkatársaink, legfőképpen vannak gyülekezeti tagjaink, testvéreink, akik ott élnek mellettünk és ők is Istenhez tartozóak. Az isteni logika, hogy a hívő élet milyen mederben történjen, roppant egyszerű. Én eljövök ide a gyülekezetbe, mondjuk, hallok egy jó igehirdetést, amely megérint engem, föltöltekezem és visszamegyek a hétköznapokba. Azt hiszem, úgy írta vezető lelkészünk, hogy az istentisztelet a belégzés ideje, a föltöltekezés ideje. Én itt megerősödök, és visszamegyek az életembe. A magánéletembe, ha úgy tetszik, ami nem magánélet teljességgel, ezt mondhatjuk. Amikor föltöltekeztem, akkor tudom betölteni ezeket az igéket, amiket hallottunk. Akkor szeretetté változik bennem a törvénykezés, akkor felelősséggé változik bennem a törvénykezés.

 

 Ha olvassuk a Bibliát, hányszor találkozunk azzal, hogy azt ígéri Isten, hogy a világ, a környezet meg fog változni? Nem olvasunk ilyet. Ez a világ olyan, amilyennek a világnak lennie kell. Ez a világ a világiasságot követi, nem Jézus Krisztust. Értik-e a mai emberek, hogyha arról beszélek nekik, mint kereszyén ember, hogy mit helyezett az én szívemre az Úr. Igazán még Istennel sincsenek tisztában, ha jobban belegondolunk. Értik-e az emberek, hogyha valakivel szóba állok, és mondjuk három perc után már erősen kényelmetlenül érzem magam, mert még mindig nem tértem rá, hogy Jézus szeret téged, miközben meg sem hallgatom. Nagyon szeretem Fodor Ákos verseit, ha valaki ismeri őt. Így ír az egyik versében: Úgy hallgasd meg a másikat, hogy azt mondja, hogy milyen jót beszélgettünk. Ez az ember, úgy tudom az özvegyétől, hogy nem volt hívő ember. De valahol olyan emberi értékekre, mértékekre tapintott rá, amelyek talán mindnyájunkat foglalkoztatnak. Vajon a ma emberének abban van hiátusa, hogy nem tud szabályokat, amelyeket egyébként megszeg. Persze ki lehet írni a Facebookra, hogy a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Ugye milyen viccesen hangzik, mondjuk ezt a közlekedési rendőrnek, ha épp megállít. De nem azért vannak a szabályok, azért vannak a szabályok, hogy keretet adjanak az életünknek. Isten ennél sokkal többet akar nekünk adni, mint szabályok, paragrafusgyűjtemények előadóit. És hát miért? Mert bennünket megajándékozott. Tartozunk, nem csak egymásnak tartozunk azzal, hogy kölcsönös szeretetben éljük a gyülekezeti életünket, legfőképpen Istennek tartozunk. Dsida Jenőnek van egy verse, a Sírfelirat:

 

Megtettem mindent, amit megtehettem,

kinek tartoztam, mindent megfizettem.

Elengedem mindenki tartozását,

felejtsd el arcom romló földi mását.

 

  Mindenkinek megadtam a tartozásomat, hogy felejtsétek el arcomat ebben a romló földi világban, mert nem tartozom senkinek, elengedtem mindenkinek, ami volt, ilyen nincs. Az Istennel szembeni adósságunkat biztos, hogy nem tudjuk letörleszteni. Valójában nem is adósságként kell ezt megélnünk, hanem hálaadásként. Az, amikor Isten megbocsát nekünk, és egy új életre hív el, és megkezdődik egy más minőségi, egzisztenciálisan lelkileg mindenféle értelemben vett új élet, akkor az előbb vagy utóbb a hálaadás gyümölcsét termi az életünkben. Belülről fog jönni az, hogy én ezt nem akarom tenni, szeretni akarom a másikat. Ahogy már máskor is említettem, nem a szél sodort bennünket össze, elnézést a kifejezésért, az Úristen Szentlelke gyűjtött bennünket ide össze. Lehet, hogy nem mindenkit hordozunk olyan könnyen, lehet, hogy van, akivel szívesebben beszélgetünk, van, akivel nem, de ez akkor is az Isten által létrehozott gyülekezet, Krisztus dicsőséges teste, akiket azzal a céllal hozott egy csoportba Isten Jézus Krisztus által, hogy egymást szeretik, megerősödnek, és úgy mennek vissza a világba, ott képviselik az Isten ügyét. Ott fogják továbbadni mindazt, amit Istentől kaptak.

 

 Persze mondhatjuk azt, kérem, az emberek rosszak, nem érdekli őket. Nézzünk meg egy – nem is tudom -, TikTok videó, vagy mi most a menő fiataloknál? Teli van mindenféle önmegvalósítással, nem tudunk rajtuk változtatni. Gondoljunk bele, ha Isten úgy gondolta volna, hogy rajtunk nem tud változtatni, akkor most hol lennénk? Itt lennénk istentiszteleten vajon? Kétlem. Valahol máshol lennénk, az biztos. Az Isten sem adta föl velünk kapcsolatban. Nem mondta azt, hogy hát ez a Bárány nevű gyermekem,  olyan rossz, hogy még teológiára sem engedem el, mert úgyis oda fog járni jó sok ideig, és ott fog tanulni. Hanem elengedett az Isten, mármint, hogy tanulni, mert először megtartott. Körülvett a szeretetével, megbocsátotta a bűneimet és újat tudtam kezdeni. Amikor panaszkodunk az Istennek, akkor vegyük észre, hogy Isten a legdrágábbat adta értünk Jézus Krisztust, az ő fiát. Ehhez képest mit tudunk mi felhozni a mentségünkre? Értsük ezt jól. Amikor a világra panaszkodunk, akkor tulajdonképpen beismerjük a saját kudarcunkat. Nem tudjuk gyakorolni azt, amit mi gondolunk szeretetnek. Tudják a testvérek, hogy nagyon komoly vagyok, de megint eszembe jutott persze egy történet. „Három anyuka beszélget arról, hogy kit szeret jobban a gyereke. Azt mondja az egyik, hogy az én fiam engem annyira szeret, hogy minden vasárnap virágot szokott nekem küldeni. A második asszony azt mondja, hogy ezt nevezed te szeretetnek? Az én fiam annyira szeret engem, hogy minden nap felhív telefonon. Mire azt mondja a harmadik mama, ez mind semmi. Az én fiam tíz éve jár pszichoterápiára, hetente ötször és mindig rólam beszél.” Ugye értjük ezt? Ezt szeretet? Nem hiszem.

 

 Isten meg akar bennünket változtatni, hogy ne így éljük meg a szeretetünket. A szívünk mélyéig akar hatolni, hogy az, amit Ő egyébként törvényben adott, az beíródjon oda. Az, aki szereti a másikat és bibliai mértékű szeretettel, az betöltötte a törvényt. Újat tud kezdeni. Ha én valamit a szívbéli szeretetemből indíttatva megteszek a másik emberért, gyülekezeti tagomért, szomszédomért, környezetemért, akkor már betöltöttem a törvényt. A törvény alól felmentettem, mert Isten áldását adja rám, mert a szívemet változtatja meg, és nem a viselkedésemet, pláne nem a beszédstílusomat, hogy jó archaikus nyelven elmondjak valamit, amit tulajdonképpen én magam sem értek, de olyan jól hangzik, ugye? Ha Isten úgy indít, hogy figyeljek a másik emberre, elsőrenden itt a gyülekezetben, majd innen tovább menve a környezetemre, akkor betöltöm a törvényt.

Olyan egyszerű az Isten igéje, mi bonyolítjuk túl. Biztos emlékszünk a Postabank reklámra, abban azt mondták: intézzük, nem bonyolítjuk. Mi bonyolítjuk, nem intézzük. Azért, mert másképp gondolkodunk Istenről, mint ahogy kellene. Ha szeretek valakit, akkor az itt felsorolt parancsolatok, amelyeket Pál idéz, nem okoz kárt a másiknak semmilyen megmagyarázott vagy körmönfont indoklással, semmilyen logikával, semmilyen erőlködéssel, hogy megmagyarázzuk. Szeressük elsősorban a testvéreinket, a hittestvéreinket, azzal, hogy ne mondjak rosszat róla, vigyázzak a becsületére, a jó hírére. Ne kenjem rá a saját becsődölt életem problémáit. Ne őt tegyem felelőssé azért, hogy nekem rossz. Ne irigykedjek az ő szolgálatára. Ne irigykedjek az ő karizmájára esetleg. Ne irigykedjek arra, – ezt is értsék jól a testvérek -, ha valaki Ádámig visszamenőleg református, én meg első generációs vagyok. Ne mondjam azt, hogy neki könnyű, inkább szeretettel kezeljem őt. Mert én is kaptam szeretetet az Istentől, ezt adom tovább a másiknak.

 

Sokszor, amikor az ember ilyen viharba kerül, úgy érzi, mint a tanítványok, hogy Jézus aluszik a csónakban, ahogyan lekciónkban hallottuk. Úgy érzi, érezzük, hogy  Isten hallgat, nem figyel ránk. Akkor már csak be kellene neki segíteni, nem? A gyülekezeti munkában, ha keresünk egy rátermett embert, akkor egyből, mint a repülők a kerekeiket, kiengedjük a könyökünket és megpróbálunk kicsit előbbre jutni. Értsük ezt ironikusan, tehát nem vádolni szeretnék, inkább tényfeltárás a célom. Sokszor így viselkedünk mi emberek a gyülekezeten belül. Ez nem a szeretet, az előzékenység, a másik értékeinek a fölismerése. Ha figyelek Istenre, az igére, akkor nem attól fogok rettegni, hogy a másik valami jobb pozíciót fog találni a gyülekezetben vagy bárhol máshol. Több dicséretet fog majd kapni a hónap keresztyéne táblán, többször lesz kint a fényképe. Hanem attól fogok félni, hogy én hogy állok meg az Isten előtt, hogy nem akarok a másiknak rosszat. Az lesz a bajom, hogy eszembe fog jutni, hogy én mit tettem a másik ellen, és nem a másikért. Az összes párkapcsolati probléma, ha valakinek volt már a közelében válás, örökség és egyéb más ügy, akkor pontosan tudja, hogy mindig megvan, hogy kinek nagyobb a hibája, igaz? Pedig legyünk őszinték, százalékokon lehet vitatkozni, de olyan emberi kapcsolat még nem volt a világon, amelyik megromlott, hogy ne lett volna a hibás mind a két fél. A huzavona csak azon folyhat, hogy hány százalék van kinek-kinek a számláján. Általában mindkét fél azt mondja, hogy én mindent megtettem. Az is előbbre vinné a világot, hogyha betartanám azt, hogy nem gondolok, nem mondok, nem teszek, és nem akarok senkinek rosszat, nem bántom a másikat. A törvény betöltése a szeretet azt mondja nekünk ma Pál apostol és Krisztus szeretetéről van szó, mert Jézus az, aki az életét adta mi értünk, hogy nekünk életünk legyen.

 

 Az ember memóriája, élete sokszor kicsit csökken, szelektívvé válik, emlékezni azonban képes. A zsidóságban volt egy szokás. Az Ószövetségben nagyon sokszor olvassuk azt, hogy emlékezzél meg. A legnagyobb szabadításra, az egyiptomi szabadításra mindig emlékezik a zsidóság a mai napig. Talán, amikor nekünk is egy kicsit megfeneklik a hitéletünk, amikor kicsit úgy érezzük, hogy hallgat az Isten, vagy alszik a csónak végében, a vihar pedig már majd elnyel bennünket, akkor gondoljunk vissza arra, hogy az Isten szeretete hányszor és hányszor mentette meg az életünket. Hányszor és hányszor áldott meg, hányszor és hányszor tartott meg, a mi érdemtelen voltunk ellenére.

 

 Az Isten szeretetét nem tudjuk befolyásolni, kiérdemelni sem. Ő ingyen adja ezt nekünk, és azt akarja, hogy éljük is ezt meg. Az Isten nem emberi erőlködést vár el. Biztos, hogy láttunk már olyan helyzetet, amikor valaki erején felül vállalt valamit, mert úgy érezte, hogy ezt meg kell tennie, hogy megőrizze a pozícióját. Testvérek Isten országában milyen pozíciók vannak? A mi emberi szervezeti működésünk kívánja meg, hogy különböző státuszok legyenek, de testvérek vagyunk. Bármikor is, bármilyen legyen valakinek a státusza, bármi legyen a szolgálata, az először felelősség, nem pedig pozíció. Ugye értjük ezt?
Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Ez mindenkire vonatkozik. Pál apostol a római levélben azt mondja, minden ember vétkezett, ez mindenkire vonatkozik, akkor miről is vitatkoznánk? Mitől vannak nehézségeink? Miért tesszük ki a könyöktávolságot, pedig nem is tornaórán vagyunk? Mert rosszul gondolkozunk. Pedig Urunk olyan egyszerűen tárja elébünk azt, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy jó keresztyén életünk legyen, Mit értünk jó alatt? Azt, hogy betöltsük a törvényt, hogy szeressük a másikat! Semmi mást nem kíván tőlünk. Annyira egyszerű ez, hogy szinte nem is vesszük észre. A világ sokszor betüremkedik a gyülekezetbe, és nyilván ezt mi is tapasztaljuk. Spurgeonnak föltették azt a kérdést, hogy mi a helyzet a világ és az egyház viszonylatában. Ő azt mondta, már rég bent van a világ az egyházban. Hatással van ránk, amilyen környezetben élünk, ezt kár volna tagadni. De mi hatással vagyunk-e a környezetünkre, amelyben élünk? Ez egy nagy kérdés. Mit teszek meg a testvéremért, mik a motivációim, mik a terveim azért, hogy a másik embernek az élete kibontakozhasson Krisztusba? Szólok-e, amikor azt látom, hogy padlógázzal megy a szakadék felé? Vagy még lökök is rajta egyet. Szólok-e neki, amikor azt látom, hogy romokban hever az élete? Vagy álszemérmességből, talán gyávaságból hallgatok. Szóljon más, miért pont én? Miért pont én legyek a rossz? Pedig Isten ezt helyezi a szívünkre, hogy figyeljünk a másikra. A törvény betöltése a szeretet, azt jelenti, hogy a másik védelmében is fellépek. Nem örülök, ha a másik kárt szenved, vagy megszégyenül, vagy tönkremegy, annak örülök, ha áldást kap. Minden erőmmel azon vagyok, hogy elősegítsem, hogy áldott legyen az élete. Ez a célom.

 

 Sokszor úgy érezzük, hogy ha valamit nem tudunk rögtön megtenni, gyakorolni, megélni, akkor azt nem is érdemes. Nekem ez úgysem megy. De hát azért, ha visszagondolunk az életünkre, szerintem nagyon kevesen tudjuk megmondani azt a pontot, amikor keresztyénekké lettünk. Talán azt meg tudjuk mondani, hogy mikor mentünk először gyülekezetbe, mikor kezdtünk érdeklődni az ige iránt, Isten iránt, Isten népe iránt, de azt valószínűleg nagyon kevesen tudjuk megmondani pontosan, hogy mikor jutottunk hitre. Az is egy folyamat volt.

Isten adni akar nekünk egy célt, ez a Jézus Krisztus felé való haladás, és hogyha efelé a cél felé haladunk, akkor ezek szépen, amikor én átadom magam az Istennek, egyre nagyobb teret engedek neki, akkor ez ki fog alakulni. Ez nem az a helyzet, amikor elmegyünk egy 24 órás tréningre, és úgy megyünk haza, mint a világ legcsodálatosabb nem tudom micsodája, mert ez nem működik. Az emberi lélek sokkal bonyolultabb, és egyrészt megkötözöttebb is, minthogy ezek csak úgy egyik percről a másikra menjenek. Isten pontosan ismer bennünket.

Mindnyájunkat úgy tart  kézben Isten, úgy vezet, hogy ezeket lépésről lépésre meg tudjuk tenni. A fontos az, hogy ne nagyon álljunk meg, amennyiben lehetséges, és annak örüljünk, amilyen helyzetbe belekerülünk. Ennél a viharos történetnél, a legszigorúbban a felolvasott történetnél maradva, nyilván a vihart senki nem szereti, de amikor visszagondolunk, hogy honnan menekültünk meg, akkor hála  terem a szívünkben. Megterem a háládatosság gyümölcse. Így tudom Isten kegyelméből betölteni a törvényt. A törvény betöltése szeretet. Legyen ez Isten ajándéka az életünkben. Ámen!

 

Kérdések az igehirdetéshez:

  1. Gyakorlatias vagy inkább elmélkedő keresztyénnek tartod magad?
  2. Milyen gondjaid vannak a hallott és megértett Ige megvalósításában?
  3. Milyen segítségre lenne szükséged a hited gyakorlati megélésében?

 

Bárány György

Szolnoki Református Egyházközség